Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-22 / 357. szám

E­xfmn lepokeAhVwKMf« néggyszer, n. m. kedina, teköfl, pést. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 fi., borítékban 6 fi., postán bo­rítékban 6 fi. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hitáb­­soraért.5 (öt) ez. kr. fizettetik Vasárnap 357. Martius 22.1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. B16fizethetni helyben« ttaddUmtalbui. hatvani att­oxal Horvéth-­ban 4831k szám alatt Tollácsint, és minden királyi postahiatalnát . Az ausztriai birodalomba­n külföldre metoszoló példányokat csak a bénai császári posta­hivatalnál repítethetnek meg. BUDAPESTI HÍRADÓI-nk f. évi ápril. júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni ,fj helyben 2 ft 48­ krral­, postán küldve­ 3 ft 30 krjával pen­gőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó­ hivatalban, hatvani-utczai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden kir. posta­hivatalnál. __________________.___________ . . TAHÍALOJM. Magyarország és Erdély. A hitel alapjairól elméletileg (III. Betáblázási törvényünk hiányai­s vége.) Tiszavöl­­gyi fiók-társulat. Megyék: Közgyűlés folytatása Pestben. Budapesti hirharang. Pesti műegyesület részéről. Devalvationalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra IX. — Au­s­z­t­r­ia. Külföld. M­agybritannia. Francziaország. Spanyolország. Amerika. Hivatalos és magánhirde­tések. és ERDÉLY. (A HITEL ALAPJAIRÓL ELMÉLETILEG.) III. Betáb­lázási törvényünk hiányai. (Folyt, és vége.) Hogy a betáblá­­zásnak a csődü­leti folyamodás benyújtása előtt kell történni, ezt szinte a törvény rendeli. Itt nézetem szerint ismét külön­böztetni kell. A csőd alá kerülőnek vagy csupán azon egy törvényhatóság kebelében, hova a csőd iránti folyamodás benyújtatik, fekszik minden vagyona, vagy azon kívül is. Azon törvényhatóság keblében, mellyhez a csődöt rendelő törvényszék tartozik, csak a csődfolyamodás benyújtásáig történhetvén a betáblázás , kérdés: hát a bukottnak más törvényhatóságokban fekvő javaira meddig történhetik a be­táblázás? nevezetesen történhetik-e addig, mig az átküldő levél megérkezik, mellyben tudtára adatik az illető törvény­hatóságnak a biróilag elrendelt csőd , ’s a javak birói zár alá vétele végett megkerestetik. 5. § A betáblázás által nyert elsőségről szól, de itt mindjárt hibásan áll, hogy csődület esetében a be­­táblázott követelés kielégítési elsőbbséggel bír, mert a hy­­potheka természete azt hozza magával, hogy a betáblázott követelésnek csődön kívül is azzal kell bírnia a később betáblázott, vagy épen be nem táblázott követelések közt a betáblázással terhelt javakra nézve.­­ Továbbá ezen­­ azt rendeli, hogy az egy köz- és tanácsgyűlés előtt táblázott követelések közt az elsőséget az adós levél kelte határozza el. E rendelet okát nem látom át. A betáblázásnak az valódi czélja, hogy mindenkit figyelmeztessen , hogy már az adós javai a betáblázott észlettel terhelve lévén, vigyázva hitelez­zenek az adósnak ; már pedig, ha több kötelezvényt egy nap tábláztanak be , így egyik hitelező a másikat elővigyá­­zatra nem figyelmeztető. Sőt a ravasz adós a felhívott törvé­nyes rendelet mellett hitelezőjét igen könnyen kijátszhatja az által, hogy egy előbbre tett keletű hamis költött kötelez­vényt a hitelezővel ugyanazon nap tábláztat be, és ez által a kijelölt törvény