Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-10 / 859. szám

magokkal, hogy ön hírlapja Örömest lenne az ellenfor­radalmiak műszere, és ez könnyen megtörténhetik, mert lássa­­n az ábrándozók sokat képzelődnek, s a hosszas képzelődés úgy hat a lélek tükrére, mint ecset a papírra, amaz könnyű, s a képzelődés szárnyain is lebeghető ár­nyéklatokban, ez pedig festésekben testesíti meg eszmé­nyeit, s bár anyagi testei egyik sem bir, mégis van ben­­nök annyi valóság, mennyi a tömeg képzelődésére hat­van, a költői lelkületüeknek lehetővé teszi, hogy ábránd­jaikat a politicai életben alkalmazni megkísérthessék, és sok Blanquiknak s cabeteknek csak akkor akad fel sze­mük, ha egy chevalier bohóckodásaikat pennára véve meg­mutatja , hogy a mit képzeltek s Ígértek nem irodalom, hanem 16 krajczár, azon veszi ön észre, hogy egy ellen­­forradalmi tanácskozmányt ábrázoló festés megjelen , s a tagok közt ön , egy iró asztal mellett magára ismer , s ha a világ meglátja hinni kezd, pedig, ki ön modorát fellépése óta figyelemmel kiséri, ha elég esze van is­merheti 3). Minapi tudósításomban megirtam önnek , hogy meg­tartottuk az utolsó közgyűlést, mellyben az egész tiszti­kar lemondván, sok kérések s bizodalomnyilvánitások után vette kezéhez alispánunk a megyei pecsétet, s vette vissza a tisztikar a hivatalt; gondolta ön ugy­e ? hogy szép dolog mikor győzelmi lármák közt megadja az egykori ellenzék a conservativ pártnak, mit érdemelni megkívánt; s képzelte ön, kinek a tiszta conservativ jellemről fogalma van, miilyen nyugodt lélekkel beletalálja magát, hazája boldogságáért , minden hajdani conservativ az újabb vi­szonyokba, s mint jár el szokott szelídséggel s kímélettel az annyira kényes, s az avatatlanok előtt határozatlan ér­telmű , úrbéri viszonyokat megszüntető törvényczikkely végrehajtásában ? s önt képzelete nem csalta: a régi con­servativ tisztikar minden perczét a közügynek szentelte, s fáradozott a törvény hirdetésével, s a vigyázatlanul fel­zaklatott kedélyek megnyugtatásával , mig a másiknak nagy része, saját érdekében számításokat tett. A régi tisztikar, még el sem végezhette az újabb tör­vények kihirdetését, mikor ismét Károlyba kellett mennie, mert május 16-án bizottmányi ülés tartatott. Sok híreket lehetett ennek teendőiről hallani; hallatott, hogy új tiszti­kart akarnak helyettesíteni, mert május 1ső napján ra­gaszkodó, sőt erőltető volt ugyan a bizodalom, de az már május 16-án megszűnt; hallatott, hogy a tisztikar jeles­ tagjait meghagyják, a gyengébbeket elmozdítják, és ezt mindenki leginkább hitte; azonban a gyűlés napján leg­­elébb is a legjobb, alispánunk Eötvös Mihály miatt mel­­lőztetvén el, a második alispánságra igényeiről le­mon­dott, s ezen hivatalra a népszerű Domahidy Menyhért­es­nem láthatta meg, a ki nem akarta? Vagy tán a mély poli­tikusok annak nem hisznek ? s azt vélik , hogy egy lap szer­kesztősége az egész nyomdával olly könnyen költöződhetik, mikor a kiadó azt mondja , hogy ott Budapesten már nincs hely az ő intézetében s a posta egy pár hónapra nem vállal­hatja el az expedition, midőn olly sok újon támadott lappal van elhalmozva? Azon ígéretem sem elég, hogy július 1 jén már Budapesten fog megjelenni lapom, nyomtatva az Egyetem betűivel, kiadva általam. Higgye el ön, a­kik mindig azt hirdetik , hogy e lap Pozsonyban ma­rad , nem akarnak mást, mint