Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)
1853-01-01 / 1. szám
Pest/Szombat. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : fél évre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt. évnegyedre:4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadóhivatalában, Lukács László könyvnyomdájában . Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesítendők„ IS I D A P ESTI H I III. VI Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A ,,Budapesti Hírlap“ Előfizetési felhívás. Magyarországra nézve a magas kormány magyar hivatalos közlönye, bel- és külföldi irányczikkein, bécsi, londoni, párisi, berlini, konstantinápolyi eredeti érdekes, valamint belföldi kiterjedett levelezésein, a szépirodalmat és művészetet képviselő tárczáján kivül „Athenaeum“ czímű egészen s kirekesztőleg a tudományos érdeket képviselő rovattal is birand. Villany-telegrafi magántudósitásai által, minden bécsi lapokat megelőzőleg, a fontosabb napi eseményeket a leggyorsabban közlendi. Előfizetési dij: VSítéfexe félévre 10 pírt., évnegyedre % pírt 30 kr. Helyben félévre ^ pírt., évnegyedre 4 pírt. — Helyben előfizetni a lap szerkesztőségénél vagy kiadó hivatalához (Lukács László könyvnyomdájában, Országút Runewalder-ház). Vidéken előfizethetni minden s. kir. postahivatalnál. — Előfizetést gyűjtőknek 10 példányra a tizenegyedik, mint tisztelet-példány rá adatik. HIVATALOS RÉSZ. Császári nyiltparancs, 1852 december 27-től*) érvényes a birodalom egész területére, -mely által több változtatások a birodalmi törvény- és kormányban, és az országos törvény- és kormánylapok szerkezetében, valamint a törvények és rendeletek közzétételére nézve uj határozmányok rendeltetnek. Mi Első Ferelcz József," Isten kegyelméből austriai Császár, Magyar- és Csehország királya stb. Ministereink és birodalmi tanácsunk meghallgatása után, a törvények és rendeletek közzétételére nézve rendeltük, hogy 1853 jan. 1-től kezdve a birodalom egész terültetén következőhatározmányok lépjenek hatályba: 1. §. A törvények és rendeletek kötelező közzétételére ezentúl a birodalmi törvénylap és az országos kormánylapok rendelték. 2§. Minden a birodalmi törvénylapban megjelenő törvények és rendeletekre nézve jövőre a német szöveg tekintendő egyedül hitelesnek. A más országnyelvekre lefordításokat illetőleg támadó kétségek tehát mindig a német szöveg szerint megoldandók. 3. §. A birodalmi törvénylap ezentúl csak a hiteles törvénynyelven fog megjelenni. • Az országnyelvekrel fordítások az országkormánylapok által fognak közzététetni. 4. §. A birodalmi törvénylapba felveendők, és az által közzéteendők : *) A birodalmi törvénye s kormánylap 1852 december 29-kén kiadott LXXVII. darabjában 260. sz. a. foglaltatik. a) Minden nyiltparancsok és császári rendeletek ; b) minden köztudomásra kijelölt általaszerződvények más államokkal; es a nyilvános hatóságok rendszerezése és szervezésére vonatkozó határozmányok; d) azon rendeletek,amelyek a ministériumok vagy a birodalom más legfelsőbb közigazgatási hatóságai által, hatáskörükön belül, kötelező erővel, a törvények magyarázata vagy végrehajtására, valamint jogviszonyok vagy kötelességek megállapítása végett kibocsáttatnak. E törvények és rendeletek közzétételének a birodalmi törvénylap által kell történni, különbség nélkül, vajon azok a birodalom egész területére, vagy csak birodalmunk egyes koronaországára, országrészére vagy helyére nézve nyernek-e hatályt. De minden esetekben a kihirdetendő bocsátványban világosan kifejezendő, az államterület melyik kerületére bírjon hatálylyal. 