Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-03 / 853. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve M-ponkint jelennek meg. HIRfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasabozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 853. Junius 3. 1848. HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban kiadó-hivatalban, ventmntezai Zicter-házban 114.zám alatt földszint, és Pesten hatvanvitézai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Ministeri rendelet. Túl a Dráván és túl a király hágón , vagy béke-e avagy háború ? — A pesti takarékpénztár legújabb szabálymódosításai. — Nógrád. — Szabolcsból. — Nyíregyháza. — Hirfüzér. — Ausztria. — Németország. — Olaszország. — Francziaország. — Spanyolország. — Anglia. — Nyílt tér mindenkinek. Még valami a coelibatusról. — Hirdetések. — Status— és iparpapirok árk. a börzén. A földművelés-, ipar- és kereskedési miniszertől. Valamint a nemzeti gazdászat minden ágaiban, úgy a kereskedés ügyében is csak úgy remélhető a kellő siker, ha az illető minister folytonos egybeköttetésbe teheti magát szakbeli értelmességekkel. E czélnak elérésére, a kereskedést illetőleg, szükségesnek találtatott kereskedői kamarák felállítása. E kamaráknak mikénti életbeléptetésére, alapszabályainak kidolgozására egy bizottmány alakítása rendeltetett , mellynek ezenfelül addig is, mig a nevezett kamrák létrejönek, hivatása lesz, részint a kereskedési miniszer által elébe terjesztendő kérdésekre véleményt adni, részint pedig olly tervezetes javaslatokat készítni, mellyek kereskedésünk fejlesztésére s virágoztatására irányozzák. Az említett bizottmány elnökletével Valero A. bízatott meg, többi tagjaiul szinte olly férfiak fognak kineveztetni, kiknek szakbeli képzettségére a felmerülendő fontos kérdések megoldásában biztosan lehet támaszkodni. Tul a Dráván és túl a királyhágón , vagy béke-e avagy háború? n. Ha a horvátok mint álmunkban boszorkány nehezedtek ránk magyarokra, az erdélyi oláhság még sokkal inkább. Erdélyi kollégáinknak hangjában darab idő óta a rémület és kétségbeesés kezdett rezgeni, kik minél jobban féltek, annál erősebben kiáltottak , gyanúsítottak, ijesztgettek , hogy maguknak bátorságot csináljanak. És ha erdélyi honfitársakat kérdeztünk meg a dolgok állapotja iránt , tőlök még kevesebb vigasztalót hallottunk. Szerintök az oláhok már foglalgatták el a földesurak birtokait, s mint jogszerű, ősi tulajdonosai Erdélynek tettlegesen igtatták be magokat annak birtokába. Nem csuda, hogy megrémült honfitársuk ,feltétlen uniót kiabáltak , mint azon bűvös formulát, melly egyedül mentheti meg a rész szellem üldözésétől s egyedül lesz képes nekik visszafoglalni az uj dákok által meghódított Erdélyt. Magunk is már nem csekély aggodalomba kezdettünk volt esni és csupán egy reményhorgonyunk volt: nemes székely atyánkfiai és az ő soha meg nem tagadott vitézségek. — Azért hát nagy várakozással voltunk a balázsfalvi május lödiki oláh nemzeti gyűlés iránt. Az E. Hiradó végre meghozta róla terjedelmes tudósítását ; kivagyunk végre elégítve és hál Istennek, mégis nyugtatva! — A közlő, ki gyanakodásteli képzelődésében , már előre legalább 60,000 oláhot látott összegyűlve ,,en assemblée Constituante“, kik stinte pede kikiáltandják az uj Daciát, némileg zavarban látszik lenni azon, hogy mit gáncsoljon abban , a mit látott és hallott. Aggodalmasan beszéli el, hogy az oláh papi gyűlés — mellyen azonban mégis mintegy 15.000 ember volt jelen s tehát igen csekély töredéke pap — magát ,nemzetinek nevezte, hogy egy régebben hivatalából elmozdított tanára,szabadság-, egyenlőség- és testvériség*-ről , meg az oláh jobbágynak ezen evangéliummal ellenkező állapotáról beszélett s kérdéseire