Budapesti Hírlap, 1853. április (78-103. szám)

1853-04-01 / 78. szám

Pest, Péntek, Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek Utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. *0 kr. Helyben: fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda van: Ország­ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben , vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­­sitendők. A „Budapesti Hírlap44 a kormány magyar hivatalos­ közlönyére az előfizetés vi­dékre félévre 10 pfrt., évne­gyedre 5 pft 30 kr. Helyben félévre 5 pfrt., évnegyedre z1­ pft Előfizethetni helyben a lap kiadó­­hivatalában, vagy a szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. A t. sz. közönség tisztelettel fi­gyelmeztetik, az előfizetési megren­delés mielőbbi megtételére, hogy a a kiadóhivatal teljes számú példá­nyokkal szolgálhasson. HIVATALOS RÉSZ. 1853-diki január 26-kán kelt császári nyiltpa­­rancs , mely által a cs. kir. polgári és katonai letéthivataloknál f­eltételi illetéket (számlábért, letéti dijt) tárgyazó eddigi szabályok helyébe uj törvényes határozatok rendeltetnek. (Folytatása és vége.) VI. Illeték mértéke. a) Érték és tartam szerint. 9. §. Az illeték a tárgy értéke s egyszersmind az eltétel tartama szerint az érték minden forint­jától tesz: a) pénz és ékszerekért 1 évigleni eltételi tartamnál........................................ V* 1 éven túl 5 évig 5 )) I! ^ » 10 „ ,, 15 „ 1® » ‹‹ ® . A gyámság és gondnokság alatt levők számá­ra azonban az illeték­­ krajczáron túl soha nem szabatik ki. ¥‹ 3/m i — i V» b) Oly papirosokért, melyek forgalom tár­gyát képezik, az illetéknek fele fizetendő. Az értéköszveg azon része, mely egy forint törtrészeiből áll, az illetékkiszabásnál nem számí­tandó föl. Az illeték s­i kron aluli törtrészei nem sze­detnek be... ( b) A tartam szerint egyedül. 10. §. A csupán az eltétel tartama szerint fi­zetendő illeték tesz: I. Jogi okmányokért (az 1850-ki február 9-én és augustus 2-kán kelt törvény 3. sz. (1. §.) 5 évigleni eltételi tartamnál — 15 krt. &éven túl 10 évig ... — 30 ,, 10' h1 » d5 ■ . . . 45 ,, 45'.. b ' • 1 ft. „ azonban azon korlátozással, hogy az eltételi ille­ték, ha az okmány az 1850-ki február 9-kén és augustus 2-kán kelt törvény szerint illeték alá van vetve, az említett törvényben arra nézve meg­határozott bélyeg és illetéköszvegnél nagyobb öszveget soha ne képezzen. Ezen illeték minden ilyes okmányért, ha u­­gyanazon letételi szám alatt több ilyetén okmány létetett volna is el, megfizetendő. Pusztán azon okmányok vagy mellékletek, melyek az ilyes jo­gi okmányokhoz tartozó részeket képezik, mente­sek az illetéktől még azon esetben is, ha külön­böző letételi számok alatt térettek el. II. Az I. alatt említett okmányokhoz nem tar­tozó minden egyéb irományok és okmányokért fi­zetendő illeték tész: 5 éviglenf­eltételi tartamnál '6 krt. 5 éven túl 10 évig ... 12 ,, IQ. . m j³ , 1 ® (5 ' - ♦: • 18 )» 15 ,, „ .... . . 24 „ Ezen esetben az illeték, még akkor is pusz­tán az egyszerű öszvegben szedetik be, ha a több, egy letételi szám alatt eltett irományok vagy ok­mányok egyszerre adatnak ki. Ha a kiadandó ok­mányok vagy irományok különböző letételi szá­mok alatt tétettek el, vagy az egy szám alatt el­tett tárgyak különböző időkben adatnak ki, úgy az első esetben az illeték a letéti számok szerint, a második esetben pedig annyiszor szedetik be ,a­hány kiadások történnek. c) Ha a kiadás az illeték mindkét nemének tár­gyait foglalja magában. 11. §. Ha oly tárgyak, melyektől az illeték a 9. § szerint fizetendő, az illeték alá pusztán az el­tételi tartam szerint vetett más tárgyakkal egy­szerre adatnak ki, úgy az utóbb említett okmá­­nyokérti illeték különösen csak akkor szabatik ki, ha azok eltétele a többi kiadott tárgyakkal nem egy ezve történt. VII. Az illeték lejártának időpontja. 