Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-24 / 530. szám

Vasárnap 1 530. Januarius 24. 1847. HÍRADÓ. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru,jelennek meg. Előfizetési ár félévre b Buda­pesten házhoz-hordással 5 fi., borítékban li fi., postán bo­­ritékban ti fi. et. p. A hirdetmé­nyek minden aprobetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetések. Halálozás. Magyar academia. A Tiszau­gy további fejlődésé­ben (IV. czikk). A magyar kormány és a köztelek. Megyék: Közgyű­lések Győr és Tolnában. Budapesti hirharang. Jégverés ellen kölcsönö­sen biztosító magyar egyesület. Szántói tűzvész. Külföld. Nagybri­­tannia. Francziaország. Spanyolország. — Hivatalos és magánhirdeté- IRODALOM és TUDOMÁNY. Aufschlüsse über die letz­ten Ereignisse in Polen. Nebst 16 authentischen Actenstücken. Mainz bei Kirchheim, Schott und Thielmann 1846. (Folytatás.) IK.MGYARORSZÁG én ERDÉLY. KIR. HELYTARTÓI LEVÉL. Nagyméltóságú kir. sze­­mélynök ur! Miután Istenben boldogult elfelejthetetlen édes Atyámnak, az ország Nádorának elhunytéval felséges Urunk által királyi helytartóvá legkegyelmesebben kineveztettem volna: ludányi Bay György kir. tanácsost’s volt alnádori alhelytartómnak, Széll Imre eddig nádorispáni itélőmes­­tert helytartói itélőmesteremnek, jogomnál ’s tanúsított ér­demeiknél fogva kineveztem, miről midőn Nagyméltóságodat ezennel értesítném, állandó különös hajlandósággal maradok Nmligodnak Budán, Boldogasszonyhó 20kán 1847, legszí­­vesb jóakarója ISTVÁN m. k., kir. helytartó. A nmlrgo magy. kir. udv. Kamara a Predanián megüresült kir. bánya­kamrai erdész-állomásra Ringt­er Károly pályavégzett k­ erdészgyakor­nokot alkalmazd. R­étay József szigeti sópénztári tiszt meghatározott MAGYAR ACADEMIA. Ez idei első gyűlését az acade­mia 4kén tartotta b. Eötvös József tiszteleti tag helyettes el­nöklete alatt. A titoknak azt Sárvári Pál debreczeni nyugalmazott tanár ’s acad. lev. tag felett tartott emlékbe­széddel nyitotta meg, mellyben különösen az elhunytnak a tudományok magyar nyelven előadása körül tett érdemeit emelte ki, „Erkölcsi philosophiáját“ pedig az irodalom egyik legjobb tudományos munkájának jellemezte. — Őt N­end­­­­vich Károly követte, ki közérdekű előadásában a jelen­leg olly nagy figyelemben részesülő lőgyapotról folytatólag értekezve, annak különösen a Braconnot által feltalált ’s Pelouse által bővebben megismertetett xyloidintől való kü­lönbözését alaposan fejtegette, ’s előadását, mint szokta, kísérletekkel is támogatta. — Pauler Tivadar lev. tag leveléből megelégedéssel értette e gyűlés Zágrábban egy ilir nyelven irt magyar nyelvtannak legújabban kijöttét. Szerzője Bielak József magy­ar nyelv tanítója a zágrábi főgym­nasium­­ban. Bár ez igyekezet is, a magyar nyelv tanulhatását e testvér hazában előmozdítván, előmozdítaná azon szives egyetértést, melly az utolsó évtizedben olly sajnos sérelmet vett!— Január 11. a mathematical osztály tartott ülést. Ennek kezdete előtt megjelent az academia teremében az idevaló izraelita község küldötteként annak jegyzője, Bar­nai úr, ’s tökéletesen correct és folyó előterjesztés mellett általadta a litoknoknak azon jeles régi pénzgyűjteményt, mellyet a nevezett község Luczenbacher János nemzeti mu­­seumi kincstár-őrtől megvásárolván, az azóta már közfájdal­munkra elhunyt nádor ötvenéves hivatalkodása emlékezetére az academ­iának felajánlott. A lajstromból kitetszett, hogy e gyűjtemény az academia magyar pénzeit