Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-29 / 188. szám

Csütörtök 188. Május 29. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. E­z­e­n lapok minden hinten négyszer, 11. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­leraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni ked­ben a kiadóhivatalban, gránátos­­utozai Clauhy­lm­ban tfizik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Halálozá­sok. Országgyűlési halászatok X. — Megyék és kerületek. A jász-kun százados ünnepély- Közgyűlés Biharban. Budapesti hirha­­rang. Nemzeti színház. — Visszaigazitás, Ochtinarol. Külföldi iroda­lom X. (Das Princip der Erblichkeit und die französ. und englische l'airlc 1832 . De la Pairie et de la Aristocratie moderne. Parle­nte Auguste Cleszkowski. Paris 1844.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Belgium. Schwveitz. Legújabb. Hivatalos és magán­­hirdetések. JUGVABRHSZÁG és KEDKI/V. Folyó hó 21 kén halt meg Pozsonyban főtiszt. Döme Károly po­zsonyi társaskáptalan kanonokja , a magyar irodalom ősz bajnoka ’s Metastasio színművei fordítója (Hírnök.) Gaál József lubodnai kir. kamrai erdőlovag f évi matt. 20kán meghatározott. Országgyűlési hal­ásza­tok. X. Folyt.: (1.171. sz.) Igen sokan panaszkodnak a felöl is, hogy a jogszolgál­­tatásban (administratione juris), ’s hatalmaskodások és jószágfoglalások iránt alkotott 1608iki 3ik és 4ik, ’s 1609iki 29ik törvényczikkek végrehajtásában, az országlako­sok kiváltságai ’s mentességei kárára nagy visszaélé­sek követtetnek el. Ezek tehát újabb vizsgálat alá ve­endők , ’s ha csakugyan olly károsaknak találtatnak, az or­száglakosok közszavazatával eltörlendők; — miután külön­ben is elég törvény van, melly azon rendetlenségek­nek (inconvenientiarum), miknek elhárítása végett az idézett czikkek alkottattak, megszüntetésére szolgál, csak min­den akadály és halogatás nélkül foganíttas­­sék, ’s a kitűzött módon és időben kellőleg végrehajtassák *). Az ország jogait ’s szabadságait illető magyar ügyek ed­dig , úgy parancsolván az ország szokása ’s boldogult ma­gyar királyok rendelvényei, a magyar tanács által szoktak tárgyaltatni; mivel azonban eddig a ma­gyar tanácsos urak közöl az őfelsége udva­rát kevés, ollykor senki sem követte,’s ezért a magyar dolgok elintézése is késedelem és halogatás által gátoltatván, kellő folyamat nélkül van, a karok és rendek gondoskodni fog­nak, miszerint az ő Felsége udvarát a kan­­czellár ur mellett bizonyos egyének is, ki­ket ő Felsége a magyar tanácsból fog kine­vezni, mindenhol kövessék. Kiknek hogy k­ö­lt­s­é­­géről és alkalmas tartásáról is gondoskodja­nak a karok és rendek, ő Felsége a karókat és ren­deket kegyesen felszólítja, nehogy azon egyéneknek az említettek hiánya miatt panaszkodni, vagy mentegetőzni ’s meg nem jelenni legyen al­kalmuk **). Hogy a peres határok ügyebeli villongás, mellyről már néhány különbféle törvényczikk alkottatott, Magyarország és a szomszéd országok és tartományok között kiegyenlíttessék, annyira szükséges, miszerint azt hosszabb időre halasztani felette veszedelmes. Ámbár pedig ő császári királyi Felsége némellyek terhes panaszaira az e részbeni biztosságok telje­sítését megrendelte, ezek mégis több ízben, csupán a magyar biztosok szintúgy mint felek meg nem jelenése miatt, elintézetlenül maradtak, honnan a hasz­talan okozott költségek és csodálatig megsokasodott sérelmek iránt, naponta nagyobb és nagyobb panaszok keletkeztek. Hogy tehát ezentúl ez ne történjék, hanem a szomszéd or­szágok és tartományokkal a béke, kölcsönös szeretet és köz­lekedés annál inkább fentartassék és öregbíttessék, v­a­n a­k­á­r­a már (jam tandem) minden további halasztás nélkül olly személyek választandók, kik által az Ausztria, Morva, Szi­lézia , lengyelek és más határos szomszédok közötti határok megvizsgálása minél elöbb teljesiltessék, a perek bevégez­tessenek, elintéztessenek, ’s e végett előttök az érdeklett fe­lek valamelly bizonyos büntetés alatt mulhatlan megjelenni, ’s okirataikat előmutatni tartozzanak. Mit Ő Felsége, más szomszéd országai ’s tartományaiban is kegyelmesen meg fog parancsolni. A hirtelen áradó, aztán a mellékszántóföldekre kiöntö Tisza nagy károkat teszen a lakosoknak, elannyira, hogy Szatmár és Ugocsa vármegyében legalább 32 helység vetéseit kimosván, minden innen várható tizedjövede­­ l) ,,Dummodo eae cifra impedimentum et prorogationem ad­­ministrenlur, et praeseriptis modis et temporibus debitae Execu­tion! demandenlur.