erejénél fogva hamis kötelezvényével jólelkű hitelezőjének elibe rugtat. Továbbá a törvény azt rendelvén, hogy a több napon át folytatva tartott közgyűlésen tett be­­táblázások egy napon történtekül veendők, ennek foly­tában az egy napon táblázott adósságok közt pedig a köte­lezvény kelte határozza meg az elsőséget, e hibás törvény a következő zsidó­ fogásnak szolgál alapul: a ravasz adós ellesi, hogy a közgyűlés elsőbb napjain micsoda keletű kötelezvé­nyek tábláztatnak be ellene, és ő a gyűlés utolsó napján minden addig azon gyűlés alatt betáblázott kötelezvénynél előbbi keletű hamis kötelezvényt tábláztat magára, és így elidálja jólelkű hitelezője betáblázását. — Hogy az itt leírt fogásokkal gyakran élnek, azt minden gyakorlott ügyvéd jól tudja. Honnan azt vélném rendelendőnek, hogy a keletre való tekintet nélkül, az egy napon táblázott kö­vetelések egymás közt semmi elsőbbséggel ne bírjanak, ha­nem ha az illető vagyonból ts ij­ejsen ki nem lennének, arány­lag nyerjenek kielégittetést. Fzen­khoz még azt hinném hozzáadandónak,„hogy miden a betáblázott adósság az ezzel terhelt ingatlan vagyoni és csúcületi per nélkül elégíttetik ki, ha több később táblázott követelések is feküdnének a vagyonon, ekkor is csak a kielégítés megkívánása napjától egy évre visszafelé járó kamattal fizettessék ki a tőke, a többi kamat pedig csak akkor ,ha a később táblázott követelések­nek egy évi kamattali kielégítése után marad fen pénz, és ekkor aztán minden betáblázott adósságtól az egy éven túl fenlévő kamatok aránylag fizettessenek ki. A 6, 7 és 8ik S-ra semmi észrevételem. A lölk­i foglalata teljesen ellenkezik a hitelezés szokott rendével, a pénzkölcsönzés biztos és helyes keze­lésével, ’s merőben gyakorlat elleni, mert főkép köz­pénztáraknál a kötelezvényt előbb betábláztatják, és azután adják át az öszletet, mellyről a betáblázott kötelezvény szól, a­honnan e­­ rendeletének épen megfordítva kellene lenni, t.i.a betáblázásból származó elsőség a betáblázás nap­jától legyen számítandó, még ha a betáblázási ősz­iéz később adatott is át az adósnak, mert hiszen a későbbi hitelezők, már a kötelezvény betárflázása által megint véli, hogy mennyi kötelezés terheli az adós javait. Hogy a betáb­lázási törvény említett rendelete milly hibás, a gyakorlat szomorúan mutatja. Nevezetesen ez a legtöbbszöri eset: az adós kikéri a bizonyítványt a megyétől, hogy rája semmi sincs betáblázva; a bizonyítványt kiadják, mert csakugyan nincs semmi betáblázás. A bizonyítvány következtében az illető pénztár hitelez, de mivel a pénztári hitelezési kiren­delések rendesen többre mennek, mint mennyi pénz a pénz­tárban folytonosan van, addig míg a kirendelt sominál a fo­lyamodó megkapja, azalatt az adósra újabb betáblázások tétetnek más által. Sőt ha a kirendelés napján rüszint kikapja is a kért kölcsönt az adós, de mivel előbb történik a pénzkiadás mint a betáblázás, hányszor élnek azon ravasz fogással, hogy az illető hatóságnál azalatt magokra betáblá­zást tétetnek, mig az illetéspénztárnál az arról, —hogy ellen­ntik nin­c ip­mmi betáblázva.­—előlegesen kivett bizonyitván­­nyal fölszedik a kölcsönzött sommal, és midőn a bizonyít­ványnak hivő hitelező a kötelezvényt betábláztatja, csak ak­kor látja, hogy a bizonyítvány kiadása után történt betáblá­zások által az ő hitelezése betáblázási alap nélkül maradt. Pédául csak a nemzeti színház pénztárának Sz. R.