Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-03-22 / 357. szám
Exfmn lepokeAhVwKMf« néggyszer, n. m. kedina, teköfl, pést. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 fi., borítékban 6 fi., postán borítékban 6 fi. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hitábsoraért.5 (öt) ez. kr. fizettetik Vasárnap 357. Martius 22.1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. B16fizethetni helyben« ttaddUmtalbui. hatvani attoxal Horvéth-ban 4831k szám alatt Tollácsint, és minden királyi postahiatalnát . Az ausztriai birodalomban külföldre metoszoló példányokat csak a bénai császári postahivatalnál repítethetnek meg. BUDAPESTI HÍRADÓI-nk f. évi ápril. júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni ,fj helyben 2 ft 48 krral, postán küldve 3 ft 30 krjával pengőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó hivatalban, hatvani-utczai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. __________________.___________ . . TAHÍALOJM. Magyarország és Erdély. A hitel alapjairól elméletileg (III. Betáblázási törvényünk hiányais vége.) Tiszavölgyi fiók-társulat. Megyék: Közgyűlés folytatása Pestben. Budapesti hirharang. Pesti műegyesület részéről. Devalvationalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra IX. — Ausztria. Külföld. Magybritannia. Francziaország. Spanyolország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. és ERDÉLY. (A HITEL ALAPJAIRÓL ELMÉLETILEG.) III. Betáblázási törvényünk hiányai. (Folyt, és vége.) Hogy a betáblázásnak a csődületi folyamodás benyújtása előtt kell történni, ezt szinte a törvény rendeli. Itt nézetem szerint ismét különböztetni kell. A csőd alá kerülőnek vagy csupán azon egy törvényhatóság kebelében, hova a csőd iránti folyamodás benyújtatik, fekszik minden vagyona, vagy azon kívül is. Azon törvényhatóság keblében, mellyhez a csődöt rendelő törvényszék tartozik, csak a csődfolyamodás benyújtásáig történhetvén a betáblázás , kérdés: hát a bukottnak más törvényhatóságokban fekvő javaira meddig történhetik a betáblázás? nevezetesen történhetik-e addig, mig az átküldő levél megérkezik, mellyben tudtára adatik az illető törvényhatóságnak a biróilag elrendelt csőd , ’s a javak birói zár alá vétele végett megkerestetik. 5. § A betáblázás által nyert elsőségről szól, de itt mindjárt hibásan áll, hogy csődület esetében a betáblázott követelés kielégítési elsőbbséggel bír, mert a hypotheka természete azt hozza magával, hogy a betáblázott követelésnek csődön kívül is azzal kell bírnia a később betáblázott, vagy épen be nem táblázott követelések közt a betáblázással terhelt javakra nézve. Továbbá ezen azt rendeli, hogy az egy köz- és tanácsgyűlés előtt táblázott követelések közt az elsőséget az adós levél kelte határozza el. E rendelet okát nem látom át. A betáblázásnak az valódi czélja, hogy mindenkit figyelmeztessen , hogy már az adós javai a betáblázott észlettel terhelve lévén, vigyázva hitelezzenek az adósnak ; már pedig, ha több kötelezvényt egy nap tábláztanak be , így egyik hitelező a másikat elővigyázatra nem figyelmeztető. Sőt a ravasz adós a felhívott törvényes rendelet mellett hitelezőjét igen könnyen kijátszhatja az által, hogy egy előbbre tett keletű hamis költött kötelezvényt a hitelezővel ugyanazon nap tábláztat be, és ez által a kijelölt törvény erejénél