Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-05-04 / 827. szám
A minden alap nélkül, csupán feltünési viszketegből, vagy sértett önérdek miatt keltett bizalmatlanság, a teendők iránti eszmezavar, elhamarkodott lépések — a szabadságot veszélyeztetik. A jól értett szabadságnak — nagyon kis számú párthívei vannak, mert: „La liberté est une passion pour les âmes généreuses; elle ne devient un besoint universel, qu’apres une longue et triste expérience.“ E czikknek őszinte czélja a fővárosban fölmerült némi téveszméket jó útba igazitni. Hazafiak világosítsuk fel egymást kellő mérséklettel, s az igazmondásért, ha tán édes ábrándjainkat rontaná is le, ne haragudjunk. A haza szent ügye előbbvaló — kedvelt énünknél. ,Marcius 15-iken ünnepelt nap a főváros közelebbi eseményeiben. Számosan vannak, kik e naptól számitják Magyarország uj időszámlálását, s azon hiedelemben vannak, hogy e nap vetette meg alapját hazánk legújabb politicai életének. E nap hozta világra ,Martius 15dikét,‘ a mozgalom legkelendőbb lapját, s több társait a magyar időszaki sajtó terén, mellyek merész hadat szentek a táblabiró politicának. ,Martius 15dike‘ a legmerészebb hangú ellenzéki lap az uj ministerium irányában. Az elégületlenség minden lapján éles vonásokkal van följegyezve. A respublicával coquettiroz; a dolgok lassú menetét — táblabiró, spectabilis sat. politikának czimezi; személyeket daguerreotyphroz. A ministerium egyes személyeit tiszteli, de a diplomatiai többséget, mellyből alakult, táblabiró testületnek nevezi, és még tarkábbnál tarkább dolgokat emlit föl. Könnyen gondolható, mikép e lap emlitett iránya, tárgyai feltünősége, merész hangja s metsző modora miatt — minden más lapok felett kapósságot vivott ki. E mellett a lap kezelése ügyes gépész által vezettetik. És e lapnak számos párthivei vannak, főleg aforradalmi csarnokban.1 ') A legközönségesebb panaszok a volt törvényhozás s uj ministerium ellen. A törvényhozás tovább nyújtotta működését, mint jogosítva volt. Neki a ministerium megalkotása után rögtön szét kellett válaszolnia, s a provisorius törvények hozatala helyett — a ministeriumot kellett volna, teljes, dictátori hatalommal felruházni. A hozott törvények alkotásában nem tisztán radical elvekből indult ki. A ministerium lassan működik; a nemzetgyűlés összehívását messzire tette; a hivatalosztogatásnál nem csupán a képességet veszi igénybe sőt. E panaszok nagyobb része könnyen felvilágosítható téveszméken alapul. Mert a ministerium nem forradalom teremtménye, hanem egy, a békés átalakulás ösvényén mindvégig megmaradt törvényhozás kifolyása. Mentsen isten, hogy én a fővárosi mozgalmak roppant hatását becsméreljem. Én tisztelem, ,Mártius 15dikét, mint a békéba vert sajtó szabadságának nagy napját. Nyíltan bevallom, mikép a törvényhozás működései illy szerencsés eredményének kivívására az európai eseményeken kívül a középont bírt legdöntőbb befolyással. A főváros sajátságos elyzete daczára emberül megfelelt hivatásának; fontossága egész súlyát a mérlegbe veté, anélkül, hogy energiája s lelkesedése közepett a rend pillanatnyira is megzavartatott volna kebelében. Tudom, hogy a forradalomnak, ha sikert akar, a fővárosból kell indulnia. De midőn a fentebbieket őszinte elismeréssel bevallom , egyátalában nem osztom azon véleményt, mintha a fővárosi mozgalmak a törvényhozás fölébe emelkedtek, s működéseinek irányt adtak volna. A törvényhozás élén olly férfiak állottak, kik a nemzet szabadsága s függetlensége ügyében kiküzdött polgári érdemeikért a nemzet osztatlan bizalmát bírták. Kik évek hosszú során át fáradoztak e nemzet százados sebeit begyógyítani, s az annyit szenvedett hazát szánandó helyzetéből a szabad, miveit európai státusok sorába emelni. És e férfiak mind készültséggel, mind szilárd akarattal birtak e