Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-07-22 / 630. szám

Been lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz,­hordással 5 ft., Postán borítékban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer hasábozott apró­­betűs soráért vagy ennek helye-Csütörtök 630. Július 22. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. B05* Lapjainkra az elöfizetés még mindig nyitva áll. ért 5 ez. kr. a kettős hasába sorért pedig 10 p. kr fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani ut­­ozai h­orvátb-harban 58.d ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai iriodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM: Magyarország és Erdély, új állomás-rend­­szeresités. Névváltoztatás. — Megyék és városo­k. Közgyűlés Békésben. Aradon gyűlés az arad-szolnoki vaspálya-ügyben. Budapesti hírharang. Papi jótékonyság az Ínség idején Torontálban. — Válasz a Horban ev. lelkész ügyébeni szózatra. A pest-váczi vasútvonalon múlt héten átázott személyek száma. Kimutatása a magy. középp. vasutnni személyjárárások és bevételeknek egy év alatt. Bel- és külföldi vegyes közlemények. Külföld. Nagybritannia. Francziaország Spanyol­­ország Olaszország. Görögország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Honunk teendői a mezőgaz­dászat körében. (Felolvasta a kir. magy. term. tudom. társulat köz­gyűlésen dr. Stanojovics Lázár.) RACIYilROHSZÁfi én ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. Felsége a cim­oráni k. sóhivatalnál a pajtaőrséget megszüntetvén, e helyett egy mázsamester állomását 300 p.ft évi fize­téssel é s egyéb haszonjárulékokkal, egyszersmind az évi fizetéshez arányzott bútositék-nyujtás köteleztetése mellett utanrendszeresíteni legkegy. méltóztatott. Ö cs. kir. Fölsége Blarazin Antal táblabiró ’s rens. Szász-Coburg­­gothai fejedelmi hg Ferdinand ő magassága számvevőjének és Blarazin Ferencz városi tanácsnoknak, vezetéknevük Balássyra átvál­toztatását kegy. megengedni méltóztatott. ,rtett­éb és városok. BÉKÉSBŐL. Gyula. Julius 5-én főispán ö­nliga el­nöklete alatt folytatva tartatott közgyűlésünk alkalmával, mi­után a magos elnök szokottan a rrket üdvözlődő, első alis­pán ur szót emelvén, a megye állásának a közelebbmult közgyűlés ótai vázlatát terjeszté a rrk elibe, melly főleg ab­ban öszpontosult, hogy azon szükség, melly mindenkit ugyan, de főkép őt mint kormányzót aggasztotta, immár elmúlt; de mivel ő szinte a felelősség terhét is érzé magára nehezedni, a naponkint növekedett hőséggel párosult szárazság miatt netalán bekövetkezhető nagyobb ínségben, azon gabonán fe­lül , mit a megye V. úrtól kölcsönözöd 5000 pfton vett; ’s azon felül, miket az egyenkint itt hálás elismeréssel nevez­hető kegyes földesurak jobbágyaiknak kiosztogattak, ezeken felül ő még a megye jóváhagyása reményében néhány száz köböl árpát és kukoriczát vásárlott meg az akkori nagy áron, mellynek azonban nagyobb része az olly sokáig óhajtva kért esőzések megeredtével mai napig is megvan, ’s többé sem szegénynek, sem senkinek megközelitő áron sem kell (mert az árpa nálunk már 6 v.ft) , ’s csak jóval alább lehetvén el­adni a vételi árnál, már is 400 pgött kár van az eladásban, melly, naponkint alábbszállván az élet ára, az egész meny­­nyiség eladhatásakor jóval többre fog rúgni; ’s mint alább előforduló jelentésében is, kéri a megye által ezen tettét he­lyeselve fogadtatni ’s ezen károsodást átvállalni; mit a­rrk— visszagondolva az akkori aggodalmas időkre — helyesléssel elfogadván, ezt a később előfordult jelentésre végzésileg is kimondottak.