Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-08-05 / 638. szám
Csütörtök 638. BUDAPESTI Augustus 5. 1847. HÍRADÓ.ért 5 ez. kr. a kettős hasi f. sorért pedig 10 p. kr. fizetteti. Előfizethetni helyben, kiadóhivatalban, hatvani utczai Horváth-házban 583 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bétai vászári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helye-TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések.— Néhány szó a falusi iskolák állapotáról I. (Felvilágosításul a B. P. Híradó 577dik számához.) Megyék: Közgyűlés Abaujban. — Budapesti bírharang. Nyilvános vizsgálat a pesti gymnasiumban. Magyar gazd. egyesület. Bel- és külföldi vegyes közlemények. A pest-váczi vasútvonalon múlt héten utazott személyek száma. Kimutatása a magyar középponti vasutoni személyjárások és bevételeknek. — Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Törökország. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Honunk teendői a mezőgazdászat körében. (Felolvasta a kir. magy. term.tudom. társulat közgyűlésén dr. Stanojovics Lázár.) (Vége.) BlACIYAR«»tiftZÁ«it és RNDKl.T. Ő cs. kir. ap. Fölsége Rach Ferenczet Soprony városa plébánosát az ottani társas káptalanhoz kanonokká; — Sztankovics Károly m. kir. helytartósági fogalmazót pedig gyanezen kormányhatóság számfeletti titoknokává kinevezni legkegy. méltóztatott. Néhány szó a falusi iskolák állapotáról. I. [Folytatásul a B. P. Híradó 597dik számához, május 23-áról 1847.] Fellner Antal segédtanító ur mulattató élénkséggel festi a falusi tanodák állapotát; vélekedésem szerint azonban az általa festett kép csak töredék, nem bevégzett egész. Engedje meg t. szerkesztő úr egy igénytelen falusi papnak ezen kép kiegészítését megkísérteni. Ha színeim olly élénkek nem lesznek is, mint a segédtanító űréi, de valóságukról kezeskedni merek. A falusi tanodákat láttuk , — a tanodák hősei a falusi mesterek, — a kép tökéletessége megkívánja , hogy ezek is élethíven festessenek. Lássuk tehát. A nagy fa kis makkból, a mester gyermekből válik. Vájjon miként? Egy atyának több gyermeke van, hogysem gazdasága körül mind szükségesek volnának, fölteszi tehát magában, hogy valamelyikéből mestert nevel, annyival inkább, mert jó feje, bő torka van Szándéka létesítése végett megszólítja a mester komát, ha bízik hozzá; ha nem , mellette módosabb is szól a környék valamellyik híresebb mesterével; az alku hamar megtörténik, a gyermek megtanul olvasni, írni, énekelni, orgonáim , egy kissé számot vetni, — pár év múlva a mester távollétében a tanoda vezetése alattomban rá bízatik , a harmadikban a plebánusnál segédkint bemutaltatik, a negyedikben, mivel a gyerkőcze ingyen szolgálni restel, még a szomszéd mesterek által is csábitgattatik, máshova szegődik csekély fizetésért, egy két évig segédeskedik, azután, ha módja és kedve van, valamelly képezde tanítványává lesz,’s ok levelet kap; ha nincs kedve, útnak ered, conditiót keres, és valamely plébános vagy község kegyét megnyervén, ez utóbbinál, főleg harsány szava által, fölfogadtatik, és az alig öt-hat esztendők előtt mezítlábas, pöregatyás, libákat, borjukat őrzött, utóbb barmokat ápolt ficzkóból kész iskolamester vált, ki mint mester a népnevelés szent ügyét kezeli, mint jegyző a helység dolgait vezérli, mint orgonista és kántor a nyilvános isteni szolgálat egyik lényeges részét viszi. — A mesterek