Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863

szeire és Aquitaniába is. Ezen államok szónokokat, bölcselőket, orvosokat hivának meg és iskolákat alapítanak, miért Strabo a gallokat­­/UA/tyves-eknek nevezi. Justinus XLIII, 4 azt mondja, hogy „Non Graecia in Galliam emigrasse, sed Gallia in Graeciam translata videretur.“ A római császárok Kon­stantintól Theodosiusig m­egszabák a rhetorok és grammatikusok fizetését. Massiliában később mindin­kább nagyobbodván a római nyelv befolyása, a lakosok három nyelven t. i. gall, görög és rómain, tu­dónak beszélni, a miért Varró őket trilingues-eknek nevezi'). Hogy irodalmilag mennyire tudák né­mely gallok kezelni a római és görög nyelvet egymás mellett, szolgáljon például a 4-ik században Kr. u. élt burdigalai Magnus Antoniusnak Axius Paulus barátjához írt következő epistola bilinguis­e2): Έλλαδιχτ}ς μετέχων Μοόσης Latiaeque camoenae Άξίφ Αόσόνιος sermone alludo bilingui............... Κείνος έμο'ι πάντων μέτοχος qui serxa nostra, Qui joca παντοδαπή novit tractare παλαίστρj.............. Jam satis, ω φίλε Παύλε, πόνων άπεπειρήδημεν, *Εν τε ίθρω causa<g τε xa't ingrata?<7£ χαδέδραις, 'Ρητοριχοϊς ludoíov.............. Hic érit et fructus Αημήτερος άγλαοχάρποο. νΕνδα σοι ειδαρ εοι πολογανδέα pocula δέντι Κιρναν, αιχε ϋ-έλοις, νέχταρ vinoro bono^o. Ερ. XII. A lugduni és vienni egyház rendelete folytán az Acta martyrum-ok is görög nyelven szerkesztettek s 1839-ben Autun-ben, a vértanúk temetkezési helyén, egy a keresztyénségnek Galliába való első elter­jedése idejében szerkesztett sírkői felirat találtatott'’). Hogy Galliában a görög nyelv sokáig élhetett, bizonyítja azon sok görög tulajdonnév, mely hajdan Aquitaniában divatozott4) és a mai franczia nyelv­ben levő sok görög szó és szólásmód3). A­mi a görög nyelvnek életben való maradását illeti Itáliában, megjegyzendő, hogy a latin népnyelv uralmának az osk és görög állott ellent Alsó-Itáliában. Ámbár Alsó-Itália városaiban és Sici­­liában a hajdan létezett dór és chalkidikei városok tájnyelvi harcza a későbbi feliratokon a χοινη διάλε­­zrogtulnyomó elterjedése következtében elenyészik, mindazonáltal a görög nyelv el nem pusztult e tája­kon sokáig, sőt a χοινή διαλεχτός Siciliában és Nagy-Görögországban, még a római mezei lakokkal kör­nyezett Neapolisban is, a latin nyelv erőre kapásának századokon át ellent állott, s noha a 12-ik szá­zadtól kezdve a különféle román népségek gyakori érintkezése és a nyugatnak a görög kelet fölött nyert túlsúlya a görög nyelvet Alsó-Itáliában hova­tovább jobban elnyomó, mégis találtatott még 1355-ből származó nyilvános görög felirat is­), s Nápoly és La Cava levéltáraiban még 15-ik század­ ') Egger, de l’étude de la langue latiné chez les Grecs dans Fantiquité, Memoires de l’Acad. des Inscript. 1855. 2) Mullach libro cit. p. 43. 3) Christliches Denkmal von Autun, erklárt von Franz, Berlin 1841. 4) Histoire littéraire de la Francé pár les Bénédictins de St. Maur. 5) Traeté de la conformité du langage francoys avec le grec, pár Henri Estienne, Paris 1569. ®) Papadia memorie storiche della cittá di Galatina, Napoli 1792.

Next