Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-06-10 / 195. szám
legközelebbi május 15én egy tag szólalt föl, a német nyelv félretételét indítványozó, ’s mi jön a felelet? — az , hogy a magyar nyelv még nem alkalmas az orvosi értekezésekre, és hogy e társulat nem is a magyar nyelv csinosítása és terjesztésére állott egybe, ’s czélja egyedül az orvosi tapasztalásokat közleni egymással, (hát az orvostani nyelvet, műszavait ki fogja művelni?) miért is az indítvány félrevettetett ). — Hiába mondá nekik a felszólalt tag, hogy az országos nyelv a magyar, hogy még a fels. kir. parancsok is minden kisebb nagyobb oskolákban már a magyar nyelvet rendelik előadási és tudományos nyelvvé, mindez mit sem használt; nekik úgymond : a magyar nyelv sem kötelességök sem akaratuk. Nem áll azonban, hogy e tagok csak tapasztalásaikat közlenek egymással az említett mód szerint, mert két három óráig tartó, valóságos német medica dissertatiókkal kínozzák a magyar hallgató doctorokat **). E társaságból tehát feltett szándékból van kiküszöbölve a magyar nyelv, szigorúan ügyelvén több tag, hogy magyarul soha még csak tévedésből se szóljanak. A magyar tagok itt legkevésbbé méltányoltatnak, vagy épen semmi tekintetben nincsenek , annyira hogy a honát igazán szerető magyar orvos e körben pirulás nélkül helyt nem foglalhat, mert saját hazájában az idegennek valódi gúnyul tétetik. Az alapszabályokban ugyan egy szó sincs arról, hogy ez urak német társaságot akarjanak alapítani, de úgy tetszik, arra törekesznek. A jobblelkű magyar orvosokban a kedv, a társulat gyűlései iránti részvétre eddig is teljesen el van oltva, sőt sokan már meg sem jelennek; többen pedig határozottan nyilvánítják , hogy míg az egyesület illy irányt követ, végkép elmaradandnak , ’s magokat saját hónukban német fölolvasásokkal nem boszanlatják. — Ennyit tudomásul arra: milly szellem élteti a magyar orvosok egyesületét?! — Hála az égnek, legalább annyira jutásunkért, hogy a hasonló száraz tényekhez semmi commentár, semmi magyarázat többé nem szükséges!!! — Kelt Pesten május 18 án 1845. — Egy magyar orvos. Hírlapi Szeml. Jelenkor. (38. sz.) „Színpadi titkok.11 Gr. Széchenyi Istvántól. A t. sz. roszalja az ismeretes bajainkkali titkolódzást, ’s vele kezet fogunk; napvilágra velők, hogy orvosoltathassanak, különben megölnek, úgy sincsenek annyira beburkolva, hogy után útfélen ne beszélnének felölök; azon félénk óvakodás tehát közrejutásuk ellen, elkeseredéssel fűszerezett panaszokkal vegyítve, inkább nevetséges mint buzdító. Bajaink a lett embereit és nem a szó hőseit kívánják, mert „véletlenekre egyedül gyermek vagy bolond épít; Magyarország egészsége, virágzásnak indulása pedig olly szempont, melly az egész emberiséget érdekli, melly az ausztriai közbirodalomra nézve életkérdés, mellyre elvégre minden született magyar előtt, ki nem gyáva, nem áruló , nincs semmi magasb , nincs semmi szentebb , ’s ekép honi bajaink gyökeres felfogása azon egyedüli alap, melly nélkül soha nem fordulhat egészségnek , soha nem indulhat virágzásnak a magyar hon. Ki tagadhatja e szavak tősgyökeres igazságát? Hogy a beteg gyógyítása sikerüljön, mindenek előtt, mond a a liszt, gr., szükséges bajai gyökerét megtudni, azután aczélszerüleg működendő gyógyszerek alkalmazásáról gondoskodni. — Ezek után a P. H. 443. sz. Deák F. védegylet körüli nézeteit tartalmazó czikkre utasít a sz. és a nagy hazafi iránti tisztelő hódolatát nyilvánítván , megvallja, hogy őt csalhatlannak még sem tartja, ’s minden vonzalom daczára a haza javát ’s boldogságát Deák iránti vonzalmának elibe tevén, kimondja, hogy „Deák Ferencz politikája hasisát, olly hézagosnak, olly hiányosnak tartom, hogy arra bármit építsen, annak előbbutóbb , de elvégre ’s tán hazánk legnagyobb kárára, bizonyosan roskadnia, enyésznie kell.