Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-07-01 / 207. szám

Kedden 207. Julius 1. 1845.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. na Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos a utoza! Claudy-házban köttik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, n. m­. kolliten, csütör­tökön, fiént. és v­asárn.jelennek meg. Előfi/.et~8i ár félévre Buda—pesten há/.hoz—hordással 5 fi., borítékban (5 fi., postán bo­rítékban 6 fi. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­sorér­t 5­­0) ez. ki. fizettetik. TARTALOM. M­a­g­y­a­r o r­s­z­á­g és Erdély. Jótékony­ság. Kinevezés. TUza még egyszer. Még valami a kü­lkereskedésről. Megyék: Közgyűlés Csongrád­ és Nyitrában. Rövid értesítés a Beregmegyei tisztválasztó gyűlés eredményéről. Budapesti hirharang. Tolnai szederselyem-egy­let tavaszi közgyűlése. Ausztria. Kül­löld. Nagybitannia. Franczaország. Olaszország. Oroszország. _ Hivatalos és magánhirde­tsek. Loberiákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Duna­­vi­állás. iflAGYARORI­ZÁG és ERDÉLY. Jótékonyság. Ő fölsége az özvegy császárné ’s királyné a Békésmegyében vizáradás által megkárosult gyulai lakosok fölsegélésére 500 p.forintot juttatott, melly öszveg a helység legü­gyefogyottabb szegényei között már ki is osz­latott. A nagy magy kir. udv. kamara a szilágysomlyói kir. sóhivatal­nál megü­resült szárnoki tisztségre Braunhoffer József ottani ellenőrt alkalmazta.­­ (Tisza még egyszer) Gyakorlati vállalatok létesítése körül, különösen anyagi javítások mezején, az eszélynek, vagy a mint Széchenyi nevezi ildomnak *), sark­szabálya abban áll: használni ügyesen a kínálkozó alkalma­kat , ’s annak megragadását, mit a pillanat kedvezése nyújt, elsurranni nem engedni, azt, ha egyszer elmarasztalott, az örökkévalóság sem adhatván néha viszsza. További szabály­nak tarthatjuk azt, hogy valakiről vagy valamiről csak fel­tehetjük, mikép vállalatunkat akadályozhatná, az illyet már előre igyekezzünk érdekünkbe bele­foglalni. Ha pedig bárki ugyanazon czél felé indul, mellyet mi tűztünk ki magunknak, úgy ezzel egyesülni az okosság természetes törvényének te­kintendő. Még elkerülhetlenebb ezen eljárási mód akkor, mi­dőn az illyen és így cselekedni akaró, az egyszersmind, ki­től függ szándékunk előmozdítása, és a­ki nélkül úgy­szól­ván nem is mozdulhatunk. I­lyenkor ha czért érni akarunk, mellőzhetlen feladásunk, a lehetőleg felmerülhető akadályo­kat előre elegyengetni, elhárítani, rábeszélés, buzdítás, balítélet—oszlatás által legyőzni igyekezni minden ellenszen­vet, előszeretetet és rokonszenvet nem a szétágazó, hanem az egybevágó és öszvehangzó működés rendszere mellett éb­reszteni. Alkalmazva ezeket a fenforgó tárgyra, tétovázás nélkül állíthatni, hogy nem egy könnyen lehetnek cselekvésre kí­­nálkozóbbak és kedvezőbbek a körülmények mint jelen eset­ben. Azt fogjuk találni akár a kormány cselekvési szándé­kára , akár a kornak, mellyben élünk, anyagi irányára, é s azon tőkebőségre figyelmezzünk, melly európaszerte és szom­szédságunkban is mutatkozik, minden biztosságot nyújtó vagy nyereséget ígérő beruházás számára. E felek­ azok, ki­ket a Tisza szabályozása legközelebbről érdekel, annyi ká­rokat , annyi kifejezhetően alkalmatlanságokat valának az utolsó években szenvedni kénytelenek, a jelen esztendő ki­vált, még most is egyre tartó árjaival, annyira kivetkeztette az illetőket türelmükből, a közlekedéseket olly aggasztó arányban