Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-06-25 / 615. szám

Péntek 615. Junius 25. 1847.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­­den négyszer hasábozott apró­­betűs soráért vagy ennek helye­ért 5 ez. kr. a kettős hasába serért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani at­­otai Horváth-házban 983 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Ma­gyar financzia, úrbéri örökváltság és még valami VIII. Megyék: Közgyűlés Mosonyban, Hevesben. Tisztújítás Zalában. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Poroszország. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriaházások. Nemzeti szín­házi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Duna­­vízállás IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle. A magyar szép­­irodalmi szemle. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Szerkeszti Erdélyi. (Foly­tatás.) MAGYARORS­ZÁG és ERDÉLY. A nagy magyar kir. udv. Kamara a királymezei k. erdőmester és számtartóhivatalnál megüresült ellenőrségre Roller Ferencz rahoi erdész- és számtartóhivatalnál szergondnokot alkalmazta.­­ (Magyar financzia, úrbéri örökváltság és még valami. VIII.) Szándékkal hagytuk megszakadni egy kissé a vitatkozás fonalát, hogy az olvasónak időt en­gedjünk, ha méltónak tartja, a mondottak felett kissé elmél­kedhetni. I­dén ma tárgyunkra visszatérünk, azt kezdendjük vizsgálni: várjon egy 5—6 millió p­ontra rugó esztendőn­­­kénti financziát mikép lehetne az ország számára előállítani a­nélkül, hogy bárkinek is e miatt pusztulása, vagy pedig a létező vagyoni és közigazgatási viszonyok tetemesebb meg­zavarodása következnék. Ha ezen kérdést teszszük magunknak, visszavezettetünk azonnal a források kérdésére. Financziális dolgokban bizo­nyosan azon rendszer érdemli az elsőséget, melly legegy­szerűbb módon, legkevesebb zaklatásával a honpolgároknak, legkevesebb nehezítésével a kereskedési forgalomnak, üzleti, termesztési és iparszabadságnak, minden honpolgárnak a te­herviselésbe behúzása mellett, de a közgazdagság forrásai­nak kiapasztása nélkül, legbizonyosabban adja a szükséges jövedelmeket, és mivel a szükségek is szaporodnak, tehát olly kútfőket is veszen igénybe, mellyek természetszerűleg fej­lődni és emelkedő jövedelmeket adni képesek. Számtalanok azon kísérletek, mellyeket a civilizált nemzetek tőnek avégett, hogy ezen megkivántatóságoknak meg legyen felelve. Azon igyekezet, hogy nagy legyen a jövedelem és senki a közter­hek alól ki ne búhassék , igen különféle adózási nemek fel­találásához vezetett, mellyek, főbb különbözéseikre figyel­­mezve, két főosztályra, úgymint a direct és indirect adókra, szakadnak szét. Az elsőknek legegyszerűbb fajtája a jöve­delmi adó , de ezzel nagyban még csak Angliában, és itt is csak ideiglenesen, történtek kísérletek, és mai napság a ci­­vilizált nemzetek financziája vegyesen direct és indirect adók­ból áll össze. Egyszerű financziának alig örülhet egy is a polgárosodott nagyobb nemzetek közöl, ha az egy Észak­amerikai egyesült státusokat, mint i­lyeneket, kiveszszük. Ezeknek ezen minőségekben igen egyszerű a financziájuk. Az 1845ben 29,769,000 tallérra (1 tallér körülbelül 2 ft 5 krt tesz pengőben) menő jövedelem csak három forrásból eredett. 