a tömeg mindig helyeslőleg válaszolt; szánandó ügyetlenséggel ecsovicsozza azokat a magyarokat, kik a gyűlés tanácsozásaiban részt vettek és multjukat hányja szemökre , amivel őket, természetesen , a magyar ügy barátaivá nem teszi, s pedig erre kellett volna törekedni; aggódik, hogy a jelenlevő katonaság, kivéve a székelységet — a többi alkalmasint oláh volt — a nép üdvözlését viszonyozta s a jelen volt tábornok a gyűlés kívánságára sálvokat lövetett, mikor a nép imájában a császár neve fordult elő, s hogy a gyűlés a végzések minden pontjaira is ezt követelte sat. Ha az E. H. tudósítója aggódik , mi valóban csak örvendeni tudunk a balázsfalvi gyűlésnek egész folyamán; meg vagyunk lepetve annak törvényes szellemén, békés hangulatán s az oláh nép felsőbbség iránti engedelmes s több honfitársit tisztelő, barátságos hajlandóságán. Ott hol egy századok óta jobbágyi állpotban élt nép, egyszerre lehullva érezvén tagjairól minden nyűgöt, ezerenkint összesereget, hogy szabadságának első ünnepét megülje; s a helyett, hogy azok iránt, kiket előbb urai gyanánt tisztelt, félt, vagy gyűlölt, nemhogy bosszús kitörésekre fakadna, hanem azon eskübe, mellyet a császár hűségére teszen le, a hazai más nemzetek jogainak kímélését is beléfoglalja, semmi kicsapongásra nem vetemedik , a kormány magyar biztosait tisztelő iljenekkel fogadja, petitiót készít, mellynek úgyszólván minden pontjai előre teljesítve vannak a magyarországi uj törvények által, s annak ő felsége s az országgyűlés elébe terjesztését igényli s ezzel csendesen szétoszlik, azon ígérettel, hogy a földesurak iránti tartozásaikat mind addig teljesítendik, mig a törvény alólok fel nem áldozandja, azt mondom, forradalmi, hazaárulási és minden törvény és história által szentesítetett viszonyokat felforgató törekvéseket látni csak a félelem által meghomályosított szem képes; mi lejalitásnál és a legdicséretesebb méltányosságnál egyebet nem tudunk észrevenni. Furcsa i it megijjedtek, hogy egy különben is sérelmes oláh tanár ,szabadság, egyenlőség és testvériségből beszél rokonainak s persvadeálja őket ezen szent igékhez ragaszkodni, mutogatván nekik, hogy eddig csak szolgák voltak. De hát nem ti voltatok elsők, kik a Pestről Paks után kapott jelszókat utánmondottátok ; a központi éretlenségeket majmolva hirdetétek, hogy eddig csak rabszolgák voltunk s ezután leszünk csak szabadok ? Az oláhnak alkalmasint több oka lett volna zajt ütni a ti szájaitokban értetlen és helytelen igékkel, s lám mégis ők a higgadtak, a mérsékeltek! Petitióikban is mi van, amin meg lehetne különösen ütközni ? semmi. Nincs benne semmi, amit kölcsönös felvilágosítás útján el ne lehetne igazítani. Az oláhok keblét a nagy nyeremények érzetében inkább "öröm mint régi bosszú dagasztja. Alkalmunk volt erről meggyőződni magukkal a bécsbe menő küldöttség néhány tagjaival történt értekezésünk által. Az ő kívánságaik nem mennek a világért is olly messze, hogy Erdély alkotmányának históriai alapja felfordulhatna. Az ő alkotmányos nemzetiségük, mint a küldöttség commentárjaiból megérthettük , csak annyit tesz, hogy oláhot is lehessen országgyűlési követnek választani , amit kétségbe senki sem fog hozni; hogy a tisztviselők és hatóságok a népnek oláh nyelven benyújtandó folyamodásait is elfogadják, mi eddig nem történt és a miért méltán panaszkodhattak. De az eszék ágában sincs , hogy a kormány vagy az országgyűlés nyelve, egy szóval a diplomatikus nyelv, más lehessen mint a magyar. A magyarországgali unió ellen sem tapasztaltuk semmi ellenszenvüket, sőt, mivel a küldöttségnek egyik tagja épen azon sz. somlyai lelkész, ki a balázsfalvi gyűlésen olly buzgón beszélt mellette , épen rokonszenvükre lehet számítanunk. A különféle