Budapesti Hírlap, 1853. május (104-126. szám)

1853-05-04 / 106. szám

pengébe fülig beburkolva Szibériára emlékezteti az embert. A vidékekről jött tudósítások szintén téli színezetűek. Brussza környékén nem csak az olymp magas csúcsai, hanem még az alantabb fekvő elő­­hegyek is hóval borítvák. Bosznia é­s Albániában néhol öles magasságú hó borítja a vidékeket. Sokszor létetett már panasz a posták ren­detlen kezelése miatt, de mindannak ellenére számtalan visszaélések történnek még máig is. Így történt legközelebb is, midőn egy ifjú görög dandy a török postáról egy előkelő s ismeretes kereskedő­háznak szóló levelet kivett, s a bele zárt 40 ezer piaszterre szóló váltót készpénzül átvéve odább állott." — a valódi tulajdonos a do­logról pár nap múlva értesült más után váltójá­nak megérkeztéről, de már ekkor későn járt, megtette ugyan lépéseit a rendőrségnél, de min­den erélyes utánjárás sem tudott sikert mutatni fel. Tegnap két görög puszta gyanúra befogatta­­tott a galatai vajda Mehemet bey által s miután egy kavaszt (rendőr) európai tengerésznek fel­öltöztetve, és fejét sebesültként bekötöztetve ve­zettetett eléjök, azt mondván, hogy ezen egyén bennük a szombaton éjjel történt hollandi hajó kifosztásánál jelen volt rablókat ismerte meg, e­­zek megrettenve rögtön kivallották, hogy ők ré­szesei a rettenetes bűnnek, most a vizsgáló tör­vényszék előtt állnak, s reményb­etni, hogy ezek által a czinkosok is kézre kerülendnek. Lord Redcliffe kíséretében van M. Lay­ard is, ki a Ninive romjainál tett nagysze­rű felfedezések által lett nevezetessé; ide jöt­tének czélja Stambul környékén is ilyszerű für­­készéseket tenni. A régi kor dicső műveinek minden tisztelője, s a tudományok minden ba­rátja örvendeni fog, ho­gy végre e térre is figye­lem fordittatik. Stambul, bár most is igen gaz­dag nagyszerű romokban, melyeket a letűnt múlt dicsőségének fejfájaként fenhagyott, hogy az u­­tókor hálás fia felsóhajthasson a nagyság sír hantja felett, s bár minden fal s újabb épületek építészi anyaga között régi romtöredékeket fe­dezhet fel a vizsgáló, — mégis sok, igen sok van, mit elhantolt az idő. Csak a hyppodrom — hol egykor két­száznál több remek szobor s emlék ál­lott, igen sok régiségi emlékeket rejthet keblé­ben ; azt mondják, L a y a r­d úr most abban jár, hogy legelőbb is itt kezdhesse meg működését, s azon igyekszik, hogy ezen tér felásathatására engedélyt kapjon a kormánytól, mit a porta bi­zonyosan nem fog megtagadni. Aleppóból írják, hogy ott minden a legnagyobb csendben van, s az új kormányzó e­­rélyes intézkedései kezeskednek, hogy a Horán­­i~^!g^f^gji,“tím­m­urr’'fi^jilit_nem találand visz-28-án Tedeum tartatván az austrai'a s __ Felsége szerencsés megmeneküléseért, ezen isteni tiszteleten minden külhatalmak képviselői jelen voltak. A libanoni és horáni hírek még mind szá­moritók ; mindennap hallani karavánok kirablása s utasok kifosztásáról. A hadi készületek Bajrut­­ban, úgy mint Damaskusban a legnagyobb erély­­lyel folynak. Kecskemét, april 30. Úgy hiszszük, hogy a hírlapi levelezőnek leginkább feladata és kötelessége azon tárgyakat juttatni köztudomásra, melyek valamely egyes hely érdekeitől nem elválva ugyan, de azokon mindenesetre felülemelkedve, egy egész vidék— megye vagy kerület — fontos, talán életkérdései közé tartoznak. Ily szempontból indulva ki, sie­tünk a következőket, e lapok hasábjain, az olvasó közönség elé adni. — Köztudomású dolog, hogy a Pest-Solt megyei főnöki hivatal, mint szintén a társas bíróság, a­mint fölállításuk