Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-25 / 702. szám

360 . Beszéljék ki magukat. — Kossuth évenkinti országgyűlési­­ kiván­ ítészéről, akár tetszik akár nem, a jelen körülmények közt szükségesebb teendőt nem ismer. (Tetszés.) Hogy a fe­jedelem magyarul szólt, — mi által a magyarság holt­teste felébredt, — neki úgy tetszett, mintha egy drága halott ujját mozdította volna, jeléül hogy él. Szerinte a bizodalom na­gyobb jele fekszik abban, ha alkotmányos tekintetben kiemel­jük hazánkat mostani állásából, mert alig van egy szeg, melly új elhelyezést nem igényelne. (Tetszés.) Reménye, hogy még lesz valami belőlünk, a borús idők után szép remény mutat­kozik , de ez nem teljesül máskép, mint kényelmes és éven­kinti tanácskozás által. A hároméven­kinti országgyűlés olly összefüggés nélküli, mint azon uraságoknak eljárása, kik a három cal­aturával felhagyva, minden rendszer nélkül angol módra űzik a földművelést. Olly háztartásban vagyunk most, mint hol csak minden három évben számolnak, ’s itt aztán természetesen — a csőd közel áll. (Tetszés). Egykor már tett említést politikai össze­köttetésünkről. Nem tetszett. A kormány olly gyönyörű vá­rosban lakik, mellynek szelleme német, levegője pangó és alkotmányellenes. Már Cicero mondá, hogy az ember kény­telen azon levegőt színi, mellyben lakik. Hozzá kell éhez vetni, hogy nálunk növekedő, irány­a — magyarság, haladás, al­kotmányos szellem. ’S mi a czél? lehető legjobb eredmény. Mondják az ördög nem olly fekete, minőnek festik, valamint az angyal sem olly fehér mint képzelik. Ő az ördögöt legföl­jebb barnának, szőkének tartja (tetszés). Szükséges, hogy ezt szempontul vegyük. Mondjuk ki: onnan is , innen is máskint mutatkoznak a dolgok. Azt mondják: egy az igazság, Pest, Budáról laposnak, Buda, Pestről hegyesnek látszik. — Fel­adat, hogy egymás mellett álljunk, arról nem lehet szó, a válaszfeliratra nézve, hogy elhallgassuk , a­mi fájdalmas. Az országyűlés feladata, a dynastiának legjobb kedélyben tartása, de ez nem rekeszti ki,hogy a mi szívünkben fekszik, ki ne zár­juk.­­ Az administratori rendszerben legnagyobb hibának tartják , hogy az administrátorok fizetést húznak a kormány­tól ; mi a többit illeti: itt csak a quantitástól borzadhat az ember. Míg a kormány nyilvánosan fizet, ne panaszolkodjunk, hogy machiavellismus vegyül a dologba. Nem tudja magát a nagy hévben, melly a teremet eltölti, feltalálni; úgy van mint a rák, mellyet csupa humanitásból szürkéről veresre főznek. Minden oldalról szeretne hozzá szólani a tárgyhoz. Nem sze­retné , ha a válasz feliratba keserűség öntetnék. Kossuthtól so­kakban differál és indítványához nem járul, szeretné mindaz­­által, ha Pesten évenkint jobb teremben kényelmesen lehetne tanácskozni nemzetünk dicsőségére ’s a trón erősítésére. Csuzy P. Zala köv.: Szellemi szabadság’s anyagi jólét előtte a czél, abból azonban ezért egy batkát sem áldoz. Míg a sérelmek nem orvosolják, a kir. előadásokba nem bocsát­kozik. Sérelmes az új rendszer, abban nem törvény de alkot­mány van megsértve. Tiszteli a rendet, de ezt önkényen nem kívánja megvásárolni. Mióta rendet akartak behozni, azóta több rendetlenség , pártoskodás, ellenségeskedés mutatkozik. A helyetteseknek ebben nagy a részök. Mosony köv. súlyt talál abban, hogy fizetésük nyilvános. Szóló erről diplomatice semmit sem tud. — Sérelmes a Részek vissza nem csatolása, ’s ezt megyéje már körlevelében kifejezte: folyamodott a kor­mányhoz , minek eredménye volt, hogy a Részek a diétára meg nem jelentek. A horvátországi sérelmeket is kívánná a válaszfeliratban megemlítetni. Különben pártolja Pest indít­ványát. Bónis S. Szabolcs köv.: A sérelmeket