Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-21 / 254. szám
192 hatják, de azért is, mert az európai nagyhírű külföldi vizmérnökök véleményeikben külföldi nagykereskedelmi házak és egyéb tőkepénzesek, mellyek ’s kiknek e vállalathoz járultok szükséges, nagyobb megnyugtatásukat találják fel. Ezeket előrebocsátva, de mellőzve minden B.ur értekezésében foglalt alaptalan, de méltatlan gyanúsítgatásokat is, röviden csak azt tartom szükségesnek válaszolni, hogy már a júniusi közgyűlés jegyzőkönyvében , melly akkor minden lapban megjelent, e vállalat pártolóji és főleg az előleges költségek fedezői tudósíttattak, mikép Sirenze bajorországi belső titkos tanácsos és a kir. épitő-igazgatóság elnöke a csatorna-vonalt bejárta; azóta pedig véleményét be is küldötte , melly most a választmányi tagok közt köröz; vigasztalására szolgálhat tovább Burnak, miszerint jelenleg is Tierney Clark angol nagytekintélyű mérnök ur Beszédes ur jelenlétében vizsgáltatja és furatja a javaslott csatornái vonalt, és hogy végre még Hollandiából is egy nagytekintélyű vizmérnöknek megérkezése naponkint váratik. Mindezek tehát tanúbizonyságai annak, hogy K. Sina György urnák vezérlete alatt, ki ezen csatorna-vállalatot szivén hordozza, a duna-tiszai csatorna, hacsak meggyőzhetlen financziális vagy technikai akadályok nem ellenzőnek, foganatosíttatni fog; de mutatják azt is, hogy a választmány lehető legnagyobb serénységgel sem tehetett egyebet, mint ezen bővebb vizsgálattételek által az előadott akadályok és nehézségek elhárítására törekedni, hogy azok megszűntével a társulat annak rende szerint alakulva munkálkodhassék. — Egy ügybarát. Megyék, Előleges tudósítás Csongrádból sept. 17. F. hó 15 én kezdett és mostanig folytatott háromnapi közgyűlésünk egészen ellenkező typusú végzéseket hozott azokkal, mellyekről e megye néhány év óta országszerte ismeretessé ’s működése aggódtatóvá lett. — Ugyanis nem állván ellen Kl.nak és S. A.nak elvbarátival együtti jelenléte, az úgynevezett föisp. helyettesek iránti uj kormányrendszer ellenében örök sánczal alakított juniusikai végzést azon k. rendelmény folytán, melly azon végzés legfelsőbb helyre terjesztését parancsolja, és föisp. helyettesünk iránt tartozó tiszteletet és engedelmességet kötelességünkké teszi, elhatározók Csongrádmegye rendei, hogy ezennel visszavonják, és ő felségét felírás által megkérik alázattal, hogy kegyelmesen hozzánk kinevezett főisp. helyettes ágos Bene József urat e megye főispánjává rendelni méltóztatnék. A végzés mint képzelhetni, nem kis tusába került, de mivel mind a szólók nyilvános többsége , mind az ezek után szavazásra került egyes nyilatkozatok száznál többre terjedt többsége kézzelfogható volt, a végzés érvényessége ellen szót, kifogást többé tenni nem lehetett. Az indítványt B. A. lévé, az ellenindítvány pedig, melly csak a végzés egyszerű felterjesztését javaslotta, KI. G é. volt. Több tárgy között még az önként adózók ajánlatait adóként elfogadtatni rendelő megyei végzést megváltoztató jelen gyűlési határozatunk érdemel különös említést, melly az illy summákat csak mint az adózó nép fölsegélésére tett ajánlatokat tekintetni rendeli. Egész gyűlésünk főispáni helytartónk bölcs vezérlete alatt ekorig teljes megelégedésünkre folyt. Pozsonyból, sept. indikán. Mi azon időszakot, mellyet a t. kir. és rrk közügyek feletti tanácskozásaikra fordítanak , soha sem sokallók ; de ha a f. hókén kezdődött és ma végződött közgyűlésünk tanácskozási folyamára viszszagondolunk, hazánk magasztalt fiának az országos főrendi teremben sokszor ismételt azon szava, hogy időnkkel gazdálkodni még kevésbbé tudunk mint