Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-10 / 859. szám
magokkal, hogy ön hírlapja Örömest lenne az ellenforradalmiak műszere, és ez könnyen megtörténhetik, mert lássan az ábrándozók sokat képzelődnek, s a hosszas képzelődés úgy hat a lélek tükrére, mint ecset a papírra, amaz könnyű, s a képzelődés szárnyain is lebeghető árnyéklatokban, ez pedig festésekben testesíti meg eszményeit, s bár anyagi testei egyik sem bir, mégis van bennök annyi valóság, mennyi a tömeg képzelődésére hatvan, a költői lelkületüeknek lehetővé teszi, hogy ábrándjaikat a politicai életben alkalmazni megkísérthessék, és sok Blanquiknak s cabeteknek csak akkor akad fel szemük, ha egy chevalier bohóckodásaikat pennára véve megmutatja , hogy a mit képzeltek s Ígértek nem irodalom, hanem 16 krajczár, azon veszi ön észre, hogy egy ellenforradalmi tanácskozmányt ábrázoló festés megjelen , s a tagok közt ön , egy iró asztal mellett magára ismer , s ha a világ meglátja hinni kezd, pedig, ki ön modorát fellépése óta figyelemmel kiséri, ha elég esze van ismerheti 3). Minapi tudósításomban megirtam önnek , hogy megtartottuk az utolsó közgyűlést, mellyben az egész tisztikar lemondván, sok kérések s bizodalomnyilvánitások után vette kezéhez alispánunk a megyei pecsétet, s vette vissza a tisztikar a hivatalt; gondolta ön ugye ? hogy szép dolog mikor győzelmi lármák közt megadja az egykori ellenzék a conservativ pártnak, mit érdemelni megkívánt; s képzelte ön, kinek a tiszta conservativ jellemről fogalma van, miilyen nyugodt lélekkel beletalálja magát, hazája boldogságáért , minden hajdani conservativ az újabb viszonyokba, s mint jár el szokott szelídséggel s kímélettel az annyira kényes, s az avatatlanok előtt határozatlan értelmű , úrbéri viszonyokat megszüntető törvényczikkely végrehajtásában ? s önt képzelete nem csalta: a régi conservativ tisztikar minden perczét a közügynek szentelte, s fáradozott a törvény hirdetésével, s a vigyázatlanul felzaklatott kedélyek megnyugtatásával , mig a másiknak nagy része, saját érdekében számításokat tett. A régi tisztikar, még el sem végezhette az újabb törvények kihirdetését, mikor ismét Károlyba kellett mennie, mert május 16-án bizottmányi ülés tartatott. Sok híreket lehetett ennek teendőiről hallani; hallatott, hogy új tisztikart akarnak helyettesíteni, mert május 1ső napján ragaszkodó, sőt erőltető volt ugyan a bizodalom, de az már május 16-án megszűnt; hallatott, hogy a tisztikar jeles tagjait meghagyják, a gyengébbeket elmozdítják, és ezt mindenki leginkább hitte; azonban a gyűlés napján legelébb is a legjobb, alispánunk Eötvös Mihály miatt mellőztetvén el, a második alispánságra igényeiről lemondott, s ezen hivatalra a népszerű Domahidy Menyhértesnem láthatta meg, a ki nem akarta? Vagy tán a mély politikusok annak nem hisznek ? s azt vélik , hogy egy lap szerkesztősége az egész nyomdával olly könnyen költöződhetik, mikor a kiadó azt mondja , hogy ott Budapesten már nincs hely az ő intézetében s a posta egy pár hónapra nem vállalhatja el az expedition, midőn olly sok újon támadott lappal van elhalmozva? Azon ígéretem sem elég, hogy július 1 jén már Budapesten fog megjelenni lapom, nyomtatva az Egyetem betűivel, kiadva általam. Higgye el ön, akik mindig azt hirdetik , hogy e lap Pozsonyban marad , nem akarnak mást, mint