Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-21 / 254. szám

192 hatják, de azért is, mert az európai nagyhírű külföldi viz­­mérnökök véleményeikben külföldi nagykereskedelmi házak és egyéb tőkepénzesek, mellyek ’s kiknek e vállalathoz já­rultok szükséges, nagyobb megnyugtatásukat találják fel. Ezeket előrebocsátva, de mellőzve minden B.­ur érteke­zésében foglalt alaptalan, de méltatlan gyanúsítgatásokat is, röviden csak azt tartom szükségesnek válaszolni, hogy már a júniusi közgyűlés jegyzőkönyvében , melly akkor minden lapban megjelent, e vállalat pártolóji és főleg az előleges költségek fedezői tudósíttattak, mikép Sirenze bajorországi belső titkos tanácsos és a kir. épitő-igazgatóság elnöke a csatorna-vonalt bejárta; azóta pedig véleményét be is kül­dötte , melly most a választmányi tagok közt köröz; vigasz­talására szolgálhat tovább B­­urnak, miszerint jelenleg is Tierney Clark angol nagytekintélyű mérnök ur Beszédes ur jelenlétében vizsgáltatja és furatja a javaslott csatornái vonalt, és hogy végre még Hollandiából is egy nagytekintélyű viz­­mérnöknek megérkezése naponkint váratik. Mindezek tehát tanúbizonyságai annak, hogy K. S­i­n­a György urnák vezérlete alatt, ki ezen csatorna-vállalatot szi­vén hordozza, a duna-tiszai csatorna, hacsak meggyőzhet­­len financziális vagy technikai akadályok nem ellenzőnek, fo­ganatosíttatni fog; de mutatják azt is, hogy a választmány lehető legnagyobb serénységgel sem tehetett egyebet, mint ezen bővebb vizsgálattételek által az előadott akadályok és nehézségek elhárítására törekedni, hogy azok megszűntével a társulat annak rende szerint alakulva munkálkodhassék. — Egy ügybarát. Megyék, Előleges tudósítás Csongrádból sept. 17. F. hó 15 én kezdett és mostanig folytatott háromnapi közgyű­lésünk egészen ellenkező typusú végzéseket hozott azokkal, mellyekről e megye néhány év óta országszerte ismeretessé ’s működése aggódtatóvá lett. — Ugyan­is nem állván ellen Kl.nak és S. A.nak elvbarátival együtti jelenléte, az úgy­nevezett föisp. helyettesek iránti uj kormányrendszer ellené­ben örök sánczal alakított junius­­ikai végzést azon k. ren­­delmény folytán, melly azon végzés legfelsőbb helyre ter­jesztését parancsolja, és föisp. helyettesünk iránt tartozó tiszteletet és engedelmességet kötelességünkké teszi, elha­tározók Csongrádmegye rendei, hogy ezennel visszavonják, és ő felségét felírás által megkérik alázattal, hogy kegyel­mesen hozzánk kinevezett főisp. helyettes ágos Bene József urat e megye főispánjává rendelni méltóztatnék. A végzés mint képzelhetni, nem kis tusába került, de mivel mind a szólók nyilvános többsége , mind az ezek után szavazásra került egyes nyilatkozatok száznál többre terjedt többsége kézzelfogható volt, a végzés érvényessége ellen szót, kifo­gást többé tenni nem lehetett. Az indítványt B. A. lévé, az ellenindítvány pedig, melly csak a végzés egyszerű felter­jesztését javaslotta, KI. G­ é. volt. Több tárgy között még az önként adózók ajánlatait adóként elfogadtatni rendelő megyei végzést megváltoztató jelen gyűlési határozatunk érdemel különös említést, melly az illy summákat csak mint az adózó nép fölsegélésére tett ajánlatokat tekintetni rendeli. Egész gyűlésünk főispáni helytartónk bölcs vezérlete alatt ekorig teljes megelégedésünkre folyt. Pozsonyból, sept. indikán. Mi azon időszakot, mellyet a t. kir. és rrk közügyek feletti tanácskozásaikra for­dítanak , soha sem sokallók ; de ha a f. hó­­kén kezdődött és ma végződött közgyűlésünk tanácskozási folyamára viszsza­­gondolunk, hazánk magasztalt fiának az országos főrendi te­remben sokszor ismételt azon szava, hogy időnkkel gazdál­kodni még kevésbbé tudunk mint