császári zászlókat ephemer tüneményeknek tartjuk. A nép azokról nem sokat tart s mi teljesen megnyugoszunk a nagyszebeni oláh püspöknek körlevelében*). Csak a petitió második pontjára nézve van aggodalmunk , mellyben az oláh egyházat külön és független egyházzá akarják alkotni. Ez ellen sem volna semmi kifogásunk, ha az egyesülés inkább az unitus cultus mint a disunitusba menne foganatba. Mert, hogy őszintén megvalljuk, magyar nemzeti érdekeinknek ez jobban megfelelne. Mindenesetre transactióra kellene lépni, melly később bennünket ne fenyegetne. Röviden. Mi megnyugvást találunk az oláh nép békés indulatában. A szászok is, hisszük, visszajőnek sajnálatos baklövéseiktől, mellyekre túlságos aggodalmaik vezették. *) íme ezen nevezetes oklevél. Krisztusban kedves fiaim ! Minthogy híveink közül sokan tudni akarják az én főpásztori tanácsomat , őket érdeklő dolgaik iránt , ezennel mindenek előtt bizonyossá teszem minden Krisztusban szeretett fiaimat, hogy felséges fejedelmünk *) Ferdinánd kegy. kir. leiratot méltoztatott kegyelmesen a Kolozsvárit folyó év és hó wai napján tartandó országgyűlésre küldeni, miszerint a jobbágyság és úrbéri viszonyok megszüntetése és eltörlése iránt törvény hozassék, ő felsége által megerősíttessék, és teljesedésbe vétessék. Minthogy minden elöljáróitok és földesuraitok hasonlókép atyailag kívánják, hogy a ti sorsotok s papjainké megjobbíttassék, részemről, arra oktatlak titeket főpásztorilag , hogy ezután is legyetek mint eddig isteni félelemmel , fejdelmünkhöz hívek, tisztelettel s engedelmességgel világi elöljáróitokhoz. Tudjátok meg , hogy a szegénység terhei nem sokára megkönnyebbíttetnek , de csak az az egy szükséges , hogy mindaddig legyetek engedelmesek a ti földesuraitoknak, valamig törvény útján megkönnyebbíttetik sorsotok. Ezt Krisztusban szeretett fiaim annyival nagyobb készséggel teljesítsétek, mennyivel inkább önmagatok látjátok, hogy földesuraitok kívánják boldogságtokat. És igy ha meghallgatjátok s teljesítenditek tanácsomat, tudjátok meg, hogy gyermekeitek, unokáitok , s minden maradékaitok áldani fognak titeket sirhalmaitokban. Végül mindnyájatokra , nagyok s kicsinyekre főpásztori áldásomat mondván s esedezvén boldogságtokért a mi atyánkhoz, ki vagyon a mennyekben , maradok mindnyájotoknak, Balázsfalván május 1848. jótakarója Saguna András, s. k. püspök. *) Körlevelem eredeti oláh szövegében felséges fejedelmünket Imperatornak nevezem azért, mivel az oláh nyelvben ezen kifejezést használja mindenki, sőt maguk a törvényhatóságok is. Ennélfogva minden polgártársamat kérem , hogy e részben többé ne kárhoztasson, s ne vegye rész névén tőlem, hogyha én szeretett fejedelmünket jövendőre is oláhul Imperatornak fogom nevezni híveim előtt. — Laguna. Csak ti hazafiak ott Kolozsváron, ne beszéljetek ti is mindig háborúról, ne ijjesztgessetek, ne fenyegessetek, ne remegjetek, egy szóval: ne tulságoskodjatok. Ne kövessétek ezt a Pestről kapott példát, melly ha nem is szült minden zavart az országban, de bizonyosan táplálékot adott azoknak; a forradalom harsogtatása által jelt adott arra a külön népfajok bujtogatóinak; az utczai demonstratiók és zavargások által összeütközésbe hozta a katonaságot a közügygyel s azt, mint nyilatkozásaikból láthatjátok, csaknem ellenséges szakadásra kényszerítette; melly végre addig űzi gondolatlanságait, éretlenségeit, mig végre szemei előtt áll a rémletes reactio, azon reactio , melly az embereknek, a pártoknak minden hozzátétele nélkül, csupán a dolgok természetének megerőltetése , mindennek túlhajtása által, önkénytesen fog bekövetkezni. Majd aztán kiáltani fognak a reactió ellen, ők, akik azt felidézték. Mert hiszen minden túlság a reactio malmára hajtja