magas hazafias czél kivitelére. E férfiaknak vezetésre nem volt szükségük, de igen részvétre és támogatásra. A törvényhozás mindvégig megtarta kezében az initiatívát. Neki e tekintetben sem kegy, sem félelem nem imponált. A törvényhozás a kivívott eszméket legelső hozta szőnyegre, s emelte határozattá, mielőtt az országból hirét vette volna a forradalmi mozgalmaknak. Martius ládikén mindkét tábla egyhangúlag elfogadta a felirást, mellynek tartalma — Magyarország magna chartája. A főváros tehát nem volt irányadója a törvényhozásnak, hanem erős védfalként áll a háta megött, s vezérként a többi városok előtt. A törvényhozásnak az általános európai forradalom nagyszerű mozgalmai közt két főteendője volt, mint ezt maga is kimondá: 1) Szilárd alapra fektetni Magyarhon átalakulását, mellyen a nem sokára összeülendő képviselőgyűlés tovább építhessen ; 2) Biztosítani a rendet s nyugalmat az összeülendő képviselő-gyűlésig. Eddig volt működésének határa. És a törvényhozás e kettős feladatának, s a nemzet benne helyzeti bizalmának emberül megfelelt. Mindazt megtette, mit a rendkívüli körülmények s az idő sürgető- vége tennie engedtek. Többet tenni nem volt feljogosítva. Ha kevesebbet tesz, az ország nyugalmát fogta volna veszélyeztetni. A törvényhozás ez érdemének a bel és külföld számos üdvözlő küldöttségei őszinte elismeréssel adóztak. Legtöbben azt hibáztatják a törvényhozásban, hogy a ministérium megalakítása s erősítése után rögtön fel nem oszlott, azt teljes dictátori hatalommal ruházván fel. A törvényhozás ezt véleményem szerint nem teheti, mert ez esetben a békés átalakulást maga fogta volna forradalmivá változtatni, pedig ezt kikerülni igen fontos tekintetek ajánják. Hazánk helyzete lényegesen különbözik más európai országokéitól. Forradalomtól csak ott várhatni jó eredményt), hol a nemzet nagy teste egyetlen közös érdek által vezettetik, ha minden vágyak és remények egy közös czél elérésében központosulnak; és főkép ha a nép többsége bír azon értelmi miveltséggel, melly nemzeti nagy czélok felfogására s kivitelére mulhatlanul szükséges. De igy vannak-e ezek honunkban ? Fájdalom nem! Sokkal jobban ismeritek polgárok bel-és külviszonyainkat, semhogy bővebb fejtegetés volna szükséges. Forradalom nálunk különféle messze elágazó érdekek harcza lenne, melly a haza szent ügyét igen kétes s veszélyes jövőnek vinné elébe. Ennyit a letűnt törvényhozásról, mellynek működését némellyek olly annyira szeretik ,táblabiró politikának* czimezni. Pedig nem kellene feledniük, mikép ez annyira ócsárolt politika volt az, melly az ármány és vesztegetés tűzpróbáját századokig emberül kiáltotta; több országgyűlésen át többséget szerzett az ellenzéknek, s jelen átalakulásunk kivívásának is főtényezője volt. Hát ha ez annyira gúnyolt táblabiráknak eszükbe jutna történetesen megkérdezni: Várjon! kik ők, kik egy törvényhozás irányában , melly annyi elismeréssel találkozott, a miniszerek irányában, kik az új kormányrendszer legkitűnőbb bajnokai, illy merész hangon beszélnek? És most néhány szót még a monisteriumról. Számosan, főleg a forradalmi csarnokaifu szabadság bajnokai a ministerium eddigi működését lassúnak s erélytelennek tartják. — Igen természetesen ! A fiatal, lelkesedésteli kor sajátja, hogy midőn egy hosszú időszaka után a zsibbasztó tevéketlenségnek a jövő függönye egyszerre lerántatott, a sejtelmektől áradó kebel magasan dobog fel; élénk szelleme távol vidékeket rövid pillanatok alatt bekalandoz, s mindazt egyszerre valósulva akarja látni maga előtt, mit századok tevéketlensége elmulasztott, s kivitelök csak egy szakadatlanul munkás jövőnek lehet feladata. De a való életben akarat és kivitel közt jókora távol fekszik. Minél drágábbak azon remények, miknek valósítását óhajtjuk, minél áldást hozóbbak az intézkedések, miknek