12. §. Az eltételi illeték csak a letétemény kiadásánál fizetendő le. Ha azonban valamely el­tett tárgy azon föltétel alatt adatik ki, hogy a he­lyett valamely más, hasonló illetékkiszabás alá ve­tett tárgy, azonban csekélyebb öszvegben, avagy valamely csekélyebb illetékosztályba tartozó tárgy újra eltétessék, úgy már a föltételezett kiadásnál az eltétel tartamának figyelembe vételével az első esetben az illeték azon öszvegtől, a­mennyivel ke­vesebb tétetett vagy teendő ismét le, a második esetben az illetékek azon különbsége fizetendő le, a mely keletkezik, ha a kiadott és újra eltett tárgy­ért járó illetékek az eltétel kezdetétől az elsőbb­nek kiadásáig fölszámittatnak s egybehasonlit­­tatnak. VIII. Azon szmély, mely által az ille­ték fiz­ete­n­dő. 13. §. Az illeték lefizetéséve a kötelezettség a­­zon felet illeti, melynek az eltett tárgy kiadatik, tekintet nélkül arra, várjon ezen felet a letevő vagy valamely más személy irányában a kárpót­lási igény illeti-e vagy sem. Az illetékérti kezesség. 14. §. Az eltételi illeték az eltett tárgyat ter­heli, és magánjogi czimekből ezen tárgy iránt ere­dő minden követelések előtt elsőbbséggel bír. Az illeték lefizetése előtt az eltett tárgyat kiadni nem szabad. Ez alóli kivétel csak a vezető járási pénz­ügyi hatóság által, az illeték kellő biztosítása mellett engedtethetik meg. X. Az illetéknek helytelen kiszabás miatti viszszafizetése. 15. §. A­mennyiben valakitől az illeték sza­bályellenesen, vagy a szabályszerű öszvegnél na­gyobb öszvegben szedetett volna be, az illetékte­lenül fizetett öszveg viszszafizetése a történt fize­tés utáni egy évi időszak alatt követeltethetik. XI. A panaszt­ámasztás módja. 16. §. A­ki magát az eltételi illeték kiszabá­sa által terhelve véli, az elleni panaszát a járási pénzügyi hatóságnál, és további folyamodás út­ján az országos pénzügyi hatóságnál s a cs. k. pénzügyi minisztériumnál benyújthatja. A járási vagy országos pénzügyi hatóság határozata ellen intézendő folyamodás, a kihirdetés napjától szá­mítandó tizennégy nap alatt benyújtandó. Bírói eljárásnak sem azon kérdés iránt, várjon illeték fizetendő-e vagy sem, sem annak kiszabása iránt, nincs helye. XII. Átmeneti határozatok. 17. §. Az ezen törvény szerint számítandó eltételi tartam kezdetéül, azon letéteményeknél, melyek azelőtt oly, nem országfejedelmi bíróságok őrizete alatt léteztek, melyek eltételi illeték be­szedésére jogosítva nem voltak, azon időpont te­kintendő, melyben a letétemények az erre rendelt cs. k. hivatalok vagy pénztárak által átvétettek vagy még átvétetni fognak. 18. §. Ha pedig a letétemények már azelőtt országfejedelmi, vagy oly nem országfejedelmi bíróságoknál léteztek, melyek letéteményeitől számlabér volt fizetendő, úgy az eltétel tartama annak eredeti kezdetétől számítatik ugyan, azon­ban az eltételi illeték ezen törvény szerint csak akkor szedetik be, ha ez a kötelezettre nézve az előbbi szabálynál kedvezőbb, és a kiadás az ezen törvény hatályba lépte utáni első öt évnél később nem történik. Ezen időszak után az illetékfölszá­­mításnak mindig ezen törvény szerint kell tör­ténnie. 