-k­ esetére utalok, ha szükséges volna több példát is számlálhatnék elő. A flik­ciót fentebb szólottam. A 12ik­óhoz azt kellene hozzá­tenni, hogy a betáblázá­­sokról hiteles bizonyítvány, megyéknél a levéltárnok, váro­soknál a telekbíróság jelentésére adassék ki, és a kijelölt jelentést tevő tisztek kármentesítés terhe alatt kezeskednek jelentésük tartalmáért. A 13, 19, 20 és 21k SS azt jelölik ki, hogy a nemesi javakra intézendő betáblázásnak mikép kell történni és mik eredményei. A 14, 15, 16, 17 és 18ik SS pedig a polgári javakra tett betáblázás módját és eredményét határozzák meg, e szerint itt a szabad községekben fekvő és jobbágyi javakat fi­g­y­e­­lemre sem mélt­at­t­ák. l\\ A polgári javakra intézendő betáblázás módja,'ska betáblázással terhelt illy javak eladását tárgyazó §§ok közül a gyakorlat két hiányt fedezett fel. lör Ha bírói foglalás alá kerül később táblázott vagy épen nem táblázott adósságokért a betáblázással terhelt vagyon, akkor mi történjék az előbbi betáblázás irányában? Ez iránt a törvénynek világosan azt kellett volna rendelni, hogy va­lahányszor a bírói foglalás polgári fekvő javakra intéztetik, a végrehajtó biró a betáblázási és telekkönyvet vivő hivataltól írassa ki: vájjon van e betáblázás a foglalás alá került vagyonon; ’s ha van, ekkor a biró el­őbb is a korábban betáblázott követelőket szólítsa fel ’s figyelmeztesse a birói végrehaj­tásra; és ha ezek az adóssal máskép nem egyeznének, előbb a foglalás alá került vagyonra táblázott, és az adóstól va­lóknak elismert követeléseket a táblázás sorozata szerint, utolsó évi kamatjokkal fizesse ki, és a­mi ezután fenmarad, azt fordítsa a végrehajtó bíró azon keresetnek és ennek já­rulékai szállítására, mellynek kielégítése végett keletkezett ugyan egyenesen a foglalás, de a foglalás alá került vagyo­non elsőbbséggel biró adósságok feküdtek. Már Annak ki nem­ jelölése, hogy ha az adósnak betáblá­zással terhelt java nem ér többet, vagy annyit sem, mint a rá betáblázott követelés ,’s azon vagyonán kívül semmi egye­be nincs ; micsoda egyéb terhek vétessenek ki, bár csőd nincs is, h— a betáblázott követelés előtt a vagyont árából? P. o. történt, hogy egy adósnak minden ingóságait már elő­­legesen biróilag elvették, csupán összesen 1000 v.forintot érő fekvő vagyona volt, ezen feküdt 1500 pellnyi betáblázott adósság, de házbérrel, adóval, patikai kontóval több évről­­stb. tartozott; A csődpert nem akartak indítani, mert ennek költségei még inkább apasztották volna a vagyon­tömeget: az volt tehát a kérdés, hogy ez utóbbi— a csődperben a be­­táblázott követelést is megelőző, —követelések, itt csődpe­­ren kívül a betáblázott adósságot milly részben előzhetik meg kielégíttetésre nézve. Az illető bíróság 5 évi adót, másfél évi ház- és bolt­bért csat. akart előlegesen kirógni, úgy hogy alig maradt volna valami a betáblázott követelésre. — Sze­gény betáblázott követelés!