Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-01 / 153. szám

Pest, Péntek. Megjelenik ,e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Blüfize­tési­ di] : Vidékre 1 félév­re : 10 frt., ívnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sítóival együtt : f­é­l­é­v­r­e 12 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e 6 frt 30 kr. Helyben f­é­l­é­v­r­e : 8 frt., é­v­n­e­g­y­e­d­r­e 4 frt. A „Napi Tudósitó ‘-val együtt» félévre 10 frt., é­v n­e­­gyedre. 5 frt.­ A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. A „Budapesti Hírlap és melléklapja „Napi Tudósító“ előfizetési föltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küklé­sei) psrt. kr. Félévre..............................10 — Évnegyedre . 5 — Vidékre (postán) Félévre.........................13 —­ Évnegyedre .... 0 30 B) A ,„Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pfrt ki Félévre . . . 8 Évnegyedre. .. 4 Vidékre (postán): Félévre . 10 Évnegyedre 5 30 C.) „Napi Tudósító“csak mag­á­r­a és itt helyben Budapesten (házhoz küldéssel): Félévre. ..... 3 pfrt. (E melléklapra évnegye­di előfizetés nem fogadtatik el.) Előfizethetni - helyben a lapkiadó hivatalában. Lukács László könyvnyomdájában Országút Krie­­walderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelük a czim lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bér­mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége, sajátkezű - legaláirt oklevél által, Russegger József cs. k míniszeri tanácsost, bánya-erdő- és jószágigaz­gatót, mint a.cs. austriai Leopoldrend lovagját, e rend szabályainak értelmében , az austriai biro­dalmi lovagrendbe legkegyelmesebben fölemelni m­éltóztatott. F. é. jun. 28 -án a bécsi cs. k. államnyomdá­ban a birodalmi törvénylap XXXVI. darabja kia­datott és szétküldetett. Ugyanaz tartalmazza: 110. sz. a. a pénzügyministerium 1853. febr. 8-kai kibocsátványát a szegényi jog kiterjedése fölött vitás esetekben, s azon készpénzbeli kiadá­sokról melyek a tébolyodottak és kábák fölötti gondnokság, vagy nagykorúakká lett vagyontalan személyek fölötti gyámság elrendelésével ösz­­szekötvék. 111. sz. a. a pénz és igazságügyi ministeriumok­­nak 1853. jun. 12-kei rendeletét, mely által több kétségek a 86. sz. hírod. törvénylap 1852. ápr. 2-kai rendeletének alkalmazása fölött, a jegyző­­ségi okmányokérti járulékokat illetőleg a lom­­bardvelenczei királyságban, megoldatnak. 112. sz. a. a pénzügyministerium 1853. jun. 14- kei .kibocsátványát, az olajba rakott tinnhal vámkezelése iránt. 113. sz. a. a pénzügyministerium 1853. jun. 15- kei kibocsátványát, az alsó reál-iskolai vizs­gálati bizonyítványok dijmentességét illetőleg. 114. sz. a. az igazságügyi ministerium 1853. jun. 18-kai rendeletét, mely által kijelentetik, miszerint a cs. k. rendőrségi hatóságok által esz­közölt s ugyanazok által okmányozott kiegyen­lítésekre, mint birósági kiegyenlítésekre, a min­den koronaországban érvényes polgári perrend­tartás értelmében, a törvényes végrehajtás meg­adandó. 115. sz. a. A külügyministerium 1853. jun.­­21-kei kibocsátványát a kölcsönös vagyonkivite­­­leknel­ szabad költözködésnek Austria s Württem­­­berg közt kötött kiterjesztése fölött, úgyszintén a vagyonkivitelt illetőleg Magyar- Horvátország,­­Slavonia, Erdély s a szerb Vajdaság és temesi Bánságból ki és be. 116. sz. a. a vallás s közoktatási ministerium­­1853. jun. 21-kei kibocsátványát, mely által, e­­gyetértésben a hadseregi főparancsnoksággal, a pyngelia megszüntetése közzé tétetik. 