“ Csalhatlan előérzet lepé meg a grófot, nyilvánítván, hogy illy vallomás népszerűségét nem növelendi; bebizonyult ez Pilvaxnál; — de tu contra audadorito. ’S igen magasztosans grófnak azon elhatározása, miszerint a haza szent ügyében teendő munkálatiban semmi által sem rettentetendi el magát; még magasztosabb azon bizalom, mellyel Deák iránt viseltetik, ’s miszerint hiszi, hogy a közös czélhozi törekvés tekintetéből, keblében az ellennyilatkozat miatt, a barátság ki nem külend. Véleményvita vezethetvén az eszméket tisztára , örömest lép ki síkra, ’s jól tudja, hogy Deák messzebb is láthat, többet is olvashatott, de mivel a ns gr. 12 évvel Deák előtt született, jobban digerálhatott, mihez még csak azt jegyzi meg, hogy Deák kevés kivétellel M. O.-ot mindig csak M. O.-ból, ő pedig kivülről is szemlélte minden viszonyaival. Mi a sok olvasást, de keveset emésztést illeti, egy kis dévajsággal a ns gr. a P. H.-ra utasít, — és igen helyesen. Erdélyi Híradó, (31d., 32d., 34dik szám.) „Pesti Hírlap és a centralisatio.“ Kovács Lajostól. Szerző mind Magyar-, mind Erdélyországban a megyerendszer átalakítását mondja a teendők élére állitottnak lenni, ’s egybeveti, miben különbözik a két hazának e tekintetbeni kivánata, ’s miben különbözik állása, ’s mond) És ez igen helyesen történt, mert mikép lehet egy tudományos czélu társulatban egy olly nyelv félretételét elhatározni, melly nyelvet a tagok nagy száma jól ért és beszél, és egy oly olyannal pótolni, mellyet fájdalom sokan a tagok közöl sem jól nem értenek, sem jól nem beszélnek? És mit nyerne az által akár a magyarság , akár a tudomány, ha azok, kik magyarul nem tudnak jól, pusztán hallgatásra volnának kárhoztatva, és az eszmecsere csupán a magyarul tudókra szorítva? Nem a német nyelvnek félretételét, hanem a magyarnak sűrűbb használatát kellett volna tehát indítványozni. — S z e rk. **) Az igaz, hogy kellemes volna azokat magyar nyelven előadva hallani, de a tudomány barátja a német értekezéseket is érdekkel fogja hallgatni, ha jók; a kérdés tehát in ultima analysie körül forog. — S z e r k. ja, hogy Erdélyben hiányból, Magyarországban fölöslegből sarjadzik a baj. Ezután szivszomorító színekkel festi Sz°athmármegyének egykori dúlt állapotát, mellyet a pártok okozának, ’s egyaránt távolíttatni óhajtja mind azt, hogy M- ország az erdélyi megyék állapotjára sülyedjen, mindazt, hogy°Erdély a magyar megyék kicsapongásait tapasztalja. Roszalja tovább azon működést, melly a magyar megyék körében nyilvánul, de roszalja még a P. H. elterjesztett centralisatios doctrinát, melly az „Átalakulásunk“ czimü czikkben adatékelő.’S ez hatalmas tanulságul szolgálhat az említett lap vezetőinek; ha saját pártjukbeli emberek elveik fölött, mellyek eddigelé veszedelmességöknél fogva nem találnak viszhangra, pálczát törnek, vájjon mi jót találnak bennök, mit remélnek tőlök? A 32. sz. A P. H. volt vezérének tart apológiát, és sajnálatát mondja el, hogy az uj szerkesztés melly Szalay, K. Eötvös és Trefort triumvirekből áll, a centralisatio elvét, úgy a mikép történt, tűzték ki, mit ha a volt P. H. elvei maiglan találnak képviselőket, nem veendett olly sajonnal, mint jelenleg. Párhuzamot von ezentúl a régi és uj P. H. között, minek eredményéül állítja, hogy a mostani P. H. centralisatio tanja körül nincs magával tisztában, főleg ha K. Eötvös centralisatióját Irinyiével egybe hasonlítjuk. Szalay ’s Tréfort véleménye középen áll, ’s így három ágra szakadnak a vezérek, mihez ha hozzá teszszük, hogy a codificatio zászlaja kifüzetelt, aligha b. Eötvösnek a P. H. munkatere marad. Áttér ezután sz. b. Eötvös centralisatiójának taglalására, minél az utasitás-adás eltörlése ellen , legalább még most szólal föl.