27 millió tallért adott a vám, 2 milliót az unió bir­tokában levő földek eladása, 769.000 tallért pedig némi rendkívüli források jövedelmeztek. Ámde már nem illy egy­szerű az Egyesületet képező egyes státusok financziája, és még bonyolódottabb az európai nemzeteké. Vegyünk itt pél­dául csak kettőt fel, úgymint az angol és franczia nemzetét. A franczia aki a júliusi forradalom alkalmával egy leendő olcsó kormány csalódásaiban ringatta magát, de a­kinek azóta a miniszeriális újságok értésére adták, hogy a franczia nemzet elég gazdag, miszerint öndicsőségét megfizesse). 1847ben a következő szép adó-sommácskákat fizeti főbb fejezetek szerint direct adó fejében: földtől és ingatla­noktól 2753­­ , személyétől és ingóságaitól 58%, ajtajától, ablakától 34% , keresetmódjaitól 46 millió frankot, össze­sen 414% millió frankot, mellyből 481/* millió mint elen­gedés, inexigibilitás csat. lehajlik. (Jegyezzük meg itt, hogy a föld és ingatlanoktól fizetett adó az összes státusjövedelem­nek mintegy köd részét teszi.) F­zet ezenkívül bejegyzési adót, adás és vételektől, pénzkölcsönöktől 214% , bélyeg­adót 39% millió frankot, mi ismét teszen 253% milliót. Ha­lászatiér fizet 4% milliót, vámot és hajózási adót 160%, sófogyasztási adót 58 millió franknyit. Ezen három summa ismét tesz 223 milliót. Indirect adók czíme alatt fizet: az italoktól 102, sógyártástól 12%, czukorgyártástól 19 Wa, do­hánytól, burnóttól és szivaroktól 112'/*, puskaportól 6, és különféle ide nem tartozóktól 42 millió frankot. Ezen a som­­ma ismét tesz 294% millió frankot. Azonban a franczia ta­nul, levelez és utazik is, pénzét kénytelen ide oda kül­deni, egyszer másszor kénytelen egyet és mást megméretni, esze találós és igy uj találmányokat fedez fel, ezen czimek alatt ismét fizet 51­­/1 millió frankot. Van ezenkívül a status­nak különféle jövedelme mintegy 97 millió, mellynek egy része status-erdőkből, uradalmakból és gyarmatokból szár­mazik, a fenmaradó mintegy had része pedig szinte az adó­zók zsebéből kerül ki. Hogy az — i­lyen 1847ben mintegy 1335 millió rendes bevételre számított — anancziában nem lehet egyszerűség, azt nem szükség magyarázni, ’s hogy itt végtelen a bonyodalom, vizsgálódás, kutatás, ellenőrködés, zaklatás, az nem kevésbbé világos, de a franczia alkotmá­­nyosságon legkisebb csorbát sem üt. Így megyen a dolog Francziaországban, hol felelős mi­­nistérium és parlamentáris kormány áll a dolgok élén, és nem is igen mehet máskép, mert csupán a státusadósság kamatja, törlesztése és a nyugpénzek évenként 380, szárazföldi és ten­geri haderő 420, maga a közjövedelmek kezelése és besze­dése 152 (és így a rendes jövedelem mintegy 11 % pellét) a különféle adók melletti elengedések és beszedőellenségek 58, és a portékák kiviteléért fizetett jutalmak 15 millió fran­kot nyelnek el évenként, mialatt király és családja és a tör­vényhozó testületek 14%, az igazság kiszolgáltatása 26%, a vallások szolgáji 38%, külügyek 8%, közoktatás 18, bel­­igazgatás 113, földművelés és kereskedési ügy 14%, köz­munkák 62%, pénzügy 17% milliót rendes költségkint szükségesnek — nem említve a rendkívüli, összesen 120 millió frankra számított kiadásokat, mellyek közöl csupán a kikötők javítását, vasutakat a kőutak kiigazítását és a közöt­tek létező hézagok betöltését emeljük ki, melly három tárgy egy év alatt 90 millió frankot kíván. Nézzük már most Angliát. Az angol 1844 ben fizetett vá­mot : külföldi szeszes italoktól 22 , bortól 17, czukortól 53, b­eától 