Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-10 / 195. szám

legközelebbi május 15én egy tag szólalt föl, a német nyelv félretételét indítványozó, ’s mi jön a felelet? — az , hogy a magyar nyelv még nem alkalmas az orvosi értekezésekre, és hogy e társulat nem is a magyar nyelv csinosítása és terjesz­tésére állott egybe, ’s czélja egyedül az orvosi tapasztalá­sokat közleni egymással, (hát az orvostani nyelvet, műsza­vait ki fogj­a művelni?) miért is az indítvány félrevettetett ). — Hiába mondá nekik a felszólalt tag, hogy az országos nyelv a magyar, hogy még a fels. kir. parancsok is minden kisebb nagyobb oskolákban már a magyar nyelvet rendelik előadási és tudományos nyelvvé, mind­ez mit sem használt; nekik úgymond : a magyar nyelv sem kötelességök sem aka­ratuk.­­ Nem áll azonban, hogy e tagok csak tapasztalá­saikat közlenek egymással az említett mód szerint, mert két három óráig tartó, valóságos német medica dissertatiókkal kínozzák a magyar hallgató doctorokat **). E társaságból tehát feltett szándékból van kiküszöbölve a magyar nyelv, szigorúan ügyelvén több tag, hogy magyarul soha még csak tévedésből se szóljanak. A magyar tagok itt leg­­kevésbbé méltányoltatnak, vagy épen semmi tekintet­ben nincsenek , annyira hogy a honát igazán szerető ma­gyar orvos e körben pirulás nélkül helyt nem foglalhat, mert saját hazájában az idegennek valódi gúnyul tétetik. Az alap­szabályokban ugyan egy szó sincs arról, hogy ez urak német társaságot akarjanak alapítani, de úgy tetszik, arra töre­­kesznek. A jobblelkű magyar orvosokban a kedv, a társulat gyű­lései iránti részvétre eddig is teljesen el van oltva, sőt sokan már meg sem jelennek;­­ többen pedig határozottan nyil­vánítják , hogy míg az egyesület illy irányt követ, végkép elmaradandnak , ’s magokat saját hónukban német fölolva­sásokkal nem boszanlatják. — Ennyit tudomásul arra: milly szellem élteti a magyar orvosok egyesületét?! — Hála az égnek, legalább annyira jutásunkért, hogy a hasonló szá­raz tényekhez semmi commentár, semmi magyarázat többé nem szükséges!!! — Kelt Pesten május 18 án 1845. — Egy magyar orvos. Hírlapi Szem­l­. Jelenkor. (38. sz.) „Színpadi titkok.11 Gr. Széchenyi Istvántól. A t. sz. roszalja az ismeretes bajainkkali titko­lódzást, ’s vele kezet fogunk; napvilágra velők, hogy orvo­­soltathassanak, különben megölnek, úgy sincsenek annyira beburkolva, hogy után útfélen ne beszélnének felölök; azon félénk óvakodás tehát közrejutásuk ellen, elkeseredéssel fű­szerezett panaszokkal vegyítve, inkább nevetséges mint buz­dító. Bajaink a lett embereit és nem a szó hőseit kívánják, mert „véletlenekre egyedül gyermek vagy bolond épít; Magyaror­szág egészsége, virágzásnak indulása pedig olly szempont, melly az egész emberiséget érdekli, melly az ausztriai köz­birodalomra nézve életkérdés, mellyre elvégre minden szü­letett magyar előtt­, ki nem gyáva, nem áruló , nincs semmi magasb , nincs semmi szentebb , ’s ekép honi bajaink gyö­keres felfogása azon egyedüli alap, melly nélkül soha nem fordulhat egészségnek , soha nem indulhat virágzásnak a magyar hon.­ Ki tagadhatja e szavak tősgyökeres igazságát? Hogy a beteg gyógyítása sikerüljön, mindenek előtt, mond a a liszt, gr., szükséges bajai gyökerét megtudni, azután aczél­­szerüleg működendő gyógyszerek alkalmazásáról gondos­kodni. — Ezek után a P. H. 443. sz. Deák F. védegylet körüli nézeteit tartalmazó czikkre utasít a sz. és a nagy hazafi iránti tisztelő hódolatát nyilvánítván , megvallja, hogy őt csalhat­­lannak még sem tartja, ’s minden vonzalom daczára a haza javát ’s boldogságát Deák iránti vonzalmának elibe tevén, kimondja, hogy „Deák Ferencz politikája hasisát, olly hé­zagosnak, olly hiányosnak tartom, hogy arra bár­mit építsen, annak előbbutóbb , de elvégre ’s tán hazánk legnagyobb kárára, bizonyosan roskadnia, enyésznie kell.