pénzünkkel, velőnket akaratlanul is átjárja. Ugyan édes atyámfiai in sancto Stephano , minek az a sok szó, mi közt olly buján nő ki az a sok ház, azt tartom, és izé. Minek az a minden áromtúladása a felkelő gondolatnak, az a sok ismétlés azon egy tárgy felett, melly iránt már tisztába jőve magával a közönség, zaklatására a szólásszabadság ruganyos párnáján fel-felásitozó rendeknek. Az áldott nap azonban mindnyájunkra egyiránt jótékonyan lövelli sugárit, ’s reméljük, minket is felmelegítene egykor, hogy gazdálkodási rendszerünkön e tekintetben is javítsunk. E forró óhajtás közben reménytelien térnénk át máris a gyűlési tárgyakra, ha a recapitulatiónak magas elnökünk által indítványozott ezúttali elhalasztása minket sajnálkozó gondolatokra nem vezetne. És hozzátok fordulnak azok született és nem született megyekormányzók! kiknek olly szép hivatás jutott e fényes álladalmi pályán, bátran állíthatjuk a legszebb, a legháládatosb, mellyel egy álladalmi alapon nyugvó magas királyi szék polgárt e földön felmagasztalható. Nektek csak akarnotok kell, ’s a cselekvés e buja de vas karokra váró terén elsárgulandnak a visszaélés setétben sarjadzó kinövései; nem is önmegtagadással, csak férfias, a kötelesség hű érzetével párosult eljárással kell fellépnetek , és felétek forduland a nép elvonult bizalma, ’s még jutalmazóbban a fejdelem kiapadhatlan kegye. íme az adónak e megyét illető évi illetősége 40 ezer ftot tesz, ’s még 240 ezer ft hátramaradásban van; milly jutalmazó tér a közügynek alulról és felülről kegyelettel veendő előmozdsára,lít116 a magányrendszer mintájára ujdonépített börtönünkből szalmakötél segítségével máris megszökött egy rab, ami magában ugyan nem nagy szerencsétlenség de egy hatalmasan intő példa arra, mikép azzal, hogy az önkéntes ajánlatot lefizettük, kötelességünknek eleget még korán sem tettünk. Ezen előrebocsátott eszmék fonalán észrevétlenül jutunk el az első tanácskozási tárgyra, jelesül az újabb áldozatokat igénylő megyeházára, melly ha már felépitteték, meg nem foghatjuk, mikép találkozhatik birtokos nemes e megyében, ki az újabban igénylett ajánlatot csupán kedélyből megtagadhatja. Ez már igazán önmegtagadás, de koránsem az, melly a fellelkesült Phaedont Socrates sírjánál a világgal kibékité, mert, ha a szabadelmüség a polgár keblét állítólag minden áldozatra fogékonynyá edzi, úgy ön nemes gróf, ki, ha igaz a krónika, tiszteletbeli hivataláról elvből monda le, ezen tette által magát valóban megtagadta. A tanácskozás eredménye e tárgyban az jön, hogy fizetnünk illő és kell, hogy a börtönök javítására kellő figyelem fordíttassék , ami magában üdvös ugyan, de hogy czéljuknak a bűnvádi eljárás tekintetében megfeleljenek, még távolról sem elégséges. Bízunk azonban azon leczkében, mellyből egy adat ezúttal a felügyelői hivatal számára is jutott; de leginkább bizunk biráink bölcseségében, hogy azon tágas működési körben, mellyet jelenleg nem annyira törvény mint szokás és saját lelkiismeretök korlátoz, az embert szerencsétlen embertársukban is becsülendik, ’s a javításukra mért szenvedésben azon igazságos arányt, melly bírói hivatásukat szentesíti, szem elől könnyűben nem vesztendik. Ezen tárgyat több rendű intézvény felolvasása követé, miközben a megyei tisztviselők által fogyasztandó fa felszámitására kinevezett küldöttség is beadta jelentését. Ezt azért nem tartok feleslegnek megemlíteni, hogy adat gyanánt közölhessük, mikép a megyeház évenkinti szükségére 220 öl fa kívántatik. Az intézmények között az, melly több törvényhatóság folyamodása következtében a katonai karhatalomnak miként leendő használhatásáról a rendeket értesíti, élénkebb