képzésének másik módja, midőn a mesterek vagy megunván a tanítást, vagy sokféle foglalatosságaik által akadályoztatva lévén, — mellette segédet sem könnyen kapván, — magok vesznek föl némelly szegényebb vagy árva gyermekeket, kik először dajkák, utóbb tehenesek lévén, mellesleg az iskolában is taníttatnak, utóbb az éneklésben , orgonálásban is oktatást nyervén, lassan kint mesterpótlókká , utóbb segédekké és ezekből végre mesterekké lesznek. — Megtörténik harmadszor, hogy néha egy két latin iskolát végzett, de tanulni nem akaró, dolgozni restellő diákocska is rákanyarodik a mesteri sovány kenyérre; azonban ennek mesterré képzése is hasonló az előbbiekhez, azon különbséggel, hogy a diák eleve kiköti magának, hogy a tanuló évei alatt a harangozáson kívül semmi egyebet dolgozni nem fog, mellette pedig (noha ezt okosan magában tartja) az ételben is egy kissé finnyásabb teend, minek természetes eredménye, hogy segédül a mesterek által nem örömest, hanem csak a végszükségben vétetik fel. — Néha a mesterek saját gyermekeiket is rászánják ezen rögös pályára , hogy ők ezeket egy kissé, gondosabban képezik, vagy ha módjuk van benne, képeztetik, igen természetes; de hogy ezek neveltetése is a jelen rendszer mellett csak ez ékszerű leend, ismét igen természetes dolog. A kissé jobb készületü mesterek faluhelyeken a ritka kivételek közé számítandók. Az igy nevelt mesterek már most minő szolgálatot teendenek a népnevelésnek? Senki sem adhat többet, mint a mivel önmaga bír. Szegény mestereink önmaguk is tudatlanok és neveletlenek lévén nagyobbrészt, mikint nevelhetik a népet ? egész tudományuk az olvasás, irás , katekizmus, biblia szóról szóra betanulva , a számvetés gépileg betanulva, tehetnek-e egyebet, mint hogy ezen keveset a pórgyermek fejébe verik pálczával vagy veszszővel szóról szóra gépileg ? — de a lélek tehetségeinek kellő ébresztésére, fejlesztésére, szilárdítására, gyakorlati irányzására lehet-e gondjuk azoknak, kik ezen lelki tehetségeket nevökről is alig ismerik? — A jegyzői hivatalban minő szerepet fognak ők vinni ? tudnak, vagy csak egy folyamodást is hibátlanul szerkeszteni? hol és kitől tanulták ? a hevesebb collegák irataiknak majmolásából! egész jegyzői tisztek folytatása nem egyéb valóságos népszerűségnél! És ezek vezessék a népet? a vak vezesse a vakot? — Mnt orgonista és kántor mikép remekelend a falusi mester? A zenének és hangának alapelemeit sem ismeri , az orgonálást és éneklést principálisától gyakorlatilag tanulta, természetesen nem is tudand többet, mint amenynyit segédkorában tanulhatott; ugyanazért az orgonát csak nyeggetni fogja, az ájtatosságra buzdítás helyett gyakran nevetséget, botrányt gerjesztendő , kivált a műveltebbeknél a templomban az éneklésben vagy a vásárban kornyikáló vak koldusokat, vagy a csapszékben czikornyásan ujongató ittas toborzókat fogja követni a szerint, amint segédkorában az egyik vagy a másik felekezethez tartozó principálisa modorát mintául magának elsajátította! Az igy nevelt falusi mesterek sorsa merő ingatagság. A plébános, uraság, főleg a nép kegyétől függ valamint felfogadtatásuk , úgy elbocsáttatásuk is. Az úgynevezett próba egyedül éneklésből áll, az igénybe vett conditio elnyerése tehát nem a szükséges mesteri tulajdonok összegétől és fokozatától , hanem többnyire a torok hangjától függ; érdemre tekintet alig van vagy lehet, de annál