ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, 2003
Művek
VIII. Művek Elek Anna érettségi dolgozata magyarból Elek Anna (12. b) ezzel a dolgozatával az érettségi dolgozatok országos versenyén a legjobb tizenkettő közé került. A költészet feladatának értelmezése Petőfi Sándor műveiben „Ha néhol egyes kifejezésekre s a tárgyra nézve szabadabb vagyok másoknál, ez onnan van, mert énszerintem a költészet nem nagyúri szalon, hova csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni.” Petőfi e sorokban fogalmazta meg azt, amiért — bár mindössze huszonhat évet élt — halála után százötven évvel is hazánk legnagyobb költőjének tekintjük. Életművének virtuóz és profetikus mivolta önmagában még nem feltétlenül hordozta volna magában a halhatatlanságot, ha nem közérthető nyelven nyújtja át azoknak, akiknek alkotott — a népnek, az egyszerű emberektől a legműveltebb főkig —, és ezáltal nem éri el, hogy olyanok is felfigyeljenek tehetségére, akiket többnyire elkerül a költészet. Dalaim c. verse kiválóan összefoglalja azon témák sokaságát, amelyek megjelennek verseiben. Sorra olyan mozzanatait emlegeti fel a mindennapi életnek és az egyén gondolatvilágának, amelyek minden emberben felmerülnek, megfogalmazódnak, és ezáltal hitelesek. Nyelvezete sem cifra, alakzatoktól túlcsorduló, népies kifejezések is megjelennek benne („szép lyány”). A stílusdemokratizmus Petőfi számára kardinális kérdés, elutasítja korának azon alkotóit, akik a költészetet olyasvalaminek fogják fel, amelynek értékét a „latin metrum és német kadencia”, valamint bonyolult költői képek sorozatai adják — és amely ezáltal csupán egy kivételezett réteg számára hozzáférhető. Ezt az ellenérzést mutatja a Helység kalapácsa is, amely nagyszabású elbeszélő költeményként élesen gúnyolja a kor dagályos hősi eposzait. Megírva a János vitézt is, Petőfi is ellenei elé teríti, ami az ő felfogása szerint értékes: „a magyar rím és mérték”, a magyar nyelv népies, hagyományos íze. Ugyancsak a Dalaimban fogalmazódik meg a fiatal költőt leginkább lesújtó probléma: ”Oh de míg pohár van kezemben / Nemzeteknek keze van bilincsben”. Petőfi életében 1846 a fordulat éve, korábbi céltalan, melankolikus sodródását szenvedélyes hitbuzgalom váltja fel: „Ujjászülettem! (...) Midőn a népek mind fölemelik a föld porába gázolt fejeket / S végig- 154