Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-06-10 / 606. szám
szabb vitatkozásokra. Az egyiknél azon kérdés: várjon a jobbágytelken házzal biró nemes, ha ugyanabban ő maga nem lakik, hanem azt nem nemesnek bérbe adta, köteles-e ez katonát tartani vagy sem? Igennel döntetett el. A másiknál, miután tartalmából kitetszett, hogy kebelbeli Pribilina községe, bizonyos Weisz bujtogatásai következtében, némelly már helytartóságilag is helyteleneknek ismert panaszok orvoslásának kieszközlése végett újra követeket küldött Bécsbe, és ezek minden útlevél nélkül, csupán a községnek elöljárói bizonyítványa mellett ott is voltak, határoztatok: A nm. m. kir. helytartótanács keressék meg, miszerint mind Budán mind Bécsben rendelések tétessenek, hogy illy útlevél nélküli emberek visszautasittassanak; a község elöljárói, hogy a földesur tudta nélkül a lakosokat rovatai merésztették, feleletre vonassanak ; a járásbeli sz.biró tovább az útlevél iránt nyomozást tegyen, mint végre az iránt is, hogy menynyiben és miben áll az érintett izgatási és bujtogatási merény, bevalósulása esetére Szepesmegye megkerestetni fogván, hogy a bujtogatót, ki ott lakik, megfenyítse. — Ezekhez csatolom azon szomorú hírt, hogy amint azt az e közgyűlésen tett nyilatkozatok és tapasztalásból kivehettük, minket nemcsak inség nyom, hanem különféle betegségek is, leginkább rothasztó idegláz, mi köztünk oly nagy halandóságot okoz, hogy újév kezdetétől május végéig egy szülöttre 6—9 halott jő. A rothasztó idegláz a megyeház börtöneibe is behatott, melly oknál fogva. első alispán felhatalmaztatott, hogy a rosznak megakadályozása végett kellőleg intézkedjék. Május 21 -én ugyanazon első alispán elnöklete alatt a jegyzőkönyv hitelesíttetvén a közgyűlés véget ért. — U. i. A marhahúsnak ára 12 kr. volt. A gabonaára folyvást emelkedik. Búza egy pozs. mérő 20 ft, rozs 17 ft, árpa 13 ft, zab 7 ft 30 sz. váltóban. BUDAPESTI HIRHARANG. Nagy a panasz , hogy Budapesten semmi mulatság nincs, de ez is csak olly igazságtalan, mint sok más vád, mit mindjárt bebizonyitandunk. Egy falusi úr neje ’s három lánya Pestre jöttek, ’s mult vasárnap mulatni akartak, még pedig úgy, hogy egy évre elég legyen. Reggel mindenek előtt a császárfürdőbe siettek, ’s mivel magyarok voltak, ’s az apa táblabiró és rendes gyüléseze , tehát igen természetes, hogy elkéstek, a gőzöst elszalaszták ’s két bérkocsin kelle kimenniök; ide számítva a fürdőt, zenét ’s viszajövet a gőzöst, a reggelivel együtt, költöttek nyolcz forintot; azután vasúton Váczra rándultak, ’s látták, hogy ott nincs mit látniok, viszszaröpültek tehát Palotára és ebédeltek — volna; mivel azonban helyet már nem kaptak, tehát Fólra siettek, ’s meggyőződtek , hogy az ottani kertben szintolly zöldek a fák, mint az ő tulajdon falujokban; ezen meglepő ’s egyszersmind nevezetes felfedezés után visszaindultak Palotára, ’s végtelen örömükre most már bőségesen kaptak helyet, de fájdalom , az étel mind elfogyott, csak egy kis fagylaltat kaptak még, mi éhgyomorra igen egészséges. Visszasiettek Pestre ’s a külvárosban hirtelen egy kis hideg sülttel barátkoztak meg, hogy a lóversenytől el ne maradjanak ; ezen vasúti kirándulások, a mellékkiadások ’s bérkocsikkal együtt csak tizenöt forintra rúgtak. A lóverseny páholylyal ’s némi frisstökkel együtt tizenkét forintot nyelt el, a hangverseny pedig ’s bérkocsi tizennégyet, ’s végre a színház, hol már csak támlásszékeket lehet kapni, nyolcz forintot hozott mozgásba. Összesen tehát ötvenhét ezüst forintot költe ezen kis család egy nap alatt mulatságra, ’s