Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-08-05 / 638. szám

Csütörtök 638. BUDAPESTI Augustus 5. 1847. HÍRADÓ.­ért 5 ez. kr. a kettős hasi f. sorért pedig 10 p. kr. fizetteti. Előfizethetni helyben, kiadóhivatalban, hatvani ut­­czai H­orváth-házban 583 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a b­é­t­a­i vászári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer hasábozott apró­­betűs soráért vagy ennek helye-TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések.— Néhány szó a falusi iskolák állapotáról I. (Felvilágosításul a B. P. Hír­adó 577dik számához.) Megyék: Közgyűlés Abaujban. — Budapesti bírharang. Nyilvános vizsgálat a pesti gymnasiumban. Magyar gazd. egyesület. Bel- és külföldi vegyes közlemények. A pest-váczi vas­útvonalon múlt héten utazott személyek száma. Kimutatása a magyar középponti vasutoni személyjárások és bevételeknek. — Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Törökország. Hivatalos és magánhir­­detések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Honunk teendői a mezőgaz­dászat körében. (Felolvasta a kir. magy. term.tudom. társulat köz­gyűlésén dr. Stanojovics Lázár.) (Vége.) BlACIYAR«»tiftZÁ«it és RN­DKl.T. Ő cs. kir. ap. Fölsége R­a­c­h Ferenczet Soprony városa plébáno­sát az ottani társas káptalanhoz kanonokká; — Sztankovics Ká­roly m. kir. helytartósági fogalmazót pedig gyanezen kormányhatóság számfeletti titoknokává kinevezni legkegy. méltóztatott. Néhány szó a falusi iskolák állapotáról. I. [Folytatásul a B. P. Híradó 597dik számához, május 23-áról 1847.] Fellner Antal segédtanító ur mulattató élénkség­gel festi a falusi tanodák állapotát; vélekedésem szerint azon­ban az általa festett kép csak töredék, nem bevégzett egész. Engedje meg t. szerkesztő úr egy igénytelen falusi papnak ezen kép kiegészítését megkísérteni. Ha színeim olly élén­kek nem lesznek is, mint a segédtanító űréi, de valóságuk­ról kezeskedni merek. A falusi tanodákat láttuk , — a tano­dák hősei a falusi mesterek, — a kép tökéletessége megkí­vánja , hogy ezek is élethíven festessenek. Lássuk tehát. A nagy fa kis makkból, a mester gyermekből válik. Váj­jon miként? Egy atyának több gyermeke van, hogysem gaz­dasága körül mind szükségesek volnának, fölteszi tehát ma­gában, hogy valamelyikéből mestert nevel, annyival inkább, mert jó feje, bő torka van Szándéka létesítése végett meg­szólítja a mester komát, ha bízik hozzá; ha nem , mellette módosabb is szól a környék valamellyik híresebb mesterével; az alku hamar megtörténik, a gyermek megtanul olvasni, írni, énekelni, orgonáim , egy kissé számot vetni, — pár év múlva a mester távollétében a tanoda vezetése alattomban rá bízatik , a harmadikban a plebánusnál segédkint bem­u­­taltatik, a negyedikben, mivel a gyerkőcze ingyen szolgálni restel, még a szomszéd mesterek által is csábitgattatik, más­hova szegődik csekély fizetésért, egy két évig segédeskedik, azután, ha módja és kedve van, valamelly képezde tanítvá­­­nyává lesz,’s ok levelet kap; ha nincs kedve, útnak ered, con­­ditiót keres, és valamely plébános vagy község kegyét meg­nyervén, ez utóbbinál, főleg harsány szava által, fölfogadta­­tik, és az alig öt-hat esztendők előtt mezítlábas, pörega­­tyás, libákat, borjukat őrzött, utóbb barmokat ápolt ficzkóból kész iskolamester vált, ki mint mester a népnevelés szent ügyét kezeli, mint jegyző a helység dolgait vezérli, mint orgonista és kántor a nyilvános