mozgalmat idézett elő, melly egy átalános ,félretétetik‘-ben nyilatkozék. Egy a végzésnek elnökileg leendő kimondását igénylő felszólalás’s ezzel kapcsolatosban tett azon előterjesztés következtében, hogy az intézményt, melly a megyékkel, anélkül hogy azok helyhatósági jogait korlátozná , csupán a karhatalomnak milly esetekben és kik által leendő használhatásáról kibocsátott legfelsőbb rendelkezést tudatja, átalánosan félre tenni annyival kevésbbé lehet, mert ha ezen rendelkezésben, mellyben tulajdonkép a kormány az elannyira követelt közcsendre és személyes bátorságra fordított gondoskodását tanúsítja, a töröknek választott tisztviselőik irányában aggodalmat látnának, akkor azt, sértetlenül hagyott helyhatósági jogaiknál fogva, a fenálló törvényes szokáshoz alkalmazottan módosíthatják: megnyílt a vita, itt amott nagyon is keserű, mint a beteg gondolat, mellynek egy idegrázkódtatás szárnyát szegé. Mellőzzük ezúttal azok kifakadásait, kik nem ismerve a megye kormányát, pereant-ot kiáltottak a kormány rabszolgáira, vasallusaira és vak eszközeire; azon szeszélyes előadást is csak futólag említjük, melly a közönség által követelt feleletteher alól elvont é s karhatalommal ellátott 52 főispánban látván az öszpontosító önkényhez vezető legrövidebb utat, a kormány hosszú kezébe adá a centralisatio zászlóját; a végzést keletkeztető okok leginkább abban pontosultak öszre, hogy miután a kormány ezen intézményben a karhatalomról törvényhozáson kívül is a fenálló törvényes szokás ellenére, tehát törvénytelenül , rendelkezik , a felelőséget pedig, mellyel minden megyei tisztviselő, a főispántól kezdve az utolsóig, kizárólag a közönségnek tartozik 2) a megyei testülettől erőszakosan különválasztott megyei kormányra ruházza , a rendek ezentúl is ragaszkodandók azon joghoz, mellyel eddig a karhatalom felett vagy magok, v. nevekben felelettel tartozó tisztviselői rendelkeztek 3), ezen különben is időn kivüli és szük') Ez uj theoria, hogy t. i. a katonai hatalomkarról csak törvényhozás útján rendelkezhetni, és ollyan, mellyet törvényből igazolni bajos volna. Eddig legalább az volt általánosan elfogadva, és országgyűlések által is diplomatice kimondva, hogy a kormánynak kötelessége a közcsendet és belső bátorságot fentartani, és hogy az állandó katonaságnak egyik czélja épen ebben áll. Elismertetett továbbá az is, hogy a katonaság közbejövetelének csak akkor van helye, ha e végből polgári törvényhatóság vagy közhivatalnok által hivatalosan megkerestetik. Ámde Magyarországban különbféle köztörvényhatóságok és közhivatalnokok léteznek, hogy tehát a katonaság tudja, mellyiknek in specie megkeresésére kelljen és legyen szabad a kivántató katonai hatalomkart kirendelnie, elkerülhetlenül kellett a katonai hatóságokat utasítani. Ez megtörtént, és ezen utasítás tudomás és alkalmazás végett közöltetett a megyékkel is. E szerint tehát a katonaság oda van utasítva, hogy még a szibírák hivatalos megkeresésére is tartozik a katonai hatóság bizonyos meghatározott esetekben a hatalomkart kirendelni. De ez nem teszi azt, hogy a megyének ne lenne joga kevesebb bizodalmat mutatni öntisztviselői iránt mint amennyit a helyi, tanács mutatott; nem teszi azt, hogy a megye csupán a közgyűlésnek ne tarthassa fel, vagy csupán az alispánra ne ruházhassa ezen katonai karhatalom kérésének jogát; nem teszi azt végre , hogy azon eseteket, mellyekben tisztviselőit illy megkeresésekre felszabadítni jónak látja , ne irhassa szabatosan körül, ne határozhassa meg világosan , ’s ne szabhassa meg a felelőség módját és rendét öntisztviselői irányában. Azonban ez esetben nem kell felednie, hogy ha olly