“ Csalhatlan előérzet lepé meg a grófot, nyilvánítván, hogy illy vallomás népszerűségét nem növelendi; bebizonyult ez Pilvaxnál; — de tu contra audad­orito. ’S igen magasztosa­ns grófnak azon elhatározása, miszerint a haza szent ügyében teendő munká­latiban semmi által sem rettentetendi el magát; még magasz­­tosabb azon bizalom, mellyel Deák iránt viseltetik, ’s mi­szerint hiszi, hogy a közös czélhozi törekvés tekintetéből, keblében az ellennyilatkozat miatt, a barátság ki nem külend. Véleményvita vezethetvén az eszméket tisztára , örömest lép ki síkra, ’s jól tudja, hogy Deák messzebb is láthat, többet is olvashatott, de mivel a ns gr. 12 évvel Deák előtt szüle­tett, jobban digerálhatott, mihez még csak azt jegyzi meg, hogy Deák kevés kivétellel M. O.-ot mindig csak M. O.-ból, ő pedig kivülről is szemlélte minden viszonyaival. Mi a sok ol­vasást, de keveset emésztést illeti, egy kis dévajsággal a ns gr. a P. H.-ra utasít, — és igen helyesen. Erdélyi Híradó, (31d., 32d., 34dik szám.) „Pesti Hírlap és a centralisatio.“ Kovács Lajostól. Szerző mind Magyar-, mind Erdélyországban a megyerendszer átalakítását mondja a teendők élére állitottnak lenni, ’s egybeveti, miben különbözik a két hazának e tekintet­­beni kivánata, ’s miben különbözik állása, ’s mond­) És ez igen helyesen történt, mert mikép lehet egy tudo­mányos czélu társulatban egy olly nyelv félretételét elhatározni, melly nyelvet a tagok nagy száma jól ért és beszél, és egy oly o­lyannal pótolni, mellyet fájdalom­­ sokan a tagok közöl sem jól nem értenek, sem jól nem beszélnek? És mit nyerne az által akár a magyarság , akár a tudomány, ha azok, kik magyarul nem tud­nak jól, pusztán hallgatásra volnának kárhoztatva, és az eszme­csere csupán a magyarul tudókra szorítva? Nem a német nyelvnek félretételét, hanem a magyarnak sűrűbb használatát kellett volna tehát indítványozni. — S z e r­k. **) Az igaz, hogy kellemes­ volna azokat magyar nyelven előadva hallani, de a tudomány barátja a német értekezéseket is érdekkel fogja hallgatni, ha jók; a kérdés tehát in ultima analysi­e körül forog. — S z e r k. ja, hogy Erdélyben hiányból, Magyarországban fölös­legből sarjadzik a baj. Ezután szivszomorító színekkel festi Sz°athmármegyének egykori dúlt állapotát, mellyet a pártok okozának, ’s egyaránt távolíttatni óhajtja mind azt, hogy M- ország az erdélyi megyék állapotjára sülyedjen, mindazt, hogy°Erdély a magyar megyék kicsapongásait tapasztalja. Roszalja tovább azon működést, melly a magyar megyék kö­rében nyilvánul, de roszalja még a P. H. elterjesztett centra­­lisatios doctrinát, melly az „Átalakulásunk“ czimü czikkben adatékelő.’S ez hatalmas tanulságul szolgálhat az említett lap vezetőinek; ha saját pártjukbeli emberek elveik fölött, mellyek eddigelé veszedelmességöknél fogva nem találnak viszhangra, pálczát törnek, vájjon mi jót találnak bennök, mit remélnek tőlök? A 32­. sz. A P. H. volt vezérének tart apológiát, és sajnálatát mondja el, hogy az uj szerkesztés melly Szalay, K. Eötvös és Trefort triumvirekből áll, a cen­tralisatio elvét, úgy a mikép történt, tűzték ki, mit ha a volt P. H. elvei maiglan találnak képviselőket, nem veendett olly sajonnal, mint jelenleg. Párhuzamot von ezentúl a régi és uj P. H. között, minek eredményéül állítja, hogy a mostani P. H. centralisatio­ tanja körül nincs magával tisztában, főleg ha K. Eötvös centralisatióját Irinyiével egybe hasonlítjuk. Szalay ’s Tréfort véleménye középen áll, ’s így három ágra szakadnak a vezérek, mihez ha hozzá teszszük, hogy a co­­dificatio zászlaja kifüzetelt, aligha b. Eötvösnek a P. H. mun­katere marad. Áttér ezután sz. b. Eötvös centralisatiójának taglalására, minél az utasitás-adás eltörlése ellen , legalább még most szólal föl.