aztán mégis vannak, kik mondani merik, hogy Pesten nem lehet mulatni. Reméljük, hogy az érintett tisztes család egy évre csakugyan beéri e mulatsággal. A vásár vége felé sem javult meg, és nagyon félnek, hogy a fizető hetet ismét több bukás fogja követni; az a legkülönösb, hogy a nagyobb termesztőknek sincs pénzök, mi azt látszik bizonyítani, hogy kevés kivétellel még olcsón adták el gabonájukat, ’s e szerint annak nagyobb része most csakugyan kizárólag nyerészkedők kévésben van. Azonban közelít az aratás a nép megvigasztalására, ’s akkor aztán az ő aratásuk alkalmasint meg fog szűnni. Itt egy furcsa történetkét kell egyúttal elmondanunk, e tél folytában egy ifjú bizonyos gazdag gabonakereskedő házába kezde járni, kinek lyányával tánczvigalomban ismerkedett meg, ’s eleinte az apa előtt is gyakran kikelt a gabonauzsorások ellen; utóbb azonban az egyszerű tánczvigalmi ismeretségből forró szerelem lett, mit némileg talán az is előmozdita, hogy az apa vagyona a gabonadrágaság következtében rögtön rendkívül megszaporodott, mert illy esetben aztán sokkal engedékenyebben okoskodik a leendő nő , mint az egyszerű ábrándozó ifjú. A szerelmesekből házaspár lett, ’s midőn néhány nap múlva menyekze után az új férj pénzről példálózgatott ipa előtt, az öreg úr hidegen viszonzá, miszerint sokkal üdvösb lesz, ha csak tulajdon keresményükből fognak élni. — A nemzeti színháznak jó vására volt, van tehát ismét pénzünk idegen művészek számára is; ha ezek elviszik jövő vásárig, akkor majd ismét megtölti néhány eredeti színmű a pénztárt, mint most, és ismét gyakorolhatni fogjuk a világtörténeti hírű magyar vendégszeretetet az idegen művészek irányában. Csak azt nem szeretjük, hogy a magyar fejek többnyire idegen lábakért dolgozni kénytelenek. — E napokban a nagyhidutczában egy vásári könyvszatócs ládáján többi közt Jósika legújabb regénye vala látható, igen rongyos megviselt állapotban, mire egy igen elhízott fiatal iró gúnyosan jegyzé meg: „Lám, lám, még ez is szatócs kezébe jutott már!“ — ’s azután tulajdon munkája után tudakozódott, mellyből azonban a szatócsnak nem volt példánya, mi a fiatal szerzőt még büszkébb örömre hangoló, józanabb barátja mindazáltal ezt sugá neki: „Örvendhetsz, szerencsés barátom, hogy a te munkád példányai még mind tiszta ’s fölvágatlan állapotban gondosan őriztetnek!“ — Egyik számunkban kikeltünk az árveréseknél divatozó folytonos dobolás ellen, ami nemcsak szükségtelen, de káros is, ha a közelben levő betegeket és észszel dolgozókat illő tekintetbe veszszük. Erre egy t. collegánk azon elmés megjegyzést téve, hogy alkalmasint azért irtózunk a dobolástól, mivel már mi is közel állunk illy birói mulatsághoz. Meglehet, és mindenesetre hízelgő ránk nézve, hogy annyi hitellel bírtunk , miszerint még illy divatos mulatsághoz is juthatunk, t. collegánk ellenben csak azért gúnyolódhatik, mivel vagy nem bír hitellel, vagy már nagyon is megszokta a dobot, következéskép nem irtózik többé tőle, mi ezen két állapot egyikét sem tartjuk irigylésre méltónak. — Beszélik, miszerint a —házat és a —széket vasúttal akarják egymással kapcsolatba hozni, hogy bizonyos porokét ezentúl gyorsabban lehessen egyiktől a másikhoz szállítani; dologhoz értők mindazáltal fejeket csóválják és makacsul állítják, hogy csupán gőz által nehezen lehet itt gyorsabb haladást eszközleni.• Külföldön a nagy drágaság miatt erővel divatba akarják hozni a lóhúsevést, de nem igen akar sikerülni a terv; nálunk ellenben hamar lábra fogna e divat kaphatni, mivel a nemes lovakat nem terhelné, miután természetesen csupán a legolcsóbb, legsilányabb lovak fognának vágóhídra kerülni. Ki tudja, talán még ezt is hamarább megérjük tehát, mint a szűz vállak megszeplősítését.