444/11, kávétól 7, dohánytól 37, vajtól 16/12, sajttól 1 , mazsola­szőlőtől 4*°/%, gabonától 76/12, gyapjú és gya­pottól 85/12*), selyemtől 2%2, bőröktől 3/%, épület­ fától 68/12 , egyebektől 10%2 millió pengő forintig. Ezek öszve­sen tesznek mintegy 223 millió pengő forintot. Lássuk már a fogyasztási adókat. Belföldi szeszes italokért fizetett az angol 49%1, malátáért 46%1, komlóért 3%2, papírért 6%2 , szappanért 8"/12,gyertyákért 1­%*, kőszénért 14/12, üvegért 6**), tégláért 37/n , árverésektől 2% 1, szeszes ital-árulási szabadalmakért 10%2, posta­lovaktól 18/n mil­lió pengő forintokat. Ezek ismét tesznek együtt mintegy 142 millió pgc forintot. Nézzük tovább a bélyegadókat. E czím alatt fizet az angol: oklevelektől 16%1, birói hivatalos okiratoktól 20%1, tűz-és vízveszély elleni biztosításoktól 12%2, váltóktól és bankjegyektől 6%2, újságoktól és hir­detésektől 4, postakocsiktól 3,0/ra, nyugtatványoktól 1%2, postai levelezésektől 15% 1­, egyebektől 4%3 millió pengő forintot. Ezek együtt ismét tesznek 84 millió pengő forintot. Következnek a direct adók. Ezen czím alatt földadó fe­jében nem fizet az angol többet a statusnak 11­, 12 millió fo­rintnál pengőben, miből világos, hogy az öszves stálusjö­­vedelemnek a földadó csak mintegy 8 s részét teszi. Ellen­ben fizet ablakadót 15%­, cselédadót 2, leadót 3%*, ko­csiadót 43/12, kutyaadót 1%2 millió pengő forintig. Ezek ismét tesznek mintegy 39 millió pengő forintot. Van ezenkí­vül mintegy 7 millió pengő forintnyi rendes jövedelem a fe­­lebbieken kívül, melly adózásokból áll öszve, és azonkívül mint rendkívüli fenáll a jövedelemadó 53 millió pyő forinttal, mellyhez a kézimunka után élő osztályok nagyja semmit sem fizet, mert csak az fizet hozzá, kinek évenkint 1500 ft pen­gőnél több jövedelme van, és ez aztán körülbelül 3 percente­ fizet évi bevételétől, a­mi természetesen igen nagyszerű vizsgálódásokat, kutatásokat és család­viszonyokbal be­hatást föltételez —­mit azonban az angol, úgy mint a többi adózással járó alkalmatlanságokat is, alkotmányosságának minden csorbája nélkül tűr. A szabad angolt ennyiféle czím alatt kell megadóztatni, ennyi különféle módon kell zaklatni, hogy az adózásokból összeálló mintegy 550 millió pengő forint jövedelmet ki le­hessen csinálni. És ez így van ott, hol parlamentáris a kor­mány és felelős ministerium áll a dolgok élén; de nem is me­het máskép, mert a jövedelmekből azok beszedésének költ­sége elnyel évenkint 27­ ° 12 millió pengő forintot, vagyis azoknak mintegy 5­0 centjét — a közadósság (melly 1845. január 5-én 7941 millió pengő forintot tett, és azóta 80 millióval ismét szaporodott) 292%2, beligazgatás 16 /12 , igazságszolgáltatás 17’°/%, külügy 38/12, a szárazföldi és tengeri had 1457%, posta 10, közmunkák 4, és egyebek mintegy 20 milliót pengőben kívánnak évenként. Ezeket csak azért volt szerencsénk előhozni, hogy min­denkinek legyen módja választani ezen fizetési módok közöl, egészen tetszése szerint. Mi magyarok ugyanis nem igen sok találóészszel bírunk, financziális dolgokban tapasztalásunk kevés, talentumunk ez irányban nem nagy, és így valami újat, mit mások előttünk már nem alkalmaztak volna, felfe­dezni alkalmasint nem fogunk , hanem a közterhek fedezé­sének forrásait ott leszünk kénytelenek keresni, hol mások keresték és föltalálták. Aztán figyelembe veendő az is, hogy választásunk meg