­­ Az egészségi állapotra nézve semmi aggasz­tót nem mondhat azon egy figyelemre méltón kívül, hogy ez évben a szülöttek száma a holtakét csak 26 tal haladja meg. Felemlítette továbbá, hogy mivel alkotmányunknál fogva hinnünk kell, hogy az országgyűlés tartása novembernél to­vább haladni nem fog, mellynek terhét eddig szokottan Bé­késmegye nemessége vállalta magára; a mennyiben ezen fizetés kivetésére egy, az eddiginél igazságosb kulcs kidol­gozása végett több év óta választmány lévén kiküldve, melly e tárgybani működését jelenleg a rrk elibe fogja terjeszteni, erre nézve eleve is fölhívja a figyelmet, főleg mivel a kulcsra később is minden olly esetekben, hol a birtokosok ’s ne­messég fizet, szükség van; — később ezen munka csak­ugyan fel is olvastatván, ennek az összeírásra vonatkozó ré­sze elfogadtatott ’s ennek teljesítésére választmány bízatott meg, melly teendő működését a jövő közgyűlés elibe lévén terjesztendő, akkoron e tárgyban véghatárzat fog tétetni — értve a classificatió kérdésének szerencsés megoldatása után. — E tárgygyal kapcsolatban kérte azon küldöttségnek is ki­­neveztetését, me­ly az országgyűlési tárgyakat összeszedvén, az utasításokat készítse , hogy igy a jövő közgyűlésre az is bemutattathassék, mi szinte megtörtént.­­Ezek után áttért a a közgyűlés szokott rendére é s a jegyzői tisztség részéről be­­mutattattak az időközben tartatott törvényszéki jegyzőköny­vek; folytatva felolvastattak a felsőbbi leiratok; ezek egyi­kében megengedtetik e megyének egy csendbiztos és melléje egy csendőrnek, valamint hat börtön-hajdúnak is félfoga­dása. Egy másikban pedig a remeket nem tett és igy ezekbe nem lépett kőművesmestereknek munkák felvállalása tiltatik meg; ez intézmény iránt azonban a rrk felírnak, mivel úgy vélek­esznek, hogy ez által az élelemkeresés akadályoztatik egyfelől, másfelől pedig kevés lévén körünkben a mester, ezeknek zsarolásra nyujtatik alkalom; alulírottnak is sok észrevétele van ugyan általában a czéh­ szabadalom ellen, azonban ezen nem illy egyes csonkítások, hanem általános változtatás , vagy épen , ha úgy tetszik, megszüntetés által kívánna segíteni; valamint minden rész­törvény vagy idősült szokáson, nem annak egyesek általi megszegésrei felszaba­dítás , hanem magának a törvénynek eltörlése vagy változ­tatása által hisz segíthetni. — Julius 6kán a levelezések so­rán olvastatott Marosszék levele, mellyben kéri, hogy a ré­szeknek visszakapcsoltatása ne szorgalmaztassék; tudomásul vétetett, mivel a megye e tárgyban hozott azon végzéséhez, hogy a hozott törvényeket megtartani kívánja,továbbra is ra­gaszkodik.—’S most a küldöttségi munkálatokra lővén a sor, itt első helyet foglalt az, melly a múlt közgyűlésből E. Gy. ügyvéd által K. P. főszolgabíró ellen a megye elibe terjesz­tett tömérdek gyanúsító feladásai megvizsgálására küldetett ki. Ezen feladásokat közlő még a múlt alkalomkor is előre alapta­lanoknak híven, itt közhírré tenni becsületben járó dolognak tartva elhallgatott, é s ezt most is tette volna , ha a P. Hír­lap egy nem rendes levelezőnek, mint e czikk mutatja, elég kiméletlenül itt e tárgybani közlését ki nem adja vala; ki­adván azonban, az igazság kivánja, hogy most közlő is ez ügyet ne mellőzze el; valamint a küldöttség jelentéseiből, úgy az összes iratoknak a gyűlésen ez ügyet feszült figye­lemmel váró nagy­közönség előtt tett felolvasásából