Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-22 / 168. szám

vft 15 %­ kr; levonván a kiadást, a bevételből maradt 35,415 vft 51% kr , vagy ezüstben 14, 166 ft 20% kr. Ezen rendes kiadásokban azonban az igazgatónak sem évi díja, sem rendkívüli költségei (egy pár pontot kivéve) besorozva nem lévén, szükség, hogy azokat is sommásan ide iktassam, azonképen, mint a színházi országos főfel­ügyelő gróf e méltóságának is elébe terjesztettem. Ezek pe­dig a következő pontokból állnak: 1) az igazgató évi­­díja, melly, ha nem vétetik is a külföldi színigazgatók év­díja zsinórmértékül, kiknek 4—6000 pgeforintnyi fizetésük van *) könnyen tétethetik egy évre házbérre, fuvarozással és egyéb házi szükségekkel együtt, 3000 pgoftra, melly két éven át tesz 6000 pengőt. ( 2) A beruházmány (fundus in­­structus), melly kézpénz gyanánt szolgál és felveendő, nem becsültetett ugyan többre 3200 pgoftnál, de miután ennek nem becsű-, hanem beszerzési ára számítandó, ez pedig 4.—5000 pgoft közt volt, legalsóbb számítással tétethetik**) 4000 pgöftra. — 3) Az országgyűlés alatt a színházi összes személyzetnek Pozsonyba szállítása ’s az ország Rendei előtti felléptetése alkalmával szenvedett veszteség, leszen az illető számadások szerint 3021 p­oftot. — Ezen három pont ösz­­vege is szinte kiegyenlíti már a fentebbi 14,166 pftot, melly a rendes költségek rovataiból nyereségkép fenmaradni lát­szik. Ezenkívül vannak még az igazgató által a színház ér­dekében két esztendő alatt 4) rendkívüli kiadások. Némelly kitünőbb színházi egyéneknek adott tiszteletdíjak; a színháznál két év alatt vendégképen megfordult 40nél több kül- és belföldi művészeknek adott emlékek, ajándékok, ezeknek többizbeni ’s illő vendégszerető elfogadása, magyar ’s német vándorszínészek fölsegélésére fordított önkénytes adományok, több hazai jótékony czélra ’s intézetekre tett aláírások, a pesti ’s budai német színházakban fellépett ide­gen művészek előadásira, hangversenyekre fizetett bementi díjak, midőn azokba az intézet több tagjai az igazgató tár­saságában mentek; az intézet jelesebb tagjaival Bécsbe tett utazások; Berlin, Boroszló, Prága, Dresda, Olmücz ’s több külföldi nagy városokba az ottani színházak belső elrende­zésének és igazgatási viszonyainak és a bennök működő jelesebb művészi egyéneknek megismerése ;­­ valamint kö­zöttük magyarul tudó művészek találása végett tett utazá­sokra fordított kiadások; bel és külföldi levelezőknek és ügy­vivőknek fizetett díjak; szegényebb sorsú egyes színházi egyéneknek kisebb és nagyobb sommákban tett adományok, bélés külföldi hír—, és divatlapok ’s művészeti folyóiratokra tett előfizetések ’stb. ’stb.; mindezek két éven által tesznek összesen 11,173 pft., ide nem számítván a kölcsönözött pénzektől két éven át fizetett kamatokat; kitűnik , hogy a’ két évi igazgatóság alatt nemcsak semmi nyereségem, de sőt inkább tetemes pénzbeli veszteségem volt. Legyen szabad e’ számítási pontokhoz némi jegyzeteket csatolnom. 1) Itt csupán általános pontok ’s összesummázott öszve­­gek albán, ’s nem is lehetvén a napisajtó szükebb hasáb­jain terjedelmesb tárgyalásokba ’s specificatiókba bocsátkoz­nom, ezennel kijeleltem, hogy ámbár színigazgatósági hi­vatalomat a’ jövedelmek felől adandó felelet terhe nélkül, és saját nyereségemre ’s veszteségemre vettem át, mindazáltal sokkal inkább érzem egy nemzeti intézet kezelőjének erkölcsi felelőségét, hogy sem legkisebbé is kételkedném számot adni, minden az intézett ügyét érdeklő tetteimről, kiváltkép pedig a jövedelmeknek hovatett fordí­tásáról. Kijelentem a haza színe előtt, hogy e számadás bármelly pontjának egyes tételeiről, részleteiről bárkinek is akármikor felvilágosítást adni, azokat megbirálásul akár törvényes bíróságnak, akár ügyértő egyének ítélete alá ter­jeszteni minden órában kész vagyok. 