“ ) „Hungarica negotia, jura et liberfates Regni concernentia, dictantibus Regni consvetudine divorumque Regum Hungáriáé De­crees, per Consilium Hungaricum tractari hactenus so­­lita fuerant, ex quo hactenus pauci et aliquando nulli Domino­­rum Consiliariorum Hungarorum, Aulám Suae Majestatis comitati sunt; unde expeditio quoque rerum HuDgaricarum mora et dilationibus impedita, debito quoque clirsu caret. Idcirco SS. et 00. providebunt, ut penes Dominum Cancellarium certae quoque personae, quas SuaMa­­jestas ex Consilio Hungarico de n o m in a bit, Aulám Suae Majestatis ubique locorum sequanfur. Quibus ut de sumptu et commoda eorum intertentione SS. et 00. provideant, Sua Majestas SS. et 00. benigne requirit, ne hi propter horum defectum con­­querendi aut se excusandi et absentandi occasionem habeant.“ Eléggé tanúsítja ez, hogy a magyar kir. udv. kanczellaria azon királyi udvari tanács , mellyről törvényeink olly sokszor emlékez­nek ; csakhogy a főhivatalviselök, kik hajdan szinte tagjai voltak, kéiőbb a Helytartótanácshoz alkalmaztattak. lem elenyészik. Ennek oka pedig onnan ered, hogy némelly nemesek, kiknek telkein a fo­lyam­­­á­n kirohan, gátakat és kerítéseket épí­­tetni nem engednek *). Mi minthogy az ország köz kárára van, a karok és rendek ez iránt is illő orvoslatot fognak találni, mikint A külföldi hamis pénzek behozatala tekintetében is, hogy ezt miképen lehessen meggátolni, és a behozókat érdemek szerint nem csupán azon csekély fenyítékkel, melly az utóbbi országgyűlési 4-edik 1.czikkben elhatároztatott, hanem az ország régi szokásához képest örök hüllenségi büntetéssel sújtani, a Hármaskönyv I. r. 14. czime, Mátyás I. rendelv. 2., és Ulászló II. rend. 81dik czikke szerint , vagy pedig más alkalmas büntetésekkel Ildik Lajos 1525diki 23dik és a kö­vetkező 1526dik évi 35dik, az 1545: 51., 1546: 48. és 1547: 24dik törvényczikkelyek értelmében. Régi rendeletek szerint az országlakosok illyetén közgyűlése néhány kiszabott kevés nap alatt bevégeztetett, most pedig annyira elhúzódik, hogy az országlakosok közül igen sokan kifogyván a költségből, végét be nem várhatják, hanem mind maguk, mind a közügy nagy veszedelmével és végtelen kárával haza­térni kénytel­eníttetnek. Nehogy tehát ez jövendőre is történjék, sőt e részben az országlakosok ’s az ország kártalanítása eszközöltessék, e csá­szári királyi Felsége valamelly bizonyos határidőt vél világo­san kiszabandónak, mellyben ezentúl, legelső alkalommal, az országlakosok, Ulászló 1498dik évi Il­dik rendelvényé­nek lső czikkelye szerint, bizonyos büntetés terhe alatt min­den bizonynyal összejőni tartozzanak, ’s így mind magok a nagyobb költségektől megmentessenek, mind a közjó elő­­mozdíttassék **). Nagy nyomaték tulajdoníttathatott végre a boroknak az országból kivitele eltiltásáról szóló (1609ki) 43dik törvény­­czikknek, mintha ez által az ö Fels, harminczada, az elébbi öszvegen felül, melly csalhatlanul (infallibiliter) a végvárak fentartására rendeltetett, sok ezerekkel szaporodhatnék, ’s ezen újabbakból a nádorispán ur 22,000 frint évpénze fizettethetnék; ***)— azonban, valamint azon törvényezikk az ő Felsége kegyelmes jóváhagyásával alkottatott az országlakosok által, úgy ő Felsége legke­­vésbbé sem remélhette, hogy az ellen valami az ő Felsége tudta nélkül határoztassék; — legalább a törvény áthágói ’s borkivivők, boraik elkobzá­sával méltán büntettethettek volna. Mert azonfelül, hogy ezen uj h­ar­mi­nc­za­dból ő Fe­­­sége ’s kirá­l­yi kincslete semmit sem kapott, s­ még az or­szág felsőbb részeibeli végvárakra csalhat­lanul rendelt elébbi borharminczadi jövedel­­mek is máshová fordíttattak, az ö­r­el­ség e legkisebb megegyezése nélkül,— ff) miért is sem a kellő tartásban megfogyatkozott őrkatonaság kötelességé­nek pontosan meg nem felelhetett, sem a várak úgy, mint a szükség kívánta, épen ’s épségben nem maradhattak, ’s in­nen az országnak tömérdek kára következett. Ő cs. kir. Fel­sége tehát a hű Kir.