Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-09-19 / 664. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. Kedden, csütörtökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetést ár félévre Budapesten házhoz-ajánlássa! 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldie pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helye Vasárnap 604. September 19. 1847. - ért 5 ez. kr. a kettős hasába sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani utázal Horváth-házban 583ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. A B. P. HÍRADÓ I. évi october-decemberi évnegyedes folyamára előfizethetni helyben 2 ft 48 kral, postán 4szeri küldéssel 4 ft 6 kr, 2szeri küldéssel pedig 3 ft 42 krjával pengőben. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. A királyi helytartó körútja (fogadtatása Debreczenben Biharban.) Az európai gabonaerisis, és az eszmék általa előidézett uj fordulata I. — Czáfolat Biharból (vége.) Budapesti hírharang. Halálozások. A magyar orvosok és természetvizsgálók Vill. nagygyűlése Sopronyban (folytatás.) Külföld. Nagybritannia- Francziaország Spanyolország. Portugália. Schweicz. Poroszország. Törökország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYAR HIZÁn és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége a zágrábi székes káptalanban a köv. kanonokokat, u. m. Bierling Jánost éneklő kanonokká, Haramusztek Józsefet császmai préposttá, Mihács Mihályt székesegyházi, Vukanovich Antalt dubtezi, Hochreitner Zsidort kamarczi, Vukovich Mátét goriczi, Vukassevich Antalt kemleki, Kelemen Mihályt vaskai, Krály Jánost császmai, Pendein Imrét urboczi, és Rochich Ignáczot turopolyai főesperesekké; végre Martinchevich Ignácz nedeliczi plébánost, Sypták Pál belleczi plébánost és Moyses István bölcsészettanítót a zágrábi káptalan kanononivá kinevezni legkegyelm. méltóztatott. A KIRÁLYI HELYTARTÓ KÖRÚTJA. (Debreczenb 51.) Van egy neme a hódoló tiszteletnek, melly külfény csillogásaiban is ugyan, de mégis nem annyira azokban, mint inkább a legbensőbb örömtől dagadó kebel őszinte örvendezéseiben mutatkozik. E nemével a tiszteletnek fogadá szab. kir. Debreczen városa, királyi helytartó István főherczeg ö fenségét, midőn határai felé sept. 11 kén mindnyájunktól epedve vártan, közeledék. — A Vámospércs felöl érkező magas vendéget, a város határában a helybeli polgármester elnöklete alatt előre kimenő díszes küldöttség fogadá, mellynek is, és az önkéntes vállalkozókból először ez alkalomra kiállított, ’s jól begyakorolt csinos egyenruhás polgári lovasságnak kíséretében, délután 4 óra tájban, a talpon álló városi 50 ezerből álló néptömegnek, ’s a vidékről mindenfelől besereglett nagy sokaságnak riadozó éljenei közben, a szent-anna és czegléd-utczákon készített diadalkapukon keresztül ő fensége megérkezvén, a városház felékesitett termeiben megszállott. Alant a városháznál, a város főbírája, felkertekor pedig termei ajtajánál, csinos növendék leánysereg üdvözlék ő fenségét. — Majd alig pihenvén kissé magát úti fáradalmaiból ki, előbb ugyan a helybeli városi öszves hatóságnak , majd Szabolcsmegyének, a Hajdúkerületnek, ’s a helybeli helvét hitvallásu prédikátori, ’s főiskolai oktatói kart magához vevő helv. hitv. tiszántúli egyházkerületnek, a helybeli plébániának, a kerületi táblának ’s váltótörvényszéknek üdvözlő hódolatait fogadá el ő fensége, mindenik testületnek ékesen csengő éles hangján, örömre ragadó sajátságos kedves magyar szónoklattal, nyilvánítván kegyes hajlandóságát. —Est-ebéd következett erre 7 órakor, mellynél ő fensége magas jelenlétében, vidékiekből ’s helybeliekből álló válogatott vendég-koszorú élvezé a magyar szívességgel fűszerezett gazdag lakomát. Most jövének a felséges csász. kir. házra, közelebbről pedig a fenséges vendégre irányzott pohárköszöntések, mellyek bár mind kikeresett szónoklatot tanultának is, közöttök m. a. minden jelenlevők osztatlan véleménye szerint legünnepeltebb az volt, mellyet a tiszántúli helv. hitv. egyházkerület nevében, ez egyházkerület dicső főgondnoka, aagit Vay Miklós ö kegyelmessége szavalt el. — Est-ebéd után ő fensége a díszesen kivilágított utczákat szemlélé meg, ’s derült arczvonásaiból olvasni lehetett a menetet sűrű tömegekben környező tősgyökeres magyar nép ártatlan örömén való magas tetszését.