Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-04 / 586. szám
Kedden 586 Május 4. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani atpozai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ér félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. M MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A bécsi lapok Károly főherczeg ő fensége egészségi állapotáról következő további orvosi jelentéseket közölnek: Bécs apr. 29én 1847 regg. 8 órakor. A múlt nap folytában a fenséges főherczegnél mind a lázra, mind a lábos állapot egyéb jelenségeire nézve némi kis enyhülés volt tapasztalható; a köhögés mérsékelt volt, és kevés kiköpéssel öszvekötve; a lélekzés is némileg szabadabb. Ő fensége az éj első felében csendesen aludt; éjfél után az álom nagyobbrészt a mellfájdalmak növekedte és altesti hajak által meg lön háborítva. — Bécs ápril 29én déli 1 órakor: Ma reggel óta a láz belerejében nőtt. A fenséges beteget kábulás szállá meg, az életerők feltűnő hanyatlása mellett. Dr. Güntner s. k., cs. kir. udv. tan. Dr. Bischoff s. k., cs. k. kormány tan. Dr. Steinmassier s. k., cs. kir. tan. és hadi főorvos. Dr. Schmerling s. k. Múlt számunkban az orvosi jelentések közt az aláírások előtti utolsó szó, u. m.: ,vég-szentségeivel 1 helyett olv.: ,vég-szentségekben.4 Az Oest.B. legújabb száma a köv. gyászos tudósítást közli „Bécs, apr. 30. A Mindenhatónak tetszett ő cs. kir. fenségét Károly föliget, ő felségének a mi legkegyelmesebb császárunknak nagybátyját, rövid betegeskedés után dicsőségteljes és tettdús élete hetvenhatodik évében e múlandóságból kiszólitani. Ö és fensége ma reggeli négy órakor hunyt el. — A felséges uralkodóházat ezen szintolly fájdalmas mint váratlan haláleset a legmélyebb szomorúságba sülyesztette. — A pótolhatlan veszteség, mellyet a birodalom, a hadsereg, ’s a népesség minden osztálya egy—hősi bátorsága és ritka hadvezéri talentománál fogva a birodalom minden hű alattvalója emlékezetében örökké felejthetlen herczeg elhunyta által szenvedett, nem csupán e birodalom határin belől fog mélyen éreztetni, hanem az öszves német hazának minden tartományiban is; mert a magas elhunyt a vészterhes időkben nemcsak Ausztriának megmentője, ő egyszersmind Németország megszabadittatásánk előbajnoka volt.“ Ő cs. ap. kir. Fölsége Tosoni József Ágostont és Susanni Józsefet fiumei váltótörvényszéki ülnököket a fiumei kormányszék valóságos ülnökivé legkegy. kinevezni méltóztatott. ő cs. ap. kir. Fölsége Fischer Károly magy. kir. udv. kamrai tanácsost temesi k. kam. igazgatóvá kinevezni, Mattyasovszky Imrét ugyanezen kir. kamrai igazgatóság ülnökét pedig ,kir. tanácsosi czimmel diszesiteni kegy. méltóztatott. Péchy Ferencz magy. kir. helytartósági tisztib. titoknok és Némethy Endre helytartósági fogalmazó, helytartósági valóságos titoknokokká; — Bieringer Sándor zágrábi ellenőrködő postatiszt sopronyi ellenőrködő postatisztté neveztettek ki. Ő cs. ap. kir. Fölsége Knapp Imre és József testvéreknek vezetékneveket ,Kálnay ura, Schmidt családnak vezetéknevét ,Sziklay ra, Leimberger Mihály hites ügyvédéét „Lép he gyi“re, Kren János szinte hites ügyvédéét „Tormády“ra változtathatni kegy. megengedte. A nagy magy. kir. udv. kamara az iglói megüresült kir. sótárnoki állomásra Kern Ferencz homonnai sótárnokot, az oblaji megüresült kir. harminczadosi állomásra pedig Somossy Károly krivputi útlevélvizsgálót; végre a Panczner