több az érdekekre. Az elbocsáttatás sem az érdemtelen vagy elégtelenség eredménye, hanem többnyire a fentebb érintett választó felek valamellyike kegyelmének elvesztéséé, gyakran a szomszéd collegák áskálódása és sokszor valamelly helybeli részakarók ármánykodásáé, vagy különféle mocskos érdekek összefolyásáé. A mesterek kellő függése szabályozatlan. Kitől függjön a mester ? A plébánostól ? jelen helyzete leginkább igy hozná magával! úgy de a nép vagy uradalom kegyét bármi uton-módon magának megszerezve vagy biztosítva, évekig büntetlenül daczolhat plébánosával! — A néptől? fájdalom! —de ha sátorfáját évenkint fölszedni’s odább vinni nem akarja, a népnek hízelegni kénytelen, gyakran azon hivatalos függésnek rovására, mellyben papja iránt áll, főleg ha a pap pontos és mesterét hivatalának teljesítésére szigorúan szorítja! — Az uradalomtól? sok helyütt élelmének nagyobb részét ettől veszi merő kegyelemből, természetesen ehez is simulni kénytelen gyakorta, habár belső sugalma és ösztöne mást követelne is tőle. A legjelesebb emberi erénynek is szükséges: kötelessége pontos, szigorú, állandó teljesítése végett az ösztön, mi leginkább jutalomból, büntetésből szokott állani. Ki és mi ösztönzi falusi mestereinket ? Leginkább a plébános helyeslése vagy elégületlensége, néha leginkább az újabb korban tartatni szokott exameneken megjelenő alesperesek és némelly vendégek dicsérete vagy kárhoztatása. Elegendő-e mindez? A kitűnő jelesség nyer-e vagy nyerhet-e jutalmul fényesebb állást, jövedelmesebb helyzetet? néha talán, de rendesen bizonyosan nem. A hanyag, tunya elmozdíttatik e rendesen helyéről, vagy büntettetik-e érzékenyül? Ahol az érdemnek jutalma, az érdemtelenségnek büntetése nincs, ott a kötelesség-teljesítés egyedül a lelkűlét minőségétől függ, melly legbiztosabb tényező ugyan a hivatalos pontosságra, de a közös emberi természet gyarlósága mellett ritkán feltalálható , még ritkábban elégséges tényező. A nevelés foganatos kezelésére az osztatlan figyelem, elégséges idő,gondtalan kedély, múlhatlanul szükséges kellékek. Birhatnak-e ezekkel falusi iskolamestereink? Lássuk csak, mikint foly le egy iskolai nap. Érkezik a biró: ,mest’ram, portziót hoztak, írja be‘; jő az egyik kis biró: ,nótárus uram, levelet hoztak, hová kell vinni?'; jő a másik kis biró:, currents jött, írja be mest’ram'; jő a hadnagy: ,komám uram, holnap poríziót kell vinni a perceptorhoz, holnapután meg computus lesz a főbírónál'; jő a hegybíró : ,nótárus uram, írjon ezeknek itt szőlőlevelet'; jő az árvák atyja:,interest hoztak, jegyezzük fel'; jő egyszerre tiz ember:,mest’ram, Írjon vásárlevelet'; ismét nyílik az ajtó: ,mest’ram, meghalt a feleségem, harangozza ki, Írjon rá bucszúztatót, de minden rokonimtól külön versben búcsúztassam el'; jő a commissarius: ,notárius uram, rendeltessen hamar jó négy lovat, ill’s itt hidat csinálnak, kérem tekintse meg a munkásokat; jő a plébános , nincs mester, szalad a mesternél ,eredj Pista hidd haza a mestert, a faluháznál van; jő a hajdú ,mest’ram, kéreti a tiszt ur, jegyezze föl a robotosokat, jöjjön ki dézmálni, vagy a pajta alá kévét olvasni vagy felezni' ’sat. No szegény mester taníts jó kedvvel és sikerrel, ha ki nem fogytál még a békesürésből; ha igen , töltsd boszudat ártatlan növendékiden, miért nem tanultak eleget, ha te nem taníthattad is őket! A társalgás lelkületünk képzésére