Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-04-22 / 579. szám

Csütörtök 579. Április 22. 1847. UDAPESTI HÍRADÓ. E!A fizethetni helyben akadóhivaUlbius, hatvani atvozal Horváth-házban 488 ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál . Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltettednek meg. Ezen lapok mindenké.«, négyszer, k. m. kedden, csütörtökön, pénz. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik M4GYAKORSZÁG «és ERDÉLY. Lapunk 572 d. számához toldalékul jelenthetjük , hogy ő cs. kir. apostoli Fölsége Magyarország felsőbb megyéibe , az ott uralkodó szükség tárgyában k. kirendelt kir. biztosság jelentésére, különösen a vetőmag helyenkinti megfogyatkozásának eltávoztatására, az ügyefogyottak számára már előbb megrendelt, és mondott lapunkban említett 200,000 pengő forinthoz újabb 150,000 pengő forintnak a királyi kincstárból "/Unak kamat nélkül, Vsának 4 pcentes kamat melletti előlegezését megparancsolni, egyszersmind azt is kegy. elrendelni méltóztatott, hogy az ügyefogyottak számára megkivántató különbféle gabonának szükséglete, melly az illető közhatóságok által kimutattatik, a kir. biztosság elismerésének nyomán egészen és harminczadmentesen hozathassék be az országba. Magyarország felsőbb megyéinek ügyefogyottai javára még mindig folyamatban lévő , és olvasóink előtt ismeretes magánsegély sommájának öregbítéséhez legújabban járultak pengőben. Szőgyényi László alkanczellár lorfital; gróf Teleki Ferencz, udv. tan. 80 ft. Bartal György udv. t. 25 ft; Steltner Máté u.t. 25 ft.;Platthy Mihály u.t. 25 ft; Beöthy Sándor u. t. 25 ft; Torkos Mihály u. t. 25 ft; Karner Antal, püspök 100 ft; Wirkner Lajos u. t. 50 ft; Zsedényi Eduárd u. t. 50 ft; Zarka János u. 25 ft; Gály Péter, udv. litok u. 15 ft; Remekházy József u. tit. 50 ft; Várady József u. tit. 15 ft; báró Névery Károly tit. 10 ft; Nagy Lajos tit. 10 ft; Névery Sándor tit. 10 ft; báró Perényi László tit. 10 ft; Sebastiani József tit. 10 ft; Pazsazy Mihály, em. 30 forint; Csergheő Lőrincz 10 ft; Kövér János 10 ft; Jászay Pál 10 ft; Villecz Ignácz 10 ft; Kemmitzer Zsigmond 10 ft; gróf Batthyány Károly 10 ft; báró Miske Imre 10 ft; báró Sennyey Pál 10 ft; gróf Wilczek Henrik 10 ft; Szalay Ágoston, állad. tan. tiszt. 10 ft; Frenreisz József, kat. hiv. igazg. 20 forint; Frankl János, udv. fogai. 5 ft; Gál József, kiadó-hiv. igazg. 10 ft; Kohányi János, kiadó-hiv. segéd 5 ft; Pöschl Jakab u. hiv. segéd 5 ft; Raudhoffer József, ikt. hiv. igazg. 10 ft; Gaszner Móricz, elnöki segéd 5 ft; Neulinger Mihály, kat. hiv. seg. 5 ft; Tahy László,udv. fogalm. 10 ft; Christen Lajos u. fog. 5 ft; Kmoskó László u. f. 10 ft; gróf Sztáray Victor u. 10 ft; Szüts Vilmos, udv. fog. gyak. 5 ft; Kendelényi Ferencz, udv. fogai. 5 ft; Gódinger János u. f. 5 ft; Bohár Mihály u. f. 10 ft; Szlávik Ferencz, ikt. hiv. segéd 2 ft; Jurkovich Mátyás, udv. ügyv. 30 ft; Barlanghy László u. a. 30 ft; Németh Lajos u. a.30 ft; Csarada György u.ü 25 ft;Piarcsek János u.a. 10 ft; Kis Lajos u.a. 25 ft; Wallner Antal u.ü 25 ft; Barkassy Imre u.ü 30 ft; Fischer Károly, u. fog. gyak. 5 ft; Raics Auguszt, üdv. fogalm. 5 ft;Rajner Pál u.1. 