Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-04-22 / 818. szám

nem akarja, hogy a múlt borús esthomályából csak haj­­­­nali szürkület­fényre vezettessék ki, Ausztria a szabadság zenib­én tündöklő nappalát kivánja, Ausztria nem akarja, hogy ős várai omladozó alapjára épüljenek unokáinak lakhá­zai, nem akar a hűbéri viszonyokból politikai középállapot­ba lépni át, Ausztria csak örvendhet azon haladáson, melly Poroszhonban, melly az egész Németországban s a német parlamentben mutatkozott. Ezentúl a legszabadabb álla­­dalom lesz a leghatalmasabb, legnagyobb befolyású Euró­pában; a vezérszerep Némethonban csak azon fejdelmet illetheti, ki országának legtökéletesebb intézeteket adott. Ausztria nem maradhat, nem akar visszamaradni Német- és Poroszhon mögött. Ausztria sem féktelenséget, sem köztársaságot nem akar, de félszeg kormány-rendszabá­lyok erre vezetendők. Ő felsége a császár a nemzetőrség parancsnoka kérel­mére legkegyelmesebben megengedte, hogy a ranggal vagy nyugpénzzel elbocsátott katonatisztek a nemzet­őrségbe beléptekkel is megtarthatják rangjukat s nyug­dijukat. Ő felsége a frankfurti alkotó német nemzeti gyűlésre küldendő követek választásáról ekint intézkedett. Mint­hogy a szövetségi gyűlésen megállapított arány szerint (50,000től egy az 1815i népségi jegyzőkönyvet vevén fel) az ausztriai német tartományokra 190 követ esik, e tar­tományok ugyanannyi választó­kerületre osztatnak, és e szerint a népesség mostani állapotához képest egy kerület 70.000 emberből áll. A választás közvetett lesz. Eredeti választó (Urwähler) minden teljeskörú férfi, ha státus­polgári jogokkal bír. Minden választó kerület több 2000— 2500 népességű választó­i időkekre oszlik; ezek választ­­nak minden 500 lélektől egy közvetlen-választót (Wahl­­mann) s e szerint egy vál.kerületre 140 közvetlen-választó jő, kik a követet választják. Közvetlen-választóul csak azon vál.vidékben választathatik valaki, mellyhez tarto­zik ; követül választathatik minden teljesköru német (nem csak ausztriai) honpolgár. A szavazás titkos. A közvetlen­választók f. h. 26ikán, a követek 28ikán fognak megvá­­lasztatni. Triest, april 15. Biztos kútfőből értesültünk, hogy Nápolyban , az angol ministerium óvása következtében a 12.000 emberből álló segéd­csapatnak Lombardiába való küldése, elmaradt. Annál kevésbbé lehet tehát valami Triest elleni tengeri­ támadástól félni. Cattaroban, 4én esti 9 órakor a Montenegrinusok, a Dobrota temploma és körülte fekvő házakat támadák meg, de az ágyú­sajkák, és a házakbeli tüzelés által visszave­rettek. — 11 óra tájban visszatértek hegyeik közzé, de fenyegetőztek, hogy nem sokára erős­ számmal térend­­nek vissza. vetkezendő tények jöttek tudomásra. Ő írásban járult az­­ ideiglenes franczia kormányhoz azon kéréssel, hogy az­t küldené a német munkásokat fegyveresen a Rajnán ke­resztül, és hogy ezekhez mentül több franczia csatlakoz­zék , a Seekreis nyílt karokkal fogadandja őket. Az id. kormány, melly kétségtelenül a béke fentartását óhajtja, Fikler levelét a badeni külügyek­ ministeréhez küldé, hogy Fikler hazaárulásáról bizonyítványokat nyújtson kezeibe.­­ Valamint Karlsruheban, úgy Mannheimban , és az egész országban a leghatárzottabb neheztelés ural­kodik a republicánus­ párt ellen , és ezt jelenleg olly er­kölcsi csapás érte, miilyen physikailag sem érhette. A franczia kormány közlése által, állítólag, két alsó­táblai követ is van a Fikler terve által érdekelve, és habár e hírnek még nem lehet tökéletes hitelt adni, még­semr, le­het eltitkolnunk, hogy az apri aki kamarai ülésben, a azon két követ ellen , kik a köztársaság mellett buzgólkod­nak, sziszegések és fütyülések által, a legnagyobb neheztelés nyilvánult. N­ÉMETORSZÁG, Köln, ápr. 10. Ép most kezdenek harsogni a trom­biták, és a fegyveres­ polgárok a város házához siettek. Néhány száz rajnai­ munkás fekete-veres-arany zászlóval vonultak a városba, és sérelmeiket adák elő. Keresetük, leginkább pár év óta, a