Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-05-16 / 182. szám
velező igen jól ismeri; a zaj és lárma megemlítésével nekik ugyan nem nagy szolgálatot tett. Végezetül állítja közlő úr, hogy a votisatio alkalmával az indítvány mellett 50, ellene pedig 39 úgynevezett kaputos szavazott ugyan, de a tartaléksereg hozzájárultával 74 ellen 110 szavazattal az indítvány elesett. Ezen számozása által levelező úr el akarná hitetni az olvasó közönséggel, mikép csak nyers erő döntötte légyen el a kérdést; — tisztelet, becsület, de az már csakugyan nem áll, hogy 50 kaputos szavazott az indítvány mellett, hacsak közlő ur közidök — az úgynevezett gyekereseket és spentzereseket számítani nem akarja —, hivatkozom e tekintetben kérdéses gyűlésünk folyama alatt honos az illető szónokok neves feljegyzése mellett tett jegyzetekre, mellyekből kiviláglik, hogy az indítvány mellett 19, ellene pedig 48 attilás szónokoltak, mikép történhetett tehát ezeknek a közlő által nyilvánossá tett kis számlai leolvadása; azoknak pedig, kik ez alkalommal kétségbe nem vonható nagy kisebbségben maradtak, rögtönös megszaporodása: előttünk örökös rejtély maradand. Többen utatása igértetik, ’s mi a velős előadásnak örömmel nézünk elibe. Pesti Hírlap. ( 455d., 456d., sz. ) „Zrínyi Miklós és a hadi adó" alatt értekezik tudós polyglottunk Pulszky Ferencz. Az első szakaszban kivonatot közöl Zrínyi Miklósnak a költőnek egy politikai röpiratából, kiemelvén különösen azon szakát, melly az állandó katonaság állításáról szól. — Második czikkében nemzeti jellemül tulajdonítja, hogy a magyar inkább törvénytudó, mint kormányférfi, mit, vagy a bizánczi befolyásból, vagy az ősiség hatásából magyarázhatni , ’s innét eredt, hogy észtehetségeink tetterőnknél kifejlettebbek, nem csuda tehát ha Zrínyinek katona-állandósítást tervező indítványa eredménytelenül hangzott el. Kiereszkedik ezután czikkbó az adó történetének vázlatára ,s megfogni nem tudjuk miért, végre a nemzeti őrség felállítását sürgeti. Ha ennél lényegesb teendőink nem volnának, azt mondanók, legyen kénye és kedve szerint, de így az egészet csak indítványviszketegnek tekintjük. — A 456d. számban valami Gelléri Szabó „Napi kérdések és a B. P. Híradó“ czím alatt bíbelődik a védegylettel, és természetesen dicsérőleg, a B. P. Híradót korholásra állítja birószéke elé. Nagy szerencséjére szolgálnak korunknak a hírlapok, hová vinnék különben ismeretlen quantitásaink a sok gyomot és lomot, melly telkeiken terem , a vásárra? — *** Birmii szem!«. Nemzeti Újság. (62. ,63., 65., 69. sz.) „Politikai pártok életműszerezése.“ A tiszt, lapvezető a nemzetek politikai életének fejlődését következő fokozatokra osztja: „ébredés, eszmélet, discussio, cselekvés, lankadás, álom“-ra. Roszalja hogy honunkban sokan nem akarnak helyet ’s időt engedni a két első stádiumnak, ’s innét keletkeznek azon mámoros politikai situaliók, mellyek környeznek, holott ideje volna, hogy ne csak a szenvedélyek hanem a számítások politikája, mellynél elkerülhetlen a tiszta eszmélet, munkálódjék. Sz. az eszmélet és az alkotmányilag szabályos discussio viszszaidézését tűzi ki feladatul. Tájékozásul hozunk politikai felekezetit, mellyek egymással szemközt állnak, kettőre osztja, mellyeknek egyike a fellépéstől ’s elveit nyíltan kimondástól viszszavonul,mint ha politikai párttéren fellépni kisebbségül szolgálna, holott az alkotmányos rendszer ép azt kívánja, hogy párt párt ellen lépjen fel, ha valamit kivinni akar, mert párt nélkül csak az absolutismusnak nyílik