2) Vannak a kiadási rovatokban olly pontok, mellyekre a mostani körülmények közt már (utólagosan a posteriori) azt mondhatni, hogy : bízvást elmaradhattak volna. Nagyon igaz! És ha én előre tudom vala, hogy pályámnak csak két évre van tűzve határa, bizonyosan min­den vállalatomat is csak a pillanat szükségéhez mértem volna. Mert hiszen minő balgaság egy két évre vállalkozó színbérlőnek külföldi fővárosokat az ottani színházak megis­merése végett beutazni, azokban levelezőket, megbízottakat drága pénzen tartani ? Mi szükség neki generosuskodni ? ’stb. Illy rövid időre kimért vállalat valóban semmi merész be­­fordítást, semmi áldozatot nem is érdemel. Az illy bérlőnek ügyés­ hivatása nincs, mint beszedni a napi jövedelmeket, és m­inél szűkebb marokkal kiadni a napi költségeket, hogy valami nyereség maradjon. Az illy szinházbérlőség akár­­melly ügyes hasznártól kitelik. De én szinházigazgatási ter­veimet nem két rövid év kilátásaira alapítottam ; az én ter­veim több éves pályára voltak irányozva. Én azon remény­nyel léptem pályámra, hogy ha kezelésem alatt a nemzeti színház a közvárakozásnak megfelelő állásra jut, számos esztendők során át, vagy tán egész éltemen keresztül szen­telhetem munkásságomat azon intézetnek, mellynek kormány­zására valamint magamban hivatást és erőt érzettem, úgy­­elvirágzására saját anyagi tehetségem megerőtetésével is mindent elkövetni lelkemben akaratot ’s áldozatra kész, szi­lárd elhatározást tápláltam. Illy kilátással ’s elhatározással már nem lehetett csupán a napi kellékek szűk körében mo­zognom; de magasabb szempontból fogva fel az ügyet, melly­nek munkásságomat szentelém, ’s mellynek sorsához sorsom '■­ becsületem kötve lett, ki kelle emelkednem az árendási haszonlesés alacsony látköréből; alapot kelle raknom, melly­­re az intézetnek jövendője építhető legyen, ’s mozgásba ten­nem azon tényezőket, mik annak akkori kétes állását szilár­dítani, jövőre pedig azt a virágzásnak ’s művészeti tökélynek időnkint magasabb fokára emelni képesek voltak. Hogy e czélnak elérésére a színművészeinek a honban parlag, a kül­földön pedig műveltebb mezején magamnak személyes isme­reteket és tapasztalást gyűjteni, — a művészeket intézetünk érdekeinek megnyerni, azokat midőn nálunk vendégképen megjelentek, kitelhető vendégszeretet jeleivel fogadni, a kül­földi színházak ’s művészek irányábani viszonyokat, folyto­nos érintkezés által fentartani, azoknak rokonszenvét ’s elüt­tök — hogy úgy mondjam — némi népszerűséget, sőt meg­különböztetést kivíni, valamint itthon az intézet személyze­téveli bánásmódban nemcsak méltányosságot, de sok esetek­ben az önérdekeken magát túllévő áldozatkészséget is gya­korolni szükséges volt; És hogy mind­ez áldozatokkal jár , azt a dologértő bővebb magyarázat nélkül is igen természe­tesnek találja, valamint természetesnek találja viszont azt is, hogy én alapos reményt táplálhattam az iránt, mikép azon áldozat, mellyet igy az alap megvetésére fordítok, későbben kamattal térend vissza. —Igenis, e pillanati helyzetemben mellyben jelenleg vagyok, hiba volt tovább terjeszkedni a költésben, mint a szigorúan kiszámított jövedelem engedte, de ha ennek ellenkezőjét tettem ,s minduntalan csak zsebem érdekében intéztem volna vállalatomat, úgy méltán illett vol­na rám a vád, hogy nem voltam egyéb mint önző haszon­bérlője, nyerészkedő