Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-03-21 / 791. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Kedden 791. Martius 21.1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utezai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Levelezőinkhez. A pesti mozgalmak. Egy pillantás hazánk és Európa jelen politikai viszonyaira III. Országgyűlés f. hó 18. és 19-én mindkét táblánál. Nevezetes hasonlatosság. Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Poroszország. Hivatalos és magánhirdetések. 1H1CIY1ROB8ZAG és ERDÉLY. Levelezőinkhez. A sajtó nyűgei lehullván, semmi sem akadályozza, hogy lapunk hű tükre legyen hazánk napi történeteinek. Annál fogva tisztelettel és hazafiasan szólítjuk fel eddigi rendes levelezőinket és mindazon rend és békeszerető barátait a közügynek, kik pártfogásuk és bizodalmukra méltatandnak, hogy a bekövetkező mozgalmas és majd talán izgásos időkben, figyelemmel legyenek a történetekre, és mindenről, mi körükben, nemcsak megyei közgyűléseken, hanem azokon kivül is érdekes fordul elő, rögtön, híven és csupán a dologhoz tartozó rövidséggel, mellőzve minden ingerlő magyarázatokat, tudósítsanak, hogy így képesek legyünk a jelen időkben sokszorozott fontosságú feladásunknak illőleg megfelelni. Csak névaláírással küldött tudósításokat fogunk közölni , a nevet magunk igazolása végett tartván fen. — Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől és csak közügyet illetőleg fogadhatunk el. — A szerkesztő, Pesten azt beszélik, valami poéták egyesültek azon drámának parodizálására, mit a párisi napszámosok febr. 23. és 24-én játszottak el. Kérdés: hol vannak a karok, mellyek a költők képzelődésének mulatságára egy éjszaka 30,000 barricade-ot emeljenek ? hol vannak a Lamartine-ok, kik a felbőszített oroszlánt lecsillapítsák ? az Armand Marrast-ok és a többiek, kiknek rendről és kormányzásról fogalmuk legyen ’sat. ’sat.? Addig is míg ezek megszületnének, halljuk, mit mond Kossuth a budapesti küldöttséghez: „Én azon meggyőződésemet nyilatkoztatom ki, hogy Budapestet az ország szivének igen, de urának soha el nem ismerem (helyes!). A közös szabadság ’s akarat a nemzeté , ezt kasztok vagy egy város nem arrogálhatja. Budapest nem a nemzet maga, a nemzet az egész ország (harsány helyes!). Örvendek, hogy Budapest is osztozott a király iránti hűségben ’s osztozik azon értelemben, mikint csak a nemzet az, kit az ország sorsának eldöntése illet, ’s e nemzet olly erős, hogy kinek gondolatjába jutna az ellen cselekedni, azt eltiporni kész! (zajos helyes!) Soha ennél hivebben nem fejezte ki Kossuth a közvéleményt. Beszélik azt is, hogy a ministerium erélyes elnöke, látván az idő sürgetőségét, rendeléseket adott a statárium országos kihirdetésére. E tény hitelesítést vár. A köztiszteletben álló hazafi, Deák Ferencz, báró Wenkheim Béla kíséretében f. hó 20-án d. u. 2 óra tájban érkezett Pozsonyba, de halljuk, tárczát nehezen fog vállalni. ------------Aagy pillanás hazánk és Európa jelen politikai viszonyaira. Pozsony, mart. 16. III. Az események rohama folyton nő és olly gyorsan halad előre, hogy az időt is megelőzni látszik. Mintha az idő kiesett volna kerékvágásából és a történetek ugrásokban fejlődnének ki. Mióta utolsó czikkünket írók, a bécsi és pozsonyi európai fontosságú események jöttek közbe. Illy körülmények közt még rövidebbre vagyunk kénytelenek szorítani észrevételeinket, hogy az események rohamától igen messze hátra ne maradjunk. A háború kérdésénél állunk meg közelebbről. Mondok, hogy az európai hatalmak eddig még egyértelműleg a non interventio elvéhez ragaszkodásukat nyilatkoztatták ki, az új franczia revolutiót illetőleg; hogy minden kormányok