és irányzására tetemes befolyással bir ; falusi mestereink jelen állásuknál fogva a műveltebb körökből többnyire kizárva lévén, majdnem egyedül a pórnéppel állanak érintkezésben , hogy a pórnépnek legfőbb hibája a dőzsölés szeretete’s ez lassankint mestereinkre is átszivárog, ’s őket az elaljasodásig megvesztegeti, — a mindennapi tapasztalás eléggé bizonyítja. Ennyit a segédtanító úr által rajzolni kezdett kép kiegészítéséhez ! — Mondani fogja talán valaki: mindez csak a régi mesterekről állhat — az újabb korban a képezdék által nevelt mesterek egészen más színben mutatkoznak — a legújabban kiadott tanodai rendszabályok teljesen orvosolandják a népnevelés ügyének hiányait. — Legyen szabad ezekről is igénytelen nézeteimet két külön czikkben előadnom.— N. S. Elegyek. ABAUJBOL , Julius 25. Tegnap végeztetett be évnegyedes közgyűlésünk , mellyel f. hó 19kén főisp. helyettes Irodalom és Tudomány. HONUNK TEENDŐI A MEZŐGAZDÁSZAT FELVIRÁGOZTATÁSÁRA. (Felolvasta a kir. magy. term.tud. társulat f. évi mart. 13-án tartott közgyűlésén dr. Sztanojovics Lázár, a bölcseleti kar segédtanára, ugyanazon bekebelezett , és a kir. magyar term.tud. társulat r. tagja.) (Vége.) Dalmáthonnak évről évre május hóval rendesen beállani, és September végéig szakadatlanul eltartani szokott, az ország egyetemes növényzetét fogyasztó bősége és szárazságának legfőbb okát a „dalmát Flórának“ jeles szerzője és paduai egyetemi tanár, Visiani, a források képezésére és az atmosphaericus lecsapódások (esők ’stb.) közvetítésére szolgálhatandó erdőknek iszonyú pusztítások által okozott szűkében joggal és alaposan keresi. L. Flora 1843. 16. sz. „Flora dalmatica.“ De van a dolognak még egy másik oldala is. Hahogy országunk törvényhozása minél előbb nemcsak „az erdők szabad önkény szerinti devastatiója ellen“, hanem más részről a „kelletlenül kiirtottak leendő visszaállítása mellett“ is kényszerítő törvényileg, mégpedig állandó országos és erős erdészrendőrségnek is rendszeresítése — és a mennyiben szükséges lenne, az erdészeti catastromba eső telkeknek a netalán vonakodó vagy késedelmeskedő birtokosok ellen inarticulált ideiglenes kisajátítása mellett is — nem rendelkezendik; avagy magok is, főleg és különösen asperativ vaspályák és szállítható folyók mentiben birtokoló földesurak ,stb. jószántukból e részben, a bizonyos haszon nem csalható reményében is, nem intézkednek, úgy mikép fogja , főleg ha majd ama faszén-emésztő óriási fafogyasztók — a mozdonyok, pályáiknak elágazottabb részéivel az országot több irányban áthasitgaták , — mikép fogja, mondom, a napról napra fejledező ipar, mikép a mezőgazda és földműves néposztály a munkájának és földének jutalmazásával már is sok helyütt olly aránytalanul felcsigázott áru drága fával rendes és elutasíthatlan szükségeit győzni , mikép fedezhetni? Talán csak eszmetársulat eredménye, hogy itt felötlik előttem azon kérdés is : vájjon eperfáknak — és a gyümölcsfák bizonyos egynémelly fajainak ültetéséről is nem volna-e szinte hasznos, sőt szükséges az országnak legtöbb részeire nézve — miután minden más után mindeddig olly kevés történik e részben,—kényszerítő törvényileg gondoskodni ? —Midőn úgyszólván minden egyes, elültetett alma-, körtve- vagy más gyümölcsmagvacska, ha talán némelly esetekben nem is az ültetőnek magának , de bizonyosan örököseinek minden költség- és csaknem minden