Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)

1853-01-01 / 1. szám

Pest/Szombat. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : f­é­l é­v­r­e: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: fél­évre: 8 frt. évnegyed­re:4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó­­hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában . Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben, vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­sítendő­k„ IS I D A P ESTI H I III. VI­ Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A ,,Budapesti Hírlap“ Előfizetési felhívás. Magyarországra nézve a magas kormány magyar hivatalos közlönye, bel- és külföldi irányczikkein, bécsi, londoni, párisi, berlini, konstantinápolyi eredeti érdekes, valamint belföldi kiterjedett levelezésein, a szépirodalmat és művészetet kép­viselő tárczáján kivül „Athenaeum“ czímű egészen s kirekesztőleg a tudományos érdeket képviselő rovattal is birand. Villany-telegrafi magán­­tudósitásai által, minden bécsi lapokat megelőzőleg, a fontosabb napi eseményeket a leggyorsabban közlendi. Előfizetési dij: VSítéfexe félévre 10 pírt., évnegyedre % pírt 30 kr. Helyben félévre ^ pírt., évnegyedre 4­ pírt. — Helyben előfizetni a lap szerkesztőségénél vagy kiadó hivatalához (Luk­ács László könyvnyomdájában, Országút Runewalder-ház). Vidéken előfizethetni minden s. kir. postahivatalnál. — Előfizetést gyűjtőknek 10 példányra a tizenegyedik, mint tisztelet-példány rá adatik. HIVATALOS RÉSZ. Császári nyiltparancs, 1852 december 27-től*) érvényes a birodalom egész területére, -m­ely ál­tal több változtatások a birodalmi törvény- és kormán­yban, és az országos törvény- és kormány­­lapok­ szerkezetében, valamint a törvények és rendeletek közzétételére nézve uj határozmányok rendeltetnek. Mi Első Ferel­cz­ József," Isten kegyelmé­ből austriai Császár, Magyar- és Csehország kirá­lya stb. Ministereink és birodalmi tanácsunk meghall­gatása után, a törvények és rendeletek közzététel­­ére nézve rendeltük, hogy 1853 jan. 1-től kezd­ve a birodalom egész terültetén következő­­hatá­rozmányok lépjenek hatályba: 1. §. A törvények és rendeletek kötelező köz­zétételére ezentúl a birodalmi törvénylap és az országos kormánylapok rendelték. 2­§. Minden a birodalmi törvénylapban meg­jelenő törvények és rendeletekre nézve jövőre a­ német szöveg tekintendő egyedül hitelesnek. A más országny­elvek­re lefordításokat illető­leg támadó kétségek tehát mindig a német szöveg szerint megoldandók. 3. §. A birodalmi törvénylap ezentúl csak a hiteles törvénynyelven fog megjelenni. • Az országny­el­vek­rel fordítások az országkor­­m­ánylapok által fognak közzététetni. 4. §. A birodalmi törvénylapba felveendők, és az által közzéteendők : *) A birodalmi törvénye s kormánylap 185­2 de­cember 29-kén kiadott LXXVII. darabjában 260. sz. a. foglaltatik. a) Minden nyiltparancsok és császári rende­letek ; b) minden köztudomásra kijelölt általaszer­­ződvények más államokkal; es a nyilvános hatóságok rendszerezése és szervezésére vonatkozó határozmányok; d) azon rendeletek,a­melyek a ministériumok vagy a birodalom más legfelsőbb közigazgatási hatóságai által, hatáskörükön belül, kötelező erő­vel, a törvények magyarázata vagy végrehajtásá­ra, valamint jogviszonyok vagy kötelességek meg­állapítása végett kibocsáttatnak. E törvények­ és rendeletek közzétételének a birodalmi törvénylap által kell történni, különb­ség nélkül, va­jon azok a birodalom egész terü­letére, vagy csak birodalmunk egyes koronaor­szágára, országrészére vagy helyére nézve nyer­nek-e hatályt. De minden esetekben a kihirdetendő bocsát­­­ványban világosan kifejezendő, az államterület melyik kerületére bírjon hatálylyal. 