Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-04 / 827. szám

A minden alap nélkül, csupán feltünési viszketegből, vagy sértett önérdek miatt keltett bizalmatlanság, a te­endők iránti eszmezavar, elhamarkodott lépések — a sza­badságot veszélyeztetik. A jól értett szabadságnak — nagyon kis számú párthívei vannak, mert: „La liberté est une passion pour les âmes généreuses; elle ne devient un besoint universel, qu’apres une longue et triste expérience.“ E czikknek őszinte czélja a fővárosban fölmerült némi téveszméket jó útba igazitni. Hazafiak­ világosítsuk fel egymást kellő mérséklettel, s az igazmondásért, ha tán édes ábrándjainkat rontaná is le, ne haragudjunk. A haza szent ügye előbbvaló — ked­velt énünknél. ,M­a­r­c­i­u­s 15-iken ünnepelt nap a főváros közelebbi eseményeiben. Számosan vannak, kik e naptól számitják Magyarország uj időszámlálását, s azon hiedelemben van­nak, hogy e nap vetette meg alapját hazánk legújabb po­liticai életének. E nap hozta világra ,Martius 15dikét,‘ a mozgalom legkelendőbb lapját, s több társait a magyar időszaki sajtó terén, mellyek merész hadat szentek a táblabiró po­­liticának. ,Martius 15dike‘ a legmerészebb hangú ellenzéki lap az uj ministerium irányában. Az elégületlenség min­den lapján éles vonásokkal van följegyezve. A respubli­­cával coquettiroz; a dolgok lassú menetét — táblabiró, spectabilis sat. politikának czimezi; személyeket daguer­­reotyphroz. A ministerium egyes személyeit tiszteli, de a diplomatiai többséget, mellyből alakult, táblabiró testü­letnek nevezi, és még tarkábbnál tarkább dolgokat emlit föl. Könnyen gondolható, mikép e lap emlitett iránya, tárgyai feltünősége, merész hangja s metsző modora miatt — minden más lapok felett kapósságot vivott ki. E mel­lett a lap kezelése ügyes gépész által vezettetik. És e lapnak számos párthivei vannak, főleg a­­forra­­dalmi csarnokban.1 ') A legközönségesebb panaszok a volt törvényhozás s uj ministerium ellen. A törvényhozás tovább nyújtotta működését, mint jo­gosítva volt. Neki a ministerium megalkotása után rög­tön szét kellett vála­­szolnia, s a provisorius törvények hozatala helyett — a ministeriumot kellett volna, teljes, dictátori hatalommal felruházni. A hozott törvények alkotásában nem tisztán radical elvekből indult ki. A ministerium lassan működik; a nemzetgyűlés össze­hívását messzire tette; a hivatal­osztogatásnál nem csupán a képességet veszi igénybe sőt. E panaszok nagyobb része­­ könnyen felvilágosítha­tó téveszméken alapul. Mert a ministerium nem forradalom teremtménye, hanem egy, a békés átalakulás ösvényén mindvégig meg­maradt törvényhozás kifolyása. Mentsen isten, hogy én a fővárosi mozgalmak roppant hatását becsméreljem. Én tisztelem, ,Mártius 15dikét, mint a békéba vert sajtó szabadságának nagy napját. Nyíltan bevallom, mi­kép a törvényhozás működései illy szerencsés eredményé­nek kivívására az európai eseményeken kívül a közép­ont bírt legdöntőbb befolyással. A főváros sajátságos elyzete daczára emberül megfelelt hivatásának; fontos­sága egész súlyát a mérlegbe veté, a­nélkül, hogy ener­giája s lelkesedése közepett a rend pillanatnyira is meg­zavartatott volna kebelében. Tudom, hogy a forradalomnak, ha sikert akar, a fő­városból kell indulnia. De midőn a fentebbieket őszinte elismeréssel beval­lom , egyátalában nem osztom azon véleményt, mintha a fővárosi mozgalmak a törvényhozás fölébe emelkedtek, s működéseinek irányt adtak volna. A törvényhozás élén olly férfiak állottak, kik a nemzet szabadsága s függetlensége ügyében kiküzdött polgári érdemeikért a nemzet osztatlan bizalmát bírták. Kik évek hosszú során át fáradoztak e nemzet százados sebeit be­­gyógyítani, s az annyit szenvedett hazát szánandó helyze­téből a szabad, miveit európai státusok sorába emelni. És e férfiak mind készültséggel, mind szilárd akarattal birtak e