munkaköre; a másik párt önmegtagadással de számítással dolgozik , és a csel minden rugonyait mozgásba hozó, majd dictatoroskodik, majd hízeleg a perez kivonata szerint, majd kormányt bontó ’s lehellemlő, majd az aristocraticus irányok opposiliában simuló, majd már csak nevétől is a nemességnek borzadó ’s ochlocratia felé rohanó, az ellenfél gyengeségét használni tudó, prometheusi alakban mutatkozik, a mint a perez kívánja; mindamellett kérlelhetlen ellene az ősaristocratai institutióknak. Minthogy pedig lehessen kivinni, hogy valamelly polgárainak minden tagjai ugyanazon véleménynek legyenek, épen a közjóra nézve kívánatos, sőt szükséges, hogy a véleménykülönbség ne csak nyilvánittassék, hanem szorgalmas vitatás tárgyává tétessék, és felette épen azok bíráskodjanak, kiket a vita tárgya legjobban érdekel; mivel pedig a státusban bizonyos előrendű kérdések vannak, mellyek kifejlett értelmiséget követelnek, azért szükséges, hogy ezek a képzeltebbek ebbe utasittassanak, és azért a közdolgok vezetésének irányadására nem lehet feltétlenül átalános befolyást engedni mindenkinek; a fontos tanácskozások a nemzet jobbjainak maradjanak mindig fentartva. — Kifejtelik továbbá a czikk folytában, mennyire szükségesek a nemzetek politikai életének kifejlesztésére a pártok, minthogy egyedül súrlódások eredményezhetik a vélemények szilárdítását. roszalja szerző, hogy eddig honunkban nincsenek szabályos határok által ismerhetőleg elkülönzött pártok, mit egy részről annak tulajdonít, mivel a demokrata párt minden túlzó és rettegtető rendszere a higgadtabb keblű mérsékelt reformereket, kik szerénységgel és érett megfontolással hitték a diadalt kivíhatandónak, a nyilvános föllépéstől tartóztatta, holott a többség kétségtelenül részükön áll; kimondja a mondottak következtében , hogy ő a mérsékelt reformerek oldalán áll, ’s e pártot alkotmányos polgári kötelessége teljesítésére izgatni, hevítni ’s buzdítni fogja, mi nézetünk szerint teljességgel nem fog ártani, mert ha végkép nem akar lecsücsülni, itt az ideje, hogy cselekvetlen kényelméből, hol az isten ajándékait bölcs homlokkal szokja bevárni, valahára kimozduljon ; e czikkben meghatározza a conservativ párt hivatását e szavakkal: „a birtok- ’s hivatalképesség phasisainak fokonkinti fejlesztése, ’s a haza alkotmányos alapelvének viszonyaira alkalmazása; a közös teherviselésnek — a mostani földbirtok exdebitatiojára szolgáló intézmény előre bocsátása melletti életbehozása; az érdem és talentumoknak az aristocratai osztályzatbai felemelkedhetésére az útnak megnyitása, ez által az alsó rendűek ellenszenvének csilapitása; ezúton a nemes osztályi testületeknek folyton ul meg uj életnedvvek felvidoritása; e mellett azonban a nemesség földbirtokon nyugvó politikai állásának minden lelkesedésseli védése.“ Mindezekhez szerző szerint egyedül az átalakulás zászlójának erélyes kitűzése által juthatni, mit hogy tenni lehessen, mulhatlanul szükséges egy baloldali centrumpárt alakulása, mi hogy megtörténhessék, idején van, hogy a felek a politikai kérdéseket meretlenül és tartózkodás nélkül szőnyegre hozzák, mert azon alkotmányos nemzet, melly ezeket folyvást palástolgatja önmaga előtt, nem méltó hogy a politikai gyámság alól felszabaduljon; nem méltó tovább az sem a gyámság alóli kimenekülésre, melly a kormányt illető jogokat , minek p. o. a hivatalnokok kinevezése, elvitázni akarja, vagy azon megbocsáthatlan gyöngeségben szenved, miszerint azt követeli, hogy a kormány által kinevezettek a kormány elleni párthoz