5. §. A birodalmi törvénylap általi közzété­tel alól kivétették azon ministeri bocsátványok, melyek által iparszabadalmak adatnak,vagy átru­­háztatnak, meghoszabbittatnak, vagy elenyészet­teknek nyilváníttatnak, és azon, habár valamelyik ministeriumtól eredő rendelkezések, melyek csak az á­llamtulajdonnak,­ vagy az államkezelés alatt álló intézetek vagy vállalatoknak gazdasági üzle­tére, mint péld­­árjegyzékek, a posták kimérésé­ben vagy távirdaállomásokban, postai ostorpén­­zekbeni változtatásokra stb. vonatkoznak. Az ily bocsátványok közzététele a Wiener Zeitung Amts­­blattjai, a koronaországok közhirdetésekre kijel­­lölt hírlapjai, és mindazon eszközök által törté­nendő, melyeket az ily rendelkezéseket kibocsátó hatóságok a körülmények szerint czélszerűnek látandónak (9 és 13 §§). 6. § Csak különös helybenhagyásunkkal le­het a törvénykönyvek vagy más nagyobb terje­delmű törvények közzétételére­­nézve, a kihirde­tési­ vagy bevezetési nyíltparancsnak a birodalmi törvénylapba igtatására szorítkozni. Ily esetekben maga a törvény egyszerre úgy a hiteles szövegben , mint a körülmények szerint megkivántató országnyelveken, kiadandó. 7. §. Minden a birodalmi törvénylapba tar­tozó törvények és rendeletek törvényesen kihir­detettekül tekintendők , mihelyt azok maguk, vagy a 6 §.* eseteiben a bocsátványok,amelyekkel azok hatályba tétetnek, a birodalmi törvénylapba igtatva megjelennek. 8. §. A birodalmi törvénylapban közzétett törvények és rendeletek kötelező ereje, ha azok­hoz világosan más határozmány csatolva nincs, a birodalom mindazon részeiben, melyekben azok hatálylyal bírnak, a negyvenötödik nap kezdeté­vel azon nap lefolyása után, melyen a birodalmi törvénylap illető darabja megjelent , veszi kez­detét. *­­" Ennélfogva a birodalmi törvénylap minden darabján a kiadás és szétküldés napjának világo­san föl kell jegyezve lenni. 9. §. Az eddigi országos törvény- és kor­­mánylapok helyébe ezentúl egy vagy több koro­naországok számára egy országkormánylap lép, mely azon koronaország politikai országhatóságá­nak, hol kiadatik­, felügyelete és vezetése alatt két elkülönízött részben fog megjelenni. Az első rész, folyó, minden év végével be­rekesztendő számok alatt tartalmazandja: a­ A birodalmi törvénylapban megjelenő tör­vények és rendeletek közöt (4. §) és pedig vo­natkozva annak darabja, száma és kiadásnapjára mindazokat, melyek, habár csak részben, azon ál­lam területén hatálylyal bírni rendeltetvék, me­lyek számára azon országkormánylap rendelve van. E törvények és rendeletek azonban az ország - kormánylapba mind az eredeti (német) szöveg­ben , mind mindazon nyelveken a fordításban fel­veendő, melyek az illető államterületben használ­tatnak. b) A birodalmi törvénylapban foglalt többi törvények és rendeletekből a tárgy rövid jelenté­sét, szintén vonatkozva annak darabja , száma és kiadásnapjára. A második rész, szintén saját,­­folyó­szám alatt , az illető államterületen szokásos minden nyelveken, az országhatóságok által hatáskörük­ben kibocsátott rendeleteket, intézkedések vagy oktatásokat közügyekben , a­mennyiben közzété­telre valók , továbbá a ministériumok vagy a bi­rodalom legfelsőbb közigazgatási hatóságainak a­­zon bocsátványait is fogja közzétenni, melyeket ezek az országkormánylapokba igtatásra külö­nösen alkalmasaknak találandónak. Az országkormánylapok ezen második ré­szében foglalt bocsátványok azon naptól fogva tekintendők törvényesen kihirdetetteknek, melyen az országtörvénylapba beigtatva megjelennek, és kötelező erejök a tizenötödik nappal kezdődik, a­­zon nap lefolyása után , melyen azok az ország­­törvénylapb­an megjelentek, ha más időpont vi­lágosan megállapítva nincs. 