Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-16 / 837. szám

466 tény rendelte 3 millió számára, mellynek rovására, ha a magy. külügyminiszer utján megkerestetik , be fogja számítani az ausztriai pénzügyministerium olly utalványozásait is, mellyek a 3 millió körül a törvény által határzott czélokon kivül, más czélokra is fordittatni kivántatnának. Balmagyarázatok elhárítása végett azt jegyzi meg a pénzügyminisz., hogy (miután az ausztriai pénzügyminist, azt insinuálta, hogy most a magyar dohánytermesztők a magyar pénzügyminister ellenségeskedésének tulajdonítsák, ha dohányuk nem fog megvérezni) ezen fenyegetett dohánybeváltási megszorítás a termesztőkkel kötött szerződésekre nem értetik. A pénzügyminiszer kijelenti végezetül, hogy a 100.000 ft. olly joggal tartóztatta le, mint a hivataloskodása kezdetén Bécs felé útban volt arany- és ezüst bányászati küldeményeket, mellyeket a körmöczi pénzverőházba utasított vissza. Azon hivatalkeresők, kik a pénzügyminiszert még budai magányában is, hol az annyira szükséges nyugalomban akarja egészségét helyreállítani, folyvást háborgatják, s utasittatnak folyamodásukkal Duschek Ferencz állodalmi tanácsoshoz Budán a kincstári épületben. Pest május 11. : Aki a Martina löki lapot figyelemmel kiséri, nemde azon gondolatot érzi felmerülni keblében, miszerint annak szerkesztője Pálffy Albert, vagy valamelly háttérben lappangó jesuita igen egyoldalú uracs, kinek kitűnő tehetsége nem más, mint mindent, mi felülről jó, legyen az jó, czélszerű, vagy üdvös, rágalmazni, gúnyolni. Het pedig Pálffy uram, higgye el ön, jelen ön által is elismert veszedelmes állásában az országnak nincsen veszélyesebb politika annál, mellyet ön az 1792dik évi franczia forradalmi lapok modorában követ. Higgye el ön, miglen tehetségét ezen aljas térre szorítja, önt sem tiszta keblű, sem jó szándékú embernek, ollyannak tudniillik, ki a hazának jót akar, tartani senki sem fogja, még akkor sem, ha Isten mentsen, valami non putarem által a journalistikai térről, az általa gúnyolt független felelős egyéniségek közé vergődhetne. Mit fog ön mondani a tegnap esti budai siralmas eseményekre ? nemde izgatni megint az ifjúságot úgy, mint ezt több, minket, s sok jobb keblű embert borzadással eltöltő lapjaiban ismételve tette. Ez eseményeket nem más idézte elő, mint önnek csúfos lapja, melly az undorodásig telve van kiméletet nem ismerő, nagy részben alaptalan vádakkal. Uram, mi sok ezren, kik a most létrejött alkotmányt a legbuzgóbb hűséggel átkaroljuk, nem úgy értelmezzük a szabad sajtót, mert túléltük már a lerombolás korszakát, s átléptünk a cselekvés tág mezejére, mellyen egyengetni, tenni, szilárditni kell, ha teremteni nem tudunk jobbat annál, mi kicsinségünk nélkül mások által teremtetett. Mi nem a félszázaddal ezelőtt elvérzett, s a franczia foradalom élén állott emberek vértszomjazó elveit, hanem a mostani forradalmi hősök szelíd elveit kívánjuk követni, mert csak ezek vezetnek üdvösségre, miglen amazoké pusztulással, romlással fenyetné s bizonyos szolgaságban döntené e hazát *). Pozsony városi közgyűlés folytatása. (Május 5.) A gr. Károlyi Lajostól visszatért küldöttség jelenti, mikint a gróf a tisztujitási elnökséget elfogadván, a város jólétén közremunkálni késznek nyilatkozott, mit hangos éljenzés követe. — A tegnapi végzés következtében a tanácskozó testület beadván írásbeli szavazatát az 55 tagból álló népösszeirási küldöttségre nézve, a szavazatok összeszedésével két választmány bízatott meg. — All népösszeirási kerület a főjegyző előterjesztése nyomán utcza- és házszám szerint határoztatott meg. A tisztujitás f. hó 29 én fog tartatni. Lang aljegyző a küldöttségek eljárásaira vonatkozólag egy hirdetvényi tervezetet olvasott fel, melly a választói képességről szóló törv.et is foglalván magában, közhelyesléssel elfogadtatott. — Kérdésbe hozatott most, milly oklevelekkel legyen a választói képesség igazolható. Bajcsy főbíró megjegyzé, hogy a fekvő javakról szóló átadó levelek, mint a mellyekben az érték a valónál többnyire csekélyebbre van téve, qualificáló bizonyitványul nem