Ferencz halála által megüresült alerdészi állomásra Haskó Imre selmeczi erdészgyakornokot alkalmazta jól (Helyzetünk és a reformok. XVII.) Adó. A költői reform-politika semmiben sem dicsekedhetik annyi valóságos eredménynyel, mint az adó kérdésében. Csakhogy ezen valóságos eredmények igen szomorúk voltak .. . csupa fiasco és véres kudarcz! — Újabb ébredési és haladási korunknak kétségkívül nem volt kényesebb, nehezebb, sőt rendkívülibb és következményeiben kiszámíthatlanabb feladása, mint az adó. Semmi ellen sem küzdött annyi és olly erősen megrögzött előítélet és olly, minden elölt világos, közvetlen reális érdek; azért semminek megoldása nem kívánt volna mélyebb státusférfiúi bölcseséget, gyakorlottabb ildomosságot, simább és óvatosabb bánásmódot , mint ennek, ’s mégis , ha az ábrándos politika magasztos vezérczikkeivel, mellyekben a közönséget (mint b. Eötvös helyesen jegyzi meg „Reformjában) eszmék helyett képekkel tartotta jól, erősen belé nem elegyedik, a feladás — gondoljunk csak boldogult gr. Sztáray Albert föllépésére — tisztességesen meg lesz oldva... Ollyan százados előítéleteket kellett volna eloszlatni, mellyek a legális nemzet véleményében a szabadság fogalmát képviselők;— ’s várjon lehet-e csudálkozni, ha ollyan embereknél, kik közöl kevés tanult metaphysikát, szabadon járni úton, hídon, kompon, városkapun, anélkül hogy a vámos letartóztathassa, szabad lenni az ország, megye, sőt falu közmunkájától is, és végre szabad lenni az adószedő executióitól. . . egyértelmű lett „szabadsággal? — tehát egy felöl ilyen valószínű előítéletet kellett volna eloszlatni, ’s másfelől valami ollyanra kellett volna birni a magyar nemest, mitől régi szokásánál fogva leginkább irtózott. .. a bizonyos időszakokban rendesen előforduló fizetésre, ’s pedig olyan fizetésre, miért cserében látszólag semmit sem kap az ember. És mit csinált az ábrándos politika? Enthusiasmust dobott, egy csoport vakonhivet csődített zászlója körül , rárohant az előítélet bástyáira és ... ? bezúzta a fejét. Hm, ha csak ennyibe került volna az egész! De ki ne emlékeznék azon sporadicus anarchiára, melly természeténél fogva egyszerre el nem nyelhette, de lassan kint felemészthette volna e hazát? . .. Az ország financziája olly gyenge lábon áll, hogy még a mindennapi szükségeknek is alig bír megfelelni ... ’s az idő újak és olly roppantságunk után kiált, minekről eddig a magyarnak fogalma sem volt! A népnevelés kettős eszköze — az iskolák és közlekedési eszközök — milliók befektetését követelik: azon kellene törekedni, hogy az adómentes, de azért ugyan nem adósságmentes osztály, bár ezen új milliók kamatját vállalja magára; — ’s midőn erre hajlandóság mutatkoznék, „szellemi alapokkal áll elő az ábrándos politika ’s elijeszti az úgyis gyenge jóakaratot. . . Mintha biz az adófizető sokat is szebotálná, vájjon minő szellemi alapja van az ő adójának ’s minő a másénak, csak hogy egyszer már a nemzet is lássa fizetni úgy, mint ő fizet . . . Később, mikor a haza törvényhozóinak elméje egészen elfoglalva a kielégítésért rimánykodó közszükségektől, é s azért is, hogy egy tettleges lépés történjék már egyszer a közteherviselés jövendője felé, —az óvakodó politika megegyezik abban, hogy a legális nemzet egy keserű lapdacsot nyeljen el szabadságai ellen, — és az ábrándos politika ?... minthogy egy egész marokkal nem kap - ami könnyen torkán akadhatott és veszélyes