Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-01-31 / 123. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábjoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 123. BUDAPESTI Teljes számú példányokkal még* szolgálhatunk. Jannior Q1 10/1^ Előfizethetni netyne« JHlIkal ul. a kiadóhivatalban, gránátos* g atezai Strauby-házban lfifiík szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Névváltoztatás. Eszmetöredékek a felügyelési jog terjedelméről, társulatok irányában. Megyék és városok. Közgyűlés Csongrád , Veszprém és Somogybán. Esztergomi levél. — Külföld. Nagybritannia. Hivatalos és magánhirdetések. A tárcza. Akarat és Hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. VI A kirablott. (Vége.) JUROSTAWIOMSaJÁCén EMIÍKLY* Ő cs. ap. kir. Fölsége Tömör János és Szűcs István veszprémi székeskáptalanbeli kanonokokat — amazt béli hold, szűz Máriától, imert bistriai sz. Andrástól nevezett czímzetes apátokká; — nem különben a szombathelyi káptalanban megüresült kanonokságra Septey Vincze papnövendékház aligazgatóját méltóztati itt kegy. kinevezni. Ö cs. ap. kir. Fölsége papmezői Razel József és Ferencznek vezetékneveket „M e z e y“-re változtathatni kegyelmesen megengedtek. A fó’mgu magy. kir. udv. Cancellaria a keblebeli lajstromzó-hivatalnál megüresült lajstromzó-tisztségre Szeb József járulnokot alkalmazta. A k. kassai hamninczadnál Kummer Józsefnek nyugalomba helyeztetése által a helyettesi hivatal ürességbe jött. c/3 (Eszmetöredékek a felügyelési jog terjedelméről, társulatok irányában.) A történetek hosszú során keresztül igazolva látjuk azt, mikint minél több hajlammal viseltetik valamelly nemzet közállapota kifejtése iránt, annál ingerlékenyebb kezdetben mind azon rögtönzött eszmék felkarolására, mellyek újítási vágyat feltételezvén, az átalakulási szellem kiképzésére vezethetnek, ’s hogy ezek özönében sokszor fogantatásuk előtt születnek már és keletkeznek különféle közirányú társulatok. Ez állítást bizonyitandók, csak átalánosan a napi eseményekre hivatkozunk. Helyesleni, vagy kárhoztatni azt, minek akadályt emberi erő nem vethet, épp olly hasztalan cselekvés volna , mint kötelesség kijelölni a határokat, mellyek körében elég tágul mozoghatunk a czélelérésre a nélkül ,hogy cselekvéseink eredményét megbánni kénytelenítessünk. Ezt némileg érintendők, óhajtnak ugyan gyönge nézeteink e részbeni támogatására azon bizonyos lapok rokonszenvét is megnyerni, mellyek rendesen igénytelen állításunkat már csak azért is czáfolgatják, hogy czáfolva lenni mondathassanak; ha azonban ezt el nem érhetnék, egyedül arra kérjük azok olvasó jeles közönségét, győződjenek meg, miként mi is tántoríthatlan hűséggel tisztelvén alkotmányunkat, nemzetiségünk szilárdítása és fejlesztése érdekében polgári feladatunk voltát épp oliy hőn és tisztán érezzük, és midőn ennek nyugodt öntudatában fellépünk, azon meggyőződésre támaszkodunk , hogy ott, hol a közérdek gyönge felszólamlásunkat igényli, hallgatni nem szabad. Nem szükség bővebben bizonyítgatni, mennyire terjedt már honunkban is a nemzetiség szelleme, mellynek józan fejlesztéséhez járulni közös kötelesség. A feladat roppantságát a gondolkozó tehetség egyszerre ki nem zsákmányolhatja, a leendők öszvege pedig ezzel karöltve jár; azonban a haladás jelszava fentésen honossá válván, az átalakulás nehéz munkája erélyesen tárgyaltatik. Mennyire legyen kielégítő az eddigi cselekvések eredménye, nyiltán kimondjuk, hogy mi részünkről — bár vágyaink az egészre nézve kielégítve éppen nincsenek — az eddig történtekkel meg is tekintve a sok oldalú érdeket , kölcsönös kímélést igénylő viszonyokat, számba véve a körülményeket, mellyek közben a túlbuzgóság örvényében sok üdvös eszme elmerült, e sebhez mérve a néhány év rövid perczeit, a jövendő szebb reményében panaszra nem fakadhatunk. de részbeni véleményünket azonban, mely különben is egyéni fölfogás szüleménye, felróni senkire sem akarván , ezúttal ezt csupán eszmerokonságnál fogva kívántuk érinteni annyiban, mennyiben a haladás terjesztése körül gyakorlott kezelés egyik divatos módjáról szólani kívánunk, értjük az Egyleteket. Ha a közelmúltra visszatekintünk, alig hitethetjük el min magunkkal, hogy honunkban— csak kevés év elött — egy két casinót kivéve, a társulati eszmének hite sem volt, holott ma mintegy kivételként tekintendő csak népesb helyeink némellyike, mellynek keblében Egylet nem léteznék , vagy legalább keletkezésben nem volna; mindezek részint anyagi, részint szellemi tekintetben köz czélok elérésére irányozvák tanúságául annak, hogy a hon polgáriban a cselekvés hajlama ébren van. Illy nagy számú társulatok az egyletek annyiféle czímeivel keletkezvén már, természetes, mikint mindnyájának bizonyos alapra fektetett irányban működnie kell; mivel pedig a társulatok keletkezési módja sokoldalúságában megtörténhetik, hogy a cselekvés és utánzásra sokszor inkább, mint gondolkodásra hajlandók, az egylet körébe léphetnek, anélkül, hogy feladatának mibenléte iránt kellő tudomást szerezzenek maguknak, vagy illetőleg iránta felvilágosíttatnának; már csak innen is következik, hogy az eféle társulatok léte mint a közálladalom, úgy egyesek érdekében is a státus figyelmét méltán felhívja. Azonban a koreszmék surlódása tág terén mennyi megtámadásnak tétetnek ki a legüdvösb elvek is, azt inkább sajnálni, mint bizonyítani kelletvén, mi ezúttal, e tétel alkalmazását illetőleg, egyedül a tárgyi kérdésre kívánunk röviden szorítkozni, a mennyiben t. i. állítottuk, hogy közirányu társulatokat a status figyelemmel kisérni tartozik. Az egyletek eszméje, legyen bár anyagi vagy szellemi iránya, egy részről már eredeti keletkezésében némi kötelességekkel jár, mellyek más részről, legalább saját körében, jogokat igénylenek; mivel pedig keletkezése annak, mi jog és kötelességre állapíttatik, az öszszes társaság érdekével szoros összeköttetésben létezik, természetes, mikint a statusnak eféle egyletek iránt közönyösséggel viseltetni nemcsak nem szabad, sőt inkább felettök szigorúan őrködni kötelességéhez tartozik, és tartozik annyival inkább, minél kétségtelenebb a társulati eszmék értelmezése. Mi a társulati eszmét a szó legszorosb értelmében hatalomnak tekintjük, mert nem tudunk társulatot képzelni, melly hatási szándék és czél nélkül állna össze; midőn tehát egy testület jogokat gyakorol ’s kötelességeket szab, insttusiójában fekszik , hogy kitűzött iránya szerint működni és hatni akar is, hatni módokkal, mellyeket czélja elérésére legczélszerűbben vél alkalmazhatóknak, ’s ha hiányzik is rendesen hatalmának physikai ereje, ezt mindazáltal tekintélyének erkölcsi súlyával bőven pótolni igyekszik, ’s hogy ezt tegye, rendeltetésének természetes érdekében fekszik. Ezek előrebocsátásával kérdjük már: várjon létezhetik-e hatalom korlátok nélkül? És lehet-e a status kebelében bármilly irányú és hatású eféle társulat, melly hatalmat, még pedig rendezetlen hatalmat feltételez, anélkül, hogy a status hallgatva, vagy nyíltan megegyezését kijelentené? Mi azt hiszszük, hogy e kérdés megfejtése sokkal egyszerűbb, semhogy bővebb taglalgatást tenne szükségessé; és a legszabadabb alkotmányos nemzeteknél sincs társaság, melly a státus felügyelésén kivül terjeszthetné működéseit, hogy igy honunkban legfelebb az lehet a kérdés: milly után legyen itt az érdeklett felügyelés gyakorlandó? Nálunk a teendők özönében a törvényhozás figyelmét még sokra ki nem terjeszthető, és sok egyéb közt hihetőleg e kérdés megoldása is a jövendőnek van fentartva. Törvényeink tömkelegében nincs intézkedés, melly a társulatok rendezését érintené, és csak némi analógiákat lehet hát hozni azokból, mik például a magyar tudós társaság alapítása körül történtek, vagy miket a legújabb törvények a részvénytársaságokra nézve rendeltek, és így a körülmények ime helyzetében a köztársaság végczélja józan értelmezéséből és a státus