— Másnap reggel sept. 12-én a kath. egyházban tartott szent miseáldozat után, ő fensége magas kíséretében, a helvéthitvallásnak helybeli fötanodája épületét látogatá, ’s az itteni könyvtár ritkaságait szemlélé meg, ittlétének örök emlékezetére fenséges nevét a főiskolai könyvtárban lévő vendégkönyvbe is beírni kegyeskedvén. Megszemlélé továbbá a főiskolai museumot ’s növénykertet, mindenütt a látottakkal magas megelégedését nyilvánítván; majd a ref. nagy templomban is időzött egy kevéssé 's utoljára a helyben levő császári királyi salétrom-intézeteket látogatá meg , mindenütt és mindenhova, a roppant néptömeg harsány éljeneitől kisértetve. — Végre Sept. 12én d.e. 10 óra tájban, kísértetve a város határáig a polgári lovasság és számtalan kocsin ’s szekeren utána menő díszes sokaság által— elvált tőlünk a fenséges vendég, útját N.-Várad felé vevén, ’s mi a fenséges k. helytartót , azon óhajtásunk közben bocsátók további körútjára, hogy öt, mint az öszves magyar nemzet osztatlan hódolatának magas tárgyát, öt — kinek messzire terjedendő életéhez e nemzet, olly édes örömest köti szebb jövendőjének gazdag reményeit — ragyogó pályáján, boldogítva áldja meg e haza nemtője. — Utóirat. — Ma azaz September 14én estve ő fenségének a királyi helytartónak harminczadik évi születési ünnepén, a városháza és annak környékében és a főutczán levő házak, ismét kivilágitatának ; ’s a népnek, ünnepélyes zene és taraczkdurrogások hirdetek a jeles napnak emlékezetét. — 7. (Biharból. V.- Olaszi, sept. 12.) Olly elragadtatás, annyi lelkesedés, miilyennek e napon tanúi valának, nem közönséges dolog.S egy kis históriai visszaemlékezést is megérdemel annyival inkább, minthogy a jelenkor boldogsága — egy nagy ember szerint - csak úgy lehet tartós és fájdalmas következések nélküli, ha a múltak tanulságos ismeretén alapul. „Mint egyes emberek életének van kezdete, folyama és vége , úgy a népek életének is. A kezdetét egyesült erő vagy véletlen eset, folyamát ezer változás szüli, ’s végét legtöbbnyire nemzeti meghasonlás szokta kisérni a „hontemetőbe.“ Midőn őseink Európában megtelepedének, e kis világot majd hanyatlóbb, majd virágzóbb nemzetek lakók körül. ’S ha most széttekintünk, ott, hol mindezek egykor valának, vagy épen semmit, vagy csak sziv-é s lélekszomoritó omladékokat látunk. (Leroskadt Dzenghakhán óriási mongol birodalma, a szentvidékü Göröghon romjain épült ozmán hatalom rostwidó félben áll: az exarchátusok, olygarchiák és foeudalismus örök létre törekvő intézetei a világhistória elfutó árnyékivá lőnek. Hát a nemes lovagok hazája, szép Lengyelország hol van? Ez sincs többé!......... És mi élünk. Igen! Ámde senki sem fejthetné meg közölünk, ezen életet a költők arany álmai boldog megvalósulásának, vagy a gondviselés érdemünk feletti kegyelmének tulajdonítsuk-e inkább? A költők arany álmai minket nem érdekelhetnek;— minket, kik századokon keresztül, mint rosz testvérek egymást sohasem szeretünk. Szeretetlenségünk gyászos poesise túlszárnyalja dicsőségünket, melly hogy még főponton nem állhatott, abból kitetszik, mert nagyszerű emlékeket nem hagya maga után. Azon néhány romdarabot, melly még itt vagy amott a vércsék és denevérek éji tanyájául fenáll, nem mondhatni józanul nemzeti nagyságnak. Semmi sem mutatja nagyobb élénkséggel egykori pártokra oszlott kisszerüségünket, mint épen e romok és düledékek. Minket tehát a jövendő érdekelhet csak egész valójával, most kivált, midőn egy halhatlan atyának lánglelkü fia a közbirodalom és szeretet szárnyain közeledik határaink felé ama legnemesb királyi házból, melly ezer vihar és szerencsétlenség közepett is megotalmazá Magyarország szent koronáját! „Ennek karjába vezérlett bennünket a sors, az isteni végzés!