magas hazafias czél kivitelére. E férfiaknak vezetésre nem volt szükségük, de igen részvétre és támogatásra. A törvényhozás mindvégig megtarta kezében az ini­­tiatívát. Neki e tekintetben sem kegy, sem félelem nem imponált. A törvényhozás a kivívott eszméket legelső hozta sző­nyegre, s emelte határozattá, mielőtt az országból hirét vette volna a forradalmi mozgalmaknak. Martius ládikén mindkét tábla egyhangúlag elfogadta a felirást, mellynek tartalma — Magyarország magna chartája. A főváros tehát nem volt irányadója a törvényhozás­nak, hanem erős védfalként áll a háta megött, s vezérként a többi városok előtt. A törvényhozásnak az általános európai forradalom nagyszerű mozgalmai közt két főteendője volt, mint ezt maga is kimondá: 1) Szilárd alapra fektetni Magyarhon átalakulását, mellyen a nem sokára összeülendő képviselő­­gyűlés tovább építhessen ; 2) Biztosítani a rendet s nyu­galmat az összeülendő képviselő-gyűlésig. Eddig volt mű­ködésének határa. És a törvényhozás e kettős feladatának, s a nemzet benne helyzeti bizalmának emberül megfelelt. Mindazt megtette, mit a rendkívüli körülmények s az idő sürgető- vége tennie engedtek. Többet tenni nem volt feljogosítva. Ha kevesebbet tesz, az ország nyugalmát fogta volna veszélyeztetni. A törvényhozás ez érdemének a bel és külföld számos üdvözlő küldöttségei őszinte elismeréssel adóztak. Legtöbben azt hibáztatják a törvényhozásban, hogy a ministérium megalakítása s erősítése után rögtön fel nem oszlott, azt teljes dictátori hatalommal ruház­ván fel. A törvényhozás ezt véleményem szerint nem teheti,­­ mert ez esetben a békés átalakulást maga fogta volna forradalmivá változtatni, pedig ezt kikerülni igen fontos tekintetek ajánják. Hazánk helyzete lényegesen külön­bözik más európai országokéitól. Forradalomtól csak ott várhatni jó eredményt­­), hol a nemzet nagy teste egyet­len közös érdek által vezettetik, ha minden vágyak és re­mények egy közös czél elérésében központosulnak; és főkép ha a nép többsége bír azon értelmi miveltséggel, melly nemzeti nagy czélok felfogására s kivitelére mulhatlanul szükséges. De igy vannak-e ezek honunkban ? Fájdalom nem! Sokkal jobban ismeritek polgárok bel-és kül­viszo­­nyainkat, semhogy bővebb fejtegetés volna szükséges. For­radalom nálunk különféle messze elágazó érdekek harcza lenne, melly a haza szent ügyét igen kétes s veszélyes jö­vőnek vinné elébe. Ennyit a letűnt törvényhozásról, mellynek működé­sét némellyek olly annyira szeretik ,táblabiró politikának* czimezni. Pedig nem kellene feledniük, mikép ez annyira ócsárolt politika volt az, melly az ármány és vesztegetés tűzpróbáját századokig emberül kiáltotta; több ország­gyűlésen át többséget szerzett az ellenzéknek, s jelen áta­lakulásunk kivívásának is főtényezője volt. Hát ha ez annyira gúnyolt táblabiráknak eszükbe jutna történetesen megkérdezni: Várjon! kik ők, kik egy tör­vényhozás irányában , melly annyi elismeréssel találko­zott, a miniszerek irányában, kik az új kormányrend­szer legkitűnőbb bajnokai, illy merész hangon beszélnek? És most néhány szót még a monisteriumról. Számo­san, főleg a forradalmi csarnoka­if­u szabadság­ bajnokai a ministerium eddigi működését lassúnak s erélytelennek tartják. — Igen természetesen ! A fiatal, lelkesedésteli kor sajátja, hogy midőn egy hosszú időszaka után a zsibbasztó tevéketlenségnek a jövő függönye egyszerre lerántatott, a sejtelmektől áradó ke­bel magasan dobog fel; élénk szelleme távol vidékeket rövid pillanatok alatt bekalandoz, s mindazt egyszerre valósulva akarja látni maga előtt, mit századok tevéket­­lensége elmulasztott, s kivitelök csak egy szakadatlanul munkás jövőnek lehet feladata. De a való életben akarat és kivitel közt jókora távol fekszik. Minél drágábbak azon remények, miknek valósítását óhajtjuk, minél áldást hozóbbak az intézkedé­sek, miknek kivitelére szerencsés körülmények találko­zása felhívott, é­s miktől egy ország boldogsága feltéte­­leztetik : annál óvatosabbaknak kell lennünk, hogy azokat hirtelenkedés által ne koc­káztassuk. Hibás alapon semmi tartósat, szilárdat nem építhetünk. A tevékenységnek két neme van: Egyik­e az ihletés, a lelkesedésé, melly tesz a nélkül, hogy a körülményeket, akadályokat s veszélyeket szám­ba venné. Másik — nyugodt, előrenéző, átgondolt, melly sem­mihez sem fog, minek sikerét biztos alapon előre ki nem számitá.