Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-02 / 260. szám
székén, mellyek mindenkinek alkalmatlankodnak, az ügyvédnő , férje segéde által gyámolittalva, az orvosnö rendeket megragadd, kezeit megkötözé, ’s azután szobába vonszolván öt, annyira elkinozák, hogy arczát egyetlen nagy sebbe változtatták. A törvényes vizsgálat már megtétetett, ’s igen kívánatos, hogy a példás büntetés ne maradjon el, mert ez kevés nap alatt már második eset, hogy henye kutya miatt ember kinázlalik el. Meg nem foghatjuk, honnan származik most hirtelen ezen kutya-suprematia ! — A lánczhidhoz vezető szarkautcza, bizonyos urhölgy indítványára, zrínyiutczává kereszteltetett. Az illy névváltoztatások igen dicséretesek, ’s nem ártana a dísztelen magyarutczát is másra keresztelni. — Múlt kedden reggel a budavári laktanyáról egy napszámos esett le, ’s annyira megsérült , hogy félholtan viteték kórházba. — A nemzeti színházban Ritscher nagyhírű párisi tenorista fogja magát hallatni. — Kuthy Lajos Temesmegye táblabirái közé soroztatott. — Beszélik, hogy november derekán a budai színkörben nagy nyilvános lakoma fog tartatni ezer személyre. — Pest város hatósága néhány ismert kártyahős ellen szigorral szándékozik föllépni. Ita e szándék „tette izmosul“, úgy a dolgozóházban néhány száz új vendég számára helyet kell készíteni. — A „Kör“ szállásának megváltoztatása csak jövő vasárnap fog végkép eldöntetni. —P. Zeitung az augustusi büntettek jegyzékét közli, mellyből ismét kitűnik, hogy a gonosztevők aránytalanul nagyobb száma vidékről ide hullangolt csavargókból áll; kiviláglik egyszersmind, hogy legnagyobb számuak a 16—24 évesek, mi nem igen vigasztalóig szól a nevelési ügy jelen állása mellett. — A Kisfaludy társaság legközelebb ezer népdalt fog kiadni, nagy részben hangjegyek kísérete mellett. A szerkesztésre Erdélyi bízatott meg, ’s igy méltán várhatni, hogy valódi nemzeti kincsnek juland leírásához a közönség. — A P. Zeitungban örvendetes meglepetéssel olvastuk, hogy vig tanácsossá neveztettünk ki, melly kitüntetésért köszönetet mondunk; mivel azonban nincs különösen megemlítve, hogy e czimmel „díjmentesen“ ruháztattunk föl, mi mindenesetre még nagyobb örömünkre szolgált volna, tehát nyilvánítjuk, hogy t. ez. kitüntetünk az illető dijt nálunk mindenkor — megkaphatja. — Minap bizonyos „első rangú politikai celebritás“ magánkörben Vörösmarty Szózatát szavaltatni hallván, meglepetéssel kérdé : „Ugyan ki irta e gyönyörű költeményt ?“ Mit írna a párisi Charivari, ha eféle kérdést Thiers, Guizot ’sat. hallatia? — . A fötiszteletűuladunai egyházkerület végzése folytában ezennel közhírré tétetik, hogy a Pápán létező egyházkerületi főiskolának sz. k. Komárom városa kebelében határozott áttétele közbejött akadályok miatt a jövő iskolai évről elhalasztatik. Kelt Sz. Fehérvárott sept. 23kán 1845. A jegyzői hivatal által. filólFŐIH. NAGYBRUTANNIA. Sept. 20kig terjedő tudósítások szerint Izland nehány megyéiben a közbátorság több mint veszélyezve, minthogy a ,melly magukes összeesküvők merészsége és a parasztság bosszuállásai a földesurakon mindinkább elharapóznak. A nyugtalan megyékben tetemes hadierő vonulik össze. Ez alatt az orangisták és a kormány közti feszültség folyvást növekszik , és azt hiszik, hogy még több magas rangú hivatalnok fog elmozdíttatni a mozgalomiani részvétel miatt. Másrészt a repealpárt folytonosan tengődik. Az ifjabb O’Connell a békecsarnokbani gyér heti gyűléseket apjának rendesen érkező leveleivel, és angol zsarnokság körüli ismeretes mondatok ismétlésével mulattatja; mig a fensőbb