előfizetőit csábítani el, azon ürügy alatt , hogy ez Pozsonyban csak valami vidéki állás­pontra sülyedend le; vagy, a­mint ön is alább mondja, a meg­bukott kormány és a reactio eszköze fogna lenni. De 3) Ne aggódjék ön! A tények fogják bebizonyítani a rágal­mak alaptalanságát,mellyeket ellenem most az irigység, elfogult­ság, vagy gondolatlan, a vak félelem terjesztenek. Meg fogja mu­tatni a tapasztalás s már is jórészt megmutatta: ki dolgozott az ellenforradalom ügyének, én-e, ki a legelső pere­ben támoga­tásommal járultam az új kormányhoz, nem mint csúszómászó, köpenyegforgató , elvtelen és jellemtelen sykophanta , hanem mint politikus , kinek tanai nincsenek személyekbe olvadva; ki sohasem is küzdött személyekért, hanem elvekért; ki az ,erős kormány­ elve mellett olly meggyőződésből vívott, mi­kor a felsőbbség elaléltságban szenvedett, mint mikor egy népszerű kormányt saját barátainak zabolátlansága fenyege­tett veszedelemmel s az országot végig nézhetlen rázkódások­kal ; ki, mikor mások bosszút és üldözést lehelitek , mérsék­letet, türelmet s a hazugon kiabált fraternitásnak keresztényi gyakorlatát hirdette; ki békére, egyezkedésre intett, mikor mások minket készületleneket, hebehurgyán háborúra ingerel­tek ; ki nem csapta fel első pillanatban a jacobinismus véres sipkáját, hogy később önmagától megrettenve, a türelmesség és pedantság juhbőrébe húzza magát; ki nem terjesztette előbb az olasz zendülők hozzánk intézett, hűtlenségre felhívó procla­mation , hanem azokat férfiasan visszautasította, s nem lázzí­­totta fejedelmünk ellen az olasz katonaságot, nem hitta vissza a miénket a csatatérről, hanem ellenkezőleg hű vitézségre intette, mint más, hogy aztán később unalmas dissertatiokat készítsen lakolásul, a birodalom erősségének szükségéről; ki, egy szóval, tudta eb­bről fogva, mit csinál s követte azon vo­­nalt, mellytől maga a kormány sem távozott el. Mert, hiába, vannak az országok kormányzásában olly elvek, mellyek nem szállhatnak le s léphetnek fel az emberekkel, mellyek művelik, hogy Lamartine sok tekintetben nem tesz máskép, mint Gui­zot s Russel, mint Peel. Látszik már is, mondom, kihordott vizet a reactio malmára, ha az, par impossible, fejét fölemel­hetné : én-e, ki oda munkáltam, hogy az új rendszer békésen létesítessék és kiegészítessék; vagy azok, kiknek minden eről­ködésük oda ment ki, hogy minél több ingerültség, egyenet­lenség , visszavonás és pártoskodás támadjon az országban.­­ Én bátran az ország elébe terjesztem a kérdést, ítéljen ő! — ; í­ze­rk. - - • "tt I választatott; ez utóbbinak helyettesítése dicsősséges , és általános bizodalomból ki­folyó volt. Ezután felolvas­­­­tatott főjegyzőnk lemondása, s Riskó Ignácz nyolcz évi szorgalmának jutalmául a hivatal fontosságához illő ka­­pacitással helyébe kineveztetett; első aljegyzőnek pedig, a leköszönt főjegyzőnek jeles fija közakarattal helyet­­tesittetett. Ezen keresztül esvén , én is felállottam, s a tisztikar nagy többségének már előre elhatározott közös szándé­kánál fogva , az egész tisztikar nevében le­mondottam , kijelentvén, hogy mi ugyan az 1848ik évi törvényczikk értelmében, melly az uj törvények végrehajtását, a tör­vények által hivatalban talált tisztikartól kívánja, s az országgyűlés végéig a tisztújítást betiltja, a hivatalt vinni felelősség terhe alatti kötelességünknek ismertük; miután azonban, ezen