felderült, nemcsak az, mit közlő, de vele e megye nagyobb része eleve hitt, hogy ezen feladások egytől egyig alaptalanok, hanem az is, hogy több ezek közt egyenesen koholmányok és ala­csony rágalmak; továbbá nemcsak az, hogy — mint ama valóban becsületgyakolási modorban irt feladásban monda­tott— ezen felhordott gazságok híre annyira elterjedt 's hitté vált Csabán, hogy ezen többé kétkedni is alig jut valakinek eszébe — nem igaz, hanem az is, hogy ez ügy Csabán is alig öt vagy hat egyén közt forgott, kik közöl egy feladó, más tanú, más ismét mint hírhalló­­s tovább­adó ’sat. minő­ségben fordulnak elő, hogy egy 15 év alatt csak becsületes és erélyes magaviseletéről ismert tisztviselő jó hírét, nevét ’s nyugalmát feldúlják, ’s egy vas más okból keletkezett bosz­­szukivánságuknak eleget tegyenek; — ’s mindezek annyira felderültek, annyira kétségbe nem vonhatólag igazoltattak, hogy az egész tömött teremben nem volt csak egyetlenegy hang, melly a feladás bármelyikének is alapos voltát mond­hatta ’s mondotta volna; nem még akkor is, midőn elmon­­datott, hogy ennyire elsülyedett egyénnek társasága meg­mérgezett, az illyen egyének kerülendők, mint a társaság mérges marói, az illyennek bűnére nincs törvénykönyvünkben elég büntetés mérve, ’s az lenne elég, ha homlokára süttet­­hetvén e bélyeg: „rágalmazó,v úgy ismerné mindenki 's megvetné őt; — nem , még akkor sem, midőn mondatott ’s köztiszteletü főispánunk által végzési erőre emeltetett, hogy K. P. fősz­airó tökéletesen ártatlan, ’s a megye tiszti alügyésze ezen illy kiszámított után eszközöltetni kívánt becsületgyilkolást bűn, ’s egy köztisztviselői tekintély legázolására illy aljas, nem­telen utón czélba vett merény megboszulására kutasson fel minden ide vonatkozható törvényt, 's ezekről ’s általában az egész ügyről adjon a közelebbi közgyűlésre véleményes je­lentést; maga pedig az így megsértett tisztviselő találjon megnyugtatást, találjon vigaszt önkeble tisztaságában, ta­láljon abban, hogy bár illy publice megtámadtatott is, azt valamint e megye, úgy mind az, ki valaha ez ügyet bőveb­ben kivánja ismerni, alaptalannak fogja ismerni, ’s hogy ebből csak azon meggyőződést merítették a kk. és rrk , hogy 15 évig viselt egész hivataloskodása alatt a legroszabb aka­rat sem vola képes csak egy, de csak egyetlenegy aljas tettet is vagy bűnt felmutatni; egyszersmind tudomására jővén a mgos főispánnak , hogy K. P. főbiró e megye táblabirái so­rában még nem áll, őt azonnal kinevezte ; ezzel eloszlottunk d. n. V* 4 órakor. — Julius­zkén másodilispán elnöklete alatt több küldöttségi jelentés olvastatott fel; köztök, mit már e közlés elején említettem, egy, melly a megyei birtokosok ’s nemesek vagyonainak mikinti öszveirását tárgyazza, melly több közbeszólások ’s kölcsönös vitatkozások után egy kine­vezett küldöttség által eszközöltetni fog. — Julius 8kán ismét a milgos főispán ur elnöklete alatt a jegyzőkönyvek hitelesítése után egy bizonyos Csetneki-féle ügy vétetett fel, hol a beadott küldöttségi jelentésből felderült, hogy egy osztoztató választmány alakult, mellyben két tagot sem Irodalom és Tudomány. HONUNK TEENDŐI A MEZŐGAZDÁSZAT FELVIRÁGOZTATÁ­SÁRA. (Felodasta a kir. magy. term tud. társulat f. évi mart. 13-án tartott közgyűlésén dr. Sztanojovics Lázár, a bölcseleti kar segédtanára, ugyanazon bekebelezett, és a kir. magyar term.tud. tár­sulat tagja.) A humanistikai, philosophiai és publico-politikai tanulmá­nyok , mellyek a