és népek szájában csak a béke és Francziaország saját dolgaiba bele-nem elegyedés forog; hogy maga a franczia kormány is békét prédikál és, örömmel kell megjegyeznünk ezen nagy előlépését a francziaországi közésznek, maga a nép is ezen meggyőződését hirdeti. De mostani időkben, azt is megjegyzők, európai béke vagy háború nem annyira az akaratok, mint a dolgok erejétől függ. És ez, nem lehet aggodalom nélkül kimondanunk, a háborúk vészes tengere felé vonja Európa sorsának hajóját. Két oldalról törhetnek elő a harczok fúriái: Francziaország belső viszonyaiból és Európa némelly tartományainak politikai állásából. Mindkét oldalról igen hihetőnek, ha nem is elkerülhetlennek látszik a kitörés. Lássuk először Francziaországot. A februári forradalom, már nincs kétség benne, inkább socialisticus, mint politikai. Nem politikai jogok reménye lelkesítette harczra a párisi napszámosok ezreit, hanem nagyobb anyagi jóllétnek, a munka gyümölcsei, rájok nézve kedvezőbb, felosztásának, utópiai tervek valósításának reménye. A provisorius kormány őszintén megismervén eredetét, legelső kötelességének tartotta, dolgot és keresetet ígérni, sőt biztosítani minden munkásnak ’s élelmet minden polgári invalidusnak. Megígérte az úgynevezett munka organisatióját Louis Blanc ministeriuma által, ki az ipari versenynek eltörlését és minden gyáripar- és kereskedésnek a kormány által eszközlését hirdeti régóta. — Fogja e teljesíthetni ígéreteit a provisorius kormány? A czélba vett tervek mellett a tapasztalás hallgat, vagy csak kárhoztatólag szól; a szigorú tudomány kritikája előtt pedig soha meg nem állhatták. Ha csak hát a lehetetlenséget is föl nem tesszük, azoknak létesítésére semmi kilátás. A provisorius kormány alkalmasint egy rohamnak engedett, mellyel részint rokonszenve ragadta, részint pedig hatalmánál fogva ellene nem állhatott. Próbákat fog tehát tenni ’s legalább a fair play színét igyekszik megmenteni ’s midőn minden kisérletet sikeretlenül ütöttek ki, akkor egy elégedetlen tömeggel fogja magát szemben találni, melly megcsalatást, árulást fog szemére hányni, ’s győzedelmére emlékezve, azt újra törekvendik elpróbálni. Mi marad már most fen egyéb a republicánus kormánynak, mint lerázni nyakáról minél szebb módon az alkalmatlan követelőket ? Mi van erre szebb mód, mint a dicsőség húrjainak megpendítése ? Tehát szükségesképen a katonai dicsőség mezejére vezeti az elégületlen tömeget, és megvan a háború. Ez az első kútfeje a háborúnak. De tegyük fel, hogy a franczia köztársaság annyi és olly erős békeösztönnel bizand, hogy minden csalatkozások közepett is, fen tudja ben tartani a rendet és elfojtani a hóditási sóvárgásokat: ekkor áll elő szepere azon szellemi propagandának , melly Európának némelly népességeire gyakorlandja hatását. Csak Olasz- és Lengyelországra kell mutatnunk, hogy egész gondolatunkat érthetővé tegyük. És már most adjuk ehez, a miket Lamartine manifestumában kijelent, hogy t. i. az 1815diki szerződések Francziaországot jogilag nem kötelezik ; hogy „Francziaország, midőn látni fogja, hogy az isteni gondviselés végzése szerint, némelly elnyomott nemzetiségek visszaállításának végórája ütött ’s ezen jogot fegyveres kézzel próbálnák akadályozni, teljesitottnak tekintendi magát, fegyvert ragadni és a népek ama törvényes lépését utalma alá venni,“ — minélfogva alig képzelhetni olly insurrectiót, melly a franczia pártfogás reményéből ne vehetné induláspontját. És ki az, ki ezen körülményben a háború másik forrását ne ismerné meg ? Az igaz, hogy az ausztriai birodalom politikájának, az újabb események következtében gyökeres megváltozása által, midőn a háborús játék egy koczkát vesztett, a béke politikája