— Mi nem járunk ugyan vendéglőkbe enni, de mégis figyelmeztetjük az illetőket: vizsgálnák meg pontos szigorral a faluról jövő lyukászokat, mert többször láttunk már vendégfogadói szakácsokat a kocsik mögé sompolyogni és tucat számra összevásárlani olly baromfiakat, mellyek természetes halállal múltak ugyan ki, minden veszélyes betegség nélkül , csupán az út terhes viszontagságai következtében; de azért mégis sokan vannak talán, kik illy sültet nem akarnak drága pénzükért enni. Lehet ugyan, hogy az illy finnyások ízlése csak előítéleten alapszik, de egy kis figyelem mégsem fog ártani.—Sokan nem tudják megmagyarázni: miért jár ez évben kevesebb ember az uszodákba és dunai fürdőkbe ? Azért, mert most minden drága, ’s a hideg fürdők rendkívül nagyobbitják az étvágyat. — A MEGHÍVÓ néhai tudós Horvát István emlékünnepére, melly dicsőült József cs. kir. főherczeg ’s fenséges nádorispánunk kegyelmes meghagyása értelmében jövő vasárnapon (június 13án) délelőtt 11 órakor a magyar nemzeti museum első emeletében levő könyvtári olvasó-teremben tartalik, ’s melly alkalommal hazánk felnevezett jeles tudósa ’s m n. museumunk munkás tisztviselője fölött Mátray Gábor Széchenyi-országos könyvtári őr emlékbeszédet mondana. Minden tisztes öltözetű vendég, a nőnemet is ide értve, szívesen láttatik. A m. n. museum igazgatósága által. A PEST-VÁCZI VASUTVONALON május 31 én utazott 885 személy; június 1én 905 sz.; 2án 697 sz.; 3án 2437 sz.; 4én 842 sz.; 5én 971 sz.; 6án 2089 sz. ’S így május 31 -étől június 6-aig bezárólag öszvesen 8826 személy. PÉCS VIDÉKÉRŐL június 11én. A jelen inség idején, úgy hiszem, legérdekesb leend, híreimet azzal kezdeni, minő karban vannak a vetések. Talán a jó Isten megkönyörül rajtunk, mert ha csapás nem éri vetéseinket, bő aratást remélhetünk; a burgonyára, kukoricára, de minden másra is eső kellene. Széna kevés lesz, mi a marhás gazdákat nem kissé aggódtatja. A szőlő bővebb áldást igér, mint tavai.— Nagy Scitovszky János kegyes püspökünk nagylelkűen kiosztatta a szegény jobbágyok közt minden gabonáját, azon feltét alatt, hogy majd, ha lehet, természetben adják vissza, ’s ezen nagylelkűséget ím akkor is gyakorolja, midőn minden fillérét a nagyszerű apáczazárda felépítése igényli. — Hála ezért az emberiség nevében a nemes jóltevőnek.— Gyilkosságok , kivált Tolnában, nem ritkák; a lopások szinte gyakoriak , ’s leginkább pinczetörők számosan vannak , miből tehát azon következést lehetne vonni, hogy az emberek nem annyira éhesek , mint szomjasok. Y. D. tárgya, nem pedig, mint más népeknél, dicsőítője az életnek és mélyebb, tartósabb élvezet forrása. Képzőművészetükben a hasznos és czélszerű, a mesterkélt és kiszámított eszméje (?) tűnik ki, és nincs az, mint Európa műveit nemzeteinél, a szépség eszméjének alárendelve. Vallásuk nem a kedélyben gyökerez, hanem az észben, ezért a köznépnél nem is áll az egyébből babonás képzelmek és szokásnál, a művelteknél pedig puszta bölcseletté és erkölcstanná lesz. Szinte hiányzik náluk a magasabb becsületérzés; ezért történeteikben nem találjuk ama honszeretetet, nemzeti lelkesedést és bajnokságot, mellynél fogva más népek egész korszakon át egymás fölébe emelkedni és az egykoruak és utódok tiszteletét kivíni törekedtek. Egyeseknek, valamint az egész öszves népnek igyekezetét, vágyait, az érzéki szükségekre túlnyomólag fordított figyelem vezetik. (ez ugyan szabad fordítás, de miilyen ? hogy