szolgálhatnak, főleg midőn olly fekvő javakra vonatkoznak, mellyek régenten örökség gyanánt vétettek át, minthogy azoktól laudemium lévén fizetendő, értékük a becsáron aluli sommában mondatott be. Zechmeister Gy. választott polgár ebből azt látja, hogy a választóképesség igazolhatása körül általános szabályt felállítani nem lehet. Érdekében fog állani annak, ki választói jogot igényel, képességét olly adatokkal kimutatni, mellyekben a választmány megnyugodhassék , tehát ennek ítéletére kell bízni az egészet. A többség határozata szerint az összeíró küldöttség felhatalmaztatott, hogy a választói képesség kimutatására felhozandott okiratok és egyéb bizonyítványok felett ítéletet mondhasson. E kép megtörténvén a ministerialis körlevélben előirt, vegyüléstől függő intézkedések, Bajcsy főbire hivatkozva az 1848 . 23. t.cz. 19. §ára, határozatilag eldöntetni javaslá, valljon általános vagy viszonylagos szótöbbség mellett történjenek-e a választások. Erre Zechmeister Gy. v. p., utána Neszter tanácsnok megjegyzék, miként az e tekintetbeni intézkedés joga egyedül a választók gyűlését illeti, miután a felhívott törv. §. a jelen gyűlést csak a választási forma körüli teendőkre hatalmazza fel. E nézet mellett szólalt fel Matkó tanácsnok is. Bednarits főjegyző azt tartván, miként a választói gyűlésnek csak választási, nem pedig tanácskozási joga leend, a kérdés szavazatra bocsáttatott, és határozatlan, hogy mind a kijelölési választmány, mind a képviselők, mind pedig a tisztviselők csak általános szótöbbség mellett legyenek választandók. Véleményünk szerint a tanács és választott polgárság e kérdésnél törvényes illetősége körét túllépte, minthogy kétséget nem szenvedhet, miként annak meghatározása, vallján az általános, vagy viszonylagos szótöbbség elve szerint történjék a választás, a szabad választási jog lényegéhez tartozik, melly jognak tágítása, vagy megszorítása felett természetesen csak a választók majdani többsége rendelkezhetik; az 1848. 23i- 19. §ban emlitett „választás körül előfordulható teendők“ alatt pedig nem értethetnek ollyanok, mellyek a választói jog tágítására vagy megszorítására czéloznak. Felolvastatott most részletben az 1848. 5. t.cz. Főbiró Bajcsy előterjesztő, miként ezen törv. 6., 7. és 81k §a szerint a választókerületek alakítása és a központi választmány kinevezése iránt jelen gyűlésből intézkedések volnának teendők. Matkó és Lang tanácsnokok megjegyzék, hogy amennyiben országgyűlési követválasztásra Pozsonyvárallja is befolyást gyakorol, az előterjesztett tárgy csak ezen mezőváros hatóságával tartandó közös ülésben intéztethetik el; mire a főbíró holnapi ülésbe Pozsonyvárallja tanácsát is meghivatni ígérvén, az ülés eloszlott. Május 6an. A mai gyűlésre megjelentek a szomszéd Pozsonyvárallja hatósága küldöttei is. Bajcsy főbíró oda nyilatkozik, miként Pozsony város, a szomszéd váralljával a követválasztás teendőire nézve egy testületet képez, s azért mind a választókerületek meghatározása, mind a központi választmány kiküldetése csak e két törvényhatóság közös üléséből történhetik, miért is szóló a mai tanácskozás legelső tárgyaiul e kettős teendőt tűzé ki. Wolwend, Pozsonyvárallja birája sajnálatát fejezvén ki, hogy nem hagyatott neki elegendő idő, e fontos tárgy megvitatására Várallján előkészítő gyűlést tartani, kiváná, hogy Pozsony város tanácsa ebeli szándékát írásban tudassa a váralljai hatósággal, s csak azután tárgyaltassék a követ választási teendők kérdése. Bajcsy indítványa nyomán kijelöltettek azon utczák, mellyek a szomszéd Váralljával teendnek egy választó kerületet, azután pedig meghatároztatott, hogy a követválasztásra felügyelendő központi választmány álljon 20 tagból, mellyből 4et Pozsonyvárallja nevezend. A Pozsonyváralljai küldöttek részéről azonnal megtörtént ezen 4 tag választása, a pozsonyvárosi hatóság tagjai pedig jövő gyűlésben adandják be szavazataikat. — Ezek után Bednarics főjegyző olvassa az igazságministerium körlevelét a sajtótörvény által megrendelt esküttszékek felállítása tárgyában, minek folytában az eskütti qualificatióval bíró egyének