Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-04-08 / 807. szám
Esen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban ex Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 807. Április 8. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utcan Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth - házban 183. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és ktd. földre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Pozsony apr. 8kdn. Ben nehéz igazán szabadnak lenni. Pesti lev. a szerk. Országgyűlés. Kerületi és főrendi ülések. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Németország. Schweiz. Oroszország. Hivatalos és magánhirdetések. MACNST ABORSKÁC és ERDÉVA. Pozsony apr. 8. Bel nehéz igazán szabadnak lenni! Úgy látszik, Pesten másképen fogják fel az eseményeket, mint Pozsonyban. Ha ezen felfogási különbség a hirlapi sajtóban nyilatkozik, igen természetes és nem hogy káros volna, de szükséges, csakhogy a hazának józan és nem majom-szeretete által legyen sugallva. Pesten az a közvélemény, ellenkezőjét legalább a sajtóban észre nem vettük , hogy rögtönös átalakulásunkat a pesti mozgalmak szülték; Pozsonyban pedig, mi legalább így vettük ki, hogy az az országgyűlésnek is kivált annak legkitűnőbb tagjának köszönhető — nem véve most számitásba az európai általános impulsust. — Ezen felfogástól voltunk mi megihletve a dolgok uj rendének legelső pillanatától fogva. Ezt lehelte minden szónk, mellyet mart. 15dike óta, az egymásután rohanó bámulatos események között, néha emeltünk. Szántszándékkal szólunk ihletésről, mert azonkívül, hogy e felfogásunkat a materiális igazsággal egyezőnek tartjuk, arról is mélyen meg voltunk győződve , hogy forradalmunk csak úgy lehet tiszta és dicső, ha a békés átátalakulás formái között marad, ha útját hazafi vér és a tulajdon feldulása meg nem fertőztetik. De mikép maradhat meg e formák között? mikép őrizheti meg óhajtott tisztaságát ? Úgy ha az országgyűlés, melly hála a végzetnek ! e nagy időkben épen együtt volt, ’s melly már most az országnak majd minden illustratióit magában foglalja, a gyeplőt kezéből ki nem ereszti, hanem amit egy bátor elszánással elkezdett, azt vagy maga, vagy még inkább, a belőle kifejlődött törvényes hatalom erős akarattal elvégzendi. Ez volt óhajtásunk ; e volt mély és nem tegnapi, hanem olly régi meggyőződésünk a mi ilyen azon némi belátás, mellyet az emberiség történeteibe szereztünk. Ennek szolgált gyenge tolmácsául toltunk. És várjon hibázott ? Hibázott, hogy az initiativát a törvényhozó hatalom kezében vélte jónak megtartani ? hibázott , hogy az átalakulást csak úgy vélte üdvösnek , ha azon a nemzetnek képviselői által nyilvánuló, önkényten és semmi erőszak által nem kényszerített akaratának pecséte diszlendik? hibázott, ha a reform gyümölcseit az egész országnak és nem egy városnak méhéből óhajtotta kikelni? hibázott, ha a rend és béke uralkodását sürgette és nem az anarchiáét? hibázott, ha a törvényesen újjászülető hatalomnak, minden elavult véleménykülönbségek félretételével , a hazafiak bizodalmát és támogatását ki kérte? hibázott, ha annak állandóságát óhajtva, oda mutatott , honnan reá nézve a veszély jöhet ? De hiszen mind azon jelesek, kiknek már most kezébe leend letéve a magyar hazának sorsa, ezekkel ellenkező véleményeket tudtunkra nem hallattak az ország szine előtt. ,Békét és nyugalmat prédikál mindenik. Ezt tartja azon feltételnek , mi nélkül szerencsés kimenetelét várni átalakulásunknak nem lehet. Hirdetünk-e mi egyebet? Nem fejeztük-e ki több versen : „Bízzunk a kormányban. Az népszerű emberekből