Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-24 / 358. szám

Ezen lapok atrataihMM négyszer, u. m. kedden, r.tistör­­tökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. hivatalnál. Kedden 358. Martius 24. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyieen * kiadóhivatalban, hatvani ott­ozai Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre moneadó példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg .BUDAPESTI HÍRADÓ­­-nk I. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft 40 kival, postán küldve 3 ft 30 krjával pen­gőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó­hivatalban, ha­­­v­a­ni-utczai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden kir. posta-TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Oklevél-elfogadási engedvény. Halálozások. Védvám mint divat (szó­zat egy kereskedőtől.) Megyék: Főisp. helyettes székfoglaló be­széde Nógrádban. Közgyűlés Sopronyban. Budapesti l­rharang. Pesti Józsefvásárunk. Pesti testgyakorló iskola. Ausztria. (A krakói zendülés­ vége.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Orosz- és Lengyelország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban bűzött számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Staluspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Hazai: Német-, franczia- és angolországi utijegyzetek. Irta Irinyi József. 1846. MAGYAR011 SZÁC és ERDÉK­l. Ő cs. ap. kir. Fölsége a szombathelyi székes káptalanban a követ­kező kanonokokat, u. m. L­a­k­y Károlyt olvasó; Krancsics Jó­zsefet éneklő; N­é­m­e­t­h Jánost őr-kanonokká; S­e­p­t­e­y Vincze kanonokot pedig pápóczi perjellé; — továbbá M­isiin Jakab áld. papot dégi czimz. apáttá; ugyszinte M­á­c­z­y Imrét a kassai papnö­­vendékház gyóntatóját a kassai kir. akadémia aligazgatójává kinevezni legkegy. méltóztatott. Ö cs. ap. kir. Fölsége Pyrker László egri patriarka-érseknek a jénai egyetemtől nyert bölcsészet-tanári oklevél, ugyszinte Kard­­bor­d­ó József chinoroni ellenőrködő sómázsam­esternek a frauendorfi kertművelő—társulattól neki megküldött l­v. tagsági oklevél elfogad­­hatását kegy. megengedni méltóztatott. HALÁLOZÁSOK. Folyó hó 18án halálozott meg Pesten nyolcz héti betegeskedés után Román József több új me­gyék táblabirája, több főcsaládok jog­igazgatója és curiális ügyvéd, élete 59 évében. Benne az ügyvédi kar egyik leg­­jelesb tagtársát veszté. Béke hamvainak ! B. Gyarmathon f. hé­skén halt meg nagy-palugyai és thurócz-divéki Platthy Dániel, több­es vármegyék táblabirája, nemzetségeiül,tiszteletre méltó nesztora, élete 88dik évében korgyöngülésben. Béke hamvainak! VÉDVÁM MINT DIVAT. (Szózat egy kereskedő­től.) Midőn a nemzetek életén végignézünk, úgy találjuk, hogy minden kornak megvolt divata, megvan ez a mostani­nak is, mind ruhában, mind politikában, de még az ipar és kereskedésben is, ’s ezen kórság miatt, mit egyébnek ne­vezni nem lehet, a későbbi nemzedék sokszor egy századig sínyleni kénytelen, — így a legújabb időben divattá vált ná­­lunk kereskedési tekintetben a védvám eszméje, még pedig épen azoknál, kik magukat szabadelvűeknek, kizárólag hala­dás barátinak nevezik, a­nélkül, hogy ezen állításokat akár statusgazdászati tanulmány, akár visszatekintés a múltakra, előzte volna meg, — ők szabadelvűek és mégis monopólium baráti. Magyar statusgazdáink igyekeznek (és