idejekor Kecs­kemétre rendeltettek, úgy azóta mind e mai napig a mondott helyen székelnek. Most azonban, nem­régiben, Nagy-Kőrös városa 100.000 p. forintny­i ajánlatot tett a magas kormánynak, azon általa óhajtott esetre, ha a Pest-Solt megyei főnökség és törvényszék Kecskemétről, mint régi szék­helyéről, az ő kebelébe tétetnék át. E minden esetre tekintélyes ajánlat által tehát Kecskemét városa mintegy fölhiva érezvén magát szintén ál­dozattételre, a legközelebb múlt hétfőn, tehát e hó 25-én a városháznál egy igen népes gyűlést tartott, melyben mintegy 150 tekintélyes pol­gárok venek részt. E népes és válogatott tagokból álló gyülekezet, áthatva azon eszmétől, miszerint valamikép e város, népessége, fekvése és egyéb tekintetekből, egyenesen hivatva van arra hogy a megyei főnökség és törvényszék falai közt ma­radjon, úgy másfelől azoknak ittmaradása csak jótékonyan hathat a városnak mind anyagi mind szellemi jólétére, egyhangúlag elhatározá a magas kormány elé a következő ajánlatot , illetőleg ál­dozatot vinni, azon esetre, ha a többször említett főnökség és törvényszék az ő kebeléből ki nem mozdíttatik. Kecskemét városa ugyanis először adni fog a megyeház építésére 21,000 p forint készpénzt és 9000 portnyi értékig vasútrészvé­­nyeket, tehát mindössze­­30,000 pfrtot; — to­vábbá a város legnevezetesb részén, hol a ház­helyek □ öle legalább is 10 pfrtot megér, ki­sajátít egy 2000 □ ölnyi telket. E telken jelenleg egy épület áll, mely évenkint behozhat 81­0 pftot, tehát értéke 14,000 pfrtra számítható ; végre ki­sajátít ezen említett telek mellett még egy másik magánházhelyet, mely ismét középszámítással legalább is 10.000 pártot megérhet. Melyek sze­rint egybeszámítva az egészet, Kecskemét vá­rosa ajánl egészben mintegy 60 ezer forint érté­ket a fölállítandó megyeházra. Ha már most ez összeszámított észlelet egybehasonlitjuk a Kőrös *) Örömest hiszszük s dicsérjük t. ez. levelezőnk ez Ízlését, s ha ide a fővárosba érkezett hir igaz, miben nem is kételkedünk, hogy érdemes ba­rátunk Kecskemét legjobb tánczosai közé tar­tozik, úgy teljesen meggyőződve vagyunk, mi­szerint a kecskeméti szépek örömestebb karol­ják át s hevítik őt, minthogy az érzéketlen asz­­talok körül üljenek. Szerk. 526 város által tett ajánlattal, meg kell vallani, hogy amaz ennél jóval nagyobb ugyan, azonban itt is­mét nem kell feledni hogy Kecskemét már a régi időkben, még e század elején, tetemes áldoza­­­tokat tett a kormánynak, hogy nevezetesen épít­tetett egy lovardát, mintegy 12,000 pftot érőt, továbbá egy ezred törzsépületi kórházat, körül­belül 60,000 pártba kerültet, aztán raktárépü­leteket legalább is 50,000 pfrt erejéig, s több más középületeket. Mind e régebben tett áldozatokat nem oly czélból hozták elő, mint milyenből a régi hellén és római szónokok, saját vagy védenczeik ügyében, felemlegeték­ a tett érdemeket s kim­u­­taták a csatákban kapott sebhelyeket. A szóban forgó kérdésre nézve fontosabb és messzebb ter­jedő érdekeknek kell dönteniök. Kecskemét nagy népessége, a városban lakó többféle hitfelekezet, annak, a megyét tekintve, Kőrösnél központibb fekvése, az itt számosabban szállásoló katonaság, terjedtebb kereskedés és forgalom és több más elő nem számlált okok kívánják sőt igénylik, hogy a főnökség és törvényszék továbbra is Kecskemét falai közt maradjon, — és mi bizton is hiszszük, hogy a magas kormány , mely a nép érdekeit, ó­­hajtásait mindenkor fontolóra szokta venni, mél­tányolva különben is a város szép ajánlatát, Kecs­kemétet Pest-Solt megye székhelyéül továbbra is megtartandja. Ezen politikát tárgyazó kérdésről, eszmero­konságnál fogva, átmegyünk egy másikra, t. 1. a helybeli rel.