Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-11 / 248. szám
168 ^ .. . végrehajtását; ez által fejleszti a gyakorlati élelmességet előbb kisebb, utóbb nagyobb technikai munkák kivitelében. Mert megvallom őszintén, tán nincs nemzet Európában, melly szóval mindenben olly jártas volna mint mi magyarok! ellenben olly idegen és tudatlan a gyakorlat mezején minden technikai tárgyban. Egész megyéket felkereshetünk, ’s igen csekély, mondom igen csekély számú olly egyénekre találunk, kiknek csak a közlekedési eszközök legközönségesb neméről, a köutak készítéséről némi alapos ismeretük volna, ’s fogalmak az utak legfőbb kellékeiről, azoknak lényeges tulajdoniról. Bizonyosan, ha a megyék intéző tagjai ezekről csak némi tudománynyal bírnának , mostani körülményeink között is, minden más kint történnék a megyékben, mint jelenleg történik az utak munkáltatása körül. Ezeket előre bocsátva, ’s mellőzve sokak azon állítását: „miszerint csak úgy jöhetünk jó utak birtokába, ha azok építési költségeiben mindenki aránylag részt veszen,“ — egyedül a mostani törvényes néperőt véve tekintetbe, feltételezve mindazáltal tervem valósíthatására némi csekélyebb költségek fedezhetését, adom elő azon módot, mikép kívánhatni méltányosan, hogy az utak szabályosan épüljenek és fentartassanak; a hatóságok rendelkezése alatt álló munkáltatási erő sikerrel és takarékosan kezeltessék;és végre az illető kezelőktől szigorú feleletteher követeltethessék. Ezen előadott és a közlekedési eszközökben messze hátramaradt szegény sínylődő hazánk által méltókép igényelhető czélok elérésére feltétlenül szükségesnek tartom, sőt Hogy az utakat egyedül szakértő tervezze, munkáját személyes jelenlétével folytonosan vezérelje, és egyedül a megye rendeinek, úgy az alispáni hivatalnak tartozván számadással, a szükséges munkáltatási erővel szabadon rendelkezhessék. Ehez képest, hogy tárgyalatos kezelési rendszer léphessen életbe, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a megyékben egy technikai testület, vagy alább érintett tekintetekhez képest, bizonyos számú szakértő egyedekből álló személyzet állíttassák fel. Nár Hogy az út munkájára szakértőleg kívánt erő megadassák, és megadassák egyszersmind arra a körülményekhez képest megadható mennyiségű és jóságú kőanyag; következéskép ezekben bármi oknál fogva a kitűzött czél elferdítése nélkül tösvénykedni nem lehet, fentartván mindazáltal a technikai szabályok értelmében a kellő takarékos gazdálkodást. Hogy a szakértő testület felállítása szükségéről, főleg említett új törvényünk alkotása után, kellőleg ítélhessünk szükség előbb némi tekintetet vetnünk a megyékben eddig némi divatozó szokásra és rendszeres rendetlenségre. Tudjuk, hogy jelenleg kisebb megyékben egy, nagyobbakban két fizetett rendszerinti mérnök van. Ezek részint mindennemű megyei foglalatosságoktól, részint — mivelhogy a megyei beneficiumból egyenesen meg nem élhetnek — más magánmunkákkal is elhalmozva lévén, a közmunkák teljesítése körül csak mint tanácsadók vagy tervezők tekinthetők ; végrehajtó pedig egyedül az illető szolgabírói hivatal. A megyei mérnök egy munkánál több napot nem tölt, és nem is tölthet, mert a munkáltatás az egész megyében rendszerint kaszálás előtt és aratás után történvén, személyes jelenlétét, a külön járások külön részeiben czélba vett munkálatok egyszerre többfelé óhajtják, hanem tartozik a járásbeli szolgabiró a munkáltatási erőt kirendelni, a