igen helyesen) olcsó közlekedést, mint minden anyagi haladásnak legfőbb emeltyűjét, főleg elősegélni; jelszavak: „Tengerhez magyar“, nem tekintve, hogy honunk szive körül még kőutaink sin­csenek; elébb pedig ezek volnának elintézendők; ’s feledik, hogy belső közlekedés nélkül tengerhez jutni milly nehéz! — De jó! Tengeri kereskedés gazdagság forrása, és kívána­tos,—és mégis épen akkor midőn ezután törekesznek, ön­magokkal és tanyokkal ellenkezésbe jőnek. —Védvám-rend­­szert óhajtani, külfölddel szabad kereskedést pártolni; ez egymással ellentétben áll; mert hiszen ha a védvámtól hatást várunk, jó magasnak kell lennie, de ekkor meg a behozatalt nehezíti vagy lehellenné teszi, és közvetve a kivitelt is. És hogy is lehetne máskép, mert ha szomszédom ellenében chi­­nai falat építek, és et épen nem, vagy csak nehezen bocsá­tom magamhoz, bizony ő talán szinte engem még szurony­nyal is fogad; és ez természetes, mert midőn én magamat más ellen védem, az azt hiszi, bizton, hogy ellenséges in­dulattal viseltetem iránta, ’s ennélfogva ő is védő-állásba helyezi magát, itt tűnik fel tehát a védvám-rendszert párto­ló divatos statusgazdáink tévtana, hogy midőn magoknak védvámot akarnak,’s a külföldnek mégis minél többet akar­nának eladni, akkor önmagukat mystificálják. Európa egyik nagy statusférfiának Peel Robertnek tana ellenkező, pedig őszinté oly nagy statusgazda is, de erre tudom azt felelik, hogy az angolok már messze vannak, nekik már nem kell védvám,—jóllehet mélyebben kellene ebbe is bele látni. — Nézzük tehát Németországot magát, ennek nincs olly nagy kiművelt ipara és kereskedése, ’s mit cselekszik? — azt, hogy már eddig is huszonhárom status, bár külön ural­kodók alatt,— és itt figyelmet kérek, külön uralko­dók alatt,— egymás közt minden vámot lerombolva, a bilincsek alól fölszabadította a kereskedést, é s úgy látszik hogy még a hátralévők is, mihelyt financz-ügyeiket ahoz idomitandják, nem idegenek a szövetséghez­ csatlakozástól. — Orosz és Lengyelország között az utolsó forradalom előtt nem volt semmi vám, és növekedett az ipar; a lengyel gyártmányaival látta el az oroszt ’s a lengyel boldog volt;de legyőzetvén, az autokrata mint büntetés nemét harminczadot vetett a lengyelekre, ’s most ugyan halljuk, hogy kegye­lemkép ismét fölmentendi őket a vám alól.— Nemde világos ezekből, hogy akármelly nemű kormányzással biró nemze­tek is , midőn haladhattak, a szabadabb kereskedésnek hó­doltak?— és mi magyarok, kik nem huszonhárom, nem har­­­minezöt, hanem egy atyáskodó fejedelem alatt élünk, ’s itt­hon piaczunk csekély, — védvámokat akarunk! —Ez hibás számítás. — Továbbá stalusgazdáink a mellett, hogy védvámot óhaj­tanak , nem tekintve hogy azt ellenünk is csak úgy lehet fölállítani ’s ekkor a példabeszédnek „se neked, se nekem“ lesz helye, nem néznek előre; hogy midőn mind­két félnek kárt okoznak , az emberi tehetség szabad kifejlő­désének gátot vetvén, egyszersmind a dugárusságot, a csem­­pészséget, és igy a legnagyobb erkölcstelenséget leghatha­­tósabban mozdítnák elő. —Francziaországban a becsempé­szendő portékáknak,— mint nálunk tűz ellen,—biztos kéz­hez jutását, lehet dij mellett biztosítani; a szomszéd határo­kon ezen mesterek még cauk­ót adnak,’s midőn az orosz ha­táron hét német mértföldnyire be kellett e végett a zsidóknak vándoroltok, mi több, fél mérföldnyire az