katholikus papság egyik része, melly eleinte a repeallal tartott, most a kormány politikájának jótékony czéljait átlátni kezdve, túlbuzgó társaival felesel. A kormány fellépését Izlandban a Spectator nem helytelenül hasonlítja össze a fokozott zajjal, mellyet a gőzhajó látszólag csinál, midőn csendes vizből háborgóba megy át, melly azonban nem a hajónak, hanem az oldalaihoz csapódó haboknak tulajdonítandó. A kormány Izlandban nem lép fel szigorúbban mint Angliában, mégis amott nem hozhat semmi rendszabályt, anélkül hogy vihart okozzon, és az egyik pártnak nyújtott kedvezmény szükségkép a másik ellenséges párt megtámadásait vonja maga után. „A maynooth-billre nézve, folytatja a Spectator, a szél kedvez a repealereknek, és ezért az orangista vizekben szélvészre akad a bili. Az új főiskolák terve lassankint megnyeri a mérsékelt katholikusok tetszését, főkép a legértelmesebb főpapokét, és ezért a mértéktelen katholikusokat és kevésbbé eszélyes főpapokat, valamint a hevesebb conservativeket (protestánsokat) haragra lobbantja. Míg Crolly és Murray érsekek a rendszabályt részrehajlatlanul vizsgálni ígérik, M Hale érsek (ki maga állított fel lakása mellett főiskolát, hol neki a növendékek egyenkint évi 40 fontot jövedelmeznek, ’s ki tehát tartományi főiskola ellen van) keményen kikel sir Robert ellen; és O’Connell János úr nagy keserűséggel megvallja, mikép a ministereknek sikerült a katholikusok közt az egyenetlenség magvait elhinteni. Midőn a repealelvnek hódoló hivatalnokok lázító irányú izgalmat elősegítni kezdének, a ministerek elbocsáták őket; most az orangista párti lisztekre jött a sor, ellenségeik hibáját elkövetni. A kormány e mellett egyenlően jár el ellenök is, s most hasonló harag és zaj támad az orangepártban. Izlandban minden egyesek felkelnek a többiek ellen: repealer, orangista, katholikus, protestáns, szalagos, földbirtokos és bérlő; minden társasági viszonyok heves vitában egymás ellenében, de mindnyája a kormány ellen van. Izlandban tulajdonképen semmi ministeri párt nem létez és atalán semmi politikai; mert az embereket itt nem nyilvános vélemény köti egymáshoz, mellyet az egyes meggyőződésből magáénak vall, hanem csak örökölt előitéletek és pártérdekek. Ez alatt a hivatalnokok e nagybani elbocsátásánál nem hibáznak megférhetlenségek. Ebből a kormányra nézve apró bajok támadnak, mellyek az íreknél nagy fontosságúak. Az egyik következetlenséggel vádolja a kormányt, mert csak most bocsáttatik el békebiróságából Galwayban, míg Mayoban mint ilyen már régen elbocsátatott, amott egy másik, ki azért tétetett le, olly állítással fegyverzi le a kormányt, hogy épen a béke fentartása kedvéért vett részt benne, mintha O’Connell nem ugyanezért mondta volna ürügyül az óriási gyűléseknél. Úgy látszik a kormány megmarad elbocsátási rendszerénél, és minthogy e kép lassan kint alkalmasint minden repeali és orangista hivatalnok el fog mozdíttatni, és Izland azokat nem nélkülözheti, ebből az következik, hogy a kormány rendesen díjazott bírákat kénytelen alkalmazni, és ez valószínűleg az egyetlen új, Izlandban részrehajlatlan törvényszéket fentartani. Ámde Izlandban olly kevéssé kedvelnek részrehajlatlanságot, hogy a törvényhatóságok alighanem fogják inkább növelni az ellenszegülést, mint erőszakosan kivíni a kódolást.“ Az új parliamenti házakban az angol fejedelmek szobrai felállitandók lévén, a lapok egyéb politikai tárgyak híján azt feszegetik, adassék-e azok közt hely Cromwellnek is? és sok hasábot töltenek be azon kérdés rostálásával, volt-e Cromwell angol fejedelem ? SZÁSZORSZÁG. Midőn I. Fridrik Auguszt szász választófejedelem 1697ben a lengyel korona megnyerése után a katholikus hitre áttérését nyilvánítá, fogadást ten a szász nemzetnek, hogy a protestáns egyház jogait soha meg nem sértendi. 