—A 34. számban összehasonlíthatás kedvéért Irinyi Jana bonczoltatik ugyanazon tárgy körül, melly alkalommal b. Eötvösének tulajdonítja az elsőséget, ’s kimutatja mennyire tévés ettől Szalay, rászalva Irinyi nyerseségét, tendentiáját, a közönség irányábani állását, midőn minden korlátot szerterombolva felkiált izgatólag „le a megyékkel“ ez rusz institutio, ez nekünk nem kell. — Korholja végre e számban a P. H. ostromló eljárását ugyanakkor, mikor tettleges új rendezésekkel lép fel. Ezek után czikkiró inkább kívánná, mit szemlénkben is kinyilatkoztattunk, a megyei institutióknak hiányaiktóli kitisztítását, mint a légképek utáni kapkodást. A czikk még befejezve nincs. *** KVKIFO MD: NAGYBRITANNIA. A dublini zsinat előtti napon O’Connellnek szabadlábra állitatása óta első nevezetes meeting tartatott a Tara-halmon. Az ünnep királya, az öreg szabadító volt, ki az ég szabad ege alatt, a kiváncsi néptömeghez imigy szónokolt: „Eljöttem, föltételeteket pártolandó, melly az unió felbontása. A ki közöletek a repealügy mellett van, emelje föl kezét. (Ezeren követik az intőszót.) Valóban, úgy hiszem, midőn repealről van szó, mindengyiteknek öt keze van ! Ha valaki kérdezne benneteket, miért kívánjátok ti az uniót felbontani, mondjátok csak, hogy én közlöm veletek az okot, hogy azonban így igazán válaszolhassatok, megmondom okát is. Először: Izland szintúgy fel van jogosítva parliamentre, valamint Anglia. Az angolok bennünket semmiben nem múlnak felül, de mi őket sok dologban nem foghatók hozzánk mérséklet, társadalmi erények, hölgyeink tisztasága és férfiaink vitézségében. Mi derék, vallásos nemzet vagyunk, és mikor mondom, hogy hasonló jogunk van parliamentre , mint Angliának , akkor igazságot mondok, melly erkölcsi meggyőződés és politikai tapasztaltságon alapul. Másodszor: Izland a vész órájában megmenté Angliát, de Anglia hálátlansággal fizetett, az ir népnek adott minden ígéretét megszegvén. Anglia balsorsa Izlandra nézve mindig jókor jött, így volt ’s igy lesz. Felleg borítja a látkört, melly, mint ők mondják , fergeteget hoz. Eljö a nap, mikor Anglia rászorul Izland karjaira. Kövessen irántunk igazságot — teljes igazságot — igy értjük mi a szót — az unió felbontását, ám akkor övé vagyunk ! Az unió előtt 23 millió fontnyi értékű kézműczikket vittünk ki évenkint, míg bevitelünk Angliából csak egy millióra rúgott. Hogy áll jelenleg a viszony? Alig viszünk ki Angliából 1/1 milliót, és beviszünk évenkint 6—10 millió fontig. Milly változás! Neki köszönhetjük az átokdús és vészthozó uniót, melly pompás országunkat mind inkább emészté, szegényeinket szegényebbekké gazdagainkat gazdagabbakká tevén. Minden kétségen kívül van bebizonyítva, hogy az unió Izlandnak ínséget ’s nyomort hozott;’s ezért hívom fel e helyről az angol ministereket, hogy e bajon segítsenek. Eljöttem nektek hirdetni terveimet, örök törekvésem egyedüli tárgya marad, országunknak a tartományi személyrabságból nemzeti méltóságra kiemelése ’s elrablón jogaink’s hasznaink visszaszerzése. Mikép történjék ez? Megmondom nektek. De engedjétek meg, hogy elébb mondjam, milly után ne történjék. Czélunk el nem érhető valamelly angol pártra támaszkodás által; mindnyájának érdekében fekszik Izlandot