Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-16 / 593. szám

azt találjuk , hogy, ha az adózónép mindig időt nem vehet gazdasági elfoglalkozása közt, és minden eső után a kere­kek vágásait rögtön be nem tömheti, egyszerre annyi a ki­javítandó h­iány , hogy még itt ott kapkodva sem képes eleget tenni, azért minden helységben az útjavítás munkáját még némelly választott emberek sem vállalhatják fel, mert ha azoknak egész éven általi élelemre, vagy mindegyik igazí­tásra érdemlett bér nem adatik, nem fog lenni vállalkozó , de bármelly időben lépjen is valaki szerződésre a helységgel, a kézimunka terhe miatt érdemlett bért a helység nem győz­heti fizetni, mert csinált utain mindenki szabadon jár, és neki nem jövedelmezhet. — Mit tegyünk tehát akkor, ha jó utak kellenek, ha leggyakoribb kijavítások szükségesek, és so­kat nem fizethetünk? Akkor csakugyan nem késhetünk bár­melly mesterséges rendszerhez is fogni, mellyel rövid idő alatt kevés költséggel annyit tehetünk, mennyit sok idő alatt sok költséggel, vagy ugyan annyi ember erővel.­­ Így mi­­­dőn feltalált útcsináló gépemmel a teher súlyát igen meg­­könnyitendem, nem kételkedem, hogy az útcsinálási rend­­­szer szerencsésb fordulatával az utak jobb karbani tarthatá­­sában az adózó helységek igen nagy könnyebbséget látván, örömest fogadják gépemet, és sok egyén a vállalkozásnál mérsékelt bér mellett is élelmi keresetet fog nyerni átasináló gépem használásával, melly két izmos, vagy négy gyengébb vonó­marha ereje által négy kereken halad , és földszín vágó, földaprózó, hézagtömő és útsimító mű­szerekből áll, és azon sebességgel dolgozik, mellyel a vonó erő halad; ha az egy másodpercz alatt csak két lábnyit ha­ladt, , akkor azon percz alatt már hat, négyszög­lábnyi téren a kiálló rögöket felvágta, elaprózta , a kerékvágásokba töm­te , és megsimbotta, és azon dolgot egy óra alatt azaz 3600 másodpercz alatt 21,600 négyszög-lábnyi téren végzi el, és 10 óra alatt a folytonos mozgással 1000 öl hosszú 6 öl szé­les utat egészen újra betakarhat és megsimíthat, ha azon út színe földből vagy kövecsből áll; de magában értetik, hogy minden 3 vagy 4 órai munka után más megpihent vonósokat kell befogni, míg az előbbiek megpihennek, és takarmány­nyal ellát­tatnak, az erőmű felügyelője pedig ülve vagy áll­va , vagy sétálva végezheti fütyörészés mellett hivatalát. Ha pedig az útban föld alatt lappangó kövek, fagyökerek, vagy más akadályok ellenébe dolgoznék az erömműszer, a kémlő műszer által fel­adatik, és a dolgozó erőműszereket fölemeli mindaddig, míg az akadályokon a dolgozó műszerek keresz­­tültörnek. Illy közhasznú találmányom terjesztendő haszon­vételére alkalmat és utat egyedül az illető t. törvényhatósá­gok és szabad községek rendelkezései nyithatnak; én teljes bizodalommal és tisztelettel bátorkodom nyilvánítói, hogy, ha átcsináló gépemnek számos aláírót nyerendek, a hozzá szük­séges fa és vas anyagi műszereiről a kellő intézkedést azon­nal megteendem, és az illető kézművészekkel szerződésre lépek , kik előadásim után fognak működni. Ára pedig azon gépnek az aláírások számához irányozva általam úgy határoz­­tatik, hogy árát a gép egy hónapi használattal is visszafizethes­se a megvevőnek, a gép czélszerűségét illetőleg pedig árának felvétele előtt nyilvános próbatét után nyerendő, és a hírla­pokban közlendő bizonyítványnyal a károsodástól a vevőket biztosítandom. Az aláírásokat pedig bérmentes levelek által ’s csak e folyó 1847. évben, Esztergomba hozzám alólirthoz czimezve küldetni kérem. — Kiss Gábor, Esztergom sz. kir. város rendes mérnöke. IPARMÜTÁR. A közelebb múlt szent György-napi