Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-16 / 593. szám
azt találjuk , hogy, ha az adózónép mindig időt nem vehet gazdasági elfoglalkozása közt, és minden eső után a kerekek vágásait rögtön be nem tömheti, egyszerre annyi a kijavítandó hiány , hogy még itt ott kapkodva sem képes eleget tenni, azért minden helységben az útjavítás munkáját még némelly választott emberek sem vállalhatják fel, mert ha azoknak egész éven általi élelemre, vagy mindegyik igazításra érdemlett bér nem adatik, nem fog lenni vállalkozó , de bármelly időben lépjen is valaki szerződésre a helységgel, a kézimunka terhe miatt érdemlett bért a helység nem győzheti fizetni, mert csinált utain mindenki szabadon jár, és neki nem jövedelmezhet. — Mit tegyünk tehát akkor, ha jó utak kellenek, ha leggyakoribb kijavítások szükségesek, és sokat nem fizethetünk? Akkor csakugyan nem késhetünk bármelly mesterséges rendszerhez is fogni, mellyel rövid idő alatt kevés költséggel annyit tehetünk, mennyit sok idő alatt sok költséggel, vagy ugyan annyi ember erővel. Így midőn feltalált útcsináló gépemmel a teher súlyát igen megkönnyitendem, nem kételkedem, hogy az útcsinálási rendszer szerencsésb fordulatával az utak jobb karbani tarthatásában az adózó helységek igen nagy könnyebbséget látván, örömest fogadják gépemet, és sok egyén a vállalkozásnál mérsékelt bér mellett is élelmi keresetet fog nyerni átasináló gépem használásával, melly két izmos, vagy négy gyengébb vonómarha ereje által négy kereken halad , és földszín vágó, földaprózó, hézagtömő és útsimító műszerekből áll, és azon sebességgel dolgozik, mellyel a vonó erő halad; ha az egy másodpercz alatt csak két lábnyit haladt, , akkor azon percz alatt már hat, négyszöglábnyi téren a kiálló rögöket felvágta, elaprózta , a kerékvágásokba tömte , és megsimbotta, és azon dolgot egy óra alatt azaz 3600 másodpercz alatt 21,600 négyszög-lábnyi téren végzi el, és 10 óra alatt a folytonos mozgással 1000 öl hosszú 6 öl széles utat egészen újra betakarhat és megsimíthat, ha azon út színe földből vagy kövecsből áll; de magában értetik, hogy minden 3 vagy 4 órai munka után más megpihent vonósokat kell befogni, míg az előbbiek megpihennek, és takarmánynyal elláttatnak, az erőmű felügyelője pedig ülve vagy állva , vagy sétálva végezheti fütyörészés mellett hivatalát. Ha pedig az útban föld alatt lappangó kövek, fagyökerek, vagy más akadályok ellenébe dolgoznék az erömműszer, a kémlő műszer által feladatik, és a dolgozó erőműszereket fölemeli mindaddig, míg az akadályokon a dolgozó műszerek keresztültörnek. Illy közhasznú találmányom terjesztendő haszonvételére alkalmat és utat egyedül az illető t. törvényhatóságok és szabad községek rendelkezései nyithatnak; én teljes bizodalommal és tisztelettel bátorkodom nyilvánítói, hogy, ha átcsináló gépemnek számos aláírót nyerendek, a hozzá szükséges fa és vas anyagi műszereiről a kellő intézkedést azonnal megteendem, és az illető kézművészekkel szerződésre lépek , kik előadásim után fognak működni. Ára pedig azon gépnek az aláírások számához irányozva általam úgy határoztatik, hogy árát a gép egy hónapi használattal is visszafizethesse a megvevőnek, a gép czélszerűségét illetőleg pedig árának felvétele előtt nyilvános próbatét után nyerendő, és a hírlapokban közlendő bizonyítványnyal a károsodástól a vevőket biztosítandom. Az aláírásokat pedig bérmentes levelek által ’s csak e folyó 1847. évben, Esztergomba hozzám alólirthoz czimezve küldetni kérem. — Kiss Gábor, Esztergom sz. kir. város rendes mérnöke. IPARMÜTÁR. A közelebb múlt szent György-napi vásáron, Debreczenben következő kereskedő urak vásároltak az iparműtárból: Abrudbányáról: Gergelyfy Antal; Debreczenből: Kardos László, Papp László , Papp Sándor, Petheő Sándor, Szikszay József; Déváról: Csiky Emanuel; Erzsébetvárosról : Szenkovics Miklós ; Keresztúrról: (Szitás) Pap Miklós , Novák Antal; Kolozsvárról: Ábrahám Antal, Flórián Antal, Mesko Antal; Ofenbányáról: Csiky Lázár ; Marosvásárhelyről: Csiky István, Kondray testvérek, Simay András; Nagybányáról: ifj. Csausz János és testvére; Nyíregyházáról: Graf György, Schmal Károly; Somlyóról: Papp János ; Szászrégenről: Hellwig Károly, Martinovics testvérek ; Szászvárosról: Gombos György , Publik Márton; Szatmárról: Bogdánfy Gergely, Lengyel András , Lengyel testvérek, Török Simon és Ember Kajlán; Szigethről: (Marmaros) Hollósy Simon, Ember Zachariás; Szőllősről: (Nagy) Zeiszler Miklós ; Tárcsáról: Szakál Antal; fordáról: Biluska Jakab, Harmath Kristóf; Udvarhelyről: Puskás Gergely ; Zilahról: Imzon Lajos. — Alóliolt igazgató kötelességének tartja a minden alkalommal az iparműtorhoz , ’s ez által a hazai iparossághoz újból csatlakozó ügybarátoknak szives köszönetet mondani, egyszersmind őszintén örvend már most tudathatni, hogy a legközelebbi medárdnapi vásár alkalmával Pesten nemcsak az eddig tartott különféle készítményekkel szolgálataiul, hanem a palotai sínnyomdából kikerülendő gyönyörű nyomtatott kelmékkel is fog kedveskedhetni. — Május 6án 1847. Nagy József, iparműtárs igazgató. KÜLFÖLD, (Journ. de St. Petersbourg.) Május 1. A 30 millió ezüst rubelból, mellyek statuspapirosok vásárlására utalványoztattak, el fog vétetni azon 50 millió frank , mellyel a császári kormány a franczia banknál minap vásárlott papirosokat fizetendi. Az e czélra Párisban kötött alkunak nagy hatása volt a pénzügyi és politikai világban, és azt a hírlapok különféleképen magyarázták. Szabad legyen e rendszabály mibenlétét röviden előadnunk. A franczia bank meglepetve a különféle szerencsétlen körülményekből eredett pénzerisis által, hogy a kereskedés és ipar igényeinek megfeleljen, ’s azokat a gyámolitástól, mellyet e nagy és hasznos hitelintézetnél nyerni szoktak, meg ne foszsza, már különféle segédszerekhez nyúlt volt, u. m. Angliában felvett kölcsönhez és discontojának felemeléséhez. E lépések elégteleneknek mutatkoztak, és a bank a tárczájában heverő nyilvános kötelezvények eladását kezdte fontolóra venni, a közönség növekedő igényeinek megfelelni akarva, készpénzét szaporítandó. E körülmények közt a császári kormány párisi ügyviselőnk által a banknak mindkét részre nézve hasznos ajánlatot tett, t. i. 50 millióig vásárolni kölcsönös megegyezés által meghatározott áron azon papirosokból, mellyeket a bank pénzzé fordítni kíván. Az alku legolt kölcsönös megelégedésre megköttetett. Hasznos volt az a bankra nézve, mivel ez magának ez után a szükséges pénzt kívülről szerzé,’s magát megmenté azon kártól, mellynek a statuspapirosok keretének további csökkenése által kitéve lett volna, mert a párisi börzén illy nagymennyiségű eladó papirosok megjelenése kétségkívül értékek csökkenését idézte volna elő. De hasznos volt Francziaországra nézve is, mert olly alkalmatosan hárította el a készpénz hiányának veszedelmét, melly minden termesztő és iparforrásokra visszahatott,’s mivel elhárította a kereskedést dermesztő aggodalmakat, és helyreállítván a bizodalmát, a papirosok keretét ismét fölemelte. A franczia kormány, a bank és a részrehajlatlan sajtó el is ismerték a császári kormány e szolgálatának és Francziaország iránti jóakaratának érdemét. Menjünk most át saját érdekeinkre és vizsgáljuk, minő hasznokat hajtott Oroszországnak a franczia paprosok vásárlása. A császári kincstár az 5 pereles papirosokat 175 frank és 75 centimen vévé meg. Rövid idő alatt keletjök ismét rendes állapotukba fog visszatérni, melly jóval 122 frank volt. Nem tekintve tehát a több mint 2 millió évi jövedelmet, melylyet Oroszorság készpénzének ez elhelyezéséből húzand, a császári kincstárnak kilátása van, e papirosokat később több millió nyereséggel eladhatni. Azonban e haszon becse csak alárendelt azon haszonhoz képest, mellyet ez üzlet a kereskedési érdekeknek tett. Köztudomás szerint Francziaország a gabonaszükség miatt roppant gabonamennyiségeket kénytelen külföldről behozni. Mivel pedig Francziaországból Oroszországba a kivitel igen csekély, Francziaországnak csaknem minden gabonát, mellyet kikötőnkben vesz, készpénzzel kell fizetnie, holott épen ennek van díjával. E körülmény ez ország kereskedését főkép az északamerikai egyesült tartományok felé vezérli, mellyek fölösleges gabonával bírnak, ’s hova a franczia kivitel 8-9szer nagyobb mint Oroszországba. Már miután a császári kormány gabonánk fizetését Francziaországnak ama papirosvásárlás által megkönnyebbíti, ez ország kereskedését kikötőnk felé vezeti vissza, é s Oroszország gabonájának igen magas áron elkelését idézi elő. Azoknak pedig, kik a pénzügyi közlekedésekben nem igen jártasak, csak azt jegyezzük meg, hogy ez üzlet épen nem okozza az éreznek kifolyását Oroszországból. A kereskedési mérleg, tekintve a roppant gabonamennyiséget, mellyel mi Francziaországnak szolgálhatunk, szükségkép visszavezetendi a készpénzt piaczainkra, s végre az fog kiderülni, hogy Oroszország a franczia banknál tett papirosvásárlásokat gabonával fizeté. Jelen czikkünk határai nem engedik meg, hogy a politikai szemléletekbe bocsátkozzunk, mellyeket a sajtó és a pártszellem különféle közlönyei ez üzlet körül teltek. Némellyek Oroszország szándékát pillanták meg Francziaország és Anglia közé állni, és köztök még nagyobb meghasonlást idézni elő; mások azt, hogy a sz.pétervári és párisi kabinetek politikai viszonyainak megváltoztatására itt egyengettetik. Némellyek a császári kormánynak azon tartalék-gondolatot tulajdoníták, hogy előkészílni akarja a lehetőséget a párisi pénzpiacon parancsolni, és azt ez 50 millióval nyomasztani, oda dobathatván e tömeg a keretek csökkentésére crisis pillanatában. Ez más szavakkal nem lenne egyebet, mint hogy Oroszország a papirosokat, melylyeket 50 millión vásárolt, 40 vagy 45 millión fogja eladni ’s magát 5—10 millió frank veszteségnek vetni alá, csupán hogy Francziaországnak ártson. Azonban nem tartózkodunk tovább mindazon fonákságok feszegetésénél, mellyeket ez ügyben a napi sajtó terjesztett. Paris, máj. 4ke. A francziák és angolok felfogásának ellentéte ritkán mutatkozott olly világosan, mint a segélynél, mellyet nekik az orosz milliók nyújtottak. Midőn köztudomássá lett, hogy Oroszország a franczia bank papirosait megvette, a franczia politikusok egyetértettek abban, hogy a milliók mögött sok mindenféle lappang; legtöbben az orosz franczia szövetség kezdetét szaglálták, és egyszersmind orosz tiltakozást Angliának Krakó iránti rokonszenve és Poroszországnak alkotmányosságra lépése ellen. Az angolok, kik most szinte tapasztalni kénytelenek, hogy Oroszország nekik is mintegy 50 millió frankkal segítségekre jön, egészen,másképviselik magukat, mint a mi párisi politikusaink. Ők is kérdik, mit jelent ez, és kiszámítják, hogy az orosz 88 fonton vásárolja azt, mi jobb időkben 100 fontot érend, ’s hogy