őrök biztosabb fel­­vigyázhatása végett, az erdők mind kivágattak, mind ezek­nél még borzasztóbb az, hogy ki a tetten kapatik, Szibériá­ba hurczolják, —ellenére mind­ezeknek azért csak foly a csempészkedés. — Nemde mind­ez megannyi világos tény arra, hogy magas vám czélhoz nem vezet ? List Fridrik a védvám nagy mestere, maga is csak any­­nyit tanít, hogy a védvám mérsékelt legyen, de nem a né­met szövetséges tartományok, hanem a külföld ellenében, visza kellene követnünk a szerzőt, hasonlag azon hadviseléshez, mellyben az ellenség magvát sehol sem, csak elszórt diribdarab­­jait találhatni fel és támadhatni meg. Már az első lapon egy, meg kell vallanunk , nem igen édes meglepetésnek van kitéve az olvasó. — A „nyilt levél gróf Ap­­ponyi György úrhoz“ első soraiból megtanuljuk , hogy az író a censura ellen panaszol. Szeretnék e levelet egészen közölni; — a szerző úgy jelenik meg benne, leghívebb hasonlatossággal élve, mint a tollatlan madárfiú: neki neki indul repülni, é s mindannyi­szor hasra esik. Minő várakozásokra van pedig jogosítva az em­ber egy író iránt, ki censorai ellen emel panaszos szót egy kor­­mányférfiuhoz , és a világ hallatára ! Szerző azonban a legkö­zönségesebb írási szabályokat sem tartja meg, ötször, hatszor neki fog a motivalionak, elbeszél ’s ujra elbeszél egybefüggés nélkül, úgy hogy panaszának, mint előszavában mondta , akár­melyik phrasisnál lehetne eleje és vége. És milly magasztos stylus! „Másutt a censurai collegium olly testü­let, mellytől lehet valamit várni; nálunk oda van azon munka, melly a collegium elibe kerü­l.“ (Nesze neked magyar censurai collegium , ha még illy hatalmas csapás alatt sem roskadsz egybe, úgy örökké fogsz élni — mit, mellesleg legyen mondva, nem óhajtunk.) — ,,A magyar írók­nak igen sok panaszuk volna a censura ellen, de a magyarral vele született büszkeség,’s azon igény, mellyel a sajtószabadság iránt vagyunk, mindeddig megakadályozának, egyenes lépé­seket tenni e téren a kormány előtt“ — Milly ér­vényes indokok! „Én nem vagyok megbízva senki által, és csupán saját nevemben szólok, de mind jelen művem ügyében, mind pedig hírlap­írói pályá­mon elegendő alkalmam volt a censurával baj­lódni, hogy ezúttal kényszerítve érezzem ma­gamat nagyméltóságod előtt egész tisztelettel szavamat emelni.“ Következik az igazi pathos: „Nagy­­méltóságtok ott­hon talán azt vélik, hogy a ma­­­­gyar írónak kevésnél kevesebb baja Van a cen-és igy harminczöt, külön uralkodók alatt álló országok kö­zött nem akar semmi vámot; és mi­ Ausztria, Csehország ’sat, mint hazánk természetes szomszéd piaczai ellenében, hol az ipar, kereskedés még épen nem olly fe­lette magas lábon áll, akarjuk magunkat védeni, holott fél­hetni inkább , hogy majd ők is védendik magukat termeszt­­ményeink ellen. Ez annyit tenne, mint legjobb piaczunikat koc­káztatni. — Ez rosz státusgazdaság, gyakorlatilag ki sem vihető! Mikor a „Zollverein“-t behozták Németországba, voltak sokan kik féltek, hogy ha lehullnak a sok vámsorom­pók, és szabad lesz a belkereskedés , az egyik előbbre ha­ladt ország el fogja a másik gyáriparát nyomni. Meghiú­sultak ezen félelmek , és az ipar azóta tette egész Németor­szágon keresztül a legnagyobb haladást. A kereskedés ho­nunk és Ausztria között 14 év alatt 97 percentiel szaporo­­dott — ha vám nem léteznék, fél annyi idő alatt ismét