- és Réket kegyelmesen fölszólítja: szí­veskedjenek ezen határozatra is méltó tekintettel lenni, mi­szerint ennek áthágói a kiszabott büntetéssel a károk megté­rítése mellett sujtassanak, maga a törvényczikk megujittas­­sék, ’s ezentúl senkinek se legyen szabad az illyetén királyi jövedelmekbe avatkozni. És ezek azok, miket ő Fels, a római császár ’s Magyar- és Csehország királya, a jelenkor körülményeihez képest, f­f) Magyarországa hű karainak és rendeinek elő­­adandóknak vélt. Mikből miután már a déli nap­nál világosabban kitűnik, hogy ö­röls­ sem­mit a maga hasznára, vagy mi a karok és ren­­dek eddigi ajánlatai, jogai, ’s törvényes ha­tározataival ellenkeznék, nem kér, de sötin­­kább legyőzhetlen atyai gondjánál’s gondos­ *) ,-Hujus causa inde promanat: quod nonnulli Nobiles, in quorum fundis fluvius erumpit, prohibeaut, ne septa et agg-eres eriganiur.“ lm itt az egyik oka a századok óta féktelenkedő Tisza kártételeinek 1 **) „ConstitutionibUs anfiquis generalis hujusmodi regnicola­­rum conventus paucis constitutis diebus absolvebalur, nunc eous­­que protrahitur, ut plurimi ex Regnicolis sumtibus exhausti, finem hujus exspectare non valeant, séd ad propria tandem cüm summo ipsorum et reipublicae periculo et damno maximo reverti cogan­­tur. Ne igitur hoc imposterum conlíngat, et hac in parte índemni­­tati Regnicolarum et etiam Regni consulatur , Sac. Caes. Regiaque Majestas cerium aliquem terminum omnino praefigendum censet, ad quem de caetero primitus, Regnicolae, juxta Decr. Üladislai III. Art. 1. Anni 1498., sub certa poena infligenda certo certius con­­venire teneantur, et sic ipsimet a majoribus sumtibus eliberentur, et bonum publicum promoveatur.“ Mit mondjunk aztán évekig tar­tó mostani országgyűléseinkről ?! ***) „e& ex novis hisce (millibus) salarium annuum Domini Pa­latini viginti duorum millium constitui posset.“ Nevezetes adat a nádori fizetésre nézve. I) „praeterquam enim quod ex hac nova tricesima nihil Suae Majestati ejusdemque Fisco accessed!.“ T’b) Tehát őseink szerettek a törvények ellen liatározgatni, ’s a királyi jövedelmekről a Felség megegyezése nélkül rendelkezni, ifi) „pro moderni temporis conditioned1 kodásánál fogva egyesegyedül azt óhajtja, azt kívánja, miszerint Magyarország és a szomszéd tartományok, főkint pedig Erdély, mellytöl mindegyik fenmaradása függ, régi virágzó állapotjába viszszahelyeztessék ’s abban megtartassák, — és miszerint Magyarország a római szent birodalommal, ’s szomszéd or­szágok- és tartományokkal, kölcsönös jó egyetértésben legyen; #) —A császári királyi Fels.bizton hiszi, ’s e végett az ország hű karait és rendeit kegyelmesen fel is szólítja , hogy a jelen alkalommal önmagokról meg ne feledkezzenek , hanem az ő­felsége kivánataihoz annál se­rényebben járuljanak, minél bizonyosb, mikép ez által a szomszéd országokat és tartományokat, sőt még a római sz.­birodalmat is, annyival hajlandóbbakká lehet tenni előbbi segedelmeik nyújtására, ha látják, hogy a nemes magyar nemzet az ő védelmekről is gondoskodik , ’s elhárítván az eddigi akadályokat, a b­i­z­a­lm­a­tl­ans­ágo­t tudniillik és az ő személyeiknek kizáratását, azon hajdani barátságot, mellyben Magyarország boldog és kegyes emlékezetű régi királyai a németekkel voltak, szorgalmasan fentartják ’s folytatják. Gondja lesz ő Felségének, miszerint ez mindnyájoknak öszszesen és egyenkintis, azon császári és királyi kegyelme által, mellyel irántok vi­seltetik , kegyelmesen megjutalmaztassék kivül: „1613dik évi magyar előadások.“ (Pro­­positio Hungarica Anni 1613.) 