nevezetesen szapo­rára és helyenként kiegészíti, úgy a római emlékpénzek sorát is szépen neveli. A darabok öszves száma az 1200at meg­haladja. A gyűjtemény József-pénzgyüjtemény ne­vezet alatt egy külön e végre készült szekrényben fog őriz­tetni, melly szinte a terembe behelyezve volt látható. Éhez még a bold, föherczeg medaillon-alakban gipszben Re­s­e­k által igen szerencsésen készült és aranyba foglalt képe csatoltatott a derék község által. A titoknak addig is, míg az öszves academiának e becses ajándékról jelentést te­hetne , ’s elnöki válasz mehetne, az átadó jegyzőt a társaság köszönetéről bizonyossá tette. — Megnyitotta az ülést G­y­ö­r­y Sándor rendes tag az egyenletek alábbszállításáról tartott szóbeli előadással, mellyre Vállas Antal rendes tag hoszabb előterjesztésben bírálta amannak az imént elő­terjesztett új módszerét, azt a többi fenállókkal hason­lítva méltatta , és érdemét kiemelte. Egyéb apróbb tár­gyakon kívül még azon kérdés került szőnyegre, vájjon a mathematikai formulákban előfordulni szokott deák műszók, péld. sinus, cosinus, logarithmus ’stb. magyar kifejezések­kel váltassanak-é fel, melly tagadólag végeztetvén el, elhatároztatott, hogy academiai iratok közé se nagyobb, se kisebb munkák vagy értekezések fel ne vétessenek, mik ezen, valamennyi művelt népek által közönségesen elfogadott je­gyeket a világosság és könnyűség kárával magyarokkal cse­rélik fel Emlittettek ez alkalommal a csillagzatok saját nevei is, ’s a jelenvolt tagok által azoknak megmagyarositása egyértelemmel kárhoztattatok . A január 18ikára hirdetve volt törvénytudományi ülés a pártfogónak időközben történt halála következtében megjelent „academiai gyász“ rendele­téhez képest elmaradt; a jan. 25-én tartatni kellett termé­szettudományi ülés helyett az öszves academia gyászünne­pet ül,mellyen, mint halljuk a titoknok fog őfenségéről em­lékbeszédet tartani. TISZAÜGY TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉBEN. (IV. czikk.) Elmondottam a rendezés történetét azon pontig, midőn a t­i­s­z­a­d­o­b­i társulat körében a megállapított szabályok éle­tet nyervén a központi választmány két osztályra szakadt, mellynek egyike gr. Széchenyi István ö­nmga vezetése alatt Palleocapa Péter és Sasku Károly mérnökök kíséretében az altiszai vidékekre; másika Szentiványi Vincze ő mga el­nöklete mellett Sreczkés Károly társulati főmérnökkel a fel­tiszai részre tért, ottan az osztályoka­t rendezni ’s ha a szabá­lyok szerint alakulnak ’s a kitűzött föltételeket teljesitik, azo­kat szükségeset vertilátni a rögtön megindítandó szabályo­zási munkához. Polgárról tehát ö­nmga Tiszafüredre ment, hol összegyűjtve az ottani közbirtokosságot ’s az általok határukon sürgetett átmetszést a helyszínen megtekintvén, miután a tár­sulati szabályok egész készséggel elfogadtattak ’s az átmet­­szési terv a helyszínen is helyeseltetett, a tiszafüredi köz­birtokosságnak az általa kívánt csekély pénzsegély a köz­ponti választmány által azonnal megadatott szigorúan meg­tartatván a felállított garanciális föltételek. Innen Tiszabőre ment , m mga ott a hevesi társu­lattal tudatandó az eddigi munkálkodások eredményit ’s őket alakulásra és hasonló munkásságra fölhíni. Azonban az igen rövidre szabott idő miatt a hevesi társulatnak csak kis része jelenhetvén meg, azok előtt felolvastatá a központi választ­mány jegyzőkönyveit; e gyülekezetben azonban annyira­­el­tértek még ekkor a nézetek , hogy minden eredmény nélkül valánk kénytelenek az annyi készséggel váró szentesiekhez sietni. Szentes és Csonigrád saját erejökön kívánván még az idén megindítani a szabályozási munkát, miután az óhaj­tott törtésvonal a megállapított tervhez képest a helyszínen megvizsgáltatott ’s annak végrehajtására a felhatalmazás megadatott, Szegedre idéztetett be, a társulati rendezés iránt a szükséges intézkedések megtétele végett.