any­­nyival szaporodnék, és vele természetesen emelkednék az ipar, mint emelkedett eddig is, csakhogy sokkal nagyobb mértékben. Kereskedésnek piacz kell ’s ehez könnyen juthatás; most midőn Baltimoréba egy pár nap alatt szeretnénk érni, a kö­zel Bécs elött falat akarunk húzni ? Nem legfonákabb ideája­­ ez minden statusgazdászatnak? Liberalismus mindig ajkainkon, csudálatos­ és épen a ma­gokat liberálisoknak nevezők a legfőbb monopolisták,ha rájuk bíznák, ők magas vámokat szabnának, azalatt nyögni és polgártársaikat nyögetni nem vonakodnának. Midőn a fran­czia minister azt kérné a párisi kereskedőségtől, mint le­hetne a kereskedést jobban emelni, azt felelék: ,ne gátol­ják azt, ’s emelkedni fog!‘ — Ezen örök igazság azóta nem változott, de változni soha sem is fog; mi ellenkezőt aka­runk cselekedni, mi azt mondjuk szomszédunknak: állítsa­tok ellenünk sorompókat, hogy be ne vihessük portékáin­kat hozzátok ! mert széles e világon senki sem lehet olly kába, ki azt hinné, vagy mással elhitetni akarná, hogy midőn én szomszédomat hajlékomba semmikép, vagy csak szigorú föltételek mellett bocsátom be, akkor ő engem bir­tokában keresztülkasul járni engedjen! — Quod mihi jus­tum, altemi aequum. — A vámoknak lejebb szállniok ’s nem sokára elmulniok kell egészen, köztünk magyarok és az örökös tartományok között nincs más üdv, kereskedési po­litikánknak ez — alphája. — A régi barbar­ világ nemze­teket hóditott, hogy kereskedhessél, a legújabb időben mit tett egyebet az angol Chinában? — Nem föladata-e te­hát a mai civilizáltabbnak , hogy kölcsönös egyetértés által egymásra mind anyagilag, mind szellemileg jótékonyan hasson, és nem szabadabb kereskedés az, mi ezt előállítandja? — Angliában, Skócziában még sohasem jutott senkinek eszébe, hogy Skóczia Anglia ellenében, vagy viszont vámot indítványozzon; jelenleg még a külföld ellenében is némelly czikkek ingyen-bevitele, mások várna ugyancsak devalvál­­tatni, javasoltadnak. — Semmi a kerek ég alatt magát job­ban nem boszulja meg, mint a vámok magasra emelése. Kereskedés, ipar kell, ezt kívánja a nemzet dísze, jól­léte, de maga földművelő hazánk legszámosabb osztályának emelkedhetése is; ezt azonban védvámmal soha el nem éri surával; szükség tehát, hogy figyelmeztető szavakat halljanak az ellenkező valóságról.“ — — — „Magyarország jelenleg nagy zavarban van. N­a­gy m­é­lt­ó­s­á­go­d a tett embere akar lenni, nagyméltóságodnak terve van állapotunkat kel­lőbb rendbe hozni.“... „Egyedüli czélja e so­roknak abból áll, szót emelni ön előtt a józan szabadság és valódi alkotmányos élet nevében, az istenért, tegyen a gróf e tekintetben vala­mit, mert különben kiskorú, homályban tévely­gő, ’s annálfogva gyanakodó nép fogunk ma­radni továbbá is és örökké .Csak hogy e nagyméltósága a legjobb szándék daczára is nehezen tehetendi ildomosokká a hebehurgyákat, eszesekké az együgyű­eket, tanultakká a tudat­­lanokat és valósággal rendszeretökké a nyelvüken rendet hordozó izgágákat.) A­z lehetetlen, perse, hogy nagyméltóságod, minden alkotmányos státusférfi­úval együtt, azon meggyőződésben ne legyen, miszerint a józan szabadságnak, a valódi alkotmányos élet­nek mellőz­h­etlen kelléke a sajtószabadság........ De nagy méltóságod conservativ (szerencsére!), és meglehet talán azt véli, hogy még elég idő van e téren valamit tenni. Ez igen sajnos dolog volna (azon rendkívüli kincsek miatt, mellyeknek a jelen állapot sze­rint t.