isteni szolgálat egyik lénye­ges részét viszi. — A mesterek képzésének másik módja, mi­dőn a mesterek vagy megunván a tanítást, vagy sokféle fog­lalatosságaik által akadályoztatva lévén, — mellette segédet sem könnyen kapván, — magok vesznek föl némelly szegényebb vagy árva gyermekeket, kik először dajkák, utóbb tehenesek lévén, mellesleg az iskolában is taníttatnak, utóbb az ének­lésben , orgonálásban is oktatást nyervén, lassan kint mes­terpótlókká , utóbb segédekké és ezekből végre mesterekké lesznek. — Megtörténik harmadszor, hogy néha egy két latin iskolát végzett, de tanulni nem akaró, dolgozni restellő diá­­kocska is rá­kanyarodik a mesteri sovány kenyérre; azonban ennek mesterré­ képzése is hasonló az előbbiekhez, azon különbséggel, hogy a diák eleve kiköti magának, hogy a tanuló évei alatt a harangozáson kívül semmi egyebet dol­gozni nem fog, mellette pedig (noha ezt okosan magában tartja) az ételben is egy kissé finnyásabb teend, minek ter­mészetes eredménye, hogy segédül a mesterek által nem örömest, hanem csak a végszükségben vétetik fel. — Néha a mesterek saját gyermekeiket is rá­szánják ezen rögös pá­lyára , hogy ők ezeket egy kissé, gondosabban képezik, vagy ha módjuk van benne, képeztetik,­ igen természetes; de hogy ezek neveltetése is a jelen rendszer mellett csak ez ék­­szerű leend, ismét igen természetes dolog. A kissé jobb ké­­születü mesterek faluhelyeken a ritka kivételek közé számí­tandók. Az igy nevelt mesterek már most minő szolgálatot te­­endenek a népnevelésnek? Senki sem adhat többet, mint a mivel önmaga bír. Szegény mestereink önmaguk is tudatla­nok és neveletlenek lévén nagyobbrészt, mikint nevelhetik a népet ? egész tudományuk az olvasás, irás , katekizmus, biblia szóról szóra betanulva , a számvetés gépileg betanulva, tehetnek-e egyebet, mint hogy ezen keveset a pórgyermek fejébe verik pálczával vagy veszszővel szóról szóra gépileg ? — de a lélek tehetségeinek kellő ébresztésére, fejlesztésére, szilárdítására, gyakorlati irányzására lehet-e gondjuk azok­nak, kik ezen lelki tehetségeket nevökről is alig ismerik? — A jegyzői hivatalban minő szerepet fognak ők vinni ? tudnak­­, vagy csak egy folyamodást is hibátlanul szerkeszteni? hol és kitől tanulták ? a hevesebb collegák irataiknak majmolásá­­ból! egész jegyzői tisztek folytatása nem egyéb valóságos népszerűségnél! És ezek vezessék a népet? a vak vezesse a vakot? — Mnt orgonista és kántor mikép remekelend a falusi mester? A zenének és hangának alapelemeit sem is­meri , az orgonálást és éneklést principálisától gyakorlatilag tanulta, természetesen nem is tudand többet, mint a­meny­nyit segédkorában tanulhatott; ugyanazért az orgonát csak nyeggetni fogja, az ájtatosságra­ buzdítás helyett gyakran nevetséget, botrányt gerjesztendő , kivált a műveltebbeknél a templomban­ az éneklésben vagy a vásárban kornyikáló vak koldusokat, vagy a csapszékben czikornyásan ujongató ittas toborzókat fogja követni a szerint, a­mint segéd­korá­ban az egyik vagy a másik felekezethez tartozó principálisa modorát mintául magának elsajátította! Az igy nevelt falusi mesterek sorsa merő ingatagság. A plébános, uraság, főleg a nép kegyétől függ valamint felfo­gadtatásuk , úgy elbocsáttatásuk is. Az úgynevezett próba egyedül éneklésből áll, az igénybe vett conditio elnyerése tehát nem a szükséges mesteri tulajdonok összegétől és fo­kozatától , hanem többnyire a torok hangjától függ; érdem­re tekintet alig van vagy lehet, de annál több az érde­kekre.