épen annyit nyert; de másfelől azt is meg kell gondolnunk, milly ingoványos alapra fektette a provisorius franczia kormány a köztársaság épületét, midőn a nemzeti gyűlés alkotó elvévé az universale suffragiumot állította. Olly elv, mellynek alkalmazását, hogy Francziaország szerencésen állja ki, szívesen óhajtjuk, de egyáltalában nem hisszük. Miilyen állapotban találnak már bennünket ezen európai háborús constellatiók? Erről fogunk közelebb röviden szólani. Országgyűlés. Id. Majláth Gy. országról exdlja nyilatkozatát, a m. ferrnél mart.lyán tartott XLIIIk országos ülésben csak kivonatilag közölhetvén szerencsénk van ezúttal egész kiterjedésében közölni: „Megengedik a m. főrrdek, hogy egy tárgyra visszatérhessek, melly az utolsó förrdi ülésben már bevégeztetett , ’s mellyhez akkor részint gyengélkedő egészségem miatt, részszerint azért nem szólottam, hogy az akkoriban szőnyegen lévő sürgős tárgynak elintézését ne tartóztassam. Értem a kiv és érdeknek az országgyűlési tárgyalásoknak siettetése iránt hozzánk küldött üzenetét. Nem szándékom ennek érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, vagy a főmélt.tábla határozatához, mellyben magam is megnyugodtam, szólam ; egyedül az izenetnek azon része iránt, mellyben a tárgyalásnak elhalasztása azoknak tulajdonittatik , kiket a fenséges nádor távollétében az elnökség illet, felvilágosítást adni kötelességemnek tartom. Elő fogom adni a tényeket röviden, s tisztán, minden polémia nélkül. Martius 4én tartott ülésünk- ben , mikor a kérdéses felírást a kb. és érdektől általvettük, szerencsém volt jelenteni a mlzgos fermnek , hogy ő fensége a nádor, ezen tárgynak , maga tulajdon elnöklete alatt leendő tárgyalására az ülés napját maga fogja kitűzni, melly jelentésemben a m. főrendek is megnyugodtak. Két nappal későbben , nádor ő fensége távollétében a t. rr. a kerületi elnökök által azt a kívánságukat nyilvánították előttem, hogy a kérdésben lévő felirás a m. főrrnél hova hamarább tárgyaltassék. Miután ő fenségének fentebb említett szándéka előttem, és a m. főrendek előtt tudva volt, és az eziránt mart. -én tartott ülésünkben általam tett kijelentés után, azon felszólításra nem tehettem egyebet, mint a kir. és rr. kívánságát ő fenségének feljelenteni ’s további kegyelmes utasítását bevárni, mit azonnal meg is tettem. Ez volt eljárásomnak első stádiuma. — Időközben vettem nádor ő fenségének rendeletét, melly által felséges urunk meghagyásából Bécsbe hivattam. Ezen rendeletet azonnal teljesítem, törvényes kötelességemnek tartottam. Nem hiszem, hogy ezen főm gyülekezet előtt szükség legyen fenálló számos törvényeinket felhozni annak megmutatására, hogy a fejedelemnek ehez teljes joga vagyon nemcsak, hanem hogy mikor így cselekszik, a törvényes ösvényen jár. Ami pedig a gyakorlatot illeti, nemcsak régi időkből, de öntapasztalásom után is sok példákat hozhatnék fel, hol ez így történt, nemcsak országgyűlésen kívül, de országgyűlés alatt is; megtörtént velem is több ízben, legújabban pedig a mazgos főrendek emlékezetében lesz, hogy a múlt országgyűlés alatt több ízben, utolszor pedig a magyar nyelv iránt készített törvényjavaslatnak felterjesztése után, több heteket kellett magamnak Bécsben illy végből tölteni, melly egész idő alatt itt országos ülések nem is tartottak. Hasznára voltam-e hazámnak, vagy kárára ezen foglalatosságban ? azt megbírálni nem az én dolgom , ezt az utókornak részrehajlatlan ítéletére bízom. És itt csak annak példájára hozom fel a tényt, hogy valamint a legrégibb időkben, úgy a legújabbakban is ezen eljárás folytonos gyakorlatban volt. — Ezen felvilágositással tartoztam egyrészről a mlzgos főrendeknek, kiknek üléseire nézve forgott fen a kérdés; másrészről pedig magamnak a végett, hogy a történteknek nyoma legyen a naplóban, ’s ebeli eljárásomról az utókor igazságos ítéletet hozhasson.