3 ft; Bölcsek János u. 5 ft; nemeskéri Kiss Pál, apát 30 ft; Boskovits J. B. 150 ft; gróf Gyulay Albert 100 ft; — és igy a lapunk 572d., 577d. és jelen számában kimutatott magánsegélyi sommák mostanig öszvesen tesznek 17,147 pengő forintot és 102 darab aranyat. Mikint lehet azösiség kérdését átalánosan kielégitő, vagy mint a P. Hírlap magát kifejező, értelmes módon megoldani? — Az ősiség elmélete az öröklött és szerzett vagyon közti átalános megkülönböztetésen alapszik, melly szerint utolsó felett a tulajdonos szabadon rendelkezhetik, mig az elsőt lehetőleg csonkitlatlanul kell maradékba átszállitnia. Az ősi vagyon tehát nem hitbizomány a szó szoros értelmében; először azért nem, mivel az, hol több örökös van jelen, szükségképen osztály alá kerül, másodszor pedig azért nem, mivel a birtokos életébeni elidegenítés és megterhelés, illetőleg csonkítás lehetősége alól, nincs föltétlenül kivéve. Könnyen átlátható, hogy a quasi hitbizományos ősiségi minőség ingó javakra nézve szintúgy, mintegy tulajdonképt hitbizományi tőke egyedül hypothekalis biztosítás (Valódi birtokzat betáblázás) által lehetne megőrizhető; azonban ez gyakorlatilag ki nem vihető, miszerint valamelly, egyszer már öröklött ingó vagyon, minden további öröklés és osztály mellett mindig illy hypothekalis kötelezettség alatt fentartassék. Nem kevésbbé világos és felfogható az is, hogy minden öröklött ingatlan birtok szorosabb értelemben vett hitbizománynyá nem változtathatik, egy quasi hitbizományos minőséget pedig, minő az ősiségnél előfordul, egy már egyszer öröklött és mindig újabb osztály alá kerülő ingatlan birtoknál tényleg nem lehet fentartani, hogy végre ámbár ez lehetséges volna is, az ősiségi örökösnek, ki az öröklött birtokon fekvő terheket magától el nem utasíthatja, amaz ősiségi minőség által nem nyujtatik elegendő védelem. Ennélfogva, ha az ősiségi minőség az öszves ingó és ingatlan birtokban sem jelenleg megóva és biztosítva nincs, sem jövőre illy kiterjedésben meg nem avalhatik és biztosittathatik, igen természetesen következik, hogy a törvényes (Notherbschaft) örökösödésnek,illetőleg az ősiségi minőségnek a birtok bizonyos nemére vagy annak bizonyos törvényes részére való korlátozása az illető örökösök szemeiben álalában csak eszményileg jelenhetne meg mint kár, valóságban pedig nyilvános hasznunkra leendne, hogy e szerint az ősiség kérdésének előrebocsátott módoni megoldása, átalában kielégítőnek, azaz értelmesnek tartathatnék. Ezáltal azonban az ősiség kérdése még korán sincs eldöntve ; az ősiség elméletének épolly pontatlanul meghatározott, a milly egészen biztosítás nélküli következményei, általában számtalan, a nemesi földbirtok magánjogi viszonyát illető állapotokra terjednek ki, ’s mivel azokat egy tollvonással hirtelen eltörleni és teljesen kiirtani nem lehet, tehát csak annak, nem épen könnyű feltalálásáról van itt főleg szó, hogy mi az, mi az elvont jogelmélet és annak életbeni divatozása közt olly régóta fenálló nyilvános ellentét irányában , mint gyakorlati vezérszabály állandó következetességben feltűnik? ! Csak tartalékgondolatnélküli, kétségtelen, ’s őszinte azon igyekezetnek: a fenálló jogrendszert lényegében fentartani , ’s a bonyolult viszonyokból tisztábban rendezett állapotra erőszak nélkül átmenni, sikerülhet egy illy vezérszabály feltalálása ’s az ősiség kérdése e tekintetben is közmegelégedésre csak úgy fog megoldatni, ha t. i. ama szabály nem önkényes, hanem magában is véve