­­ Az elbocsáttatás sem az érdemtelen­ vagy elégte­lenség eredménye, hanem többnyire a fentebb érintett vá­lasztó felek valamellyike kegyelmének elvesztéséé, gyakran a szomszéd collegák áskálódása és sokszor valamelly hely­beli rész­akarók ármánykodásáé, vagy különféle mocskos ér­dekek összefolyásáé. A mesterek kellő függése szabályozat­lan. Kitől függjön a mester ? A plébánostól ? jelen helyzete leginkább igy hozná magával! úgy de a nép vagy uradalom kegyét bármi uton-módon magának megszerezve vagy biz­tosítva, évekig büntetlenül daczolhat plébánosával! — A nép­től? fájdalom! —de ha sátorfáját évenkint fölszedni’s odább vinni nem akarja, a népnek hízelegni kénytelen, gyakran azon hivatalos függésnek rovására, mellyben papja iránt áll, fő­leg ha a pap pontos és mesterét hivatalának teljesítésére szigorúan szorítja! — Az uradalomtól? sok helyütt élelmé­nek nagyobb részét ettől veszi merő kegyelemből, termé­szetesen ehez is simulni kénytelen gyakorta, habár belső sugalma és ösztöne mást követelne is tőle. A legjelesebb emberi erénynek is szükséges: kötelessége pontos, szigorú, állandó teljesítése végett az ösztön, mi leg­inkább jutalomból, büntetésből szokott állani. Ki és mi ösz­tönzi falusi mestereinket ? Leginkább a plébános helyeslése vagy elégületlensége, néha leginkább az újabb korban tar­tatni szokott exameneken megjelenő alesperesek és némelly vendégek dicsérete vagy kárhoztatása. Elegendő-e mindez? A kitűnő jelesség nyer-e vagy nyerhet-e jutalmul fényesebb állást, jövedelmesebb helyzetet? néha talán, de rendesen bi­zonyosan nem. A hanyag, tunya elmozdíttatik e rendesen helyéről, vagy büntettetik-e érzékenyül? Ahol az érdem­nek jutalma, az érdemtelenségnek büntetése nincs, ott a kötelesség-teljesítés egyedül a lelkűlét minőségétől függ, melly legbiztosabb tényező ugyan a hivatalos pontosságra, de a közös emberi természet gyarlósága mellett ritkán felta­lálható , még ritkábban elégséges tényező. A nevelés foganatos kezelésére az osztatlan figyelem, elégséges idő,gondtalan kedély, múlhatlanul szükséges kel­lékek. Birhatnak-e ezekkel falusi iskolamestereink? Lássuk csak, mikint foly le egy iskolai nap. Érkezik a biró: ,mest’ram, portziót hoztak, írja be‘; jő az egyik kis biró: ,nótárus uram, levelet hoztak, hová kell vinni?'; jő a másik kis biró:, currents jött, írja be mest’ram'; jő a hadnagy: ,komám uram, holnap poríziót kell vinni a perceptorhoz, holnapután meg computus lesz a főbírónál'; jő a hegybíró : ,nótárus uram, írjon ezek­nek itt szőlő­levelet'; jő az árvák atyja:,interest hoztak, je­gyezzük fel'; jő egyszerre tiz ember:,mest’ram, Írjon vásár­levelet'; ismét nyílik az ajtó: ,mest’ram, meghalt a feleségem, harangozza ki, Írjon rá bucszúztatót, de minden rokonimtól külön versben búcsúztassa­­m el'; jő a commissarius: ,notá­­rius uram, rendeltessen hamar jó négy lovat, ill’s itt hidat csinálnak, kérem tekintse meg a munkásokat­; jő a plébá­nos , nincs mester, szalad a mesternél ,eredj Pista hidd haza a mestert, a faluháznál van­; jő a hajdú­ ,mest’ram, kéreti a tiszt ur, jegyezze föl a robotosokat, jöjjön ki dézmálni, vagy a pajta alá kévét olvasni­­ vagy felezni' ’sat. No szegény mester taníts jó kedvvel és sikerrel, ha ki nem fogytál még a békesürésből; ha igen , töltsd boszudat ártat­lan növendékiden, miért nem tanultak eleget, ha te nem ta­­níthattad is őket! A