Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-30 / 875. szám
Ecelt lépők hétfőt kiléte as- Pontot pontont jelennek meg. llölse- * emeli Mii ár félévre Poisonyiban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetentúnt kéteser küldve 8 ft 0 kr. hafiaer küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden eélyeser hasábosak apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. BiTTT'i íi" •■sBiááfi 875. Junius 30. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok beszébébe! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! iMilis&iiil PsiseijfliD 8 kiadó-hivatalban, venturuUz«i lerer-házban 114. sír* alatt földszint, és Pesten hatvansatcai Horváth - házban 5836 szám alatt földazutt és egyden kir. postainvaulnál. — A» ausztriai ’.»irodalomba és külföldre menecdő példányok riika bécsi császári királyi ifiportahivatalnál rendeltethetnek meg. ■MHMifiMfiHMMja Előfizetési . E hónap végével lapunk visszaköltözik rendes szállására, Budapestre. Megjelenik ezután is a mostani formában, valamivel tán még sűrűbb nyomásal, vasárnapot és a főbb ünnepeket kivéve, mindennap. Ára olcsóbb lesz mint eddig, helyben a kiadóhivatalban, félévre 6 ft pp., házhoz hordva 6 ft 30 kr, postán borítékban hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer 7 ft 12 kr pp. Az előfizetést, e hónapban itt Pozsonyban elfogadja a kiadóhivatal, ventur-ateza 114. sz. alatt. Testen ideiglenesen, Geibel Károly udvari könyvárus a Kristóf-téren, vidéken minden postahivatal, az ausztriai birodalomban s külföldön lakók számára a bécsi cs. kir. főpostahivatal. TARTALOM Municipium. Centralisatio. — Az é. am. egy. stat. képvis. kam. tanácskozási szabályai. (Vége). — Erdélyi országgyűlés. — A zsidókról. (Vége). — Pozsony. — Nyitra. — Sáros (Vége). — Szepes. — Ung. — Hirfüzés. — Ausztria. — Németország. — Francziaország. — Nyílt tér mindenkinek (Felvilágosításul a szeredvidéki levelezőnek). — Hirdetések. Vftunicipium. Ontralisatio. □ A szabad önkormányzásnak első feltétele, hogy a nép előítéletektől ment, tiszta értelemmel, ép és józan ítélő tehetséggel, s legalább az alkotmányosság alapelemeiről helyes fogalmakkal bírjon. Nálunk sokan — kikben pedig politikai képzettséget vélnénk feltalálni — a leglényegesebb kérdésekben sincsenek magukkal tisztában, így p. o. a municipium s centralisatio iránti fogalmak nagyon zavarosak. Vannak, kik a centralisatiót olly széles értelemben kivánnák nálunk is behozatni, mint van például Francziaországban, mellyről bizvást elmondhatni: Paris Francziaország. Ellenben vannak mások, kik a kormányrendeleteket most is választmányokban kívánják tárgyaltatni, s azokat, mellyek nem tetszenek, a „via inertiae“ törvényénél fogva régi magyar szokás szerint a végrehajtásban paralysálni. Ki múltúnkat ismeri, illy ellenkező véleményeken nem csodálkozik. Hogy a magyar mint magyar és szabadember annyi viszályok között fentarthatta magát, kétségkívül egyiknek a megyei rendszernek köszönheti. Természetes tehát, hogy e palládiumára most is szent pietással függeszti szemeit. Más részről igaz az is, miszerint a megyei rendszer mellett, úgy mint eddig fenállott, soha valódilag szabad, nagy és hatalmas a magyar nem lehetendett. Ha elméletileg akarjuk meghatározni a státushatalom jogkörét, körülbelől úgy fejezhetnők ki: egyesek annyi s nem több jogot tartoznak kezökbőlkibocsátani, s az álladalomra átruházni, a mennyi elegendő, hogy őket mind belmindkli megtámadások ellen megvédhesse. Ha erre elegendő erővel nincs felruházva az álladalom, úgy erőtelen, tehetetlen, bent az országban fejetlenség, féktelenség uralkodik, külső ellenség ellen hasonlóul nem képes elegendő erőt kifejteni. Ha pedig annál nagyobb hatalma van az álladalomnak, úgy egyesekre önsúlylyal nehezedhetik, mert minden hatalom természeténél fogva nagyon hajlandó azzal visszaélni. A státushatalom magában foglalja a törtörvényhozó, bírói, s végrehajtó hatalmakat. Ezeknek kik által, s milly mértékben gyakorlása, a hatalmaknak helyes egyensúlyozása feltételezi a szabadságot. A kormányforma, legyen az monarchiai, aristokratai vagy demokratái — magában véve nagyon keveset teszen arra: szabad-e s milly fokig szabad az egyes a státushatalom irányában. Democratai kormányforma alatt épen úgy helyt találhat a zsarnokság, mint monarchiai igazgatásban. Ezúttal csak arról