fogva hamis kötelezvényével jólelkű hitelezőjének elibe rugtat. Továbbá a törvény azt rendelvén, hogy a több napon át folytatva tartott közgyűlésen tett betáblázások egy napon történtekül veendők, ennek folytában az egy napon táblázott adósságok közt pedig a kötelezvény kelte határozza meg az elsőséget, e hibás törvény a következő zsidó fogásnak szolgál alapul: a ravasz adós ellesi, hogy a közgyűlés elsőbb napjain micsoda keletű kötelezvények tábláztatnak be ellene, és ő a gyűlés utolsó napján minden addig azon gyűlés alatt betáblázott kötelezvénynél előbbi keletű hamis kötelezvényt tábláztat magára, és így elidálja jólelkű hitelezője betáblázását. — Hogy az itt leírt fogásokkal gyakran élnek, azt minden gyakorlott ügyvéd jól tudja. Honnan azt vélném rendelendőnek, hogy a keletre való tekintet nélkül, az egy napon táblázott követelések egymás közt semmi elsőbbséggel ne bírjanak, hanem ha az illető vagyonból ts ijejsen ki nem lennének, aránylag nyerjenek kielégittetést. Fzenkhoz még azt hinném hozzáadandónak,„hogy miden a betáblázott adósság az ezzel terhelt ingatlan vagyoni és csúcületi per nélkül elégíttetik ki, ha több később táblázott követelések is feküdnének a vagyonon, ekkor is csak a kielégítés megkívánása napjától egy évre visszafelé járó kamattal fizettessék ki a tőke, a többi kamat pedig csak akkor ,ha a később táblázott követeléseknek egy évi kamattali kielégítése után marad fen pénz, és ekkor aztán minden betáblázott adósságtól az egy éven túl fenlévő kamatok aránylag fizettessenek ki. A 6, 7 és 8ik S-ra semmi észrevételem. A lölki foglalata teljesen ellenkezik a hitelezés szokott rendével, a pénzkölcsönzés biztos és helyes kezelésével, ’s merőben gyakorlat elleni, mert főkép közpénztáraknál a kötelezvényt előbb betábláztatják, és azután adják át az öszletet, mellyről a betáblázott kötelezvény szól, ahonnan e rendeletének épen megfordítva kellene lenni, t.i.a betáblázásból származó elsőség a betáblázás napjától legyen számítandó, még ha a betáblázási ősziéz később adatott is át az adósnak, mert hiszen a későbbi hitelezők, már a kötelezvény betárflázása által megint véli, hogy mennyi kötelezés terheli az adós javait. Hogy a betáblázási törvény említett rendelete milly hibás, a gyakorlat szomorúan mutatja. Nevezetesen ez a legtöbbszöri eset: az adós kikéri a bizonyítványt a megyétől, hogy rája semmi sincs betáblázva; a bizonyítványt kiadják, mert csakugyan nincs semmi betáblázás. A bizonyítvány következtében az illető pénztár hitelez, de mivel a pénztári hitelezési kirendelések rendesen többre mennek, mint mennyi pénz a pénztárban folytonosan van, addig míg a kirendelt sominál a folyamodó megkapja, azalatt az adósra újabb betáblázások tétetnek más által. Sőt ha a kirendelés napján rüszint kikapja is a kért kölcsönt az adós, de mivel előbb történik a pénzkiadás mint a betáblázás, hányszor élnek azon ravasz fogással, hogy az illető hatóságnál azalatt magokra betáblázást tétetnek, mig az illetéspénztárnál az arról, —hogy ellenntik ninc ipmmi betáblázva.—előlegesen kivett bizonyitvánnyal fölszedik a kölcsönzött sommal, és midőn a bizonyítványnak hivő hitelező a kötelezvényt betábláztatja, csak akkor látja, hogy a bizonyítvány kiadása után történt betáblázások által az ő hitelezése betáblázási alap nélkül maradt. Pédául csak a nemzeti színház pénztárának Sz. R.