önfentartása iránti jogainak fogalmából kell következtetnünk azon igazságot, hogy az e körüli intézkedés — addig, míg e részben a törvényhozás máskép nem rendelkezik — honunkban a végrehajtó hatalmat nemcsak illeti, mint amelly gyakorolja törvény szerint a legfelsőbb felügyelési jogot, hanem ennek mellőzhetlen kötelességéhez is tartozik. Imer igénytelen nézet öszhangzó kifolyásának tartjuk mi azon felsőbb intézményt, melly pesti levelezőnknek e lapok minapi számában közlött tudósítása szerint Pestmegye utóbbi közgyűlésében kihirdettetett, ’s melly szerinte azon két pont körül forog, hogy az illető egyletek eredetéről és czéljairól, az alapszabályok kíséretében, hitel és jelentés terjesztessék fel; jövendőre pedig minden egylet alakulására előleges kormányi jóváhagyásért folyamodás tétessék. És Pestmegye Render a főfelügyelési jogot elismervén, az elsőre nézve a tisztelt inézménynek eleget teenének, de a második ellen óvást tesznek—mond a levelező — azt az egyesületi szabadsággal nem tudván megegyeztetni. E részben őszíntén megvalljuk, hogy mi fogalmunk parányiságában az idézett intézmény érintett két pontját hosszabb combinatio után sem tudtuk egymástól a felügyelési jog tekintetében különválasztani, mert ha a főfelügyelési jog e kérdésnél csak abban áll, hogy az illető egyletek alapszabályai felügyelés útján csupán egyszerűen megtekinthetők, akkor az elismert é s kétségbe különben sem vehető föfelügyelési jog megszűnik lenni azon,institutio mellynek álalános alapja törvényen alapul; — ekkor a felügyelési jog azon eszme semmiségében enyészik el, mellyeknek egész lényege a reá jók aggatott czimben teljesen kim erítteze 11, így volna pedig a pesti óvás szerint, értelmezendő a felügyelési jog azon pillanatban, mihelyt kérdésbe vétetnék az egyletekre vonatkozó előleges feljelentésnek szüksége, hogy ekint a kérdéses óvásnak, különben is mint látszik, theóriai általánosságon épített alaposságát nyíltan tagadni nem tartózkodhatunk, azon fájdalmas meggyőződésre vezettetvén innen, mikint a szóban forgó óvás is azon bizalmatlanság kifolyásának légyen tekintendő, melly közelebbi időkben némellyek részéről a kormány ’s nézeteit helyeslők irányában elv gyanánt felállíttatott. Ismerjük mi amaz oskola tagjait, és tudjuk, hogy szerinte az eféle kérdések mindenkor a gyanusítgatás terén szoktak vitattatni, míg más részről keletkező végzetes czifra csengésű üres szavakban a népszerűség bíborába öltve, terjesztetvén el, a közvélemény igényei gyanánt hírdettetnek ki. Ehez mi nem tartozunk, mert az érintett oskola rajzolta festvényeiben azon rémekre ismerni nem tudunk, mellyek alkotmányos fejlődésünk gátjaként állíttatnak elénk,’s mert hinni akarjuk, mikint alkotmányos rendszerünkben elég garantiája legyen azon hiedelem valódiságának, hogy törvényszerű kormányunk közhasznú czéljaink megsemmisítését feladatait épp úgy nem tekinti, mint tettleg bizonyító eddig felé is, hogy nemzeti józan fejlődésünknek nem ellensége. Lehet ugyan, hogy elv, vagy helyesebben szólva szokásaó a vérmes remény kielégithetlen ingerelmet állításunknak ellene mond, de ezen ellenmondás képtelen az igazság győzelmének huzamos feltartóztatására, mert nem kételkedünk, miszerint a nemzet többsége naponta közeledni fog azon meggyőződéshez, hogy nem minden rögtönzött eszme népszerű theóriást lehet a gyakorlati tér mezejére foganattal átültetni. Azonban távol vagyunk mi attól, hogy a közirányú társulatok eszméjét mint ezért megtámadjuk; tiszteljük ezt mi is, mert benne rejteni látjuk a hajlam és akaratot, melly a nemzetet a cselekvés terén foglalkoztatja előteremtésére ’s kijavítására annak , mi részint hiányos, részint még hátra van. Nem kár- E PESTI INKREMI TÁRCZÁJA. AKARAT és HAJLAM. Regény, — B. JÓSIKA MIKLÓS-tól. VI. A kirablott. (Vége.) Néhány perez múlva szállásukon voltak, ’s Mária Ginának intvén, hogy szobáiba menjen , benyitott Roderichhoz , vagy inkább be akart nyitni, de