akarok szólani, milly befolyással van a hatalomnak egy pontba gyűjtése, vagy pedig municipiumokkal megosztása a státus végczéljára, melly nem egyéb, mint a lehető legnagyobb szám jólléte. Parisból indult ki a mostani mozgalom, melly immár Európa nagy részét befutotta. Azért mi sem tanulságosabb, mint Francziaország helyzetéről helyes fogalommal birni. Megkisértem: Francziaországban, valamint más országokban is a lóik, 16ik, 17ik századokban hatalmas hűbérnököket látunk, kik a királyt csak annyiban ismerték el maguk felett, mennyiben — ha tetszett háborúiba követni — vezérükül tekinték, — egyébként birtokaikban majdnem korlátlan hatalommal éltének. Ezért a királyok törekvése vala hatalmukat s tekintélyöket minden áron nevelni. E politikájuk józan s helyes volt. Mert, hol a központi hatalom minden lépten nyomon akadályra talál, hol rendeleteit csak az teljesiti, kinek tetszik — ott nem lelhet a gyenge, az elnyomott a királyi széknél támasztott a kül ellenséggeli szerencsés hadviselés sikere az alattvalók jó vagy rész tetszéséről feltételeztetik, — tehát személy-s vagyonbátorság, sem kül sem bel megtámadás ellen nem létezhetik. A franczia királyoknak kezdetben helyes s az országra üdvös hatása eme hatalom terjesztése XIVik Lajos korában már annyira elfajult, mi szerint ő a szó legszorosabb értelmében ázsiai sultán jön. A despotismus tetőpontját érte el. Minden hatalom a királyban öszpontosult. De épen e teljhatalom ásá meg sírját a királyságnak, s juttatá unokáját XVI. L .testvérpadra. A köztársasági kormány a megbuktatott teljes hatalmú zsarnok uralkodást tovább fűzte. A centralisatiot mint találta, átvette. Napoleon még inkább kiterjesztette. Hasonlóul a restaurationak is a centralisatio volt hitágazata, mint volt később Fülöp Lajosnak. A centralisatio a municipalis hatáskört olly szűk határok közé szorította, miszerint egy csekély hidat sem lehetne a ministérium tudta s jóváhagyása nélkül csináltatni. Ez állapotnak természetes következménye jön, hogy a megyék semmi politikai jelentőséggel nem birtak, Paris pedig rendkívül megnépesedett. Ki erőt vagy becsvágyat érzett keblében — a közönségesnél feljebb emelkedni — Parisba törekedett, hol előtte határtalan tér nyílt meg a küzdelemre. Ki finom érvek után kovárgott — Parisba sietett, ott mindent feltalált, mit tudomány, művészet, mesterség nyújthat. Ámde a fénynek természetes kísérője az árnyék. Hol legnagyobb a fényűzés, ott éri el tetőpontját a nyomor, az inség. A társas élet számtalan ferdeségei megtermették átkos gyümölcsüket. Meghiúsult, megcsalt remények, fényűzés, feslettség, kártyajáték ördöge—szövetségben a nyomorral — könnyelmű, elvakult áldozataikat a bűnök feneketlen posványába tasziták. Az ekét megmételyezett Paris hasonlított egy vulkánhoz, mellynek belsejében örök tűz ég, egymással birkózó elemek küzdelme forr, a nyugodt külszin is csak a közel kitörés aggasztó jele. Illyenné tévé Parist a túlságos centralisatio. S mivel pontosuk rajongók, össze minden élet, minden hatalom eg' 'ha össze, csuda-e, ha a becsvágyók, a szabadság ál, s valódi imádói össze minden erejüket a hatalom megbán, hogy ki Paksnak ura, ura ura . Ihatnák talán, miszerint Fülöp I kiebb terjesztésével megkérlelheti, hét, kis időre elhalasztotta volna az ideig nem. Február 22. óta hány kist. buktatni az önalkotta kormányt? nem .A respublikái kormányforma is megtámadtatva midőn e sorok kinyomatnak, mi történt már Mind e bajnak alapja a mértéken tuli centralisatio van. Ebben rejlik a torlaszok philosophiája. Illy centralisatiotól Isten óvja hazánkat! De mi ettől annyira távol vagyunk, hogy nálunk most még központosításra van szükség. Miképen oldja meg a küszöbbön levő nemzetgyűlés e kérdést, attól feltételeztetik jövőnk. Valljuk meg, miszerint a horvátoknak aggodalmát sem tarthatni egészen alap nélkülinek, midőn a magyar felelős ministerium s túlnyomó országgyűlés mellett municipális jogaikat s nemzetiségüket féltik, hiszen mártius hónapban Pest város formája alatt egy töredék által követelt hatalom a magyar megyéket s az összes országgyűlést is megdöbbentette. A magyarhoni törvényhozási hatalom öszpontosítvsa van az országgyűlésben. Erre a manicipiumok utasítással többé be nem folynak. S ez így jól van. De kell, hogy a vélemények szabad nyilatkozásai irányul s támaszul szolgáljanak az