1706ban, az altrandstädti békekötésben és 1717ben, midőn a választófejedelem szinte elhagyta az evangelika vallást, e fogadás ismételtetéit. Ezért is a szász fejedelmek lemondtak egyházi jogaikról ,s azokat titkos tanácsosaikra ruházták , feloldván őket ez ügyben minden alattvalói kötelességtől. E tanácsosok czime mai napig „in evangelicis megbízott ministerek“, ’s jelenleg következők : Könneritz, Zeschau,Wietersheim és Falkenstein. Ezek Dresdából i. e. jul. 17én lényegesen ime felszólítást bocsátották ki: „A közönséges hitvallás elmellőzésére vagy legalább megváltoztatására irányzott törekvések, mellyek egyidő óta itt ott a protestáns egyház körében is jelentkeznek , ’s legújabban ez országba is átültettetni látszanak, olly irányt vettek, melly minden az egyház fenállását szivén viselőben, élénk aggodalmat szült. Mert ámbár minden egyes státuspolgárnak teljes lelkiismereti szabadsága biztosítva, mégis ama törekvések , a minő alakot azok jelenleg öltenek, túllépik a lelkiismereti szabadság korlátait és igen könnyen oda vezethetnek , mikép a népben mélyen gyökerező vallás nem hogy megerősittetnék, hanem aláásatik, az egyesek jogai és szabadai nem otalmaztatnak, hanem esetleges szavazattöbbség és korlátlan önkény uralkodása alá hajlatnak, az egyház egysége és ereje nem mozdulatik elő, hanem megtörelik és a közös egyház egyes felekezetekre szakadhat. Az aláírt evang. státusministerek 1697 ótai leiratok és az alkotmányi okirat 41. §a által, mint a legfőbb egyházi és státushatalom képviselői, ez ország evangelika-lutheraria egyházának ügyeivel megbízva lévén: az ágostai hitvallásra alapuló egyház fentartásáról gondoskodni, annak egységét fentartani, ’s abbani felekezetek támadásának elejét venni; egyszersmind pedig eskü által is köteleztetvén őrködni a felett, „hogy e hitvallás ellen sem titkon sem nyilván semmi vállalat ne történjék“ kénytelenülve érzik magokat, a fönebb érintett veszélyekre figyelmeztetni, illyetén kísérletekről leinteni, és kinyilatkoztatni, hogy megemlékezve esküjök és hivatalukról, ama törekvések ellen határozottan fellépendnek, ’s e szerint olly egyletek vagy gyülekezetek alakulását, mellyek az ágostai hitfelek vallása kétségbe vonására vagy megtámadására irányoznák, nem engedhetik meg, és azokat eltiltani kénytelenek, ők ezt nyilván és egyszersmind azoknak, kik egyházunk fenállása felett aggódnak, valamint egyszersmind azoknak, kik illy törekvéseket okoznak és folytatnak, megintésére, kinyilatkoztatják, remélvén, hogy különösen a lelkészek ebben is híven teljesitendik kötelességüket , mellyet hivatalukra lépésekkor eskü alatt magokra felvállaltak.“ Ugyane ministerek aug. - kén következőt bocsátottak közre: „Az evangélikus ügyekkel megbízott ministerekhez néhonnan tiltakozványok érkeztek az általuk jól. idén kibocsátott nyilatkozvány és az ennek nyomán kiadott egyház- és belügyminiszeri rendeletek ellen, mellyekben különösen ezek alkotmányszerűsége vonatik kétségbe. Az evangélikus státusministerek kötelesek ama rendszabályért helyt állani az országos rendek előtt, illyetén tiltakozványoknak azonban sem semmi eredményt nem adhatnak, sem rendszabályokat egyesek ellen nem védhetik, sem pedig a tiltakozmányok megczáfolásába nem bocsátkozhatnak. E szerint tehát ama tiltakozványok lipcsei és crimnitzschaui aláíróinak is hasonló választ adtak. Ennek következtében az egyházügyi ministérium útján számos petitiók érkeztek az evangélikus ügyekkel megbízott miniszerekhez, javaslatokat tartalmazók az evangélikus egyházbani reformok iránt. Az ezekben megpendített kérdések fontossága miatt egyelőre határozat nem hozathalik, az ama folyamodványokban foglaltatott javaslatok azonban alkotmányos úton fognak elintéztetni.