előfizetőit csábítani el, azon ürügy alatt , hogy ez Pozsonyban csak valami vidéki álláspontra sülyedend le; vagy, amint ön is alább mondja, a megbukott kormány és a reactio eszköze fogna lenni. De 3) Ne aggódjék ön! A tények fogják bebizonyítani a rágalmak alaptalanságát,mellyeket ellenem most az irigység, elfogultság, vagy gondolatlan, a vak félelem terjesztenek. Meg fogja mutatni a tapasztalás s már is jórészt megmutatta: ki dolgozott az ellenforradalom ügyének, én-e, ki a legelső pereben támogatásommal járultam az új kormányhoz, nem mint csúszómászó, köpenyegforgató , elvtelen és jellemtelen sykophanta , hanem mint politikus , kinek tanai nincsenek személyekbe olvadva; ki sohasem is küzdött személyekért, hanem elvekért; ki az ,erős kormány elve mellett olly meggyőződésből vívott, mikor a felsőbbség elaléltságban szenvedett, mint mikor egy népszerű kormányt saját barátainak zabolátlansága fenyegetett veszedelemmel s az országot végig nézhetlen rázkódásokkal ; ki, mikor mások bosszút és üldözést lehelitek , mérsékletet, türelmet s a hazugon kiabált fraternitásnak keresztényi gyakorlatát hirdette; ki békére, egyezkedésre intett, mikor mások minket készületleneket, hebehurgyán háborúra ingereltek ; ki nem csapta fel első pillanatban a jacobinismus véres sipkáját, hogy később önmagától megrettenve, a türelmesség és pedantság juhbőrébe húzza magát; ki nem terjesztette előbb az olasz zendülők hozzánk intézett, hűtlenségre felhívó proclamation , hanem azokat férfiasan visszautasította, s nem lázzította fejedelmünk ellen az olasz katonaságot, nem hitta vissza a miénket a csatatérről, hanem ellenkezőleg hű vitézségre intette, mint más, hogy aztán később unalmas dissertatiokat készítsen lakolásul, a birodalom erősségének szükségéről; ki, egy szóval, tudta ebbről fogva, mit csinál s követte azon vonalt, mellytől maga a kormány sem távozott el. Mert, hiába, vannak az országok kormányzásában olly elvek, mellyek nem szállhatnak le s léphetnek fel az emberekkel, mellyek művelik, hogy Lamartine sok tekintetben nem tesz máskép, mint Guizot s Russel, mint Peel. Látszik már is, mondom, kihordott vizet a reactio malmára, ha az, par impossible, fejét fölemelhetné : én-e, ki oda munkáltam, hogy az új rendszer békésen létesítessék és kiegészítessék; vagy azok, kiknek minden erőlködésük oda ment ki, hogy minél több ingerültség, egyenetlenség , visszavonás és pártoskodás támadjon az országban. Én bátran az ország elébe terjesztem a kérdést, ítéljen ő! — ; ízerk. - - • "tt I választatott; ez utóbbinak helyettesítése dicsősséges , és általános bizodalomból kifolyó volt. Ezután felolvastatott főjegyzőnk lemondása, s Riskó Ignácz nyolcz évi szorgalmának jutalmául a hivatal fontosságához illő kapacitással helyébe kineveztetett; első aljegyzőnek pedig, a leköszönt főjegyzőnek jeles fija közakarattal helyettesittetett. Ezen keresztül esvén , én is felállottam, s a tisztikar nagy többségének már előre elhatározott közös szándékánál fogva , az egész tisztikar nevében lemondottam , kijelentvén, hogy mi ugyan az 1848ik évi törvényczikk értelmében, melly az uj törvények végrehajtását, a törvények által hivatalban talált tisztikartól kívánja, s az országgyűlés végéig a tisztújítást betiltja, a hivatalt vinni felelősség terhe alatti kötelességünknek ismertük; miután azonban, ezen