lesz összeszerkezetve , kik velünk mindnyájan egy vérből valók és szeretik a hazát. Seregeljünk egybe körülötte, hogy rendelkezhessék minden erővel, mi szükséges a haza megtartására, mind a külföldi státusok rendszerének, mind a miénknek átalakulási rázkódásai között; segítsük elő lépteit, mellyek a béke, nyugalom megszilárdítására és a kiegyenlítés nehéz munkájának végrehajtására lesznek szentelve, ’atb. De a pestieknek tán nem tetszett, hogy mozgalmaiknak olly fő fontosságot nem tulajdonítottunk, mint talán hiúságuk kívánta volna. Tulajdonítsák annak, hogy mi azokat nem láttuk ’s távollétünkben csak azon fő momentumokat jegyeztük meg, hogy azoknak ellent egy katona sem állott és hogy Bécsnek és a pozsonyi országgyűlésnek enunciatioi után következtek. A tények megismerésében hibázhattunk ,s e hibában sokadmagunkkal voltunk Pozsonyban, de az elv melly vezérlett, feddhetlen volt: a törvényesség elve! Csak ennek tekintélye alatt hittünk üdvös sikert, erőszakos visszatérések nélkül. És mert e féle véleményünket őszintén és bátran kimondtuk és illy zivataros időkben örvendezésre kalákát nem gyűjtöttünk , tehát már reactiot forraltunk! De állitás még nem bizonyítás, gyanúsítás még kevésbé. Illyen fegyverrel az erős — erős pedig az, aki okokban nem szűkölködik — nem él. —Vagy tán mérsékeltségünkből tűnt ki a reactio? Megvalljuk, mi mérséklésnél egyéb szerepet a jelen körülmények közt számunkra nem képzelhetünk. Izgatni, hogy az események folyama gyorsabb legyen , midőn az olly sebes, hogy alig érkezünk azt csak belajstromozni is, eszünkbe nem juthatott megállítani? Illyen szándékhoz , ha volna, vakság kellene, a millyennel, szerénytelenség nélkül mondva, nem bírunk. — ’S ugyan hát mire is a reactio ? hogy átalakulásunknak politicai és sociális alapjai alóla kirántassanak ? De hisz ezek egyike Magyarország kormányzási függetlensége, másika a jobbágyi viszony eltörlése. Ki fogna, vagy inkább ki merne ezeknek viszont megváltoztatására csak egy utat is emelni? A ki szabad sajtó és általános felfegyverzés mellett is reactiotól retteg és reactiot lát még egy journalistának csekélységekben eltérő és mérsékelten nyilvánuló véleményeiben is, az maga az öntudatlan , megtestesült reactio. Azért, hazafiak! bízva az új hódítmányok népszerűségében, legyünk nyugodtan és tartsuk fel a békét, hogy a társaság életének fonala, a munka, meg ne szakadjon ’s egyesülve erősek lehessünk , ha kül- vagy belellenség ellen hína védelemre a fenyegetett, áldott magyar haza! Bizony nagynak kell lenni az ingerültségnek, melly ollyan kitörésre vetemedhetik, miilyen az alábbi, épen most kapott levél. — Ha az olly tisztán aláírva nincs , előttem ugyan merőben ismeretlen, de nem szokatlan névvel, mint különösséget félredobom, de igy gondolkozóba estem, mi tevő legyek ? Első pillanatban a volt elhatározásom, hogy a lapot megszüntessem, kijelentvén olvasóimnak, hogy kiadásában az erőszak gátol. De kiesembe került ezen eltökéléstől visszajönöm és észrevenni, hogy ezáltal magamra gyermeki félénkségnek, olvasóimra férfiatlanságnak és hűtlenségnek, nemzetemre pedig gyalázatnak sütném bélyegét. Hadd mennyen tehát a levél egy betű változtatás nélkül. Hadd lássa tiz ezer olvasó, mikint érti a véleményszabadságot némelly bajnoka a „szabadság-egyenlőség és testvériség“nek, ki ezen evangeliom nevében felebarátját megorgyilkolni kész. íme PEST, april. 5én 1848. vagy is „a pecsovicsok lélek harangszójakor.