Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-04 / 175. szám

300 új életszaka viradott.­­ A lengyel nemes eleinte nem hagy­hatta el a külföldi árukat, szeszélyének ki kelle elégit­elnie, ’s e körülmény vonta maga után a szomorú dugárusságot, melly lappangó méregkint sokakat juttatott tönkre. Azonban voltak közölték ollyanok is, kik a haza javáért buzogván, önmegtagadással is ragaszkodtak a jó ügyhöz, ’s nem irtóztak semmi áldozattól, hogy a már ingadozó aris­­tocratai ’s elnyomott rabszolgai osztály közt, egy harmadik, mindkettőtül független, ’s jómódú polgári rendet képezze­nek. Ezek közt különösen említést érdemel gróf O­s­­t­r­o­v­s­z­k­y Antal. Varsótól napjárásnyira birt ő egy er­dőséget, mellyben vashámor ’s nyomor korcsma találtatott; ezen helyen ő egy nagyszerű gyárváros alapítását tervezte merész lélekkel. — Beutazta Német- ’s Francziaországot, minden dologértőt magával hivott, ’s több nyelven irt felszó­lítást bocsátott közre, miszerint minden gyámolt hozzá men­jen, ha ez uj menedéken a legbarátságosb fogadtatást ’s fölsegítést akar találni. — U. gr., habár nem a leggazdagabb lengyel mágnások közé tartozott, mégis néhány év alatt a bank segítségével, melly házak építésére a kölcsönt senkitől sem tagadta meg, valósító szándékát. A sűrű rengeteg el­enyészett, ’s mintegy a földből kelve a virágzó városka, mellyet atyjáról Tom­asow-nak nevezett, mindinkább telt fonó- és posztógyárakkal, ’s a szó betű szerinti értelmében kézzelfoghatólag terjedett. Ezzel még meg nem elégedve C. gróf, a várostól félórányira külön gyarmatokat telepített, mellyeket kartongyártásra szánt, ’s mellyek jövendőre hatá­rait valónak képezendők uj Lyon­ jának. A porosz határszé­leknél fekvő Kalisch-ban, Varsó után Lengyelország máso­dik városában sok posztógyáros telepedett meg , nem messze innen Opatovek városkában szinte emelkedett egy posztógyár, melly nagyszerűségre nézve a gácsit sokkal felülmúlja; az egész kalischi kerület rövid idő alatt gyárhálózattal volt be­vonva , úgy hogy könnyebb közlekedés végett Varsótól Ka­­lischig, hol országút már annak előtte létezett, egy külön, a gyárvárosokon keresztül vezető utat kelle épitniök; és míg keleti Lengyelország félorosz durvaságában maradott, a nyu­gati rész barátságosan meghívott gyarmatok által mindig vi­dámabb külsejű ’s felvilágosodottabb lön. Az ország feszült­ségei fedezve voltak; lengyel posztóval lelt meg egész Oroszor­szág, sőt Hindostan­’s Chinába is kivitelék az. Mindenki örvendett a csendes jólétnek, ’s Lengyelországra virágzó jö­vendő látszék várakozni. A műipar akkor érte el ott tetőpont­ját, melly állapot a lengyel nemesnek nem legkedvesb vala, mivel általa egy uj hatalmas osztályt lála keletkezni, midőn kitört a zendülés. A külföldi gyárosok nyugalmukból fölzavartatva , nagy aggódással oszlottak szét, mire némileg okuk volt, minthogy a lengyel előtt, ki ügyök iránt nem birt semmi hajlammal, mindig gyanúsok voltak; műhelyeiket bezárták, ’s mint illy politikai nyugtalanságoknál könnyen előre láthatni, a keres­kedés és gyártás megakadályoztattak; a munkások foglalko­zásuktól láták magokat megfosztatni, é s a műipar ismét sem­miségbe látszék visszasülyedni. Minthogy pedig sokan közölök ingatlan birtokhoz voltak kötve, nem hagyhatók el Lengyel­­országot a nélkül, hogy vagy egészen tönkre jussanak, vagy legalább magoknak nagy kárt szerezzenek.