“ mondá Széchenyi. És a nagy gróf szavait számtalan hű kebel örök hálával zengi vissza a felséges ausztriai ház iránt, mellynek háromszázados jósága é s igazságszeretete egy statusférfiu véleménye által nem megbántva, hanem magasan dicsőítve van. Mert ki nemzeti jellemünket történetileg ismeri, az is látja, hogy a magyar búban örömben , harczban békében, mindig szerette királyait, szerette egész az önfeláldozásig. Csoda-e, ha most reményei megvalósulásának boldog pillanatában leirhatlan lelkesedéssel ’s bizodalommal hódol azok egyik legközelebbi vérének is, ki azonfelül az ország legnépszerűbb ’s legjobban szeretett férfia ? Ez a „vitám et sanguinem“ fogadása után apáinknak csak hálás kötelesség-érzetből eredett következés. Ő fensége megyénk határa szélét, hová Debreczenből jőve , az ott rávárakozó másodalispán által üdvözöltetett,s miután a hódolatteljes üdvhangokra honszerető lelkének ama kitűnő éberségével válaszolt volna, melly hazánk életviszonyait a legtávolabb czélokig átkarolja, a mindinkább növekedő lovagok ’s bandérium kíséretében, az útba eső községek legforróbb hálálkodásai mellett belépő székvárosunk határára. ’S innen pedig elfogadván először V.Olaszi, azután Nagyvárad városainak, ’s végre az izraeliták közönségének tisztelgéseit , délutáni négy és öt óra közt csakugyan megérkezett ő fensége ’s a b. Patachich építette nagyszerű püspöki residentiában megszállott. A rá várakozó hálás nép sokasága tömérdek volt. Óriási megyénk valamennyi vidékéről, mintha egy általános örömbucsú napja lett volna, mellyen mindenkinek örvendnie kell, betódult a lakosság ’s a székváros északi határát, mellyen ő fensége vala eljövendő, megszámlálhatlan tömegben elárasztó. ’S midőn ő fensége közeledtét észrevevé, a legkisebb hit vagy mozdulat tapasztalására, örömben, lelkesedésben határtalan volt. Nevelé e rendkívüli látványt még inkább azon kedves tünemény , hogy Erdély testvérhazánk fényes küldöttsége is megyénk székvárosában teendi hódolatát ő fenségének.. ’S most a megyei küldöttség vala szerencsés ő fensége elibe juthatni. A szónok főispáni helytartó volt, kinek értelem ’s érzelemdús szónoklatára ő fensége kegyes válasza következett. A nemes bátorsággal párosult férfias hang, a magas lelki erő ’s mély belátás, a valódi honszeretet legmelegebb kifakadása, a szeretetreméltó magyarság ’s őszinteség, mellyek ő fensége nyilatkozatában tündöklenek, olly elragadtatást ’s lelkesedést idéztek elő, melly szűnni nem akart ’s melly leirhatlan. Mindenki elérzékenyült örömében, ’s a jelenet rend kívülisége némákká tevék ajkait. Ezután az erdélyországi említettem küldöttség, melly fényben , pompában , derékségben igen meglepő volt, álla ő fensége előtt. Majd nem sokára az ebédhez nyíltak meg a püspök ur teremei. ’S mi ismét boldogok valónk ő fensége ajkairól magyar édes hangon hallani a jelenlenlevő tekintélyek éljeneztetését. Már estve lévén, ő fensége számtalan öröm és éljenkiáltozások közt kegyeskedett megnézni a tiszteletére adatott jeles tűzijátékot és a kivilágított székváros főbb pontjait, mellyek közt legérdekesb jelenetek valának : az administrator lakja, V -Olaszi ’s N.-Várad városok házai, az izraeliták imaháza ’stb. Másnap ő fensége újra lovagok ’s bandérium kíséretében reggeli 7 óra tájban elhagyó városunkat ’s miután a határszélen az elválás helyén az első alispán által legutolszor üdvözöltetett volna, megyénket is. Ámde az általa elragadtatott sokaság lelkében még most is hangzanak ,s hangzani fognak örökké ő fenségének ama feledhetlen szavai, hogy hozzánk jőve csak haza jönni monda magát, mert igy bizonyára mint legnagyobb jóltevőnk őrködni ’s virasztani is fog hazánk boldogsága és szabadsága felett! B. Gy. (Rövid közlés.) Sept. 13 án reggeli 7 óra után banderiális kiséret mellett N.