van szorítva, mert több nemei a felhozott külforrásoknak, nálunk is léteznek ugyan, de általunk föl *) Ezt azóta Sir Robert Peel ajánlatára a parlament megszün­tette, valamint a gabna-vám is de facto megszűntnek tekinthető­**) Ez is ben foglaltatik azok között, mellyek Peel idejében megszűntek. Irodalom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. A MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. (Kiadja a Ki­sfalud­y-társaság. Sz­erkeszti Erdélyi.) (Folytatás.) Ha Bajza az ő pikántsága, polémiai csípősségével bizonyos rendszer mellett küzdött volna, ha a szenvedélytől csupán a szép védelmére hagyta volna magát elragadtatni, ha Kölcsey valódi bölcselmileg tisztult elveitől lett volna áthatva: ő a magyar irodalom vezére lehetett, ’s azt a szabadság , szépmű­­taui müveltség, és philosophi átszellemités ösvényére irányoz­hatta volna. De igy párt­ elfogultságában , melly azon párt ér­dekeinek mindent föláldozott, erősen ragaszkodva előítéleteihez, az elevenen ható irodalomban holt eszközöket teremtvén magának—kik körülre sivár areopágot képezzenek , az általa eléjök tűzött kerékvágásban folytaták kegyosztásuk­­ vagy kegy­­fosztásukat, kik nem a művészet, az örökszent szépség végett ölte­nek törvényt... hanem csak a személyes szenvedély lehűtése, a vak pártérzet kielégitése végett. Ezekkel szövetkezve megfosztá a kri­tikát minden hitelétől, mert eljárásában, elvek hiányában személye­ket támadott meg, gyakran elnyomá a jót, midőn azt állitá, hogy a jobbért küzd, és a trivialitásnak ajtót, kaput tart a magyar iroda­lomban. Hol az irodalom nem a népszükséglet eredménye, ott az rendszerint mindenütt a kritika útját választja. Mennyi kárt tön tehát e tekintetben a Bajza féle kritika, láthatni az időszaki saj­tónak csaknem hihetlen elvadonultságából. Ama goromba kotteriai taktika segélyével a legkárhozatosb irányok lő­nek védve, aquatofana gyanánt a közönségnek beadatvák , ha nem nyilatkozott is mindjárt a hatás; most gyönyörködhetünk az irodalom lankadt, színvesztett rángásaiban — ha volna e képen vala­mi gyönyörködtető. Akkor a tudományt dölyfös tudóskodás pótolta, az erkölcsi érzetet gúnyos dacz, az igazságot gorombaság, a szépműlani elveket piszkos ármányai amaz organizált cliquenek, melly még most is gyakorolja mesterségét, hol szabad kezet en­gednek neki... Maga a közönség végre betelt mind azon titkos, sőt végre pirulatlanul egészen nyilvánosan űzött machinatiókkal, — az Athenaeum , melly helylyel közzel igen sok jelest tar­talmazott— megbukott, és a kritika egyszerre megszűnt orgá­nummal bírni Itt ott hallható volt még egy egy elnyomott kiáltás — de az elnyomva maradt. Beállott a magasztalás és f­öl­té­tl­e a dicsőítés korszaka. Ekkor minden jónak talál­tatott, ekkor mindent mindjárt a külfölddel hasonlítottak össze, nemcsak , hanem messze fölül helyeztek a külföldi fölött. Isko­lás gyermekeket olly bölcseknek kiáltottak ki , mint Plato, Aris­toteles és Pythagoras együttvéve. Parányi talentomokat lángész­nek kürtöltenek. A fiatalságot emelék pajzsra, ’s mindent meg­­vetének , mi mérséklet, nyugalom, józan ész utáni vágyat nyil­vánított. — Rendszervértezett, szellem-fegyverzett, becsületes, minden nemes , szép és igazért lelkesült kritikusok helyett az újdondászok kezdtek minden indokolót, minden igazság­­szeretet nélkül borostyánkoszorúkat és kritikai halálítéletet