törvény magyarázatára nézve a vélemények különbözők, nehogy a bizottmány czélbavett intéz­kedéseire nézve , kezeit a törvény által kötve érezze, a hivatalt letesszük; azonban, minthogy a hátam mögött ülő némelly tiszttársaim, ezen lemondásnak ellentmondot­tak, elnökileg világosan kimondatott, hogy lemondásom, csak saját személyemre fogadtatik el; több tiszttársaim pedig fel­szól­­­í­ttatta­k, hogy ezt írásban nyilvánítsák. Ennek következtében másnap 25. tiszttársam írás­ban lemondott, de még majd annyi le nem mondott; a lemondás egy személyét kivéve, a bizottmányi ülés előtt fel sem olvastatott, hanem valami helyettesítő tisztvá­lasztás kezdetett meg, s csakhamar be is végeztetett. Ezen hely­ettesítés folytában (fájdalom olly későn, hogy saját személyünk compromissiója nélkül nem is védelmez­­hetők) egy kitűnő jelességű ellenzéki tag felszólalt, hogy a helyettesítés túlment a törvény által megenge­dett határokon, s már nem helyettesités, hanem tiszt­­újítás tartatik; s a kik velem együtt lemondottak, azok­ról jót is merek állani, hogy a hivataltól örömest meg­váltak ; de a többiekről kik t. i. jelen voltak s le nem mondottak, vagy jelen sem voltak, mégis más által fel­cseréltettek, nem felelek és ezek ha tetszik hivatkozhat­nak a törvényre, mert világos; vagy ha tetszik kimond­hatják azt is, hogy ezen ünnepélyes tisztikartayító he­­lyesítés alkalmával, a teremben kiáltozóknak egy negye­de bizottmányányi tag nem volt, mert igaz. Különben ezt főispánunknak felróni nem akarom, mert láttam és tudtam, hogy milly prédát megérző karvajokat eltávo­lító rendelések tétettek meg, hanem rovom azon esküdt­nek, ki a rendeletek teljesedésbevételével megbízatván, illő pontossággal el nem járt. A mezei biztosok közül kettő elbocsáttatott, mert mint főispánunk mondá, s szavára hiszem is, a kezeinél levő adatok szerint ellenük alapos vádak bizonyultak; ezen alapos vádakat ugyan, mielőtt az illetők bűnhőd­tek, s a lemondásokat, mielőtt a lemondók helyett tuj tisztek választattak volna, méltányos lett volna felolvas­tatni 4). Még vagy két útibiztos ezeken kívűl is válto­zott, hihetőleg azon okon, mert nagy veszedelem fenye­getné az átalakulást, ha az utakat nem haladó elvű egyé­nek csináltatnák. Különben az új igénylők csekélysége­ken nem kapkodván, az apróbb hivatalnokok közül so­kan megmaradtak, s a­mi legtöbb még az exactor sem változott. Az egész nagyszerű helyettesítés történetét (az öszves tisztikar elleni következtetés nélkül) azzal zárom be, hogy a mint nagyon hiteles emberektől hallottam, egy újonan született szolgabiró, cselekvőségét mindjárt a teremben megkezdette, s egy régi collegájával, szabadságból ösz­­szeszóllalkozván, testvériségből úgy arczul csapta, hogy zöld karikát hányt a szeme. Az egész eseten mit sem ka­pok , s nem is bántalomból, de figyelmeztetésül, s a sza­badság s nyilvánosság iránti részvétből irom meg. Mint fentebb is említettem, ezen bizottmányi gyű­lésre épen a törvény hirdetéséről mentem, s tizenkét helységben azt ki is hirdetvén, a lakosokat a lehető leg­nagyobb megnyugvásban hagytam; ők többnyire értel­mes és becsületes magyar emberek lévén, tiszta magyará­zat után a törvényt tökéletesen megértették, s az enged­ményeket hálás szívvel fogadván, örömtől derült arcz­­czal s benső nyugalommal távoztak el a törvény magya­rázat színhelyéről, mig a többiek megértett