vontató-gőzösök által, igen meg­csonkult. A szabadság ezen napjaiban, ők is szabadságot vettek minden vontató-gőzöst önkénytes adózásra kény­szeríteni. Az illető kikötői biztos végre kénytelen volt ezt megszüntetni; most tehát a biztos elmozdítását is sür­gették. Végre, leginkább Wittgenstein befolyása és rá­beszélése által, ki igen buja bizodalmukat, és kit majd főpolgármesternek, majd tanács­elnöknek kiabálták, ha bár egyik sem lett, sikerült őket arra bírni, hogy pana­szaik részletes­ előadására magok közül három tagot vá­lasztva, a többiek zászlójokat letéve, csendesen haza vonuljanak.­­ Ezek után a rév­munkások jöttek , kik na­­pibérök felemelését kívánták. A munkások követelései itt is a párisi minta szerint kezdnek emelkedni. Deutz­­ban a fuvarosok tartottak e napokban összejövetelt, és elhatározták, hogy ezentúl semmi portéka se gőzösön, se vaspályán ne szállíttassák, hanem minden szekeren, lo­vak által, különben — ők semmiről sem állnak jót! Egy elménet azon jelentést köröztette, hogy a borbélyok is elhatározták, nem tűrni többé, hogy valaki barkóját meghagyhassa,­­ de a dolgok komollyá kezdnek válni. Több vidéki gyáros meg akarja munkáját szüntetni, és az egész környék már most is retteg a dologtalan munká­soktól. Az éhség a legveszedelmesb forradalom készítő. A tulajdonképeni politikai ingerültség apadásban van, de akadnak, kik titkon élesztik a tüzet. Ezek többet akar­nak a köztársaságnál, ezek utópiákat akarnak. „Éhez­tek?“ mondják a népnek, „miért nem mentek a boltok­ba? Kosz és szűk lakásaitok miatt panaszkodtok ? Nem látjátok-e ezen szép házakat? Lépjetek be, és tegyétek magatokat egész kényelembe.“ —Nem szól ugyan illy vi­lágosan e párt, de a polgárságnál már is nagy ellenszen­vet szült, kik nyomatékosan, sőt fenyegetőleg léptek fel a „dulók“ ellen, és naponta fegyverbe gyakorolják magukat. A republicánusok magasztalva hirdetik a jövő kormány olcsóságát, de nekünk az igenis drága lenne. Köln, ápr. 11. A fogházban levő rabok felzendül­­tek, az őrök fegyvereit elszedték, és mint mondatik, két tömlöcztartót megöltek. Midőn a polgár­őrség ide érke­zett, egy század az udvarba lépett. Két átalános lövést hallunk. Több fogoly elesése állittatik. Biztosan még nem tudatik, mi történt benn. A rend helyre van állítva. Az éj nyugottan folyt le. Karlsruhe. Fikleren kivül, még a nem rég amnes­­tiát nyert Blind is elfogatott. Hasonló sors ért egy pat­tantyús­ altisztet, ki megkegyelmezése után rögtön töl­téseket kezde kiosztogatni. Fikler elfogatásáról a kö­ Bajorország, Augsburg, april 15. Itt ismét egy nagy népgyű­lés tartatott, és a parlamenti választások vezetésére több vá­lasztmány alakult. A gy­ülekezet az alkotmány melletti rokonszenvét tanuln­á, Eisenman­n részbeni előterjesztését a legnagyobb tetszéssel fogadta, csak azon elve ellen emelkedtek szózatok, melly szerint ő, a népképviselőkből alkotandó parlament mellé, egy a németországi uralkodó herczegekből álló felsőházat kiván állítani, melly annak irányában mintegy felfü­ggesztői vétóval birna, és úgy a király csak a határozatnak a képviselőknél történendő há­romszori átmenetele után lenne kénytelen azt elfogadni.­­ De ne csalódjunk, az illy állás sem a béke, sem az alkotmányos monarchia érdekében nem lenne; milly helyezetbe hozná ez a 33 uralkodót, a 800 képviselő el­lenében, főkép ha valamelly életkérdés lenne eldöntendő? — Bár­millyr formában alakuljon Németország egysége, de a végrehajtó hatalomnak a felelős ministerium kezében kell központosulnia, mellynek az alkotmányos monarchia elvén alapulva, a parlament többségét kell birnia. S chle»swig*Stoll(ein­, Rendsburg, april 13. Az ellenség nemcsak Flens­­burgot tartja elfoglalva, de Schleswiget is ellepte; a csata elvesztése mellett az szolgál némi megnyugtatásul, hogy seregünk azon része melly­ abban részt ven, a bátorság leg­nagyobb jelét mutatta. Fiatal, még csak gyermek évű­ diákokat láttunk hősi­ elszánással szembeszállni a halállal, midőn