­ Ez okból Szegedre menvén ö­nmaga a csongrádi társulat*tag­jait összegyyüjté, hol a csongrádi társulat ö­amlságának hat­hatós közbenjárását kérte fel annak kieszközlésére, hogy Csanádi püspök ő nuga a már munkába vett töltésvonallal, melly a Maros jobb partjától keresztben a makói és földeáki uradalmat körülveendi, hagyjon fel ’s inkább csatlakozzék és egyesüljön a csongrádi társulathoz, ’s egyesült erővel vi­gyék a töltést a Maros jobb partján le a torkolatig, onnan pedig a Tisza balpartján fel a holdmező­ vásárhelyi kereszt­­töltésig. Püspök ő­smga nemcsak hajlott egész buzgósággal elősegitni a közös czélt, sőt a csongrádi osztály gyűlésében rögtön maga megjelent, ’s kijelentvén a központi választ­mány fölállított elveibeni teljes megnyugvását, megígérte si­keres közbenjárását a földeáki uradalom birtokosainál is. így miután püspök ő­siga buzgó és kész csatlakozása által a csongrádi társulat ereje tetemes gyarapodást nyert, megté­tettek a társulati ügy beligazgatására nézve a kellő intézkedé­sek , és Szeged városnak a kívánt 40 ezer forint segély megadatott. Innen a Bácsmegyében keblezett kir. ker. kerületben je­lent meg ö­nmga ’s egybehíva .-Becsére a kerület érdekelt birtokosait, velök tanácskozott az ott még az idén megindí­tandó munka iránt. Azonban fájdalmára mindnyájunknak a túlparton levő torontálmegyei töltésvonalak kérdése egyáta­­lában nem mutatván kilátást, hogy ez még az idén is békés után tisztába hozathassák, kénytelen volt az annyi készség­gel buzgó és nagy munkás erővel ellátott kerület az idénre minden munkáltatástól elállani, mig ama nehéz kérdések magok utján elintézhetők lesznek lehető legrövidebb idő alatt. Végre 5 niga a Csajkás kerület katonai elöljáróit is fölkereste Titteiben ’s miután azoknak a tiszai mozgalmak mibenlétét előadta azon kerület elöljáróit is fölhivan csatla­kozásra ’s azoktól is buzgóan fogadtatván, megigérék, hogy a csatlakozásra szükséges felsőbb engedély-megnyerésért azonnal lépéseket teendnek. — Ezzel a központi választmány altiszai osztálya rendezési útját bevégezte. — S­ovács La­­jos, központi igazgató. ---------­A magyar mezei gazdák orgánja, a ,M­a­gyar Ga­zd­a‘, minden honfi keblekben egykép élő hálaérzelmeit — e kir. ap. Felségének a gazdasági egyesület irányában tanúsított magas kegyelméért — jelen évi 6dik számában .A magyar kormány és a köztelek‘ czim alatt következőleg tolmácsola: A m. gazd. egyesület, hogy a köztelek felépítése körül előforduló roppant költséget megbizhassa, legmagasb gyámolitásért teljes fiúi bizodalommal urunk királyunk 5 fel­ségéhez folyamodott, ’s ime az őszinte birodalom a legfe­­lőfizethetni helyben* kiadóhivatalban, hatvani utó­czai Horváth-házban '18:5ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. K­onatcm­ és Tudomány. AUFSCHLÜSSE ÜBER DIE LETZTEN EREIGNISSE IN TÖLEN. Nebst sechszehn authentischen Aclenslücken. Mainz , bei Kirchlieim, Schott und Thielmann. 