-k esetére utalok, ha szükséges volna több példát is számlálhatnék elő. A flikciót fentebb szólottam. A 12ikóhoz azt kellene hozzátenni, hogy a betáblázásokról hiteles bizonyítvány, megyéknél a levéltárnok, városoknál a telekbíróság jelentésére adassék ki, és a kijelölt jelentést tevő tisztek kármentesítés terhe alatt kezeskednek jelentésük tartalmáért. A 13, 19, 20 és 21k SS azt jelölik ki, hogy a nemesi javakra intézendő betáblázásnak mikép kell történni és mik eredményei. A 14, 15, 16, 17 és 18ik SS pedig a polgári javakra tett betáblázás módját és eredményét határozzák meg, e szerint itt a szabad községekben fekvő és jobbágyi javakat figyelemre sem méltatták. l\\ A polgári javakra intézendő betáblázás módja,'ska betáblázással terhelt illy javak eladását tárgyazó §§ok közül a gyakorlat két hiányt fedezett fel. lör Ha bírói foglalás alá kerül később táblázott vagy épen nem táblázott adósságokért a betáblázással terhelt vagyon, akkor mi történjék az előbbi betáblázás irányában? Ez iránt a törvénynek világosan azt kellett volna rendelni, hogy valahányszor a bírói foglalás polgári fekvő javakra intéztetik, a végrehajtó biró a betáblázási és telekkönyvet vivő hivataltól írassa ki: vájjon van e betáblázás a foglalás alá került vagyonon; ’s ha van, ekkor a biró előbb is a korábban betáblázott követelőket szólítsa fel ’s figyelmeztesse a birói végrehajtásra; és ha ezek az adóssal máskép nem egyeznének, előbb a foglalás alá került vagyonra táblázott, és az adóstól valóknak elismert követeléseket a táblázás sorozata szerint, utolsó évi kamatjokkal fizesse ki, és ami ezután fenmarad, azt fordítsa a végrehajtó bíró azon keresetnek és ennek járulékai szállítására, mellynek kielégítése végett keletkezett ugyan egyenesen a foglalás, de a foglalás alá került vagyonon elsőbbséggel biró adósságok feküdtek. Már Annak ki nem jelölése, hogy ha az adósnak betáblázással terhelt java nem ér többet, vagy annyit sem, mint a rá betáblázott követelés ,’s azon vagyonán kívül semmi egyebe nincs ; micsoda egyéb terhek vétessenek ki, bár csőd nincs is, h— a betáblázott követelés előtt a vagyont árából? P. o. történt, hogy egy adósnak minden ingóságait már előlegesen biróilag elvették, csupán összesen 1000 v.forintot érő fekvő vagyona volt, ezen feküdt 1500 pellnyi betáblázott adósság, de házbérrel, adóval, patikai kontóval több évrőlstb. tartozott; A csődpert nem akartak indítani, mert ennek költségei még inkább apasztották volna a vagyontömeget: az volt tehát a kérdés, hogy ez utóbbi— a csődperben a betáblázott követelést is megelőző, —követelések, itt csődperen kívül a betáblázott adósságot milly részben előzhetik meg kielégíttetésre nézve. Az illető bíróság 5 évi adót, másfél évi ház- és boltbért csat. akart előlegesen kirógni, úgy hogy alig maradt volna valami a betáblázott követelésre. — Szegény betáblázott követelés! Végre az iránt is szükség rendelkezni, hogy ha az ezen két pontban hiányként kijelölt tárgyban hozott határozatában az illető bíróságnak meg nem nyugosznak a félek, hogyan és hova történjék a felebbvitel. A nemesi javakat érdeklőbetáblázás k iránt hasonlókép kettős észrevételem van: 1) Ha átalános a betáblázás, úgy ez minden az adóstól a betáblázás napján valódilag birt, azon törvényhatóság keblében fekvő, javakat terhelje , de ne terhelje a betáblázás napja utáni időben szerzetteket. Továbbá ha az adósnak átalános betáblázással terhelt javai közöl, valaki valamit meg akar venni, ha a betáblázott követelő neki írott nyugtatványt nem ad arról, hogy megnyugszik azon fekvő vagyon eladásában és az átalános betáblázás alóli kivételében, akkor az eladott vagyonon is , bárha ára teljesen kifizettetett is,— mind addig rajta feküdjék az átalános betáblázás, mig azt vagy a vevő vagy az adós ki nem elégíti. — 2) Ha valamelly nemesi birtok bírói foglalás alá kerül, itt hasonlókép annak kell történni, mit fent az lső pont alatt a polgári javakra intézendő végrehajtás módjáról előadtam, éspedig ha álalános a betáblázás , akkor bármellyik azon törvényhatóságban fekvő vagyon lefoglalásánál, ha pedig a betáblázás kijelölt vagyonra van, úgy csak a betáblázásban kijelölt vagyon bírói foglalásakor kell az illető betáblázott elsőségi joggal bíró hitelezővel intézkedni. Egyébiránt véleményem szerint az átalános betáblázást a megyéknél sem kellene megengedni, hanem itt is köteleztessék a követelő a betáblázással terhelendő vagyonokat egyenként mindig megnevezni. Végül a törvény még két esetről nem rendelkezik: a) Ha azon vagyon, mellyen a betáblázás fekszik, titkon a betáblázott hitelező tudta nélkül elidegeníttetik, mi módon szerezzen magának a betáblázott követelés birtokosa elégtételt? Én azt tartom, hogy ugyanazon bíróság előtt és perrel támadja meg a betáblással terhelt vagyon későbbi birtokosát,^mellyel az adósba tartozás kiüzettetéseivégett^megtá- madhatja,-.és pedig ugyanazon egy perben. P.Jo.^adós nekem Rákos Iliál) utal, ’s az ezen somma ^táblázásával terhelt jószágot Erős, az én, mint követelő,megegyezésem nélkül birtokába veszi; nekem a kötelezvényben szóbeli pervan kötelezve, ezért én ugyanazon szóbeli perbe mind az adóst mind a vevőt megidéztetem, és elsőbb az adós tartozását, azután azt, hogy a vevőnél lévő vagyon valódi birtoka volt az adósnak a betáblázáskor bebizonyítván, keresetem mind a két alperes ellen egyszerre megítélendő. Ide.az adós elmarasztaltatásakor ha nem tenném ezt, később is hasonló szóbeli perrel (amint t. i. a kötelezvény szól) megpereshessem a vevőt, és ha bebizonyítom hogy valódi birtoka volt az adósnak a betáblázással terhelt vagyon, a vevő követelésemet ’s járulékit tartozzék kielégíteni a vett vagyonból, sőt okozott költségemet, ha abból ki nem telnék, azon felül még saját egyéb javaiból is tartozzék visszapótolni. — Ha pedig követelésemet csak formális perrel kereshetem, úgy ebbe idéztetve marasztaltassam el mind az adóst mind a vevőt. — b) Ha valakire olly követelést tábláztatnak, mellyel valónak el nem ismer, ezen kérdés mikép döntessék el? — Én erre nézve úgy vélekedem, hogy minden törvényhatóságnál a csődbíróság intézze el az illy kérdéseket; éspedig a következő módon: a betáblázással terhelt fél panaszlevelének mását az illető bíróság olly határozattal küldje meg a betáblázónak, hogy ez a végzésben kijelölt határidő alatt keresetét állítólagos adósa ellen ezen biróság elött indítsa meg. E kereset valódisága iránt a perui szóbeli, ’s a váltó ügyi rendes eljárással teljesen egyenlő legyen, ’s az ítélet a vallólestörvényszékhez vitessék feljebb, — hogy így hamar ellehessen intézni. Ez eljárás a hitel tekintetében azért fontos, mert a