kivitelére szerencsés körülmények találkozása felhívott, és miktől egy ország boldogsága feltételeztetik : annál óvatosabbaknak kell lennünk, hogy azokat hirtelenkedés által ne kockáztassuk. Hibás alapon semmi tartósat, szilárdat nem építhetünk. A tevékenységnek két neme van: Egyike az ihletés, a lelkesedésé, melly tesz a nélkül, hogy a körülményeket, akadályokat s veszélyeket számba venné. Másik — nyugodt, előrenéző, átgondolt, melly semmihez sem fog, minek sikerét biztos alapon előre ki nem számitá. Magyarországnak e fontos, e drága perczeiben ez utóbbi tevékenységre van szüksége. S a jelen miniszereket a nemzet állapodott közvéleménye illy tevékenységre hivta fel, melly hivatásuknak hogy emberül megfelelendnek, múlt pályájok biztos kezességet nyújt. Hazánk átalakulásának kezdete már meg — de a kivitel még hátravan. Pedig a kivitel sokkal nehezebb amannál. Ha őket a kezdet nehéz harczában segitők, a kivitel sokkal nehezebb munkájában e segélyre még inkább szükségük van. A szabad sajtóban egy nemzet összes szellemi ereje működik. Legyen őre, útmutatója a közdolgok vitelének , de ne lépjen fel idő előtti zaklatások s követelésekkel a miniszerek ellen, még mielőtt magukat uj helyzetükben kellőleg tájékozhaták s hivatalosztályaikat megalkothaták. Ők egy olly telket vettek át, mellyen a régi épület düledékei még fenállanak. Elébb ezeket kell eltisztitaniok, hogy újból épithesenek. Hirfüsér. — Egy hozzánk érkezett levél szerint Szereden ápr. 27. és 28. mintegy ötszáz főnyi nagyobbrészt proletarius sereg a közes helységekből összecsoportozván a zsidók szintolly rablást és pusztítást vitt végbe, mint Pozsonyban ; a helybeli főbíró és uradalmi tiszteknek minden elszántságuk mellett sem sikerült kevés emberükkel a vad csoportot fékezni, mellyhez a város némelly alávaló lakosai is csatlakoztak; a rablott holmit kocsi-számra hordozta a parasztság a szomszéd falvakba, hol a zsidókat, ha voltak, ugyane sors ére. 60 zsidó és 3 keresztény család , vagyona lett az annyira félreértett szabadság áldozata . ') Nem hisszük, hogy az illy nevezetekben rejlő törekvéstől a magyar nemzet józanabb része ne iszonyodnék. — Szerk. ') És tegyük hozzá — csak ott jogos, a hol rajti kívül semmi más törvényes it a kimenetelre. — Szerk. mig másnap mintegy 80 főnyi katonaság érkezett és a rablókat eloszlata. Ezek, az ottani vidéken már összefogdoztattak, és már Pozsonyban vannak; jelesen egy tót falut öt baka (egy káplár és 4 közvitéz) nehány nyers ,adta‘val s ,ette!-vel úgy megrémített, hogy az egész falubeli tettesek minden házból önkénytelenökbe jövének magukat megkötöztetni. — A rögtönitélő bíróság Szeredre már kiment. A Spiegelnek Moorból (Sz. Fejérvárhoz 2 ór. távolságra fekvő mezőváros) írják, hogy az itt tanyázó olasz könnyű lovas ezredből már 6 tiszt, született olaszok, nyujták be elbocsáttatási kérelmüket, és még többen akarják őket követni. A legénységnek a bécsi hadügyminiszer egy nyilatkozata adatik tudtára , melly szerint azon esetben , ha hazájuk Ausztriától elszakasztatnék, azonnal haza bocsáttatnak, addig azonban esküjüket ne feledjék. Ugyane lap szerint Széchenyi István gróf közlekedési minister a magyar építészeti igazgatóság elnökévé Clark Ádámot, a lánczhíd-építészet ismeretdús angol fővezetőjét nevezé ki. A bécsi nemzeti bank a pesti kereskedőségnek 4 perre egy millió postot kölcsönzött a pesti kereskedelmi bank jótállása mellett. (Hitelesitést vár) — Biztos forrásból állítja a Spiegel, hogy az ujságok postabérének lehető legkisebb mennyiségrel leszállításán már dolgoznak. — E lap ápril 28. társlapjában (Schmetterling) egy levél közöltetik Sz.