“ Könneritz miniszer ebeli előadása az első kamara sept. 15-i első ülésében, mellyet utóbbi lapunkban csak röviden érinthettünk, igen felvilágosítja a protestáns egyházbani mozgalmakat, ’s azt most egész terjedelmében közöljük. Tartalma következő : „A ministerium alkalmat vesz magának, egy rendszabálya iránt nyilatkozni, mellyet bár egyrészt bizonyára sokan kellőleg fogtak fel és méltányoltak, másrészt mégis sokan félremagyaráztak és megtámadtak: t. i. az e- Yang. statusministerek i. e. jul. 17-i kibocsátványa és az egyházi és belügyek ministeriumainak ennek nyomán kibocsátott rendeletei iránt, mellyek egyesületek alakítása valamint olly czélu gyülekezetek ellen valónak intézve, hogy evangelika egyházunk közös hitvallását kérdésbe vonják vagy megtámadják. A ministérium annál inkább érzi magát felhivatva, ez iránt nyilván nyilatkozni, mivel ez egyszersmind legalkalmatobb eszköz arra , miszerint a nagyobb közönség ama nyilatkozvány és tilalom iránt mielőbb felvilágosittassék. Minden egyháznak, akár megkülönböztetésül más egyházaktól, akár közép- és egyesítő pontus ön tagjainak számára, közhitvallásra van szüksége. Illy közhitvallás alapjára vétetnek fel az egyházba a tagok, kik benne hitszükségek kielégítését fellelni akarják. Ez egyszersmind tanszabályt is képez az egyház és iskola számára. E szellemi egyesülésre közös hitvallásban, alapul mindenik egyház lényege. Kivülötte az egyesek hitet bírhatnak ugyan, de egyházat, egyházi közönséget nem képezhetnek. Illy köz, és a szent írásra, melylyet minden keresztény egyház elismer, alapuló hitvallomása van a lutheránus egyháznak is. Erre alapul a külső egyházi létel, a statusjogi elismerés, illy szabályra alapul fentartása. E szabály mellett, mellynek megtartására minden hittanítója, minden egyházi hatósága hivatalos működésében köteles, az evangelika egyház egyszersmind az írásbani szabad vizsgálódás jogát is bírja , és e szerint természetes, hogy az egyesek különböző szellemi iránya és műveltségi fokához képest a tanok különböző felfogása is támadhatott, sőt kellett támadnia, hogy különösen két főirány mutatkozott, egyike a betűhez , másika szabadabb felfogással inkább az egyháztan szelleméhez ragaszkodó. — E különböző irányok Szászország evangelika egyházában is jelenkeztek. A legfensőbb egyházi hivatalok a különböző irányban, miképen "az még nem rég Szászországban mutatkozott, nem láttak semmi veszedelmet az evangelika egyház fenállására nézve; sőt ellenkezőleg, kószább idő óta, többféle istenszolgálati szabályok megengedése, az egyetem tanszékeinek különböző irányú férfiakkali betöltése, dogmai viszálkodások tudományos feszegetése által, sőt még legújabban egy vitában némelly egyes helyeken használandó szabályokban, részint megtörténni engedő, részint pedig gondoskodók is arról, hogy a hitbeli szükségnek e különböző felfogásmódhoz képest elégtétessék. Csak azt nem tűrhetek, hogy az egyház legfensőbb elvei nyilván megtagadtassanak és megtámadtassanak; hogy pedig a lelkészek az egyház főelvei szerint oktassanak, azt a főhivataloknak kötelességüknél fogva megkívánniok kellett; és hol másrészt, mint vagy tíz év előtt, a másik irányban szenteskedés felekezete, képmutatás, türelmetlenség