Evangélikus gimnázium, Budapest, 1882
vagy Sándor dunai hadjárata. A hős makedón király azon hadjárata, melyet a Balkán félszigetén lakó népek ellen indított, nem vonhatta magára annyira a hellének figyelmét, mint azon harcz, melyet maroknyi népével a perzsa birodalom megszámlálhatlan serege ellen vívott és még kevésbé kelthette fel a hellének kíváncsiságát, mint azon akkor csaknem hihetlen vállalat, mely őt a mesés Indus partjaihoz vezette. Ezen ismeretes ténynek kifolyása az, hogy azon történetírók között, kik a király viselt dolgait megírták, alig van egy-kettő, a ki érdemesnek tartja felemlíteni, hogy ő, mielőtt a perzsák ellen indult, az illírek, triballok és geták földjére sietett, hogy ezeknek erejét és merészségét megbénítsa, mely őket távolléte alatt talán arra indíthatta volna, hogy Makedoniát zaklassák. Egyedül Arrianos az, akinek azon tudósításokat köszönhetjük, melyek e hadjáratra vonatkoznak. De ennek előadása is nagyon rövid és inkább kivonatnak mondható, mint történeti előadásnak. A tények rövid, sőt hiányos felsorolásából kitetszik, hogy ezen különben igazságszerető író nem sok súlyt fektetett arra, hogy minő volt a viszony Nagy Sándor és az említett barbárok között. De Arrianosnak nem is az volt a czélja, hogy minden tekintetben kimerítő tudósítást adjon azokról, melyeket a király a Hiemoson innen és túl vitt véghez, hanem hogy azon sok egymással ellenkező, sőt egyenesen hazugságnak mondható adatokkal szemben, melyekkel a király történetírói annak viselt dolgait felékesítették, igaz és megbízható történetet írjon."J ̇>) Prooem. r/Ocrr*:; ok Sauu.á<J£Tai áv^r’otou snk to-toIcjoc dJYypaosü<n xa\ eaot Int voűv 7)a3£v f( Tjyypacpr' tx t Ixítvtov “xvtx ti: ávaAc-jáusvoc xat Totaoe toTÍ; r^fj.6— T:ápot<; svTuytov outfo 15*: