Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-06-10 / 606. szám

szabb vitatkozásokra. Az egyiknél azon kérdés: várjon a jobbágytelken házzal biró nemes, ha ugyanabban ő maga nem lakik, hanem azt nem nemesnek bérbe adta, köteles-e ez katonát tartani vagy sem? Igennel döntetett el. A másiknál, miután tartalmából kitetszett, hogy kebelbeli Pribilina köz­sége, bizonyos Weisz bujtogatásai következtében, némelly már helytartóságilag is helyteleneknek ismert panaszok or­voslásának kieszközlése végett újra követeket küldött Bécs­­be, és ezek minden útlevél nélkül, csupán a községnek elöljárói bizonyítványa mellett ott is voltak, határoztatok: A nm. m. kir. helytartótanács keressék meg, miszerint mind Budán mind Bécsben rendelések tétessenek, hogy illy útle­vél nélküli emberek visszautasittassanak; a község elöljárói, hogy a földesur tudta nélkül a lakosokat rovatai merésztették, feleletre vonassanak ; a járásbeli sz.biró tovább az útlevél iránt nyomozást tegyen, mint végre az iránt is, hogy meny­nyiben és miben áll az érintett izgatási és bujtogatási me­­rény, bevalósulása esetére Szepesmegye megkerestetni fog­ván, hogy a bujtogatót, ki ott lakik, megfenyítse. — Ezek­hez csatolom azon szomorú hírt, hogy a­mint azt az e köz­gyűlésen tett nyilatkozatok és tapasztalásból ki­vehettük, minket nemcsak inség nyom, hanem különféle betegségek is, leginkább rothasztó idegláz, mi köztünk o­ly nagy ha­landóságot okoz, hogy újév kezdetétől május végéig egy szülöttre 6—9 halott jő. A rothasztó idegláz a megyeház börtöneibe is behatott, melly oknál fogva­­. első alispán fel­­hatalmaztatott, hogy a rosznak megakadályozása végett kel­lőleg intézkedjék. Május 21 -én ugyanazon első alispán el­nöklete alatt a jegyzőkönyv hitelesíttetvén a közgyűlés vé­get ért. — U. i. A marhahúsnak ára 12 kr. volt. A gabona­ára folyvást emelkedik. Búza egy pozs. mérő 20 ft, rozs 17 ft, árpa 13 ft, zab 7 ft 30 sz. váltóban. BUDAPESTI HIRHARANG. Nagy a panasz , hogy Budapesten semmi mulatság nincs, de ez is csak olly igazságtalan, mint sok más vád, mit mindjárt bebizo­­nyitandunk. Egy falusi úr neje ’s három lánya Pestre jöttek, ’s mult vasárnap mulatni akartak, még pedig úgy, hogy egy évre elég legyen. Reggel mindenek előtt a császárfürdőbe siettek, ’s mivel magyarok voltak, ’s az apa táblabiró és rendes gyüléseze , tehát igen természetes, hogy elkéstek, a gőzöst elszalaszták ’s két bérkocsin kelle kimen­­niök; ide számítva a fürdőt, zenét ’s viszajövet a gőzöst, a reggelivel együtt, költöttek nyolcz forintot; azután vasúton Váczra rándultak, ’s látták, hogy ott nincs mit látniok, visz­­szaröpültek tehát Palotára és ebédeltek — volna; mivel azonban helyet már nem kaptak, tehát Fólra siettek, ’s meg­győződtek , hogy az ottani kertben szintolly zöldek a fák, mint az ő tulajdon falujokban; ezen meglepő ’s egyszersmind nevezetes felfedezés után visszaindultak Palotára, ’s vég­telen örömükre most már bőségesen kaptak helyet, de fáj­dalom , az étel mind elfogyott, csak egy kis fagylaltat kap­tak még, mi éhgyomorra igen egészséges. Visszasiettek Pestre ’s a külvárosban hirtelen egy kis hideg sülttel barát­koztak meg, hogy a lóversenytől el ne maradjanak ; ezen vasúti kirándulások, a mellékkiadások ’s bérkocsikkal együtt csak tizenöt forintra rúgtak. A lóverseny páholylyal ’s némi frisstökkel együtt tizenkét forintot nyelt el, a hangverseny pedig ’s bérkocsi tizennégyet, ’s végre a színház, hol már csak támlásszékeket lehet­ kapni, nyolcz forintot hozott mozgásba. Összesen tehát ötvenhét ezüst forintot költe ezen kis család egy nap alatt mulatságra, ’s aztán mégis vannak, kik mondani merik, hogy Pesten nem lehet mulatni. Remél­jük, hogy az érintett tisztes család egy évre csakugyan be­éri e mulatsággal.­­ A vásár vége felé sem javult meg, és nagyon félnek, hogy a fizető hetet ismét több bukás fogja követni; az a legkülönösb, hogy a nagyobb termesztőknek sincs pénzök, mi azt látszik bizonyítani, hogy kevés kivé­tellel még olcsón adták el gabonájukat, ’s e szerint annak nagyobb része most csakugyan kizárólag nyerészkedők ké­vésben van. Azonban közelít az aratás a nép megvigasztalá­­sára, ’s akkor aztán az ő aratásuk alkalmasint meg fog szűn­ni. Itt egy furcsa történetkét kell egyúttal elmondanunk, e tél folytában egy ifjú bizonyos gazdag gabonakereskedő há­zába kezde járni, kinek lyányával tánczvigalomban ismerke­dett meg, ’s eleinte az apa előtt is gyakran kikelt a gabo­nauzsorások ellen; utóbb azonban az egyszerű tánczvigalmi ismeretségből forró szerelem lett, mit némileg talán az is előmozdita, hogy az apa vagyona a gabona­drágaság követ­keztében rögtön rendkívül megszaporodott, mert illy esetben aztán sokkal engedékenyebben okoskodik a leendő nő , mint az egyszerű ábrándozó ifjú. A szerelmesekből házaspár lett, ’s midőn néhány nap múlva menyekze után az új férj pénz­ről példálózgatott ipa előtt, az öreg úr hidegen viszonzá, miszerint sokkal üdvösb lesz, ha csak tulajdon keresmé­nyükből fognak élni. — A nemzeti színháznak jó vására volt, van tehát ismét pénzünk idegen művészek számára is; ha ezek elviszik jövő vásárig, akkor majd ismét megtölti néhány eredeti színmű a pénztárt, mint most, és ismét gyakorolhatni fogjuk a világtörténeti hírű magyar vendégszeretetet az ide­gen művészek irányában. Csak azt nem szeretjük, hogy a magyar fejek többnyire idegen lábakért dolgozni kénytelenek. — E napokban a nagyhidutczában egy vásári könyvszatócs ládáján többi közt Jósika legújabb regénye vala látható, igen rongyos megviselt állapotban, mire egy igen elhízott fiatal iró gúnyosan jegyzé meg: „Lám, lám, még ez is szatócs kezébe jutott már!“ — ’s azután tulajdon munkája után tu­dakozódott, mellyből azonban a szatócsnak nem volt pél­dánya, mi a fiatal szerzőt még büszkébb örömre hangoló, józanabb barátja mindazáltal ezt sugá neki: „Örvendhetsz, szerencsés barátom, hogy a te munkád példányai még mind tiszta ’s fölvágatlan állapotban gondosan őriztetnek!“ — Egyik számunkban kikeltünk az árveréseknél divatozó foly­tonos dobolás ellen, a­mi nemcsak szükségtelen, de káros is, ha a közelben levő betegeket és észszel dolgozókat illő tekintetbe veszszük. Erre egy t. collegánk azon elmés meg­jegyzést téve, hogy alkalmasint azért irtózunk a dobolástól, mivel már mi is közel állunk illy birói mulatsághoz. Meglehet, és mindenesetre hízelgő ránk nézve, hogy annyi hitellel bír­tunk , miszerint még illy divatos mulatsághoz is juthatunk, t. collegánk ellenben csak azért gúnyolódhatik, mivel vagy nem bír hitellel, vagy már nagyon is megszokta a dobot, követ­kezéskép nem irtózik többé tőle, mi ezen két állapot egyi­két sem tartjuk irigylésre méltónak. — Beszélik, miszerint a —házat és a —széket vasúttal akarják egymással kapcso­latba hozni, hogy bizonyos porokét ezentúl gyorsabban lehessen egyiktől a másikhoz szállítani; dologhoz értők mindazáltal fejeket csóválják és makacsul állítják, hogy csupán gőz által nehezen lehet itt gyorsabb haladást esz­közleni.­­• Külföldön a nagy drágaság miatt erővel di­vatba akarják hozni a lóhúsevést, de nem igen akar si­kerülni a terv; nálunk ellenben hamar lábra fogna e divat kaphatni, mivel a nemes lovakat nem terhelné, miután ter­mészetesen csupán a legolcsóbb, legsilányabb lovak fogná­nak vágóhídra kerülni. Ki tudja, talán még ezt is hamarább megérjük tehát, mint a szűz vállak megszeplősítését.— Mi nem járunk ugyan vendéglőkbe enni, de mégis figyelmez­tetjük az illetőket: vizsgálnák meg pontos szigorral a falu­ról jövő lyukászokat, mert többször láttunk már vendégfo­gadói szakácsokat a kocsik mögé sompolyogni és tuc­at számra összevásárlani olly baromfiakat, mellyek természe­tes halállal múltak ugyan ki, minden veszélyes betegség nél­kül , csupán az út terhes viszontagságai következtében; de azért mégis sokan vannak talán, kik illy sültet nem akarnak drága pénzükért enni. Lehet ugyan, hogy az illy finnyások ízlése csak előítéleten alapszik, de egy kis figyelem mégsem fog ártani.—Sokan nem tudják megmagyarázni: miért jár ez évben kevesebb ember az uszodákba és dunai fürdőkbe ? Azért, mert most minden drága, ’s a hideg fürdők rendkívül nagyobbitják az étvágyat. — A MEGHÍVÓ néhai tudós Horvát István emlékün­nepére, melly dicsőült József cs. kir. főherczeg ’s fen­séges nádorispánunk kegyelmes meghagyása értelmében jö­vő vasárnapon (június 13án) délelőtt 11 órakor a magyar nemzeti museum első emeletében levő könyvtári olvasó-te­remben tartalik, ’s melly alkalommal hazánk felnevezett jeles tudósa ’s m n. museumunk munkás tisztviselője fölött Mátray Gábor Széchenyi-országos könyvtári őr emlékbeszé­det mondana. Minden tisztes öltözetű vendég, a nőnemet is ide értve, szívesen láttatik. A m. n. museum igazga­tósága által. A PEST-VÁCZI VASUT­VONALON május 31 én utazott 885 személy; június 1én 905 sz.; 2án 697 sz.; 3án 2437 sz.; 4én 842 sz.; 5én 971 sz.; 6án 2089 sz. ’S így május 31 -étől június 6-aig bezárólag öszvesen 8826 személy. PÉCS VIDÉKÉRŐL június 11én. A jelen inség idején, úgy hiszem, legérdekesb leend, híreimet azzal kezdeni, minő karban vannak a vetések. Talán a jó Isten megkönyörül raj­tunk, mert ha csapás nem éri vetéseinket, bő aratást remél­hetünk; a burgonyára, kukoric­ára, de minden másra is eső kellene. Széna kevés lesz, mi a marhás gazdákat nem kissé aggódtatja. A szőlő bővebb áldást igér, mint tavai.— Nagy Scitovszky János kegyes püspökünk nagylelkűen ki­osztatta a szegény jobbágyok közt minden gabonáját, azon feltét alatt, hogy majd, ha lehet, természetben adják vissza, ’s ezen nagylelkűséget ím akkor is gyakorolja, midőn minden fillérét a nagyszerű apáczazárda felépítése igényli. — Hála ezért az emberiség nevében a nemes jóltevőnek.— Gyilkos­ságok , kivált Tolnában, nem ritkák; a lopások szinte gya­koriak , ’s leginkább pinczetörők számosan vannak , miből tehát azon következést lehetne vonni, hogy az emberek nem annyira éhesek , mint szomjasok. Y. D. tárgya, nem pedig, mint más népeknél, dicsőítője az élet­nek és mélyebb, tartósabb él­vezet forrása. Képző­művésze­tükben a hasznos és czélszerű, a mesterkélt és kiszámított esz­méje (?) tűnik ki, és nincs az, mint Európa műveit nemzetei­nél, a szépség eszméjének alá­rendelve. Vallásuk nem a ke­délyben gyökerez, hanem az észben, ezért a köznépnél nem is áll az egyébből babonás kép­­zelmek és szokásnál, a művel­teknél pedig puszta bölcseletté és erkölcstanná lesz. Szinte hi­ányzik náluk a magasabb be­csületérzés; ezért történeteik­ben nem találjuk ama honsze­­retetet, nemzeti lelkesedést és bajnokságot, mellynél fogva más népek egész korszakon át egymás fölébe emelkedni és az egykoruak és utódok tisztele­tét kivíni törekedtek. Egye­seknek, valamint az egész öszves népnek igyekezetét, vágyait, az érzéki szükségekre túlnyomólag fordított figyelem vezetik. (ez ugyan szabad fordítás, de mii­lyen ? hogy értsem?) És ezért náluk, mi a külső élet szük­ségeit illeti, mint az ipar, föld— nach 8us Werken des blossen Verstandes; solche Producte der höheren Poesie aber , um derentwillen sie andern geistig grossen Völkern an die Seite gestellt werden könnten , feh­len ihnen ganz; ibr Leben ent­behrt des hohem poetischen Genusses, und die Dichtung, die bei uns in ihren manigfal­­tigen Gestalten einen Haupt­schmuck des Lebens bildet, und in die wichtigeren Momente desselben verherrlichernd ein­greift , spielt bei ihnen eine sehr untergeordnete Rolle, und ist ihuen im Grunde nur Gegenstand der Unterhal­tung und Zerstreuung, nicht aber die Quelle eines tiefem lind nachhaltigeren Genusses. Ebenso ist in den Producten ihrer bildenden Kunst das Nütz­liche, das Zweckmässige, das Künstliche und überhaupt das Berechnete und vom Verstand und Fleiss Ausgehende in dem­selben Grade das Vorherrschen­de , in welchem diese Dinge bei unsern Kunstwerken um­gekehrter Weise den Forde­rungen der Idee des Schönen untergeordnet sind. Ihre Reli­gion wurzelt nicht in dem Ge­­müthe , sondern in dem Ver­művelés, csatornák, már régi Stande, und ist deshalb bei dem időkben kifejtve és tökélete- gemeinen Volke eine blosse sitve voltak , mi pedig a ke- Sache abergläubiger Vorstel­­délyre és képzelmi erőre hat, lungen und Gebräuche, bei den minden időben durva Gebildeten eine blosse Philoso- és műveletlen marad.1* phie und Moral. Ebenso fehlt ihnen im Allgemeinen der Sinn für höhere Ehre. Wir vermissen deswegen auch in ihrer Geschichte jene allgemeine Vaterlandsliebe und Nationalbegeiste­­rung und jene herrschende Tapferkeit, durch welche so viele andere Völker ganze Zeitalter hindurch sich selbst über die übri­gen Nationen zu erheben und Vor-, Mit- und Nachwelt zu ehren strebten. Der dritte Hauptcharacterzug der Chinesen endlich be­steht in dem Vorherrschen des sinnlichen Bedürfnisses, oder da­rin, dass sie stets überwiegende Rücksicht auf den Nutzen für das äussere Leben die Bestrebungen der Einzelnen wie der Gcsammt­­heit leitet. Wegen dieses vorherrschenden Sinnes finden wir auch in China alles, was dem äusseren Leben und seinen Bedürfnissen dient, wie z. B. die Industrie, den Ackerbau, das Kanalwesen, schon sehr früh in einem bedeutenden Grade entwickelt und ver­vollkommnet, während dagegen alles, was das Gemüth und die Phantasie anregt und hebt, zu allen Zeiten roh und unbehol­fen war.“ Minek fordította ez utolsó mondatot, hiszen már ott fen be­­czövekelte azt egyszer? — így fordít Bajza, nyájas olvasóm! Zűrzavar akár mennyi. Ura , S.-Kriegk , szépen, okosan 3 főjél— iemvonását a chinai népnek kiemeli és különbözteti; Bajza is az elsőt becsületes nevén megszólítja, a többieket azonban egymás­nak farkára névtelenül akasztja sőt a másodikat: ,,’S e népét­tel kezdi. Bizony több komolyságot vártam Bajzától. — A kinek szeme, füle van, Ítélje meg B. stylusát; részemről legalább azt senkinek sem ajánlom követendő példányul. Ildik füzet. Ez legeredetibb , azaz meg nem egyezhetvén S.­Kriegkkel attól, a zsidók­­aethiopokat és carthagoiakat illetőleg horrendum dictu­­­elpár­olt, hanem „alte Liebe rostet nieht“ és a komoly arcz csakhamar szende tó tükrévé lesz, és hála istennek , helyre áll a régi Bruderschaft Aegyptusnak áldott földén. De pillantsunk egyet magába a füzetbe. A zsidókat nem S.-K., hanem — megvallom , hogy nem tu­dom, ki után adta. A czikk nagyon jó. Az aethiopoknak páholyt szerzett a többi népek sorában , — S.-K.