“ A köztiszteletben álló főzászlós úr imet igazoló nyilatkozata a kedélyeket nemcsak tökéletesen kiengesztelé, hanem a teremben lévő minden polgárnak szivét megnyerte, ’s a közönség tetszését főkép nádor ő fenségének lelkes válasz-nyilatkozata még inkább nevelő. Országbíró ő exclja nyilatkozatára Nádor ő cs. kir. főhűsége következőleg válaszolt: Erre kötelességemnek tartom röviden csak azt jegyezni meg, hogy bizonyosan mind én, mind az egész főrendi tábla aéltóságod iránt a legnagyobb tisztelettel és bizodalommal valamint eddig viseltetett, úgy jövőben is viseltetni fog. (Közhelyeslés zajos éljenzések.) XLII. országos ülés,a méri főrendeknél, mart. 18kán estek 8 órakor. (Elnök: nádor , cs. kir. főhűsége; tárgy: úrbéri viszonyok megszüntetése. Papi tized.) Hubay Józs. országbírói ítélőmester: Felolvassa a törvénycikket az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot) dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről. — Következő : Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek. — 1. §. A törvényhozás a magánföldesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezi. — 2. §. Őfelsége a magánföldesuraknak akkénti kármentesítése iránt, hogy az eddigi úrbéri tartozásokkal felérő tőkeérték részükre a közállomány által hiány nélkül kifizettessék, a legközelebbi országgyűlésnek részletesen kidolgozandó törvényjavaslatot fog magyar ministériuma által előterjesztetni. — 3. §. Olly helyeken, hol eddig úrbéri rendezés, vagy legelő-elkülönzés még meg nem történt, a faizásra és legeltetésre nézve az eddigi gyakorlat továbbá is megtartatik. — 4. §. Az úri törvényhatóság megszüntetik; — ideiglenesen, míg a törvény kiszolgáltatás általánosan rendeztetni fog, azt, polgári ügyekben a sommás perekre nézve, ott hol rendezett első bírósági hatósági tanácsok nincsenek, a szolgabirák, — büntető és rendes folyamatu polgári perekre nézve pedig a megyei törvényszék fogja gyakorolni. — 5. §. Olly földbirtokos ellen, kinek birtokához e törvény kihirdetése előtt úrbériség volt kapcsolva, a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adóssági követelések, a törvény további rendeletéig fel nem mondhatók, és csupán a törvényes kamatok nem fizetése iránti követelések hajtathatnak be ellene bírói eljárás útján.“ Változtatás nélkül elfogadtatott. A szakaszonkinti tárgyalás alkalmával id. Majláth Gy. országbíró a dolog érdemére nézve egyetért a rrkel, de a dézma általános kifejezést, amenyiben az alatt a magánbirtokú szőllők dézmája is értethetik, amit a rr. bizonyosan maguk sem akarnak értetni, nem helyeselhetvén — ezen érdekes és fontos tárgy iránt a tanácskozást a holnapi napra kívánja halasztatni. B. Perényi Zs. ugocsai főispán, Gr. Pálffy Józs. és Gr. Ráday Gedeon , országbírói exéljának aggodalmát az által, hogy a törv.javaslatban ezen szó, úrbériben foglaltatik — megszünendőnek állítják, és mivel ezen ügyben legüdvösebb hatást a sietés tehet, a nehéz körülményeket főnncóra véve , a törvényjavaslat elfogadását sürgetik. Az 1.és 2. §. ezek következtében általános helyesléssel meghagyatván a 3. §t illetőleg: Gr. Széchen Antal azt homályosnak tartja, mivel azt is lehet alatta érteni, hogy ahol még legelő-elkülönzés nem volt, ott nem is fog az megtörténhetni ; Busán Herman Horvátország követe pedig az erdők fentartása iránti intézkedést nem látja abban benfoglaltatni; azonban báró Perényi Zsigmond, gróf Pálffy József és gróf Cziráky János által, a mennyiben a fenálló törvényes intézkedéseket ezen törvény ki nem zárja, meg-