a vizet. S aztán mi következik a reactio után? az Isten tudja. A felelet terhe mindenesetre a gondolatlanok, a túlhajtókra nehezül. De ha ez őket porrá zúzná is, mi volna ez a haza veszedelméhez képest. A pesti takarékpénztár legújabb szabálymódosításai. Ámbár ezen intézet körüli (régebbi) észrevéteinket a tapasztalás nagyon is helyesli, mert azok nyomán lényeges változtatások tettleg léptek életbe, mellyeket e lapok 800. számában felszólaló „a pesti takarékpénztár-egyesületnek egyik tagján“ kívül aligha valaki fájlalni fog; meg is tetszett az érintett tagnak nézeteinket helyteleneknek mondani, sőt furcsa „felvilágosítás“ának elején azt fogni ránk , hogy mi „a pesti takarékpénztár némelly rendszabálya ellen emeltük volna szavunkat a közönség nevében.“ Ezt mi egyáltalában nem tehettük, mert minden újabb czikkeink dicsérőleg szólnak a mostan behozott rendszabályok mellett, minthogy azok nézeteinkkel teljesen összevágnak, de különösen sem tettük volna, mert épen e pillanatban az ilyen intézetek ellen működni ugyancsak senkinek nem lehet szányosa, annál Inkább nekünk nem, kik szinte a pesti takarékpénztárnak érdekeltjei közé tartozunk. Ellene tehát inkább a bennünket helytelenítő tag emelt szót, ki egy újabb határozat ellen nyilatkozik és ki az anyagi keresetet a lelkesedésnek olly annyira teszi elébe, hogy igazságtalanságot lát abban , ha valaki nem vitte pénzét a takarékpénztárba a holnap elején , hogy a takarékpénztár, noha nem fizetett tőle semmi kamatot, vele a többi szerzeményeit öregbíthesse. Már kérem igy csakugyan a lelkesedést veszi igénybe a tag úr, és pedig a betevő részéről; ha pedig, mint a tag úr maga mondja „puszta lelkesedéssel anyagi életet nem lehet táplálni,“ minden esetre túlságos követelés, ha az anyagi élet feltételei az intézet javára megkívántatnak, a betevőknek pedig csak a lelkesedés marad. Ha, mit magunk sem tagadunk, szükséges, hogy az intézet kezelésére mindig elég kész pénz heverjen , akkor csakugyan impracticus nézet ezen lényeges kelléket a lelkesedéstől feltételezni, azaz, akarni, hogy azért hozzon pénzt a takarékpénztárba, mellyől kamat nem jár, hogy csak az egyesület iránt igazságtalannak ne látszassék valaki. Ami pedig azt illeti, hogy már azért is kell oda vinni a pénzt, vagy még azért fizetni is, hogy az intézetben biztos helyen őriztetik a pénz, erre azt kell megjegyeznünk, hogy azok kedvéért a takarékpénztár épen nem állíttatott fel; ha pedig más a hivatása ezen intézeteknek, mit a tag ar nem igen látszik feltenni: ahhoz ezen főhívatás és czél szerint kell idomítani a szabályokat, mi az újabb módosítások által történt is, nem pedig olly mellékes czélok szerint , mint a gazdagok tőkéjének őriztetése, mellyekre nézve minden joggal másképen lehet intézkedni és intékednek is , minthogy ezeknek a kamatja is tetemesen csekélyebb. Ismételjük tehát, hogy igen czélszerűen módosíttatott azon szabály, melly szerint most legfelebb kétheti kamat nem jár a betételektől, mellyek ezelőtt egy egész holnapon át nem kamatoztak, és ha ennek folytában aggodalomra látott okot a tag úr, vagy ollyas valamit, min az egyesületnek örvendeni épen nincs oka, ez csak onnan származhatott, hogy olly valamit, mit csak a mostani pénzviszonyok és a kellemetlen körülmények hoztak magukkal, ezen nemcsak ártatlan de igen ildomos módosításnak tulajdonít, és sokkal súlyosabban nehezülnének ezen körülmények az intézetre , ha ezen módosítás előbb életbe nem lépett volna. Innen világos, hogy mi inkább átlátjuk az intézet érdekét, mint a tag úr, ki azzal rótt meg benünket, hogy mi a becsületes keresetet támadánk meg. Mi ugyan még nem hallottuk soha, hogy a takarékpénztárak a vagyonos alapítókra nézve, a „kereseti módok“ közé