-nél csak a kakasülön, a bevezetés végén nyomorognak. Őket mint az idézett nevekből látszik: Heeren , Georgii és Burkhardból szedegető. A fellán­goló haragocska mégis furcsa egy valami; itt az aethiopoknál Schlossert csak úgy félvállal említi, mintha soha sem látta volna a szegény prr­t; például így szól régi uráról: ,,Sch. tehát azok­hoz látszik hajlani — B. nem hajlik azokhoz — kik az aegyptu­­sok műveltségét a hinduktól származtatják.“ Azonban B. is csak ollyan magyar vér- mint mi többiek: fellángol és ellángol; mert alig kacsintott látszatos függetlensége érzetében Sch. uramra , ’s már is karjai közé rogyik. Igen, jönnek az aegyptusiak, ’s ná­lok már alig akadunk másra, mint S.-K.-re. Elején áll egy igen szép és érzékeny declamatio , melly B. tollából folyt; nagyon helyén van egy felbomlott barátság felelevenítésére. Nem S.-K.­­böl meritvék : 155. lapon egy féllap geographicum; 158. és 159. lapon Prokeschból kétharmada egy lapnak, 161. I. két pont; 172 és 173 szinte két pont, az egyik Bajzaé, és 185­­. szinte B. tollából egy szinte nagyon érzékeny ’s pedig hosszú pont. Ennyi az , mi 153 — 185 lapig nem S.-K.-ból fordittatott. A carthagobeliek részint Heeren és Georgii, részint Sch.-K. után. A perzsákkal ismét S -K.-hez betér, de jó kedvében el­felejtvén , hogy már a 3ik füzet végén áll, sokáig mulat és na­gyot hörpent a perzsák történeti tömlőjéből. Én nem tudom, de sejtem , hogy a magyarok eredete foroghatott eszében, mert — szinte nem tudom de sejtem — valának, kik mondák, hogy mi a perzsákból bújtunk ki, — elég ahoz , a perzsák régi törté­netére 34 lapot pazarlott el Bajza. De ,­az istenek bosszúállók“ 's jön is ám a szánás, bánás; csak az sajnálatos, hogy késecs­­kén , azaz az a világ első , legérdekesebb ’s legnagyobbszerü népeinél, a görögök­ ’s kivált a rómaiaknál, és történnek mé­­ kClvald. NAGYBRITANNIA. Május 28-án a pünkösti rövid szü­net után mindkét ház folytatni kezdé üléseit, ’s mindkettőben a portugali ügyek iránt tétettek kérdések. A felsőházban Brougham lord kérdést ten : van-e a kormánynak valami kifogása azon kívánsága ellen, miszerint ő bizonyos, hit szerint létező oklevélnek, bizonyos egyességnek Anglia-, Franczia- és Spanyolországok között, melly a portugáli korona és a portugáli nép közti viszályok kiegyenlítését tárgyazza, a ház ebbe adatását kívánja? Lansdowne marquis az e kér­­désre a feleletadást jövő hétfőre ígérte. Az alsóházban e dol­got Ilume­ur hoz a szőnyegre. Kérdezte Russell lordtól: nincs-e a kormánynak kifogása az ellen , hogy a portugáli udvarnál levő britt ügynöknek adott utasítások a ház elibe terjesztessenek? Mre az utóbbi úgy nyilatkozott, hogy ő jelenleg a portugáli viszonyokra vonatkozó bármelly oklevél előadatását kénytelen megtagadni, annak idejében azonban mindezen okleveleket kész a háznak előterjeszteni. Hume erre azt mondá, hogy akkor már tán későn leend, és hogy a szerencsétlenség talán már meg lesz történve, és hogy jövő hétfőn kérdését ismételni fogja, egyszersmind kérdé a kül­­ügyministert: igaz-e, hogy Wylde ezredes erőszak-haszná­lásra van utasítva, ha a junta az ajánlott feltételekre rá nem állna. Palmerston azt feleli, hogy Francziaország, Spa­nyolország, Nagybritannia és Portugália közt intézkedés tör­tént a portugáli forradalom elnyomására, de az illető okle­velek nyilvánítása most még időelőtti volna. Sir R. P­e­e­­ kérdés váljon a közösen határozott rendszabályok a négyes szövetségen alapulnak-e, vagy pedig attól függetlenek. Pal­merston lord­akép nyilatkozók, hogy a britt kormány poli­tikája ez ügyben nem kifolyása azon szövetségnek, kivévén, hogy a portugáli kormány Angliához,­­mint a négyes szövet­ség egyik tagja fordult, a jelen rendszabályok ellenben az egyesség következményei.

Next