országgyűlésnek, mi jelen viszonyok között alig történhetik másként, mint clubbok és sajtó utján. Ha a végrehajtó hatalomtól tevékenységet segélyt követelünk, s kormányzása eredményeit felelősökké teszszük, szükségképen szabad tért kell neki engednünk. Tehát a megyei s városi, ezentúl tisztán csak igazgatásra szorítandó tisztviselők feltétlen engedelmességgel tartoznak a kormánynak. Nem tagadhatni, miszerint az igazgatás biztosabb s gyorsabb lenne, ha az igazgató s végrehajtó tisztviselők felülről neveztetnének. De ez két okból nem tanácsos. Először ez által a municipumok megsemmisülnének, s a kormány könnyen olly túlságos hatalomra vergődhetnék, miszerint csak torlaszokkal lehetne helyéről lemozdítani. Ismerjük, milly mételye a magyarnak a hivatalvágy. Ebben a ministerium csalhatlan eszközzel bírna, többséget csinálni a követi házban, kivált ha — mint most — a ministerium apróstul cseprőstül követté választathatnék. Azután másodszor a mi viszonyunk között még nem tanácsos minden kincsünket egy kártyára tenni fel, nehogy netalán megbukván a magyar kormány, vele mindenünk elveszszen. Inkább kevesebb ereje legyen a kormánynak, csak hogy bukása ne rántson mindent magával. Véleményem szerint tehát a megyerendszer képviseleti alapra fektetve, az igazgatásnak a birói eljárástól szoros elkülönözése mellett megmaradna. A közigazgatási tisztviselők, kik egy személyben birák semmi esetre nem lehetnének , választása továbbra is a képviseleti alapra fektetett municipiumoknál lenne hagyandó. Törvényszékeket, mellyek egyedül polgári ügyekben ítéljenek, városokban s nagyobb községekben helyben, a falukra nézve kerületenkint kívánnék állitatni. Tagjait a municipium által képeseknek kijelölt egyénekből a kerületben lakó választók választanák. Ezek hivatalaikat — ha csak kihágást nem követnek el, melly esetben törvényesen mozdittatnának el — élethosszig tartanák meg. A bírónak pártok felett kell állani, mi a gyakori tisztújítás mellett lehetetlen. A nyilvánoság s felelőség elegendő kezességet nyújtanak az iránt, hogy hivatalukkal büntetlenül vissza nem élnek. Azután a községi rendszert kell kifejteni, s minden olly tárgyat, melly nem országos, hanem helyi érdekű, a tözségekre bízni. Itt legnagyobb figyelmet érdemel a jegyző. Ezt szintén a municipium által képeseknek találandó egyének közöl a község által óhajtanám választatni. De több törvényes eljárás nélkül hivatalából el ne mozdíthatnék. Sajtóvétségekben s mindennemű büntető perek esküttszék fogván ítélni, egyik nevezetes biztosítéka lenn a szabadságnak. Ezek s végre a társulati szabadság, illő korlátok között gyakorolva, nem megvetendő ellenszerei lehetnének a centralisationak. Miket itt mondok, bővebben azért nem okadatoltam, mert czélja nem több, mint eszmecserét költeni. Erre aövid megpendítés is elég. éjszakamerikai egyesült státusok fele kamarájának tanácskozási szabályai. (Vége). törvényjavaslatokról. tényjavaslat (bili) vagy úgy tetetheti.. 1 V.Íme kéretik annak előadására, tett határozata következtéseiben bizottság neveztetik 'ezü esetekben egy nappal anyt, s ezen indítvány 65. Minden bilinek ’ végkép eldöntetnék, vagy ben a ka, részletet fog., előbb be kell je»^ maga bizottsághoz u. háromszor kell felolvasta Minden billek, benyújtásuk gyalás alá, ha a kamara más., mi esetben, egy bili ugyanaz na^ tik fel, ha csak a kamara különös 66. Az első felolvasás csupán közlést valaki ellenzi, az elnök e kérdést boci „Visszavettetik a bili?“ Ha semmi ellen, vagy a visszavetési kérdés tagadtóag dönt félretétetik a második felolvasásra. A 67. szem felolvastatása után, az elnök hírül adjanak, hogy a bili bizottmányhoz utasittathatik , csáttathatik harmadik felolvasásra. Ha bizottmány, fittatik , meghatározza a kamara, hogy az különös agy állandó, vagy az egész kamarából álló bizottmány ’); az utósó esetben a kamara napot tűz ki. Ha a kamara úgy akarja, hogy nagy betűkkel leirassék * 2) meghatározza a vit, vetetnek tártározza; de selnem olvastatban akarja. —ténik, s haazat alá, mi talál, a bili násod, aaráv ítbouta') Ez abban különbözik magától a kamarától, hogy benne annyiszor szólhat mindenki, a mennyiszer tetszik, s elnöke sem a rendes. — Szerk. 2) A bilieket második felolvasás után nagy betűkkel leiratja az elnök, s ezen hiteles szöveg fog szolgálni a módositványok beszúrásokra sat. — Szerk.