—A 34. számban összehasonlíthatás ked­véért Irinyi Jana bonczoltatik ugyanazon tárgy körül, melly alkalommal b. Eötvösének tulajdonítja az elsőséget, ’s ki­mutatja mennyire tévés ettől Szalay, rászalva Irinyi nyer­seségét, tendentiáját, a közönség irányábani állását, midőn minden korlátot szerterombolva felkiált izgatólag „le a me­gyékkel“ ez rusz institutio, ez nekünk nem kell. — Korholja végre e számban a P. H. ostromló eljárását ugyanakkor, mi­kor tettleges új rendezésekkel lép fel. Ezek után czikkiró in­kább kívánná, mit szemlénkben is kinyilatkoztattunk, a me­gyei institutióknak hiányaiktóli kitisztítását, mint a légképek utáni kapkodást. A czikk még befejezve nincs. *** KVKIFO MD: NAGYBRITANNIA. A dublini zsinat előtti napon O’Con­­nellnek szabad­lábra állitatása óta első nevezetes meeting tartatott a Tara-halmon. Az ünnep királya, az öreg szabadító volt, ki az ég szabad ege alatt, a kiváncsi néptömeghez im­­igy szónokolt: „Eljöttem, föltételeteket pártolandó, melly az unió felbontása. A ki közöletek a repealügy mellett van, emelje föl kezét. (Ezeren követik az intőszót.) Valóban, úgy hiszem, midőn repealről van szó, mindengyiteknek öt keze van ! Ha valaki kérdezne benneteket, miért kívánjátok ti az uniót felbontani, mondjátok csak, hogy én közlöm veletek az okot, hogy azonban így igazán válaszolhassatok, meg­mondom okát is. Először: Izland szintúgy fel van jogosítva parliamentre, valamint Anglia. Az angolok bennünket semmi­ben nem múlnak felül, de mi őket sok dologban­ nem fog­hatók hozzánk mérséklet, társadalmi erények, hölgyeink tisz­tasága és férfiaink vitézségében. Mi derék, vallásos nemzet vagyunk, és mikor mondom, hogy hasonló jogunk van par­liamentre , mint Angliának , akkor igazságot mondok, melly erkölcsi meggyőződés és politikai tapasztaltságon alapul. Másodszor: Izland a vész órájában megmenté Angliát, de Anglia hálátlansággal fizetett, az ir népnek adott minden ígéretét megszegvén. Anglia balsorsa Izlandra nézve mindig jókor jött, így volt ’s igy lesz. Felleg borítja a látkört, melly, mint ők mondják , fergeteget hoz. Eljö a nap, mikor Anglia rászorul Izland karjaira. Kövessen irántunk igazságot — tel­jes igazságot — igy értjük mi a szót — az unió felbontását, ám akkor övé vagyunk ! Az unió előtt 2­­3 millió fontnyi ér­tékű kézműczikket vittünk ki évenkint, míg bevitelünk Angliából csak egy millióra rúgott. Hogy áll jelenleg a vi­szony? Alig viszünk ki Angliából 1/1 milliót, és beviszünk évenkint 6—10 millió fontig. Milly változás! Neki köszön­hetjük az átokdús és vészthozó uniót, melly pompás orszá­gunkat mind inkább emészté, szegényeinket szegényebbekké gazdagainkat gazdagabbakká tevén. Minden kétségen kívül van bebizonyítva, hogy az unió Izlandnak ínséget ’s nyomort hozott;’s ezért hívom fel e helyről az angol ministereket, hogy e bajon segítsenek. Eljöttem nektek hirdetni terveimet, örök törekvésem egyedüli tárgya marad, országunknak a tarto­mányi személyrabságból nemzeti méltóságra kiemelése ’s el­rablón jogaink’s hasznaink visszaszerzése. Mikép történjék ez? Megmondom nektek. De engedjétek meg, hogy elébb mondjam, milly után ne történjék. Czélunk el nem érhető valamelly angol pártra támaszkodás által; mindnyájának ér­dekében fekszik Izlandot