­­ Végre az iránt is szükség rendelkezni, hogy ha az ezen két pontban hiányként kijelölt tárgyban hozott határozatában az illető bíróságnak meg nem nyugosznak a félek, hogyan és hova történjék a felebbvitel. A nemesi javakat érdeklő­­betáblázás k iránt hasonlókép kettős észrevételem van: 1) Ha át­alános a betáblázás, úgy ez minden az adóstól a betáblázás napján valódi­­lag birt, azon törvényhatóság keblében fekvő, javakat terhel­je , de ne terhelje a betáblázás napja utáni időben szerzetteket. Továbbá ha az adósnak átalános betáblá­zással terhelt javai közöl, valaki valamit meg akar venni, ha a betáblázott követelő neki írott nyugtatványt nem ad arról, hogy megnyugszik azon fekvő vagyon eladásában és az áta­lános betáblázás alóli kivételében, akkor az eladott vagyo­non is , bárha ára teljesen kifizettetett is,— mind addig rajta feküdjék az átalános betáblázás, mig azt vagy a vevő vagy az adós ki nem elégíti. — 2) Ha valamelly nemesi birtok bí­rói foglalás alá kerül, itt hasonlókép annak kell történni, mit fent az lső pont alatt a polgári javakra intézendő végre­hajtás módjáról előadtam, és­pedig ha álalános a betáblá­zás , akkor bármellyik azon törvényhatóságban fekvő vagyon lefoglalásánál, ha pedig a betáblázás kijelölt vagyonra van, úgy csak a betáblázásban kijelölt vagyon bírói foglalásakor kell az illető betáblázott elsőségi joggal bíró hitelezővel in­tézkedni. Egyébiránt véleményem szerint az átalános betáblázást a megyéknél sem kellene megen­gedni, hanem itt is köteleztessék a követelő a betáblázás­sal terhelendő vagyonokat egyenként mindig megnevezni. Végül a törvény még két esetről nem rendelkezik: a) Ha azon vagyon, mellyen a betáblázás fekszik, titkon a be­táblázott hitelező tudta nélkül elidegeníttetik, mi módon sze­rezzen magának a betáblázott követelés birtokosa elégtételt? Én azt tartom, hogy ugyanazon bíróság előtt és perrel tá­madja meg a betábl­ással terhelt vagyon későbbi birtoko­sát,­^mellyel az adósba tartozás kiüzettetéseivégett^megtá-­­ madhatja,-.és pedig ugyanazon egy perben. P.Jo.^adós nekem­­ Rákos Iliál) utal, ’s az ezen somma ^táblázásával terhelt jószágot Erős, az én, mint követelő,megegyezésem nélkül birtokába veszi; nekem a kötelezvényben szóbeli per­­van kötelezve, ezért én ugyanazon szóbeli perbe mind az adóst mind a vevőt megidéztetem, és elsőbb az adós tartozását, azután azt, hogy a vevőnél lévő vagyon valódi birtoka volt az adósnak a betáblázáskor bebizonyítván, keresetem mind a két alperes ellen egyszerre megítélendő. Ide.az adós el­­marasztaltatásakor ha nem tenném ezt, később is hasonló szó­beli perrel (a­mint t. i. a kötelezvény szól) megpereshessem a vevőt, és ha bebizonyítom hogy valódi birtoka volt az adós­nak a betáblázással terhelt vagyon, a vevő követelésemet ’s járulékit tartozzék kielégíteni a vett vagyonból, sőt oko­zott költségemet, ha abból ki nem telnék, azon felül még saját egyéb javaiból is tartozzék visszapótolni. — Ha pedig követelésemet csak formális perrel kereshetem, úgy ebbe idéztetve marasztaltassam el mind az adóst mind a vevőt. — b) Ha valakire olly követelést tábláztatnak, mellyel va­lónak el nem ismer, ezen kérdés mikép döntessék el? — Én erre nézve úgy vélekedem, hogy minden törvényhatóságnál a csődbíróság intézze el az illy kérdéseket; és­pedig a kö­vetkező módon: a betáblázással terhelt fél panaszlevelének mását az illető bíróság olly határozattal küldje meg a betáb­­lázónak, hogy ez a végzésben kijelölt határidő alatt kere­setét állítólagos adósa ellen ezen biróság elött indítsa meg. E kereset valódisága iránt a perui szóbeli, ’s a váltó ügyi rendes eljárással teljesen egyenlő legyen, ’s az ítélet a val­­lólestörvényszékhez vitessék feljebb, — hogy így hamar el­lehessen intézni. Ez eljárás a hitel tekintetében azért fontos, mert a betáblázandó