­ Magyarországnak e fontos, e drága perczeiben ez utóbbi tevékenységre van szüksége. S a jelen miniszere­ket a nemzet állapodott közvéleménye illy tevékenységre hivta fel, melly hivatásuknak hogy emberül megfelelend­­nek, múlt pályájok biztos kezességet nyújt. Hazánk átalakulásának kezdete már meg — de a kivi­tel még hátravan. Pedig a kivitel sokkal nehezebb aman­nál. Ha őket a kezdet nehéz harczában segitők, a ki­vitel sokkal nehezebb munkájában e segélyre még inkább szükségük van. A szabad sajtóban egy nemzet összes szellemi ereje működik. Legyen őre, útmutatója a közdolgok vitelé­nek , de ne lépjen fel idő előtti zaklatások s követelések­kel a miniszerek ellen, még mielőtt magukat uj helyze­tükben kellőleg tájékozhaták s hivatalosztályaikat megal­­kothaták. Ők egy olly telket vettek át, mellyen a régi épület düledékei még fenállanak. Elébb ezeket kell eltisztitaniok, hogy újból épithesenek. H­irfüsér. — Egy hozzánk érkezett levél szerint Szereden ápr. 27. és 28. mintegy ötszáz főnyi nagyobbrészt proletarius sereg a közes helységekből összecsoportozván a zsidók szintolly rablást és pusztítást vitt végbe, mint Pozsony­ban ; a helybeli főbíró és uradalmi tiszteknek minden el­szántságuk mellett sem sikerült kevés emberükkel a vad csoportot fékezni, mellyhez a város némelly alávaló la­kosai is csatlakoztak; a rablott holmit kocsi-számra hor­dozta a parasztság a szomszéd falvakba, hol a zsidókat, ha voltak, ugyane sors ére. 60 zsidó és 3 keresztény család , vagyona lett az annyira félreértett szabadság áldozata . ') Nem hisszük, hogy az illy nevezetekben rejlő törek­véstől a magyar nemzet józanabb része ne iszonyodnék. — Szer­k. ') És tegyük hozzá — csak ott jogos, a hol rajti kívül semmi más törvényes it a kimenetelre. — Szerk. mig másnap mintegy 80 főnyi katonaság érkezett és a rablókat eloszlata. Ezek, az ottani vidéken már összefog­­doztattak, és már Pozsonyban vannak; jelesen egy tót falut öt baka (egy káplár és 4 közvitéz) nehány nyers ,adta‘­­val s ,ette!-vel úgy megrémített, hogy az egész falubeli tettesek minden házból önkényt­elenökbe jövének magukat megkötöztetni. — A rögtönitélő bíróság Szeredre már kiment. A Spiegelnek Moorból (Sz. Fejérvárhoz 2 ór. távol­ságra fekvő mezőváros) írják, hogy az itt tanyázó olasz könnyű lovas ezredből már 6 tiszt, született olaszok, nyuj­­ták be elbocsáttatási kérelmüket, és még többen akarják őket követni. A legénységnek a bécsi hadügyminiszer egy nyilatkozata adatik tudtára , melly szerint azon esetben , ha hazájuk Ausztriától elszakasztatnék, azonnal haza bo­csáttatnak, addig azonban esküjüket ne feledjék.­­ Ugyane lap szerint Széchenyi István gróf köz­lekedési minister a magyar építészeti igazgatóság elnökévé Clark Ádámot, a lánczhíd-építészet ismeretdús angol fő­vezetőjét nevezé ki.­­ A bécsi nemzeti bank a pesti kereskedőségnek 4 perre egy millió p­ostot kölcsönzött a pesti kereskedelmi bank jótállása mellett. (Hitelesitést vár) — Biztos forrásból állítja a Spiegel, hogy az ujságok postabérének lehető legkisebb mennyiségrel leszállításán már dolgoznak. — E lap ápril 28. társlapjában (Schmetterling) egy levél közöltetik Sz.