kötelessé­­gekhez ismét visszatértek, s ha Isten a részlelkű izgatók­­tól megment, a csendességről biztosítva vagyunk. De van ám egyéb baj! Első nagy baj az, hogy a bankót forgatni nehéz, és sokan már itt is elkezdettek vele uzsoráskodni. Második és még nagyobb baj az , hogy napszámoso­kat kapni nem lehet, s a földművelés e miatt nagy hátra­maradást fog szenvedni. Harmadik és legnagyobb baj az, hogy a zsidó pénzét zsebéből kiadni nem mervén, a kereskedés megcsökkent, a bekövetkezett zavargások ideje, és így három hónap alatt a búza ára 18 ftról kilenczre, a kukoriczáé tizenhat­ról, tizenötről, hatra hétre esett le, s ha a régit el nem adhatjuk, újat pedig nem termeszthetünk, nem siralmas dolog-e ? Most már a ministérium által a nemzeti őrsereg tag­jainak összeírása is megengedtetett, s az új tisztikar, mi­­nél előbb el fogja készíteni; eddig bizony veszélyes is lett volna, mert ki tudja az az átkozott conservativ tisztikar .) Méltóztassék megengedni tisztelt főispánunk, én lel­­külete tisztaságáról teljesen meg vagyok győződve, s ha az illy dolgok felett figyelmeztető szót emelek, tisztelt szemé­lyének kívánok szolgálni, és a nemesség, mellynek bizalmát birja ? sat. sat. Uraim! jó óvakodni, hogy csupa gyanuságból jó barátunkat el­lenségnek ne nézzük. — No­éh János. Pozsony, máj. bán. Különös élénkség uralkodik nálunk, minden mozgásban van, mindenki bizonyos czél elérésére törekszik: családanyák és gyermekek, gondos atyák és nagybátyák, szerelmes leányok és sóhajtozó imá­dóik, sőt még papok és katonák is csak egy tárgyal fog­lalkoznak, a tisztújítással. De nehogy valakit méltatlanul látszassunk vádolni, világosabban szólunk. Egy gondos nőnek és szülőtisztelő gyermekeinek mi lehetne hőbb kí­vánsága, mint ha az öreg úr ismét hivatalban maradhat­na ; egy villogószemű ifjú menyecske mit óhajthatna in­kább, mint azt, hogy kedves férje tanácsnok, főjegyző, főügyész, vagy akármi, de csak fő valami legyen; uram­­atyám és urambatyám nem jobbszűen innák-e ki kávé­jukat, ha a gondos őrizet alatt fölnevelt Szeppert avagy Tonedi valami hivatalba jushatna; hát ugyan annak az eszemadta szép kis leánynak mi lehetne hőbb óhajtása, mint hogy dobogó szívecskéjének egyedüli választottja, az a barna vagy szőke fattyú fizetéses hivatalba jöjjön, b°gy igy aztán mielőbb lakadalom lehessen,­­ elmondhas­sák a boldog párok a költővel: „elértük már a rég óhajtott czélt;“ a­mi a katonákat illeti, ők csak baráti vagy ro­koni részvétnél fogva érdekeltethetnék ; de a papok, a tisztelendő és főtisztelendő uraknak czéljuk van, nagy és hatalmas, azért kell lelkesen közremunkálniok, s azért kell jól megfontolniok, hogy ki legyen a városkapitány sat.; hogy mi ezéljük lehet nem tudjuk, mert nem voltun­k conferentiájukba, ők pedig meg nem mondták, egyéb­iránt combinálhat minden ember, ki okokat akar für­készni. De majd hosszas leszünk, mi csak azt akartuk megmutatni, hogy állításunk igaz, azért most a dologra. Tisztújításunk van tehát. Eddig megválasztott tiszt­viselőink közül a polgármester Németh Károly és főbíró Bajcsy József tegnapelőtt fáklyászenével tiszteltettek meg, de szerencsétlenségre a polgármester előtt szónok nem akadt, és az ünnepély hőse a fáklyák szem és orrbosz­­szantó füstének gomolygására, és a zenészeknek az ő illető nótáikra volt kénytelen felelni. A főbírónál a dunaparton szinte majd igy jártunk, a lejött ur megköszönte a meg­tiszteltetést, de „oh szónok hol késtél az éji homályban?