Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-07-01 / 207. szám
Kedden 207. Julius 1. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. na Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos a utoza! Claudy-házban köttik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kolliten, csütörtökön, fiént. és vasárn.jelennek meg. Előfi/.et~8i ár félévre Buda—pesten há/.hoz—hordással 5 fi., borítékban (5 fi., postán borítékban 6 fi. ez. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábsorért 50) ez. ki. fizettetik. TARTALOM. Magyar o rszág és Erdély. Jótékonyság. Kinevezés. TUza még egyszer. Még valami a külkereskedésről. Megyék: Közgyűlés Csongrád és Nyitrában. Rövid értesítés a Beregmegyei tisztválasztó gyűlés eredményéről. Budapesti hirharang. Tolnai szederselyem-egylet tavaszi közgyűlése. Ausztria. Küllöld. Nagybitannia. Franczaország. Olaszország. Oroszország. _ Hivatalos és magánhirdetsek. Loberiákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunaviállás. iflAGYARORIZÁG és ERDÉLY. Jótékonyság. Ő fölsége az özvegy császárné ’s királyné a Békésmegyében vizáradás által megkárosult gyulai lakosok fölsegélésére 500 p.forintot juttatott, melly öszveg a helység legügyefogyottabb szegényei között már ki is oszlatott. A nagy magy kir. udv. kamara a szilágysomlyói kir. sóhivatalnál megüresült szárnoki tisztségre Braunhoffer József ottani ellenőrt alkalmazta. (Tisza még egyszer) Gyakorlati vállalatok létesítése körül, különösen anyagi javítások mezején, az eszélynek, vagy a mint Széchenyi nevezi ildomnak *), sarkszabálya abban áll: használni ügyesen a kínálkozó alkalmakat , ’s annak megragadását, mit a pillanat kedvezése nyújt, elsurranni nem engedni, azt, ha egyszer elmarasztalott, az örökkévalóság sem adhatván néha viszsza. További szabálynak tarthatjuk azt, hogy valakiről vagy valamiről csak feltehetjük, mikép vállalatunkat akadályozhatná, az illyet már előre igyekezzünk érdekünkbe belefoglalni. Ha pedig bárki ugyanazon czél felé indul, mellyet mi tűztünk ki magunknak, úgy ezzel egyesülni az okosság természetes törvényének tekintendő. Még elkerülhetlenebb ezen eljárási mód akkor, midőn az illyen és így cselekedni akaró, az egyszersmind, kitől függ szándékunk előmozdítása, és aki nélkül úgyszólván nem is mozdulhatunk. Ilyenkor ha czért érni akarunk, mellőzhetlen feladásunk, a lehetőleg felmerülhető akadályokat előre elegyengetni, elhárítani, rábeszélés, buzdítás, balítélet—oszlatás által legyőzni igyekezni minden ellenszenvet, előszeretetet és rokonszenvet nem a szétágazó, hanem az egybevágó és öszvehangzó működés rendszere mellett ébreszteni. Alkalmazva ezeket a fenforgó tárgyra, tétovázás nélkül állíthatni, hogy nem egy könnyen lehetnek cselekvésre kínálkozóbbak és kedvezőbbek a körülmények mint jelen esetben. Azt fogjuk találni akár a kormány cselekvési szándékára , akár a kornak, mellyben élünk, anyagi irányára, é s azon tőkebőségre figyelmezzünk, melly európaszerte és szomszédságunkban is mutatkozik, minden biztosságot nyújtó vagy nyereséget ígérő beruházás számára. E felek azok, kiket a Tisza szabályozása legközelebbről érdekel, annyi károkat , annyi kifejezhetően alkalmatlanságokat valának az utolsó években szenvedni kénytelenek, a jelen esztendő kivált, még most is egyre tartó árjaival, annyira kivetkeztette az illetőket türelmükből, a közlekedéseket olly aggasztó arányban és huzamosságban