munkát a mérnök terve ’s magyarázása után, mennyire felfoghatta, megkezdetni, és végrehajtani. Tudjuk pedig, hogy a szolgabiró esküttársával jelen időnkben, ha hivatalának kellőleg megfelelni kíván, bíráskodási’s rendőri bajaival, a községek számtalan ügyeivel,’s mivel hivatala a nyert javakhoz képest csak tiszteletbeli, magángondjaival is, annyira környezve van, hogy a technikai közmunkáknál folytonosan jelen nem lehet, hanem azokat, ha néha megtekinti is, nagyobb részben úgynevezett úrmesterekre, parasztkapitányokra vagy hadnagyokra, általában olly egyénekre bízza, kik csekély fizetéssel a néptömegből vétetvén föl, annak kegyéből élnek, é s közönségesen azt sem tudják, hány láb van egy ölben. Az illy személyek hogyan tarthassák fen aztán a munkáltatási rendet, hogyan követelhessenek a néptől engedelmességet, szóval, hogyan dolgoztathassanak a nép erejével czélszerűen, egyszersmind takarékosan? gondolom, mindenki eléggé tisztán látja, és naponta tapasztalja, így nem csuda, ha a terv, melly különben a legjobb lehet, nem a tervező felfogása és gyakorlati eljárása után hajtatván végre, foganatlan marad; nem csuda, hogy a szolgabiró az alája rendelt parasztfelvigyázókkal, ha tökéletesen értené is a tervnek a mérnök által kitűzött és felelt részleteit, azt gyakran napszám, vagy anyag látszólagos meggazdálkodása tekintetéből mellőzve, ön feje után, ki, egész tisztelettel mondva, mindenre a legalkalmasb lehet, csak épen technikai munkák vezetésére nem, jár el a mostani körülmények közt felelősség alá nem vonható munkájáét. És igy nem Csuda, ha minden rendszeres ellenőrködés nélkül tízezer napszám elfecséreltetik ott, hol ezer kívántatik, és pedig elfecséreltetik nem ritkán minden haszon nélkül, novel ami tétetett is, nem a szerint tétetett, mint szakemtdleg kellett, volna, sőt néha káros következmények okozhatásával tétetett. Némelly megyékben az utak ügyelésére különös fizetéses hivatalt utigazgatói czimmel és főbírói ranggal állitanak fel. E hivatalt, melly tisztujitással majd mindig újabb kezekre ruháztatik, számtalanszor olly egyedek viselik, kiknek az utak körül semmi alapos tudományon ’s gyakorlaton épült fogalmok nincs , sőt mindenre inkább képesek mint aligazgatásra, de fac me latem talis erő, utigazgatói hivataluk által felruházott hatalmukkal élni’akarván sokszor több ezer napszámot, nemhogy hasznos, de a közlekedés igényeihez képest káros munkában feleletterhe nélkül pazarolnak el. (Folytatjuk.) BUDAPESTI HIRHARANG. A hires budai Vezúv hirtelen lázakodásáról még mindig sokat okoskodnak, ’s némelylyek azt tanácsolák, hogy bizonyos polémiai czikkeket kellene máskor a kis svábhegybe ásni, ’s bizonyosan hatályosabban fosna majd gyomra émelyegni, mint minap a lőportól.A„Kübek“ 200 lóerejü vontató gőzös múlt héten bocsáttatott vízre; e hajó nagysága alig haladja meg a 40 lóerejü Budáét, ’s igy ráillik a közmondás: kicsiny a bors, de erős ! Három új utazó hajó számára megérkeztek már az erőművek. Ezen új gőzösök Pestről Bécsbe 14 óra alatt fognak érkezni, és igy a kellemetlen éjszakázás a gőzösön meg fog szűnni, mi a vasútnak bizonyosan nagy csapást adand, mellyen sokkal kevesebb kényelem és bátorság mellett 8-9 óra fog ez útra kelleni. Jelenleg két angol tőkepénzes megbízottjai mulatnak Pesten, kik csatornákra ’s egyéb közlekedési vállalatokra negyedfél, sőt 3 perre is pénzt ajánlanak *), a takarékpénztár pedig ötös kamatra kínálja pénzét, ’s az alapítványi