ezen felül Angliából évenkint mintegy 70,000 font ilget fog húzni. A Times ezért kedvetlenül csóválja fejét a barátságos segedelem felett. A Daily News, melly az angol középrend szellemét még világosabban kifejezi, telve van boszusággal, ’s azt mondja, hogy a barbárok terpeszkedni szeretnek, ’s minthogy az orosz katonai parádék és manőverek Európában különös nagy tetszést nem nyernek, Oroszország most heverő pénzének millióival téteti meg a diszmenetet. Az angol büszkeség sértve érzi magát, mig a franczia hiúságnak a hízelgés tetszésére volt; az angol a jövendő dolgokat számítja, míg a franczia a nap adományainak örvendett; az angol font számra boszankodik azon, hogy az orosz nagylelkűség sokba kerülend, mig a franczia e nagylelkűségre orosz-franczia szövetség légvárát építi. Az eseménynek e feszegetései közt az igaz középest van. Az angolnak igaza van, midőn azt hiszi, hogy az orosz pénzére vetette szemeit; a franczia pedig szinte oly kevéssé csalatkozik , midőn azt képzeli, hogy az orosznak politikai czélja is van a dolog mellett. Ha Oroszország csupán nyerni akart volna, okosabban teszi, és többet nyer, ha tervét titokban tartja. Azonban nyilvánította azt, mivel egyszersmind erkölcsi benyomásra törekedett. Azt akarja Oroszország, hogy tudja minden pénzes, mikint hazájának ennyi meg ennyi kötelezvénye az ő kéziben van,s könnyű átlátni, milly következése leendő tudatnak. Még fontosabb ennél azon körülmény, hogy Oroszország aranybányáinál fogva képes leend időről időre 100 milliókat hozni az európai piaczokra. Nekem úgy látszik, hogy e körülmény által a dolgok nemzetgazdászati alakulása lép elénk, melly legnagyobb befolyással lehet egész Európa pénzvizonyaira , és ha Oroszország bányái olly kimeritheslenek, a mint látszik, valóságos forradalomra vezetendnek a statusoeconomiában. NAGYBRITANNIA. Az alsóház május edikai ülésében Borthwick kérdést intézett a külügyministerhez, mennyiből alapos a franczia kormány közlönyének, a J. d.Débatsnak minapi jelentése a Portugáliában történt közbenjárásról, és minő természetű utasítások adattak ő felsége lissaboni követének? Palmerston lord eképen felelt: Mi az első kérdést illeti, őfelsége kormánya a dolgok jelen állását Portugáliában nem tekinti ollyannak, mintre a négyes szövetség határozatai alkalmazhatók volnának, minthogy e szerződés a jelen esetben fen nem forgó örökösödési villongásokra vonatkozik. A második kérdést illetőleg a ház át fogja látni, hogy arra, a mint tétetett, nem felelhetek, annyit mégis mondhatok, hogy ő felsége kormánya Portugáliában a hadakozó felek békés kiegyenlítését elősegítni akarja,és e czélra semmi erőmegfeszítést nem fog kímélni. — Ezek után az előbb Ashley most Feldenféle tíz órai gyárbóll 151 szavazattal 88 ellen harmadszori felolvasás alá bocsáttatott. Ez meglévén, Manners lord újra előhozta a néhány nap előtt félben szakított indítványát Görögország iránt, miszerint minden kamatszolgáltatások a görög statuskölcsön számára 1847 és januártől kimutatva, a ház elé terjesztessenek. Beszédében ismételte a görög kormány elleni vádait. Az indítványt Arundel gróf és Surrey, az athenei követ veje, támogatták. Palmerston lord hosra és legalább modorára nézve mérsékelt beszédet tartott; mondá, hogy Manners lord komor rajzolásai a görög állapotokról, az országos pénzek elsikkasztása staluslisztviselők által, a csikarások, erőszakoskodások, az utak bátortalansága, a kínzó pad alkalmazása ’sat, átalában véve igazak , azonban Angliának sem joga sem czélja Görögország belügyeibe avatkozni, é s ebbe szabni, hogyan és minő ministérium