értsem?) És ezért náluk, mi a külső élet szükségeit illeti, mint az ipar, föld— nach 8us Werken des blossen Verstandes; solche Producte der höheren Poesie aber , um derentwillen sie andern geistig grossen Völkern an die Seite gestellt werden könnten , fehlen ihnen ganz; ibr Leben entbehrt des hohem poetischen Genusses, und die Dichtung, die bei uns in ihren manigfaltigen Gestalten einen Hauptschmuck des Lebens bildet, und in die wichtigeren Momente desselben verherrlichernd eingreift , spielt bei ihnen eine sehr untergeordnete Rolle, und ist ihuen im Grunde nur Gegenstand der Unterhaltung und Zerstreuung, nicht aber die Quelle eines tiefem lind nachhaltigeren Genusses. Ebenso ist in den Producten ihrer bildenden Kunst das Nützliche, das Zweckmässige, das Künstliche und überhaupt das Berechnete und vom Verstand und Fleiss Ausgehende in demselben Grade das Vorherrschende , in welchem diese Dinge bei unsern Kunstwerken umgekehrter Weise den Forderungen der Idee des Schönen untergeordnet sind. Ihre Religion wurzelt nicht in dem Gemüthe , sondern in dem Verművelés, csatornák, már régi Stande, und ist deshalb bei dem időkben kifejtve és tökélete- gemeinen Volke eine blosse sitve voltak , mi pedig a ke- Sache abergläubiger Vorsteldélyre és képzelmi erőre hat, lungen und Gebräuche, bei den minden időben durva Gebildeten eine blosse Philoso- és műveletlen marad.1* phie und Moral. Ebenso fehlt ihnen im Allgemeinen der Sinn für höhere Ehre. Wir vermissen deswegen auch in ihrer Geschichte jene allgemeine Vaterlandsliebe und Nationalbegeisterung und jene herrschende Tapferkeit, durch welche so viele andere Völker ganze Zeitalter hindurch sich selbst über die übrigen Nationen zu erheben und Vor-, Mit- und Nachwelt zu ehren strebten. Der dritte Hauptcharacterzug der Chinesen endlich besteht in dem Vorherrschen des sinnlichen Bedürfnisses, oder darin, dass sie stets überwiegende Rücksicht auf den Nutzen für das äussere Leben die Bestrebungen der Einzelnen wie der Gcsammtheit leitet. Wegen dieses vorherrschenden Sinnes finden wir auch in China alles, was dem äusseren Leben und seinen Bedürfnissen dient, wie z. B. die Industrie, den Ackerbau, das Kanalwesen, schon sehr früh in einem bedeutenden Grade entwickelt und vervollkommnet, während dagegen alles, was das Gemüth und die Phantasie anregt und hebt, zu allen Zeiten roh und unbeholfen war.“ Minek fordította ez utolsó mondatot, hiszen már ott fen beczövekelte azt egyszer? — így fordít Bajza, nyájas olvasóm! Zűrzavar akár mennyi. Ura , S.-Kriegk , szépen, okosan 3 főjél— iemvonását a chinai népnek kiemeli és különbözteti; Bajza is az elsőt becsületes nevén megszólítja, a többieket azonban egymásnak farkára névtelenül akasztja sőt a másodikat: ,,’S e népéttel kezdi. Bizony több komolyságot vártam Bajzától. — A kinek szeme, füle van, Ítélje meg B. stylusát; részemről legalább azt senkinek sem ajánlom követendő példányul. Ildik füzet. Ez legeredetibb , azaz meg nem egyezhetvén S.Kriegkkel attól, a zsidókaethiopokat és carthagoiakat illetőleg horrendum dictuelpárolt, hanem „alte Liebe rostet nieht“ és a komoly arcz csakhamar szende tó tükrévé lesz, és hála istennek , helyre áll a régi Bruderschaft Aegyptusnak áldott földén. De pillantsunk egyet magába a füzetbe. A zsidókat nem S.-K., hanem — megvallom , hogy nem tudom, ki után adta. A czikk nagyon jó. Az aethiopoknak páholyt szerzett a többi népek sorában , — S.-K.