pénztár közel 2 millió fölött rendelkezhetik. Oly bőségében vagyunk tehát a pénznek, ’s mégis hatvanos kamatra is alig kaphatni pénzt, minek okát egyenesen a törvények hanyag végrehajtásában kell keresni, mellynél fogva a részlelkü adósnak most is száz hátulsó ajtócska nyilik hitelezője kijátszására! — A svábhegyen még most is szorgalmasan épitnek, ’s a házak száma annyira szaporodott, hogy már olcsóbban kaphatni ott szállást, mint Pesten, ámbár ezer tégla fölvitetéséért tizenkét forintot kell fizetni, ’s a többi költségek is ehez hasonló arányban állnak. — Néhány nap előtt egy igen tekintélyes ur hintájáról Pest közelében a bőrládát lelopták, ámbár vascsavarral volt a hintóhoz erősítve ; a ládában csak irományok voltak, mellyek azonban még eddig nem kerültek vissza. — Tóth Lörincz „Atyátlan“ czimü szomorujátéka múlt szombaton nemzeti színházunkban adatott. Az előadás sok tekintetben igen hiányos volt. A darab értéke felett igen különböznek eddig a vélemények, és alkalmasint csak utóbbi előadások után fognak megállapodni. Szerző hivatott, de nem volt jelen. — A Jelenkor szerint nem rég a pesti német színkör közelében Kotzebue ismert műve „Megtöltöm fojtásra“ (Blind geladen) adatott; nézők lehetőleg kevesen; a puffogtató handabanda-szereplés a játszók részéről össze nem vágó, és az egésznek eredményes divatfüst. Különös megemlítést érdemel azonban, hogy a főszereplők nem lőttek— bakot. — Pest külvárosinak egyikében akasztott asszonyt találtak , olly helyzetben, melly azon gyanúra is szolgáltathat alkalmat, hogy nem öngyilkosság által múlt ki. — Pest megye múlt közgyűlésén ismét sok hölgy is volt jelen’s szép adatokat gyűjjthettek a komoly férfiak illedelem-szeretetéről. — Több újság keserűen ’s folytonosan panaszkodik Pest némelly utczáinak göröngyös kövezete miatt, ’s a városi hatóság ugyancsak korhol játik **); mivel pedig egész Pestet egyszerre lehessen lapos kövekkel kirakatni, azt tanácsoljuk a nemes városi tanácsnak: szedesse össze a pesti dologtalan járdataposók seregét, és kérje meg őket a szenvedő emberiség nevében, hogy ezentúl a váczi és úri utczák kövezetét tapossák, és egy hét alatt bizonyosan lapossá fognak kopni azon hegyes kiálló kövek. — Pestvárosnál jelenleg húsz választópolgári állomás üres, mellyek jövő novemberben betöltetni fognak. Beszélik , hogy a választó testület egypár művészt is akar kezébe vonni, minthogy gyakran illy ügyekben is véleményt kell adniok. — Most már el van határozva, hogy a vasút Váczig novemberben mindenesetre meg fog nyittatni , ha akkorra elkészülend. — Bécsben a húsvágási jogot a ezéh bilincseiből kimenteni készül a hatóság , mivel a hús ára annyira emelkedett már , hogy a szegényebb néposztály egészen nélkülözni kényszerült ezen erősítő tápszert. — A pesti német lapok annyira mentek már, hogy egymást tolvajoknak is nevezik, aztán mégis azt mondják, hogy nekünk igen sokat kell még tanulnunk a műveit németektől! — A hüvesülő idő fürdőkből és falusi mulatozásból igen sok embert visszahajtott már Budapestre, mi a kereskedőséget is megélénkíti kissé, sőt a művészek és mesteremberek munkáját is jótékonyan szaporítja , igy például a kőnyomda tulajdonosai már rizsma számra nyomatják a váltókat, hogy minden kivonatot kielégíthessenek. — © Nyílt levél Heckenast Gusztáv úrhoz. Miután Kölcsey minden munkáinak még 1839 ben hirdetett kiadására az illető előfizetési díjt lefizettük, ’s az ezelőtt hat évvel hirdetett