bajtársaik a kartácsok golyói által elveszének, és meg nem fogható azon rész elrendezése a seregnek, melly szerint sok helyütt még a jelszó sem volt kiadva, és emiatt két, az éj sötétében találkozó csapat egymásra tüzelt. A porosz és hannoverai­ csapatok harczra készülnek, és pa­rancsnokok által t­udtul adatott a dánoknak, hogy ha vissza nem vonulnak, rögtön támadólag lépnek fel ellenök. Rendsburg, ápril 14-én. Tegnap est­e csata tör­tént Windebyenél, mellyben 40 dán elfogatott. Míg a dánok mindazokat, kik a schleswig-holsteiniak iránt ro­­konszenvet mutattak, foglyokul elhurczolták magokkal, mi azon flensburgi lakosokat, kikről semmi kétség nem volt, hogy a dánokhoz hajolnak, bántatlan hagytuk, s hálául a nagyobb résztől a legfeketébb árulást kellett tapasztalnunk. — Schleswigben nehány ifjak, kik mago­kat a haza szolgálatára készeknek nyilatkoztatták, két dán kémtől elárultatva elfogattak. — A dánok tegnap reggel Schleswigben központositott hadseregek nagy ré­szével (összesen 8000 ember) innen kimentek és Danne­­virkenél vettek állomást. Tegnap délben érkezett a ki­rály két század dragonyos és egy század vasassal s fényes vezérkarral, 5 órakor ismét visszatért Flensburgba. A sereg főparancsnoka Stedemann tábornok. Kasselben a nyugalom helyreállt. A kivonult katona­ságot egyik város sem akarja bebocsátni. OLASZORSZÁG. A pápa következő felszólítást bocsátott Olaszhon min­den népeihez. IX. Pius pápa Olaszhon népeinek üdvet és apostoli áldást! Az események, mellyek két hónap óta olly gyorsaság­gal követik egymást, nem emberek művei. Boldogtalan az, ki e vihar közepette, melly a czédrusokat s nádszála­kat egyformán megingatta, fölszaggatta s darabokra törte, nem hallja az ur szavát! Boldogtalan emberi gőg, melly néhány ember hibá­jának vagy érdemének tulajdonítja e csodás változásokat, a helyt, hogy a gondviselés titkos munkáját ismerné meg. Mi, kiknek a szó engedtetett, Isten munkáinak néma éke­­senszólását tolmácsolni, nem hallgatunk azon vágyak, fé­lelmek s remények közt, mellyek gyermekeink lelkét nyugtalanitják. Ki kell nektek először is mondanunk, hogy ha szivünk meg volt is hatva, midőn hallánk, hogy Olaszhon egy ré­szében a vallás intései által nagy szerencsétlenségek ke­­rültettek el, más részről mélyen megszomorodott e vallás szolgáit elkövetett bántalmak által. Meg kell nektek mondanunk azt is, hogy a győzelmet jól használni nagyobb s nehezebb mint győzni. Ha a je­len óra történeteiteknek egy más korszakát idézi emlék­­tekbe, az ősök hibáin okuljanak utódaik! Jusson esze­tekbe, hogy minden állandóság és boldogság első fölté­tele az egyetértés, hogy egyedül Isten az, ki ugyanazon ház lakóit egyetértőkké teheti; hogy Isten e kegyelmét csak azoknak adja, kik tisztelik törvényeit egyháza sza- I badságában, a társas rendben, az emberek iránti szeretet­ Ravla kiizlések Palmerston lordajánlándán királynak Anglia közben­járását a schleswig-holsteini ügyben. A pápa beleegyezett, hogy Rómában fejedelmi con­­gressus jöjjön össze, Olaszhon egyesítése felett ta­nácskozandó. Paskewitsch herczeg az orosz császár nevében felszó­­lította Varsó előbbkelő lakosait, hogy kivonataikat nyi­latkoztassák ki. Ezek azt felelék, hogy ez csak egy nem­zeti­ gyűlésben történhet. Erre a herczeg azt mondá, hogy illy összejövetel a rendőrség törvényeivel ellenkezik, s következéskép hírül adja császárjának, hogy a lengye­leknek semmi kivánatok nincs! — Ohó! Nyílt tér mindenkinek. I. Közönség. — Minden felül az hangzik : „Meg­­hűlt a szegény hazánkon átokként nyom­­masztóan uralkodott — bár­e aucratia, — s szeretett jó királyunk, saját szive sugalla­tából meg adta azt, mi e szép hazát para­­dicsommá változtathatja, és jövőjében bol­doggá teheti.