­ur téntatartója fenekén kellene maradni). Rendelje meg tehát legalább nagyméltóságod addig is, míg határozottabb lépéseket tenne, hogy a cen­sor­ok minden törléseiket f­e­lt­er­j­e­s­zs­z­é­k.“ Szegény Nagyméltósága! csakugyan nem irigyelnék sorsát, ha még azt is hivatalosan el kellene mind olvasnia, mit a censor , I­ ur külföldi rovati fordításaiból hetenkint négyszer kitörölni, jónak lát. ’S ennyiből áll az egész , ’s még egyszer kérdjük, minek ezért ez a manifestum? mit használ az a sajtószabadságnak ? Csak annyi világos belőle , hogy soknak, ki magát írónak nevezi, nem hogy censorra , de még praeceptorra is van szüksége , hogy megtanulja a fogalmazás mesterségét, mielőtt világ elibe lépni merne. — J. ur , azt mondják, fiatal, még bajusztalan ember, de Irodalom és Tudomány. NÉMET- , FRANCZIA- ÉS ANGOLORSZÁGI UTIJEGYZETEK. Irta Irinyi József, ügyvéd, lső rész. A szerző tulajdona. 1846 Mit a közönségnek már szinte négy év óta hirdetnek, meg­jelent, még pedig censurát mellőzve, Hálában. Kellett-e már ennél több ajánlás? Azért a fővárosi ujdonságirók belé is fulnak mind egyszerre a hir trombitájába ’s nyakrafőre ajánlják a mun­­­kát még hölgyeinknek is, mint egy alkalmas politikai tan­folyamot nők számára. Még az elmés hírharangozó urnak is­­jól esik mondhatni, hogy a nagy várakozás, mit a már közlött töredékek gerjesztettek, teljesül:“ közben legyen mondva , a harangozó úr most az egyszer tagadhatlanul lupus testis, ki egy csepp hitelt sem érdemel. Ig ur őt a magyar Jules Jani - nak nevezvén , teljesleg lekenyerezte; mert ugyan mel­­lyik magyar vitéze a hős ludtoll-rendnek nem szédülne el egy kissé , ha orra alatt illyen tömjént égetnének ! — Csupán ezen körülmények határozák el a kritikát is, hogy szorgosan dologhoz lásson , mert később a közönség semmi hasznot sem húzna elé­getett fagygyúrából és verítékéből. Mivel a munka a külföldi sajtó terméke , tehát európai iro­dalmi igényei vannak , hangja is ollyan, millyet a publicisticának veteránjai is ritkán intonálnak: ezeknél fogva még szerző sem fog méltatlanságról vádolni, ha e szempontokból indulván ki, szigorú bírái leszünk, és meg vagyunk győződve, miután munkájának első darabját elolvastuk, hogy eljárásunk neki fog leghasznosabb lenni. A könyvnek nem lévén tartalma, mi sem adhatunk azt az átnézés könnyítése végett; ’s minthogy a szerző szavai szerint, az egész csak „egymással nem épen szorosan egy­befüggő politikai czikkek gyűjteménye, mel­­lyeknek akár m­e­­lyikénél lehetne eleje vagy vége, ’s a szerkezetben nincs nagy gond for­dítva az egységre“, mihez mi azt teszszük: még a ph­ra­­sisokban sincs — tehát csak lapról lapra, sőt phrasisról phra­sisra kellene követnünk a szerzőt, hasonlag azon hadviseléshez, mellyben az ellenség magvát sehol sem, csak elszórt diribdarab­­jait találhatni fel és támadhatni meg. Már az első lapon egy, meg kell vallanunk , nem igen édes meglepetésnek van kitéve az olvasó. — A „nyílt levél gróf Ap­­ponyi György úrhoz“ első soraiból megtanuljuk , hogy az író a censura ellen panaszol. Szeretnék e levelet egészen közölni; — a szerző úgy jelenik meg benne, leghívebb hasonlatossággal élve, mint a tollatlan madárfiú: neki neki indul repülni, é s mindannyi­szor hasra esik. Minő várakozásokra van pedig jogosítva az em­ber