-Váradról kiindulván ő fensége, Nagy- Zarándon Biharmegye küldöttsége búcsúszónoklatát hallgatta ki, ’s Aradmegye üdvözletét fogadta el. Kis-Jenőre — saját uradalmának főhelyén — megebédelvén, különféle bandérium ’s egy, mintegy 20 tagból álló úri lovasság kíséretében, a polgárkatonaság sorai közt, délutáni 6 órakor fényes bemenetelét tartotta Arad városába, ’s megszállván özvegy gr. Forrayné házában, rövid pihenés után Arad megye rendeit és sz. kir. Arad városa küldöttségeit fogadta. A tisztelgés után a fényesen kivilágított város utczáit és a város ligetében rendezett népünnepélyt szemlélte meg. — Sept. 14-én, mint születése napján, reggeli 9 órakor a piacz közepén álló sz. háromság szobránál tábori misét hallgatván, Békés, Csanádmegyék, a katonai tisztikar és a kath. clerus tisztelgéseit fogadta ő fensége. A tisztelgések után a megye erdei által a „fehér kereszt“ czimü vendéglőben mintegy 300 személyre rendezett ebédet tekinté meg, maga özvegy gr. Forrayné önigánál ebédelvén néhánynak társaságában. Ebéd után ő fensége a vár erősségét tekinté meg, a honnani visszajöttével a polgári őrség által rövid szónoklat mellett, fáklyás zenével tiszteltetett meg. Esteli 9 órakor a megye erdei által a székházban rendezett tánczestélyt magas jelenlétével szerencsésitette. — Sept. 15-én Aradmegye rendei és Arad városa búcsút vevén, reggeli 9 órakor Arad városából kiindult, ’s fogadván a temesmegyei határszélen e megye határszéli küldöttsége üdvözletét, útközben pedig Vinga város tanácsa tisztelgését, a megyebeli németajkú jobbágyok előlovaglása ’s egy, mintegy 20 főből álló úri lovasság, különféle úri és polgári bandériumok ’s a város határszéli küldöttsége kíséretében, délutáni 2 órakor fényes bemenetelét tartotta Temesvárra. Itt megszállván Lonovics J. megyei püspök önmaga lakában, Temesvár városa, Temes, Krassó, Torontálmegyék, a róm. kath. iskolai kar, a gör. nem egyesült papság és a katonai tisztikar tisztelgéseit fogadta. A tisztelgések után önmaagának mintegy 200 személyre terített asztalához ült. Ebéd után megszemlélvén a csinosan kivilágított város utczáit, főisp. helytartó báró Ambrózy Lajos ő maga teremeiben rendezett tánczestélyt tisztelte meg magas jelenlétével. Az európai gabonaerisis és az eszmék általa előidézett uj fordulata. I. A politikusok sokáig mesterkéltek, az ellenzékiek írtak, terveztek, szónokoltak , a conservativek óvakodtak, a bölcsek gáncsoltak , a publicisták okoskodtak, a gazdagok uralkodtak, a szegények nyögtek, a türelmesek sóhajtottak, a szenvedélyesek fellázadtak , a jámborok reménylettek, a hitetlenek kétségbe estek, — és a zavarnak vége hossza nem volt e földi nyilvános és magán életben, mellynek végtelen és megmásíthatlan sanyaruságait a tizennyolczadik század szomorú emlékezetű vége felé , egy általános vérözön által vélték megszüntethetni! Azonban a példátlan iszonyatosságu vérontás és Európának szellemi és politikailag fenekestéli felforgatása mit sem használt a népek azon általános jóllétének előmozdítására, mellynek kedvéért a régi rendet feláldozták. A gazdagok ismét gazdagok maradtak és a kormány rudjához állottak, a szegények pedig szaporodtak, terhük nőtten nőtt, és a legserényebb munka után sem élhettek. Ennek daczára a kormányok zavarodásai is mindinkább növekedtek, sőt egy hallatlan hosszú béke idejében annyira kiapadtak a státusok kincsforrásai , hogy a legkétségesb eszközökhez valának nyúlni kénytelenek, mellyek a legnépszerűbb nevek és ürügyek alatt a nemzetek vagyonára nézve nemcsak károsak, de vészthozók valának; azon bilincseken pedig, mellyekkel boldogtalan emlékezetű statusgazdák a XVIII. században a nemzetek életmozgásait lenyűgözték , a productív erők fejlődését korlátozták, szellemi és anyagi gyarapodásukat elfojtották vagy legalább késleltették, nem hogy tágítottak volna , hanem azokat, és pedig általánosan mindenütt szorosabbra húzták annyira, hogy végre az industrializmus, ezen arany vagy gyapotbálványa a vén Európának, meg Pauperismus és a Communismus, (e kettő amaz elsőnek természetes két szülötte) fejekre nőttek ugyan, hanem azért még sem tanították meg őket, hogy rész után járnak. Azért e rákfenében szenvedő statusok socialis bajain segítve nem is jön! mert azok valódi okát kitalálni vagy nem értették vagy nem akarták , annyira , hogy voltak, sőt — incredibile dictu! — vannak, kik magokat stalusgazdáknak mondják, és kik nem iszonyodnak azon okokat, mellyek az illy bajokat szülték, még ma is ott behozni akarni, hol eddig még nem is léteztek!! Illy szomorú helyzetben nyomorogtak mindazon státusok , hol az emberi nem és az országok üdvét az ipar ma-