19. §. Ezen törvény határozatainak végre­hajtásával pénzügyi miniszerünk s az igazságügyi miniszer bizvák meg. Kelt császári fő- és székvárosunkban Bécs­­ben ezernyolczszáz öt­ven harmadik évi január hu­­szonhatodikán, uralkodásunk ötödik évében. Ferencz József, s. k. (PH) Gr. Bud­ - Schauenstein. Cser­éh. Krauss. Baumgartner. Legfelsőbb rendeletre: Kan­son net. 1848 és 49-ben fegyveres csapatoknak Lombar­diába és Badenbe bemenetele által a népjogot Austria és a német szövetség ellenében a leg­vakmerőbben megsértő, Tessinben megígérték, és úgy látszott, hogy rendet akarnak csinálni. Az utóbbi események mutaták, mennyi komoly szándék volt ez ígéretben. E tények most nem fognak feledésben maradni. A forradalmi párt Tessin kantonban, hívei száma és az egész ország általános politikai irá­nyánál fogva, tagadhatlanul biz fentartási erővel. A propaganda, míg csak lehet, e kantont mun­kássága kedvencz földjéül tekintendő. A kanton­beliek Lombardiában részint forradalmi ügynö­kök voltak, azon nagy transito által, mely Olasz­országból a schweizi hegyi utakon át Európa minden részeibe vonul, különösen Tessin és Mi­lano közt igen élénk kereskedelmi forgalom lé­tezik, mely eszközül szolgált egy csaknem lelep­­lezhetlen és megfoghatlan forradalmi közleke­désre. Ez a tényállás, melyből könnyű a követ­keztetés. Egyébiránt Tessin kanton alkotmánya a töb­bi kantonokéhoz igen hasonló. Törvényhozó ha­tóság a nagytanács, mely, minden 4 évben újra választatik és 114 tagból áll. De a kilépők újra választhatók. A választójog elég korlátlan, de gyakorlatban és a választási terrorizmus miatt csak a radikál párt gyakorolja azt. Ennélfogva a nagytanácsban, kevés kivétellel, csak egy válasz­tott egyének ülnek. A papnöveldék és kolosto­rok eltörlése által, melyek oly nagy és becses be­folyással voltak a nép erkölcsi magatartására, az országba irányzott forradalmi árnak egy szilárd védgátját szándékoznak lerontani. Az állam­tanács, vagy kormány 9 tagból áll, kik közöl egy­­­harmad minden évben kilép, s egy évig meg nem választható. A nagytanács által választatik. — A nemzeti tanácsba Tessin kanton 6, a rendi ta­nács 2 képviselőt küld. A szövetségtanácsban Tessinből Franscini ül. (W. Z.) Tessin kantonból. Tessin kanton hajdan jobbágyfölde volt Úri, Schwyz, Unterwalden és Luzern városoknak, és csak 1815-ben vézetett fel az önálló schweizi kantonok közé. Népessége 100—115 000 olasz, legnagyobb része a hegyek közti völgyekben la­kik , melyek különböző irányban elnyúlnak , és legtöbbnyire a Langensee és luganoi tavakra nyílnak; leginkább marhatenyésztésből élnek, a­­zon vidékeken pedig, hol a két nagy hegyi or­szágutak a sz. Gotthárdon és Bernhardon elvo­nulnak , valamint a nagyobb helységek és váro­sokban kereskedés, áru- és személy­szállításból. 1830-ig a kanton conservativ irányú volt és mondhatni, hogy ez a nép nagy többségének ér­zületével öszhangzott. Ebből magyarázható, mi­ért hogy a carbonaria, mely a harmadik évtized­ben forradalmi hálóját Felső-Olaszország nagy részére kiterjesztette, Tessin kantonban biztos a­­lapot nem nyerhetett. Az 1815-ki kormány er­­kölcsiségéről lehetne ugyan a beligazgatásra vo­natkozólag egyet mást mondani, de nemzetjogi kötelességeit teljesíté. Tudomás szerint a franczia forradalmi ese­mények 1830-ban legelső és legtartóbb viszhang­­ra találtak Schweizban. Tessin kantonban is új életerőt adtak az ott mindig létezett de addig te­hetetlen forradalmi pártnak s azt kormányra jut­­taták, de melyről a conservativek csakhamar le­­szok­ták. 1836-ban Mazzini Schweizban tartóz­kodása alatt az európai propagandát organizálta. Tessin-kanton revolutionizálása neki nagy érde­kében állt, mert az igen kedvező térül kínálko­zott az Olaszországba át működő forradalmi izga­tásnak. Minthogy a lakosság jó magatartása miatt a rendes eszközök nem használtak, az erőhata­lomhoz nyúltak. 