részletesebben ki­­vánta volna megemlítetni a v. feliratban, mint P. követe; de miután indítványában benne áll, hogy ezekről később külön ir fel a tábla,­­ megnyugszik. Baranya követének előadá­sára , ki az ellenzék, conservativ párt ’s a kormány érdemeit elősorolva , örvendezett, hogy a haladási téren egymással ta­lálkoznak , szóló megvallja, hogy előre örvendeni nem szo­kott s a napot nyugtán dicséri. Elhiszi, hogy a kormány haladni akar, de milly irányban —­ nem tudja. Említi az administra­tor­ rendszert, Horvátországban a magyar nemzetiség meg­­zsibbasztása a részek vissza nem kapcsolása, kétséget támasz­tanak benne a szép szavak iránt. Ez küldőinek és saját meggyő­ződése.—Végre B. köv.nek előterjesztésére, miszerint a kezde­ményezési jogot félteni nem kell, mert minden kir. előadás mellé törvényjavaslat nem lévén csatolva, a nemzetnek is hagyatott tér indítványozásra, a szóló azt tartja, hogy az indítványozási jog nem is volt kétségbe vonva. Szóló az előterjesztések mellé ragasztott törvényjavaslatokat oda magyarázná , miként ez hévmérője a kormány szándékának, mellyből kivehető , mit akar szentesíteni, Pest indítványára szavaz. Pázmándy D. Komárom m. k. előre engedőlmet ’s bocsánatot kérve hosszas beszédéért, ez értelemben nyilat­kozik . Tagadhatlan u. m., hogy a kir. előadásokban, mint Szabolcs követe megjegyzé, sok szép elem rejlik , ki van azokban fejezve a király kegyelme, miről soha nem kétkedőnk, ’s múltkor is benne volt, mikint ő felsége népeinek nemcsak királya, de atyja ; ’s ezért a k. előadásokra olly választ látok szükségesnek , melly szabad nemzethez illő. Tisztába kell jönünk az iránt, hogy a viták szélesek legyenek, de a felirat rövid, tisztába az iránt is, hogy a válaszfeliratra nézve nem állunk alkudozási téren, ezért szükség nyíltaknak lennünk , mint gróf Széchenyi mondá. Pest követe által előszámláltat­­tak azon akadályok, mellyel­ a haladási téren előbukkannak. — És noha szóló , mint Pest követe, nem kíván a kü­lön kérdések sérelmi tárgyalásába bocsátkozni , nem tart mégis Mosony követével, miszerint a feliratba semmi keserű ne öntessék, mert ha a hálálkodó modornak sikere nem volt, szükség azt megváltoztatni és kimondani, mi a szívekben fek­szik. Az administratőri rendszerre nézve csak annyit szeretne szóló ezúttal megemlíteni, miszerint ennek felállítása a tör­vényhatóságok mellőzése miatt aggasztó. E tárgy törvényes oldalát illetőleg, úgy hiszi, hogy a főispáni hivatal olly magas, mikint a főispánokat csak panasz esetére, törvényes után, ki­hallgattatásuk után mozdíthatni el; az administratorok pedig törvényeink előtt ismeretlenek ’s a 62 administrator kineve­zését hallgatással mellőzni nem lehet. Törvény szerint főispán nem létében, rögtön más nevezendő ki, ’s ha az örökös főis­pán a teljes kort el nem érte volna, akkor sincs szükség ad­­ministratorra, mert a megyei kormányzás az alispán ’s a rrk kezére száll vissza. A horvát sérelemre ’s az évenkinti dié­tára nézve egyetért szóló Pest követével. ViIl. kerületi ülés no­v. 2 - án (Elnökök : Semsey A. és Simon J. Sáros és Soprony m. követei, jegyző Szent­­királyi M.: Tárgy a válasz felirat fölötti viták folyta­tása.) Tomcsányi .1. Békés köv.: Két indítvány létetett teg­nap ; egyik Baranya, másik Pest m. részéről. E két indít­vány egy részben megegyezik, más részben különbözik egy­mástól. Baranya csak az előleges sérelmek említését akarván megemlitetni a válaszföliratban, Pest azokat kívánja meg érin­tetni, mellyek még föl nen­ terjesztethettek. Mosony k. kettő­ből választván , a pestit szép, alkotmányos , és férfiasnak ta­lálta, de egyszersmind ollyannak, melly azon levegőt, mellyre hatnia kell, ki nem állja. De