nyomás alatt hagyni. Ellenem vetet­ték mindig, hogy nem az angol nép nyom minket, de az angol kormány. Milly diadalt ünnepelhetek én ma! Mint kér­­kedhetem éleslátásommal! Ugy­e kit hallottatok Maynooth felsegéléséről? Szeretem, hogy valahára eszekbe jött May­nooth; ideje volt­, hogy tettek valamit a nép c­erusáért. Azonban a maynoothbill következtében mi történt Angliában? Üvöltés, valóságos pokoli ujongatás támadt az ország egyik széléről a másikig. Mozgásba jött minden felekezet, magát a bilinek ellenszegülendő, szenteskedés, balitélet és rajongás egyesültének a rendszabály ellen, mellyet a legegyszerűbb igazság ajánlott. A minister föltételeinek akadályozására az ir katholicismus elleni legmérgesebb gyülölség gyüjteték ösz­­sze. Mintha évenkint nem a protestáns egyh. házna egymillió fonton felül az ir kathol. nép veritékiből! A­mint a legcse­kélyebb bűnáldozat javaslatba hozatott, Izland ellenségei összesereglettek megtagadására. Radicálok, chartisták, whi­­gek és toryk emelkedtek ellene. Ezután szónok a kivételeket megdicsérvén, ’s az angol nép szép vonzalma ellenében hí­veit békességes magaviseletre szólitván fel, különösen Gra­ham felcserélt szerepét magasztaló, ki jelenleg erősen küzd Izlandért, ’s kérdé, mit ajánlanak a ministerek Izland meg­váltásáért? (Egyetemes zaj: a repealt!) Igen, ez a mi árunk! (Egy hang: kevesebbet el nem fogadunk!) Ô nem! Én min­dent elfogadok, mit kaphatok; soha nem vonakodtam adós­ságom lassankinti lerovását elfogadni!“ — Alakoménál, hol 800 személy vendégeskedett, a sza­badító még tüzesebben szónokolt, ’s meg nem tartva ígére­tét , miszerint Graham akadémiai bilijéhez csak a püspökök határozata után szóland, ehez már is épületes előváltozato­­kat rögtönzött. „A parliamenti ellenzék, mondá­m, gyengébb mint valaha volt; Peel példátlanul túlnyomó az alsóházban; intésétől függ minden; ’s ezen mindenható minister nem borzad-e vissza, valahányszor az ír kérdés megpendü­l? Nem kérdi-e majd alázatos magatartással: ,Mivel éritek be ti ra­­jongó izlandiak?‘ Igen, jelenleg az a kérdés: ,Mit tegyünk Izland megnyugtatására?" Én nem vagyok túlzó, hanem úgy van: Peel ellenzőinek ellenében a parliamentben mindenható, de gyötri azon gondolat, miszerint nem tudja igazán, mit tegyen Izland javára. Lenne bár szíves és leereszkedő ez iránt engem megkérdezni, én egy szóval mondanám meg. ’S ezen szó: Repeal. Biztosíthatom őt, hogy az unió felbontásánál kevesebb mit sem ér. E közben azonban csak haladjon előre kísérleteiben, adja meg a maynootd-billt, ’s az academiai nevelés kiterjesztésére állítson tanodákat. De a nevelés nem áll egyedül a classicai tanulmányok előmozdításában, nem gö­rög ’s latin nyelvben, számtan ’s bölcsészetben; kell, hogy a kedélyt is kiképezze, a szivet emelje, az ítélő erőt izmosítsa, a lángésznek szárnyat’s hatáskört engedjen; a nevelésnek hatni kell az erkölcsiségre, az emberi érzelmek iránt fogékonysá­got és a vallásos hitre ösztönt kell nyújtania. De ha a neve­lés megmérgesíti az irodalom tiszta forrásait, a szivély ne­mesítése helyett nyelvágyat prédikál, ha orgyilkost képez é s rabszolgát, ha a hitteli elszakadásra vezet, ha a minister illy nevelést ajánl, akkor természetesen Izlandra nézve nem ismerünk benne semmi jóságot, csak átkot. Büszke vagyok rá, hogy vannak pajzsaink, kik illy szörnyetegtől megmen­tenek.