10. §. Az országfejedelmi hatóságok a biro­dalmi törvénylappal, valamint minden koronaor­szágban az országtörvénylappal hivatalosan el- Uj­­ év. Legújabb ALBUM 365 lappal. Nyomatik, ebben az esz­tendőben. Megjelent jan. 1-jén 1853. Ára — ingyen, különben tetszés szerint sok pénzbe is kerülhet. Ezen albumnak más földi társai felett egyik legközelebbi előnye az, hogy azon napra, melyre hirdetik, pontosan megjelenik. Ezen a talán olvasott albumnak örökös szer­kesztőjén kívül segédszerkesztői: a sors és a gond­viselés. Munkatársaiknak koszorúja nagyobb mint bármely magyar lapé, dolgozik ebben,­­ki ve­vén azokat, kiknek módjuk van­­lábukat lógázni. Aranytól kezdve az egész világ, de főkép az arany, mely bár nem a legtermékenyebb, mind­­azáltal a legtöbb oldalú szerző a világon : ez hit-, fény- és dicsőség-szerző , házasság-szerző, béke­szerző, viszály-szerző stb. Olvasóköre ez albumnak képzelhetni mily nagy, miután minden ember ingyen jut hozzá; van azonban oly kiadás, melynek folytatását az ember pénzért sem veheti meg, s ezen folytatás az, mely az embernek már halála után jelenik meg. Az idő nagy könyvéből ismét át van olvasva egy háromszázhatvanhat lapos kötet de­rült és szomorú­ történeteivel,­ s a mai napon egy új kötet első lapjára fordítunk, melyen túl a töb­bit,­ mint a Sybilla könyveket, a jövő titokzatának lánczai tartják lekötve. Az idő, nagy könyvének évenkint megjelenő kötetei megannyi albumok, melyeket egy vak könyvárus — a s­o­r­s, egyiknek selyem-, a má­siknak közönséges kemény kötésben osztogat, úgy örülü­nk neki, midőn kézhez vesszük, s vá­rakozásunkat ritkán elégiti ki, kiváltkép azokat, kik nem elég türelemmel olvassák keresztül. A tartalmasság ellen soha sem lehet panasz, mert ez albumok szerkesztője gondoskodik róla, hogy minden kötetnek kijusson a magáé; vígjáték és dráma vegyest jelennek meg azokban. Köl­temény minél kevesebb, de annál több tanulsá­gos, reális becsű­ valóság. Oly olvasó egy sem találkozik, kit a háromszázhatvanöt lap közöl legalább egynéhány ki ne elégítene , egy kis vi­gasz, egy kis­ örömpercz minden lapon találkozik, s azok is, kik a „mus“ és „enyészet“ anti­­quariusának örömest adják oda végig lapozott al­bumaikat, nagy vágygyal kapnak az uj kötet után. E részben igen furcsák az emberek, sietnek ol­vasni, hogy új kötethez jussanak, pedig mennél többet gyűjtöttek össze könyvtárukba, annál in­kább reményihetik, hogy nem sokára k­i­fo­gy­­nak az olvasmányból, s mire 70—80 ily évi füzet birtokába jutottak, rettenetesen meg­görbülnek, de nem is csoda, miután az egész kö­tet­csomagot hátukon kénytelenek hordani. Az emberek az emberkéz alkotta albumokat oly gonddal élvezik, kritizálják , rostálják, pedig nem hiszem, hogy oly figyelemreméltók lennének, s hogy annyit lehetne belőlük tanulni, mint a tör­ténetté realizálódó idő évkönyveiből. Mert ha igen, az örök szerkesztő odafent, bizonyára nem tar­taná szükségesnek, hogy olvasóinak , egy vagy más czikket annyiszor ismételjen. Így történt, hogy sokan a sorok közöl akarják azt kiolvasni, mi, ha egy kis időt vennének maguknak az előbbi kötetekre,forgatni, már nagy betűkkel meg volt írva. Csak­hogy az emberek keveset tanulnak könyv nélkü­l, pedig az emlékezetből gyak­ran igen becses jóstudományt lehetne szerezni, a múlt tanulságaiból üdvös számításokat a jövőre. A világhistóriai kritika igen messze vezetvén, azért csak a legközelebbi múltnak almanachjait fogom egy pár észrevétellel ismertetni. Almanachoknak nevezem, mert ezeknek lap­jai nem albumok többé : tényekkel vannak beírva. Az ezernyolczszáz negyvennyolcz és negy­­venkilenczediki almanachok Marsnak voltak dedikálva. Veres lapjaikat igen sok gyászbetűi bo­­rító, s a legtöbb sajtóhibával bővelkedtek. Az örök­­ szerkesztő , ki az írókat szabad akaratj okra hagyva, csak utólagos censurát gyakorol s különben minden műre nézve átalános sajtósza­badságot enged mindenkinek , később önműveik­ből megtanitá a szerzőket, hogy e’kötetekben sok rész­munka látott napvilágot, s hogy az elhamar­kodás rendesen káros következményeket szokott­­ szülni. Különösen ama nagy csataregénynél, mely­nek írásakor patakként folyt­­ a tinta, sem a jel­lemekre, sem a cselek­mény