“ nem volt ember ki dictióra elkészülve lett volna. Látta ezt Pauer úr és visszagondolva az aligmultra, midőn úton útfélen minden szegleten tiz tizenöt szónokot lehetett volna fogni, elkeseredett Pozsony város szónoki tehetsé­­gekben szegény helyzetén , de nem engedé magát leve­retni, feltekintett, és látta, hogy miriár csillagok úsznak az égen; lefeketített, és látta, hogy „Hunyad“ gőzös nyugszik pislogó lámpafénynyel világítva az agg Duna habjain, szét­tekintett, és látta, hogy az ablakokból karcsú termetű hölgyek könyökölnek ki, és sóvár szemek­kel keresnek a sokaság közt valakit, kedveseiket-e avagy szónokot, ki more patrio valami szép rithmust mondjon, de kik hasztalan czirkálgaták fáklyafüsttől bosszantott szemeiket a szónoküres közönségen; körültekintett­­é­­ látta, hogy fáklyafüsttől bámult kiváncsi tömeg környezi, lesve a népbarátot, ki felemelkedik a sokaság közül, és tolmácsolandja annak érzelmeit; látta mindezt Paul úr, és Hunyad, a csillagok és szép szemek, meg a fáklyafüs­­tös néptömeg megtették az ő hatásukat. Paul úr egy szép beszédet tartott, hogy szép volt onnan tudjuk, mert a szövétnekek hosszúra nyújták füstjeiket, s igy mintegy felfüstöltek attól, mint mi fellángolunk egy szép oratió­­tól. — Ezután elmentünk haza és lefeküdtünk; hogy mikint aludtunk, az nem tartozik a dologhoz. Tegnap a választásnál neki búsulták magukat a pol­gárok, és zenekart hozattak ki, kik múlattattak bennün­ket iszonyúan; választás után zászlók alatt zeneszóval összejártuk az egész várost, úgy­hogy azt gondolhatta volna mindenki, hogy restauratio van. Vagy pardon! most jut eszünkbe hogy az van, de azért feledkeztünk meg oliy hamar, mert alig hisszük, hogy a pozsonyiak úgy tudnák a sorsát és módját ezen restauratióféle c­ere­­móniáknak. Valóban igenis jól értik, még mozsarak is durrogtak, mi felette ünnepélyes szint adott az egésznek.­­ A választók a választottakat (Vecsera urat is) haza­­kisérték, és menetközben megállapodtak megboldogult nádorunk neje, az itt tartózkodó főherczegasszony előtt, tiszteletüket kijelentvén, ki gyermekeivel együtt igen nyájasan fogadta a tisztelgést. A maainap tanácsnokokul elválasztottak: Kampfmül­­ler, Bartl, Schariczer és Ferenczi, kik közül Schariczer leginkább megérdemlé a bizodalmát, Bartl öreg­ember, de nagy családja van, Ferenczi megjárja, Kampfmüller pedig nem tud magyarul, hanem tanul azt mondja: — Főjegyző a régi maradt, Bednarics Endre, nem rész em­ber, a tollat birja; csakhogy jövőre gyorsabban expe­­diáljon, s ne heverjenek olly soká nála az irományok mint eddig. Aljegyző Lakner Móricz lett, csinos fiatal ember, hivatalát el fogja vihetni, csak tanuljon, mert mig annyi tudományos ismeretekkel fogja magát felruházni, minő­vel Pósch Ágoston biz, kit kiütött a jegyzőségből, sokat kell nekie körmölni s éjszakázni. Also Herr Lakner vor ever­ és magyarnak kell lenni. A mai választás közzé egy kellemes intermzező ve­gyült : a választási elnök indítványozd, hogy az itt tar­tózkodó özvegy főherczegnéhez egy tisztelgő küldöttség neveztessék ; mi elfogadtatván, mig az illetők a küldött­ség tagjait összeírnák, addig a választás felfüggesztetett, és a választók a primás­ kertbe vonultak. A gyepen víg körök alakultak, forogtak a boros és sörös kancsók, rög­

Next