csatlakozzanak; felhozza itt az alapos czikk szerzője, mikép ez a hivatalnokok tetemes száma a vért teljességgel nem hozza keringésbe, holott nálunk a csekély számú kinevezések zúgásra szolgáltattak alkalmat. A czikk foly KiCXFOYJD: FRANCZIAORSZÁG. Május 2-án a követi kamrában Thiers úr megnyitván a jezsuiták feletti vitát, előre kijelenté, hogy belőle cabinet-kérdést képezni nem szándékozik. A nézetek, miket kimondani gondol, az igazságministerének Páris összes ügyvédi karának és törvényszékeinek nézetei. Szónok a vallás iránt legnagyobb tisztelettel viseltetik, azonban nem kevésbbé tiszteli a státus jogait; ezen kettős érzelem, mérsékeltségének kezessége. Ezután a jezsuiták történetét előadva, az Amaer-perből jogilag bebizonyított ténynek mondja, hogy létezik társulat a törvények daczára, mellyek azt a franczia földrül száműzik. Mit jelent ez egyebet, mint eltörölni a törvényeket? Mondják, hogy a törvények elévültek? Ámde tudva van, hogy a törvényhozás 1789 óta bizonyos vallási társulatok ellen folyvást vívott. Szónok előadva a különféle törvényeket, a büntető-codexből következő törvényt idéz: „20 személynél nagyobb egyesület, azon czélból, hogy naponkint, vagy bizonyos időben összegyűlve vallásos tárgyakkal foglalkozzék, nem alakulhat csak a kormány engedelme’s azon feltételek mellett, miket ez szabni jónak vél.“ Ezen törvényrendelet, megjegyző szónok , elegendő ’s a vallásos társulatokra alkalmazható , ha a régibb törvények feledésbe mentek is.• Mit én kívánok, az ezen társulatok felbontása közigazgatási úton ; én büntetést nem kívánok. Mondják, a törvények semmi büntetést nem rendelnek, hanem naponta hajtatnak végre közigazgatási úton. A vallásos társulatok elleni törvény alkalmazását érdemes jogtudósok is kétségbe vonták. Ámde jogtudósoktól függ-e, bármilly lángészszel bírjanak, törvényeket, miket „haragtörvények“-nek neveznek hatásukból kivetkőztetni ? A párisi törvényszék 1826 ban minden törvényt alkalmazhatónak ítélt. Mit gördíthetni ez ellen? (egy hang: az 1830-ki chartát). A chartát tehát erre hivatkoznak most; a szabadság elvére hivatkoznak? Ezen elv erejénél fogva mindenre feljogosítva akarnak lenni. De ha minden szabad, szabad titkos társulatokat is nyitni, a szabadságnak egyenlőnek kell lenni mindnyájukra. Megengedem, hogy a chartára történjék hivatkozás, az elmúlt idő daczára, melly ellenkezőt bizonyít; de ha férfiakat hallok az általános szabadságra hivatkozni, kik „a szeretet törvényét“ (Peyronnet sajtótörvényét) tetszéssel fogadák és könyveket terjesztenek az indexekbe, akkor szabad legyen kérdeznem: mit akarnak azon urak? Én a szabadságot törvény nélkül nem értem , melly azt szabályozza és korlátozza. A charta három — t. i. személyes, politikai és vallásos —szabadságért kezeskedik. Ezen szabadságok törvény által szabályozzák. A személyes szabadság következtében örök fogságra a bástyába senki be nem vettetik, mielőtt bírája előtt meg nem jelent volna. A politikai szabadság értelmében nézeteit minden franczia sajtó útján közzé teheti, de, hozzá teszi a Charta , a törvény kíséretében. A vallásos szabadság is csak a törvényszabta feltételek mellett létezhetik. Engem vádolnak, hogy voltaire-iánus vagyok. Az vagyok, nem tagadom, azon értelemben, hogy ezen nagy ember lángeszét elismerem. De tiszteletem ki nem terjed tévedéseire. Ő nem tisztelte hazája vallását, midőn megtámadván a visszaéléseket, magát a dolgok lényegét sem kímélte meg.A Szónok megérintvén a status és clerus közötti viszály eredetét, melly a párisi egyetem