egy ízó iránt, ki censorai ellen emel panaszos szót egy kor­­mányférfiuhoz , és a világ hallatára ! Szerző azonban a legkö­zönségesebb írási szabályokat sem tartja meg, ötször, hatszor neki fog a motivalionak, elbeszél és ujra elbeszél egybefüggés nélkül, úgy hogy panaszának, mint előszavában mondta , akár­melyik phrasisnál lehetne eleje és vége. És milly magasztos stylus! „Másutt a censurai collegium olly testü­let, mellytől lehet valamit várni; nálunk oda van azon munka, melly a collegium el­be kerü­l.“ (Nesze neked magyar censurai collegium , ha még illy hatalmas csapás alatt sem roskadsz egybe, úgy örökké fogsz élni — mit, mellesleg legyen mondva, nem óhajtunk.)— ,, A magyar írók­nak igen sok panaszuk volna a censura ellen, de a magyarral vele született büszkeség,’s azon igény, mellyel a sajtószabadság iránt vagyunk, mindeddig megakadályozának, egyenes lépé­seket tenni e téren a kormány előtt“ — Milly ér­vényes indokok! „Én nem vagyok megbízva senki által, és csupán saját nevemben szólok, de mind jelen művem ügyében, mind pedig hírlap­írói pályá­mon elegendő alkalmam volt a censurával baj­lódni, hogy ezúttal kényszerítve érezzem ma­gamat nagyméltóságod előtt egész tisztelettel szavamat emelni.“ Következik az igazi pathos: „Nagy­­méltóságtok ott fon talán azt vélik, hogy a ma-­­ gyar írónak kevésnél kevesebb baja van a cen­surával; szükség tehát, hogy figyelmeztető szavakat halljanak az ellenkező valóságról.“ — — — „Magyarország jelenleg nagy zavarban van. N­a­gy m­é­lt­ó­s­á­go­d a tett embere akar lenni, nagyméltóságodnak terve van állapotunkat kel­lőbb rendbe hozni.“... „Egyedüli czélja e so­roknak abból áll, szót emelni ön előtt a józan szabadság és valódi alkotmányos élet nevében, az istenért, tegyen a gróf e tekintetben vala­mit, mert különben kiskorú, homályban tévely­gő, ’s annálfogva gyanakodó nép fogunk ma­radni továbbá is és örökké .Csak hogy e nagyméltósága a legjobb szándék daczára is nehezen tehetendi ildomosokká a hebehurgyákat, eszesekké az együgyüeket, tanultakká a tudat­lanokat és valósággal rendszeretökké a nyelvüken rendet hordozó izgágákat.) A­z lehetetlen, perse, hogy nagyméltóságod, minden alkotmányos státusférfi­úval együtt, azon meggyőződésben ne legyen, miszerint a józan szabadságnak, a valódi alkotmányos élet­nek mellőz­h­etlen kelléke a sajtószabadság........ De nagy méltóságod conservativ (szerencsére!), és meglehet talán azt véli, hogy még elég idő van e téren valamit tenni. Ez igen sajnos dolog volna (azon rendkívüli kincsek miatt, mellyeknek a jelen állapot sze­rint t.­ur téntatartója fenekén kellene maradni). Rendelje meg tehát legalább nagyméltóságod addig is, míg határozottabb lépéseket tenne, hogy a cen­sor­ok minden törléseiket f­e­lt er­j­e­s­zs­z­é­k.“ Szegény Nagyméltósága! csakugyan nem irigyelnék sorsát, ha még azt is hivatalosan el kellene mind olvasnia, mit a censor , sg­áz külföldi rovati fordításaiból hetenkint négyszer kitörölni, jónak lát. ’S ennyiből áll az egész , ’s még egyszer kérdjük, minek ezért ez a manifestum? mit használ az a sajtószabadságnak ? Csak annyi világos belőle , hogy soknak, ki magát írónak nevezi, nem hogy censorra , de még praeceptorra is van szüksége , hogy megtanulja a fogalmazás mesterségét, mielőtt világ elibe lépni merne. — J­ ur , azt mondják, fiatal, még bajusztalan ember, de

Next