törvény magyarázatára nézve a vélemények különbözők, nehogy a bizottmány czélbavett intézkedéseire nézve , kezeit a törvény által kötve érezze, a hivatalt letesszük; azonban, minthogy a hátam mögött ülő némelly tiszttársaim, ezen lemondásnak ellentmondottak, elnökileg világosan kimondatott, hogy lemondásom, csak saját személyemre fogadtatik el; több tiszttársaim pedig felszólíttattak, hogy ezt írásban nyilvánítsák. Ennek következtében másnap 25. tiszttársam írásban lemondott, de még majd annyi le nem mondott; a lemondás egy személyét kivéve, a bizottmányi ülés előtt fel sem olvastatott, hanem valami helyettesítő tisztválasztás kezdetett meg, s csakhamar be is végeztetett. Ezen helyettesítés folytában (fájdalom olly későn, hogy saját személyünk compromissiója nélkül nem is védelmezhetők) egy kitűnő jelességű ellenzéki tag felszólalt, hogy a helyettesítés túlment a törvény által megengedett határokon, s már nem helyettesités, hanem tisztújítás tartatik; s a kik velem együtt lemondottak, azokról jót is merek állani, hogy a hivataltól örömest megváltak ; de a többiekről kik t. i. jelen voltak s le nem mondottak, vagy jelen sem voltak, mégis más által felcseréltettek, nem felelek és ezek ha tetszik hivatkozhatnak a törvényre, mert világos; vagy ha tetszik kimondhatják azt is, hogy ezen ünnepélyes tisztikartayító helyesítés alkalmával, a teremben kiáltozóknak egy negyede bizottmányányi tag nem volt, mert igaz. Különben ezt főispánunknak felróni nem akarom, mert láttam és tudtam, hogy milly prédát megérző karvajokat eltávolító rendelések tétettek meg, hanem rovom azon esküdtnek, ki a rendeletek teljesedésbevételével megbízatván, illő pontossággal el nem járt. A mezei biztosok közül kettő elbocsáttatott, mert mint főispánunk mondá, s szavára hiszem is, a kezeinél levő adatok szerint ellenük alapos vádak bizonyultak; ezen alapos vádakat ugyan, mielőtt az illetők bűnhődtek, s a lemondásokat, mielőtt a lemondók helyett tuj tisztek választattak volna, méltányos lett volna felolvastatni 4). Még vagy két útibiztos ezeken kívűl is változott, hihetőleg azon okon, mert nagy veszedelem fenyegetné az átalakulást, ha az utakat nem haladó elvű egyének csináltatnák. Különben az új igénylők csekélységeken nem kapkodván, az apróbb hivatalnokok közül sokan megmaradtak, s ami legtöbb még az exactor sem változott. Az egész nagyszerű helyettesítés történetét (az öszves tisztikar elleni következtetés nélkül) azzal zárom be, hogy a mint nagyon hiteles emberektől hallottam, egy újonan született szolgabiró, cselekvőségét mindjárt a teremben megkezdette, s egy régi collegájával, szabadságból öszszeszóllalkozván, testvériségből úgy arczul csapta, hogy zöld karikát hányt a szeme. Az egész eseten mit sem kapok , s nem is bántalomból, de figyelmeztetésül, s a szabadság s nyilvánosság iránti részvétből irom meg. Mint fentebb is említettem, ezen bizottmányi gyűlésre épen a törvény hirdetéséről mentem, s tizenkét helységben azt ki is hirdetvén, a lakosokat a lehető legnagyobb megnyugvásban hagytam; ők többnyire értelmes és becsületes magyar emberek lévén, tiszta magyarázat után a törvényt tökéletesen megértették, s az engedményeket hálás szívvel fogadván, örömtől derült arczczal s benső nyugalommal távoztak el a törvény magyarázat színhelyéről, mig a többiek megértett