gátolta és nehezítette, miszerint soha sem állott a cselekvés elhalaszthatlan szüksége világosabb és kiáltóbb alakban mindenkinek szemei előtt, mint jelenleg. Ellenben ha most nem történik semmi, ha a fejünkre kényszerült cselekvési ösztön, egynéhány bekövetkezhető szárazabb és így kevesebb árvizekkel járó esztendő befolyása mellett, ismét elcsücsül ,s a jövendővel amúgy sem sokat gondoló magyart régi indolenciájába visszasülyeszti: úgy könnyen hátra eshetik több évre ezen kifejezhetlen fontosságú ügy, ha Ricáit az egyesek tehetsége más irányban és más czélokra is vétetvén igénybe, a körülmények megváltozása mellett figyeletöket egyéb teendők találják lebilincselni. És ne higyük, hogy a kedvező pillanat ezen elsurranásának veszedelmét, az országgyűlés intézkedései, vagy bármilly egyéb kedvencz eszmének és óhajtásnak valósulása, csökkenthesse vagy helyre pótolhassa. Hiszen ha ismerjük magunkat, és nem akarjuk öncsalódásokban keresni gyönyörünket, tudhatjuk, milly eszközök állhatnak országgyűlésünk rendelkezésére, ha vizeink szabályozásáról van szó. Országgyűlésünk, minden olly dolognál, mellyre pénz szükséges, még igen sokáig nem lesz mindenható, vagy csak igen nagyot, vagy egyszerre sokat is hatható , számos okoknál fogva (mellyeket bárki megfejthet, ki önzsebébe nyúl) már csak azért is, mert felettébb sokfélék és különneműek a teendőji. E felett, ha ámítni nem akarjuk magunkat, el kell ismernünk, mikint tulajdon földeink és réteinknek vizteli megmentése, mert azok közvetlen nekünk gyümölcsözendenek azontúl, egyenesen a mi terhünk, ’s ezen költséget az ország nem viselheti ’s viselni nem is fogja, hanem mindig, és joggal, a mi nyakunkba hárítandja. Halasztás tehát és várakozás arra, hogy majd az országgyűlés fog valami egészen valószínűtlen specificumot kitalálni, mellyet használva, ingyen, vagy más pénzén fogjuk tulajdonunkat posványságból jó földdé átvarázsolni, nem nevezhető egyébnek ábrándnál, mellynek még azon rosz oldala is van, mikép meglehet egészen meddő remények miatt, azt nem veszi számba, hogy e szerint azoknak lehető meghiúsultával, ’s ha nekik egy időre úgy tetszik, vizeink habjaival, egyszersmind „lement a nagy idő, hogy soha vissza ne térjen.“ *) daliad teamen ezen szónak előfordulása közben, egy panaszt adnánk elő a „Fester Zeitung“ ellen, melly a minap lapunkból fojtván le nemieket, az „ildomosti wohlriechend kifejezéssel adta , egyébkint is semmi gondot sem fordított arra , hogy .A fordítást inkább forditésnek keresztelni ne lehessen. — Sze rk. Magunkon kell tehát segítenünk, történjék bármi, ’s kell annyival inkább, mert akarnak rajtunk segíteni épen azok, kiknek közremunkálása nélkül csakugyan nem mehetünk semmire. A főkormányszék maga készíttetett tervet, az egész Tiszavidék árvizektőli megmentésére számítottat, és ennek az ország közjavára foganatosítását mielőbb megkezdetni kívánja. Ezen körülménynek, azon kívül, hogy ekép a terv semminkbe sem került, még azon kedvező oldala is van, miszerint így nem csupán magánvállalat, hanem közigazgatási ügy, státus dolga egyszersmind az egész, minélfogva a mellett, hogy így a kivitel költségei is csökkennek ránk nézve egyrészről, attól tartanunk nem kell, hogy egyes vállalkozó társulatok tervei azon oknál fogva, mivel más hasonlók vagy törvényhatóságok ellenök felszólalnak, tapasztalás szerint kivitelben megakadjanak, mert hiszen egy összefüggő terv szerint