“ — Nagy, s igaz szavak! — Szép re­mények ! — Sokan, de igen sokan azonban, a nagy sza­vakra nem adnak semmit, a szép reménynek pedig keb­lükben helyet adni nem képesek. Legközelebb múlt országgyűlésünk, XXXI czikkekbe foglalta a nemzet szabadságát megerősítő törvényeket, mellyekben rejlik egyszersmind a hon boldogságának alapja, mert saját kezünkbe advák a módok, mellyek által azt eszközölhetjük ; és ezek, úgy milliók közül feltűnő egyéneink lelkes, s buzgó fáradozásai bizonyítják a n­a­g­y szavakat — a szép reményeket. Harminczegy törvényczikk alkottatott 1848ban; — ezen századokat magában foglaló év, felejthetetlen lesz a magyar haza előtt, és népeink arany s örök időkre eltö­­rölhetlen betűkkel jegyzendik keblükbe, s év­könyveikbe ez évet, és ezen törvényczikkeket, mellyek mellett — véleményem szerint, illő érdemes helyet foglalt volna, a közönség kiütésének, országos magtárak felállítása általi meggátlásáról — a szellemi szabadalmak megalapítása után, minden anyagi jólétre vezető törvényeknek hozatala előtt — szükségkép ép akkor alkotandó törvény, midőn az ország legnagyobb zavarban léte miatt, midőn az úrbéri, és azt pótló szerződésekben alapult tartozásoknak meg­szüntetéséről szóló törvényc­ikk életbeléptetése végett, még a tavaszi földek be nem voltak vetve, midőn e végett, és az őszi vetéseknek bizontalansága végett, küszöbén ál­lottunk annak, hogy a legközelebb múlt években, hazánk több részeiben kiütött , és minden borzadalmaival még élénk emlékezetünkben levő ínség, bennünket ismét meg­látogasson. ti-­ben. Jusseft emléktekbe, hogy egyedül az igazság épít­het, a szenvedélyek rombolnak, s az, ki magát királyok királyának mondja, a népek urának is nevezi» Romában martius 30-án 1848. ■... „ BELGIUM Brüssel, april 11. Az itt időző Dwemicki ezeredes­­nek, a mailandi ideiglenes kormány azon kitűnő ajánlatot téve, hogy a lombardiai sereg rendezését és parancsnok­ságát venné át. Az ezeredes visszautasitá ezen ajánlatot, azon kifejezéssel, hogy neki is van egy megszabadítandó hazája, és ezé utolsó csepp vére. Lilléből érkező tudósítások szerint a franczia szabad­­csapatok ideiglenesen, minden Belgium elleni vállalattal felhagytak. Különben is a franczia ideiglenes­ kormány több jelét adá, hogy a béke fentartását komolyan óhajtja. OROSZ- és K­­RAKI E LOKNZ.ill. Ellentétben a legutóbbi hivatalos orosz hirlapok olly békés hangjával s a hadi készületek megszüntetéséről szárnyaló hírekkel a boroszlói újságnak ezt írják a len­gyel határszélekről ápril­­sban: Oroszország belsejében a nép egy, a forradalmi Európa ellen indítandó vallásos há­borúra fanatizáltatik; a pápák azt hirdetik, hogy Krisz­tus a nem-orosz Európában eltöröltetett; a római pápa az igazhitű egyházat meg akarja dönteni; és a francziák mint szinte a németek egy része, a pogányságot hirdette ki. Ezeknek czélja világos. Egyébiránt a császárt a ber­lini események híre annyira meghatotta, hogy két napig legbelsőbb szobáit nem hagyta el.­­ A lengyel nemzetiségi harcz további fejlődésére nézve igen jellemző a poseni Gazeta Polskaban egy fölhívás ,az orosz testvérekhez­ Inti ezeket, hogy nyűgöt európai testvéreik példáját követve rázzák le jármokat. „Az irtó­zatos kényuraság szétmarczongolja hazátok belsejét; az irtózatos kényuraság rátok a sötétség bélyegét nyomta; gyalázattal szennyezett be benneteket a világ szemei előtt, és zászlóitokat az utálat zászlóivá változtatta a nyugati népek szemeiben. Hallottátok az ellenetek irányzott gyű­lölet s megvetés egyhangú szavát egész Európán átdör­­geni ? Nem! nem ti ellenetek, oroszok —■ titeket nem ismernek! Csak azon dühös sátáni hatalmat ismerik, melly benneteket járma alatt nyom ; csak Siberia jegét, hó­héraitok kuntiját s az Ural emberölő bányáit ismerik!... Oroszok­ zsarnokaitok ereje és hatalma, nyomortok, gya­lázatotok, vakságtok szüleménye. Bárha leesne szemeitek­ről a harog, bárha fölemelné népetek szavát jogaiért, s egy pillanat alatt a kényuraság százados munkája meg­szűnt lenni! . . . Oroszok­­ mi fölszólítunk benneteket, hogy velünk együtt küzdjetek harczunkban a szabadság­ért, fölvilágosodottságért, a mi es ti boldogságtokért!... Temessük el örökre az ázsiai despotismust Siberia sivatag­jain !

Next