pénzünkkel, velőnket aka­ratlanul is átjárja. Ugyan édes atyámfiai in sancto Stepha­no , minek az a sok szó, mi közt olly buján nő ki az a sok ház, azt tartom, és izé. Minek az a minden árom­túl­­adása a felkelő gondolatnak, az a sok ismétlés azon egy tárgy felett, melly iránt már tisztába jőve magával a közönség, zaklatására a szólásszabadság ruganyos párnáján fel-felási­­tozó rendeknek. Az áldott nap azonban mindnyájunkra egy­­iránt jótékonyan lövelli sugárit, ’s reméljük, minket is fel­­melegítene egykor, hogy gazdálkodási rendszerünkön e te­kintetben is javítsunk. E forró óhajtás közben reménytelien térnénk át már­is a gyűlési tárgyakra, ha a recapitulatiónak magas elnökünk által indítványozott ez­úttali elhalasztása minket sajnálkozó gondolatokra nem vezetne. És hozzátok fordulnak azok született és nem született megyekormányzók! kiknek olly szép hivatás jutott e fényes álladalmi pályán, bátran állíthatjuk a legszebb, a legháládatosb, mellyel egy álladalmi alapon nyugvó magas királyi szék polgárt e földön felmagasztalható. Nektek csak akarnotok kell, ’s a cselekvés e buja de vas karokra váró terén elsárgulandnak a visszaé­lés setétben sarjadzó kinövései; nem is önmegtagadással, csak férfias, a kötelesség hű érzetével párosult eljárással kell fellépnetek , és felétek forduland a nép elvonult bizalma, ’s még jutalmazóbban a fejdelem kiapadhatlan kegye. íme az adónak e megyét illető évi illetősége­­ 40 ezer ftot tesz, ’s még 240 ezer ft hátramaradásban van; milly jutalmazó tér a közügynek alulról és felülről kegyelettel veendő előmozds­ára,lít116 a magányrendszer mintájára ujdonépített bör­tönünkből szalmakötél segítségével már­is megszökött egy rab, a­mi magában ugyan nem nagy szerencsétlenség de egy hatalmasan intő példa arra, mikép azzal, hogy az ön­kéntes ajánlatot lefizettük, kötelességünknek eleget még ko­­rán sem tettünk. Ezen előrebocsátott eszmék fonalán észre­vétlenül jutunk el az első tanácskozási tárgyra, jelesül az újabb áldozatokat igénylő megyeházára, melly ha már fel­­épitteték, meg nem foghatjuk, mikép találkozhatik birtokos nemes e megyében, ki az újabban igénylett ajánlatot csupán kedélyből megtagadhatja. Ez már igazán önmegtagadás, de koránsem az, melly a fellelkesült Phaedont Socrates sírjá­nál a világgal kibékité, mert, ha a szabadelmüség a polgár keblét állítólag minden áldozatra fogékonynyá edzi, úgy ön nemes gróf, ki, ha igaz a krónika, tiszteletbeli hivataláról elvből monda le, ezen tette által magát valóban megtagad­ta. A tanácskozás eredménye e tárgyban az jön, hogy fizet­nünk illő és kell, hogy a börtönök javítására kellő figyelem fordíttassék , a­mi magában üdvös ugyan, de hogy czéljuk­­nak a bűnvádi eljárás tekintetében megfeleljenek, még távol­ról sem elégséges. Bízunk azonban azon leczkében, mellyből egy adat ezúttal a felügyelői hivatal számára is jutott; de leginkább bizunk biráink bölcseségében, hogy azon tágas működési körben, mellyet jelenleg nem annyira törvény mint szokás és saját lelkiismeretök korlátoz, az embert szerencsét­len embertársukban is becsülendik, ’s a javításukra mért szenvedésben azon igazságos arányt, melly bírói hivatásu­kat szentesíti, szem elől könnyűben nem vesztendik. Ezen tárgyat több rendű intézvény felolvasása követé, mi­közben a megyei tisztviselők által fogyasztandó fa felszá­­mitására kinevezett küldöttség is beadta jelentését. Ezt azért nem tartok feleslegnek megemlíteni, hogy adat gyanánt kö­zölhessük, mikép a megyeház évenkinti szükségére 220 öl fa kívántatik.