117. sz. a. a hadseregi főparancsnokság és a pénz- s belügyministeriumok 1853. jun. 25-kei rendeletét, a közvetlen adók behajtására alkal­mazott katonai végrehajtási legénység járandósá­gait illetőleg. Ezen darabbal egyuttal az 1853. birod. tér­­igazitása is kiadatik és szétküldetik. ■ Csütörtökön f. é. jun. 30-kán a budai cs. í. egyetemi nyomdában a magyarországi orsz. kormánylap XXI. darabja német egyedüli, vala­mint összes kettős kiadásokban, és pedig magyar­­szláv-román s rub­én-német nyelveken kiadatott, is szétküldetett. Az első rész tartalmazza : 94. sz. a. az 1853-ki május 3-án kelt császári nyilt parancsot, melylyel az összes bírói hatóságok belszerkezete és ügyrendtartása iránt egy új tör­vény hirdettetik ki, s megállapittatik, hogy az Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerbvaj­daságban, a temesi Bánságban és Erdély nagy­fejedelemségben 1853-ki július 1-jén, a többi ko­ronaországokban pedig az ott újraszervezendő já­rási hivatalok (praeturák) s a többi bíróságok ha­tályosságával egyidejűleg lépenk alkalmazásba. A második rész magában foglalja : 43. sz. a. a hirdetést a cs. k. Főherczegségé­­től Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853-ki junius 6-káról , az érvényes zsidóházas­ságok kötéséhezi kellékek iránt. A „G­y­ö­n­g­y v­i­r­á­g“ n­ vagy jelenetek és vázlatok a vándor ősök utódainak­­ életéből. Beecher Stowe H. asszony, a „Tamás bátya kunyhója“ szerzője után angol eredetiből S­ólom. Vándor ősök— hová levétek? A hullám, a mély áthozott, Még reng keblén a partöbölnek, És megtörik szétzúzva ott, Még reng,mint akkor, hogy vizének Habján Gyöngyvirág 2) hányatott. Midőn medrén hordva sötét vihart, Hétól fehérlett messzire a part. v I. Tim bátya. Ki hallotta hírét Newbury falunak, Uj An­gliában ? 3) — Fogadni mernék , egyitek sem; mert ez azon félre eső helyek egyike volt, melye­t) Kedves szolgálatot véltünk tenni a t. ez. ol­vasó közönségnek, midőn az ünnepelt írónő e jeles művét, mely egy igen érdekesbeszély-ko­­szorut tartalmaz, tárczánk számára megszerez­tük. Ítészek véleménye szerint e füzet a gyön­géd és lelkes írónőt még több oldalúlag mu­tatja be, mint európai hírű „Tamás bátya“ czí­­mű műve, melynek kitűzött politikai iránya és éles hatása sokkal több keserűséggel és elcsüg­gesztő fájdalommal nehezkedett a mélyérzésű iróna kedélyére, semhogy e tárgynál a műve­ket csak az látogat meg, kinek épen dolga van benne: egy zöld gödröcske, madárfészekként öt—hat magas halom közé szorítva, melyek fel­­tartóztaták a szeleket s utasokat, minélfogva a kis helység oly „sui generis“, miként párja aligha volt a föld kerekén. A lakosok azon régi jóféle fajtabéliek valának, kik fő életeivül tartják sze­szét vigasztaló égi mosolyával keresztülde­­renghetne. Nem úgy van ez e beszélyfüzérnél, melyet ragyogó talentumának legelső s legfri­­seb virágaiból font; itt az élet árnyoldalai az élet jóltevő napsugaraival vegyítve, nyommasztó hatás, helyett emelik a lelket, megvigasztalják az elkeseredő szívet, szóval benne a m­ű­v­é­s szét. balzsam­­a mindenütt ott van, a­hol a való rideg keze l­e­b­e­k­e­t vág! Valamint­ az eredetiben, úgy, az áttételben is első helyen közöljük a „Tim bátya“ czímű beszélyt, ezt, ha olvasóink tetszését megnyerendi, időszakonkint, a többi beszély is követni fogja. A fordításra nézve gondoskodtunk s gondoskodni fogunk,, hogy a „Gyöngyvirág“ nyelvünkön ne legyeni exoticus növény. _ Szerk. ■2) Azon hajó neve, mely Észak-Amerikába a leg­első telepítőket szállitá a 17-ik század első­ fe­lében. ,3) Ú­j - A­n­g­l­i­a (Neu-England) neve alatt Mas­sachusetts, Connecticut­, Ne­w- Hampsh­ire, és Rhode Island tartomá­nyokat értik. Az elsőhöz tartozott hajdan­­ Maine tartomány is, múk előtt: ugyanazon helyen születni, nevel­kedni, házasodni, kimúlni és temetkezni minden hozzátartozókkal együtt. Nem vala több ember, mint ház, s nem több ház, mint ember; nem le­­hete beteget, nem lehete halottat látni — leg­alább mig én ott mulattam. A benszülöttek ad­dig vénültek, mig már tovább vénülni lehetlen, s akkor megálltak a vénülésben s ivadékról iva­dékra ezen állapotban maradtak. Newbury