valamelly csendzavarás ’s közbátorság megháboritása találna helyt foglalni, melly szomorú következéseket vont maga után, de mellyeket el lehetett volna hárítani, ha a közbejövetelre kész katonaság alispán v. szolgabiró által rögtön használtathatott és közgyűlést várni vagy e miatt egybekíni nem kellett volna, az illy könnyen előfordulható és több megyében már valóban elő is fordult esetekben, természetesen a megyét fogja az erkölcsi felelőség terhelni, hogy az elhárítható baj el nem háríttatott és az annak kíséretében történt bűn elkövettetett vagy szerencsétlenség megtörtént. A kormány megtette kötelességét, mert gondoskodott a megelőzés és orvoslás azon eszközeiről, mellyek a katonaság alkalmazásában feltalálhatók, feleljen tehát az tettéről, ki ezen eszközöket mikor kellett és lehetett volna, nem alkalmazta. Öszvefogva ezeket, nekünk úgy látszik, hogy nemes Pozsonymegye rendei tarthatlan mezőre állottak, midőn a kérdéses intézvényt a ,,quid juris“ szempontjából támadták meg, ’s helyzetük sokkal kedvezőbb volna, ha a „quid expedit“ szempontjából intézkednek. ( Szerk. 2) Sajnáljuk, hogy azon törvények nem idéztetnek itt, melylyek a főispánnak a megye rendes irányábani felelőségét tárgyazzák, mert mi azokat eddig hiába kerestük, sehol sem tudtuk feltalálni. ( Szerk. !) E szerint tehát csakugyan rendelkeztek a karhatalom iránt végtelen intézmény , mellyel törvénytelen tartalmánál fogja kibocsátni, vagy annak végrehajtását eszközölni a nagy helytartótanácsnak mint illyennek törvényeink értelmében joga sem valam), tisztelettel félreteendő. A végzés melly első aljegyzőnk tolla után f. hó Iván hitelesitteték meg szorul szóra következő: Miután a törvény és gyakorlat a hatalomkar elrendezését a közgyűlés teendői közé soroznák 5) ennek használata iránti felelősége pedig közgyűlésre mindenkép tartoznék, és ettől csak törvény által mentethetnék fel, a tisztelt főhelynek fi) fentebbi intézkedése hatáskörét meghaladván, 7) rendelete annálfogva is, mivel a felelőséget a megye kormányára ruházza, törvénytelen lenne, 8) azt a kk. és rrk tisztelettel félretétetni, ’s a hatalomkar elrendelése iránti jogaikat, tovább is fentartatni határozták. 9) — Nem kevésbbé eleven vitatkozást szült azon intézmény is, melly a legfelsőbb helyen megállapított uj rendszer szellemében elrendezendő elemi tanodák szabályait közölvén, felszólítja a megyéket, hogy az uj rendszer foganatosításában, a köznevelés és oktatás czélszerűbb eszközlésében a közoktatási főigazgatóknak segédkezeket nyújtsanak. A rendek fájlalván, hogy a kormány e nevezetes tárgyban is, sine me de me, rendelkezvén, a megyéket csak gépekül használja, ámbár a nevelési ügyben máris fejünkre nőtt szükséget maguk a rtk. is halaszthatlanul megszüntetendőnek vallják, úgy vélekedve mindazáltal, hogy ez is a nép életébe és jogaiba vágó ama tárgyak közé tartozik, mik felett csak törvényhozásilag intézkedhetni sikeresen, a szabályokat előlegesen választmány által megvizsgáltatni határozók, az intézmény el vagy nem fogadását a választmány véleményétől feltételezvén. 10 — Hasonló sors érte a bűnvádi ügyekben tapasztalt némelly önkényes eljárást századunk szelidebb szellemében módosító kir. intézvényt is, melly a kormánynak ugyan illy tárgyban Pestmegyéhez intézett leiratával is megütközőnek találtatván, tisztelettel félretétetni rendeltetett. ll) Zalamegyének a részek visszakapcsolását sürgető levele következésében hasonló hangulatú felírás határoztaték. — Varasának Hannibal ad portas-t kiáltozó levele, miután nem az érdeklett Zágráb, hanem egy szomszéd megye panaszkodik, melly épen olly keveset tudhat ez ügyben, mint min magunk, vagy igen is sokat, a mi egyre megy, egyszerűen tudomásul vétetett. 