-Fejérvárról, mellyben előadatván a zsidók elleni fellépés eseményei , említetik az ottani közbátorsági bizottmány egy tagjának , ki Budapestre sietett a zavargás lecsillapítása iránt intézkedést kérni abbeli jogába, hogy, miután e tettéért a nép haragját maga ellen fordulni látta, egyik nyilvános tanácsülésben azt nyilatkoztató, hogy ő a zsidóság kiűzetését ment sürgetni a fővárosba, és hogy a polgármester és főügyvéde részben ellene dolgozva hiússzák meg a nép kivonatát. Ezért ismét teljes kedvezését nyeré meg a népnek az említett egyén , ki a helybeli életbiztosító intézet igazgatója — azon intézeté, mellynek két évi fenállása óta semmi betétele nincs , de van tízezer ftnyi adóssága, és mellynél csak az igazgató dija van biztosítva. (Igaz volna e súlyos vád? Reméljük, nem mulasztják el az illetők a dolgot felvilágositni.) — Fejérvárról az ott volt katonaság 3dik zászlóalja az ideiglenes hadügyminiszertől gyors postán érkezett rendelet után 48 óra múlva megindult Vas megyébe, hol a parasztok az egyenlőséget úgy értelmezék , hogy a földesuraság vagyonát, a mennyiben ez több , via facii maguk közt felosztják. A fenebbi levél szerint Fejérvár több polgárai hálafelirast szándékoznak küldeni Zichy grófnak, Velencze volt kormányzójának, mivel e város szabadságát el nem nyomná, egyszersmind a hadi tanácsot ellenében, mint magyar mágnás ellen, illetéktelennek nyilatkoztatni, és e lépésre a többi városokat is felhívni akarják. — Radeczky grófot pedig, mivel annyi sok, szabadságért küzdő olasz vérét onta, agyonlövetni kivánják. (Uram világosítsd fel őket!) — A Nemzeti Újság ápril 27. irja, hogy Budapesten egy , számos izr. családdal terhelt hajó kötött ki; e családok a fővárosban akartak letelepedni, de nem engedtettek. S igy lesz ez mindenütt — megjegyeztetik ugyanott — mig az isten választott népe separatisticus elveiről le nem mond. Ennek ellentétéül felemlíti a lap, hogy Boskovicz és Breisach pesti nagykereskedők családostól együtt megkeresztelkedtek, és midőn a templomból kiléptek, a nép által harsány éljennel fogadtattak, mi oda mutat, hogy nem a zsidók mint emberek, hanem a Separatismus elvei gyűlöltetnek. Szered vidékéről 1848 évi április 29-én. Villámsebességgel hatottak a pozsonyi husvét-ünnepi gyászos események Nagyszombat, Szered, Galantha, Galgócz és Nyitra közti tájra, hol jelenleg a dúlás és rablás csaknem tetőpontját eléré. — Ugyanis ápr. 27-én reggel azon hir terjedt az említettem városok közt fekvő helységekben , hogy dél tájban a vaspályán több százra menő gyülevész nép fog megérkezni, mellynek odább szállításáról szükséges intézkedések történnek Szereden és a közellévő helységekben. A tény azonban következő: t. i. 27 én délelőtt Csöpenyben (Szered mellett) a zsidóknak kiűzetése és rabolása elkezdődvén, 10 óra tájban már Szereden tömve valának az utczák kétségbeesett lakosokkal; délután 5 óra tájban már a szeredi zsidók boltjait feszegették, a rablott pénzt maguk közt elosztván, a kelméket gabonát és butorozatot szétrombolva, az utczákra hordák azon ürügy alatt, hogy abból a szegény lakosok vngyenek mennyi nekik tetszik, csak őket a rablásban ne gátolják, mit a szomszéd helységekből jelenlevők legnagyobb készséggel meg is tettek; egyik gabonát, a másik kelméket, a harmadik ágy- és almáriom darabokat sat. sat, vivén övéikhez, megmutatandók, hogy mindezt büntetlen tenni meg van engedve. Legfájdalmasabb, hogy több egyén barkósán, magyar-német-latin-szláv nyelvet beszélvén, gatyába , szűrbe sat, öltözve, szinte a rablók közt vala észrevehető, egy középtermetű fekete ruhás pedig kardosan járkált föl és alá, hol az egyik hol a másiknak fülébe susogván valamit. Történtek ugyan az uradalom részéről tehetségéhez képest erélyes intézkedések, t. i. a jelenlévő fegyvereket kiosztatván a meghitt lakosok közt, kik is a rablókat rövid időre elűzék; de szaporodván a daloknak csoportja ,különösen azok által, kik segítségnyújtás végett hivattak Szeredre, de használván az alkalmat, elpár-