­­ Az intézmények között az, melly több tör­vényhatóság folyamodása következtében a katonai karhata­lomnak miként leendő használhatásáról a rendeket értesíti, élénkebb mozgalmat idézett elő, melly egy átalános ,félreté­­tetik‘-ben nyilatkozék. Egy a végzésnek elnökileg leendő ki­mondását igénylő felszólalás’s ezzel kapcsolatosban tett azon előterjesztés következtében, hogy az intézményt, melly a megyékkel, a­nélkül hogy azok helyhatósági jogait korlátoz­ná , csupán a karhatalomnak milly esetekben és kik által leendő használhatásáról kibocsátott legfelsőbb rendelkezést tudatja, átalánosan félre tenni annyival kevésbbé lehet, mert ha ezen rendelkezésben, mellyben tulajdonkép a kormány az elannyira követelt közcsendre és személyes bátorságra fordí­tott gondoskodását tanúsítja, a tö­röknek választott tisztvi­selőik irányában aggodalmat látnának, akkor azt, sértetle­nül hagyott helyhatósági jogaiknál fogva, a fenálló törvényes szokáshoz alkalmazottan módosíthatják: megnyílt a vita, itt amott nagyon is keserű, mint a beteg gondolat, mellynek egy idegrázkódtatás szárnyát szegé. Mellőzzük ez­úttal azok kifakadásait, kik nem ismerve a megye kormányát, pe­­reant-ot kiáltottak a kormány rabszolgáira, vasallusaira és vak eszközeire; azon szeszélyes előadást is csak futólag em­lítjük, melly a közönség által követelt feleletteher alól elvont é s karhatalommal ellátott 52 főispánban látván az öszponto­­sító önkényhez vezető legrövidebb utat, a kormány hosszú kezébe adá a centralisatio zászlóját; a végzést keletkeztető okok leginkább abban pontosultak öszre, hogy miután a kor­mány ezen intézményben a karhatalomról törvényhozáson kí­vül is a fenálló törvényes szokás ellenére, tehát törvénytele­nül , rendelkezik , a felelőséget pedig, mellyel minden me­gyei tisztviselő, a főispántól kezdve az utolsóig, kizárólag a közönségnek tartozik 2) a megyei testülettől erőszakosan különválasztott megyei kormányra ruházza , a rendek ezen­túl is ragaszkodandók azon joghoz, mellyel eddig a karha­talom felett vagy magok, v. nevekben felelettel tartozó tiszt­viselői rendelkeztek 3), ezen különben is időn kivü­li és szük­') Ez uj theoria, hogy t. i. a katonai hatalomkarról csak tör­vényhozás útján rendelkezhetni, és ollyan, mellyet törvényből iga­zolni bajos volna. Eddig legalább az volt általánosan elfogadva, és országgyűlések által is diplomatice kimondva, hogy a kormánynak kötelessége a közcsendet és belső bátorságot fentartani, és hogy az állandó katonaságnak egyik czélja épen ebben áll. Elismertetett továbbá az is, hogy a katonaság közbejövetelének csak akkor van helye, ha e végből polgári törvényhatóság vagy közhivatal­nok által hivatalosan megkerestetik. Ámde Magyarországban kü­lönbféle köztörvényhatóságok és közhivatalnokok léteznek, hogy tehát a katonaság tudja, mellyiknek in specie megkeresésére kell­jen és legyen szabad a kivántató katonai hatalomkart kirendelnie, elkerülhetlenül kellett a katonai hatóságokat utasítani. Ez megtör­tént, és ezen utasítás tudomás és alkalmazás végett közöltetett a megyékkel is. E szerint tehát a katonaság oda van utasítva, hogy még a szibírák hivatalos megkeresésére is tartozik a katonai ható­ság bizonyos meghatározott esetekben a hatalomkart kirendelni. De ez nem teszi azt, hogy a megyének ne lenne joga kevesebb bizo­dalmat mutatni öntisztviselői iránt mint a­mennyit a helyi, tanács mutatott; nem teszi azt, hogy a megye csupán a közgyűlésnek ne tarthassa fel, vagy csupán az alispánra ne ruházhassa ezen kato­nai karhatalom kérésének jogát; nem teszi azt végre , hogy azon eseteket, mellyekben tisztviselőit illy megkeresésekre felszabadítni jónak látja , ne irhassa szabatosan körül, ne határozhassa meg világosan , ’s ne szabhassa meg a felelőség módját és rendét ön­­tisztviselői irányában. Azonban ez esetben nem kell felednie, hogy ha olly