Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-22 / 171. szám

Pest, Péntek. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki-­ véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félév­r­­­e : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó - Bitó”-val együtt : f­é­l­é­v­r­e 12 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. A hirdetések ötször halálozott sori­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá­mit tatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni— helybe 11 alapkiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kuné­.. walderházban, vagy a szerkesztőségné­l ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a czim, lakhely, s utolsfi posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap“ és melléklapja „Napi Tudósító“ előfizetési föltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ egy fitt. Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pírt. kr. Félévre..............................10 — Évnegyedre .... 5 — Vidékre (postán) Félévre.......................12 — Évnegyedre ... . 30 B) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pírt kr. Félévre ..... 8 Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre . 10 Évnegyedre ... 5 20 G.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhozküldéssel): Félévre......................3 psrt. (A melléklapra é­v­n­e­g­y­e­d­i előfizetés nem fogadtatik el.) HIVATALOS RÉSZ. A had-, bel- és pénzügyi ministeriumoknak 1853- diki márczius 31-kén kelt rendelete, *) kiható minden koronaországokra, a lőpor termelésére és árulására vonatkozó közelebbi határozatok tár­gyában. 1. §. Az 1853-diki márczius 31-kén kelt nyiltparancs XV. és XVI. czikkeire vonatkozólag az 1853-diki márczius 31-kén kelt legfelsőbb ha­­tározvány folytán a lőpor s a netalán a helyébe lépő anyagok termelése és eladása kizárólag az álladalmi közigazgatásnak tartatik ion. 2. §. Az álladalom számára föntartott lőpor­termelési és árulási egyedüli jog igazgatása a ka­tonai hatóságokat illeti, s a hadügyministérium vezérlete alatt a cs. k. tüzérségi főigazgatóság ál­tal gyakoroltatok. Az egyes koronaországokban a tüzérségi szer­igazgatási kerületi parancsnokságok, s ezek alá rendelve, a lőpor­őrsöknél alkalmazott tüzér­tisztek képezik a közigazgatási orgánumokat ezen egyedárussági tárgyra nézve. 3. § A lőpor csak az álladalom számára, s csupán a kincstári raktárakból e végre kiszolgál­tatott salétromból termeltethetik, és összesen az annak átvételére utasított tüzérségi raktárakba szolgáltatandó be. A termelendő mennyiség a jo­gosítottaknak a megelőző szakaszban kijelölt igaz­gatási orgánumok által időnként tudtára fog a­­datni. 4. 1. A lőpor termelésérei jogosítvány csak a cs. k. tüzérségi főigazgatóság által adathatik. 5. 1. A lőpor termelésérei jogosítvány csu­pán személyi jogot ad, mely a körülményekhez képest az adományozó hatóság által visszavétet­hetik , a jogosított által is visszaadathatik, de sem el nem örökíttethetik vagy el nem zálogittat­­hatik, sem pedig különben ingyen vagy fizetés mellett másra át nem ruháztathatik. 6. §. Figyelmet érdemlő esetekben a lőpor­­termelő örökösei ezen jogosítvány adományozá­sánál tekintetbe fognak vétetni. 7. §. A szükséges üzleti eszközökön kívül a lőpor­termelési jogosítvány megnyerése végett az austriai álladalmi polgárság, nagykorúság, továb­bá az erkölcsi és politikai feddhetetlenség kimu­tatandó. 8. §■ Magára a lőporra, az annak termelésére szükséges anyagszerekre, az ahhoz szükséges esz­közökre s egyéb kellékekre biztosítási vagy vég­rehajtási bírói intézkedésnek nincs helye, s a lő­pormű üzletvezetője ellen a hitelezők kérelmére személyi végrehajtás nem intéztethetik. 9. § A katonai hatóságok kötelesek a fölött őrködni és a politikai hatóságok arra nézve köz­remunkálni, hogy a lőporműtől minden veszély lehetőleg eltávolittassék, s annak szabályszerű üzlete ne gátoltassék. 10. §: A lőpor s a bányamiveléshez és az építési vállalatokhoz szükséges vettelőpor árulása, mint eddig, a mindegyik koronaországban létező kincs­tári lőpor-árulóörsök által, s oly helyeken , hol a szükség kívánja, a cs. k. tüzérségi főigazgatóság különös engedelmével oly üzérek vagy kirendel­tek által fog folytattatni, kik erre képeseknek is­­­mertetnek s a lőpor tartására alkalmas helyiségek­kel birnak. 11. 1. Ezen saját szakadéki jegygyel ellátott lőpor-árulóknak az eladandó lőport csak a nekik kijelölt kincstári raktárakból, a meghatározott raktári ár lefizetése mellett szabad venniök, s kö­telesek azt a vevőknek az eléjök szabott eladási áron adni. 12. §. A lőporrali házalókereskedés a legszi­gorúbban tiltatik. 