­­ Az iparélet azonban még mindig megmenthető lett volna, ha a czár vas akarata nem lép útjába. Mert Lengyelország teljes bukása után boszút forralva keblében, a czár azt azáltal is torolta vissza, hogy a tulajdonképi Oroszországba vitetendő lengyel gyártmányokra roppant vámot rovott,­­s így a műipart csi­rájában megfojtani vélte. A sok elkobzás­os kivándorlások által majd anyagi segélyforrásitól, majd azon éltető szelle­mektől, mellyek a műipar kedvező haladására legnagyobb befolyást gyakoroltak, fosztatott meg Lengyelország, és mégis alig ocsúdott fel e csapásokból, már minden vissza­tért szokott helyére, ’s régi folyamát követé, habár nem is azon vidorsággal ’s eredménynyel, mint azelőtt. Ha az eddig mondottakat közelebbről vizsgáljuk, két jel­vény világlik azokból, melly a műipar főképi emeltyűjéül tekintendő, t. i. a külfölddeli kereskedés, ’s az ország tá­mogatása. Lengyelország geographiai fekvésére ’s nagysá­gára nézve mintegy harmadát teszi M.országnak, magában olly lakosokat foglal, kiknek a haza virágzása bizonyosan nem fekszik annyira szivökön, mint nekünk magyaroknak. Lengyel­­ország, hol a termesztő az adók minden nemeivel egész éven át szüntelen terheltetik,hol minden szabad kifejtés megakadályoz­­tatik, melly mindentől el van szigetelve, hova a be- ’s kime­netel olly nehéz, — ez ország most a legtöbb külföldi gyárt­mányt nélkülözi, sőt a szomszéd tartományokat sokban fölös­legesen is elláthatja; — és az alkotmányos Magyarország tanúsított buzgalma ’s önálló műipar utáni törekvése daczára is, holott egyszersmind értelmesség ’s szabadságérzetben sokkal felülmúlja az absolut, vagy inkább önkényes kor­mányzati­ Lengyelországot, Magyarország maradjon el any­­nyira, hogy még azon kevés se kapjon ruházatára magyar kelmet, kik inkább fizetnék meg honfitársuk munkáját, mint az idegenet? De, mint már említek, mindenek előtt szük­séges a külfölddel közelebbi érintkezésbe jönünk, és ott kü­lönbféle nyelveken szerkesztett iratok által magunkról jó vé­leményt elterjesztenünk; — de leginkább a nevezetes, első jelességü fej­fiaknak állna kötelességökben a külföldi dolog­­értő gyárosok s gépészekkel ismeretséget kötni, mi már ma­gában is bizalmat gerjesztene bennük honunk iránt, ’s hazá­tokat, hol a verseny miatt, rájok nem a legreménydúsabb jövendő vár , könnyen felcserélnék olly országgal, hol őket sem a kelendőség, sem a nyereség miatti gondok, nem egy­hamar fenyegetnék. — Továbbá a külföldi biztosítékot akar, ’s mivel azt jelenleg a státus nem nyújthat, tehát ideiglenesen nemzeti bank hiányában nemcsak arra kellene a gyáralapító társaságoknak ügyelni, hogy szétszórt gyárak, itt is ott is, keletkezzenek, mert ezzel tétetnék ugyan valami, de sokkal kevesebb, hogy sem a műipar sebesen terjedjen az ország­ban, s aztán az eredmény is bizonytalan, hanem fő­ké­pen gyári gyarmatok alapítására kellene fi­gyelmüket fordítani. Vegyük csak a dolgot közelebbi vizsgálat alá, é s látni fogjuk a nagy különbséget, melly a gyárak eddigi kitűzött czélja ’s az említett gyarmatoké közt létezik. Ugyanis, hogy a külfölddel egyenlő lépést tartson, minden gyártónak szükséges napjainkban olly gépekkel bírni, mellyek valamint a kézmű finomítását úgy a gyors készítést is elősegítik.