121 Ellenben Turopolya nemeseinek köszönő levele szives éljennel üdvözölteték. Végre Szepesmegye felszólítására a legközelebbi országgyűlésen sürgettetni fog, hogy azon katonák, kik polgárok ellen követének el kihágást, polgári törvényhatóság által ítéltessenek. Legközelebbi megyei tudósításunk folytában meg kell még bezárólag említenünk azon megyei határozatot is, melly a L. P. jobbágyoknak az uradalom ellen emelt úrbéri panasza folytában törvényszékileg helyeselt alispáni sommás intézkedést megsemmisítő intézményre, a végrehajtást ismét megyei tisztviselők is. Hiszen nincs egyéb az intimátumban, mint elsorozása azon tisztviselőknek, kiknek illynemű rendelkezése a katonaság által el fog fogadtatni. Ha tehát akarnék a rendek ezután is rendelkezni, tudniok kell, hogy lesz-e és mennyiben sikere ezen rendelkezésnek, mert ha ezt nem tudják, úgy minek is rendelkeznek? ( Szerk. 4) Itt is említtetnek a törvények, de nem idéztetnek. Szegény törvények perse türelmesek, mindent rájok lehet fogni. Szerk. 5) Azon törvények, mellyekre itt czélzás van, az ellenállással meggátolt polgári perekbeni végrehajtásra alkalmazható hatalomkarról szólnak, de ebből analógiát hozni minden olly esetre, hol a katonai hatalomhoz szüksége előfordulhat, csakugyan nem lehet. Szerk. 6) Eddig a törvények főhelyet nem, hanem magyar kir. helytartó-tanácsot ismernek. — Szerk. 7) A közbátorság és csend fentartásáról gondoskodni e szerint meghaladná a helyi.tanács hatáskörét. Ez is egészen uj theória. Szerk. 8) Ezen argumentum értelmének fölfogása, haladja csekély belátásunkat, meg lehet a szöveg homályossága miatt. Szerk. °) Itt igazán bajos belátni, mi tétetett tulajdonkép félre, miután épen olly jog gyakorlata tartatott fen , melly a félretett intézvény által válik épen könnyebben és nagyobb kiterjedésben gyakorolhatóvá. ( Szerk. in) Mi azt sejdítjük, hogy ha nem nyújtanak is a rendek a főigazgatóknak segédkezeket, ezek feladásukban eljárni mégis kötelességöknek ismerendők, Pozsonymegye rendei pedig azon meddő dicsőséggel lesznek kénytelenek beérni, hogy ezen fontos ügyre tehető minden befolyástól magukat szándékosan kizárták. Nekünk úgy látszik, hogy ilyen politika épen nem vezet ahoz, miszerint az ország a nevelés ügyére törvényhozás útján befolyjon, és így tettleg vegyen részt olly jog gyakorlatában, melly eddig csupán a kormány által gyakoroltatik. — Szerk. 1) Úgy látszik, e gyűlésen különös örömüket találták a rendek a „félretevésekben.“ Azonban nem ártana talán komolyan megfontolni, vájjon nem volna-e czélszerű az eféle félretevésekkel jobban gazdálkodni, mert az ez iránybani visszaélés és túlságoskodás csakugyan ártalmára leend utóbb is a megyei szerkezetnek , és csupán annak ellenei által fog kizsákmányoltatni, kik máris azt állítják, hogy ezen félretevéseket törvényes és törvénytelen rendeletekre egyiránt alkalmazhatja a megyei többségek önkénye vagy akadékoskodó viszketege. ( Szerk. ]2) Erre az a megjegyzés, hogy Hontmegye rendei épen nem panaszkodtak, és mégis több megye irt már fel a honti rendek czimét bitorló panaszlevél folytában. Aztán az is igaz, hogy Varasd közelebb van Zágrábhoz , mint Pozsony , és így többet tudhat a kérdéses eseményről mint Pozsony , és hogy Zágráb mostani állásában bizonyosan nem fog panaszkodni. Bármilly vér folyt legyen Zágrábban , annyi bizonyos, hogy embervér folyt azon szomorú esemény következtében, és így érdekében fekszik mindenkinek megtudni annak okait. Azonban mint hallik, Pozsony megye közbejövetele nélkül is, elrendeltettek és folynak a vizsgálatok. Sz e r k.