Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-14 / 267. szám

Kedden 267. October 14. 1845. r­­ Ezen lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. MAGYARORSZÁG és ERRÉfcV. ő cs. ap. kir. Fölsége báró Huszár János érd k. kormányszéki fogalmazó-gyakornokot tiszteletbeli fogalmazóvá méltóztatott legkegy. kinevezni T. Rosty Zsigmond ur „Pannónia térképe“ eladatásából begyülvén 12 pgört, ezen összeg újólag szerkesztőségünknél tétetett le ollyképen, hogy 9 pgöftban az árvái, 3 pgöftban pedig a szepesi szegénység részesüljön. (Bányapolgári testület.) Nincs talán a műipari életnek mezeje , mellyen az egyesülési elv és ösztön koráb­ban is hatályosabban ébredett és szilárdult volna, mint a bányaművelés körében. Azon roppant akadályok ’s áldozatok irányában, mik a bányászatnál egymást érik, az egyes akarata ’s ereje megernyedett, ’s az egyesült törekvés czélszerü­­sége csakhamar szembe tűnt. Ennek első gyümölcséül a b­á­­nyat­ár­sul­a­tok vagyis azon egyes részvénytársaságok tekintendők, mellyek egyegy bányának közös erővel­ műve­lésére állottak egybe, ’s kevés vállalatot mutathat fel nap­jainkban a szoros értelembeni bányászat, mellyek csupán egyes birtokos kitörésében lelnek alapjukat. Igen, de a bányaművelőknek — azon érdekeiken kívül, mik után mint egyes bánya birtokosai törekesznek—vannak egyéb közös czéljaik is, mellyek a bányaipar általános eme­lésében gyökereznek, ’s mi közel fekszik itt az egyesülési elv olly tágítása, miszerint annak hatása azon nagyobb ál­talános érdekekre és úgy alkalmaztassék, mint alkalmaztatik az egyes bányavállalatok haszonhajtóvá­ tételére.’S az egye­sülési eszme illy kiterjedtebb alkalmazásában rejlik a bá­nyapolgári testületek alapja és hivatása. Az uj bányatörvénykönyvjavaslat, melly ezen elvet me­legen felkaroló, 48 ik czikkében kötelezőleg rendelkezik illy testületek mind négy bányakerületekbeni alkotásáról ’s hi­vatásukat e kép határozza meg: „E testület főczélja leend az erőt és eszméket közczélra öszpontositva, a bányászat iránt ösztönt ébresztve, ennek felvirágzását hathatósan elősegí­teni.“­­ Mint a felső-magyarországi bányapolgári egyesület tagja sokkal mélyebben érzem illy vállvetés kimondhatlan hasznát és hatását, semhogy a fent idézett új törvényjavaslat üdvös voltát azon tapasztalásokkal meg ne erősíteném, mikkel a felső-magyarországi bányaipar története kínálkozik. Mint többször említem, kétféle a státusnak a bányászat irányábani hivatása — úgy­szólván szellemi és anyagi. Első tekintetben a jogi és fegyelmi viszonyok józan elrendezése, másodikban a bányaipar azon akadályainak elhárítása, mik­kel magános erő fel nem ér, igényli gondoskodását. Már­pe­dig illy anyagi segítség szüksége­seg és legkiáltóbb az érc­s­­olvasztás körében, mert ez a legnehezebb, legköltségesb és legnélkülözhetlenebb része a bányaiparnak. De hogy a status, e tekintetbeni gyámolítása valódi jótéteménynyé ’s ne inkább terhes és drága nyűggé váljék, elkerülhetlenül meg­­kivántatik, hogy,ha a status olvasztó-intézeteket állít, ezeket ne kegyelem gyanánt állitsa oda ’s ne nézze nyerészkedő vál­lalatoknak , mik által saját állományi pénztárát, a magán­­bányaművelők kárával feldúsítsa — hanem mondja ki nyil­ván e nemű állásának magánjogi