összeírása a népösszeírás körül eljáró küldöttségre bízatott. Végre a pozsonyi német hirlap bérlőjének szerződését megszüntetni kérő folyamodványára határozatta jön, hogy ezen hirlapbérlő i. e. június végéig lévén előfizetői által biztosítva, ugyanaddig köteles a szerződés feltételeinek eleget tenni. Az ülés jövő hétfőn folytattatni fog. Az ezentúl netán előfordulandó közérdekű tárgyakat közölni el nem mulasztandjuk. — Pósch Ágoston, Szabolcsból, május 4. Minden szegletkő, melly kilencz százados nyugalma mellett szinte mozdulatlannak látszott, inog s bomladozik e hazában; s mi örülnénk — ha csak az alkotmány ős falai, mivel szükek valának, ha az ős constitutio, mivel népszerűtlen volt — enyésznék el; ah de a bölcsend, a nyugalom bomladozik ; és annyi századok alatt egymás szomszédságában békében s barátságban együttélő nemzetiségek fölháborítása kezdi a veszélyt magyar hazánkra hozni. , , Miket az ujságlapok hírül hoztak , szomorúságba ejtik a hazafi lelkét, és figyeljünk jól, kérlek benneteket magyar testvérek . . ! figyeljünk jól, ha az idegen nemzetiségek ellensúlyba helyzik magukat e hazában, a képviselet útján megölik a magyarságot, leszavazzák, megbuktatják azt. Szabolcs megye e tekintetben, jelenleg az országban legcsendesebb; itt ugyan van tót község, van oláh, vannak németek , de a nép azért magyar szellemű, csendes, békére hajló , s a nyugodalom eddigelő sehol sem háboríttatott meg. Remélljük, hogy a béke állandóan meg is marad közöttünk, egyedül azon helyekre van aggodalmunk , ahol majorsági földeken letelepített lakosság van, s más úrbéri természetű földek nincsenek . . . mivel a földesurak vissza szándékoznak foglalni illy természetű, elosztott földjeiket, a mi által pedig sok szegény egyszerre földönfutóvá leend. És illy helységeink több helyütt vannak. De rövid leszek, az események e nagy korszakában , a hasábokat soraimmal nem akarom betölteni. Mai napon törvényt hirdető gyűlésünk volt Kállóban.. Nagyszámú községi képviselők jelentek meg, a melly oknál fogva a megyeháza udvarán tartatott a közgyűlés; a hallgatóság vagy 3000. Bónis Sámuel volt követünk előadó felolvasott beszédében rövid vázlatát ezen korszakot képező országgyűlésének ; több pontoknál éljeneztetett erősen, s végre felolvastattak a törvényczikkelyek. A nép csendesen hallgatta, valahányszor a király neve fordult elő, kalapot emelt tiszteletteljesen, mi fejedelme iránti pietását bizonyítja. A kedvező törvényczikkelyeknél éljenezett, s a legpéldásabb módon bizonyitá be Szabolcs népe józan, komolyan higgadt jellemét. Bay Ferencz főjegyző igen bölcsen a néphez leereszkedő nyelven mutogató, hogy felséges jó királyunknak kelletik mindezeket köszönni. Ábrányi Emil szónokolt még, szerintünk legalább igen inopportune, beszédében egy párvonalozást említünk meg. Ő egy sorba állitá: Kristust, Luthert , Calvint, IX. Piust és Kossuthot; erre csak anyait jegyzünk meg: qui multum probat nihil probat; mi magyarul igy szól: a ki sokat markol keveset fog. . Ez alkalommal megválasztattak a jövő törvényhozás rendeletéig a megyei hatalmat gyakorló bizottmány tagjai, a tisztviselői karral együtt vagy 270 számig és a követválasztásra felügyelő választmányok. A megye pedig, hat követválasztás tekintetéből föloszlatott eként: Kálló, Bogdány, Lök, Nyír-Bátor, Kis-Várda, Nádudvar, a hetedik: Nyíregyháza. És e pontokon fognak a választások végbevitetni. És e mai nap volt azon epochális időszak, a midőn a nemes ember előtt individuális befolyásra nézve, örökre lebocsáttatott a tiltó korlát, a mellyen a jövendőben felállítandó képviseleti rendszer eszméje magva beoltatott a megyei aristocraticus földbe, a midőn egy ágacska a népből beoltatott a nemesi privilegiált paradicsomi kertbe, hogy felviruljon. Csakhogy ennyit is megérhettem életemben, midőn a nép természeti jogai az istenségtől adott egyenlőség eszméje törhetett utat magának a municipiumok s a törvényhozás teremeibe. Különben Isten virasszon felettünk! *) Somogyból. Kaposvár, tavaszutójén. Kevés mit megyénkről ezúttal írni kívánok. A mindent magokkal ragadó nagyszerű politikai mozgalmak