vásáron, Debreczenben következő kereskedő urak vásároltak az iparmű­­tárból: Abrudbányáról: Gergelyfy Antal; Debreczenből: Kar­dos László, Papp László , Papp Sándor, Petheő Sándor, Szik­­szay József; Déváról: Csiky Emanuel; Erzsébetvárosról : Szen­­kovics Miklós ; Keresztúrról: (Szitás) Pap Miklós , Novák Antal; Kolozsvárról: Ábrahám Antal, Flórián Antal, Mesko Antal; Ofenbányáról: Csiky Lázár ; Marosvásárhelyről: Csiky István, Kondray testvérek, Simay András; Nagybányáról: ifj. Csausz János és testvére; Nyíregyházáról: Graf György, Schmal Ká­roly; Somlyóról: Papp János ; Szászrégenről: Hellwig Károly, Martinovics testvérek ; Szászvárosról: Gombos György , Publik Márton; Szatmárról: Bogdánfy Gergely, Lengyel András , Len­gyel testvérek, Török Simon és Ember Kajlán; Szigethről: (Marmaros) Hollósy Simon, Ember Zachariás; Szőllősről: (Nagy) Zeiszler Miklós ; Tárcsáról: Szakál Antal; fordáról: Biluska Jakab, Harmath Kristóf; Udvarhelyről: Puskás Gergely ; Zi­­lahról: Imzon Lajos. — Alóli­olt igazgató kötelességének tartja a minden alkalommal az iparmű­torhoz , ’s ez által a hazai ipa­rossághoz újból csatlakozó ügybarátoknak szives köszönetet mondani, egyszersmind őszintén örvend már most tudathatni, hogy a legközelebbi medárdnapi vásár alkalmával Pesten nem­csak az eddig tartott különféle készítményekkel szolgálataiul, hanem a palotai sínnyomdából kikerülendő gyönyörű nyomtatott kelmékkel is fog kedveskedhetni. — Május 6án 1847. Nagy József, iparműtárs igazgató. KÜLFÖLD, (Journ. de St. Peters­bourg.) Május 1. A 30 millió ezüst rubelból, mellyek statuspapirosok vásárlására utalványoztattak, el fog vétetni azon 50 millió frank , mellyel a császári kormány a franczia banknál minap vásárlott pa­pirosokat fizetendi. Az e czélra Párisban kötött alkunak nagy hatása volt a pénzügyi és politikai világban, és azt a hírla­pok különféleképen magyarázták. Szabad legyen e rendsza­bály mibenlétét röviden előadnunk. A franczia bank megle­petve a különféle szerencsétlen körülményekből eredett pénz­­erisis által, hogy a kereskedés és ipar igényeinek megfelel­jen, ’s azokat a gyámolitástól, mellyet e nagy és hasznos hi­telintézetnél nyerni szoktak, meg ne foszsza, már különféle segédszerekhez nyúlt volt, u. m. Angliában felvett kölcsön­­hez és discontojának felemeléséhez. E lépések elégtelenek­nek mutatkoztak, és a bank a tárczájában heverő nyilvános kötelezvények eladását kezdte fontolóra venni, a közönség növekedő igényeinek megfelelni akarva, készpénzét szaporí­tandó.­­ E körülmények közt a császári kormány párisi ügy­viselőnk által a banknak mindkét részre nézve hasznos aján­latot tett, t. i. 50 millióig vásárolni kölcsönös megegyezés által meghatározott áron azon papirosokból, mellyeket a bank pénzzé fordítni kíván. Az alku legolt kölcsönös megelége­désre megköttetett. Hasznos volt az a bankra nézve, mivel ez magának ez után a szükséges pénzt kívülről szerzé,’s ma­gát megmenté azon kártól, mellynek a statuspapirosok kere­tének további csökkenése által kitéve lett volna, mert a pá­risi börzén illy nagymennyiségű eladó papirosok megjelenése kétségkívül értékek csökkenését idézte volna elő. De hasz­nos volt Francziaországra nézve is, mert olly alkalmatosan hárította el a készpénz hiányának veszedelmét, melly minden termesztő és iparforrásokra visszahatott,’s mivel elhárította a kereskedést dermesztő aggodalmakat, és helyreállítván a bizo­dalmát, a papirosok keretét ismét fölemelte. A franczia kor­mány, a bank és a részrehajlatlan sajtó el is ismerték a császári kormány e szolgálatának és Francziaország iránti jóakaratá­nak érdemét. Menjünk