társalgás lelkületünk képzésére és irányzására tetemes befolyással bir ; falusi mestereink jelen állásuknál fogva a műveltebb körökből többnyire kizárva lévén, majdnem egye­dül a pórnéppel állanak érintkezésben , hogy a pórnépnek legfőbb hibája a dőzsölés szeretete’s ez lassankint mestereinkre is átszivárog, ’s őket az elaljasodásig megvesztegeti, — a mindennapi tapasztalás eléggé bizonyítja. Ennyit a segédtanító úr által rajzolni kezdett kép kiegé­szítéséhez ! — Mondani fogja talán valaki: mind­ez csak a régi mesterekről állhat — az újabb korban a képezdék által nevelt mesterek egészen más színben mutatkoznak — a leg­újabban kiadott tanodai rendszabályok teljesen orvosoland­­ják a népnevelés ügyének hiányait. — Legyen szabad ezek­ről is igénytelen nézeteimet két külön czikkben előadnom.— N. S. Elegyek. ABAUJBOL , Julius 25. Tegnap végeztetett be évne­­gyedes közgyűlésünk , mellyel f. hó 19kén főisp. helyettes Irodalom és Tudomány. HONUNK TEENDŐI A MEZŐGAZDÁSZAT FELVIRÁGOZTATÁ­SÁRA. (Felolvasta a kir. magy. term.tud. társulat f. évi mart. 13-án tartott közgyűlésén dr. Sztanojovics Lázár, a bölcseleti kar segédtanára, ugyanazon bekebelezett , és a kir. magyar term.tud. tár­sulat r. tagja.) (Vége.) Dalmáthonnak évről évre május hóval rendesen beállani, és September végéig szakadatlanul eltartani szokott, az ország egyetemes növényzetét fogyasztó bősége­ és szárazságának leg­főbb okát a „dalmát Flórának“ jeles szerzője és paduai egyetemi tanár, Visiani, a források képezésére és az atmosphaericus lecsapódások (esők ’stb.) közvetítésére szolgálhatandó erdőknek iszonyú pusztítások által okozott szűkében joggal és alaposan keresi. L. Flora 1843. 16. sz. „Flora dalmatica.“ De van a dolognak még egy másik oldala is. Hahogy orszá­gunk törvényhozása minél előbb nemcsak „az erdők szabad ön­kény szerinti devastatiója ellen“, hanem más részről a „kellet­­lenül kiirtottak leendő visszaállítása mellett“ is kényszerítő tör­vényileg, még­pedig állandó országos és erős erdészrendőr­ségnek is rendszeresítése — és a mennyiben szükséges lenne, az erdészeti catastromba eső telkeknek a netalán vonakodó vagy késedelmeskedő birtokosok ellen inarticulált ideiglenes kisajátí­tása mellett is — nem rendelkezendik; avagy magok is, főleg és különösen a­sperativ vaspályák és szállítható folyók mentiben birtokoló földesurak ,stb. jószántukból e részben, a bizonyos haszon nem csalható reményében is, nem intézkednek, úgy mi­kép fogja , főleg ha majd ama faszén-emésztő óriási fafogyasz­­tók — a mozdonyok, pályáiknak elágazottabb részéivel az or­szágot több irányban áthasitgaták , — mikép fogja, mondom, a napról napra fejledező ipar, mikép a mezőgazda és földműves néposztály a munkájának és földének jutalmazásával már is sok helyütt olly aránytalanul felcsigázott áru drága fával rendes és elutasíthatlan szükségeit győzni , mikép fedezhetni? Talán csak eszmetársulat eredménye, hogy itt felötlik előt­tem azon kérdés is : vájjon eperfáknak — és a gyümölcsfák bi­zonyos egynémelly fajainak ültetéséről is nem volna-e szinte hasznos, sőt szükséges az országnak legtöbb részeire nézve — miután minden más után mindeddig olly kevés történik e rész­ben,—kényszerítő törvényileg gondoskodni ? —Midőn úgy­szól­ván minden egyes, elültetett alma-, körtve- vagy más gyümölcs­­magvacska, ha talán némelly esetekben nem is az ültetőnek ma­gának , de bizonyosan örököseinek minden költség- és csaknem minden