méltányos, egyszersmind ollyan leend, hogy a gyakorlati alkalmazásban kíméletes mérsékletet engedjen. Végre az ősiség öszves kérdése csak úgy oldathatik meg értelmes módon, ha azáltal a kiváltságos földbirtokos képesebb lesz hitelezőjének hypothekalis biztosságot nyújtani, ha biztosabb kilátása nyílik kevésbbé fenyegetett birtokállásra, és végre, ha a legújabb törvényekben fekvő akadályai az úrbéri örökváltságnak általa szerencsésen elhárittatnak. Megyék, CSANÁDBÓL *). Makó, apr. 2kán 1847. A tiszta hazafiság leple alatt fejét hydrakint emelő személyeskedés, ha valaha, most Csanádmegye politikai belviszonyiban tág mezőt nyitott ugyan a hírlapoknak; de azon hazafi, ki hazáját, nemzetét ’s királyát szereti ’s alkotmányához hü, idegzsibbadtan, utálattal fordítja szemét el a Csanádi ellenzék botrányos tetteitől. — A háromfiak — mint már közölve volt — szaporodván, a téli közgyűlés után, a járásbeliek távollétében Batonyán megjelentek, a nemességet B. A. első alispán nevében a vendégfogadóba csalván, etetés, itatás, pénz-, hivatal-, föld osztogatás, rettegtetés, hizelkedés, szóval: a szenvedélyek ingerlésével hívenálló hadnagyuk H. L. ellen felizgatták ’s azonnal hadnagy-választáshoz fogtak; de H. I. és S. Zs. közbejötte és felvilágosítása által, jelesen hogy a hadnagy-választás nem B. A. akarata, és hogy erről semmit sem tud, de nincs is itt, és igy meg van csalva, lehullott a nemesség szeméről a hályog, minek következése : előbbi hadnagyoknak B. A. és a járásbeliek előtt történt megerősítése jön. — Az ellenzék innen faluról falura garabonczás deákként vándorolt, azon különbséggel, hogy ezen ártatlanoknak édes tejet szoktak hajdan adni, a Csanádi ellenzék pedig zenekiséret mellett, mit Isten adott, uriasan vendéglék a nemességet, ’s arezpirulás nélkül mindenütt a köznép hallatára — elkezdve az utolsó megyei hajdúnál — mindenkit gaznevekkel tetéztek, csak magokat vallák népboldogitóknak, hazamentöknek, becsületes embereknek; sőt, hogy Apátfalván tetteiket megkoronázzák, rajzonnal a statáriumra rá irák: „kik B.,P. mellett korteskednek, nyilvános helyen akasztófára ítéltetnek.“ Már az illy rendbontók, ha megyei kormányra jutnak, ugyan mikép szerezhetnek az általok letaposott törvényeknek ’s magoknak is tekintélyt ? — A makói „Nemzeti kör“ tisztujitása visszatükrözé egész megyei izgatásukat,s azért itt hallatlan konokságot öltvén, a megyeszerte használt cseleken kívül, izgattak a vallással, urijog-megtagadással, a megyei hatóságnak a *) Noha ugyanezen közgyűlésről egy érdemes kézből vett közleménynyel már jóval korábban szolgáltunk, ezen rend. lev. tudósítását is, mint terjedelmesebbet, szinte adandónak véltük.— Szerk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Újabb királyi kegyárasztás a jelen ínségben. Bécsben a magán-segélyezések folytatása. Mikép lehet az ősiség kérdését általánosan kielégítő, vagy mint a P. Hírlap magát kifejező, értelmes módon megoldani? Megyék: Közgyűlés Csanádban. — Budapesti hirharang. Esztergomi levél (népgyámolitás.) Külföld. Nagybritannia. Spanyolország. Poroszország Görögország. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések IRODALOM és TUDOMÁNY. A magyar nyelv rendszere. Közrebocsátá a magyar tudós társaság. Budán a magy. kir. egyetem betűivel 1846. (Folytatás.) Malom és Tudomány. A MAGYAR NYELV RENDSZERE. Közrebocsátá a m. tudós társaság. — Budán a m. kir. egyetem betűivel. MDCCCXLVI. (Folyt.) Hogy aga nadrág-és matring-ban , mint mondók, lényeges gyökérbetü , kitetszik következő öszvesorolásból: ném. gaden, copulare, honnét. Gatte, m. gát, gatya, ném. Kette, lat. catena, m. köt (ligát) kifejlődvén mellett az 11 (mint ebben ölteni, ötvös, ö 11 evény k önteni) kantus köntös, konty, áttéve kötény és takony ’stb., továbbá kifejlődvén az r.'kantár, kántár — áttéve rideg és nadrág, és (az n átmenvén m-re, mint ebben: matrix, nádra) matring, mellyek mind a kötés fogalmából (exnotione ligandi) értelmezendők, miszerint nadrág, calignea ligando, matring (farmatring far) kötő , kantár der Zaum , kantár, vagy gántár fa, mivel a hordó megköttetik , rideg sem netus, solitarius ’stb. A harag áttéve gör.: ó?V1/' öszvesorolandó a ném. regen (sich), gör.: fgy*', héber: vagaz, commotus, perturbatus est, sansc.: vág, se movere szókkal, hova továbbá am. ger, vagy gerj, áttéve irgalom , ergelles, és az a kifejlődvén inger, a g meglágyulván, irigy ’stb. szók is vonatkoznak a motus, perturbatio értelmével, miszerint: harag, gerj, irigy ‘stb. am. motus animi, az inger pedig motívum a movendo. Miből egyúttal kitetszik , hogy a) a gerj-ben aj (gerj ed I. ezt 42 1.) b) ez irigy-ben agy (59 1.) c) az inger-ben a fentebb érintett kantár és gantár-ban (79 1.) az er, ár nem képzőbetű, mint a M. nyelv rendszerében álliltatik. Az as, es, os, ös, is, képzőről az mondatik, (73 1 ) hogy az „és és is kütszókból veszi eredetét, honnan értelme öszvekötő, folytonositó, gyakoritó.“ E képzőnek eredetét, ’s aliquid habens , possidens jelentését a m. t. társaság nyelvtani osztályának egyik jeles tagja , ki jelen munka készítésénél nem a szóalkotás, hanem a beszédrészek kidolgozásával volt megbízva (IV. I ) már első koszoruzott nyelvtudományi pályairatában (1. Nyelvtudományi pályamunkák I. köt 137 I) meghatározta,s e képző kétség kivel e lét-igének értelmét oltja a gyökérbe, melly értelem lappang e betűk alatt (as, es, os, ös, is) az indus as, honnét as mi esse, héber: is eh, jesch, zend: as te, as ch ti, gör. , lat. esse, est, ném. ist. nyelvekben is (1. Gesenni Lex. man. föl. 102) miszerint szakállos, cui est barba , födeles, cui est tegmen ; tehát értelme : est et, habet, possidet. Egyéb a szokás által nyert értelmei minden esetre ebből folynak ki, mellyeket élesebben kell vala a M. nyelv rendszerében megkülönböztetni, mert ki : „bene distingvit, bene docet.“ Az as, es, os, ös, is 1) tulajdonságot, valamivel leírást jelentő mellékneveket képez: köszvény-es, szederjes, ék-es, ki-es. Fák, gyümölcsök neveihez függődve azon értelme van, miszerint a helyet, hol azok teremnek, jelenti: szilvás, fenyves, körtvélyes. 2) Némelly nevek , főleg mesteremberekéi, általa képeztetnek, mert ezek bírnak (est eis, habent, possident) azzal , ’s vele bánnak , gondolnak , foglalkoznak , mit a tőszó jelent, ’s igy hozzá köttetett a velebánás, foglalkozás eszméje : kalapos a) kinek kalapja van, b) kalapcsináló, kaszás, a) kinek kaszája van, b) kaszával bánó, foglalkozó. A foglalkozás intensiv értelme van ezekben : nyelves (der die Zunge stark gebrauchet), fejes, nyakas, szemes, ivós, rázós, kanos, ’stb. 3) Képeztetnek általa számnevek is: százas, ezres. 