kimenetelére nem fordíttatott elég figyelem; mélyebben látó kritikusok azt mondják , hogy az egész mű alap­jában el volt hibázva. És valójában megfeszített erőre és józan fontoló észre van szükség, hogy azon életbevágó hibák helyrehozathassanak. Az ezernyolczszáz­ötven -,és ötvenegyediki almanachokban már kötöttebb nyelvű, és gondo­sabban átvizsgált művek láttak napvilágot. Ezek­ben leginkább komoly hangulat uralkodott, mint a múlt feletti bánaté. A főczikkek czimei megvál­toztak. Azonban az életrevalóság itt is szabad tért nyert, magát kitüntetni. S ha volt is bennük egy­­pár fellengős ábrándversezet „Hangok a múlt­­h­o­z“ és „Remény“ czim alatt, melyek ideáli­san üresek valának, s ha volt is bennük egy pár elhibázott munka, mindazáltal bármely szí­nezetű olvasó sem mondhatja e köteteket egészen olyanoknak, melyekből valami jót ne olvasott volna. Az ezernyolczszáz­ötvenkettediki almanachot épen most tettük le kezünkből. Mint a két előbbi, ez is fehér selyem­­kötésben jelent meg, s a har­­czias vignettek erről is elmaradtak, mint a két e­­lőbbiről, mi a benne­ napvilágot látott művekre nézve igen hasznos volt, miután’ irffer arma silent musae !,. . . A­ kemény kötés lágyabbal váltatott fel. Az almanach e folyamatában reánk nézve ki­tünően nevezetes egy felséges utazási czikk, melyből nemzetünknek Fejedelme iránti őszinte hódolatát s a kölcsönös bizalom e­­rősbödését mindenki kiolvashatja. Ugyane folyamatban van még egy másik ér­dekes utazási czikk, mely körút azonban legin­kább egy ragyogó diadém elnyerhetéséért tör­tént; különben a históriában rendesen sikere sze­rint mérik az eseményeket, s ilyeténkép Kronos, napiásza ezt is méltán sorolhatta a fontosabbak közé. III. Napóleon nagybátyja, ki maga egy nagy trag­ediája e századnak, nem szerette Shakspeart, s unokaöcscse is antagonistája Hamlet­r­e sza­­i­vainak: The time is out of joint, — cursed spite I That over I was born to set it right I Napoleon, Isten kegyelméből s a nép akara­tából, Francziaország császárja. Kívánjuk neki, hogy védangyalai senatusában az „Isten kegyel­me“ erélyes és kitartó conservativ pártot alkosson a változékony „népakarat“ oppositiója ellen. Napoleon a békének fentartását vallotta, s mi a szótartást illeti, őt tökéletesnek hiszszük, miután a Harmadik Napoleon i­s a deák azt mond­ja: „omne trinum perfectum.“ Az ígért békét ille­tőleg sokan kétségeskednek, egyébiránt e kétsé­gek eddig még nem nyugszanak erősebb alapon azon életnél, hogy Napoleon, mivel házasodni óhajt, háborút kíván! . . . De tegyük le ez almanachot is, melynek még tegnap kelendő lapjai felett már a múlandóság szelleme lebeg. Saturnus Sylvester éjszakáján vacsorára is­mét elnyelte egy gyermekét, s a gyermek lelke egy új hajnal képében szállt fel az égre. Saturnus futárja a mozgékony I. Január már ajtónkon kopog, hozva az idő nagy könyvéből egy új folyamatot, az 1853-as albumot. Alb­um ez a szó teljes értelmében, mert ki tudná előre, mi minden lesz lapjaira írva; megríkat-e vagy megnevettet? végig fogjuk-e olvasni? Mindnyá­jan bizonyosan nem! . . . Annak daczára, hogy az elsőn kívül, többi lapjai még nincsenek fel­­metszve, némely bírálók példájára, írhatnánk róla kritikát, de majd úgy járnánk, mint a kalendá­rium-csináló, ki midőn napfényt jósol, leggyak­rabban rosz idő következik, vagy fordítva. Azért hát mielőtt ítélnénk, vessük fel egyenkint új al­bumunk lapjait,, olvassuk ügyesen, figyelemmel, hogy egy lap se legyen — in qua linea ducta su­­persit. Óhajtjuk egyébiránt, hogy legyen ez 1853-as album az öröm piros bársonyába kötve, legyen minden lapja megaranyozva­ és mocsoktalan , le­gyen tartalma gazdag, áldást hozó, kedvre derítő, legyen bőven ellátva a szerencse rendkívüli mű mellékleteivel, nyomása ellen ne legyen sen­kinek panasza, legyen benne arany betűkkel: a haza boldogsága! 1. A Január 1-én 1853.—

Next