alapját, vagyis azon fő ve­zérelvet . Én, ki a bányászat számára ezen intézeteket állí­tom ’s ez által felső gyámolitó hivatásomnak megfelelek, mint illyen lelépek a hatalom polczáról, ’s magánszerzödövé le­szek, ki veletek bányaművesök érezőiteknek mi feltételek alatti olvasztása iránt alkuba bocsátkozik úgy, hogy költsé­geimet megtérítsétek ugyan, de többet ezeknél ne veszíthes­setek , mivelhogy káraitokkal nem akarok gazdagodni, de gazdagodnom nem is szabad. Nem hinném, hogy valaki ezen állítás státusgazdászati­­lag helyességét tagadná, ’s mégis vannak országok, hol mint p. o. Szászhonban a kir. halászatból folyó nyereség a státusbevétel egyik rovatát teszi. Nálunk—hála Istennek— az elv helyessége régóta el van az állomány által ismerve, habár nem lehet is elvitázni, hogy annak következetes al­kalmazásán a bureaucratia, kivált újabb időkben, lényeges csorbákat ejtett. Már 1749 ben találjuk felső Magyarország­ban a magánbányaművesőknek a kincstári olvasztásba bele­­szólhatási jogát nyilvánosan elismerve,—azon szerződés által, melly akkoron az olvasztó-kincstár és a bányapolgárok közt létesült s melly a beváltási rendszert megalapítja. — Ezen és hasonló viszonyoknak köszönik eredetöket a bányapolgári egyesületek s jelesül a felsőmagyarországi bányapolgári testület. Mihelyest a bányapolgárok érczeiket a kincstári ol­vasztásba adták, rüszint ébredett a szükség, olly bánya­­polgári ellenőrködő tiszteket alkalmazni ezen olvasztás mellé, kiknek egyetértő munkálodása a beváltó bányapolgári érczei­­nek fémtartalmukra lett helyes megvizsgálásáról meggyőz­hesse ’s vele a kincstári olvasztás folyamát és eredményeit közelebbről megismertesse. Illy bányapolgári kémlő és el­lenőrködő tisztek pedig — mint a bányapolgárok öszszes ér­dekeinek biztositóji természetesen közösen voltak választan­dók ’s közös pénztárból fizetendők, és ebben fekszik a bá­nyapolgári egyesülésnek első kapcsa és első életjele. Becses tulajdona az illy szövetkezéseknek, hogy mun­kásságukat könnyű szerrel hivatásuk körébe eső, ’s egyéb­kor észre sem vett más tárgyakra is kiterjeszthetik, — ’s eket megvettetvén az egyesülés első alapja — hatása csak hamar azon ügyekre is kezdett irányoztatni, mellyek a bá­nyászatnak szinte közös, de inkább szellemi érdekeit képvi­selik. Törvényhiányok, igazgatási sérelmek, bányagazdá­­szati szükségek képezék tehát nemsokára az újon alakult bá­nyapolgári testület tanácskozási tárgyait; egy szóval: a pe­­titionális jog gyakorlata volt azon testület ösztönszerü ’s an­nyival természetesb kifolyása, mivel érdekeit a törvényhozás sorompói előtt senki sem védte ’s kérelmeinek sokkal több erkölcsi hatása volt, mint egyesek esedező szózatának. De bekövetkezett Felső-Magyarország (’s csak azt értet­tem eddig is) bányászati viszonyaiban olly időszak, melly a bár tökéletlenül, de mégis már megalkotott magán egyesület nagy hasznát fényesen kitünteté. A status t. i. megfelejtkezve a viszonyok alapjában rejlő ’s 1749ben már tettleg is elis­mert jogkölcsönösségéről, ’s felülemelkedvén szerződési ál­lásán , nemcsak a nyert ’s kincstárilag forgalomba hozott réznek beváltási árát több ízben tetemesen és önkényesen le­­szállitá, hanem későbben még azon érczeket is, mellyeknek fémtartalma az