ha a pesti indivány férfias, szóló logikája szerint azon következtetés helyes, hogy azon levegő tisztitassék meg, nem pedig, hogy a levegőnek pangó volta miatt az indítvány elejtessék. Szólónak a baranyai indítvány nem tetszik, mert abból azt lehetne kihúzni, hogy uj sérel­meink nincsenek, pedig vannak ollyanok, mellyek a régiekkel a versenyt kiá­llják. Szólóban a kir. előterjesztések nagyszerű reményeket gerjesztettek,­­mellyeket a csatolmányok sem osz­lattak el. Korszakot alkotnak azok , s örömest hiszi, hogy a bennök foglalt korszerű kérdések nemcsak biztatásul pendit­­tettek meg, mert illy kérdéseket kitűzni s elhalasztani nem len­ne jó politika, miért a kormányban jó szándékot föltételez. — Igaz, hogy azok akkor is kerültek volna tanácskozás alá, ha nem a kormány álltal tűzetnek vala­ki. Örvend szóló, hogy a nemzet óhajtása a kormány akaratával találkozott, mi a föl­­irat elején hálásan kiemelendő. De e mellett a törvényhozók­hoz , a szabad nemzet képviselőihez nem látná méltónak azt, ha eltitkoltatnék a fájdalom, mellyet a sérelmek nevelnek. Mi a részeket ’s az évenkinti országgyűlést illeti, szóló ezek­ben is elfogadja Pest követének inditványát. Lukács, Temes követe : Hajdanában a magyar nemzet­nek egész rendszere a hódításban állott, ’s majd minden pol­gári intézetei akép valának szerkesztve, hogy a harczi erőt kifejthesse, ’s igy újabb ’s újabb hódításokra utat nyisson; — ma, a szelidebb század e korszakában, a belső erők kifejtése — ’s a nemzet anyagi úgy mint szellemi emelkedése tárgyai a politikának, ’s a nemzetnek törekvései oda irányozvák , hogy a közjólét minél inkább biztosittathassék. — A béke ez idejében lefolyt harca néhány év előtt egy még most is ér­demlett tiszteletben álló, ’a jelenleg közöttünk lévő férfiú által egy figyelmeztető szó hangoztatott meg hazánkban, melly a nemzetnek egy inkább külföldrül hozott mint honi tütkárt tart­ván elibe, számos hiányb­a figyelmeztető , ’s megrázva az elő­ítéletek hosszú sorát, azt a képzelt boldogság álmaiból aka­ratlanul is felébresztő. — E hang, e szózat­ szülte újabb esz­mék terjedésével véve kezdetét hazánkban a békés politikai át­alakulásnak még a legnagyobb szerencse mellett is olly nehéz, ’s annyi akadálylyal járó korszaka; ’s noha nem tagadhatni, hogy e czél megközelithetésének egyenes gátak nem tétettek; noha nem tagadhatni továbbá, hogy írattak hazánk évköny­veiben a haladásnak , ’s hazánk egykori jövendőjének arany­­betűket érdemlő egyes vonásai, — ’s a nemzetiségnek, melly a nemzet legnagyobb kincse, ’s melly egy még most is népszerű­ségben álló hazánkfiának 1832ik évi orsz.gyülésen elmondott szavai szerint minden népeknél a polgári létnek azon lehelete, melly a nemzetnek egyedül már halálhidegség­ lepte testét csak mint utolsó pára hagyhatja el, és azon frigynek angyala, melly szabad polgári intézetek segitségével, méltathat egyedül em­berek csoportját nemzetté, — ’s a lélekismeret szabadságának, melly minden egyes polgárnak eltulajdonithatlan lelki sajátja, szent ügyeiben örök időkre megalapittatott urunk királyunk­nak dicsősége, halhatatlansága; meg kell azt mégis egész őszinteséggel vallani, ’s átalakulásunk eddigi szakát végig te­kintve, a legóvatosabb, ’s az országnak szükségtelen megráz­kódtatását gondosan kerülő egy honfi sem tagadhatja, hogy a haladás széjjelszórt ezen egyes intézetei mellett hiányzott mégis valami, mi nélkül alkotmányos országban, alkotmányos uton, egy régi alkotmányos nemzetnek átalakulása lehetetlen, hiányzott t. i. mindenkor azon okszerű meggyőződés, hogy váljon a kormány — mellynek közbenjötte nélkül hazánknak vélekedésem szerint átalakulnia lehetetlen — kivánja-e maga részéről ? és pedig milly arányban és mértékben a reformot ? minek azon szomorú következése volt eddigelé, hogy a nem­zet, csakhogy keveset is elérhessen, igen sokat követelt, ’s mi­dőn kívánságai onnan felülről alább szállittatának, a sokat időközben megállapította utasításokkal megkötve, a keveset már többé nem fogadhatta el, ’s igy kívánt eredményre ritkán vergődhetett. — Most azonban egészen máskint állnak a dol­gok ; mert ime a k. k. előadások a nemzet kívánságaival lé­nyegben találkoznak, sőt némelly kérdésekre nézve a törvény­­hozás egyik tényezőjének kívánságai is tudják, — illő, szük­séges és méltányos tehát, hogy midőn a törvényhozó hatalom egyik része eddigi eljárását illyképen jobbra változtatta, a másik rész is ahoz képest idomítja a maga fellépését. — És miután hazánk politikai átalakulásának küszöbén alig ha fog találkozhatni hazájához hiv, ’S annak érdekeit kellően felfogni képes gondolkozó férfi, kinek keblét — a magyar alkotmány eredeti typusának alapján eszközlendő haladási vágy, az erre vezető kérdéseknek czélszerű ’s jótékony megoldhatása, ’s ha­zánknak illyképeni boldogitltatása — nem melegítené át, ’s e szerint a vita tulajdonképen már nem többé az átalakulás szükségéről, hanem inkább allnak milly után, módon, foko­zaton , ’s modorban leendő keresztülviteléről folytattatik, vájjon nem tartozunk-e nemzetünknek, nem minmagunknak e azzal, hogy a midőn említettem szent vágy beteljesitheté­­sére a legszebb tér nyittatott meg előttünk, akkor arra azon­nal kilépni, ’s a nemzetnek bennünk helyezett hő reményeit közegyetértéssel teljesitni siessünk, véleményem szerint igen; azért is hazafius buzgósággal óhajtom , hogy a nemzet előmenetelét tárgyazó k. kir. előadások haladék nélkül tárgyaltatás alá vétessenek, — ’s fez a válaszfelíráltcán jelentessék ki. — De e kijelentésemnél még nem állapodha­tom meg, mert utasításomhoz híven, elleneznem kell bár­­melly sérelemnek válaszfeliratunkhozi csatol­tatását. — Igaz ugyan az, hogy három százados történetkönyveinkben az önkény­es felülről jött sérelmeknek elég nyomára aka­dunk , mellyek bánattal tölték el a hazafi keblét; most azonban uralkodó házunknak kitűnő szelíd szelleme az ön­kény ’s absolutismus aggályától tökéletesen megment, megment pedig annyival is inkább, mert volt, van, ’s leend elegendő erő nemzetünkben megőrzeni alkotmányunkat azon esetre, mennyire az ellen a jövendő méh­ében valamelly kisérlet rej­tenék ; a jövőben mondom; mert most, midőn legjobb feje­delmünk hiv magyarjaihoz anyai nyelvükön szólott, ’s midőn a nemzetnek forró szeretettel ’s osztatlan bizodalommal ápolt kegyeltjét olly szives készséggel erősité meg a haza első mél­tóságában, már ez által is csalhatatlan bizonyságát adó atyai szeretetének, és hő ragaszkodásának, — ’s ha igaz az , hogy nagyszerű tények a feledékenység örvényébe nem merülhet­nek, úgy bizonyára az 1847. évi nov. 12-e kitörülhet­­len vonásokkal maradand történeti lapjainkon feljegyezve, ’s méltán: mert ezen nagy napon avattattunk még csal? fel iga­zán nemzetté, ezen napon ültük meg századok óta nem élve­zett diadalos azon nagy ünnepet, melly a legtisztább hazafiui lelkesedés szülte örömkönnyekben fénylett , — ne vegyít­sünk tehát ürmöt azon kehelybe, mellyet a legtisztább haza­fiui öröm- ’s hála érzéssel telten nyujtandunk legjobb fejedel­münknek által, — ne kisérjük, ne kisebbítsük örömünket pa­naszokkal, — ’s ne adjunk a legszebb­ legnagyobb ajándékért keserű köszönetet cserébe! — Ennek folytában miután nem puszta — bármelly részről nyerendő — pártdiadalnak siker nélküli dicsőségét, hanem a hazára hasznos, időszerinti, ’s a jólétet biztositó törvényeket óhajtanék ez országgyűlésen