“ Tekintetes Vakand ur. Szánalmat gerjesztő embernyomorék!! ! Nem egy testület, hanem magam nevében irok, mivel egy testület felszóllítására ön nem méltatik, és magam is csak azért irok önnek, mivel ingerültségben teszem. Rövid leszek luka uram! Ha ön még egy pecsovics sort irand gyalázatdus lapjában a pesti n. e. m. és forradalmat csak távolról is érintőleg, nem soká szivandja ön az isten légét! — Azonban elhozandja ön bőrét Pestre : — leszünk tímárok! — Ne féljen ön felis nocturnalis! Avagy nem érti ön még most sem az idők isteni dictátorságát ? Bizonyos időben az állatok is megvedlenek, és ön nem fordit köpenyt ? noha nem fordit, úgy majd leforditjuk mi önt köpönyegestül együtt! — Az előtt rókáskodni lehetett és nem lehetett, most nem szabad! érti ön ? nem szabad! — Vívni akart önnel egy igen nemes költőnk, de annak lába saruját megoldani sem érdemes ön. — Tehát csak azt mondom: egy sort sem nyomoru hazátlan *) bérkocsis ! Ha pedig ön ezeket csak ijesztgetésnek venné, akkor is annyit segítünk a dolgon, hogy legalább önön ijedhessenek meg praeclaris collégéi! Midőn az isten világosságot teremtett , azt csak a sötétség mellék és kialkotásából tehette; ön is gaznak csak azért termett, hogy mögüle legalább a használható plánták kiváljanak. Nincs gyalázatosabb mint a józan részeg, pedig ön illyes valami. A Vakond éjjel túr, ön is csak addig szeretne még ásni, miglen le nem foly az éj utolsó szaka, egyébként hoppon maradna vakandságod! Azonban már sok tintám fogyott el a magyarok ördöge önnel. Drága vakand úr! Sírig hűséges üldözője Kovács Boldizsár. Ezen levélhez t kommentár nem kell, ámbár utolsó, metaphysikai része egy kissé homályos. Az egésznek magas rhetorikájából annyit világosan kivehetni, hogy agyonütéssel sőt megnyuzással fenyegettetem , ha a szabad sajtó korában úgy nem írok, mint a levélíró parancsolja; ha a szabadszót, melly egyedül illik férfiúhoz, elfojtván, csúszó mászó aljas féreg nem leszek; ha köpenyeget fordítva, kritikusból, mi eddig voltam, gyalázatos hizelkedővé nem válok. Ennélfogva az én sorsom el van döntve. Ha becsület vagy halál közt van a választás, nincs tétovának helye. Inkább orgyilkosok által elesni, mint megorgyilkolni magamban az emberi méltóságot. A közönség ítéletében nincs kétségem. *) Törzsökös székely vagyok. Születtem és birtokos vagyok Pákában, Háromszéken. Atyám még most is rendes itélőbirája a törvényszéknek. Vagyonom csekély, de azon vidéken gazdagnak tartanak. — V. K. De a pesti egyetemes sajtótól, mellynek nagy része szenvedélyesen kelt ki ellenem, midőn én minden szenvedélyt féken igyekeztem tartani, elvárom, hogy nyilatkozzék : mit tart ezen tüneményről a szabad sajtó korában ? hogy tetszik neki a censurának ezen uj neme? Nyilatkozásától függ, nem átallom kimondani, a magyar névnek becsülete vagy gyalázata. — Vida Károly. Országgyűlés. Kerületi ülés april.skán reggel 10 órakor. Elnökök , mint fentebb. Jegyző : Szentkirályi és Vidoss. Szentkirályi : Olvassa a rr. határozatát a kapcsolt részek és Horvátország ügyében. Bosnyik : Horvátország helyett mindenütt, kapcsolt részeket kíván létetni. Szentkirályi: Mikor az ország közvéleménye illy bizonyosságát adja Horvátország iránti sympathiájának a követ urak holmi prokátori distinctiókkal állnak elő. Ebben én annak szomorú jelenségét látom, hogy ez ország Horvátország iránti meleg rokonszenve nem fog hasonlóval viszonoztatok Jozipovich : A szerkezet mellett nyilatkozik. Bajnyik: Mig illy prokátorias instractiom leend, kénytelenitetem prokátoriasan nyilatkozni. (Az egész tábla maradjon- kiált. Elnök kimondja a határozatot, marad a szerkezet.) Szentkirályi : Kötelességemnek tartom a teröket tegnapi határozatukra emlékeztetni. Midőn tegnap ministerelnök felvilágosítást kivánt, ha váljon a