történhetik az eljárás; — más részről pedig a dolognak ezen alakja azon jótékonyságot is rejti magában, miszerint igy a költség, melly tisztán magánvállalkozási után csupán a vállalkozókat terhelte volna, méltán és természetesen oszolhat többfelé, amennyiben egészen méltányos és igazságos, hogy ollyan vízi munkálatok, mellyek által a hajózás és így az ország közjava és a közlekedés lehetősége is mozdíttatnak elő, nem csupán és kirekesztőig az árvizektől menekülni óhajtó földbirtokosok költségén létesíttessenek. A körülmények mindezen kedvezésit összefogva, nem egyenesen feladásunk, nem egyenesen kötelességünk-e azokat haladék nélkül javunkra fordítani? Törvényeink, amint tegnapelőtt alkalmunk volt kifejteni, igen czélszerűleg rendelkeztek. Ezeknek alapján, minden szükségtelen halasztás mellőzése mellett, módunkban áll úgy intézkedni, hogy a vállalat létesítésére szükséges költségekben se lássunk szükséget. Összesítsük erőnket, tehetségünket, hitelünket, és bizonyosan hatalmas tényezőt fogtunk előállítani. És ime itt vagyunk a társulat eszméjénél. Úgy tartjuk , hogy ennek alkalmazását, nem lehet a jelen esetben elmellőzni, mert abban mindenkép igen sok erő, igen hatalmas segédeszköz, és az egész működésnek olyan könnyítése fekszik, mellyet semmi más móddal pótolni nem tudnánk. És gondoljuk meg csak azon bonyolódást, hoszszadalmasságot és idővesztést, melly bekövetkeznék, ha azon egyén, ki a főkormányszék által ezen munkálatok vezérletével megbizatva leend, nem találna sehol ollyan központjára, úgyszólván fokására az érdekeknek, mellyel magát érintkezésbe tehesse, attól felvilágosítást és értesülést nyerhessen, és maga is ugyanezekkel szolgálhasson az illetőknek , személyes találkozás és értekezés útján, és minden időt rabló formaságok mellőzése mellett? A megyének, mennyiben közrehatására, akár az úrbéri birtokot is óvandó munkálatokhoz általa aránylag rendelendő közmunkák miatt, akár pedig rendőri és egyéb közigazgatási tekintetben, mulhatlanul szükség van, a számításból kifelejtetni semmi esetre sem lehet, és nem szabad, de azért társulatok nélkül, ha ezekre nem támaszkodhatik ezen egész ügy, vagy felette lassan, vagy épen nem haladhatna előre, sőt egyenesen a társulati alak az, melly mellett a törvények már általunk minap kifejtett jótékony rendelkezését legczélszerűbben lehet kizsákmányolni — ezen után lehet minden érdeklett birtokost már előre befoglalni a vállalatba, és így biztosítni magunkat arról, hogy a törvény a részvéttel vonakodók elleni rendeletének végrehajtására, minél ritkábban és minél kevesebbek vagy épen senki ellen se legyen szükség. Ezen móddal érhetjük el, hogy a költségek és azok mikép leendő viselésének rende, közértelemmel és így az érdeklettek közmegnyugvásával alapíttassanak meg, és így később kérdés alá ne vétethessenek, kétség és vitatás tárgyaivá ne tétethessenek. Hozzájárul mindezekhez, hogy az egész vállalatnak hitele csak úgy lesz, ha társulati alakot ölt magára; mert ha gyorsabb elkészülés tekintetéből kölcsön pénzre talál szorulni, ehez bizonyosan csak úgy lehet reménye, ha az érdeklett földbirtokosok hypothekát adni, biztosságot nyújtani nem vonakosznak a kölcsönadónak. A megye, amennyiben nem bír semmivel, hypothekát nem adhat, és így kölcsönt sem vehet fel. Nem igen látszik tehát más mód kínálkozni , hogy a főkormányszék által eszközlendő vízszabályozás, minden időhalasztás nélkül