-Fejérvárról, mellyben előadatván a zsidók elleni fellépés eseményei , említetik az ottani közbátorsági bizottmány egy tagjának , ki Budapestre sietett a zavargás lecsillapítása iránt intézkedést kérni ab­beli jogába, hogy, miután e tettéért a nép haragját maga ellen fordulni látta, egyik nyilvános tanácsülésben azt nyilatkoztató, hogy ő a zsidóság kiűzetését ment sürgetni a fővárosba, és hogy a polgármester és főügyvéd­e rész­ben ellene dolgozva hiússzák meg a nép kivonatát. Ezért­­ ismét teljes kedvezését nyeré meg a népnek az említett egyén , ki a helybeli életbiztosító intézet igazgatója — azon intézeté, mellynek két évi fenállása óta semmi be­tétele nincs , de van tízezer ftnyi adóssága, és mellynél csak az igazgató dija van biztosítva. (Igaz volna e súlyos vád? Reméljük, nem mulasztják el az illetők a dolgot felvilágositni.) — Fejérvárról az ott volt katonaság 3dik zászlóalja az ideiglenes hadü­gym­iniszertől gyors postán érkezett rendelet után 48 óra múlva megindult Vas megyébe, hol a parasztok az egyenlőséget úgy értelmezék , hogy a föl­­desuraság vagyonát, a mennyiben ez több , via facii ma­guk közt felosztják.­­ A fenebbi levél szerint Fejérvár több polgárai hála­­felirast szándékoznak küldeni Zichy grófnak, Velencze volt kormányzójának, mivel e város szabadságát el nem­ nyomná, egyszersmind a hadi tanácsot ellenében, mint magyar mágnás ellen, illetéktelennek nyilatkoztatni, és e lépésre a többi városokat is felhívni akarják. — Radeczky grófot pedig, mivel annyi sok, szabadságért küzdő olasz vérét onta, agyonlövetni kivánják. (Uram világosítsd fel őket!) — A Nemzeti Újság ápril 27. irja, hogy Budapesten egy , számos izr. családdal terhelt hajó kötött ki; e csa­ládok a fővárosban akartak letelepedni, de nem enged­tettek. S igy lesz ez mindenütt — megjegyeztetik ugyan­ott — mig az isten választott népe separatisticus elveiről le nem mond. Ennek ellentétéül felemlíti a lap, hogy Boskovicz és Breisach pesti nagykereskedők családostól együtt megkeresztelkedtek, és midőn a templomból kilép­tek, a nép által harsány éljennel fogadtattak, mi oda mutat, hogy nem a zsidók mint emberek, hanem a Sepa­ratismus elvei gyűlöltetnek. Szered vidékéről 1848 évi április 29-én. Villám­sebességgel hatottak a pozsonyi husvét-ünnepi gyászos események Nagyszombat, Szered, Galantha, Gal­­gócz és Nyitra közti tájra, hol jelenleg a dúlás és rablás csaknem tetőpontját eléré. — Ugyanis ápr. 27-én reggel azon hir terjedt az említettem városok közt fekvő helysé­gekben , hogy dél tájban a vaspályán több százra menő gyülevész nép fog megérkezni, mellynek odább szállításá­ról szükséges intézkedések történnek Szereden és a közel­­lévő helységekben. A tény azonban következő: t. i. 27 én délelőtt Csöpenyben (Szered mellett) a zsidóknak kiűze­tése és rabolása elkezdődvén, 10 óra tájban már Szereden tömve valának az utczák kétségbeesett lakosokkal; dél­után 5 óra tájban már a szeredi zsidók boltjait feszeget­ték, a rablott pénzt maguk közt elosztván, a kelméket ga­bonát és butorozatot szétrombolva, az utczákra hordák azon ürügy alatt, hogy abból a szegény lakosok vngyenek mennyi nekik tetszik, csak őket a rablásban ne gátolják, mit a szomszéd helységekből jelenlevők legnagyobb kész­séggel meg is tettek; egyik gabonát, a másik kelméket, a harmadik ágy- és almáriom darabokat sat. sat, vivén övéikhez, megmutatandók, hogy mindezt büntetlen tenni meg van engedve. Legfájdalmasabb, hogy több egyén barkósán, m­agyar-német-latin-szláv nyelvet beszélvén, ga­tyába , szűrbe sat, öltözve, szinte a rablók közt vala ész­revehető, egy középtermetű fekete ruhás pedig kardosan járkált föl és alá, hol az egyik hol a másiknak fülébe su­sogván valamit. Történtek ugyan az uradalom részéről tehetségéhez képest erélyes intézkedések, t. i. a jelenlévő fegyvereket kiosztatván a meghitt lakosok közt, kik is a rablókat rövid időre elűzék; de szaporodván a daloknak csoportja ,­­különösen azok által, kik segítségnyújtás vé­gett hivattak Szeredre, de használván az alkalmat, elpár-

Next