szőlők csat, bele értendők-e az urbériség iránt hozott törvényczikkbe; arr. azt felelték, hogy ha többen lesznek, határozandanak. Akarnak-e vagy nem határozni ? Hunkár : Rendelkezést kíván; ki kell mondani, hogy a szőlők nem tartoznak az említett törvényczikk rendelete alá. Beöthy : Én is szinte rendelkezést kívánok, habár nem olly tekintetből is mint az előttem szóló t. követ. E tárgynak kellő fel nem világositása sok kellemetlenségre adand okot. Vannak helyek, hol az illy szőlők bizonyos fizetés, haszonbér fejében adattak át a jobbágyoknak; de miután az urbériség meg van szüntetve, azt is hajlandók lesznek akkér magyarázni, mint a dézmát. Ha a kérdéses törvény vezérelve az volt, hogy minden bárminemű tartozások megszüntessenek, tisztán ki kell mondanunk, valamint az ellenkezőt is , hogy minden dalmagyarázatoknak eleje vétessék. Ha nem rendelkezünk, a jövő szüretkor zavar áll elő, mit csak szigorú eszközökkel lehetene elnyomni, ez pedig egyik félre sem tanácsos. Szentkirályi : Véleményem szerint nincs szükség új törvény hozatalára, mert az eddigi törvényben is világosan látható a törvényhozás czélja. Azonban, mivel a ministérium felvilágítást kíván e tárgyban, jó volna határozatot hozni. Bén is : Mihelyt a törvény értelme felett kétségek merülnek fel, ezeket véleményem szerint, csupán határozattal eloszlatni nem lehet, mert a törvény publicáltatni fog, a határozat pedig nem. Bihart pártolja. Olgyay : Én már e tárgyban korábban kifejeztem véleményemet. Ha új törvény alkottatik, hogy a balmagyarázat elkerültessék, akkor ne méltóztassanak arr. csupán a szőlőknél megállapodni, hanem a hozandó törvény minden illynemű kérdésekre p. c. allodialis földek, irtványokra ,sat. kiterjesztessék. Mindent bele kell foglalni, mert különben a többi elvész. Vagy pedig maradjunk a réginél. Beöthy: A szőlők kármentesítését, miután az ígéret már megtétetett, kimondatni kívánja a törvényben. Deák : Mikor a fenforgó törvényt méltóztatták alkotni, nem voltam jelen. Ha kérdés nem támad a jelen tárgy iránt, én habozás nélkül tudtam volna ítélni. P. o , ha hozzám jött volna a jobbágy tanácsot kérni, azt kérdeztem volna tőle : miilyen természetű a szőlőd ? Felelet : benne foglaltatik az úrbéri állományban. Akkor megszűnt tőle minden adózás. Ha nem úrbéri adózni tartozol tőle. A zsellérek is különbözők. Ha úrbériek, mit sem fizetnek, ellenkezőleg igen. De menjünk vissza a vitatott kérdés alapokára. A miniszerelnök azért tette e kérdést, mert tudomására jutott, miként Zemplén megye azt határozta, hogy ez is eltöröltetik Vigyük át a gyakorlati életbe. — Ha világosan nem rendelkezünk , a megyék majd azt fogják állítani, hogy eltöröltetett, a ministerium pedig, hogy nem, collisio üt ki. — Mindenesetre rendelkeznünk kell hát. De a dolog formájára nézve jó volna a kérdést intézett ministerelnökkel közölni a dolgot. A ministerelnök jelennen Bécsben van, ’s a kérdéses törvény sanctio alatt. Várjuk be a ministerelnököt, ’s közös discussio után, ha szükség lesz rá, egy toldalékot ragasszunk a törvényhez. (Közhelyesléssel elfogadtatott. Perezel (Baranya) : Utasításánál fogva kijelenti, miként küldői az urbériségekkel a szőlő tartozásokat is megszüntetni kívánják. Szentkirályi : Fölolvassa az országos közhivatalnokok, és a megyei tisztviselők iránti törvényjavaslatokat. Szentkirályi : A megyei tisztviselők iránti törvényjavaslatban két momentum van : 1) A tisztválasztások jövő törvényhozás rendeletéig fel vannak függesztve. Ez iránt kell rendelkezni, marad-e vagy nem. 2) Mikint töltessenek be a megürülendő hivatalok. Ideiglenesen úgy volt határozva, hogy