1839-ben felkelés szerveztetett és hajtatott végre. A kormány székhelye akkor Locarno volt, Luvini-Perseghini vezér­lete alatt fegyveres, schweiczi és idegen bandák gyűltek össze Luganoban, Locarnoba siettek és megbuktatták a meglepett kormányt. Annak leg­több tagja Lombardiába menekült, hol most bé­kés menhelyet találnak. Ez idő óta Tessin-kan­ton a forradalmi párt kezében maradt, és a forró propaganda valóságos táborhelyévé lön. A forra­dalom benn és kifelé nagy előhaladást ten. Hogy bizton lehessen kifelé hatni, előbb a forradalmat benn kell­ biztosítni. Ez utóbbi czél elérésére főeszközül szolgált a kellőleg szervezett és fegyverzett forradalmi csapatok felállítása. Ilyenek lőnek a car­ab­i­nie­­rik. t. i. kormányhivek czime alatt Bellinzona, Lugano és Locarno városokban mindenféle cső­cselék századokra osztott csapatokká szervezte­tett, és vezérektül próbált és vakmerő propagan­disták létettek. E bandáknak nem volt egyenru­­hájuk, de egyforma katonaforma ruhát viseltek, állítólag zsoldot nem húztak, de egész éven át kocsmákban tölték idejüket, kivált a városok és határfalukban, választásoknál fegyveresen jelen­tek meg, terrorizálták a tömeget, sőt véres erő­hatalmat is gyakoroltak. E választási botrányok sok emberéletbe kerültek és csak utóbbi évben a nagytanács tagjai választásánál újultak meg leg­utoljára. Kétségtelen , hogy e csapatok felállítása, melyek lassankint egész Tessin-cantonban elter­jedtek , messzemenő propagandista terv sze­rint már eleinte nem csak Tessin-cantonra volt számítva. — Azok a forradalmi olasz beütő hadsereg magvát képezék. — A fegyveres for­radalmi kitörésre Olaszországban a propaganda már rég 1848 előtt gondolt, így szervezte első fegyveres erejét neutrál földön. Tudva van, minő szerepet játszott Tessin kanton, vagy inkább az ott uralkodó propagan­dista bizottmány az 1848-ks olasz forradalomban. Hosszú vonatokban siettek jól fegyverzett, a többi a crod­atoknál jobban szervezett forradalmi csa­patok e kantonból Lombardiába, a kormány maga adott fegyvert és lőszert, azok egy része sokat tett Velencze makacs ellentállására. Csakhamar a milánói kitörés után L­u­v­i­n­i az említett tessini forró­főnök, Milanóba érkezett és sokáig értekezett az id. kormánynyal. Forradalom legyőzése után a legcompro­­mittáltabbak nagy része Piemontba és Tessin kantonba menekült. Az izgatás újra kezdődött, a katonaság és határőrök boszantása, lázító iratok stb. által. Mazzini ez utóbbiak nyomatására sa­ját nyomdát alapított Capo di Lagoban, mely na­gyobb műveket, havi-, heti- és röpiratokat is hozott napvilágra. A menekültek és carabinierik mintegy egy testet képeztek, egy czéljuk volt, s egy kézből kaptak díjokat, a propaganda pénz­tárából. A fondorkodás oly nagyban ment, hogy még az óvatosabb forradalmi főnökök is Bernben meg­­sokalták, és a menekültek jelzése rendeltetett el; e végett szöv. biztosok rendeltettek, de siker nélkül, a kormány ellenében semmit sem vihet­vén ki. A tessini kanton jól ismerte a szöv. ha­tóság valódi érzületét, semhogy az engedést szükségesnek látná. Hisz minden schweizi tud­ja, hogy Mazzini , hivatalos kiutasíttatása után, ott még sokáig nyilvánosan járt kelt, egy befo­­­lyásolús államférfival Schweizban legbensőbb, sőt személyes közlekedésben állt, majd itt majd amott tartózkodott, hogy később is Angliából u­­tazásokat tett Schweizba, s ismét oly titkon, mint jött, távozott. Alig tehetni fel, hogy ez utakról úgy az angol mint a schweizi hatóságok mit se tudtak volna. A legújabb merény fölötti vizsgálatokból kitünendik, mint ágaztak el annak szálai Tessin kanton és Piemontba, s onnan Angliába, mint középpontba, s mennyiben volt a tessini kara­­biniteroknak ez előkészített forradalomban fősze­rep kijelölve. Midőn 1836-ban a menekültek fondorkodá­­sát a hatalmak megsokalták, m­i­n­d­e­n hatalmak egyhangúlag erélyes kívánatéra a schweizi hatóságok általános menekült-epuratióhoz fogtak, de néhány hó múlva a játék újra kezdődött. 78. Ápril 1-jén 1853.

Next