­­ Erre nagyobb tőke kívántatik, hogysem ta­lálkozzanak egyhamar sokan , kik gyárat alapítani képesek volnának, például posztógyárat, mert itt, mielőtt a tulaj­­­donképi munkához fogni lehetne, szükséges egy fonoda, (Spinnerei) és mángorló. De ha a gyarmatrendszert követ­jük, egészen máskép alakulnak a dolgok. Minden egyes em­ber , még középszerű vagyonnal is elhatározhatná magát er­re, minthogy azon helységek lakói saját kezökre dolgozva a múlhatlan segédmunkákat végeznék, és valamint a haza, úgy a gyáralapító társulat érdeke is csak ez után mozdíttat­­hatik elő. Még egy eszmét kell a gyáralapításnál fontolóra venni, eddig ugyanis minden országban a megsokasult gyá­raknak az volt természetes következménye, hogy a munkás­osztályok egy része közönségesen a legnagyobb ínséggel küz­dött , mint kellene ennek elejét venni, az iránt még kevés iratott, szabad legyen tehát azt majd egy más alkalommal tárgyalnunk. — Lichtenstein József: Megyék. Pestmegyei közgyűlés május 2-án. E rendkiv. közgyűlésben a t. RR. egyedül magánügyekkel fog­lalkoztak. A gyűlés kezdetén első alispán Dubraviczky Simon — jelenleg helytartósági tanácsnok — tizenöt évi vezérleté­ről lelépvén, a t. RR. bizodalmát ’s barátságát múltra meg­köszönte ’s jövendőre kikérte. És mit a kisérő szives éljen­zés eléggé tán meg nem magyaráza, tolmácsold a RR. teljes megelégedését Nagy István főjegyző, a közügyek feddhetlen kezelésében megőszült, a megye által szeretve tisztelt ’s a magos kormány által kitüntetett honpolgárnak üdvöt kívánva. Nádor ő fenségének, mint e megye örökös főispánjának le­vele, mellyben tudatik a megyével, hogy gyengélkedő egész­sége miatt a tisztujitást személyesen nem vezérelheti, a BR- ket egyszersmind bizodalmasan felszólítja a választási sza­badság szemelőtt tartására ’s a pártoskodások kerülésére—fel­olvastatván, tudomásul vétetett, ’s igy a tisztujitás föispáni­­h­elyettes ő méltósága elnöklete alatt folyand le május 6an, mellyröl előlegesen jósolni nem , de utólagosan írni fogunk. Másodalispánságra Ny. P. és F. G. urak tüzették ki, annak pártja zöld lombot, ezé pedig fejér tollat mutogat süvegén. A jelen gyűlés egyébként, a le- és fellépő tisztikar közötti kapocsnak tekinthető, a mennyiben minden tisztviselő szá­molt a reá bízottakról, mi által a közügyek rendes folyamá­nak fonala a lisztujitás mozgalmaiban el nem enyészik, ha­nem azoknak, kiket a közbirodalom felkarol, tájékozására szolgálatid. V a r a s d b ó 1. Folyó april he 10ére legfelsőbb hely­ről érkezett k.k. rendelet következtében alispáni elnöklet alatt ’s nagyszámu közönség előtt, mellynek nagyobb részét a hor­­vát párt köznemeseivel képező, kezdődött és élén végződött zajos közgyűlésünk. A folyama alatt előfordult tárgyak ér­­dekeslejei valónak: a f. évi martius hó 19ről költ azon k. k. rendelet, melly ugyanazon martius hó­ban tartatott kisgyű­­lési felírásra e megyéhez legújabban érkezett, ’s melly sze­rint abból ő királyi Felsége nagy nehezteléssel értette, hogy azok, kik e felírás szerzői valónak, azon határozatokat hozni nem átallották, ’s mellyek egyike szerint a postán az e megyéhez érkező hivatalos leveleket nem a főispáni helyet­tesnek , hanem egyenesen az alispánnak kézbesittetni kíván­ják; másika szerint pedig a jövő közgyűlés határnapját, a főispáni helyettesnek minden értesíttetése és hozzájárulása nélkül ápril­ió­jára kitűzetni óhajtók. Mindkét ebbeli hatá­rozat kegyelmesen megsemmisíttetett azon megjegyzéssel, hogy miután a közérdek, mindkét pénztári­ adó kivetése te­kintetéből is közgyűlést tartatni szükségesít, következéskép mind ezen oknál fogva, mind pedig azért is, hogy a kegy. kir. leiratok, rendelvények és a nmltgy Helyt.tanács intéz­­ményei, nemkülönben a magánfolyamodók kérelmei felvétes­senek, é s kellő komolysággal tárgyaltassanak, ő Felsége e megyei közgyűlés tartatását ápril 17ére kifüzetni, a többi közügyek elintézését pedig jövőre, a megyei kormányzó jelen­létében tartandó közgyűlésre halasztatni legkegyelmesebben rendelé, melly értelmű k. k. rendeletre a megyei főügyész a jelennem lévő nemesség nevében, mennyiben az a megyei helyhatósági jogokat megszorítaná, óvást ten.