meladása a nemzeti színháznak. A fentebbiekből kitetszik: mennyiben bir alappal az el­lenem támasztott nagyszerű (még pedig Cridaféle) bukás vádja. Én az illető törvényes hatóságnál nem jelentettem, sem hitelezőim csődöt ellenem nem kértek, — sem az igaz­gatásról le nem mondottam, — csupán arra kértem a szín­házi országos főigazgató nemes grófot, hogy engem addig, mig hitelezőimmeli bonyolult viszonyaimat rendbe hozom, az igazgatás godjaitól feloldozni méltóztatnék. Mihelyt e kie­gyezkedés megtörtént, azonnal megtettem a szükséges lépé­seket az igazgatóság folytatása iránt, mivel ügyem bonyolo­­dása előtt úgy is már a nemes gróf által a nemzeti színház körüli tett érdemeim tekintetéből igazgatósági hivatalomban újabb három esztendőre megerősítve valók, ’s hogy ez mind­eddig nem sikerült,nem rajtam múlt,hanem olly körülményeken, mellyeknek intézése nem az én akaratomtól függ, de a mi­ket taglalni itt helyén nem volna. Bukásról tehát szó mind­addig nem volt, mig annak némelly rész­akaróim suttogása után, egypár lap hírét nem­ terjesztette. Hogy azonban a testvér fővárosban akadjon ember, ki azt higye, mikint én hamis bukást (melly néhány ezer forintnak félretételével jár) csináltam volna, ezt megvallom nem hiszem , — ’se részben bátran merek a két város közvéleményére, különö­sebben pedig azoknak meggyőződésére, kik velem közelebbi viszonyban állván, helyzetemmel’s körülményeimmel ismere­tesbek, hivatkozni. Ám ha ezt valaki képes lesz legkisebb bizonyítványnyal tanusítni, akkor legyen fölhíva ellenem a törvény­es igazság büntető haragja. Megkárosítottam e a színházat? szinte kiviláglik a fentebbiekből. Károsítás czím alatt a számadások átvitele alkalmával, velem semmi nem közöltetett, ’s ha tán volna is valami, a minek bészámitása igényeltethetnék, úgy hiszem ben foglaltatik azon 14.000 frtban melly nyereségül tétetik, mellyről fentebb számot adok, de biztosan is lehetek meg­győződve, hogy a törvény engemet az eféle felszámolásoktól annál inkább feloldozand, mivel a hitelezőimmel akkorban ügyemet nemcsak kiegyenlítettem, sőt egy kezest is állítottam, ki terheimnek kielégítését írásképpen is elvállalta. Látni való tehát, hogy e vad is csak szenvedély szülte ráfogás és költemény vola. De hogy a pohár csordultig teljék, az is kiáltatott még ellenem, hogy comprom­itáltam a nemzeti színházat. — E vádra feleljen meg helyettem a nemzeti színház, melly a közönség szeme elött van; feleljen meg a színháznak azon művészeti állása, mellyre az igazgatóságom alatt eljutott. Igaz, hogy voltak némely külföldi lapok, mellyek kárörömmel hir­dették, mikép a magyar nemzeti színház tönkre jutott, ’s igaz mikép e hit terjesztése compromissiojára volt színházunknak, de vájjon én voltam e ennek oka, vagy azon hazai lapok, mellyek, idő előtt nagyított alakban kikürtölt rágalmaknak terjesztésével alkalmat adtak a’ külföldi lapoknak e com­­promissiora ? bár kinek bátran ítéletére bízom. Egyébiránt a színházi igazgatás körüli eljárásomról nem kell hoszas logikai fejtegetésekkel teli panegyricust írnom; a színház, melly működésem, munkásságom ’s gondjaim tár­gya volt két évig, tegyen rólam bizonyságot. E bizonyság engem megnyugtat, ’s biztosít minden méltatlan megtámadá­sok ellen; valamint megnyugvásomra szolgál azon öntudat, hogy kötelességemnek becsületesen megfelelni erőm felett is iparkodtam. — Hogy gáncsok, korholások, kemény ’s szigorú bírálatok emelkedtek ellenem, ezen meg nem ütközöm; ezekre annak, ki köz hivatalban vagy olly helyzetben van , mellyre a’ köz figyelem szemei függesztvék, minden