5. §. A birodalmi törvénylap általi közzététel alól kivétették azon ministeri bocsátványok, melyek által iparszabadalmak adatnak,vagy átruháztatnak, meghoszabbittatnak, vagy elenyészetteknek nyilváníttatnak, és azon, habár valamelyik ministeriumtól eredő rendelkezések, melyek csak az államtulajdonnak, vagy az államkezelés alatt álló intézetek vagy vállalatoknak gazdasági üzletére, mint példárjegyzékek, a posták kimérésében vagy távirdaállomásokban, postai ostorpénzekbeni változtatásokra stb. vonatkoznak. Az ily bocsátványok közzététele a Wiener Zeitung Amtsblattjai, a koronaországok közhirdetésekre kijellölt hírlapjai, és mindazon eszközök által történendő, melyeket az ily rendelkezéseket kibocsátó hatóságok a körülmények szerint czélszerűnek látandónak (9 és 13 §§). 6. § Csak különös helybenhagyásunkkal lehet a törvénykönyvek vagy más nagyobb terjedelmű törvények közzétételérenézve, a kihirdetési vagy bevezetési nyíltparancsnak a birodalmi törvénylapba igtatására szorítkozni. Ily esetekben maga a törvény egyszerre úgy a hiteles szövegben , mint a körülmények szerint megkivántató országnyelveken, kiadandó. 7. §. Minden a birodalmi törvénylapba tartozó törvények és rendeletek törvényesen kihirdetettekül tekintendők , mihelyt azok maguk, vagy a 6 §.* eseteiben a bocsátványok,amelyekkel azok hatályba tétetnek, a birodalmi törvénylapba igtatva megjelennek. 8. §. A birodalmi törvénylapban közzétett törvények és rendeletek kötelező ereje, ha azokhoz világosan más határozmány csatolva nincs, a birodalom mindazon részeiben, melyekben azok hatálylyal bírnak, a negyvenötödik nap kezdetével azon nap lefolyása után, melyen a birodalmi törvénylap illető darabja megjelent , veszi kezdetét. *" Ennélfogva a birodalmi törvénylap minden darabján a kiadás és szétküldés napjának világosan föl kell jegyezve lenni. 9. §. Az eddigi országos törvény- és kormánylapok helyébe ezentúl egy vagy több koronaországok számára egy országkormánylap lép, mely azon koronaország politikai országhatóságának, hol kiadatik, felügyelete és vezetése alatt két elkülönízött részben fog megjelenni. Az első rész, folyó, minden év végével berekesztendő számok alatt tartalmazandja: a A birodalmi törvénylapban megjelenő törvények és rendeletek közöt (4. §) és pedig vonatkozva annak darabja, száma és kiadásnapjára mindazokat, melyek, habár csak részben, azon állam területén hatálylyal bírni rendeltetvék, melyek számára azon országkormánylap rendelve van. E törvények és rendeletek azonban az ország - kormánylapba mind az eredeti (német) szövegben , mind mindazon nyelveken a fordításban felveendő, melyek az illető államterületben használtatnak. b) A birodalmi törvénylapban foglalt többi törvények és rendeletekből a tárgy rövid jelentését, szintén vonatkozva annak darabja , száma és kiadásnapjára. A második rész, szintén saját,folyószám alatt , az illető államterületen szokásos minden nyelveken, az országhatóságok által hatáskörükben kibocsátott rendeleteket, intézkedések vagy oktatásokat közügyekben , amennyiben közzétételre valók , továbbá a ministériumok vagy a birodalom legfelsőbb közigazgatási hatóságainak azon bocsátványait is fogja közzétenni, melyeket ezek az országkormánylapokba igtatásra különösen alkalmasaknak találandónak. Az országkormánylapok ezen második részében foglalt bocsátványok azon naptól fogva tekintendők törvényesen kihirdetetteknek, melyen az országtörvénylapba beigtatva megjelennek, és kötelező erejök a tizenötödik nappal kezdődik, azon nap lefolyása után , melyen azok az országtörvénylapban megjelentek, ha más időpont világosan megállapítva nincs. 