munkába vétethessék, és hogy minden lehető segédeszközökről, mellyek nélkül az ige testté nem válhalik, részünkről gondoskodva legyen, mint társulatok alakítása az érdeklett birtokosokból — a mint ez már Zemplénben, Szabolcsban, Hevesben elkezdetett—minden Tiszával biró megyékben és törvényhatóságokban. Czélul a kebelbeli Tisza szabályozását lehetne kitűzni, és egyéb vizekre most ezen társulatokat — kivévén hol víztani elvek miatt szükséges — ki nem teríteni, hogy minden bonyodalmak és agyidövesztések mellőztessenek. Alakulván az ilyen társulatok, már maga ezen körülmény által biztosítva volna a szükséges költségek előállításának lehetősége, mert a részvéttől vonakodókat, ha másképp nem menne, törvény útján is lehet a költségekben részesülésre kényszeríteni. Meg volna e képvelve a dolognak azon alapja, mellyel nélkülözve tovább építkezni nem lehet. Követhetné ezt tüslint a dolognak második stádiuma, melly talán abban állhatna, érintkezésbe tenni magát a főkormányszék által megbízandó egyénnel, tudományt szerezni minden körülményekről, megvizsgálni mi elibünk terjesztetik, meggyőződést szerezni magunknak a kivitel lehetőségéről és számot vetvén magunkkal és tehetségünkkel és elkészítvén a teherviselés kulcsát és rendét, gondoskodni a szükséges költségekről, organizálni az egész gép mozgását, és a főkormányszék által megbízandó egyén vezérlete alatt megkezdeni a munkálatokat. Utolsó stádium volna végre, azoknak szakadatlan erélylyeli folytatása és bevégzése. Nem lesz-e maga idejében czélirányos és a működést könnyítő , több ilyen társulatokat összeolvasztani, a szükséges tanácskozásokat, miután annyi ezer birtokos össze nem jöhet, bizodalmukat biró és a társulatok által választandó férfiak közvetítése mellett eszközöltetni ’s a t.: mindezek olly kérdések, mellyeknek elemezését bízvást halaszthatjuk akkorra, midőn magát a dolog gyakorlásban jobban kifejti. Jelenleg feszültségnek tartjuk, hogy az ügy iránti rokonszenv ébresztessék, terjesztessék mindenképen és cselekvési készség nyilvánuljon társulatok keletkezése által, hogy mihelyt a főkormányszék által ki lesz jelölve az ügy vezetésével megbízandó egyén, legyen ennek módja és alkalma érintkezésbe tenni magát azokkal, kiknek javára és hasznára leginkább az egész munkálat végbevitele czéloztalik, így sok időt fogunk nyerni és közelítendünk a czélhoz. És ez az, mire benneteket, tiszavidéki földjeink, megkérni bátrak vagyunk. Alakítsatok megyeszerte, hol még nincsenek , társulatokat ; igyekezzetek minél több érdeklelteket azokba befoglalni ; terjeszszétek az ügy iránti rokonszenvet buzdítás és rábeszélés által, és legyetek meggyőződve, hogy ekép azt teendeztétek, mit jelenleg a körülmények és az ügy diadalának érdeke kívántak. Mi bennünket illet, nem fogunk késni mind annak közlésével, mi csak módunkban álland, hogy magát ezen kifejezhetlen fontosságú tárgyban mindenki folytonosan tájékozhassa. (Még valami a külkereskedésről. ) Minapi czikkeimben állítom, mikép a hazánkban külkereskedésünk felett keringő fonák nézetek abban sarkallnak, hogy mi örökké csak a pénzkiszivárogtatás felett siránkozunk , miáltal csak azt mutatjuk, hogy a pénz és a valódi érték eszméi iránt nem vagyunk tisztában. Míg ezen zavarból tökéletesen ki nem gázolunk, mindaddig némelly körülményeinkből olly következéseket fogunk kihúzni, mellyek képtelensége, bár a legmindennapias észnek is szemelszúró, a