4) Némelly nevekhez adatván nem a van (est, habet) értelmét adja, hanem a valónak látszatásét (speciem habet): kékes, fehéres, sárgás, szentes. Ilyenek ezek is : magyaros, németes, urias, pórias. 5) Minthogy pedig az, a mi valónak látszatik (saltern speciem habet), csak kevéssé az, mi a való , innét némelly melléknevekben kicsinyítő értelme van : édeses , vöröses, pirosas ,stb. Ez , úgy hiszszük , világosabban van mondva, mint mi a M. nyelv rendszerében 73 és 74 lapon adatik elő. Most elemezzünk néhány szót. A hős (heves !) és dús képzett nevek gyanánt hozatnak fel (I 74.) holott az S mindegyikben jelentős gyökérhang, mi kitetszik következő öszvesorolásból. A hős az és, is, íz, só, szönt, egyszerű gyökerekből támadt, bennök a belül kifejlődvén, szinte mint a hiz-ikben is, melly kifejlett lehelet megkeményedvén (mint ebben : ház, Haus , lat. c a s a , 's fialom col·lis) lett továbbá a kosaries, kas, végre a sziszegő hang mellett kifejlődvén az r betű: kosár, keserű, koszorú, áttéve szigorú, ’stb. mellyek a kötési szövés fogalmából értelmezendők; mire nézve az és meg is kötszókat használtatnak (az is nagyitó mellékértelemmel) íz , iunctura manus a fungendo , só (’s ennek származékai savó, savanyu ’stb.) ab ore contrahendo, szó nectit, texit, plicat, hős compactus, robustus, fortis (iz-mos, tehát nem heves!) hízik, roborescit (iz-mosodik) aztán pingvescit, kos aries a robore dictus , kas, kosár, koszorú a nectendo, ex virgis lentis plicando, szigorú strictus a constringendo, keserű (mint a só) abore contrahendo’stb. A dus-nak rokonai ezek: dőzsől (duskáskodik) héber, daszau, pingvis fűit, m. disznó az m vagy m (mevet, nevet, mel-metsz-nyes) áttétezvén domasz Schmerbauch, az m átmenvén ő-re dobz ó, honnét dob zódik, vagy tobzódik , dobsa (Rábaközben: dobsa fej am. kövér, nagy , kihizott fej) toboz ’stb., mellyekben a kövérség, vastag kihizottság értelme van; tehát a dús am. epulo, pingvis, dives, dúskáskodik, dözsöl, tobzódik, epulatur, laute, oppipare vivit, disznó, sus, porcus a pingvedine dictus ’stb. Ez öszvesorolásból többi között kivehető , hogy a hős és dús szókban az s nem képző , mint 74 1. mondatik , és hogy a koszoru és keserűben az r, miután ez a szerkesztben (complicat, componit, ordinat) áttétetik, nem középképző, mint 72 1. álliltatik , hanem amaz (az s) gyökér , imez (az r) kifejlett jelentéstelen betű. Már fentebb mondok, hogy az it a óta kifejlődvén az n inta ente képző a M. nyelv rendszerében sem említtetik. Azt hinné az ember , hogy a képzőket olly igen szaporítani törekvő academia ezt az at, et, it, it, ot, it képzők közt (77.) legalább mint középképzőt meg fogja említeni. Azonban ez, mint minden többi magyar nyelvtanban, úgy itt is említetlen maradt. Pedig ez , abóbita, bokréta, csalafina , levente ’stb. szókban kétségen kül, mint a nyelvhasonlóságból kivehetni, kicsinyítő értelmű képző. Csak a levente szót akarjuk itten elemezni. Tehát ez az ír (vagy ír arcus) bolthajtás, ujj digitus, ez is a hajlásról neveztetvén, uj novus, recens, azaz hajlékony, gyenge, innét fiatal’stb. szókhoz vonatkozik; megfordítva, 's a j átmenvén l-re (p. o mejj~mell) l (honnét li-ány vagy 1eány , azaz li-anya,fiatal nő, nevelő , szaporító; 1. fentebb az anya szó eredeti jelentését) ’s kifejlődvén az ir , liu, liv, vagy lev, sevente, iuvenis. (Vége köv.)