­iskola ügyére. E tárgyról többször volt már ugyan alkalmunk szólani e lapok hasáb­­­jain , de úgy vagyunk meggyőződve,hogy a ne­velés ügye, út­on­­­szervezendő iskoláink­ állapo­ta, haladási stádiuma annyira fontos és mindenkit érdeklő kérdés, hogy azokról nem lehet elég so­kat írni. Még a múlt márczius hóban a t. tanha­tóságtól egy értesítő rendelet érkezett az itt szé­­­pen működő református félgymnasiumhoz, mely­ben az egyház figyelmeztetik, miszerint a ma­gas kormány a felgymnasiumokban minden eset­re tizenkét tanár fölálállitását követeli. A ref. egyház e figyelmeztető leiratra válaszolandó,­ egy küldöttséget választott és bizott meg kebeléből, mely Pestre menvén budai cs. kir. helytartósági alelnök Augusz Antal­­ méltóságánál s egyszers­mind az újon kinevezett iskolai felügyelőnél, t. ez. Mikulás János urnál tisztelegjen. E küldöttség tagjai valának : t. Mikó László, helybeli ref. lel­kész, Tormási Mihály, egyházi gondnok, Cserek­lyei János, egyházi pénztárnok, Muraközy Jó­zsef, h. ügyvéd s végre Szilágyi Sándor és O­­bernyik Károly gymnasiumi tanárok. A nevezett küldöttség kevéssel a húsvéti ünnepek után Pesten megjelenvén szerencsés volt alelnök, Au­gusz Antal ő­sltgánál megjelenhetni, ki is az levfigálásB'iumMM^^iiA—- beszédére a­vatott komolysággal válaszolván, a küldöttséget szép reményekkel biztatta az iskola jövője felől igy a tisztelgő tagok szent örömben úszva távo­zának a köztiszteletben álló alelnök ur őmlgától T. ez. Mikulás János úrhoz azonban, ki még ekkor Bécsből nem érkezik le, a küldöttségnek sze­rencséje nem lehete. — Most, mint értesitve va­gyunk, a kecskeméti ref. egyház ismét két rendes tanárral akarja növelni az eddigiek számát, mely két tanári állomás alkalmasint ismét csőd utján fog betöltetni. — Valóban sajnálni lehet, hogy midőn a kecskeméti ref. egyház ennyit áldoz az iskola érdekében, a gazdagabb egyházgyüle­kezetek közöl eddig még egy sem nyita meg erszényét e szépen emelkedő félgymnasium gya­rapítására. Íme, a debreczeni újra szervezett gymnasium alaptőkéjéhez ezrekkel járultak más egyházak, — pedig Debreczennek gazdag isko­..........e is van. Az e superintendentiában levő egyházgyülekezeteknek át kellene már egyszer látniok, hogy ref. főiskola, — de aztán virágzó iskola — másutt nem lehet, mint Kecskeméten Erre több okok folynak be : nagy népesség, mű­veltség, gazdag középosztály stb. Föl tehát, mig idő van, járuljon kiki a szép, a mindnyájunkat egyenlőn érdeklő köz- és szent czélhoz! A húsvéti ünnepek után következett szép időben naponkint számos nép tódult ki városunk­ból az építés alatt levő vasúthoz. Valóban szép volt ott látni a népnek nem százait, hanem ez­reit — városunk csinosabb műveltebb részével tarka tömegekben hullámzani fel s alá. Épen a vassíneket rakták le ekkor a töltés azon részén, mely a városhoz legközelebb van s hol a megál­lapodási hely leend. Szép volt látni a munkássá­got és sürgést, mely a vasúton nyü­zsgött. Szép egyszersmind elképzelni a fényes jövőt, mit, a többek közt, e vasút városunknak minden kétség­kívül meg fog hozni. Most már a vassínek lera­kása városunktól jó messze halad tovább tovább, gyorsan, akadály nélkül, úgy hogy egyszer csak azon hírrel lephetjük meg a közönséget, hogy vasutunk már kész! Az aszta­ltánczoltatás, mely jelenleg legdi­­atobb napi kérdés, nálunk csak kevés helyen sikerült. Mi legalább még egy asztalt