szellemi--------fellengős régiókból az anyagi érdekek alantosságára büszke önmegelégültséggel letekintgetett magyar ember eddigi minden művelődése és kiképeztetésének egyedüli kotforrásai és eszközei valának, ezen tanulmányok a kor igényeinek hatalmas szava előtt már édes honunkban is las­­san lassan háttérbe vonulni , és az uralkodást a művelődés egy egészen más szellemének és irányának, mindenek felett az anyagilag hasznosat felkarolónak, átengedői megindultak. Hogy koronás apostoli fejedelmünk , a kor ezen igényeinek üdvös és jótékony aton módon leendő teljesülésére a legújabban kegyelmesen megalapított „József-ipartanodával“ meg­örvendeztető a nemzetet , tudva van mindnyájunk előtt. Ezen ipartanoda alig lépett még életbe, midőn a magasztos példa az ország egyik alföldi sz. k. városának hazafiság-lelkesí­­tette tanácsát és választott polgárságát már is nemes követésre ébreszté. — Zombor sz. kir. várost értem. A kir. ipartanodai rendszer, mikép mindnyájan tudjuk , az ipartanodák három osztályát alapította meg: a műiparit, a me­zőgazdászait és a kereskedelmit. Hogy ha mindenek előtt az országnak ezen általános viszo­nyait tekintjük , nem lehet nem tapasztalnunk , mikint az , rövid idő óta majdnem minden megválogatás, a helybeli és országos viszonyoknak t. i. minden megkülönböztetése nélkül — mintegy divatba hozott szerfeletti támogatása a technikai iparüzleteknek, g — csak magára a hazai mezőgazdászaira nézve is nemcsak fe­leslegesnek nem mondható — hanem legtöbb helyütt még a szük­ségesnél is szűkebb — „erejét“ az országnak ama technikai iparüzletekkel minden arányon túl megosztva,­­s illetőleg a me­zőgazdászaitól elvonva, ezt, a honi mezőgazdászától, nemzeti gazdagságunk ezen — maga az anyatermészet által felnyitott, bőséges és mindig biztos, de mindeddig még távol sem eléggé kifejlett vagy kimerített forrását mellőzve é s nagy részben statio­nárius pangásra kárhoztatva, a nemzeti erők működéseit olly jövedelmi forrásokra törekszik általvinni, mellyek már Magyar­­ország jelen aránylagosan csekély, népessége, de különben is a szülőföldjük kopár hegyeinek terméketlenségétől és tulnépe­­sültségétől is egy aránylag az egy iparüzleti térre kényszerülve lebilincselt szomszédoknak, sőt még más távolabb annyi meg annyi természetesitett gyáriparos népeknek ezen gyáripari téren évszázadok óta kivivőit, és minden korra biztosított előnye, túl­­nyomósága és ennélfogva mindig veszélyesnek maradandó con­­currentiája tekintetéből is, ha több vagy kevesebb évek folytáig, míg t. i. a „gyáriparvédők“ és „gyámolitók“ megfeszült túlbuz­­galma gyözendi, vagy nem restelendi áldozatait, áraszthatnak ugyan némelly egyes vállalkozókra tetemesebb anyagi hasznot és jóléti gyarapodást; de miután nemcsak hogy nemzetünk alap­­gazdagságának és erejének legbokrosabb, sőt főtényezőjét, — hanem magának is a korszerűen é s egyedül csak igy biztosan emelkedhető mai pernak — a nemzeti erő ezen második ténye­zőjének elutasíthatlan, sarkalatos alapját és „conditio sine qua non“-ját — a mezőgazdászainak elébb kieszközlött országos ki­­fejlődöttségében és az ország legelterjedtebb néposztályának — földművelő és mezőgazda-osztálynak már előbb bizonyos fokra emelkedett értelmessége és vagyonosságában kell szükségkép látnunk : a nemzeti erőknek amaz idő előtti és minden arányon túli — tehát túlságos — a gyáripari térre való öszpontosításai nem­csak hogy a népet, a nemzetet gazdagítni, a nemzeti alapgaz­dagságnak biztos és