arat­hatni, ’s úgy hiszem, hogy ezt, az öszves hazafiak ’s kormány­nak becsületes közremunkálása által el is érhetem, — a leg­­biztosb, legczélszerűbb, a nemzet ’s fejedelem közötti tanács­kozásokhoz leginkább illő ’s legalkotmányosb bizodalom útján kívánnék e czélhoz járulni, ’s azért, az eddig úgy is nem leg­jobb sikerrel folytatott politikáról lemondva, ezen országgyű­lés drága idejét, sem minden­beesőket vesztő szüntelen­ pana­szokra, — sem pártok elleni reeriminatiókra, hanem az im­már megérlelt reformkérdéseknek törvényszerű megoldására óhajtanám ’s vélném fordittatni. — Koránsem szándékom azonban ez által a nemzet valódi sérelmeinek orvosoltatását gátolni, sőt inkább ezt törvény­es alkotmány nyomán magam is forrón óhajtván, igen is megegyezem abban, hogy az or­szágnak valódi sérelmei, aggodalmai, ’s még ki nem elégített kivánatai egyé szerkesztve orvoslás, megszüntetés és teljesítés végett ő felsége elibe terjesztessenek, csak most ne tegyük ezt a válaszfelirathoz kapcsoltan , ’s igy levegyük koronáját azon diadalnak, mellyet olly hő lelkesedéssel megülni valánk sze­rencsések. — Ha azonban e kivánatom többséget nem nyerne, úgy Baranyamegye nagyérdemű követének indítványához, mint utasításomhoz legközelebb állóhoz csatlakozom.“ Rónay J. Csanád követe: A tárgyhoz kevés szólója van. Azt gondolja, hogy midőn alkotmányos nép királyához felszólal, azt csak bizalommal teheti, minek helye itt van, fő­­kép most, midőn a király atyai szándékát magokban foglaló­ k. előadásainak bizalommal elfogadására szólitá a nemzetet, ’s szóló úgy van meggyőződve, hogy a bizodalomnak értelme nem az, miszerint a fájdalom elhallgattassék. Miért utasítása ’s meggyőződése szerint a kir. előadásokat örömmel föl ka­rolva a sérelmek megemlítését kívánja ’s a pesti indítványra szavaz. — Szentiványi K. Gömör köv.: Hálás elismerést sza­vazva nemzetiségünknek legfénylőbb polctraállitásáért ’s a nádorválasztás megerősítéséért, mellyben a kormány akarata a nemzet osztatlan bizalmával találkozott, midőn egy részről köszönetet nyilvánít ő felségének, más részről panaszt kiván tenni; pártolja Pestet. Gál L. Tolna m. köv.: „Tek. kér. rik, mindenekelőtt kedves kötelességemnek érzem küldőim nevében itt kijelenteni azon örömöt, mellyet a lefolyó hó 12én élvezhetnem szeren­csém volt . — Ez volt t. k.­rik nap azon, melly után nemzetünk olly régóta sóvárogva epedett — ez azon esemény, melly nem­zetünk történetében korszakot szülend — ez azon nemzeti ünnep , melly honunk minden polgárai szeplőtelen szivét örömmel tölté meg — ez végre azon nagy és nevezetes nap, mellyen ismét több század óta a magyarhoz kedves anyanyel­vén szólott királya. — Koronás fejedelmünk jelen­tette újabb példája, az ország törvényeihez való lelkiismeretes ragasz­kodásának , újabb tanúsága atyai gyengéd szeretetének, mely­­lyel irántunk hű magyarjai iránt folytonosan viseltetik; a mit is minden kétségen kívül helyeznek a jelen országgyűléshez intézett kegyelmes királyi előadásai; legfelségesebb urunk kormánya soha sem fogta fel annyira — a kor, honunk igé­nyeit és szükégeit , mint ez alkalommal, a midőn a ki­rályi előadásokban a nemzet nagyobb részének méltányos és jogos kívánságai fejeztetnek ki. — Hazafius kötelesség itt azt istápolni, ernyedetlen munkás kitűréssel biztosítani és szi­lárdítani. — Ezen kir. javaslatok létesülésétöl függ nemzetünk és honunk felvirulása, boldogabb jövendője, polgári jóléte. — Miért is küldőim utasításaik szellemében szavazatom oda járul, hogy ezen üdv és áldást árasztó kegy. kir. előadásokért ő fel­ségének fels. urunk ’s királyunknak egy jobbágyi hódolattal azonosult köszönő felírás küldessék az országgyűlés által­­.

Next