sem láttunk vagy éreztünk tánczolni, de ez talán onnan is van, mert mi örömestebb tánczoltatjuk Kecske­mét kellemes hölgyeit, már csak azért is , mert ezeket könnyebb tánczba vinni, mint az érzéket­len asztalokat. *) r. 1. Szászváros , (Erdélyben) apr. 23. tjr" Havazó áprilisünk van;a hó vastag gomo­lyokban hull alá; az oláh babonája azt tartja,hogy ilykor az ördögök nagyanyja rázogatja bárány­­bőrös gubáját s annak szőröse lerongyollik ; ez még jó, de jaj szegény anyának, midőn esik s nap süt, mert akkor a román szerint: „az ördög dön­geti nagyanyját“; s ezen hitben él minden ol­vasni nem tudó erdélyi román polgártárs ; már pedig olvasni tudó egyén egy román faluban csak a pap s az ottani eklézsia éneklő személyzete s még ez utóbbi is a dörgésről következőt mesél: Illyés próféta szekerezik az égben, csak fél keze van, mert a jobbat isten lecsapá, mivel igen sebe­sen vágtatott a föld feletti boltozaton, annyira hogy a földön az oda teremtett hernyók, az em­­­berek , kezdenek megsiketülni. Boldog rómaiak! A románok szorgalmatosan állítják népszerű iskoláikat, s a­ tehetősebbek a ref. és lutheránu­sok tanodáiba jártatják gyermekeiket. Itt levetik babonáikat. A helybeli ref. tanodában is sok ily fiú tanulja a népszerű tant s a magyar és német nyelvet. Városunknak eddig dézmát kapott ref. és luth. papjai dézmaveszteségükben az 1851-dik évre ismét bő kárpótlást nyertenek. Szászváros­nak 1526, mások szerint 1536­-tól máig 44 ev. ref. hitszónoka volt, s közöttük több volt püspök és mindenik egyetemet végzett tudor, kiváló bölcs és hirhedett tanár, vagy író, kik mások kirekesz­tésével rendelkeztek az erdélyi protestáns­ status egyházi viszonyairól. Örömünk vola e napokban egy 1620-beli oklevelet olvasni, melyet egy falusi román mes­tergerendája hasadékából csiptetett ki; ennek tartalma szerint Romoszi Miklós itten élt ref. pap Berény faluban vált hat jobbágy-családját a szol­gaságból teljesen felmenti s minden általa kiosz­tott fekvőket a fel­szabaditottaknak örökösen átad. Közelebbről négy darab negyedik nagyságú eredeti színezett chinai festvényeket látunk, me­lyeket egy erdélyi tudományos férfi, kiről később értekezni fogunk, épen Chinából hozott rokoná­nak. Egyik: „a vándor­család“ más: „házi isten“ ismét: „egy lovas katona“ és „az arany művesek“, gyönyörű vízfestés ivópapiron, melyen a színezet, és azok vegyületeremek, különösen mi az aranyo­zott és az „aranyművesek“ több mint húsz darab műeszközeik érerszinű és világos festését illeti. Kár ily képgyűjteménynek magánosak házainál elveszni. Párja ritkaság. Dr Toldy úr várjon vette-e Benkő József, Erdély Beliussának saját kezével irt „T­u­d­ó­s­i­­tás az Erdély históriája Íróinak ma­gyar nyelven találtató kézírásaik­ról!“ müvét, melyet én küldöttem fel bizonyos barátomtól ? Benkő lemásolt müveiből alig van redeti kézirata bizonyosan alig két helyt­­ töre­dékben. Küldeményem nemzeti kincs, s szeret­ném tudni, vájjon nem veszett-e el az utón ?! Napokban az itteni megyei cs. kir. törvény­szék egy pár tagja ment ki egy zarándi faluba némely román utonállók felett rögtönbiróságot gyakorolni. Egyik kötél által végeztetett ki, má­sikát fiatal kora a haláltól megmentette. Ez uton­állók meghallván, hogy egy ottani arany mosó­­czigány egy keblére akasztott vászon-zacskóban sok aranyport hordoz, útfélen megtámadák, ter­hétől megfosztották, miért mint utonállók, halálra ítéltettek. Erdélyben ez ritka eset. A városunktól a Kenyérmezőre menő orszá­gos utunk, mely ezelőtt Gyalmár­falun a Maros balpartján