megtámadásában keresendő, megjegyzé, hogy ezen factio legtüzesbjei a jezsuiták társulatában gyűjtötték erejüket. A cabinet állása — így végzi beszédét — nehéz, nem tagadom, de a nehézségek legyőzhetők a törvények végrehajtása által. A minister urak tudják meg, hogy mi nem akarjuk zavarba ejteni, sőt inkább meg akarjuk velük osztani a terhet. — Thiers után Martin pecsétet szólt, ő a társulatok elleni törvények erejét elismerte, azonban úgy vélekedett, hogy az olly kérdés, melly hevenyében el nem dönthető, miért is azon reményét fejezi ki, hogy a kamra a kérdés helyes feloldására hatáskört és eszköz megválasztást enged a kormánynak. Ezután még Carné szólt Thiers indítványa ellen é s Dupin mellette szónokolván, a vita elhalasztatott, a sor Berryer-re következik, ki a társulatok érdekében szaland. Május 3-án a jezsuita-ügy befejeztetett. A közönség igen élénk figyelemmel kiséré a vitatkozást, mellyet ma Berryer kezde folytatni. Az irány, mellyet a tanácskozás von, neki nem tetszett, t. i., hogy a társulatok iránti törvények ugyan állnak, de végrehajtásuk a kormány eszélyére bizassék. Ha a törvények, úgymond, világosak, a végrehajtás iránt tisztába kell lenni. Szerinte fő kérdés az, hogy az illető törvények állnak-e? ’s ő erre tagadólag válaszol, mert azon jogot, hogy a polgárok közösen éljenek , egyesüljenek ugyanazon szabályok követésére, együttimádkozásra, cselekvésre, — ezen jogot az 1790-ki törvények el nem törtek ’sat. Utána Hebert szólt ellenkező szellemben. Lamartine beszéde ezekben központosul: Ha a jezsuiták nem törvényesített társulatot képeznek, üldözendők ’s ebben Thiers úrral egyetértek. Van azonban egy pont, mellynél, mi a kérdés megoldását illeti, sok társaim nézeteitől eltérek. Állítom tudniillik, hogy a jezsuita egylet iránti törvény, ha ők egyszerű polgárok, avagy ha vallásos őzeiből is egyesülnének , csak akkor alkalmazható , ha húsznál többen vannak, mert a polgárok feljogosítvák 20 személyig érő egyletekbe lépni. Ha önök ezen jog félreismerése alatt a jezsuiták ajtait becsukják és lelkiismeretekön erőszakot követnek el, az üldözés legkárosabb színét öltik magukra; igaz, hogy az üldözés népszerűséget szerez. Uraim! az isteni tisztelet szabadságán kívül nincs béke. — Odilon Barrot kívánt ezután szólani, de a centrum a végzés kimondását sürgető, mire az elnök mondá: Thiers úr épen javaslatot nyújt nekem a napirend iránt, melly igy hangzik: „A kamra napirendre tér, bizalmát helyezvén a kormányban, hogy a státus törvényeit végrehajtania.“ (élénk tetszés). — Odilon Barret élvén szólási jogával, megvallja, hogy a javaslott megfejtést teljesen méltányolja. Nem akarok, úgymond, szabadelműbb lenni az alkotmányhozó gyűlésnél. Nem akarom megengedni, hogy hazám kolostorokkal boríttassék el, ’s ezt a közhatalmak némán nézzék. Az alkotmányhozó gyűlés eloszlató a vallásos társulatokat, ’s ezen törvényrendelet most is fenáll. A kamra a törvények alkalmazását meg nem tagadhatja. A kérdés törvényes szempontjáról kétség nincs, mi azonban az ildom kérdését illeti, kérdem: a törvények végrehajtásából milly veszélyt várhatunk? Kérdem: milly hatalommal van dolgunk? Önök mondák, hogy a papság nincs e kérdésbe bonyolítva ,s a francziák többségének vallása a törvények végrehajtása által meg nem érintetik. Mellyik hát az eszély, mellyet igényelnek? Részemről át nem látom, de a kíméletet méltánylom, kivált azért, mert egyhangú határozatra így tehetünk szert. Amit mi kívánunk, nem egyik párt győzelme a másik felett, hanem a törvények diadala. — A