rohama termékeny rónáink békés lakóit is felrázó százados álmokból, s a közelmúlt jelentékeny napok óriási műve szokatlan pezsgő életet varázsolt korábbi tespedő lankadtságunk helyébe. Mára kitűzött közgyűlésünkre, a politikai jogok élvezetében először részesülendő nép képviselőinek roppant seregei talultak már tegnap reggel óta székvárosunkba, fontosságuk teljes, de még szokatlan érzetében büszke komolysággal foglalák el a megyeház körüli azon tereket, mellyeken boldogabb időkben egy más osztály szokott valamere patria működni, melly most bújában alig mutatá magát; tartottunk ám pedig egy kis explosiótól is, s azért első alispán ur a szigetvári nemzetőröket szólitá ide, melly biztosítás okából történt gondos intézkedés azonban leszámítva, hogy nemzeti ünnepélyünk diszének emelésére befolyt, utóbb feleslegessé lön. Tegnap este az első alispánt és volt országgyűlési követeinket fényes fáklyás zenével tisztelők meg, s ez alkalommal először képviselő érdekeinket népképviselő, mennyiben érzelmeinket egy szűrös polgártárs tolmácsoló, s pedig jól szerkezeti jeles beszéddel. E fáklyás diszmenet, éjfél tájban tűz támadván , csaknem nagyszerű illuminatióval vala befejezendő, sikerült azonban minden veszélyt eltávolitnunk; vannak rosz nyelvek,mellyek e kis catastrophoz,természetes gondolatfolyamot követve, tréfásan némelly urak, bizonyos megyei tisztviselők leléptetése körüli kereskedések feleslegéből származottnak mondják, és ugyanezen rosz nyelvek a szigetvári nemzetőrség olly nagy számmali megjelenését is bizonyos okokból történtnek állítják, — azonban rosz nyelvek mindig voltak. — Ma délelőtt felolvastattak törvényeink isten szabad ege alatt, a hallgatóság átdatlan tömege harsány örömrivalgással kiséré azoknak különösen a soká elnyomott nép érdekeire áldásthozólag vonatkozó czikkeit, csupán a nemzetőrségről szólót fogadák szűrös polgártársunk kissé lankadtabb lelkesedéssel , azon csaknem egész hazánkban nyilvánult aggálytól elfogulva, mintha e törvény alatt valami lappangna. Közügyeinket vezérlendő állandó bizottmányunk is kineveztetett, s holnap kezdi működéseit. Óhajtjuk, hogy minél biztosabb siker kísérje e bizottmánynak nagy számú közigazgatási teendőink eszközlése, és a polgári jólét legfőbb biztosítékának a rendnek fentartására irányzott törekvéseit. *) Kérjük levelező urat, magát nekünk rögtön felfedezni. Különben lapunk, ámbár czélját jónak tartjuk, be lesz zárva előtte. Neve úgy is szerkesztői mély titok lesz. — Szerk. AUSZTRIA. Bécs, máj. 12 ikén. Radeczkytől f. h. fiikáról következő hivatalos tudósitás érkezett: Ma reggel 9 órakor az ellenség seregem balszárnyát St.Lucianál megtámadta, mig más felől S. Massimo, Crocebianca, és Chievo felé tetszőleges rohanásokat tett. Egész erejét St. Lucia ellen központosította, mellyet a gyenge Strassoldo brigád védett. E brigade oroszláni bátorsággal harczolt. A küzdés 8 óráig tartott, csak kis szünettel, midőn az ellenség S. Massimot támadta meg, és a középhadtestet és jobb szárnyat fenyegette, mellyet Gyulai, Taxis és Liechtenstein brigade-ok képeztek. Végre az ellenség ismételt megtámadásai Strassoldot kényszeritették St. Luciát elhagyni. De csak kis távolságra vonult vissza, ekkor a tartaléksereget segítségére küldöttem. A Clam brigade két zászlóalja jobb, a Strassoldo brigade bal oldalát, D’Anthon olasz gránátos és Geppert ezred egy zászlóalja középen támadták meg az ellenséget, de ez legdühösebben védte magát. Végre Weiler gránátos zászlóalj és Zsigmond főherczeg ezredének egy zászlóalja eldönték az ütközetet, az ellenség rendetlen futásban, hadikészületeit elhagyva, kivonult St. Luciából. Holnap többet az ütközet részleteiről. — Sok derék tisztet vesztettünk el. Lenzendorff alezredes zászlóalja elején esett el. b. Salis tábornok súlyosan megsebebesittetett. Pottornyay ezredes egyik karját vesztette el; h. Schwarzenberg is sebet kapott. Nagy számú sebesült fogoly jutott kezeink közé. Az ifjú Ferencz József félig a leghevesebb tűzben volt, s a sűrűn hulló ágyúgolyók közt legnagyobb nyugalmat és hideg*) Oh mert szükségünk van reá! — Szerk.