­­ Továbbá a többi nem annyira nyilvánosságot igénylő kir.rendeletek fel­­olvastatása után közfigyelmet ébresztett a nmltgu Helyt.ta­nácsnak február hé­tről költ azon k. intézvénye, melly a m. évi november hó­­­én megnem tartott közgyűlés akadályai­ról , hivatalos tudósítást tevő m. gróf Erdödy János főispá­nunknak, mint akkori főisp. helyettesünknek felterjesztésére keletkezett, melly szerint leginkább rászaltatik legfelsőbb helyről a varasdvárosi tanács azon ellenzékessége mellyet a m. évi nov. 11 -ei közgyűlésre rendelt cs. kir. katonaság be nem szálliltatása, és el nem láttatásában kitüntetni merész­lett, egyszersmind neki, az illetőknek hivatalaik­ elvesztése és egyéb közkereseti büntetésük alatt, szigorún meghagyatik, hogy midőn a közbátorság fentartására hasonló módon és esetekben ide katonaság rendeltetik, azt kellőleg élelemmel és szállással ellátni el ne mulaszsza, és a megyei kor­mányzóval öszhangzásba jönni törekedjék; egyúttal pedig a megyei kormányzó ur közgyűlés-tartás végett uj határidő kitűzésére, és szükség-esetben katonai hatalomkarrali élésre utasittatik. — A Rendek magyarhorvát része ezen k. intéz­ményt öröméljenzéssel fogadá; a másik részből pedig többen fentarják jogukat ahoz a jövő közgyűlésen szólhatni.— Egyik főbírónk gróf D. G. hivataláról végkép lemondott, ’s ellene, mivel ő mint ifj. gr. K. zárgondnoka, igazoló felterjesztésé­ben a néhai ilir pártot vastag tollal k­irá, közkereset (fisca­­lis actio) rendeltetett a nagy lármában kitörő Rendek több­sége által. — Gyűlésünk legtöbb ideje a gyám­sági ügyek és kérdések körül folyt le. Hír szerint jövő közgyűlésünk május 15én fog tartatni. BUDAPESTI HÍRHARANG. Buda gőzösről egy férfi Dunába esett, de a horgonyőrség által szerencsésen megsza­­badíttatott. — A Honderű ezentúl minden héten kritikai és könyvismertetési függeléket ígér adni fél íven, bár a többi divatlapok is követnék ez igen czélszerű intézkedést. — Beniczky és Dalári urak a nemzeti színházban működvén, a magas várakozásnak nem bírtak egészen megfelelni, ’s külö­nösen bántó vola, hogy Dalári, ámbár jól beszél magyarul, olasz nyelven énekelt. — Május elsején a két város minden zugában zene volt, ámbár a felhők egész nap folyvást fenye­getőztek. — A polgárkatonaság, ha a szükség csakugyan be fog állani, alkalmasint csak éjjel őrködendik,hogy a nap egy részét legalább iparügyeik előmozdítására fordíthassák a pol­gárok.­­ Most jelentek meg Vörösmarty munkáinak sik füzete, melly Cserhalom, Tündérvölgy, Délsziget és Eger höskölteményeket foglalja magában . Csokonai munkáinak adik füzetet, mellynek boritékán azon kellemetlen hir lepett meg, hogy Csokonaiból Lipcsében utánnyomat készül, melly bizonyos priápi pajkosságokat is hozand, miket maga Csoko­nai sem szánt nyilvánosságra. Eddig hazai irodalmunkat még nem igen fertőzteték meg illy trágárságok, ’s épen azért igen kívánatos, hogy a vállalkozó pesti könyvárus ezen dísz­telen szándékától álljon el. Mindenesetre előre figyelmezte­tünk minden atyát, hogy ezen lipcsei kiadást ne bocsássa házába. Továbbá, az Uj Plutarch­­ik füzete, ismét 24 arcz­­képpel, ’s Lemouton Emilia Shakespearejének sik füzete. Jó magyar olvasmányben tehát nincs hiány. — Több lap érinté, hogy: kaucsuk (rugony-mézga) hathatós gyógyszer a tüdő­­vészes sorvadás ellen,’s ezt bizonyos urnák inasa is meghall­ván, ki sokat köhög és olly száraz, hogy bizonyosan gyertya gyanánt égne, ha meggyujtanák, egy éjjel urának mindkét kaucsuk-sárczipőjét megette, ’s másnap már nem bírta uj kabátját begombolni, melly még ki sem volt szabva. — © Nemzet f­asvnh­áz Hétfőn, május 5 én, Lendvay Márton javára bérletszünéssel fog adatni: „M­a­­­i­­­d.