most át saját érdekeinkre és vizsgáljuk, minő hasznokat hajtott Oroszországnak a franczia pap­rosok vásárlása. A császári kincstár az 5 pereles papirosokat 175 frank és 75 centimen vévé meg. Rövid idő alatt keletjök ismét rendes állapotukba fog visszatérni, melly jóval 122 frank volt. Nem tekintve tehát a több mint 2 millió évi jövedelmet, mely­­lyet Oroszorság készpénzének ez elhelyezéséből húzand, a császári kincstárnak kilátása van, e papirosokat később több millió nyereséggel eladhatni. Azonban e haszon becse csak alárendelt azon haszonhoz képest, mellyet ez üzlet a keres­kedési érdekeknek tett. Köztudomás szerint Francziaország a gabonaszükség miatt roppant gabonamennyiségeket kény­telen külföldről behozni. Mivel pedig Francziaországból Oroszországba a kivitel igen csekély, Francziaországnak csaknem minden gabonát, mellyet kikötő­nkben vesz, kész­pénzzel kell fizetnie, holott épen ennek van díjával. E kö­rülmény ez ország kereskedését főkép az északamerikai egyesült tartományok felé vezérli, mellyek fölösleges gabo­nával bírnak, ’s hova a franczia kivitel 8-9szer nagyobb mint Oroszországba. Már miután a császári kormány gabo­nánk fizetését Francziaországnak ama papirosvásárlás által megkönnyebbíti, ez ország kereskedését kikötő­nk felé vezeti vissza, é s Oroszország gabonájának igen magas áron elkelé­­sét idézi elő. Azoknak pedig, kik a pénzügyi közlekedé­sekben nem igen jártasak, csak azt jegyezzük meg, hogy ez üzlet épen nem okozza az éreznek kifolyását Oroszországból. A kereskedési mérleg, tekintve a roppant gabonamennyisé­get, mellyel mi Francziaországnak szolgálhatunk, szükség­kép visszavezetendi a készpénzt piaczainkra, s végre az fog kiderülni, hogy Oroszország a franczia banknál tett papiros­­vásárlásokat gabonával fizeté. Jelen czikkünk határai nem engedik meg, hogy a politikai szemléletekbe bocsátkozzunk, mellyeket a sajtó és a pártszellem különféle közlönyei ez üzlet körül teltek. Némellyek Oroszország szándékát pillan­ták meg Francziaország és Anglia közé állni, és köztök még nagyobb meghasonlást idézni elő; mások azt, hogy a sz.­pé­­tervári és párisi kabinetek politikai viszonyainak megváltoz­­tatására itt egyengettetik. Némellyek a császári kormánynak azon tartalék-gondolatot tulajdoníták, hogy előkészílni akarja a lehetőséget a párisi pénzpiac­on parancsolni, és azt ez 50 millióval nyomasztani, oda dobathatván e tömeg a keretek csökkentésére crisis pillanatában. Ez más szavakkal nem lenne egyebet, mint hogy Oroszország a papirosokat, mely­­lyeket 50 millión vásárolt, 40 vagy 45 millión fogja eladni ’s magát 5—10 millió frank veszteségnek vetni alá, csupán hogy Francziaországnak ártson. Azonban nem tartózkodunk tovább mindazon fonákságok feszegetésénél, mellyeket ez ügyben a napi sajtó terjesztett. Paris, máj. 4ke. A francziák és angolok felfogásának ellentéte ritkán mutatkozott olly világosan, mint a segélynél, mellyet nekik az orosz milliók nyújtottak. Midőn köztudo­mássá lett, hogy Oroszország a franczia bank papirosait megvette, a franczia politikusok egyetértettek abban, hogy a milliók mögött sok mindenféle lappang; legtöbben az orosz franczia szövetség kezdetét szaglálták, és egyszers­mind orosz tiltakozást Angliának Krakó iránti rokonszenve és Poroszországnak alkotmányosságra lépése ellen. Az an­golok, kik most szinte tapasztalni kénytelenek, hogy Orosz­ország nekik is mintegy 50 millió frankkal segítségekre jön, egészen,máskép­viselik magukat, mint a mi párisi politiku­saink. Ők is kérdik, mit jelent ez, és kiszámítják, hogy az orosz 88 fonton vásárolja azt, mi jobb időkben 100 fontot érend, ’s hogy ezen