kötelességekhez ismét visszatértek, s ha Isten a részlelkű izgatóktól megment, a csendességről biztosítva vagyunk. De van ám egyéb baj! Első nagy baj az, hogy a bankót forgatni nehéz, és sokan már itt is elkezdettek vele uzsoráskodni. Második és még nagyobb baj az , hogy napszámosokat kapni nem lehet, s a földművelés e miatt nagy hátramaradást fog szenvedni. Harmadik és legnagyobb baj az, hogy a zsidó pénzét zsebéből kiadni nem mervén, a kereskedés megcsökkent, a bekövetkezett zavargások ideje, és így három hónap alatt a búza ára 18 ftról kilenczre, a kukoriczáé tizenhatról, tizenötről, hatra hétre esett le, s ha a régit el nem adhatjuk, újat pedig nem termeszthetünk, nem siralmas dolog-e ? Most már a ministérium által a nemzeti őrsereg tagjainak összeírása is megengedtetett, s az új tisztikar, minél előbb el fogja készíteni; eddig bizony veszélyes is lett volna, mert ki tudja az az átkozott conservativ tisztikar .) Méltóztassék megengedni tisztelt főispánunk, én lelkülete tisztaságáról teljesen meg vagyok győződve, s ha az illy dolgok felett figyelmeztető szót emelek, tisztelt személyének kívánok szolgálni, és a nemesség, mellynek bizalmát birja ? sat. sat. Uraim! jó óvakodni, hogy csupa gyanuságból jó barátunkat ellenségnek ne nézzük. — Noéh János. Pozsony, máj. bán. Különös élénkség uralkodik nálunk, minden mozgásban van, mindenki bizonyos czél elérésére törekszik: családanyák és gyermekek, gondos atyák és nagybátyák, szerelmes leányok és sóhajtozó imádóik, sőt még papok és katonák is csak egy tárgyal foglalkoznak, a tisztújítással. De nehogy valakit méltatlanul látszassunk vádolni, világosabban szólunk. Egy gondos nőnek és szülőtisztelő gyermekeinek mi lehetne hőbb kívánsága, mint ha az öreg úr ismét hivatalban maradhatna ; egy villogószemű ifjú menyecske mit óhajthatna inkább, mint azt, hogy kedves férje tanácsnok, főjegyző, főügyész, vagy akármi, de csak fő valami legyen; uramatyám és urambatyám nem jobbszűen innák-e ki kávéjukat, ha a gondos őrizet alatt fölnevelt Szeppert avagy Tonedi valami hivatalba jushatna; hát ugyan annak az eszemadta szép kis leánynak mi lehetne hőbb óhajtása, mint hogy dobogó szívecskéjének egyedüli választottja, az a barna vagy szőke fattyú fizetéses hivatalba jöjjön, b°gy igy aztán mielőbb lakadalom lehessen, elmondhassák a boldog párok a költővel: „elértük már a rég óhajtott czélt;“ ami a katonákat illeti, ők csak baráti vagy rokoni részvétnél fogva érdekeltethetnék ; de a papok, a tisztelendő és főtisztelendő uraknak czéljuk van, nagy és hatalmas, azért kell lelkesen közremunkálniok, s azért kell jól megfontolniok, hogy ki legyen a városkapitány sat.; hogy mi ezéljük lehet nem tudjuk, mert nem voltunk conferentiájukba, ők pedig meg nem mondták, egyébiránt combinálhat minden ember, ki okokat akar fürkészni. De majd hosszas leszünk, mi csak azt akartuk megmutatni, hogy állításunk igaz, azért most a dologra. Tisztújításunk van tehát. Eddig megválasztott tisztviselőink közül a polgármester Németh Károly és főbíró Bajcsy József tegnapelőtt fáklyászenével tiszteltettek meg, de szerencsétlenségre a polgármester előtt szónok nem akadt, és az ünnepély hőse a fáklyák szem és orrboszszantó füstének gomolygására, és a zenészeknek az ő illető nótáikra volt kénytelen felelni. A főbírónál a dunaparton szinte majd igy jártunk, a lejött ur megköszönte a megtiszteltetést, de „oh szónok hol késtél az éji homályban?