kül­sőségein is a változhatlanság volt feltűnő. Itt egy vörös ház, amott egy barnult ház, az úttal szem­ben egy sárga ház, s köztük emitt egy megritkí­­­tott rács vagy gazkerítés álla. A tiszteletes emitt lakott, és Mózes gazda amott lakott, Hart dékán pedig a domb alatt lakott, és Abihu Peter meg Nadab urak a kereszt­útnál laktak; az öreg Smith háza a templom mellett állt, továbbá Kamp Ebe­­­nezer suszternek boltja egyik oldalon, ezzel át­­ellenben a másik oldalon Mozely Patientia divat - árukereskedése állt; az öreg Soran Comfort is itt lakott, kihez az egész helység vásárolni járt, és árult vala fejszéket, réz tőszüket, édes gyökeret, s tarka-barka kendőket s mindent a mit csak ki­gondolni lehet. Itt vala még a főpostahivatal is, hol csodásnál csodásabban egybehajtott, hajszra fölfelé irányzott irato s tesztivel lepecsételt leve­leket lehetett látni, melyek a fenirt vagy fen nem irt család nevű Dolli-, Polli-, Péter- vagy Móze­seknek szólottak. A mi már a szokásokat, erkölcsöket, tudo­mányt és művészeteket illeti: Newbury népe mindig délután háromkor indult ki s még alkony előtt tért haza a látogatásokból; mindig azon perezben hagyá el munkáját, melyben szomba­ton délután a nap lement; minden vasárnap el­ment templomba; volt egy iskolaháza, kiállítva minden rendszerinti hiányokkal; egymás közt szomszédi barátságban élt; szorgalmasan olvasá a maga Bibliáját, félte a maga Istenét, s beelége­dett azzal, mié volt — mi elvégre is legjobb phi­­losophia. Ez, és ilyen vala a helység, melybe Benton Jakab urnák berontása történt ezernyolczszáz — akár hányadik évben. E Jakab lesz a mi hősünk, ki nem csekély izgalmat idéze elő, a­miről min­denki meggyőződhetett, ha az ő megérkezte utáni héten Newburyban vala. Jakab ur egy volt a­­zon erőteljes és tevékeny yankeek*) közöl, kik a világban oly természetesen kerekednek fölül, mint dugacs a vizben. Nagy osztályrész juta neki azon nemzeties tulajdonból, mit oly helyesen ne­veznek ,,furfangosság“-nak, mely, mint minden­ki tudja, abban áll, hogy az ember mindent bír­jon tenni gyakorlás, mindent tudni tanulás nél­kül, s nagyobb hasznot húzni mások tudatlansá­gából, mint más ház tudományából. Jakabnak e­­zen tulajdonaihoz eleven testi mozgékonyság, s szikrázó lelki vidorság vegyült, melyek, habár az egyesült államokban oly gyakran föltalálha­tók, mint bármely más nemzetnél, — közönsége­sen nem számíttatnak népünk kiváló jellemvoná­sai közé. *) Yankee az amerikaiak átalánosan bevett neve. 153. nemhivatalos rész. PEST, julius 1.­ ­ a . A május 1-én életbe lépett austr polgári törvénykönyv. i­n. 1. Azon rendkívüli fontosságú befolyás, melyet az uj austriai polgári codex behozatala Ma­gyarország polgárjogi viszonyainak kifejlődésére s megalapítására gyakorlandó szükségessé teszi e tényre újólag áttérésünket, mint a minek hord­­ereje nemcsak jogi, hanem politikai tekintetek­ben is megmérhetlen. De midőn e tényt, mint Magyarország újabb intézetei legüdvösebb s legfontosabbjainak egyi­­két úgy emeljük ki, nem akarjuk feledni a his­tória érdemeit sem, — nem azt, mivel a régi kornak tartozunk. Magyarországnak kétségtelenül voltak mind a nemzetközi viszonyokban, mind a bel­állam­­ életben fénypontjai — ez tagadhatlan. És azok közé tartozik a törvényalkotás , sőt a törvény­­könyv szerkesztés felé való törekvés is. Ennek jelenségeit és tényeit feltalálhatjuk már több századok előtti korban. S ha Magyarország tör­vényei az időtől elmaradtak, az nem a törvények, de a törvényhozók hibája volt — kik az idővel előmenni nem akartak. Fennebbi állításunkról — a régi magyar törvényhozást illetőleg — elég tanúságot tehet az, mi eddig Magyarországban a törvények és törvénykezés fő — de korántsem egyedüli — forrásául szolgált, az u. n. Corpus Juris. Ennek tartalma szerint őseink már a XI. s XII. században