felül Angliából évenkint mintegy 70,000 font ilget fog húzni. A Times ezért kedvetlenül csóválja fe­jét a barátságos segedelem felett. A Daily News, melly az angol középrend szellemét még világosabban kifejezi, telve van boszusággal, ’s azt mondja, hogy a barbárok terpesz­kedni szeretnek, ’s minthogy az orosz katonai parádék és manőverek Európában különös nagy tetszést nem nyernek, Oroszország most heverő pénzének millióival téteti meg a diszmenetet. Az angol büszkeség sértve érzi magát, m­ig a franczia hiúságnak a hízelgés tetszésére volt; az angol a jö­vendő dolgokat számítja, míg a franczia a nap adományai­nak örvendett; az angol font számra boszankodik azon, hogy az orosz nagylelkűség sokba kerülend, mig a franczia e nagylelkűségre orosz-franczia szövetség légvárát építi. Az eseménynek e feszegetései közt az igaz középest van. Az an­golnak igaza van, midőn azt hiszi, hogy az orosz pénzére vetette szemeit; a franczia pedig szinte oly kevéssé csalatko­zik , midőn azt képzeli, hogy az orosznak politikai czélja is van a dolog mellett. Ha Oroszország csupán nyerni akart volna, okosabban teszi, és többet nyer, ha tervét titokban tartja. Azonban nyilvánította azt, mivel egyszersmind er­kölcsi benyomásra törekedett. Azt akarja Oroszország, hogy tudja minden pénzes, mikint hazájának ennyi meg ennyi kö­telezvénye az ő kéziben van,­­s könnyű átlátni, milly kö­vetkezése leend­ő tudatnak. Még fontosabb ennél azon kö­rülmény, hogy Oroszország aranybányáinál fogva képes leend időről időre 100 milliókat hozni az európai piaczokra. Ne­kem úgy látszik, hogy e körülmény által a dolgok nemzet­­gazdászati alakulása lép elénk, melly legnagyobb befolyás­sal lehet egész Európa pénzv­izonyaira , és ha Oroszország bányái olly kimeritheslenek, a mint látszik, valóságos forra­dalomra vezetendnek a statusoeconomiában. NAGYBRITANNIA. Az alsóház május edikai ülésében Borthwick kérdést intézett a külügyministerhez, mennyi­ből alapos a franczia kormány közlönyének, a J. d.Débats­­nak minapi jelentése a Portugáliában történt közbenjárásról, és minő természetű utasítások adattak ő felsége lissaboni követének? Palmerston lord eképen felelt: Mi az első kérdést illeti, őfelsége kormánya a dolgok jelen állását Por­tugáliában nem tekinti ollyannak, mintre a négyes szövet­ség határozatai alkalmazhatók volnának, minthogy e szerző­dés a jelen esetben fen nem forgó örökösödési villongásokra vonatkozik. A második kérdést illetőleg a ház át fogja látni, hogy arra, a mint tétetett, nem felelhetek, annyit mégis mondhatok, hogy ő felsége kormánya Portugáliában a ha­dakozó felek békés kiegyenlítését elősegítni akarja,és e czélra semmi erőmegfeszítést nem fog kímélni. — Ezek után az előbb Ashley most F­eldenféle tíz órai gyárbóll 151 szavazattal 88 ellen harmadszori felolvasás alá bocsáttatott. Ez meg­lévén, Manners lord újra előhozta a néhány nap előtt félben­­ szakított indítványát Görögország iránt, miszerint minden kamatszolgáltatások a görög statuskölcsön számára 1847 és január­­től kimutatva, a ház elé terjesztessenek. Beszédé­ben ismételte a görög kormány elleni vádait. Az indítványt Arundel gróf és S­urre­y, az athenei követ veje, támo­gatták. Palmerston lord hosra és legalább modorára nézve mérsékelt beszédet tartott; mondá, hogy Manners lord komor rajzolásai a görög állapotokról, az országos pén­zek elsikkasztása staluslisztviselők által, a csikarások, erő­szakoskodások, az utak bátortalansága, a kínzó pad alkal­mazása ’sat, átalában véve igazak , azonban Angliának sem joga sem czélja Görögország belü­gyeibe avatkozni, é s eb­be szabni, hogyan és minő ministérium