osz­togatni az irodalmilag működő tömeg között. — Bajzában volt szellem, tehetség — neki ezen előnyeinél fogva egyet mást el le­hetett nézni, de az ő apró utánzói, bálványozói, kik az ő polé­miái pálczáját elsajátíták , kik még azon kevés elvet is, mellyel elődjök birt, kidobták vala, az ő biztos, apodicticus nyelvén nyers tudatlanságot’s legőrültebb szenvedélyességet terjesztenek, ’s mindezt magyarra fordított konyhadiák nyelven , mi egyszerre divatos kezdett lenni. Frankenburg ur ezen eljárás ellenére „Irodalmi őr“t állita — de az nem sokat segített; ha bealkonyodott, maga az őr is a tomboló tömeg közé vegyült, kardot, dárdát eldobott magától, a kulacs után nyúlt, és áldomást ivott!... Ha aztán megviradt, akkor feje sivár volt, gondolkodása rest, ’s öntudatlan osztá csapásait; de ha jött valaki, kit mint az éji orgiáknák­ pajtást ismert, akkor ismét eldobá fegyverét, nyakába borult a pajtásnak és kérdő elragadtatva .. mikor leszünk megint vígan?!... Ezen „Iroda­lmi őr“ben hiányzott a meggon­­doltság! — ’s nem is birt kiszabadulni a pártosság és vak dicsőí­tés békéiból. Ekkor fölléptek a Szépirodalmi szemle férfiai a Kis­­faludy-társaság firmája alatt, melly eddig e nagy költő firmájá­nak teljes becsületére vált — és vezérszóul azon szép föltételt irák munkáik homlokára: nemesb irány, jobbított íz­lésnek irodalmunkban elterjesztésén munkáló­d­­ni. . . Ha eddig nem volna is több okunk e vállalatot szívből üd­­vözleni, a fönebb elbeszélt praemisiák után, már csupán szán­­déka is e kritikai intézetnek elegendő volna, hogy tőle méltány­lásunkat meg ne vonjuk. Huszonhárom száma e folyóiratnak fekszik előttünk, kritikákat tartalmazó a legkülönbféle irodalmi és művészeti termékek fölött. . . Bennek átalában méltóság, nyu­galom és tudományi alapon nyugvó meggyőződés hangja uralko­dik. — Noha az elvekben még nem létezik valódi egység, minthogy gyakran az egyik oldalon adott tanítás— a más olda­lon egy másik egészen ellenkező által megsemmíttetik (ez állításunkat alább be fogjuk bizonyítani) , hanem mindenütt látható a különböző anonym­ dolgozótársak törekvése: műveltséget, finomabb ízlést, költői érzéket terjeszteni. — Az anonym szót különösen kiemeltük, —nem szándéktalanul. A Szemle dolgozótársai fölött rendkívül nevetségesen, pálczát tört anonymitásuk miatt egy szinte névtelen. Nemcsak hogy az illy kárhoztatás a műveit közönség előtt semmit sem nyom, hanem egyszersmind egészen hamis is, ’s a tekintély-bálványzás veszé­lyes magvát rejti magában, melly mindig siket a mi iránt, hanem csak a ki számára van szeme, füle, szive. . . . Nem tekintvén azt, hogy a szellem országában a tekintélynek csak annyi érvénye van, a mennyiben szellemi birtok által túlsúlyt birt szerezni magának, ’s más e szellemi túlsulylyal nagyobb mértékben bíró egyén által azonnal tulszárnyaltatik , e mellett a szellemi tekintély nem is olly tulajdon, mellyet valaki kizárólag elsajátíthasson — mert a szellem hatalma történe­tes valami, mellyet az ég egynémelly halandónak tán egyet­len jószágul ajándékozott, mellyet senkinek sincs joga bármi néven nevezendő előjogok által elnyomni. Névszerint a kritika országában.... Itt minden tekintetkéknek meg kell szűnni, — ’s az olvasónak csak igazsághoz kell jutnia. — De ki mer az igazsággal amúgy egyszerre csak kirukkolni, 's az elmondottak alá nyíltan és becsületesen odaírni

Next