10. §. Az országfejedelmi hatóságok a birodalmi törvénylappal, valamint minden koronaországban az országtörvénylappal hivatalosan el- Uj év. Legújabb ALBUM 365 lappal. Nyomatik, ebben az esztendőben. Megjelent jan. 1-jén 1853. Ára — ingyen, különben tetszés szerint sok pénzbe is kerülhet. Ezen albumnak más földi társai felett egyik legközelebbi előnye az, hogy azon napra, melyre hirdetik, pontosan megjelenik. Ezen a talán olvasott albumnak örökös szerkesztőjén kívül segédszerkesztői: a sors és a gondviselés. Munkatársaiknak koszorúja nagyobb mint bármely magyar lapé, dolgozik ebben,ki vevén azokat, kiknek módjuk vanlábukat lógázni. Aranytól kezdve az egész világ, de főkép az arany, mely bár nem a legtermékenyebb, mindazáltal a legtöbb oldalú szerző a világon : ez hit-, fény- és dicsőség-szerző , házasság-szerző, békeszerző, viszály-szerző stb. Olvasóköre ez albumnak képzelhetni mily nagy, miután minden ember ingyen jut hozzá; van azonban oly kiadás, melynek folytatását az ember pénzért sem veheti meg, s ezen folytatás az, mely az embernek már halála után jelenik meg. Az idő nagy könyvéből ismét át van olvasva egy háromszázhatvanhat lapos kötet derült és szomorú történeteivel, s a mai napon egy új kötet első lapjára fordítunk, melyen túl a többit, mint a Sybilla könyveket, a jövő titokzatának lánczai tartják lekötve. Az idő, nagy könyvének évenkint megjelenő kötetei megannyi albumok, melyeket egy vak könyvárus — a sors, egyiknek selyem-, a másiknak közönséges kemény kötésben osztogat, úgy örülünk neki, midőn kézhez vesszük, s várakozásunkat ritkán elégiti ki, kiváltkép azokat, kik nem elég türelemmel olvassák keresztül. A tartalmasság ellen soha sem lehet panasz, mert ez albumok szerkesztője gondoskodik róla, hogy minden kötetnek kijusson a magáé; vígjáték és dráma vegyest jelennek meg azokban. Költemény minél kevesebb, de annál több tanulságos, reális becsű valóság. Oly olvasó egy sem találkozik, kit a háromszázhatvanöt lap közöl legalább egynéhány ki ne elégítene , egy kis vigasz, egy kis örömpercz minden lapon találkozik, s azok is, kik a „mus“ és „enyészet“ antiquariusának örömest adják oda végig lapozott albumaikat, nagy vágygyal kapnak az uj kötet után. E részben igen furcsák az emberek, sietnek olvasni, hogy új kötethez jussanak, pedig mennél többet gyűjtöttek össze könyvtárukba, annál inkább reményihetik, hogy nem sokára kifogynak az olvasmányból, s mire 70—80 ily évi füzet birtokába jutottak, rettenetesen meggörbülnek, de nem is csoda, miután az egész kötetcsomagot hátukon kénytelenek hordani. Az emberek az emberkéz alkotta albumokat oly gonddal élvezik, kritizálják , rostálják, pedig nem hiszem, hogy oly figyelemreméltók lennének, s hogy annyit lehetne belőlük tanulni, mint a történetté realizálódó idő évkönyveiből. Mert ha igen, az örök szerkesztő odafent, bizonyára nem tartaná szükségesnek, hogy olvasóinak , egy vagy más czikket annyiszor ismételjen. Így történt, hogy sokan a sorok közöl akarják azt kiolvasni, mi, ha egy kis időt vennének maguknak az előbbi kötetekre,forgatni, már nagy betűkkel meg volt írva. Csakhogy az emberek keveset tanulnak könyv nélkül, pedig az emlékezetből gyakran igen becses jóstudományt lehetne szerezni, a múlt tanulságaiból üdvös számításokat a jövőre. A világhistóriai kritika igen messze vezetvén, azért csak a legközelebbi múltnak almanachjait fogom egy pár észrevétellel ismertetni. Almanachoknak nevezem, mert ezeknek lapjai nem albumok többé : tényekkel vannak beírva. Az ezernyolczszáz negyvennyolcz és negyvenkilenczediki almanachok Marsnak voltak dedikálva. Veres lapjaikat igen sok gyászbetűi borító, s a legtöbb sajtóhibával bővelkedtek. Az örök szerkesztő , ki az írókat szabad akaratj okra hagyva, csak utólagos censurát gyakorol s különben minden műre nézve átalános sajtószabadságot enged mindenkinek , később önműveikből megtanitá a szerzőket, hogy e’kötetekben sok részmunka látott napvilágot, s hogy az elhamarkodás rendesen káros következményeket szokott szülni. Különösen ama nagy csataregénynél, melynek írásakor patakként folyt a tinta, sem a jellemekre, sem a cselekmény kimenetelére nem