“ Szónok itt az ír kath. püspököket érte, kiknek Dub­­linban tartott zsinatjuk határozatait múlt számunk közté. FRANCZIAORSZÁG: A J. d.Débals már is láttatja, hogy Marokkó iránt kíméletes akar lenni a kormány. Május 1-én Tangerből kapott tudósításból kitetszik, hogy a jóváhagyási vonakodás nem olly komoly kérdés, mint előre látszott, nem is Muley-Abd-er-Rhaman volt oka, hanem némelly parti kabyl-törzsek, mellyeknek az egyesség szerint Algériához kell vala térniök; főnökeik azonban, mihelyt ezt a császár tudatá velők, egyhangúlag ellene nyilatkoztak, biztosítván, hogy ez egészen más határválasztás, mint a régi török, és őket nemzedékről nemzedékre szálló kerületektől fosztaná meg. Ha így van, a ministeri lap tudatja, hogy Franczia­­ország nem fog nehézségeket tenni, mert semmi kerület-ki­terjesztést nem akar a marokkói birodalom rovására, egyedül saját területének épségét (Integrität). Hogy a határ-kiigazi­­tások nem könnyen történnek, mindenki tudja; a Belgium ’s Holland közti határok csak nem rég tűzettek ki, ’s az angol birtokok határai Északamerikában ötven évnél tovább ma­radtak meghatározatlanul, mi Angliát ’s az egyesült statuso­kat nem hátráltatta, 30 évi békességes együttélésben, noha ezen szélek még most sincsenek egészen tisztára hozva. SPANYOLORSZÁG: A spanyol kormány és római udvar közt folyt alkudozások váratlan kimenetele azon tárgy, melly Madridban a közvéleményt feszültségben tartja. A ministe­rek hitték, hogy a római ügyek állapota felől hallgatniok kell, mi a leggonoszabb hír és magyarázatokra nyújtott al­kalmat. Május 19én Carasco, a hajdani pénzügyminister, a tanácsban a budget feletti tanakodás alkalmával szóba hozá az ügyet. Én, mondá, ellenmondásban állok társaimmal a bevételi budgetre nézve, mellyet sem átalában, sem részlete­sen nem helyeselhetek. De azalatt egy komoly körülmény jött közbe, a kormány menetelét tehát nem fogom nehezíteni, most inkább mint valaha szüksége lévén előre is számolnia kellvén a kamrák pártolására. Ezért hallgatok, noha el nem titkolhatom magam előtt, hogy a nemzet jogai megsértsék. Martinez de la R­osa megköszöni Carascónak ajánlott pár­tolását, azon állítás ellen azonban tiltakozott, hogy a kabi­net a nemzet jogait megsértette volna. — Egy más madridi levelező így ír: Két nap óta igen ingerültek a kedélyek a concordatumra jött pápai válasz iránti hírek miatt. Egy hónap előtt a concordatumnak ápril 27 én történendő aláírása kész ténynek tekinteték, mellynek a királyné elismerését, a papi jószágok eladásának helybenhagyását, ’s a spanyol kormány­nak személyesen kedves nuncius kinevezését kellett magá­ban foglalnia. Erről a kormánylapok több ízben biztosítanak ,s a ministerek a cortesekben több alkalommal nyilatkozának így. Az alatt a carlistai lapok meg nem szűntek határzottan állítani, hogy a pápa a spanyol derűst fel nem áldozza azon 20 millió reálért, mit a visszaadott nemzetjószágok jöve­delmeznének. A Rómából várt okirat két nap előtt Conventio név alatt megérkezett, és mindjárt a legroszabb hírek keltek róla. 1 NÉMETORSZÁG. (Bajor duna-gőzhajózási társaság.) A müncheni politikai újság, hosszas czikket közöl a bajor du­­nagőzhajózási társaságról, mellyből következőt emelünk ki: „A bajor dunagőzhajózási társaság az ipar mozgalomnak a­­zon korszakában lépett életre, midőn a legbátorabb részvé­nyes egyletek is viszhangra találtak. Azon nagy osztalék, mellyet a rajnai gőzhajózás nyújtott az 1830ks év kezdetén, a nürnberg-fürthi vasutrészvények túlzott keletára, mellyek egy év alatt 80ról 530ra emelkedtek, igen sokat ten a leg­tapasztaltabb üzérek tévedésbe ejtésére. Alig bocsáttattak ki az első ígérvények (Promessen), azonnal tárgyai lettek a legképtelenebb nyerkémkedésnek ’s a részvényforgalomnak nem volt határa. Még egy hajó sem volt mozgásban, a kama­tok iránt semmi megállapodás nem létezett, ’s a keletár már ♦ 380

Next