-nél csak a kakasülön, a bevezetés végén nyomorognak. Őket mint az idézett nevekből látszik: Heeren , Georgii és Burkhardból szedegető. A fellángoló haragocska mégis furcsa egy valami; itt az aethiopoknál Schlossert csak úgy félvállal említi, mintha soha sem látta volna a szegény prrt; például így szól régi uráról: ,,Sch. tehát azokhoz látszik hajlani — B. nem hajlik azokhoz — kik az aegyptusok műveltségét a hinduktól származtatják.“ Azonban B. is csak ollyan magyar vér- mint mi többiek: fellángol és ellángol; mert alig kacsintott látszatos függetlensége érzetében Sch. uramra , ’s már is karjai közé rogyik. Igen, jönnek az aegyptusiak, ’s nálok már alig akadunk másra, mint S.-K.-re. Elején áll egy igen szép és érzékeny declamatio , melly B. tollából folyt; nagyon helyén van egy felbomlott barátság felelevenítésére. Nem S.-K.böl meritvék : 155. lapon egy féllap geographicum; 158. és 159. lapon Prokeschból kétharmada egy lapnak, 161. I. két pont; 172 és 173 szinte két pont, az egyik Bajzaé, és 185. szinte B. tollából egy szinte nagyon érzékeny ’s pedig hosszú pont. Ennyi az , mi 153 — 185 lapig nem S.-K.-ból fordittatott. A carthagobeliek részint Heeren és Georgii, részint Sch.-K. után. A perzsákkal ismét S -K.-hez betér, de jó kedvében elfelejtvén , hogy már a 3ik füzet végén áll, sokáig mulat és nagyot hörpent a perzsák történeti tömlőjéből. Én nem tudom, de sejtem , hogy a magyarok eredete foroghatott eszében, mert — szinte nem tudom de sejtem — valának, kik mondák, hogy mi a perzsákból bújtunk ki, — elég ahoz , a perzsák régi történetére 34 lapot pazarlott el Bajza. De ,az istenek bosszúállók“ 's jön is ám a szánás, bánás; csak az sajnálatos, hogy késecskén , azaz az a világ első , legérdekesebb ’s legnagyobbszerü népeinél, a görögök ’s kivált a rómaiaknál, és történnek mé kClvald. NAGYBRITANNIA. Május 28-án a pünkösti rövid szünet után mindkét ház folytatni kezdé üléseit, ’s mindkettőben a portugali ügyek iránt tétettek kérdések. A felsőházban Brougham lord kérdést ten : van-e a kormánynak valami kifogása azon kívánsága ellen, miszerint ő bizonyos, hit szerint létező oklevélnek, bizonyos egyességnek Anglia-, Franczia- és Spanyolországok között, melly a portugáli korona és a portugáli nép közti viszályok kiegyenlítését tárgyazza, a ház ebbe adatását kívánja? Lansdowne marquis az e kérdésre a feleletadást jövő hétfőre ígérte. Az alsóházban e dolgot Ilumeur hoz a szőnyegre. Kérdezte Russell lordtól: nincs-e a kormánynak kifogása az ellen , hogy a portugáli udvarnál levő britt ügynöknek adott utasítások a ház elibe terjesztessenek? Mre az utóbbi úgy nyilatkozott, hogy ő jelenleg a portugáli viszonyokra vonatkozó bármelly oklevél előadatását kénytelen megtagadni, annak idejében azonban mindezen okleveleket kész a háznak előterjeszteni. Hume erre azt mondá, hogy akkor már tán későn leend, és hogy a szerencsétlenség talán már meg lesz történve, és hogy jövő hétfőn kérdését ismételni fogja, egyszersmind kérdé a külügyministert: igaz-e, hogy Wylde ezredes erőszak-használásra van utasítva, ha a junta az ajánlott feltételekre rá nem állna. Palmerston azt feleli, hogy Francziaország, Spanyolország, Nagybritannia és Portugália közt intézkedés történt a portugáli forradalom elnyomására, de az illető oklevelek nyilvánítása most még időelőtti volna. Sir R. Pee kérdés váljon a közösen határozott rendszabályok a négyes szövetségen alapulnak-e, vagy pedig attól függetlenek. Palmerston lordakép nyilatkozók, hogy a britt kormány politikája ez ügyben nem kifolyása azon szövetségnek, kivévén, hogy a portugáli kormány Angliához,mint a négyes szövetség egyik tagja fordult, a jelen rendszabályok ellenben az egyesség következményei.