és huzamosságban gátolta és nehezítette, miszerint soha sem állott a cselekvés elhalaszthatlan szüksége világo­sabb és kiáltóbb alakban mindenkinek szemei előtt, mint jelenleg. Ellenben ha most nem történik semmi, ha a fejünk­re kényszerült cselekvési ösztön, egynéhány bekövetkezhető szárazabb és így kevesebb árvizekkel járó esztendő befolyása mellett, ismét elcsücsül ,s a jövendővel amúgy sem sokat gondoló magyart régi indolenciájába visszasülyeszti: úgy könnyen hátra eshetik több évre ezen kifejezhetlen fontosságú ügy, ha Ricáit az egyesek tehetsége más irányban és más czélokra is vétetvén igénybe, a körülmények megváltozása mellett figyeletöket egyéb teendők találják lebilincselni. És ne higyük, hogy a kedvező pillanat ezen elsurranásának veszedelmét, az országgyűlés intézkedései, vagy bármilly egyéb kedvencz eszmének és óhajtásnak valósulása, csök­kenthesse vagy helyre pótolhassa. Hiszen ha ismerjük ma­gunkat, és nem akarjuk öncsalódásokban keresni gyönyör­ünket, tudhatjuk, milly eszközök állhatnak országgyűlé­sünk rendelkezésére, ha vizeink szabályozásáról van szó. Országgyűlésünk, minden olly dolognál, mellyre pénz szük­séges, még igen sokáig nem lesz mindenható, vagy csak igen nagyot, vagy egyszerre sokat is hatható , számos okok­nál fogva (mellyeket bárki megfejthet, ki önzsebébe nyúl) már csak azért is, mert felettébb sokfélék és különneműek a teendőji. E felett, ha ámítni nem akarjuk magunkat, el kell ismernünk, mikint tulajdon földeink és réteinknek viz­­teli megmentése, mert azok közvetlen nekünk gyümölcsö­­zendenek azontúl, egyenesen a mi terhünk, ’s ezen költsé­get az ország nem viselheti ’s viselni nem is fogja, hanem mindig, és joggal, a mi nyakunkba hárítandja. Halasztás te­hát és várakozás arra, hogy majd az országgyűlés fog vala­mi egészen valószínűtlen specificumot kitalálni, mellyet használva, ingyen, vagy más pénzén fogjuk tulajdonunkat posványságból jó földdé átvarázsolni, nem nevezhető egyéb­nek ábrándnál, mellynek még azon rosz oldala is van, mi­kép meglehet egészen meddő remények miatt, azt nem veszi számba, hogy e szerint azoknak lehető meghiúsultával, ’s ha nekik egy időre úgy tetszik, vizeink habjaival, egyszer­­smind „lement a nagy idő, hogy soha vissza ne térjen.“ *) daliad teamen ezen szónak előfordulása közben, egy panaszt adnánk elő a „Fester Zeitung“ ellen, melly a minap lapunkból fojtván le nemieket, az „ildomosti wohlriechend kifeje­zéssel adta , egyébkint is semmi gondot sem fordított arra , hogy .A fordítást inkább f­orditésnek keresztelni ne lehessen. — S­z­e r­k. Magunkon kell tehát segítenünk, történjék bármi, ’s kell annyival inkább, mert akarnak rajtunk segíteni épen azok, kiknek közremunkálása nélkül csakugyan nem mehetünk semmire. A főkormányszék maga készíttetett tervet, az egész Tiszavidék árvizektőli megmentésére számítottat, és ennek az ország közjavára foganatosítását mielőbb megkezdetni kívánja. Ezen körülménynek, azon kívül, hogy ekép a terv semminkbe sem került, még azon kedvező oldala is van, miszerint így nem csupán magánvállalat, hanem közigazgatási ügy, státus dolga egyszersmind az egész, minélfogva a mellett, hogy így a kivitel költségei is csökkennek ránk nézve egyrészről, attól tartanunk nem kell, hogy egyes vállalkozó társulatok tervei azon oknál fogva, mivel más hasonlók vagy törvényhatósá­gok ellenök felszólalnak, tapasztalás szerint kivitelben meg­akadjanak, mert hiszen egy összefüggő terv