olvasztásukra fordított költséget jóval meg­haladta, mellyek tehát haszonnal feldolgozhatok valának, ol­vasztása és beváltásából hatalomszóval kitagadó, ’s önhaszna felebbrugtatása kedvéért csak a gazdagabb érczet fogadván be kezelésébe, ezen intézkedések által Felső-Magyarország többnyire illy szegényebb tartalmú érczekben bővelkedő bá­nyaiparát az enyészet végfokára taszitá. ’S im az egyesülés szelleme a veszedelmes időpontban a bányapolgárok között már annyira megizmosult vala, hogy feladásukat ezen nyomasztó körülményekben tisztán fel bír­ták fogni ’s lelkesen meg is oldani.­­ Mindenek előtt téte­­leket törvényes szabályok alapján megszilárdítva ’s ez által erőt és hitelt nyerve, elhatározók, hogy rézérczeik olvasz­tását ezentúl tulajdon, közösen felállítandó olvaszműveikben eszközlendik. ’S némelly lelkesek — kiknek neveit egész Felső-Magyarország bányapolgársága hálásan tiszteli — buz­galmának sikerült, ezen ismeretlen magyarországi egye­sület részére Bécsben nagy kölcsönt nyerni, mellyel magán­olvasztását szerencsésen megalapitá ’s mellynek segítségével jelenleg olly fokán áll a jólétnek, miszerint teljes önérzettel elmondhatja, hogy vállalata által a magániparnak 1835dik év óta közel 700,000 poftnyi ’s olly jövedelmet mentett meg, melly a kincstári olvasztás ama rendszerénél fogva vagy egé­szen veszendőbe ment, vagy kitakarítatlanul maradt volna. Szabadjon hát nekünk felsőmagyarországiaknak az uj bányatörvénykönyv ama rendeletét, mellynél fogva az üdvös bányapolgári testületeket kötelezőleg behozta, teljes szivünk­ből nem annyira min érdekünkben (mert hiszen mi már biztos kikötőben horgonyozunk), mint inkább a többi három kerü­letben sóhaj­tozó bányászrokonunk kedvéért üdvözölni, mert csak ez után várhatjuk, hogy egyesülési hajlamuk a meg­­kövesült szokásosság nyomasztó bilincseiből kibontakozva, tettre szilárdul, ’s a törvény védpajzsa alatt dús gyümölcsöt hozand e szűkölködő hazának. — T­u­r­z­ó. Balatoni gőzhajózás. Ifjabb hozzánk érke­zett levelezések szerint, Schloss W. Móricz a hermaneczi pa­pírgyár tulajdonosa 20, Liedemann Emil Pozsonyban 2, Lie­­demann Sarolta assz. Pozsonyban 1 részvényt írtak alá. (Vagyonhiány esetében az a­dós sz­e­mélyé­­nek megítéléséről váltó törvényszékeknél *). Ha az adósnak elegendő vagyona a hitelező kielégittetésére nincs, az adósnak személye, vagyis inkább annak szolgála­ta , munkája, ítéltetik meg a Hármaskönyv III. B. 28­. §a értelmében, és az eljárás is szinte a fenálló, jelesül az idé­zett törvény szerint történik. Az ez iránti folyamodásnak pe­dig két módon van helye, t. i. 1) ha a váltóhitelező a vagyon­­talanságot mindjárt a keresetlevél beadásakor avagy tárgya­láskor bebizonyítja, a személy mindjárt érdemleges határo­zat alkalmával is megítéltetik; ha pedig 2) ez alkalommal bizonyíték hiánya miatt meg nem ítéltetett vagy talán nem is kéretett, akkor végrehajtás alkalmával egy újabb folyamo­dásban is lehet azt kérni, a­midőn a bebizonyítandók után az szinte meg szokott ítéltetni. Az elsőbb esetről lásd a váltó­feltörvényszéki határozatokat 1845. martius 4kén 247, mart. 28d. 388, april 8d. 405, 485. és 1845d. Julius 14én 899 sz. számok alatt; ez utóbbitól pedig 1844. junius 3d. 663. Octo­ber 28d. 1368., továbbá 1845. junius 18­. 