nyomás alatt hagyni. Ellenem vetették mindig, hogy nem az angol nép nyom minket, de az angol kormány. Milly diadalt ünnepelhetek én ma! Mint kérkedhetem éleslátásommal! Ugye kit hallottatok Maynooth felsegéléséről? Szeretem, hogy valahára eszekbe jött Maynooth; ideje volt, hogy tettek valamit a nép cerusáért. Azonban a maynoothbill következtében mi történt Angliában? Üvöltés, valóságos pokoli ujongatás támadt az ország egyik széléről a másikig. Mozgásba jött minden felekezet, magát a bilinek ellenszegülendő, szenteskedés, balitélet és rajongás egyesültének a rendszabály ellen, mellyet a legegyszerűbb igazság ajánlott. A minister föltételeinek akadályozására az ir katholicismus elleni legmérgesebb gyülölség gyüjteték öszsze. Mintha évenkint nem a protestáns egyh. házna egymillió fonton felül az ir kathol. nép veritékiből! Amint a legcsekélyebb bűnáldozat javaslatba hozatott, Izland ellenségei összesereglettek megtagadására. Radicálok, chartisták, whigek és toryk emelkedtek ellene. Ezután szónok a kivételeket megdicsérvén, ’s az angol nép szép vonzalma ellenében híveit békességes magaviseletre szólitván fel, különösen Graham felcserélt szerepét magasztaló, ki jelenleg erősen küzd Izlandért, ’s kérdé, mit ajánlanak a ministerek Izland megváltásáért? (Egyetemes zaj: a repealt!) Igen, ez a mi árunk! (Egy hang: kevesebbet el nem fogadunk!) Ô nem! Én mindent elfogadok, mit kaphatok; soha nem vonakodtam adósságom lassankinti lerovását elfogadni!“ — Alakoménál, hol 800 személy vendégeskedett, a szabadító még tüzesebben szónokolt, ’s meg nem tartva ígéretét , miszerint Graham akadémiai bilijéhez csak a püspökök határozata után szóland, ehez már is épületes előváltozatokat rögtönzött. „A parliamenti ellenzék, mondám, gyengébb mint valaha volt; Peel példátlanul túlnyomó az alsóházban; intésétől függ minden; ’s ezen mindenható minister nem borzad-e vissza, valahányszor az ír kérdés megpendül? Nem kérdi-e majd alázatos magatartással: ,Mivel éritek be ti rajongó izlandiak?‘ Igen, jelenleg az a kérdés: ,Mit tegyünk Izland megnyugtatására?" Én nem vagyok túlzó, hanem úgy van: Peel ellenzőinek ellenében a parliamentben mindenható, de gyötri azon gondolat, miszerint nem tudja igazán, mit tegyen Izland javára. Lenne bár szíves és leereszkedő ez iránt engem megkérdezni, én egy szóval mondanám meg. ’S ezen szó: Repeal. Biztosíthatom őt, hogy az unió felbontásánál kevesebb mit sem ér. E közben azonban csak haladjon előre kísérleteiben, adja meg a maynootd-billt, ’s az academiai nevelés kiterjesztésére állítson tanodákat. De a nevelés nem áll egyedül a classicai tanulmányok előmozdításában, nem görög ’s latin nyelvben, számtan ’s bölcsészetben; kell, hogy a kedélyt is kiképezze, a szivet emelje, az ítélő erőt izmosítsa, a lángésznek szárnyat’s hatáskört engedjen; a nevelésnek hatni kell az erkölcsiségre, az emberi érzelmek iránt fogékonyságot és a vallásos hitre ösztönt kell nyújtania. De ha a nevelés megmérgesíti az irodalom tiszta forrásait, a szivély nemesítése helyett nyelvágyat prédikál, ha orgyilkost képez é s rabszolgát, ha a hitteli elszakadásra vezet, ha a minister illy nevelést ajánl, akkor természetesen Izlandra nézve nem ismerünk benne semmi jóságot, csak átkot. Büszke vagyok rá, hogy vannak pajzsaink, kik illy szörnyetegtől megmentenek.