munka nélkül egyegy, nem a legsilányabbul kamatozandó tőkét biztosít, ’s midőn a bornemiszák, a hydropoták és hydropathiák európai serege , mint sok szőlősgazda panaszkodik , a borfogyasztás csökkentésével a szőlők jövedelmezését annyira leszállítgatja, a bor mellőzésével alkalmasint aránylag növekedő gyümölcsfogyasztás mellett nemcsak hon, hanem a közel-távol külvidéken is bizonyos fogyasztóra könnyen számítható nemesebb gyümölcsfajok bővebb termesztése a földműves és gazdanép vagyonosodásának szinte nem egészen megvetendő kútforráskáját teendhetné *). Hát a népnevelés szempontjából is — értem a köznép nevelése szempontjából — nem volna-é ajánlatos , nem-e üdvös és magasztos minden ország- és mellékutaknak, ’s a parasztember házaelőtti, házakörüli, udvarán , kertjén, ’s minden egyéb bármi helyű és bármi nevű, csak egyegy gyümölcsfát eltartani és táplálni bírható, és mi magától értetik a szokott gazdászati használásnál nélkülözhető , de különben is rendesen használatlanul és parlagon hagyatni szokott, földrészecskéjének gyümölcsfákkal felültetésével a gyümölcstermesztést a köznép között akint szaporitni és általánositni, miszerint a parasztember gyermeke gyümölcs mellett fölnevelkedve , gyümölcshez szoktatva, már kiskorától szoknék a szlivovicza-, borovicska-pálinka ,stb. mindennemű szeszes italok helyett a gyümölcsben szívesen elfogadni, sőt keresve keresni a maga „kenyérmellévalóját“, csemegéjét, életfűszerét? — Ez, úgy hiszem, a köznépnek mirigytenyésztő szeszes italok általi elkorcsosulása, és a magyar pórságnak amaz életfojta plaga a egy piacája, a falusi zsidócsapláros pálinkamérge ellen biztosabb és hatalmas óvszert nyujthatandna, mintsem száz meg száz magyar „Pater Mathews" mérséklet-társulati még olly hő apostolkodása. XII. A honi mezőgazdászatnak a rendszertelen, nyers empirismusból észszerűvé teendő emelése és felvirágoztatása körüli teendőinknek ezen most fejtegetett sorában bevégzésül szükségesnek , de elegendőnek is látom még azokra csak igen egyszerűen és röviden hivatkozni, amiket már fentebb a honi mezőgazdászatnak a honi műiparhoz — országunk fenálló viszonyai által kiszabott arányára vonatkozólag — bővebben és részletesen fejtegettem. Ámde a honi mezőgazdászat és mezőgazdászati ipar gyámolítása és emelésének imént fejtegetett, és egyéb hasonló nemei, módjai, bármi hatályosak , bármi sikerdúsak legyenek is: az észszerű mezőgazdászat és mezőgazdászati ipar országosan általános kifejtését és haladását mindazáltal egymaguk soha sem közvetíthetők ; — a honi mezőgazdászat ezen országosan általános kifejlődése mindenek előtt a nép, jelesül a földművelő- és mezőgazda -néposztály czélszerű művelődése és kiképeztetésének előbb leendő kieszközöltetésében találván a maga sarkalatos elemét — a maga alaptényezőjét. A földművelő- és mezőgazda-néposztálynak illy czélszerű művelődése és kiképeztetése pedig a népnevelés egyéb feladatain felül — nemcsak „rendes“ és „vasárnapi“ parasztiskoláknak minél czélszerűbb rendszeresítésétől, és az ország minden , alsóbb fensőbb tanintézeteinek is, jelesül pedig az olly számos „gymnasiumok“-nak, a mezőgazdászat körébe vágó „reál-ismereteknek gondosabb személybe vételével, még pedig nem osztályok. *) Kinek nem jut itt eszébe, mikint az idén is a honi almát öt garasával fizettük és fizetjük, holott az olasz czitromet két garasával vettük és veszszük.