feloldozásokat okozhatott volna a szegény patiensnek — inkább daczosan visszautasította azt az egyet is . . . Ez a múlt országgyűlési ismeretes „millió“ - nak históriája, mellyet a főrendi tábla elfogadott, a követi tábla szánandó könnyelműsége pedig visszautasított. És most, illy vigasztaló körülmények után, mit művel Ábrándiak?...Csak ebből is rá lehetne ismerni:...mint adaczos gyermek, ki át akarván egy árkot ugrani, beléesik,’s nem gondolva meg, hogy mai rugalmasságában volt a hiány, boszuból egy kétszer szélesebb ároknak rugaszkodik, hogy annál bizonyosabban belecsappanjon a pocsolyába; —vagy mintegy megfoghatlan hadvezér, ki meg akarván hódítani egy országot, csekély erejével minden ponton megveretik’s végre még azon frigyül nyert állomást is oda hagyja, hol elszélesztett seregét egy ildomosabban kigondolt hadjárásra egyíthette volna, mégis azon jár esze, hogy az egész országot és minden védelmezett ponton egyszerre támadja meg..! Igen de, mondják, ezen seregnek fegyvere az igazság, az örök igazság, az egész igazság! És az ország ... az előítéleteké. — Én viszont kérdem: lehet-e képzelni, hogy illyesztelenül vezérlett tábor csak egy talpalatnyi foglalást is legyen képes tenni, habár az örök igazság szövetnöke lángol is minden katona kezében olly jól felfegyverzett és megerősített birodalomban, mint az előítéletét nem követetté és nem követi örökké mai napig is az igazság bizonyos methodust minden hódításaiban? nem lassan kint, apró csatákban győzi-e meg ellenfelét, a mindig vitéz előítéletet? nem egymásután foglalja-e el várait? mellyik világrészt, országot vagy tartományt hódította meg magának az igazság rögtön, egy csapással ? Soha egyet sem... Csak a fanatismus csinált ollykor nagy és gyors hódításokat, mint a Mahomet követőié, melylyek azonban tűz- és vízözönhöz hasonlítottak, elperzselvén és elsepervén a föld színéről a civilisatiót és emberiséget. Az emberi társaságban minden, épen úgy mint a természetben, bizonyos törvények szerint fejlődik ki. Ha az elsőnek törvényei nem is olly könnyen mathematikai formulákba szoríthatók , mint az utolsóé, azért nem kevésbbé szembetűnők. Legáltalánosabb törvénye mindennemű egészséges fejlődésnek a fokozatosság: a rügyből egyszerre nem lesz ág, valamint nem a csecsemőből ember. Minden lépés, melly ezen törvénynyel daczol, természetelleni ugrás, felforgatja a rendet kisebb-nagyobb mértékben,’s ollykor azon nagy catastrophákat szüli, miknek a természetben a földrengések és vulkán-kitörések felelnek meg — a forradalmakat! Ezen komoly gondolatok önként merülnek fel elménkben, mikor a közös teherviselés elvére eszmélünk. Hazánkban ezen igazság még nincsen divatban , vagy már kiment abból... mindegy. Csak a fenebb emlegetett utat és törvényeket követve , vergődhetik uraságra, anélkül hogy a dolgok rendét felforgassa. Mi baráti vagyunk ezen igazságnak, olly őszinték, mint akárki más. A különbség mi és tán némelly kortársak közt az, hogy ők az igazságot egyszerre, egészen akarnák létesíteni, mi legelőbb is lehetségessé szeretnék azt tenni, ők üldözik, ingerük , arczal csapdossák az előítéleteket, és így elkeseredett harczra kényszerítik, mi a lehetőségig megkíméljük őket, mert minden jog és törvényszerűen létezőnek joga van kíméletre , sőt ha igen hatalmasok, meg is hajlunk előttük, csak hogy engedékenségre bírhassuk. Igen, mert azt tartjuk, hogy az előítéleteket megismerni könnyű, de levetkezni, és levetkeztetni .. . ebben áll a mesterség! .... Azért mi Ábrándinak, „az igazság papjának, hamis patkóssal elkiáltott fenyegetését: „Éln mondom nektek, osztozni fogtok a népnek milden terheiben!