18í6 (Felvilágosítások a lengyelországi utolsó események iránt. Tizenhat hiteles okirattal­­stb.) (Folytatás.) A mér­köztölték által elég átlátszóvá lett előttünk az össze­esküvők terve; vessünk most annak kivitelére vizsgáló pillanatot. Mi történt erre nézve a királyságban és Posen nagyherczeg­­ségben , jelesen , hogy ott a terv átalános kiterjedésig meg sem ért, az orosz hatóságok szokott őrködése és a különben is sűrű folyamatban lévő elfogatások és ítélések miatt, hogy Posenben az összeesküdt nemesség legnagyobb része február 14-én a Ba­­zar-épületben egyszerre fogatolt, és a lázadás itt is amott is jó­kor fojtatott el, a hírlapokból tudva van. Máskép volt Galicziá­­ban , hol a körülmények kedvezésénél fogva a terv egy fokkal tovább fejlődhetett. Itt a rendőri felvigyázat, a városokat kivé­ve, az uradalmak kezében lévén, ez az összeesküvők fondor­­kodását tetemesen előmozdította, és merészségüket később leg­magasb fokra emelé. E körülményből magyarázható az összees­küvés különben megfoghatlan megidomulása. A nép izgatása már félévvel a kilógás előtt kezdetett. Az ifjoncz apostolok a csapszékekből communistai iskolákat csináltak és a parasztokban az ingyenpálinka mellett számos és szorgalmasan járó inkább, mint tanulékony hallgatókra akadtak. A parasztok az izgatók hazafias ömlekezéseit n­em értették ugyan, de annyit mégis meg­értettek , hogy a cs. k. katonaság és a tisztviselők , meg a többi németek egy napon legyilkolandóknak mondatnak , e munkára az ő segedelmük kéretik,­­s annak megtörténte után az úr és jobbágy nevek megszüntetése és az uraságokkali egyenlőség igértelik. Bármilly tudatlan a galicziai paraszt, ezek iránt mégis kissé gondolkoznia kellett. Hihetlennek találhatták a jobbágyok az oktatók földesuraik jó akaratra és áldozatra készségükkel való kecsegtetését, elegendőképen győzvén meg őket ellenkező ter­mészetükről a régi tapasztalás. A földesur és jobbágy közti vi­szony Galicziában még olly lábon állott, hogy a földesuraknak jobbágyaik zaklatására , kivált a különféle robottal és hosszú fu­varokkal elegendő alkalmuk volt. Más­részt a jobbágyság földes­­uraságaival folytatott perei és bajaiban a kormány és kormányi tisztviselők által mindenkor védszárnyak alá vétetvén , 80 év óta természetes ótalmazóinak tekinteni szokta azokat, kiknek most gyűlölt nyomasztói által leöldöklésére szólíttatott fel. Nem lehe­tett tehát másképen, mint hogy az egész összeesküvésben a ne­mességnek zabolátlanságra törekvését, a kormányi hatóságok elpusztításában önistápjainak megsemmisítését gyanítsa. Ehez még egy körülmény járult, melly a dráma kifejlődésé­­nek egyik legnagyobb tényezője lehetett. Az ausztriai örökös tartományokból állított seregek tetemes része régi idő óta taka­rékosságból két évről két évre szabadsággal (Urlaub) lévén ott­hon, minden faluban elegendő számú illy szabadságos találtat­hatott, kik hzűségi esküjüknél és a jól ismert hadi törvény leg­szigorúbb tilalmánál fogva nemcsak őrizkedtek részt venni azon izgalmakban, hanem kétségen kívül rokonaikat is óva intették , és mi a forradalmi tervből tudtokra jött, feljelenteni el nem mu­laszthatták. Ez okozá , hogy a parasztok kormány iránti a nélkül is eléggé motivált rokonszenvekben megmaradtak , a hatóságok pedig mindjárt kezdetben az egész forrongás tudomásába jutot­tak. Különben is az izgatások végre olly nyilvánosan folytak, hogy a felforgatási terv részletesen volt tudva mindenki előtt, mert azt az országot elborító nyomtatványok, proclamációk és utasítások eléggé közhírré tették. Ha az Ydik számú okirat 5dik pontját veszszük, hol az ösz­­szeesküdött „hazafiak“ oda utasíttatnak, hogy a felkelés eszköz­lésének pillanatában minden ellenszegülőt, vagy a forradalom kikiáltását akadályozni akarót nyomban még a helyszínen kivé­gezzenek; és ugyanazon „organisatio“ isó pontját, melly sze­rint minden lakos szinte halálos büntetés alatt köteleztetik, ama pillanatban a gyűlhelyen megjeleníti: ezekből előre látható lehe­tett, hogy, miután a jobbágyságnak úgyszólván egész tömege a lázadást ellenzené, azon pontok végrehajtásánál igen nagy lé­­­rül a kivégezendők száma, és nehogy ima pontok üres szavak maradjanak , a felkelés születésénél igen sok vérnek kellene folynia. Előre látható lehetett, hogy az öszszeesküdtek el nem állnak szerencsétlen rögeszméjüktől, miszerint a pórnép a „sza­badsági harczra“ kényszeríthető leend, és a békétlen nemesség­nek magában a crisis pillanatában meg nem nyilván szemei a pórnépen tettleg erőszakoskodni kezd, iszonyú vérengzés fog tá­madni az urak és jobbágyaik közt. Ezt a galicziai kormány is átlátta, és a kiütés perezének elhárításáról jó eleve gondoskodni kezdett. Ennek három módja volt: vagy el kellett egyenként fogatni mindazokat, kik összees­küvőknek ismertettek meg; vagy előkerülő alkalommal, mint Posenben történt, a nemességet tömegesen elfogni és rabbá tenni boldogot boldogtalant; vagy az elfogatásokkal végképen fel­hagyva, éreztetni, hogy a kormány mindennek nyomában van , és a nyugtalanokat bátortalanítható, imposant erő készen tartá­sát mutatni. Az első és utolsó mód használtatott. A Bazar féle razziához a lembergi kormánynak alkalma igen , de hajlandósága nem volt. Az egyes gyanúsok elfogatása, kik ellen elegendő bi­zonyítványt lehetett felmutatni, már múlt évi novemberben kez­detett meg. A télen át nagy számú földesurak, kis­nemesek, gaz­datisztek, sőt fiatal papok is tartóztatának le. Ez azonban mit sem használt; az izgatás még nagyobb ingerültséggel és terjedelem­mel folytattatott, úgy, hogy az elfogatandók száma már temér­dek lett volna. Úgy látszik tehát, hogy az utolsó napokban az előző rendszabályok elhagyatván, a hatóságok csupán szilárd magatartásra szorítkoztak, melly végre a szabadságosok a helysé­gekből beheivattak. Az öszveesküdtek napról napra merészebben léptek fel ,s végre minden álarctot és elővigyázatot félrevetve , a jobbágysá­gon a forradalom értelmében hatalmaskodni kezdenek. Ez a nép­ben tompa forrongást szült, és egy, a catastropha előtt néhány nappal történt tény eszékre téríthette volna a békétleneket. Bochnia kerületben t. i. febr. lzike körül több községek kaszák­kal és fejszékkel felfegyverkezve, földesuraik kastélyait ostrom­ták , és csak hadi erő megjelenése által fékeztethettek meg. Mi­nek következtében a lembergi kormány február 18 án következő intézményt bocsátott ki: VII. Galiczia kormányzója Tarnow, Wado­­wice, Jaslo, Sandek, Rszeszow és Sanok ke­rületek igazgatóihoz. Lemberg február 18-án 1846. „Történt Bochnia kerületében , hogy néhány község lakosai egy állítólag közel levő nemesi felkelés hírétől megijesztve, saját vé­delmükre és a rend fentartására , tehát jó és dicséretes szándék­ból kaszák és fejszékkel fegyverkezték fel magukat, azonban tüskint csendesen haza mentek ismét, mihelyt az előhozott kato­nai segély és az azzal kiküldött kerületi biztos czélszerű megszó­lítása által félelmük alaptalansága iránt felvilágosíttattak és rendre intettek. Önök tehát minden kerületi biztost, és egyéb bizott­sági utazásokra használt, a tartomány nyelvében tökéletesen

Next