pecsétőr még egyszer szavát emelvén, tegnapi kijelentéseihez ragaszkodott. A clerűs, úgymond, ne kételkedjék a kormány utalmában. Ha rendszabályokhoz kell nyúlni, az egyházi hatóságok közremunkálása óhajtható. Ezen gondolatot mondom ki tegnap ,s ez meggyőződésem. Ha azonban ezen közremunkálás el nem érhető, a kormány tudni fogja kötelmeit é s azokat teljesíteni is. Végre még Thiers úr szólt.Iparkodtam olly szerkezetet készíteni,úgymond, melly a kamra egy pártját se sértse. A pecsétet nyilatkozatiból látom, hogy az egyetértéshez közel állunk. Akarom világosan kimagyarázni magamat. Vannak kétségbe, hozhatlan status-törvények —kétségbehozhatlanok legalább a kormány, én is a kamra legnagyobb része által. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy ezen törvények végrehajtatlanok maradtak; a körülmények megváltoztak,s felettesürgős, hogy a törvények alkalmaztassanak (igen ! igen!). Ámde az azok végrehajtásával megbízott kormánynak bírnia kell hatáskörrel, mellyre szüksége van. Ő az egyházi hatóságokhoz folyamodott; én ezt méltánylom, de csak azon föltét alatt, hogy a törvény igéje testté váljék, legyen bármilly sikere azon hatósággali alkudozásnak, mellyet tisztelek, de mellynek hazám törvényeit alá nem rendelem. Ezen föltét alatt a pecsétőr úrral kezet fogok. El van tehát ismerve, hogy a törvények fenállanak; el van ismerve, hogy alkalmazásuk szükséges, és hogy ennek meg kell történnie, ha az egyházi hatósággali alkudozás eredménytelen múlik is el. — Erre az elnök felolvasó még a szerkezetet, mellyre a kamra mély csend közt szavazott. Négyszáz tagnál több volt jelen. Az eredményt már múlt számunk közté. Május 5-én a párisi gárdák kerültek szőnyegre Ledru- Rollin 12 ezer aláírású folyamodmányt nyújtott be a felfegyverzés ellen a párisiak részéről. A jezsuiták iránti kérdés milly sikerrel oldatott fel május 2- és 3-án a követi kamrában, múlt számunkban megérintők. A J. d. Débats következő véleményt nyújt e tárgyban : „Lehetetlen vala, úgymond, hogy már a pair-kamrában megérintett jezsuita kérdés a követi kamrában is elő ne forduljon. Thiers úr megtevé ez iránt a kérdést. A tisztelt szónok által kifejtett mérséklettséget valódinak ismerjük el. Nyilatkozatait komolyan fogadjuk ’s meg vagyunk győződve, mikép nem vala szándéka ezen ügyben ellenzéki kérdést ’s érvet keresni, a kormány zavarba hozatalára. Egyébként alapos okunk van Thiers ur őszinteségében nem kételkedni. A jezsuiták 1840ben léteztek, mint most, ’s a törvények, mellyek reájok alkalmazhatók, szinte fenálloak. A körülmények, mint tudjuk, megváltoztak. 1840ben a status és a clerus egy része közötti harcz nem volt felélesztve; az ultramontanus tanok szenderegtek, ’s megsemmisülteknek tekintethettek; a püspökök nem kerestek dicsőséget a törvénynyeli daczolásban ’s vértanuskodásban. A jezsuiták nyugodtan szónoklanak a Notre-Dame templomban, megelégedtek a türelemmel vagy elfeledéssel, mellyet irániok a status tanúsított. Nem is vetjük Thiers urnak szemére, hogy 1840ben a jezsuiták törvény-ellenes létezésöket hunyt szemmel tekinté ; egyedül azt mondjuk, miszerint minden becsületes embernek meg kell vallani, hogy a törvények, mellyeknek végrehajtása sürgettetik, nem tartoznak azok közé, mellyeket a kormány egész szigorral végrehajtani tartozzék. Ez kard, mellyet hüvelyben hagyhatni, ha kivonását közérdek nem parancsolja. A ministériumhoz tehát nem azt kell mondani, hogy: a törvényt nem hajtja végre, de eljött a pillanat, hogy végrehajtassék. Ha az ellenzék legális akar 329