munkának kik kötetét csak nem régen, azikat pedig máig sem kaptuk meg, sőt azt a sajtó alól kijövendő munkák sorában sem találjuk, egy részről méltó nehezteléssel veszszük a maga érdekében annyira méhszorgalmú, de a közönség iránt tartozó kötelességét nem teljesítő kiadó urnák mély hallgatását azon időben, midőn már nem az előfizetési díj beszedéséről, hanem a befizetett díjakról a számadásról volna szó; más részről pedig jogosítva érezzük magunkat Jleckenast úrtól őszinte feleletet és számadást várva, kérdezni: mikor kapjuk meg Kölcsey munkáinak 6dik kötetét? — Aztán mondja valaki, hogy nincs részvét közönségünknél a magyar irodalom iránt, midőn a kiadót mi vagyunk kénytelenek felszólítani, hogy a hat évvel előbb már méregdrágán kifizetett munkát szolgáltassa valahára kezünkhöz; ő pedig olly hoszantólag visszaél az előfizető türelmes közönség részvétével. — Több előfizetők. Ezt most halljuk először; természetesen ezen urak kellő biztosítást kívánnak , nemde ? — Szerk. **) Ha méltányosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy kövezet dolgában a legközelebbi egy pár év alatt igen tetemes javítások történtek és történnek a helybeli hatóság részéről; egyszerre azonban mindent tenni nem lehet, kivált nem elégséges pénztehetség és tömérdek egyéb teendő mellett. — S ze rk. TUDOMÁNYOS VILÁG. Hazai irodalom. (Budapestnek árvíz ellen megóvásáról. *) Átmegyünk Györy Sándor ur értekezésésére, melly magát mindenek előtt azon magas állásponttal ajánlja, honnan a szerző ezen, némellyek által helybeli, v. legalább vidéki (nem pedig országos) érdekűnek tartott tárgyat tekinti; azon alapossággal, melly ezen első rangú tudósunk minden munkáit bélyegzi; ’s végre e józan,férfias és világos előadással, e classicai műveltséget bizonyító szép és teljes beszéddel, melly olly igen kevés íróink tulajdona. Először is folyóink szabályozása szükségességét mutogatja értekező. „A természet mindennemű javai a szerint lesznek áldás vagy veszélyszerző okaivá, amint azokat az emberi értelem önjavára vagy kárára tudja és akarja alkalmazni Ennélfogva a folyóvizek is megbecsülhetlen ajándékai ugyan a természetnek , mindazonáltal ha a gyakori áradások által okozott ínséget, nyomort és pusztításokat méltó tekintetbe veszszük, legtöbb esetben kétkedve kell felfüggesztenünk azoknak hasznos vagy ártalmas volta felett elhatárzó véleményünket. Ennyit, úgy látszik, bizonyosan állíthatni, hogy a magukra hagyatott hajókázható nagy folyamok kárukra vannak inkább a nemzeteknek, mint hasznukra, és e károkat, valamint a folyamok rendellenségei miatt származó nemzeti nagy veszélyeket, a tudomány, rend és összefüggés nélkül egymásra halmozott, a természet törvényeivel mindenkor merőben ellenkező igazítgatások, még azonkívül is, hogy minden rájuk vesztegetett munka , költség, fáradság, időpazarlás sikeretlenül meghiúsul, nevelik inkább, mintsem fogyasztják. Felhozatnak itt bizonyságul a Dunára mindeddig vesztegetett sikeretlen, sőt ártalmas munkálatok; fel azon roppant veszély, mellyel a Duna Buda és Pest között az ikerfővárost évről évre borzasztóbban fenyegeti, mig czélirányos szabályozás a bajt még nem orvosolja; számba vétetik, miszerint a hazának legtermékenyebb csaknem negyedrésze boríttatik külön folyói által mocsárokkal, melly a mostani népességen fölül 3—4 millió népesség helyét foglalja el; ide járulnak a poshasztó jég ártalmai , mellyek épen a tiszta magyar fajt rongálják; a