valamelly csendzavarás ’s közbátorság megháboritása ta­lálna helyt foglalni, melly szomorú következéseket vont maga után, de mellyeket el lehetett volna hárítani, ha a közbejövetelre kész katonaság alispán v. szolgabiró által rögtön használtathatott és közgyűlést várni vagy e miatt egybekíni nem kellett volna, az illy könnyen előfordulható és több megyében már valóban elő is for­dult esetekben, természetesen a megyét fogja az erkölcsi felelőség terhelni, hogy az elhárítható baj el nem háríttatott és az annak kíséretében történt bűn elkövettetett vagy szerencsétlenség megtör­tént. A kormány megtette kötelességét, mert gondoskodott a meg­előzés és orvoslás azon eszközeiről, mellyek a katonaság alkal­mazásában feltalálhatók, feleljen tehát az tettéről, ki ezen eszkö­zöket mikor kellett és lehetett volna, nem alkalmazta. Öszvefogva ezeket, nekünk úgy látszik, hogy nemes Pozsonymegye rendei tarthatlan mezőre állottak, midőn a kérdéses intézvényt a ,,quid juris“ szempontjából támadták meg, ’s helyzetük sokkal kedvezőbb volna, ha a „quid expedit“ szempontjából intézkednek. ( Szerk. 2) Sajnáljuk, hogy azon törvények nem idéztetnek itt, mely­­lyek a főispánnak a megye rendes irányábani felelőségét tárgyaz­­zák, mert mi azokat eddig hiába kerestük, sehol sem tudtuk fel­találni. ( Szerk. !) E szerint tehát csakugyan rendelkeztek a karhatalom iránt végtelen intézmény , mellyel törvénytelen tartalmánál fogja kibocsátni, vagy annak végrehajtását eszközölni a nagy helytartótanácsnak mint illyennek törvényeink értelmében joga sem vala­m), tisztelettel félreteendő. A végzés melly első aljegyzőnk tolla után f. hó I­ván hitelesitteték meg szo­rul szóra következő: Miután a törvény és gyakorlat a hata­­lomkar elrendezését a közgyűlés teendői közé soroznák 5) ennek használata iránti felelősége pedig közgyűlésre minden­kép tartoznék, és ettől csak törvény által mentethetnék fel, a tisztelt főhelynek fi) fentebbi intézkedése hatáskörét meg­haladván, 7) rendelete annálfogva is, mivel a felelőséget a megye kormányára ruházza, törvénytelen lenne, 8) azt a kk. és rrk tisztelettel félretétetni, ’s a hatalomkar elrendelé­se iránti jogaikat, tovább is fentartatni határozták. 9) — Nem kevésbbé eleven vitatkozást szült azon intézmény is, melly a legfelsőbb helyen megállapított uj rendszer szellemében elrendezendő elemi tanodák szabályait közölvén, felszólítja a megyéket, hogy az uj rendszer foganatosításában, a köz­nevelés és oktatás czélszerűbb eszközlésében a közoktatási főigazgatóknak segédkezeket nyújtsanak. A rendek fájlalván, hogy a kormány e nevezetes tárgyban is, sine me de me, ren­­delkezvén, a megyéket csak gépekül használja, ámbár a nevelési ügyben már­is fejünkre nőtt szükséget maguk a rtk. is halaszthatlanul megszüntetendőnek vallják, úgy véleked­ve mindazáltal, hogy ez is a nép életébe és jogaiba vágó ama tárgyak közé tartozik, mik felett csak törvényhozásilag in­tézkedhetni sikeresen, a szabályokat előlegesen választmány által megvizsgáltatni határozók, az intézmény el vagy nem fogadását a választmány véleményétől feltételezvén. 10­ — Hasonló sors érte a bűnvádi ügyekben tapasztalt némelly önkényes eljárást századunk szelidebb szellemében módosító kir. intézvényt is, melly a kormánynak ugyan illy tárgyban Pestmegyéhez intézett leiratával is megütközőnek találtat­ván, tisztelettel félretétetni rendeltetett. ll) Zalamegyének a részek visszakapcsolását sürgető levele következésében ha­sonló hangulatú felírás határoztaték. — Varasának Hannibal ad portas-t kiáltozó levele, miután nem az érdeklett Zágráb, hanem egy szomszéd megye panaszkodik, melly épen olly keveset tudhat ez ügyben, mint min magunk, vagy igen is sokat, a mi egyre megy, egyszerűen tudomásul vétetett. 