órán készen kell lenni; ’s ugyan azért ezeket, ha még olly szigorúak is, tűrni rég megtanultam; de hogy találkoztak, kik balsorsom felett gúnykaczajt ütni, ügyszeretetből ’s talán túlságos buzgó­­ságból eredett áldozatimat legocsmányabb bűnné bélyegezni, ’s becsületes szándékkal, tiszta igyekezettel teli munkásságo­mat, ’s a színház körüli csekély szolgálatomat tisztátalan kútfőkre vezetni elég lovagiatlanok voltak : ez már fáj, ’s ez az, mit nem vártam volna ! Két évig sáfárkodtam a’ nemzet tulajdonával; ha hüllen sáfár voltam , ám büntessen a törvény, sújtson a kérlelhet­­len igazság, ’s köz megvetés és utálat bélyegezze nevemet. Hazám törvényei még a nyilvános gonosztevőt sem engedik kihallgatatlanul ’s bebizonyított tények tanúsága nélkü­l elítél­tetni. Legyen szabad reménylenem, hogy e pontban köztem ’s a hazának legnyomorultabb lakosa közt, különbség nem létetik. Könyörületért nem esdeklem; — kegyelmet el nem fogadok; szánakozástól mentsen Isten! én csak igazságot’s méltányosságot kívánok. Bartay Endre: Hírlapl uzende. Hírnök (24d. és 25d. sz.) „Észrevételek ’s illetőleg felelet B. urnák ,az úgynevezett mérsék-egyletek homályos­­ságiról* czimű értekezésére.“ A ki csak Pestnek pálinka­­boltaljait látja, szemléli a belőlök kitántorgó, felduzzadt halvány arczu, mereven szemű bűnáldozatit, lehessen, hogy lelkéből ne kívánja a lélekszomorító italragálynak ha­nem teljes kiirtását, — mert csalódásban ringatni magunkat nem szeretjük — legalább érezhető korlátozását. Ez igazság da­czára a felidézett pálinka-polémiát kissé hoszszaljuk, ’s a czikk ismertetéseül elég legyen mondanunk, hogy írója most is a mérsékegyletek mellett marad, ’s kívánatéhoz édes ö­­römest mi is hozzá csatlakozunk, ’s lenne bár szavunk olly nyomatékos, hogy holnap látnánk körünkben egy Matthews atyát föllépni, — mi könnyen megtörténhetnék, ha Buda­pesten az atyákat számba veszszük,— ki nem a szenvedel­mekhez, hanem a nép vallásos érzelmihez fordulva, erőtetés nélkül valódi keresztényi szelídséggel terjesztené a mérsék­letnek üdvhozó erényét. * * HOJFŐT.ll. POROSZORSZÁG. A Rajna tartomány gyűlésének mart.­lmei ülését az ottani lapok terjedelmesen köztik. Ez ülésben 15 város folyamadványa és Köln városa követének indítványa tárgyaltatok, miknek czélzata az volt, hogy az 1815iki máj. 22ei királyi rendelet végrehajtatván, rendes képviseleti rend­szer hozassék be az országba. A választmány többsége azt javaslá, hogy bízva a király bölcsesége­s belátásában, ez al­kalommal ne terjesztessék fel kérelem a nép képviseltetése iránt. Ellenben a választmány kisebbsége azt tanácsoló, hogy a felebbi rendelet foganatosítása a jelenkor sürgető igénye­­ként köttessék szivére a királynak. Igen alapos és érdekes vitatkozás után azon kérdés: Akarja-e a gyűlés a rendi viszonyoknak egységi középponttá fejlődését sürgős szüksé­gül elismerni ugyan, de tekintettel az utóbbi gyűlést bezárt királyi szenet (dorgáló) szavaira, e kifejtést ő felsége eltö­­kélésétől várni, s az utóbbi gyűlés folyamodását nem ismé­telni ? —­48 szavazattal 30 ellen félrevettetvén, a választ­mány többségének javaslata 42 szavazattal 36 ellen határo­zatba ment. Mivel e kép a királyhoz intézendő felírásra a szavazatok 2/3 a hiányzott, Köln követe ezt indítványozó: ,,A rendek, áthatva lévén azon kívánságtól, hogy uj bizonyságát adják bizalmuknak arok királyok nagylelkű indulata iránt, s támaszkodván az elnök (Landtags-Marschall) belátására és azon nyilatkozatára, hogy az alkotmány közvetlenül nem kérése ő felsége utolsó bezáró üzenetébeni nyilatkozatának megfelelend, nem fejezik ki óhajtásukat közvetlenül ő felsége előtt, s kérik az elnököt, legyen tolmácsa a legkegyelmesebb királynál azon meggyőződésüknek, mellyet az egész Rajna­­tartomány együttérez, s melly abban állapodott meg, hogy olly birodalmi rendi (reichs-ständisch) alkotmányt, melly a lakosság minden osztályainak kívánságait kellő arányban képviselvén, azokat ő felsége közvetlen elhatározása alá ter­­jeszsze, a rajnaiak a tartomány javára nézve mellőzhetlen szükségnek tekintik, ő felsége hív rendet pedig hőn óhajt­ják.