775. számok alatt stb. Számtalan esetek adván elő magokat, midőn a váltóadó­sok a legkézzelfoghatóbb csalással és hitelezők kijátszásával minden vagyonukat addig, míg a váltótörvényszéki határozat végrehajtás alá jöhetett, sőt a váltó csak be is pereltetett vol­na , még pedig nemcsak ingó hanem ingatlan vagyonukat is, másokra, leginkább rokonaik­, feleségeik ’s barátaikra a leg­törvényesebb külső formák alatt ruházták p. o. rokonaik, fe­leségeik számára költött váltókat (vagy más kötelezvénye­ket) adtak ki, ezeket maguk ellen bepereltették ’s eképen magokat rögtön végrehajtás alá vettették, úgy hogy mikor az igazi hitelező jött, nemcsak semmijök nem találtatott, hanem magokat még azzal védették, hogy mindent magok a törvény­székek foglaltak el ’sat. Ezekből mindenki előtt szembeötlő lett, hogy a személy megítélése nélkül a hitel- ’s különösen váltótörvény elvégre is minden erejét teljesen elveszti, ’s minden áldozat, melly miatta létetik, dugába dől. Azonban sokak előtt némi nehézségek is adták elő magokat, különösen pedig az, hogy az adós személyéről a váltótörvény említést nem teszen. A váltó-feltörvényszék, mellyen központosulnak minden perek és esetek, — mindjárt a legelső esetnél, mellyben va­gyonhiány bizonyittatván a személy megítélése köretett, ezen tárgyat legnagyobb figyelmébe vette és a személyt megítélte. Főbb okai a váltó-feltörvényszéknek ezekben központosai­nak: ( 1) A személy megítélése nélkül nemcsak hogy a közjogi kötelezvények is sokkal na­gyobb elsőséggel bírnak a váltóknál, hanem a váltótörvények egészen ez á­­­t­alan­o­k és szükségtelenekké lesznek, mert valamennyi váltóadósok által kijátszathatnak; 2) de ez egészen is a váltótörvény értelmé­ben történik, mert a törvényben minden tárgy, melly váltójogi végrehajtás alá nem tartozó, a K­d. R. 154. §á ban név szerint kivétetik, ebben pedig az adós személye, vagyis inkább szol­­gálatja vagy munk­áj­a — mert tudjuk , hogy a ma­gyar törvény tulajdonképen nem az adós személyét, hanem csak munkáját véteti végrehajtás alá — kivéve nincs, ide járul, hogy 3) az újabb törvény sz­erint a váltót be sem lehetvén tábláztatni, ennek egész biztosíté­ka már csak a személyes hitelen és a személy iránti eljáráson alapszik. Azonban az ellenvéleményneknek is fontos okaik vannak. Némellyek t.i. nem tagadják, hogy végrehajtásnak a sze­mélyre kiterjesztése nélkül, a váltótörvény előbb-utóbb si­kerét veszten­i, de azt mondják, hogy törvény világos ren­delete nélkül, miután a váltójog kivétel a közjog alól, olya­nokról, mik abban nem foglaltatnak, váltótörvényszékek nem bíráskodhatnak. De erre a 2dik pontban mondottakon felül az a felelet, hogy minden végrehajtási tárgyat a váltótörvény nem szám­lált és nem is számlálhatott elő, például czéhbeli vagy sze­mélyes jogokat, pék, mészárszéki, kávéházi és több­­féle jo­gokat, mégis ezekre is kiterjedhet a végrehajtás, tehát mind­azokra, mellyek értékül szolgálhatnak és így a személy mun­kájára vagy szolgálatára is. Továbbá azt mondják: illy nevezetes tárgyat, a törvény­hozó világosan megérintendett,ha az szándékában volt volna. Igen­is, ha az adósnak talán adóssági börtönbe záratásá­­ról akart volna rendelkezni, de a személy munkájáról, melly­­ről közjogunk eléggé