121 Ellenben Turopolya nemeseinek köszönő levele szives éljen­nel üdvözölteték. Végre Szepesmegye felszólítására a legkö­zelebbi országgyűlésen sürgettetni fog, hogy azon katonák, kik polgárok ellen követének el kihágást, polgári törvény­­hatóság által ítéltessenek.­­ Legközelebbi megyei tudósításunk folytában meg kell még bezárólag említenünk azon megyei határozatot is, melly a L. P. jobbágyoknak az uradalom ellen emelt úrbéri pana­sza folytában törvényszékileg helyeselt alispáni sommás in­tézkedést megsemmisítő intézményre, a végrehajtást ismé­t megyei tisztviselők is. Hiszen nincs egyéb az intimátumban, mint elsorozása azon tisztviselőknek, kiknek illynemű rendelkezése a katonaság által el fog fogadtatni. Ha tehát akarnék a rendek ez­után is rendelkezni, tudniok kell, hogy lesz-e és mennyiben sikere ezen rendelkezésnek, mert ha ezt nem tudják, úgy minek is ren­delkeznek? ( Szerk. 4) Itt is említtetnek a törvények, de nem idéztetnek. Szegény törvények­ perse türelmesek, mindent rájok lehet fogni. Szerk. 5) Azon törvények, mellyekre itt czélzás van, az ellenállással meggátolt polgári perekbeni végrehajtásra alkalmazható hatalom­­karról szólnak, de ebből analógiát hozni minden olly esetre, hol a katonai hatalomhoz szüksége előfordulhat, csakugyan nem lehet. Szerk. 6) Eddig a törvények főhelyet nem, hanem magyar kir. hely­tartó-tanácsot ismernek. — Szerk. 7) A közbátorság és csend fentartásáról gondoskodni e sze­rint meghaladná a helyi.tanács hatáskörét. Ez is egészen uj theória. Szerk. 8) Ezen argumentum értelmének fölfogása, haladja csekély belátásunkat, meg lehet a szöveg homályossága miatt. Szerk. °) Itt igazán bajos belátni, mi tétetett tulajdonkép félre, mi­után épen olly jog gyakorlata tartatott fen , melly a félretett intéz­vény által válik épen könnyebben és nagyobb kiterjedésben gya­­korolhatóvá. ( Szerk. in) Mi azt sejdítjük, hogy ha nem nyújtanak is a rendek a fő­igazgatóknak segédkezeket, ezek feladásukban eljárni mégis kö­­telességöknek ismerendők, Pozsonymegye rendei pedig azon meddő dicsőséggel lesznek kénytelenek beérni, hogy ezen fontos ügyre tehető minden befolyástól magukat szándékosan kizárták. Nekünk úgy látszik, hogy i­lyen politika épen nem vezet ahoz, miszerint az ország a nevelés ügyére törvényhozás útján befolyjon, és így tettleg vegyen részt olly jog gyakorlatában, melly eddig csupán a kormány által gyakoroltatik. — Szerk. 1­) Úgy látszik, e gyűlésen különös örömüket találták a ren­dek a „f­é­lretevésekbe­n.“ Azonban nem ártana talán komo­lyan megfontolni, vájjon nem volna-e czélszerű az eféle félretevé­­sekkel jobban gazdálkodni, mert az ez iránybani visszaélés és túl­­ságoskodás csakugyan ártalmára leend utóbb is a megyei szerke­zetnek , és csupán annak ellenei által fog kizsákmányoltatni, kik már­is azt állítják, hogy ezen félretevéseket törvényes és törvény­telen rendeletekre egyiránt alkalmazhatja a megyei többségek ön­kénye vagy akadékoskodó viszketege. ( Szerk. ]2) Erre az a megjegyzés, hogy Hontmegye rendei épen nem panaszkodtak, és mégis több megye irt már fel a honti rendek czimét bitorló panaszlevél folytában. Aztán az is igaz, hogy Va­rasd közelebb van Zágrábhoz , mint Pozsony , és így többet tud­hat a kérdéses eseményről mint Pozsony , és hogy Zágráb mostani állásában bizonyosan nem fog panaszkodni. Bármilly vér folyt le­gyen Zágrábban , annyi bizonyos, hogy embervér folyt azon szo­morú esemény következtében, és így érdekében fekszik mindenki­nek megtudni annak okait. Azonban mint hallik, Pozsony megye közbejövetele nélkül is, elrendeltettek és folynak a vizsgálatok. S­z e r k.

Next