“ Ez indítvány az előbbi határozat visszahúzása után 55 szóval 16 ellen elfogadtatott. FRANCZIAORSZÁG. A pak­kamara ápr. 3. a gyarmat­­kormányzási törvényt vette tárgyalás alá. A törvény czélja főleg a rabszolgaság fokonkénti megszüntetése, a rabszolgák anyagi állapotának javítása, erkölcsiségek előmozdítása taní­tás, törvényes házasság behozata által, tulaj­don-és megvált­­hatási joguk elismerése, végre uraik kegyetlensége elleni biztosításuk. E reformok közül több már rendszabályok útján is behozatott ,s a kormány csak ezek törvényesítését kéri. Az előterjesztő tengerügyminiszer után Ch. Dupin b.­szólván valóságos dicsérő beszédet tartott a rabszolgaságnak, ’s a franczia gyarmatokban a rabszolgák kedvező sorsából merítve indokait, mindent, a mint van, maradandónak tartott; a rab­szolgaság a gyarmatosok nagylelkűsége következtében is el fog idővel tűnni. (Dupin­ur Martinique követe.) Utána Beugnot gr. ellenkező szempontból szólott ’s beszédét­bén folytató. Figyelmeztetett a nyugatindiai rabszolgák elégület­­lenségére, kik előbbutóbb Domingo példáját követendik, annyival inkább, mivel angol egyesületek őket erre hajtogat­ják. Beszédét igy végezé: Uraim, az északamerikai egyesült statusok congressusának egyik nevezetes ülésében egy kép­viselő ezt mondá: ,Republicanusok vagyunk, kell tehát rab­szolgáinknak lenni, mikint a rómaiaknak voltak!* Hozzánk más hang illik uraim, mint e büszke republicanusokoz. Illő, hogy mi, fiai az 1789iki halhatlan forradalomnak, melly Europa szemei előtt az emberi jogok nyilvánitását dobta oda a világ­nak, hogy mi mondom igy szóljunk: „Nekünk rabszolgák nem kellenek!“ Ez ülésben még Taschergr. és Despans- Cub­iéres tábornok a rendszabályt időelőttinek lenni fesze­gették, Harcourthy. a rabszolgák emancipálását sürgeté, és kére hazája törvényhozóit, ne idegenkedjenek az emberi jogok megadásától csupán azért, mert a szép példával a gyűlölt Anglia járt elöl. A Moskvai hg. ellenkezőleg azt vitató, hogy a cabinet e rendszabályt csak gyengeségből, ’s Angliának kedveskedésül javasolta; szónok még az 5ei ülésre is kiterjesztette ellenvetéseit, mindent a rabszolgák urainak becsületességére akart bízni, ’s a törvény ellen szavazott. Utána még több másodrangu szónok szólott, ’s Mon­tál em­beri grófra kerülvén a sor, mivel még kívüle is többen voltak feljegyezve, az átalános tárgyalás hétfőre halasztatott. S­zén M­on­tál embert gr. különben kivált az egyházi ügyek­ben a kormány élénk ellenzője, gyönyörű beszédet tartott a rabszolgaság minél előbbi eltörlése mellett. Végül ezeket mondá : „Legnagyobb megaláztatás lenne Francziaországra nézve, ha az emancipatiót kivinni nem merné. Megalázva tűnnék fel hazánk Európa, a történet és utókor előtt, hahogy Anglia úgy szólhatna joggal: ,Nézzétek a szabadelmü, a sor­? ' *) A bécsi udvari színház csupán drámára ügyelő igazgatójának 4006 p­ft évdíja van. — B. E. **) Például Hunyady László, Linda, Don Pasquale és Rohan Maria czímű operák 660 pfttal becsültettek kevesebbre, mint a­mennyin sze­reztettek. — B. E. 271

Next