“ Szónok itt az ír kath. püspököket érte, kiknek Dublinban tartott zsinatjuk határozatait múlt számunk közté. FRANCZIAORSZÁG: A J. d.Débals már is láttatja, hogy Marokkó iránt kíméletes akar lenni a kormány. Május 1-én Tangerből kapott tudósításból kitetszik, hogy a jóváhagyási vonakodás nem olly komoly kérdés, mint előre látszott, nem is Muley-Abd-er-Rhaman volt oka, hanem némelly parti kabyl-törzsek, mellyeknek az egyesség szerint Algériához kell vala térniök; főnökeik azonban, mihelyt ezt a császár tudatá velők, egyhangúlag ellene nyilatkoztak, biztosítván, hogy ez egészen más határválasztás, mint a régi török, és őket nemzedékről nemzedékre szálló kerületektől fosztaná meg. Ha így van, a ministeri lap tudatja, hogy Francziaország nem fog nehézségeket tenni, mert semmi kerület-kiterjesztést nem akar a marokkói birodalom rovására, egyedül saját területének épségét (Integrität). Hogy a határ-kiigazitások nem könnyen történnek, mindenki tudja; a Belgium ’s Holland közti határok csak nem rég tűzettek ki, ’s az angol birtokok határai Északamerikában ötven évnél tovább maradtak meghatározatlanul, mi Angliát ’s az egyesült statusokat nem hátráltatta, 30 évi békességes együttélésben, noha ezen szélek még most sincsenek egészen tisztára hozva. SPANYOLORSZÁG: A spanyol kormány és római udvar közt folyt alkudozások váratlan kimenetele azon tárgy, melly Madridban a közvéleményt feszültségben tartja. A ministerek hitték, hogy a római ügyek állapota felől hallgatniok kell, mi a leggonoszabb hír és magyarázatokra nyújtott alkalmat. Május 19én Carasco, a hajdani pénzügyminister, a tanácsban a budget feletti tanakodás alkalmával szóba hozá az ügyet. Én, mondá, ellenmondásban állok társaimmal a bevételi budgetre nézve, mellyet sem átalában, sem részletesen nem helyeselhetek. De azalatt egy komoly körülmény jött közbe, a kormány menetelét tehát nem fogom nehezíteni, most inkább mint valaha szüksége lévén előre is számolnia kellvén a kamrák pártolására. Ezért hallgatok, noha el nem titkolhatom magam előtt, hogy a nemzet jogai megsértsék. Martinez de la Rosa megköszöni Carascónak ajánlott pártolását, azon állítás ellen azonban tiltakozott, hogy a kabinet a nemzet jogait megsértette volna. — Egy más madridi levelező így ír: Két nap óta igen ingerültek a kedélyek a concordatumra jött pápai válasz iránti hírek miatt. Egy hónap előtt a concordatumnak ápril 27 én történendő aláírása kész ténynek tekinteték, mellynek a királyné elismerését, a papi jószágok eladásának helybenhagyását, ’s a spanyol kormánynak személyesen kedves nuncius kinevezését kellett magában foglalnia. Erről a kormánylapok több ízben biztosítanak ,s a ministerek a cortesekben több alkalommal nyilatkozának így. Az alatt a carlistai lapok meg nem szűntek határzottan állítani, hogy a pápa a spanyol derűst fel nem áldozza azon 20 millió reálért, mit a visszaadott nemzetjószágok jövedelmeznének. A Rómából várt okirat két nap előtt Conventio név alatt megérkezett, és mindjárt a legroszabb hírek keltek róla. 1 NÉMETORSZÁG. (Bajor duna-gőzhajózási társaság.) A müncheni politikai újság, hosszas czikket közöl a bajor dunagőzhajózási társaságról, mellyből következőt emelünk ki: „A bajor dunagőzhajózási társaság az ipar mozgalomnak azon korszakában lépett életre, midőn a legbátorabb részvényes egyletek is viszhangra találtak. Azon nagy osztalék, mellyet a rajnai gőzhajózás nyújtott az 1830ks év kezdetén, a nürnberg-fürthi vasutrészvények túlzott keletára, mellyek egy év alatt 80ról 530ra emelkedtek, igen sokat ten a legtapasztaltabb üzérek tévedésbe ejtésére. Alig bocsáttattak ki az első ígérvények (Promessen), azonnal tárgyai lettek a legképtelenebb nyerkémkedésnek ’s a részvényforgalomnak nem volt határa. Még egy hajó sem volt mozgásban, a kamatok iránt semmi megállapodás nem létezett, ’s a keletár már ♦ 380