terjedelmesen és rendszeresebben fog­­­lalkoztak a^törvényhozással—~—fi--— más kül törvénykezésből merítették is szabályai­kat — mi azonban Európában általában gyako­roltatott. — A XIV. XV. s XVI. századokban még nagyobb tevékenységet é­s termékenységet találunk hazai törvényhozásunkban. • E korból két művet kell megemlítenünk, mert mindkettő a legrégibb codificationális tö­rekvés gyümölcse. Mindkettő tanúság arra, mi­szerint Magyarország azon legrégibb államok közé tartozott, melyek a valódi törvény­­könyv szerkesztésében is elsők voltak, mi ta­­gadhatlanul, már nevezetes lépés a civilisatio felé. Egyik ezek közöl I. Mátyás 1486-ks törvé­nye, mely ,nagyobbnak­ is neveztetik. Eb­ben összefoglaltattak minden előbbi törvények ismételve, vagy igazítva és több újakkal is bő­vítve. Ezek mind egy egészet képező törvény­­könyvvé állíttattak össze, mely mint valami codex egyedül szolgáljon a törvénykezés kimerítő for­rásául, és pedig nemcsak jelenében, hanem jövő­jében is — miért általa „perpetuum Regni decretum pro lege et jure scripto tenendum et duraturum et nevezettel il­­lettetett. Magyarország tehát már a XV. századból mutathat fel a­ törvénykönyv-szerkesztésnek némi gépvi­­melyek­­a fegyver­példányát. De ennél sokkal nagyobb a XVI. szá­zadbeli, melyet Werbőczy nyújt elénk „Hár­mas Törvénykönyvében“ mely magán mű ugyan, de a törvényhozás által is átvizsgál­tatott, a megyéknek meg is küldetett, és azután a köz s általános használás által országos szokás és törvény erejére emeltetett. Az Opus Tripar­­t­i­t­u­m kétségtelenül az európai codificatio leg­régibb gyümölcsei s első kísérletei közé tar­tozik. A magyar törvényhozásnak tehát, midőn Ver­­bőczyt s az egész Corpus Jurist mutathatja fel, tagadhatlan érdemei vannak. . jegyezzük meg jól: ez érdemek pusztán históriai érdemek. Ezen műveknek, melyek a legutóbbi időkig törvény­es igazság forrásául szolgáltak — volt érdemük a Corvinok és Zápolyák háborgós szá­zadaiban — de nem többé a XIX-dikben. A Werbőczy és az egész Corpus Juris azon törvényekkel, melyeket őseink már Sz. István a­­latt elkezdtek alkotni, hasznosak, jók lehettek a középkorban, mely a könyvnyomtatást és gépvi­­­lágot nem ismerte — azon századokban, den őseink kizárólagos foglalkozását forgatás tévé. -D­e­nniyek­ nem felelhetének meg több­é napjaink szükségeinek, melyeket a nemzetgazdá­­szati kifejlődés, kereskedelmi forgalom és szelle­mi emelkedés teremtettek. Ezek egy oly­an éle­tet szültek, mire még a XVII. és XVIII. század­beliek sem hozhattak törvényeket. ■ Magyarország törvényhozása, melyet Ver­­bócz­, és a Corpus Juris képviselt^a^közgy^gr nek üldözése, vallási türelmetlenség, és mi annak fő jellemvonását tette — a kirekesztő aristokra­­tiai irány,—ezek voltak azon szellem kifolyá­sai, mik a mi Corpus Jurisunk törvényeiben is visszatükrödzenek. E szellemmel összeférhetlen századunk szel­­­lem­e, és azon általános civilisatio, mely korunkat oly magasra emeli a lefolyt kor fölé. Azon nemzet, mely századunkban a közép­kor bilincseit lerázni nem akarja, mely, ugyszólva ma is a középkorban akarna élni, — az előha­ladt európai államok közt nem foglalhat helyet. És Magyarországban mind­a mellett hogy a haladás sokat volt pengetve, a Corpus juristól feltételezett,abból folyó bilincsek a legújabb idők­ig őrizve s ápolva voltak. Az ezekből kibontako­­­zás egy uj és nemesebb jogi élet megalapítása a­z uj austriai codex behozatalára, s igy ural­kodó fels. Császárunk és Urunk számos népeit boldogító s dicső korára vala fentartva. A régi magyar törvényhozásnak kora és ér- I­demei tehát csak históriaiak, melyek napjainkra ki nem áradhatnak. Annak legfőbb jelleme a j­o­g­­­egyenlőség mellőzése és a jogbiztosság hiánya volt, mi korunk és haladásunk állásával össze nem fér. Ezekről jövő alkalommal. Julius 1-jén 1858.

Next