és vakbuzgóság koros kinövéseivel támadt, közbenjárniok kellett. E közbenjáró mérsékelt után sikerült, valóságos meghasonlást elhárítni az egyházból, és mindkét irányusságokra vetemedésének elejét venni. Mindkét irány csendesen állott fen egymás mellett. Mindenikében a vallásosságot erejök szerint előmozdutni törekedtek. A vallási béke fentartatott az evangelika egyházban, és hogy e mellett az egyházi elv nem szenveded, már az élénk részvét is bizonyítja, melly egyházi intézetek iránt mindenütt mutatkozék. Sőt reméllhető volt, hogy a fokozott figyelem által, melly magokra a hittanokra forditatott, a vallásosság csak előmozdittathatik. — Ezalatt azonban más országokban józan reformot és az egyház rendét messze túlhaladó mozgalom támadt a protestáns egyházban. Egy párt lépett fel, (protestáns világosságbázátok), melly hevességében az evangelika egyház alapjának teljes megváltoztatására törekvik. A tan mezején azt követelé, hogy a hitvallás megváltoztatván abból mindaz kimaradjon, mi, az ő kifejezésük szerint, az ész birószéke előtt Krisztus tiszta tanyához, emberi hozzátételnek lenni bizonyul; az egyházi szerkezet mezején pedig, hogy megszüntettessék az organikus összefüggés, mellyben a különböző egyházi közönségek történetre alapuló rend szerint közös egyházi kormány alatt állnak, melly épen e közös köteléket fentartja. ’S jóllehet az elsőre nézve törekvésének végczélját még ki nem mondá, mégis könnyen megismerhető, hogy az arra megy ki, miszerint az emberi ész nemcsak a szentirásban foglaltatott isteni jelentés igazi megértésére segédül vétessék, hanem minden vallási ügyben legfőbb birókint állíttassák fel kizárólag, és a szentírás csupán történeti kotforrássá csökkentessék, vagyis rövidebben, hogy a változékony korszellem isten örök igéjének helyébe lépjen. — Lelkészek utaztak szerteszét, nézeteiket, tanjaikat, kívánságaikat tovább viendők; egyesületek alakultak , azokat terjesztendők; nyilvános gyülekezetek tartattak, ezerek hozzájárulásával, ’sitten amaz ügy, az egyház fogalma, hittanok és hatásaik az egyházra, nyilvánosan tárgyaltattak; elvek, minő p. o.: „Szent egyház nincs!“ „A jelen több mint a múlt!“ nyilvánosan kikiáltattak. Hogy mi okozá ama mozgalmakat a szomszédországokban, képzelt benső szükség, közhajlam bölcselkedésre, vagy azon aggodalom-e, hogy egy kirívó szenteskedő párt egyoldalú kedvezményeket nyert ett fejtegetni, nem a szász kormányhoz tartozik. Annyi azonban bizonyos, hogy Szászországban, az utolsóra nézve, visszahatásra semmi ok nem volt. Mégis megkísértetek, ama mozgalmat Szászországba is átplántálni. Egyes szász lelkészek, bár csak kevesen, részt vettek ama népgyülekezetekben a külföldön. Nyilvános felszólítások bocsáttattak ki, Szászországban e mozgalomhoz csatlakozni. Sőt egy lelkész azt javasolá nyilvánosan, hogy, elhagyva az evangelika egyházat, az úgynevezett német katholikusokhoz térjünk át. Hasonló gyűlések rendeztettek ama tárgyak nyilvános megvitatására, erre való egyesületek alakítása kísértetett, és ama mozgalom külföldi vezérei részvétre szólíttattak fel. Ha illyetén népgyűlések, nyilvános beszédek elmondásával és egyletek képezésével, már rendőri tekintetből sem valónak megengedhetők, annál kevesebbé engedtethettek meg azon tárgy miatt, mellyet illettek. Ha minden hitvallás alapja kétségbe vonatnék , a népet ez legszentebb érdekeiben illetné és ingerelné, és az egyház nyugalma megzavartatnék. (Folyt. köv.) FRANCZIAORSZÁG. Páris, sept. 18. A roppant nye I reség, melly a paris-brüsseli vasút részvényei után jelenleg 219