által kormányoztassék. Angol, orosz és franczia pártképtelenség Görögországban; nem is kíván ott Anglia semmi pártbefolyást, hanem csak azt, hogy Görögország boldog , szabad és független legyen. A jelen kérdésnél Anglia csupán a pénz szempontjából indul ki, és e tekintetben ő felsége kormánya kénytelen volt előterjesztéseket tenni a kötelességében hanyag görög kormánynak , melly előterjesztéseknek, úgy hiszi sikerök el nem maradand. Azonban igaz, hogy a belső öszszefüggés kedvéért ez előterjesztésekben a brit kormány nézete sem hallgattatott el, Görögország belső állapotáról. — A kivánt számadások megigérteltek. FRANCZIAORSZÁG. (Journ. d. Débats.) Tudva vannak a számos és fontos szolgálatok, miket Eynard genfi tőzsér Görögországnak és ez ország függetlenségének és kormányának húsz év óta szakadatlanul tett. Ma azt halljuk, hogy a görögök e nagylelkű barátja, ismét új bizonyságát adta kimeríthetlen áldozatainak. Értesülvén a demonstratióról, mellyet az angol kormány tett azáltal, hogy három sorhajót küldött a kölcsön hátralevő kamatainak követelésére, mellyeket a görög kormány szolgáltatni nem képes. Eynard úr azt írta Ottó király ő felsége cabinete elnökének, hogy ha Anglia követeléseitől el nem áll, ő kész azon összeget a görög kormánynak szolgáltatni. E nagylelkű cselekedet emlékeztet mindenkit arra, hogy Eynard úr 1829 ben, midőn az európai hatalmasságok Görögország iránt magukat még nem határzák volt el, és annak segélyt még nem nyújtottak, 700,000 frankot küldött minden kezesség nélkül ez országnak ’s azt ezáltal egy közelgő erisistől mentette meg. Május elején a párisi hírlapokban némelly levelek Cubiéres tábornok volt minister Thiers alatt és pair aláírásával nyilváníttattak, mellyek által megmutatni iparkodik, hogy midőn ő 1842 ben Parmentier ur részére a goulienansi bányák művelését a kormánynál kieszközölni akaró, az mondatott neki, hogy kívánsága csak olly feltétel alatt fog teljesittetni, ha bizonyos köztisztviselők a vállalat hasznaiban részesittetnek. Ezen megvesztegetési vád, mellyet Cubiéres a kormány ellen emel, nagy mozgásba hozta a sajtót. A követkamarában május 3-án a budget rendkívüli és pótló rovatai folytatólag tárgyaltatván napirenden az 1846 és 1847diki építkezési kiadások voltak. Muret de Bort a felebbi megvesztegetési ügyet hozta szóba. A kamara tagjai, úgymond, kétségkívül olvasták a hírlapok útján nyilvánosságra került levelet, és osztoznak az ő felindulásában. A kormány bizonyosan használni fogja ez alkalmat a szükségessé vált felvilágosítás adására. Mondja meg a kormány, mi van azon vádban, és mit fog tenni annak irányában? A közepitések ministere előadja, hogy a cabinet ama levél nyilvánítása nyomán tanácsot tartott , 's a dolgot törvényes uton megvizsgáltatni rendelé. — C r e m i e ux emlékezteté ez alkalommal a kamarát, mikép Mackay tengerügyminister minap maga vallotta meg, hogy bizonyos vasút vállalatból neki is 250 részvénye van, 's ez oknál fogva az elnök asztalán ugyanezen ülésben következő indítványt tett le: „A két kamara egyik tagja sem lehet vállalkozó vagy igazgató, vasúti vagy egyéb engedményeknél, melyeket a törvény , vagy kormány nyújt.“ A partkamarában május 4 én a tanácskozás fonalának felfogása előtt Teste úr volt középitési minister kért szót. Mint tisztviselő, úgymond, ’s mint a királynak volt ministere, magamnak is, a kamarának is tartozom azzal, hogy felvilágosítást adjak egy levél iránt, melly a másik kamarában olly nagy zajt okozott. Nevem ugyan nincs említve benne, de egy igazgatásommal öszvefüggő tárgy forog fen. Határozat- 331