“ Drama 5 felvonásb. írták Pyat és Sue; francziából fordította Irinyi József. 171 agy­ar tengerpart. (Jegyzéke a fiumei kor­­mányszék hatóságához tartozó hajóknak.) „A nagy tengeri hajók 14 száma (di lungo corso) következőleg áll: a fiumei révparti kapitánysághoz tartozók, ’s jobbadán itt la­kók bírnak 50 nagy hajót 14,807^2 tonna teherrel ’s 540 hajóssal; a buccari révparthoz tartozók bírnak 3 nagy hajót 974 tonna teher, és 34 hajóssal; a fiumei kormányszék utján hajókázásra engedelmet nyertek 33 n.haj. 9,300 tonna teli. 338 hajóssal. Összes szám : 86 n. hajó 25,081­/a tonna teher. 912 hajóssal. „A közép hajókázáshoz“ (grande cabottagio) tartoznak: Fiuméban 49 hajó 2390 tonna teh. 207 hajóssal; Buccariban 2 hajó 113 tonna teher. 9 haj.; Portoréban 5 hajó 295 tonna teher. 24 hajóssal. Öszszesen 56 hajó 2,798 tonna teh. 240 hajóssal. „A kisebb hajók 14 száma (piccolo cabottagio) Fiuméban : 5 hajó 38 tonna teherrel 11 hajóssal; Buccariban: az ujab­­bi rendelvényekkel ellátva 12 hajó 73 tonna teh. 30 hajós­sal; — az előbbi mód szerint 68 hajó 85 tonna teh. 136 ha­jóssal ; — Por­toréban: az ujabbi rendelvényekkel 22 hajó 164 tonna teher. 69 hajóssal; az előbbi mód szerint 16 hajó 31 tonna teh. 39 hajóssal; kivonattal ellátva 123 hajó 731/1 tonna teher. 246 hajóssal. Öszszesen 246 hajó 464­/2 tonna teh. 531 hajóssal; a fentebbi három rendbeli tételeket össze­adva az öszszes hajók száma 388, 28,344 tonna teherrel és 1,683 hajóssal. Az 1843/­ évben „újonan épültek“ 10 nagy hajó 2969 tonna teherrel; 1 közép­hajó 49 tonna teherrel; 9 kisebb hajó 77 tonna teherrel. Összesen 20 hajó 2822 tona teherrel. Ezenkívül a trieszti hajótereken épült 7 nagyhajó 1,913 tonna teherrel. (F­­­um­e.) Kik a f­­­u­m­­ei vasutat sürgetik, és azt bár­­melly áldozattal a nemzet részéről létrehozandónak vélik, sine fine dicentes, hogy ennyi meg ennyi millió mázsája a kiviendő honi termesztményeknek tolakodik ezen vonalon a külföldre, mohón kapandják az „Eco“ tudósításait, mellyek a magyar tengerkereskedésnek mozgalmát és forgalmát hiva­talosan kimutatják. Ezen adatok érdekesek lévén az egész hazára is, mint­hogy egyedül ezek szolgálhatnak biztos alapul az ország-intéz­kedéseknek, azon lapból ime közöltetnek: 1843/4 évi bevitel minden magyar kikötőbe ausztriai kikötő, idegen kikötő, öszvesen érték p.p. érték p.p. Fiumébe 1,187,031 f. 513,618f. l,700,649f. Buccari és Zurcovába 94,316,, 5,277,, 99,593 „ Portore, Selcze, Noviba 69,618 „ 40,280 „ 109,961,, öszszen 1,351,028 „ 559,175 „ 1,910,203,, 1842/3 évben 1,255,206,, 473,514,, 1,728,780,, tehát növekedett 95,762 , 85,661 f. 181,423 f. 184/4 é. kivitel auszt. kikötőkbe ideg. kiköt, összesen. Fiuméból 1,715,959 f. 2,083,814 f. 3,799,873 ft. Buccari Zurcovából 155,047,, 422,782, 577,829,, Portore, Selcze, Noviból 94,736 „___95,034 „ 189,770 „ összesen 1,965,742,, 2,601,730,, 4,567,472 , 184 ma évben________1,871,981 „ 2,290,104,, 4,225,085 „ tehát növekedett: 93,700, 311,626ft 342,3871,

Next