szerint történ­hetik az eljárás; — más részről pedig a dolognak ezen alakja azon jótékonyságot is rejti magában, miszerint igy a költség, melly tisztán magánvállalkozási után csupán a vállalkozókat terhelte volna, méltán és természetesen oszolhat többfelé, a­mennyiben egészen méltányos és igazságos, hogy ollyan vízi munkálatok, mellyek által a hajózás és így az ország köz­java és a közlekedés lehetősége is mozdíttatnak elő, nem csupán és kirekesztőig az árvizektől menekülni óhajtó föld­­birtokosok költségén létesíttessenek. A körülmények mindezen kedvezésit összefogva, nem egyenesen feladásunk, nem egyenesen kötelességünk-e azo­kat haladék nélkül javunkra fordítani? Törvényeink, a­mint tegnapelőtt alkalmunk volt kifejteni, igen czélszerűleg ren­delkeztek. Ezeknek alapján, minden szükségtelen halasztás mellőzése mellett, módunkban áll úgy intézkedni, hogy a vállalat létesítésére szükséges költségekben se lássunk szük­séget. Összesítsük erőnket, tehetségünket, hitelünket, és bi­zonyosan hatalmas tényezőt fogtunk előállítani. És ime itt vagyunk a társulat eszméjénél. Úgy tartjuk , hogy ennek alkalmazását, nem lehet a je­len esetben elmellőzni, mert abban mindenkép igen sok erő, igen hatalmas segédeszköz, és az egész működésnek o­lyan könnyítése fekszik, mellyet semmi más móddal pótolni nem tudnánk. És gondoljuk meg csak azon bonyolódást, hosz­­szadalmasságot és idővesztést, melly bekövetkeznék, ha azon egyén, ki a főkormányszék által ezen munkálatok vezérletével megbizatva leend, nem találna sehol ollyan központjára, úgyszólván fokására az érdekeknek, mellyel magát érintke­zésbe tehesse, attól felvilágosítást és értesülést nyerhessen, és maga is ugyan­ezekkel szolgálhasson az illetőknek , sze­mélyes találkozás és értekezés útján, és minden időt rabló formaságok mellőzése mellett? A megyének, mennyiben köz­rehatására, akár az úrbéri birtokot is óvandó munkálatokhoz általa aránylag rendelendő közmunkák miatt, akár pedig rendőri és egyéb közigazgatási tekintetben, mulhatlanul szükség van, a számításból kifelejtetni semmi esetre sem le­het, és nem szabad, de azért társulatok nélkül, ha ezekre nem támaszkodhatik ezen egész ügy, vagy felette lassan, vagy épen nem haladhatna előre, sőt egyenesen a társulati alak az, melly mellett a törvények már általunk minap kifejtett jóté­kony rendelkezését legczélszerűbben lehet kizsákmányolni — ezen után lehet minden érdeklett birtokost már előre befoglalni a vállalatba, és így biztosítni magunkat arról, hogy a törvény a részvéttel vonakodók elleni rendeletének végrehajtására, mi­nél ritkábban és minél kevesebbek vagy épen senki ellen se legyen szükség. Ezen móddal érhetjük el, hogy a költségek és azok mikép leendő viselésének rende, közértelemmel és így az érdeklettek közmegnyugvásával alapíttassanak meg, és így később kérdés alá ne vétethessenek, kétség és vitatás tárgyaivá ne tétethessenek. Hozzá­járul mind­ezekhez, hogy az egész vállalatnak hitele csak úgy lesz, ha társulati alakot ölt magára; mert ha gyorsabb elkészülés tekintetéből kölcsön pénzre talál szorulni, ehez bizonyosan csak úgy lehet reménye, ha az érdeklett földbirtokosok hypothekát adni, biztosságot nyújtani nem vonakosznak a kölcsönadónak. A megye, a­mennyiben nem bír semmivel, hypothekát nem adhat, és így kölcsönt sem vehet fel. Nem igen látszik tehát más mód kí­nálkozni , hogy a főkormányszék által eszközlendő vízszabá­­lyozás, minden időhalasztás nélkül munkába