“ nem volt ember ki dictióra elkészülve lett volna. Látta ezt Pauer úr és visszagondolva az aligmultra, midőn úton útfélen minden szegleten tiz tizenöt szónokot lehetett volna fogni, elkeseredett Pozsony város szónoki tehetségekben szegény helyzetén , de nem engedé magát leveretni, feltekintett, és látta, hogy miriár csillagok úsznak az égen; lefeketített, és látta, hogy „Hunyad“ gőzös nyugszik pislogó lámpafénynyel világítva az agg Duna habjain, széttekintett, és látta, hogy az ablakokból karcsú termetű hölgyek könyökölnek ki, és sóvár szemekkel keresnek a sokaság közt valakit, kedveseiket-e avagy szónokot, ki more patrio valami szép rithmust mondjon, de kik hasztalan czirkálgaták fáklyafüsttől bosszantott szemeiket a szónoküres közönségen; körültekintetté látta, hogy fáklyafüsttől bámult kiváncsi tömeg környezi, lesve a népbarátot, ki felemelkedik a sokaság közül, és tolmácsolandja annak érzelmeit; látta mindezt Paul úr, és Hunyad, a csillagok és szép szemek, meg a fáklyafüstös néptömeg megtették az ő hatásukat. Paul úr egy szép beszédet tartott, hogy szép volt onnan tudjuk, mert a szövétnekek hosszúra nyújták füstjeiket, s igy mintegy felfüstöltek attól, mint mi fellángolunk egy szép oratiótól. — Ezután elmentünk haza és lefeküdtünk; hogy mikint aludtunk, az nem tartozik a dologhoz. Tegnap a választásnál neki búsulták magukat a polgárok, és zenekart hozattak ki, kik múlattattak bennünket iszonyúan; választás után zászlók alatt zeneszóval összejártuk az egész várost, úgyhogy azt gondolhatta volna mindenki, hogy restauratio van. Vagy pardon! most jut eszünkbe hogy az van, de azért feledkeztünk meg oliy hamar, mert alig hisszük, hogy a pozsonyiak úgy tudnák a sorsát és módját ezen restauratióféle ceremóniáknak. Valóban igenis jól értik, még mozsarak is durrogtak, mi felette ünnepélyes szint adott az egésznek. A választók a választottakat (Vecsera urat is) hazakisérték, és menetközben megállapodtak megboldogult nádorunk neje, az itt tartózkodó főherczegasszony előtt, tiszteletüket kijelentvén, ki gyermekeivel együtt igen nyájasan fogadta a tisztelgést. A maainap tanácsnokokul elválasztottak: Kampfmüller, Bartl, Schariczer és Ferenczi, kik közül Schariczer leginkább megérdemlé a bizodalmát, Bartl öregember, de nagy családja van, Ferenczi megjárja, Kampfmüller pedig nem tud magyarul, hanem tanul azt mondja: — Főjegyző a régi maradt, Bednarics Endre, nem rész ember, a tollat birja; csakhogy jövőre gyorsabban expediáljon, s ne heverjenek olly soká nála az irományok mint eddig. Aljegyző Lakner Móricz lett, csinos fiatal ember, hivatalát el fogja vihetni, csak tanuljon, mert mig annyi tudományos ismeretekkel fogja magát felruházni, minővel Pósch Ágoston biz, kit kiütött a jegyzőségből, sokat kell nekie körmölni s éjszakázni. Also Herr Lakner vor ever és magyarnak kell lenni. A mai választás közzé egy kellemes intermzező vegyült : a választási elnök indítványozd, hogy az itt tartózkodó özvegy főherczegnéhez egy tisztelgő küldöttség neveztessék ; mi elfogadtatván, mig az illetők a küldöttség tagjait összeírnák, addig a választás felfüggesztetett, és a választók a primás kertbe vonultak. A gyepen víg körök alakultak, forogtak a boros és sörös kancsók, rög