szobáját zárva találta. A kedvetlenség egy rángása húzódott el szemöldei közt, azután csendesen folytatta útját szobáihoz, hol Roderichet kétségtelenül találni gondolta; de csalatkozott: ő ott sem volt, ellenben inasa erősité, hogy szobáiban van de az ajtó zárva. Mária azonnal magához hivatá agg komornyikot, ki még férje életében szolgált nála egykor, ’s Roderich által most újra szolgálatába jött; ’s ki iránt igen sok bizodalma volt, ’s parancsold, hogy Roderich urat pár szóra kérje átjöni. Gina szobájába vonult, egy tág karszékbe ágyalta magát, — két köny fénylelt e nagy, kedves szemekben , azután csendesen merengett. Volt egy utógondolat e gyermekben, melly elméjének pillanatnyi nyugalmat sem engedett, ’s mellynek ingerlően kelle hatni kedélyére. Semmi sem emészt, semmi sem fáraszt annyira, mint ha életterveink , elhatározásaink , nem bizonyos változatlan gyámokra nehezkednek: ha épen a czél , a vég irány, melly tetteinknek következetességet ’s alapot képes adni, kételyekkel keritközik, ’s ha a fiatal elme végtelen sivatagot lát maga elött terülni, mellyen át kell itatnia, mielőtt odajuthasson, hol czéljával tisztában lehet. Ez eszményileg eszközzé aljasitja a legönállóbb természetet, mert magán kívül az ok, melly leheire rá nem edzheti az állandóság a következetesség jellemteljes bélyegét. —Ollyan illyenkor az ember, mint kit egy szent és nemes szándék messzi földre szélit, ’s ki elszántan megy az akadályok ellenébe, de mindig újak tolulnak útjába , mig végre kétség emelkedik keblében, ha elérheti-e valaha a mű kéréseit. Mondóka Gina anyjától nem nyert kérdéseire feleletet, de igen szembetűnő , hogy ez nem megvetésből történt, és anyja annyira szórakozott volt, midőn a kocsiban ültek egymás mellett, mikép Gina alig emlékezett arra , hogy őt valaha így látta. Míg a kedves hölgy gondolatait fűzte odább, Mária levetvén kis felső öltönyét, egy tekintetet vetett az álló tükörbe , melly a szoba egyik szögletében emelkedett: az asztalon két nagy lámpa égett ,s az árnytelt világítás a tükörben egy halvány mezőt látlatott, a felsőség szigorúan erélyes kifejezésével, melly egy királynénak kezeskednék hatásáról. Nem sokára a komornyik viszatért, jelentvén hogy Roderich uroszul érezvén magát egyedül kíván maradni. Azután megállott ’s magánoson látván magát asszonyával, körültekintett ’s halk hangon szólt, minden úgy történt — — Csitt! — egy szót sem Balbról — mond Mária hirtelen : küldje be ön Roderich inasát hozzám. Mária hangja szelíd volt ’s a komornyik hátra vonult, — néhány percz múlva Roderich inasa lépett be, egy száraz magos férfin, durva komor vonásokkal. Szóljon Péter ! mond Mária: mi történt? Asszonyom ! szólt ez, egyebet nem tudok, csak hogy valaki Roderick úr nevében Budára parancsolt a két választóhoz, azon utasítással, hogy fehérneműt ’s egy rendbeli öltözetet hozzak oda. Azonnal bérkocsis után küldöttem ’s a megrendelt tárgyakkal oda akarván menni, a szobába siettem, ott minden szekrény fel volt törve , szerencsére néhány öltöny darab az én szombámban volt. Ami leginkább meglepett az volt, hogy semmi legkisebb neszt sem hallottam: egyébiránt gyanítom, mikép e kirablásnak az alatt kellett történni, míg vacsoráltam é s a házmesternek adtam a szoba kulcsát. Szerfelett megrémülve azonnal a parancsoltakat magamhoz vettem , ’s uramhoz siettem , kit a hét választónál egy szobában találtam az ágyban ’s ki régóta már békétlenül várt reám. — Akkor uram tőlem szobája kirablását megtudta , a helyett hogy indulatba jöne, vagy siető rendeleteket tenne a gonosztévők kikutatására, szorosan megparancsolta, hogy zajt ne üssek, mi azonban igen későn történt, mert a házmester, kinek hirtelen elbeszéltem a mi történt, tüstént a városházához ment, ’s már a szükséges lépések a legszigorúbb vizsgálatra meglétettek — — Mikor Roderichnek inasa ide ért tudósításával, Máriának arczában majdnem észrevehetlen reszketegség vonult keresztül; de 18