1572 ben az országgyűlés február 2-ára volt a kir. meg­hívó levelekben kitűzve, de a vármegyék — mikint Vráncsics Antal esztergomi érsek értesít — lakodalmaskodtak, ’s még február 12én sem volt több 12 megyénél Pozsonyban: „Ösz­­szeszámitván mind a vármegyéket, — igy szól­t Miksa ki­rályhoz a most említett napról írt tudósításában — eddig csak 12 megye követei jelentek meg. Mert, a­mint Felségednek írtam, ez időben többnyire lakodalommal foglalkoznak, és a­kik megérkeznek is, elbocsáttatni kérik magukat a közelebbi helyekre atyjuk fiai ’s rokonaik lakodalmaira. Én mindazáltal senkit sem akartam elereszteni, nehogy még ezeknek száma is megkevesbedjék. Azt hinném mégis, miszerint a jövő va­sárnapra (február 16­.) a távollevők is együtt és egyszerre egybesereglenek.“ **) Nem ment ez másképen 1613ban sem. Mindamellett hogy a megjelenési nap február 24re volt hatá­rozva, a király mart. 7keig kényteleníttetett a rendek egybe­­jövetelére várakozni, ’s csak ezen nap tarthatta Pozsonyba bemenetelét. ***) (Folytatjuk.) Kerületek és megyék. Jász-kun, százados ünnep­­). Jászberény, május 22. Egyének, valamint társulatok életében vannak fénypillanatok, mellyekben valamelly tartalomdus múlt idő­szak, egy pontba csoportúivá tűnik fel emlékezetünkben. Boldog, kinek illyenek osztályrészül jutottak! a kitörülhetlen benyomás drága kincsül marad meg neki, mellyet még gyak­ran idéz elő emlékezete szekrényéből, hogy rajta elméjét és szivét vidítsa. Mi is voltunk boldogok olly fénypillanatot ér­hetni, értem a jászok ’s kunok váltságának százados ünne­pét, melly szerencsés találkozás által amaz elmés kapcsola­tok következtében, mellyek a sors szálainak hálózatát egy meglepő képpé alakítják, ő fensége az ország nádora ’s a jász-kun kerületek grófja és bírája félszázados jubilaeumá­­val, egy időre esett. Az intézkedések’s előkészületek, miket e fényes ünnepélyre tőnek a törvényhatóságok ’s testületek úgy mint egyesek, kik most inkább érezték mint valaha, hogy az egésznek élő tagjai, már jóval azelőtt élénkebb életet és szo­katlan mozgalmat idéztek elő városunkban ’s a környéken, melly az ünnep előtti napokon még inkább nagyobbodott azon számos vendég által, kik részint kandiságtól ide csalatva,ré­szint mint követek közelről ’s távolról érkeztek városunkba. E hó idán, az ünnepély előtti napon, déltájban gyűltek öszve a három kerület háza előtt a lovas dandárcsapatok, az uj zász­lókat átveendők, ’s aztán útnak indultak; élükön Szluha fő­kapitány ’s kir. tanácsos volt, kit a párduczböl’s Lehel kürtje tüntetett ki, hogy ő fensége az ország nádora elibe lovagol­janak , ki korán reggel József kir. föherczeggel ’s fényes kí­séretével Budáról elindulván, a megye határán egy kerületi tisztviselőtől, a jász határvonalon pedig egy választmánytól *) „Ex quibus cum jam luce meridiana clarius appareat: ni­hil Suam Majestatem in suum proprium commodum, aut quod eo­rum prioribus oblationibus, juribus et constitutionibus contrarium fórét, expetere, quin imo paterna sua plane invicta cura et sollici­­tudine unicum illád anhelare et desiderare : quo Regnum Hungá­riáé, vicinaeque Provinciáé, m a x i m e verő Transylvania in qua omnium salus dependet, in antiquum suum flo­­rentem statum reducatur, in eaque conservetur, — utque Regnum Hungáriáé cum Sacro Romano Imperio vicinisque Regnis et Pro­­vinciis in mutua et bona intelligentia permaneat.“ v*) „Computatis omnibus Comitatibus, duodecim saltern Co­­mitatuum nuncii hactenus apparuerunt. Quoniam ut Majestati Vestrae Sacr. perseripseram, plurimi hoc tempore nuptiis detinentur. Nam etiam qUi venilint, petunt se ad proxima loca ad nuptias fratrum et consangvineorum suorum dimitli. Ego tarnen Deminem volui di­­mittere, ne etiam istorum minuerefur numerus. Putarem tarnen ad proximam Dominicam etiam eos qui absunt, simul et semel hue confluere.“ *^*) Zavodszki naplója, Katonánál Hist. Crit. XXIX. 442 I, 4) Rendes levelezőnktől külön tudósítást nem vehetvén, kö­zöljük azt a ,,P e s t e r Z e i t u n gu után. — S z e r k.

Next