vétethessék, és hogy minden lehető segédeszközökről, mellyek nélkül az ige testté nem válhalik, részünkről gondoskodva legyen, mint társu­­­latok alakítása az érdeklett birtokosokból — a mint ez már Zem­­plénben, Szabolcsban, Hevesben elkezdetett—minden­ Tiszával biró megyékben és törvényhatóságokban. Czélul a kebelbeli Tisza szabályozását lehetne kitűzni, és egyéb vizekre most ezen társulatokat — kivévén hol víztani elvek miatt szükséges — ki nem teríteni, hogy minden bonyodalmak és agyidövesz­­tések mellőztessenek. Alakulván az i­lyen társulatok, már maga ezen körülmény által biztosítva volna a szükséges költ­ségek előállításának lehetősége, mert a részvéttől vonako­­dókat, ha másképp nem menne, törvény útján is lehet a költ­ségekben­ részesülésre kényszeríteni. Meg volna e kép­velve a dolognak azon alapja, mellyel nélkülözve tovább építkezni nem lehet. Követhetné ezt tüslint a dolognak második stádi­uma, melly talán abban állhatna, érintkezésbe tenni magát a főkormányszék által megbízandó egyénnel, tudományt sze­rezni minden körülményekről, megvizsgálni mi elibünk ter­jesztetik, meggyőződést szerezni magunknak a kivitel lehető­ségéről és számot vetvén magunkkal és tehetségünkkel és el­készítvén a teherviselés kulcsát és rendét, gondoskodni a szükséges költségekről, organizálni az egész gép mozgását, és a főkormányszék által megbízandó egyén vezérlete alatt megkezdeni a munkálatokat. Utolsó stádium volna végre, a­­zoknak szakadatlan erélylyeli folytatása és bevégzése. Nem lesz-e maga idejében czélirányos és a működést könnyítő , több i­lyen társulatokat összeolvasztani, a szükséges tanács­kozásokat, miután annyi ezer birtokos össze nem jöhet, bizo­­dalmukat biró és a társulatok által választandó férfiak köz­vetítése mellett eszközöltetni ’s a t.: mindezek olly kérdések, mellyeknek elemezését bízvást halaszthatjuk akkorra, midőn magát a dolog gyakorlásban jobban kifejti. Jelenleg feszültségnek tartjuk, hogy az ügy iránti rokon­­szenv ébresztessék, terjesztessék mindenképen és cselekvési készség nyilvánuljon társulatok keletkezése által, hogy mi­helyt a főkormányszék által ki lesz jelölve az ügy vezetésé­vel megbízandó egyén, legyen ennek módja és alkalma érint­kezésbe tenni magát azokkal, kiknek javára és hasznára leginkább az egész munkálat végbevitele czéloztalik, így sok időt fogunk nyerni és közelítendünk a czélhoz. És ez az, mire benneteket, tiszavidéki földjeink, megkérni bátrak va­gyunk. Alakítsatok megyeszerte, hol még nincsenek , társu­latokat ; igyekezzetek minél több érdeklelteket azokba befog­lalni ; terjeszszétek az ügy iránti rokonszenvet buzdítás és rábeszélés által, és legyetek meggyőződve, hogy ekép azt teendeztétek, mit jelenleg a körülmények és az ügy diadalá­nak érdeke kívántak. Mi bennünket illet, nem fogunk késni mind annak közlésével, mi csak módunkban álland, hogy magát ezen kifejezhetlen fontosságú tárgyban mindenki foly­tonosan tájékozhassa. (Még valami a külkereskedésről. ) Minapi czikkeimben állítom, mikép a hazánkban külkereske­­désünk felett keringő fonák nézetek abban sarkallnak, hogy mi örökké csak a pénzkiszivárogtatás felett siránkozunk , mi­által csak azt­ mutatjuk, hogy a pénz és a valódi érték eszméi iránt nem vagyunk tisztában. Míg ezen zavarból tökéletesen ki nem gázolunk, mind­addig némelly körülményeinkből olly következéseket fogunk kihúzni, mellyek képtelensége, bár a legmindennapias ész­nek is szemelszúró, a legaggasztóbb