közlekedési akadályok, mellyek évenkint egy részét a hazának elszigetelik a többitől. Sőt e hazában, melly a természet minden adományaival megáldatott, ’s azonfelül egy hatalmas folyam közbejöttével két világrészt kötne össze, honnét — kérdi szerző — annyi ínség, illy szegénység? Honnét a tudományok, műipar, szorgalom hátramaradása, az aránytalanul csekély népesség, a folyton növekedő elgyengülés? Nem a véres háborúk következése ez, ti. mond: illyeket mások is szenvedtek a legközelebbi időkben ; nem az ázsiai tunyaságé, itt ok és okozat azonittatik, ’s ez állítások veszedelmes álomba ringatják a nemzetet, midőn azt a civilisatio terjedező árjai között éber figyelemre kellene kelteni; erejét bizalmatlansággal csüggesztik, midőn megfeszített erőre, munkásságra, önérzetre, csüggedetlenségre szükség leginkább támaszkodnia. Hasztalanul keres bárki is más utat,menedéket,okokat, mint a mellyek a természet alaptörvényeiben gyökereznek. Legyen bár a nemzet török, persa vagy chinai; legyen bár ázsiai, afrikai vagy európai jellemű, de ki a természet adományozott javait hasznára nem fordítja, ellenségévé teszi ugyanazon természet legyőzhetetlen erejét, melly okosan használva a földi jólét legmagasabb fokára emelheti, ellenkező esetben pedig elkerülhetlen ínség örvényébe sülyeszti.Ezek után nem holmi intézményektől, sem különféle társulatoktól nem várva a boldogulást, e tételt állítja fel: „Folyamunk szabályozása legelső elkerülhetlen szükségünk.” Bebizonyítására hátramaradásunk legszembetűnőbb jeleneteivel foglalkozik. „Népességünk csekély ’s a népszaporodás aránya leszállott,“ mert hazánk, u. m., kevésre menő népességét is nagy bajjal tengeti, közlekedési eszközök, munkálatok, javítások hiányában előbbre nem mehetvén a közszorgalom. „Nemzetiségünk veszedelemben forog, a magyarság olyanoz.“ A magyarság, u. m., mint a győzedelmes nemzet magva, az ország legtermékenyebb sík terét választván, leginkább azt ülte meg. Az árvizek veszélyei épen ezen részeket pusztítják leginkább, azok között a mindenfelé szabad közlekedő, egy kis tartománynyal felérő egymásba folyó mocsárok által van szüntelenül akadályozva, többnyire egészen félbeszaggatva, lakosaik nomádi életre, rendetlenül folytatandó földművelésre kárhoztatva, kinek kinek magának kell termeszteni mind azt, a mire szüksége van, vagy miből pénzt, hasznot reményt, fölösleges terményeit ki nem cserélhetvén, földe minőségének, fekvése s éghajlata különbségeinek ’s az ahoz alkalmazott gazdálkodási rendszernek kevés hasznát veheti, legtöbb hasznot a baromtenyésztésből lát ’s abból, a mi önkint teremvén, barmainak eledelül szolgálhat, fáradságos, költséges gazdálkodási rendszert nem alkalmazhat, ’s minden kevés számú népesség, lakásul nagyterjedelmü földet kíván. Mindezen bajokon nem segít, u. m.: magyar irodalom, magyar szótár, népszerű könyvek, nemzet színház — amiben, kivált szó szerint véve, kezet fogunk szerzővel, habár végelemzésben olly csekélynek ezek hatását nem tekinthetjük: egy nemzet életének sok és sokféle tényezői vannak, ’s azok, mellyek a nemzetiséget dajkálják, a nemzeti szellemet keltik és erősítik , értelmességet fejtenek és terjesztenek részint közvetve, részint közvetlenül, mind lelkes ápolást kívánnak, és pedig egyszerre, különben könnyen, sőt bizonyosan megtörténnék, hogy mig a ház egyik oldalát megmentjük az ártól, másikát a tűz emésztené el. Közbevetőleg ~ *) Folytatásul a fi. P.llirndó 240d. számához.