irat érvényessége a betáblázásnál nem vizsgáltatván meg, kifizetett, vagy hamis követelések betábláz­­tatásával bárki hitelét megronthatni. A kitáblázásra nincs észrevételem. Közelebb azonban azon eset adta elő magát, hogy egy adósnak nagy summáról 10,000 poltról szóló betáblázott kötelezvénye volt, mellyel ő lassan­ kint 2000 ltig leszállított, és ekkor azt óhajtotta hitele neve­lése végett, hogy az tessék ki a betáblázási jegyzőkönyvből, hogy ő már csak 2000 ittal tartozik a 10,000 f­os kötelez­vényre, mit az az iránti folyamodás és nyugtatványok befe­jezésével eszközöltettem. E szerint a törvény­nek­ szükség lenne az iránt is rendelkezni, hogy a részletes kit­áb- l­á­z­á­s t­e h e t­ő-e , és ha igen, mi módon lehető ? A vagyonhitel egészen a betáblázási törvényen alapszik, ettől függ a hitel ezen nemének megalapítása ,és ez képes a te­lekkönyv hiányát is némileg kipótolni, ezért kell tehát rajta lennünk, hogy minél jobb legyen a betáblázási törvény. Igaz, hogy a betáblázáshoz lekellék a jó telekkönyv, de nekünk ennek létéhez, jökép a megyéknél, semmi remé­nyünk nem lehet mindaddig, mig az ősiség fenáll; az ősiség megszűnése a telekkönyv létét szükségkep huzandja maga után. D­­e ha megszűnik is az ősiség, olly roppant mun­ka, mint a telekkönyv, egykét év alatt létre ’s rendbe nem jöhet, sőt a telekkönyvnek úgy léte, mint nemléte esetében is a betáblázást helyesen szabályozó törvény és a fekvő javak eladása vagy bírói foglalás­aitali elvétele körül, múlhatlanul szükségesek, a tőlem fent elő­­számlált eljárási rendeletek, hogy így mind a betáblázott követelések, mind a jólelkű vevő veszedelmezve ne legyenek. A betáblázási díjnak, ha úgy végzik a betáblázást mint én tervezem, egy negyede az aláíró elnöké, másik negyede az iktatóé, a többi két negyed pedig a városoknál a telek­könyvet vívő hivatalé, megyénél a levéltárnoké legyen, a­kik t. i. a kötelezvény másolatát beírják és a betáblázási ro­vatot viszik, vagy pedig az egész díj a hatósági pénztárba fizettessék. Valóban furcsa, hogy a törvény a betáblázási díszle­tét meghatározza és a kitáblázást ingyen térelni rendeli, még­is jelenleg a városoknál az elsőért a törvényesnél többet, az utolsóért pedig díjt vesznek. Az i­lyen aztán ma­­g­y­ar elj­á­rás. A szabad községekben keblezett és jobbágyi javakra val betáblázásról és az ehez tartozó telekkönyvről is óhajtanám, hogy a törvényhozás részletesen és kimerítőleg rendelkez­zék , mert e javak, kivált most, midőn az örökmegváltás fo­rog szóban, nagy figyelmet érdemelnek. V­olna még több mondandóm is betáblázási törvényünkre nézve, de a hírlap köréhez képest már eddig is terjedelme­sen szólván róla, csak arra figyelmeztetem törvényhozóin­kat, hogy a betáblázás olly fontos tárgy, mikép ezt néhány rendszeretlen Srok által nem lehet kellőleg kimerítve sza­bályozni és rendezni. TISZAVÖLGYI FIÓK­TÁRSULAT gyűlése Szatmárban. Mart. 2kán délutáni 4 órakor kezdé meg a szatmár-vidéki társulat ülését. A megjelenők váratlanul nagy száma örven­detesen kimutatá, mennyire kezd minden részvét és figyelem e tárgy felé irányulni, ’s mi legörvendetesb jelenet gyanánt fölemlítendő, ülésünk — értem e tiszait — élénk volt ugyan, de komoly és méltóságteljes; bámultunk annak szemléletén, mikép ugyanazon elemek, mellyek éles lusája a délelőtti Ülésben keserűséggel tölte annyi kedélyt, most délután áll.

Next