szóárba burkolva és el­rejtve a legfeketébb gondolatokra tévesztet; mellyek ugyan, — és hála Istennek, hogy úgy van, — csak gondolatok, mellyek tényekké sohasem válhatnak; de mivel illy gondo­latoknak is saját hatásai, fáradhatatlan hirdetői és ápolói, és fájdalom elég hiszékeny és remekellátó tanítványai van­­nak, mert hiszen a legbalgább fonákság is a hivek ezereire te­het szert, ha bizonyos körülmények némi merészséggel hasz­náltatnak, azért alaptalanságuk bemutatására még némelly észrevételeket akarunk előhozni. Azon Jeremiások, kik azt hirdetik, hogy Magyarország évenkint tizenkét milliót veszt, t. i. kereskedése által, csak azon egyszerű kérdésre feleljenek egyszer : vehet é az ember többet, mint mennyi pénze van? Erre , ha csak, mit ide nem érthetni, furfangos fortélykodásokra nem akar­nak hivatkozni, vagy pedig az eladósodási esztelen könnyel­műségről, melly által egyes magányosok tönkre jutnak, egész országra következést hozni nem utalnának, igen néhán­g fe­lelhetnek ; ha pedig „n­em“mel felelnek, akkor ezen három betű által az egész veszteségi tan fel van forgatva. Mert u­­gyan­is ki a vesztő? A kereskedés külföldre és külföldről rendszerint kereskedők közbenjárása által űzetik. Mit maguk a termesztők vagy fogyasztók űznek, az csekély a többihez képest. Ámde a kereskedők kivivők és behozók (importer, exporter.­ Sem egyik sem másik neme a kereskedőknek, nem vinné ki vagy nem hozná be a portékákat, ha ezen üz­let mellett nem nyerne, mert ugyan tudna-e élni ez esetben? A kereskedők ezen szükséges képi nyereségét semmiféle ke­reskedési mérlegben nem találhatni feljegyezve, és ezért nem képezhetik az i­lyen mérlegek azon egyedüli alapot, mellyre bármelly ország külkereskedési állapotának megítélése al­kalmával építeni lehet. Szabad legyen ezt példával világosí­tani. Tegyük fel, hogy egy kereskedő kivisz 1000 mázsa gyap­jút és behoz 1000 mázsa gyapot­kelmét. A gyapjúnak ér­téke a hivatalos becslések szerint 80 ezer forinttal, a gyapot kelméké 200 ezer forinttal fognak feljegyeztetni a mérleg­ben, és így a behozatal 120 ezerrel hágná túl a kivitelt. Ám­de ha például a gyapjú ollyan volt, mellynek akkori piaczi ára nem 80 hanem 100 ft vala mázsánkint, és e felett a ke­reskedő például csak 10 százlélit nyert rajta midőn külföldre eladta , úgy már tettleg 110 és nem 80 ezer nyomja a kivi­teli mérleget; midőn ellenben ha az 1000 mázsa gyapot kel­le ollyan talált lenni, mellynek mázsája csak 120 forintba került és itt 140 forinton adatott el, ez esetben a behozali mérleget nem 200 hanem csak 120 ezer fogja nyomni, és igy a valódi különbség nem 80 hanem csak 10 ezer leend, a kereskedő nyeresége pedig e kettő mellett 30 ezer. Csak eb­ből az egy példából is láthatni, milly csalódásokhoz vezet­nek a mérlegek, ha azokat betű szerint veszszük. Hogy sok­kal szebb volna, ha ezen 1000 mázsa gyapotkelmét a­zon­ban tudnók előállítani, az nem szenved kétséget, mert a ke­reskedő, mihelyt nyerhet mellette, igy is megvenné, a gyár­tási nyereségből és munkabérből pedig mingvárosaink és mun­kásaink élnének, és a termesztők több és vagyonosabb fo­gyasztókra számíthatnának; de abból, hogy ez még nincs igy, végpusztulásunkat, és az elszegényedés örvénye felé sodor­­tatásunkat következtetni nem lehet. Ebből világosan következik, hogyha 1815től fogva 1844ig évről évre többet vettünk a külföldtől (mint valóban vet­tünk is), évről évre több pénzünknek kellett lennie már pe-

Next