jótékony forrást nyitni „még eddig“ nem képesek, hanem azonfelül is az idő hosszára elkerülhetlenül azon országos kipótolhatlan kárt vonandják maguk után, mi honunk — ezen természeténél fogva „producens ország“ nemzeti alap­gazdagsága természetes fő forrásának , a mezei gazdászatnak még olly csekély részbeni elhanyagolása­ és csonkításában elkövetett „nemzeti nagy vétség“-nek leendő természetes bünh­ödése gya­nánt el nem maradhat. Az egész haza és nemzet anyagi jólétének biztosítása és eme­lése kivánja tehát, hogy a jelen időben, midőn ami — épen nem túlnépesült és felesleg erőkkel egyáltalában nem dicsek­­hető — honunkban a technikai iparra csaknem minden oldalról annyi erő fordittatik, más részről a honi mezőgazdászat minden módoni kifejlesztése, gyámolítása és gyarapítása is szerencsés legyen az ország minél számosabb helyein azon lelkes és hatályos pártolásra találni, mi egyedül csak maga kirondja a honi mező­gazdászat és honi technikai ipar között megóri, fentartani 's ré­szint vissza is állitni azon aranyt, mellyel nem valamelly rögtö­­nös és divatszerü impulsus, hanem az országnak természetes vi­szonyai mutatnak ki ollyasnak, mellyen kivül és a mellyen túl nemzetünk anyagi jólétének közvetítése tévutakon kerestetik. Már pedig a honi mezőgazdászainak ollyatén gyámolitó és gyarapító pártolása nem várathatván azoktól, kik kopár he­gyektől elhasitgatott terméketlen, vagy különben tenyérnyi ter­­ritoriumocskákra szorulva , a technikai ipar némelly megváloga­tott nemeinek, vagy a kereskedelem némelly ágainak üzletére inkább kényszerülvék, azt — a honi mezőgazdászat mondott gyámolitó és gyarapító pártolását az országos testületek sorában csak azoktól igényelheti, de anyai jogainál fogva követelheti is a haza , kik — mint péld. az anyatermészettől termékeny nagy földterekkel, latifundiumokkal megáldott Bácskaság — a mező­gazdászainak legkedvezőbb topographiai , climai, territoriális és impopulationalis viszonyok között élvén, önmagok is legközelebb állnak a nemzeti gazdagság azon kincsforrásihoz, mellyeket ho­nunkban a mezőgazdászainak csaknem minden ágai a tudomány fényétől vezérlett rationális gyakorlatnak számára még kifejlet­lenül rejtenek magukban. Igenis még kifejletlenül , mert a keszthelyi Georgiconnak, a magyaróvári mezőgazdászati tanintézetnek — de még a példátlan lelkességgel — csendesen , de biztosan és eredménydusan mű­ködő magyar gazdasági egyesületnek is minden még olly buzgal­­mas és a magok sajátságos elrendeltetésökre nézve még olly czél­­szerű működéseik mellett is a rationális mezőgazdászainak fény­világát még olly kevéssé mondhatni az egész hazára, vagy ennek legnagyobb részére elárasztódnak, hogy mai nap is az ország legnagyobb részében az „édes­apám, öreg apám úgy űzte“ vakon tapogatózó, egészen nyers és durva empirismus uralkodik a me­­zőgazdászaton épen úgy, a­mint uralkodott rajta évszázadok előtt és mai napig is, kevés kivétellel, a magyar mezőgazdászat felesleg , vagy czélellenesen befektetett annyi erők pazarlásával,­­s így szerfelett költségesen kezeltetik épen úgy, mint az e te­kintetben is, kezeltetett évszázadok előtt; miért is a dús­ sze­gény magyar mezőgazdászat többnyire csak az áldott termőföld­nek különös termékenységében, a mezei munkák olcsóságában (hol t. i. a népesedéssel 's igy a dolgozható embererővel semmi mérsékelt arányban nem álló rögtön felkapott gyártási üzletek a mezőgazdászától a szükséges erőtől még meg nem fosztják, vagy

Next