“ a mi a jövőt illeti, ártat— TARTALOM. Magyarország és’Erdély. Orvosi jelentések fenséges Károly főlg egészségi állapotáról. Tudósítás ő fenségének elhunytéról. — Kinevezések. Névváltoztatás. Helyzetünk ’s a reformok. Megyék: Közgyűlés Szepesben. Budapesti hirharang. Magyar gazd. egyesület. A magyar orvosok és természetvizsgálókat érdeklő hirdetmény. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Poroszország. Görögország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Duna-vizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Bankwesen (Bankügy) von Gusztáv Julius. Leipzig 1846. (Folytatás.) Irodalom és Tudomány. BANKWESEN. Von Gustav Julius. Leipzig 1846. (Folytatás.) Továbbá az sem áll, mi a nemes erezek ki- és viszszafolyásának törvényszerűségét illeti, és ez után épen nem lehet az érczforgalom által föltételezett forgalomeszközök mennyiségének mértékét megismerni,s ez a papírforgalomra nézve sem biztos sinór mérték, mert az ügyközlekedések nagyobb része, midin bankjegy van, épen nincs érezpénzre utalva, ’s tehát ezekre nézve az érezpénz ki-vagy visszafolyása semmit sem bizonyíthat, ’s ezeknél a forgalomeszközök szüksége nem függ az érezpénzre utalt ügyközlekedések szükségétől. Péld.a. Anglia sokkal többet fölemészt készítményeiből, mint mennyit kiküld, é s e benső közlekedésnek semmi nyoma sincs a váltó cursusokban. Ha tehát, ezek szerint valamelly országban , honnét a készpénz egyéb szerencsétlen körülmények miatt kiment, a jegyforgalom megszoríttatik, ez által az ipar és kereskedési forgalom lehetőségét vágják be. De az sem áll , hogy a jegyforgalom megszorítása készpénzt hoz viszsza, ’s igy a váltó-cursus javulását eszközli, mert ez nem a pénz, hanem az árukereskedéstől függ. Legyen csak Angliában néhány rész aratás, akadjon meg valamelly ok miatt az indiai és chinai kereskedés, vessen a német vámegyesület (Zollverein) védvámot az angol termékekre, nem fogja az ez által megcsökkent váltóüzletet a papírmegszorítás szabályozni. Tehát nem a bankjegyek okai annak , hogy a készpénz néha az országból kimegy. És az is üres képzelődés, hogy sokaságuk árt a kamatlábnak. Mert a kamatláb annyira ingó valami, hogy soha sem tekinthetni határzott mennyiségnek, mert ezt azon ügyközlekedések különböző természete határozza, mellyekért a tőke igénybe vétetik. A risikó , személyes hitel, és magának a vállalatnak gyümölcsözési reménye igen határozatlanul emelik vagy nyomják azt, midőn illy esetben a munkásság gyarapodása, a forgalom gyarapodása által a tőkepénz szaporítását eszközli. A kamatlábat még a tőkepénz kereslete és kínálata közötti arány sem határozhatja biztosan, mert ez örökké ingadoz, itt csupán az önkéntes vélemény a szabályzó,s e részben úgy vagyunk mint a piaczi élelemszerek árával, mellyeket nem apadások, vagy a kereslet gyarapodása, hanem véletlenségek határoznak, ’s legtöbb esetben csupán az árulók szeszélye. ’S noha nem állíthatni, hogy az önkéntes vélemény teljesen független a mennyiségtől és kereslettől, de bízvást mondhatjuk, hogy az önkéntesség mégis legtöbbet határoz, ’s a kamatláb csupán a börzénél van a kereslettel, és kínálattal öszvefüggésben. Sokáig hittek, hogy nagymennyiségű bankjegykiadás