intézkedett, nem volt szükség rendel­keznie, mint a kávéházi jogokról sem. Mások általában tagadják, hogy a mostani kor szellemé­vel, sőt a hiteltörvények czéljával is megegyező volna va­gyonhiány esetében az adós személyének megítélése ezen okokból­­) ha az adós személye nem fizethetés esetében megítél­tetik, még kevésbbé fog kötelezettségének eleget tehetni, mert keresetmódjától megfosztalik. Erre azt feleljük, hogy a mi törvényünk szerint az adós személyének megítélése után is munkájával annyit kereshet a­mennyit tud és akar, csakhogy ez (szükséges tartásán felül) hitelezője javára fordíttatik. De más országokban is, hol az adós adóssági fogházba tétetik, a hitelező őt saját költségén tartja, hogy t.i. ha talán az adós elrejtené vagy eltagadná vagyonát, annál inkább fölfedezze azt, minél inkább veszte­ne az elzáratás által; mert ha tudja a hitelező, hogy az adóst valamelly szerencsétlenség érte és semmije sincs, bizony sehol sem lesz olly köre, hogy követelése elvesztésén felül, még tartási költségeket is csináljon magának. 2) Azt mondják, köztapasztalás szerint más országokban sincs még a bezáratásnak sem valami sikere, mert a­ki nem fizethet, hiába zárják azt be. Tökéletesen igaz, csakhogy a­hol a személyt bezárni vagy a végrehajtást az adós személyére kiterjeszteni nem le­hetne, ott az sem fog fizetni, a­ki fizethetne, hanem minden vagyonát másénak fogja vallani, és ha magának annyi esze nem volna, talál elég ügyvédet, ki a jó tanácsot tőle meg nem tagadandja. Sehol sem annyira a fogházba zárás, mint a bezárástóli félelem fizettet az adósokkal. 3) Azt mondják: miért büntetni a szegényt azért hogy nem tzethet. De először: szegény azon rovásra, hogy úgysem fizethet, ne csináljon adósságot; másodszor: sem a fogház más országok­­­­ban, sem a személyes szolgálat nálunk, nem büntetés, hanem­­ csak kényszerítés; amott hogy az adós ha elrejtette vagyonát, s azt előadja, nálunk hogy munkájával az adósságot leszolgál­­­­ja; mindenütt pedig az adósnak félelemben tartása, hogy más vagyonát kényelműleg vagy részlelkűleg el ne pazarolja, iga­­­zabban, törvény színe alatt el ne rabolja, vagy adott szava szentségére félelemből is megemlékezzék, é s a­mi fő dolog, meggondolatlanul kötelezettséget magára ne vállaljon. A felért, hétszemélyes tábla ez érdemben még nem nyi­latkozott, de teljes reményünk van, hogy a föntebbi törvé­nyes elveknek hódolva váltójogunkat teljes erejében megha­­gyandja. Előfizethetni helybe a­­ k­ adó-hivatalban, hatvani út­­ozal Horváth-házban 483dik sz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Újabb adakozás az árvái és szepesi szegények részére. Bányapolgári testü­let. Balatoni gőzhajózás. Vagyonhiány esetében az adós személyének megítéléséről váltó törvényszékeknél. Meg­y­é­k és v­á­r­o­s­o­k . Közgyűlés Fehérben. Gr. Széchenyi I. excllja ünnepélyes fogadtatása Debreczenben és Zemplénben. Budapesti hirharang. Nemz. színház. Gyáralapító részvénytársaság. Ausztria. Külföld. [Német­ország. Egyveleg. Magyar gazdasági egyesület augustusi köz­­gyűlése (folytatás.) Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban hú­zott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavszállás.­­ *) Fogarasi János váltójogának 20. kiadása után.

Next