által kormányoztassék. Angol, orosz és franczia párt­képtelenség Görögországban; nem is kíván ott Anglia semmi pártbefolyást, hanem csak azt, hogy Görögország boldog , szabad és független legyen. A jelen kérdésnél Anglia csupán a pénz szempontjából indul ki, és e tekintetben ő felsége kormánya kénytelen volt előter­jesztéseket tenni a kötelességében hanyag görög kormány­nak , melly előterjesztéseknek, úgy hiszi sikerök el nem ma­­radand. Azonban igaz, hogy a belső öszszefü­ggés kedvéért ez előterjesztésekben a bri­t kormány nézete sem hallgatta­tott el, Görögország belső állapotáról. — A kivánt számadá­sok megigérteltek. FRANCZIAORSZÁG. (Journ. d. Débats.) Tudva vannak a számos és fontos szolgálatok, miket Eynard genfi tőzsér Görögországnak és ez ország függetlenségének és kormányá­nak húsz év óta szakadatlanul tett. Ma azt halljuk, hogy a gö­rögök e nagylelkű barátja, ismét új bizonyságát adta kimerít­­hetlen áldozatainak. Értesülvén a demonstratióról, mellyet az angol kormány tett azáltal, hogy három sorhajót küldött a kölcsön hátralevő kamatainak követelésére, mellyeket a görög kormány szolgáltatni nem képes. Eynard úr azt írta Ottó ki­rály ő felsége cabinete elnökének, hogy ha Anglia követe­léseitől el nem áll, ő kész azon összeget a görög kormány­nak szolgáltatni. E nagylelkű cselekedet emlékeztet minden­kit arra, hogy Eynard úr 1829 ben, midőn az európai hatal­masságok Görögország iránt magukat még nem határzák volt el, és annak segélyt még nem nyújtottak, 700,000 frankot küldött minden kezesség nélkül ez országnak ’s azt ezáltal egy közelgő erisistől mentette meg. Május elején a párisi hírlapokban némelly levelek Cubiéres tábornok volt minister Thiers alatt és pair alá­írásával nyilváníttattak, mellyek által megmutatni ipar­kodik, hogy midőn ő 1842 ben Parmentier ur részére a goulienansi bányák művelését a kormánynál kiesz­közölni akaró, az mondatott neki, hogy kívánsága csak olly feltétel alatt fog teljesittetni, ha bizonyos köztiszt­viselők a vállalat hasznaiban részesittetnek. Ezen megvesz­tegetési vád, mellyet Cubiéres a kormány ellen emel, nagy mozgásba hozta a sajtót. A követkamarában május 3-án a budget rendkívüli és pótló rovatai folytatólag tárgyaltatván napirenden az 1846 és 1847diki építkezési kiadások voltak. Muret de Bort a felebbi megvesztegetési ügyet hozta szóba. A kamara tagjai, úgy­mond, kétségkívül olvasták a hírlapok út­ján nyilvánosságra került levelet, és osztoznak az ő fel­indulásában. A kormány bizonyosan használni fogja ez al­kalmat a szükségessé vált felvilágosítás adására. Mondja meg a kormány, mi van azon vádban, és mit fog tenni an­nak irányában? A közepi­tések ministere előadja, hogy a cabinet ama levél nyilvánítása nyomán tanácsot tar­tott , 's a dolgot törvényes uton megvizsgáltatni rendelé. — C r e m i e u­x emlékezteté ez alkalommal a kamarát, mikép Mackay tengerügyminister minap maga vallotta meg, hogy bizonyos vasút vállalatból neki is 250 részvénye van, 's ez oknál fogva az elnök asztalán ugyanezen ülésben következő indítványt tett le: „A két kamara egyik tagja sem lehet vál­lalkozó vagy igazgató, vasúti vagy egyéb engedményeknél, mel­yeket a törvény , vagy kormány nyújt.“ A partkamarában május 4 én a tanácskozás fonalának fel­fogása előtt Teste úr volt középitési minister kért szót. Mint tisztviselő, úgymond, ’s mint a királynak volt ministere, magamnak is, a kamarának is tartozom azzal, hogy felvilá­gosítást adjak egy levél iránt, melly a másik kamarában olly nagy zajt okozott. Nevem ugyan nincs említve benne, de egy igazgatásommal öszvefüggő tárgy forog fen. Határozat- 331

Next