a portékák árának magasulását eszközli. ’S ez sokáig igazság volt, míg végre megértették, hogy a magas ár , nem eredménye, hanem inkább oka a nagyobb mennyiségű bankjegykibocsátásnak. Sírt azonban illyformán kell érteni: ha a nyersanyagok ára magas, több pénz kell a gyámoknak , nagyobb váltók jönek a bankhoz discontirozás végett, és így több jegyet kell kiadni. És ha e miatt a gyártmányok is megdrágulnak , nem mondhatni, hogy ezt nagyobb mennyiségű bankjegy-kiadás eszközlötte , hanem egyedül a nyersanyagok drágasága. Nincs is a papírforgalom mennyisége egyátalában semmi befolyással a portékák árára, mert itt a világkereskedéshezi viszony hatása és viszszahatása határoz. Mondhatjuk , hogy sok tőkepénz drágaságot okoz; igen , de ennek oka nem a jegyekben kibocsátott tőkepénz , hanem azon kereskedelmi kísérlet, melly a jegykiadást szükségessé tette. Egyébiránt a magas vagy csekély portékaár minden országban csupán rávitelesen jó vagy rész. Mert noha a szerencsés állapothoz tartozik , ha valahol sok munkaösztön, élénkség, és az emberek élelmezési állapotát javítható alkalom van ; de mindezek egészen más viszonyoktól függnek , mint kamatláb vagy magas portékaár; ’s valamelly országban, hol a kamatláb alant, az élelmiszerek ára pedig magasan áll, aránylag épen olly jól lehet a munkásnak dolga , mint más helyt ellenkező viszonyok korén. — De igen veszélyes néha a kamatláb és árfok rögtöni ingása, ’s e részben igen fontos kérdés, vajjon a bankjegymennyiségnek van-e erre valami befolyása? Mert ekkor a bankászoknak hatalmuk lenne alkalomszerűleg mindent tenni, ’s Németországban is azért akarják sokan a hitelbankot, mert a bankjegyeket olly rugalmas pénznek nézik, melly által a kamat és ár ingásait szabályozni lehet. E pénzrugalmassági fogalom angol fölfedezés, melly azonban agyrémnél nem egyéb, mert láttuk, hogy egyfelől a kamatláb az ügyközlekedés forgalmától függ, ’s bankjegykiadással még átaljában nincs árszabályzó tőkepénz alkotva, ’s a banknak épen nem áll hatalmában, hogy a pénzforgalmat szabályozza. — Azonban minden említett ingásból eredő kereskedelmi földrengéskor a bankot éri az első csapás. ’S váljon leheté a bank e részben minden körülmény közt biztosítva, t. i. lehet-e annyi készpénze, hogy a haváltás végett hozzá utalt jegyeket mindig beválthassa ? Ez, mint eddig láttuk, az ország kereskedelmi viszonyaitól függ , és hol a készpénz, a fentebb említett megingás nyomán nagy szükséggé válik, ott a bank mindig bukhatik. — Egyedül az angol statusbank biztos , mert ezt a status bukni nem engedheti. Mig más tekintetben Angliában annyi a pénzcsarnoki rázkódás, nagy árcsökkenés és számtalan bukás, hogy ott mindez úgyszólván periodicus volt, ’s csupán 1844ben folyamodtak e részben biztos rendszabályokhoz, midőn a magános vállalaton alapuló bankászatot számtalan bukás után megszokitatták. ’S való, hogy mentül szabadabban bankászkodhatik mindenki, annál inkább tarthatni, hogy könnyelműség, vagy nyereségvágy sok roszat okoz. — ’S a status érdekein kívül, csupán egyesek kormányzása alatt álló hitelbank nem is biztos soha , mert nem tart, ’s nem is tarthat minden jegyei beváltásához megkívántasd készpénzt, ’s a közönség bankhoz intézett készpénz igényének szilárd mértékét egyátalában nem lehet föltalálni, ’s annyival kevésbbé, mennyivel inkább el van élénk közlekedése más országokban is ágazva. ’S ha föl is lehetne illy szí-