fordíttatott elég figyelem; mélyebben látó kritikusok azt mondják , hogy az egész mű alapjában el volt hibázva. És valójában megfeszített erőre és józan fontoló észre van szükség, hogy azon életbevágó hibák helyrehozathassanak. Az ezernyolczszázötven -,és ötvenegyediki almanachokban már kötöttebb nyelvű, és gondosabban átvizsgált művek láttak napvilágot. Ezekben leginkább komoly hangulat uralkodott, mint a múlt feletti bánaté. A főczikkek czimei megváltoztak. Azonban az életrevalóság itt is szabad tért nyert, magát kitüntetni. S ha volt is bennük egypár fellengős ábrándversezet „Hangok a múlthoz“ és „Remény“ czim alatt, melyek ideálisan üresek valának, s ha volt is bennük egy pár elhibázott munka, mindazáltal bármely színezetű olvasó sem mondhatja e köteteket egészen olyanoknak, melyekből valami jót ne olvasott volna. Az ezernyolczszázötvenkettediki almanachot épen most tettük le kezünkből. Mint a két előbbi, ez is fehér selyemkötésben jelent meg, s a harczias vignettek erről is elmaradtak, mint a két előbbiről, mi a benne napvilágot látott művekre nézve igen hasznos volt, miután’ irffer arma silent musae !,. . . A kemény kötés lágyabbal váltatott fel. Az almanach e folyamatában reánk nézve kitünően nevezetes egy felséges utazási czikk, melyből nemzetünknek Fejedelme iránti őszinte hódolatát s a kölcsönös bizalom erősbödését mindenki kiolvashatja. Ugyane folyamatban van még egy másik érdekes utazási czikk, mely körút azonban leginkább egy ragyogó diadém elnyerhetéséért történt; különben a históriában rendesen sikere szerint mérik az eseményeket, s ilyeténkép Kronos, napiásza ezt is méltán sorolhatta a fontosabbak közé. III. Napóleon nagybátyja, ki maga egy nagy tragediája e századnak, nem szerette Shakspeart, s unokaöcscse is antagonistája Hamletre szaivainak: The time is out of joint, — cursed spite I That over I was born to set it right I Napoleon, Isten kegyelméből s a nép akaratából, Francziaország császárja. Kívánjuk neki, hogy védangyalai senatusában az „Isten kegyelme“ erélyes és kitartó conservativ pártot alkosson a változékony „népakarat“ oppositiója ellen. Napoleon a békének fentartását vallotta, s mi a szótartást illeti, őt tökéletesnek hiszszük, miután a Harmadik Napoleon is a deák azt mondja: „omne trinum perfectum.“ Az ígért békét illetőleg sokan kétségeskednek, egyébiránt e kétségek eddig még nem nyugszanak erősebb alapon azon életnél, hogy Napoleon, mivel házasodni óhajt, háborút kíván! . . . De tegyük le ez almanachot is, melynek még tegnap kelendő lapjai felett már a múlandóság szelleme lebeg. Saturnus Sylvester éjszakáján vacsorára ismét elnyelte egy gyermekét, s a gyermek lelke egy új hajnal képében szállt fel az égre. Saturnus futárja a mozgékony I. Január már ajtónkon kopog, hozva az idő nagy könyvéből egy új folyamatot, az 1853-as albumot. Album ez a szó teljes értelmében, mert ki tudná előre, mi minden lesz lapjaira írva; megríkat-e vagy megnevettet? végig fogjuk-e olvasni? Mindnyájan bizonyosan nem! . . . Annak daczára, hogy az elsőn kívül, többi lapjai még nincsenek felmetszve, némely bírálók példájára, írhatnánk róla kritikát, de majd úgy járnánk, mint a kalendárium-csináló, ki midőn napfényt jósol, leggyakrabban rosz idő következik, vagy fordítva. Azért hát mielőtt ítélnénk, vessük fel egyenkint új albumunk lapjait,, olvassuk ügyesen, figyelemmel, hogy egy lap se legyen — in qua linea ducta supersit. Óhajtjuk egyébiránt, hogy legyen ez 1853-as album az öröm piros bársonyába kötve, legyen minden lapja megaranyozva és mocsoktalan , legyen tartalma gazdag, áldást hozó, kedvre derítő, legyen bőven ellátva a szerencse rendkívüli mű mellékleteivel, nyomása ellen ne legyen senkinek panasza, legyen benne arany betűkkel: a haza boldogsága! 1. A Január 1-én 1853.—