nem veszély nélkül vonult át, s mely most ezek kikerülésével Benczenczen jő ki, az ásatási terv szerint, gyorsan készül a számos munkáskezek alatt; tán még ez év folytán járható lesz. Ha fasorokkal is ki lesz diszesitve, gyönyö­rűvé válhatik. Szabó József volt vízaknai királybiró, utóbb hunyadmegyei lakos, s onnan több erdélyi ország­gyűlésen ismert conservativ követ, Vajda-Hunya­­don e napokban halt meg. A piski hídon alól az után egy cseh kereskedő szekere és minden azon levő áruczikk, gondatlan gyufa-elrakás következtében, teljesen elégett. A helybeli cs. kir. megyei törvényszék nagy gyorsasággal működik. Elárasztja kérelmeivel a nép. Legtöbb kérelmes van oláh, szász ritka, és magyar is sok. Tagjai e törvényszéknek; elnök Mentberger; tanácsosok: Hollaki, Wagner, Ros­­mini, Haas, Mangesius, egy hely üres. Tudatom hogy hivatalszerü sorozatukat nem tudván, ily rendet csak én tevék, mint tollam alá jött. Ezek közt van erdélyi 4, más koronaországbeli kettő A kivételes törvények áthágása miatt cs. k. haditörvényszék m. hó 16-ról kelt utóbbi hirdetménye óta öt kevésbbé vétkes vádolton kí­vül elítéltettek: 1. Másodfokú felségsértés miatt Mem­me­­­imon elbocsátott katona két évi sánczmunkára könnyű vasban, Bess­an a Jakab 26-ik gyalog­ezredbeli szabadságos közlegény hathavi, Mat­­m­a­n Mátyás budai vinczellér négyhavi, K­o­­­v­á­c­s Katalin, pesti napszámosnő, kéthavi bör­tönre vasban; 2. Engedélytelen fegyver, töltény, fegyver arkrészek birtoklása miatt: Sewetsek pestme­gyei Örkényi biró és Rózsa József veszprémin, papkeszi földmives, mindegyik három havi, Tre­pak János pestm. baratsai erdőcsősz négyheti börtönre vasban , P­a­­­z­e­k Zsigmond hevesm. pásztói ügyvéd tizennégynapi porkoláb fogságra. 3. Forradalmi emlékek, izgató kibocsátvá­­­nyok és czikkek birtoklása miatt: O­t­h­o Lajos budai aranymives ű­zheti porkolábfogságra vasban. 4. Ellenszegülés és sértő viselet miatt a hadrendőrség és más biztossági orgánumok ellen : Varga Mihály foglalkozás nélküli ellen­katona huszonöt botütésre, Schott Ágoston 4-ik gya­log ezredbeli szabads. közlegény négyheti, Rö­der János 5-ik tüzérezredi szabads. közlegény tizennégynapi fogságra vasban, Vau­ck­er Ká­roly rézöntőlegény Budán és Szakál Lajos pesti könyvkötőlegény mindegyik 8 napi fogságra. 5. Törvénytelen pénzjegyek eltitkolása miatt: Sipos Balázs pestm. fogtai mészégető 8 napi fogságra. Pest május 1. 1853. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 4. * A virág- és kertinövény-kiállítást rendező bizottmány m. hó 29-kén gyűlést tartván, a ki­állítás megnyitása csütörtökre f. hó 5-re határoz­­tatott, s az déli 12 órakor fog megtörténni, mi­után a kiállított virágokat s egyéb tárgyakat az­nap esti hat óráig lehet megszemlélni. A kiállítás mindössze 4 napig tartand. A bemeneti dij 12 pkr. * Mátray Gábor, képcsarnok-alakitó egy­leti titoknok jelenti: „Több oldalról érkezett tu­dakozódás következtében a nemzeti képcsarnok­­alakitó egyesület részéről tisztelettel kérettetnek mindazok, kikhez Ő cs. k. Apostoli Felsége I. F­e­­rencz József legkegyelmiesebb Fejdelmünk s Albert cs. Főherczeg Magyarország hadi s pol­gári Fenséges Kormányzója képeiknek a magyar nemzeti muzeum számára megszerzése végett alá­írási ívek küldettek , szíveskedjenek ezeket a közelebbi júniusban tartandó pesti vásárra bekül­deni, s addig is a nevezett czélra szentelendő ado­­­mányokat elfogadni, melyekről (miként az eddig befolyt öszvegekkel nagyobb részt már megtör­tént) időnként s lehetőleg rövid tudósításokban a t. közönséget értesíteni el nem mulasztjuk.