betáblázandó irat érvényessége a betáblázásnál nem vizsgáltatván meg, kifizetett, vagy hamis követelések betábláztatásával bárki hitelét megronthatni. A kitáblázásra nincs észrevételem. Közelebb azonban azon eset adta elő magát, hogy egy adósnak nagy summáról 10,000 poltról szóló betáblázott kötelezvénye volt, mellyel ő lassan kint 2000 ltig leszállított, és ekkor azt óhajtotta hitele nevelése végett, hogy az tessék ki a betáblázási jegyzőkönyvből, hogy ő már csak 2000 ittal tartozik a 10,000 fos kötelezvényre, mit az az iránti folyamodás és nyugtatványok befejezésével eszközöltettem. E szerint a törvénynek szükség lenne az iránt is rendelkezni, hogy a részletes kitáb- lázás te h e tő-e , és ha igen, mi módon lehető ? A vagyonhitel egészen a betáblázási törvényen alapszik, ettől függ a hitel ezen nemének megalapítása ,és ez képes a telekkönyv hiányát is némileg kipótolni, ezért kell tehát rajta lennünk, hogy minél jobb legyen a betáblázási törvény. Igaz, hogy a betáblázáshoz lekellék a jó telekkönyv, de nekünk ennek létéhez, jökép a megyéknél, semmi reményünk nem lehet mindaddig, mig az ősiség fenáll; az ősiség megszűnése a telekkönyv létét szükségkep huzandja maga után. De ha megszűnik is az ősiség, olly roppant munka, mint a telekkönyv, egykét év alatt létre ’s rendbe nem jöhet, sőt a telekkönyvnek úgy léte, mint nemléte esetében is a betáblázást helyesen szabályozó törvény és a fekvő javak eladása vagy bírói foglalásaitali elvétele körül, múlhatlanul szükségesek, a tőlem fent előszámlált eljárási rendeletek, hogy így mind a betáblázott követelések, mind a jólelkű vevő veszedelmezve ne legyenek. A betáblázási díjnak, ha úgy végzik a betáblázást mint én tervezem, egy negyede az aláíró elnöké, másik negyede az iktatóé, a többi két negyed pedig a városoknál a telekkönyvet vívő hivatalé, megyénél a levéltárnoké legyen, akik t. i. a kötelezvény másolatát beírják és a betáblázási rovatot viszik, vagy pedig az egész díj a hatósági pénztárba fizettessék. Valóban furcsa, hogy a törvény a betáblázási díszletét meghatározza és a kitáblázást ingyen térelni rendeli, mégis jelenleg a városoknál az elsőért a törvényesnél többet, az utolsóért pedig díjt vesznek. Az ilyen aztán magyar eljárás. A szabad községekben keblezett és jobbágyi javakra val betáblázásról és az ehez tartozó telekkönyvről is óhajtanám, hogy a törvényhozás részletesen és kimerítőleg rendelkezzék , mert e javak, kivált most, midőn az örökmegváltás forog szóban, nagy figyelmet érdemelnek. Volna még több mondandóm is betáblázási törvényünkre nézve, de a hírlap köréhez képest már eddig is terjedelmesen szólván róla, csak arra figyelmeztetem törvényhozóinkat, hogy a betáblázás olly fontos tárgy, mikép ezt néhány rendszeretlen Srok által nem lehet kellőleg kimerítve szabályozni és rendezni. TISZAVÖLGYI FIÓKTÁRSULAT gyűlése Szatmárban. Mart. 2kán délutáni 4 órakor kezdé meg a szatmár-vidéki társulat ülését. A megjelenők váratlanul nagy száma örvendetesen kimutatá, mennyire kezd minden részvét és figyelem e tárgy felé irányulni, ’s mi legörvendetesb jelenet gyanánt fölemlítendő, ülésünk — értem e tiszait — élénk volt ugyan, de komoly és méltóságteljes; bámultunk annak szemléletén, mikép ugyanazon elemek, mellyek éles lusája a délelőtti Ülésben keserűséggel tölte annyi kedélyt, most délután áll.