legaggasztóbb szóárba burkolva és elrejtve a legfeketébb gondolatokra tévesztet; mellyek ugyan, — és hála Istennek, hogy úgy van, — csak gondolatok, mellyek tényekké sohasem válhatnak; de mivel illy gondolatoknak is saját hatásai, fáradhatatlan hirdetői és ápolói, és fájdalom elég hiszékeny és remekellátó tanítványai vannak, mert hiszen a legbalgább fonákság is a hivek ezereire tehet szert, ha bizonyos körülmények némi merészséggel használtatnak, azért alaptalanságuk bemutatására még némelly észrevételeket akarunk előhozni. Azon Jeremiások, kik azt hirdetik, hogy Magyarország évenkint tizenkét milliót veszt, t. i. kereskedése által, csak azon egyszerű kérdésre feleljenek egyszer : vehet é az ember többet, mint mennyi pénze van? Erre , ha csak, mit ide nem érthetni, furfangos fortélykodásokra nem akarnak hivatkozni, vagy pedig az eladósodási esztelen könnyelműségről, melly által egyes magányosok tönkre jutnak, egész országra következést hozni nem utalnának, igen néháng felelhetnek ; ha pedig „nem“mel felelnek, akkor ezen három betű által az egész veszteségi tan fel van forgatva. Mert ugyanis ki a vesztő? A kereskedés külföldre és külföldről rendszerint kereskedők közbenjárása által űzetik. Mit maguk a termesztők vagy fogyasztók űznek, az csekély a többihez képest. Ámde a kereskedők kivivők és behozók (importer, exporter. Sem egyik sem másik neme a kereskedőknek, nem vinné ki vagy nem hozná be a portékákat, ha ezen üzlet mellett nem nyerne, mert ugyan tudna-e élni ez esetben? A kereskedők ezen szükséges képi nyereségét semmiféle kereskedési mérlegben nem találhatni feljegyezve, és ezért nem képezhetik az ilyen mérlegek azon egyedüli alapot, mellyre bármelly ország külkereskedési állapotának megítélése alkalmával építeni lehet. Szabad legyen ezt példával világosítani. Tegyük fel, hogy egy kereskedő kivisz 1000 mázsa gyapjút és behoz 1000 mázsa gyapotkelmét. A gyapjúnak értéke a hivatalos becslések szerint 80 ezer forinttal, a gyapot kelméké 200 ezer forinttal fognak feljegyeztetni a mérlegben, és így a behozatal 120 ezerrel hágná túl a kivitelt. Ámde ha például a gyapjú ollyan volt, mellynek akkori piaczi ára nem 80 hanem 100 ft vala mázsánkint, és e felett a kereskedő például csak 10 százlélit nyert rajta midőn külföldre eladta , úgy már tettleg 110 és nem 80 ezer nyomja a kiviteli mérleget; midőn ellenben ha az 1000 mázsa gyapot kelle ollyan talált lenni, mellynek mázsája csak 120 forintba került és itt 140 forinton adatott el, ez esetben a behozali mérleget nem 200 hanem csak 120 ezer fogja nyomni, és igy a valódi különbség nem 80 hanem csak 10 ezer leend, a kereskedő nyeresége pedig e kettő mellett 30 ezer. Csak ebből az egy példából is láthatni, milly csalódásokhoz vezetnek a mérlegek, ha azokat betű szerint veszszük. Hogy sokkal szebb volna, ha ezen 1000 mázsa gyapotkelmét azonban tudnók előállítani, az nem szenved kétséget, mert a kereskedő, mihelyt nyerhet mellette, igy is megvenné, a gyártási nyereségből és munkabérből pedig mingvárosaink és munkásaink élnének, és a termesztők több és vagyonosabb fogyasztókra számíthatnának; de abból, hogy ez még nincs igy, végpusztulásunkat, és az elszegényedés örvénye felé sodortatásunkat következtetni nem lehet. Ebből világosan következik, hogyha 1815től fogva 1844ig évről évre többet vettünk a külföldtől (mint valóban vettünk is), évről évre több pénzünknek kellett lennie már pe-