“ * A közoktatási ministerium Schirkhuber Móricz : „Az elméleti és tapasztalati természettan alaprajza“ czimű munká­jának 3-ik kiadását a felső gymnasiumokban ma­gyar előadásra tankönyvül ajánlani méltóztatott. * Magyarországi hg­áldornagy és bibornok ő eminentiája elnöklete alatt august­us havában püspöki synodus fog tartatni, melyben a papnö­veldék oktatásügyének emelését illető indítványok fognak tanácskozmány alá kerülni. * Szokolay István : „Az uj austriai pol­gári törvénykönyv magyarázata“ czimű igen ke­resett s főleg e törvénykönyv május elsejéveli ér­vénybe lépése által még nagyobb fontosságot nyert és kiterjedtebb szükséget képező munkájának folytatása a napokban került ki sajtó alól. E fo­lyamat a második kötet második és harmadik fü­zetét együtt adja , s a törvény eredeti szövegével »«rviitt, halad az 1502-ik czikkelyig, mely az elé­­vü­lésroli lemond nor­i viev annak meghosszabbí­tásáról szól. * Emich Gusztáv bizományában közelebb N­é­m­e­d­y Józseftől egy igen érdekes munka je­lent meg : „D­ie Belagerungen der Festung Ofen in den Jahren 1686 und 1849.“ (Budavár ostromai 1686 és 1849-ben) hi­teles tudósítások és naplójegyzetek után irva.­­A történésznek, valamint az olvasónak kitünőleg be­csessé teszik e művet, a régi és uj ostrom­ tervé­nek alaprajzai Fontana és Juvigni-től, melyek közöl a régi ostrom két terve külön borítékban, az utóbbié pedig magához a könyvhöz van csatolva. * Pesti képfaragó, Dunaiszky — nem rég egy plastikus művet fejezett be (Krisztus urunk, megfeszittetése előtt), melyet a hg prímás és bibornok ő eminentiája vásárlott meg; ez igen sikerültnek mondott szobormű, mielőtt Eszter­gomba szállíttatnék, közszemlére a mű kiállításban ki fog tétetni. * Miután nem csak művészettel él az ember, hanem kenyérrel is, megemlítjük, miszerint a hús és kenyér-árszabály e hóra változatlanul az előbbi maradt. * A Haramiák czimű uj dalmű adatása nemz. színpadunkon tegnapról közbejött akadá­lyok miatt pár nappal továbbra halasztatott. B.­Csaba. Az asztaltánczoltatással nálunk is több helyen történtek kísérletek különböző sze­rencsével. E sorok írója is három ilyennél volt jelen, sőt a műtéteiben maga is részt vett. Az elsőnek, melynél csupán férfiak, 28 és 52 év köz­tiek vettek részt, nem volt egyéb eredménye, mint, hogy az egyik, gyöngébb idegzetű lévén, 30 percz múlva ájuláshoz közel volt, mire —ter­mészetesen — a személylánczolat megakadt, s újra nem is ismételtetett. Végre másnap közlőnél gyűlt össze egy három 22—26 éves nőből és há­rom 28—33 éves férfiúból álló társaság, mely egy fémezett varróasztalt körülült, melynek lábait üvegre, a székeket pedig selyemre helyezte. Az asztal már 3 óra múlva recsegett, 1­4­ óra múlva több ízben egymásután éjszaknak és dél­nek mozdult, később éjszak felé álló vége nyu­gatnak húzódott, végre egyik, keleti oldala emel­kedni , lapja pedig a földhöz közeledni kezdett, így hajlott le lassan egészen földig ; de természe­tesen e fekvő helyzetben nehéz volt a lánczola­­tot tovább is megtartani, s miután a kísérletnek különben is czélja csak az volt, hogy a jelenvol­tak a sikerről meggyőződjenek, mi már az asztal megmozdulása által is megtörtént, a további kí­sérletekkel fölhagytak. (Közbirodalm­i napló.) Bécs, május 2. A Császár ő Felsége által ma d. u. 2 óra­kor a Ferenczkapunál tartott nagy katonai dísz­szemle a legfényesebbekhez számitható, mikert Bécs valaha látott. Arra val­mennyi Bécsijén környékén létező csapatok összevonása*,­ és el-

Next