munka nélkül egyegy, nem a legsilányabbul kamatozandó tőkét biztosít, ’s midőn a bornemiszák, a hydropoták és hydro­­pathiák európai serege , mint sok szőlősgazda panaszkodik , a borfogyasztás csökkentésével a szőlők jövedelmezését annyira leszállítgatja, a bor mellőzésével alkalmasint aránylag növekedő gyümölcsfogyasztás mellett nemcsak hon, hanem a közel-távol külvidéken is bizonyos fogyasztóra könnyen számítható nemesebb gyümölcsfajok bővebb termesztése a földműves és gazdanép va­­gyonosodásának szinte nem egészen megvetendő kútforráskáját teendhetné *). Hát a népnevelés szempontjából is — értem a köznép neve­lése szempontjából — nem volna-é ajánlatos , nem-e üdvös és magasztos minden ország- és mellékutaknak, ’s a parasztember házaelőtti, házakörüli, udvarán , kertjén, ’s minden egyéb bármi helyű és bármi nevű, csak egyegy gyümölcsfát eltartani és táplálni bírható, és mi magától értetik a szokott gazdászati használásnál nélkülözhető , de különben is rendesen használat­lanul és parlagon hagyatni szokott, földrészecskéjének gyü­mölcsfákkal f­elültetésével a gyümölcstermesztést a köznép között akint szaporitni és általánositni, miszerint a parasztember gyer­meke gyümölcs mellett fölnevelkedve , gyümölcshez szoktatva, már kis­k­o­r­á­t­ó­l szoknék a szlivovicza-, borovics­ka-pálinka ,stb. mindennemű szeszes italok helyett a gyü­mölcsben szívesen elfogadni, sőt keresve keresni a maga „k­e­­nyérmellévalóját“, csemegéjét, életfűszerét? — Ez, úgy hiszem, a köznépnek mirigytenyésztő szeszes italok általi elkorcsosulása, és a magyar pórságnak amaz életfojta pl­aga a eg­y p­­­i­a­cá­ja, a falusi zsidócsapláros pálinkamérge ellen biztosabb és hatalmas­ óvszert nyujthatandna, mintsem száz meg száz magyar „Pater Mathews" mérséklet-társulati még olly hő apostolkodása. XII. A honi mezőgazdászatnak a rendszertelen, nyers empi­­rismusból észszerűvé teendő emelése és felvirágoztatása körüli teendőinknek ezen most fejtegetett sorában bevégzésül szüksé­­gesnek , de elegendőnek is látom még azokra csak igen egy­szerűen és röviden hivatkozni, a­miket már fentebb a honi me­zőgazdászatnak a honi műiparhoz — országunk fenálló viszonyai által kiszabott arányára vonatkozólag — bővebben és részletesen fejtegettem. Ámde a honi mezőgazdászat és mezőgazdászati ipar gyámo­­lítása­ és emelésének imént fejtegetett, és egyéb hasonló nemei, módjai, bármi hatályosak , bármi sikerdúsak legyenek is: az észszerű mezőgazdászat és mezőgazdászati ipar országosan álta­lános kifejtését és haladását mindazáltal egymaguk soha sem köz­vetíthetők ; — a honi mezőgazdászat ezen országosan általános kifejlődése mindenek előtt a nép, jelesül a földművelő- és me­zőgazda -néposztály czélszerű művelődése­ és kiképeztetésének előbb leendő kieszközöltetésében találván a maga sarkalatos ele­mét — a maga alaptényezőjét. A földművelő- és mezőgazda-néposztálynak illy czélszerű művelődése és kiképeztetése pedig a népnevelés egyéb feladatain felül — nemcsak „rendes“ és „vasárnapi“ parasztiskoláknak mi­nél czélszerűbb rendszeresítésétől, és az ország minden , alsóbb fensőbb tanintézeteinek is, jelesül pedig az olly számos „gymna­­siumok“-nak, a mezőgazdászat körébe vágó „reál-ismeretek­­­nek gondosabb szemé­lybe­ vételével, még pedig nem osztályok. *) Kinek nem jut itt eszébe, mikint az idén is a honi almát öt garasával fizettük és fizetjük, holott az olasz czitromet két garasával vettük és veszszük.

Next