13. §. A lőpor s a netalán a helyébe lépő a­­nyagok jogosutlan termelése és árulása a fenál­ló jövedéki büntető törvények szerint büntetendő meg. A­mennyiben azonban azzal valamely az áta­­lános büntető törvények szerint büntethető cse­­lekvény van egybekapcsolva,­­ részben mindenek előtt az illető büntető hatóság köteles eljárni. 14. §. Azon helyeken, hol kivételes állapot létezik, ennek tartama alatt a kivételes hatóság által szükségeseknek vélt intézkedések érvényesek. Bach s. k. Baumgartner A. s. k. Bamberg s. k., vezérőrnagy s . apost. Felsége vezérsegéde. F. é. jul. 20-án jelent meg az orsz. kormány­lap egyelőre német egyes- és magyar-német ket­tős kiadásban. Az első rész tartalma: 95. szám. 1853-iki martius 31. kelt császári nyiltparancs, a salétrom-egyedárusság megszün­tetése és a lőpor-egyedárusság föntartása tár­gyában. 96. sz. A had-, bel- és pénzügyi ministeri­­umnak 1853-iki martius 31. kelt rendelete a lőpor termelésére és árulására vonatkozó közelebbi ha­tározatok tárgyában. 97. sz. A legfőbb rendőri hatóságnak s a kül-, bel- s hadügyi ministeriumoknak 1853-ki máj. 3. kelt rendelete, a külföldiekkel­ útlevél- rendőrségi bánásmód iránt Austriában. 98. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki május 3. kelt kibocsátványa, az 1850-iki October 1-jén és 8-án kelt tanulmányrendszabályok 51. § alapján kiadandó bizonyítványok bélyegkezelése iránt. • 99. sz. A vallás- és oktatási ministeriumnak 1853. május 6. kelt rendelete, mely által a katho­­likus tanulóknak evangélikus tanintézetekbe já­rása iránt fönálló szabályok emlékezetbe hozatnak. 100. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki május 9. kelt rendelete, a Bojana vagy Sco­­r­a­n­z­a nevű halnem vámkezelése iránt. 101. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. május 9. kelt rendelete, mely által a hadügymi­­niszériummal egyetértőleg rendeltetik, hogy azon esetekben, melyekben jelzálogilag biztosított há­zassági biztosítványok a földtehermentesítési tő­kére utasíttatnak, a földtehermentesítési kötelez­vénynek az országos katonai parancsnokságnak adandók át. 102. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki május 10. kelt kibocsátványa, az 1852-ki mártius 9-én kelt pénzügyministeri rendeletnek (birod. törv. lap 62. sz.) az 1853. ápril 30-ka után kelet­kező halálesetére s vagyonátruházásokra való al­­kalmazhatása iránt. 103. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki máj. 10. kelt kibocsátványa, mely szerint az 1853. april 30-ka utáni halálesetérei vagyonátruházá­sokra nézve az 1850-ki augustus 2. illéktörvény kihirdetési nyiltparancsának IX. pontjában foglalt határozatok , és az 1852-ki martius 9. pénzügy­­ministeri kibocsátvány (birod. törv. lap 53. sz.) határozatai hatályon kivül lépnek. 104. sz. A külügyi ministeriumnak 1853-ki május 12. kelt kibocsátványa, mely által közhírré tétetik, hogy az austriai és bajor kormány között, továbbá az austriai és szász kormány között oly egyesség köttetett, miszerint ezen álladalmak mindegyike saját eredeti polgárait, ha ezek az ál­ladalmi polgárságot a belföldi törvények szerint elvesztették volna is, a másik álladalom indítványa folytán mindaddig ismét átvenni köteles, míg ők ezen másik álladalomban annak saját bel­törvé­­nyei szerint meg nem honosultak. 105. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-ki május 13. kelt kibocsátványa, mely által a gőz­malmok számára való, több darabokból összetett, úgynevezett amerikai és angol malomkövek vám­kezelése határoztatik meg. 106. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853­ május 17. kelt rendelete, mely által a bel­­ügyministeriummal egyetértőleg egy ideiglenes utasítás bocsáttatik ki, az árva és gondnoksági vagyonnak a Magyar- , Horvát-, Tótországban, Erdélyben, a Szerbvajdaságban és a temesi bán­ságban létező árvabizottmányoknak­ pénztárszerü kezelése iránt. 107. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-ki május 18. kelt kibocsátványa, mely által az 1852-ki October 20-án kelt legfelsőbb határoz­­vány folytán rendeltetik, miszerint 1853. junius 1 - jétől kezdve, részletes jelzálogos utalványok , négyhónapos lejárati időre, ezentúl csak ötödfél százalékos kamatolástól adassanak ki. A második rész tartalma: 44. sz. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polg. kormányzójától 1853. junius 8., a javadalmazott katholikus lelkészek szerződvényeken alapuló ágy bér- és köntösdijai­nak lefizetése iránt. Ugyanott továbbá az orsz. korm. lap 1853-ks első félévi folyamának tartalomjegyzéke czimlapjával együtt német egyes valamint összes kettős kiadásban kiadatott és szétküldetett.­ ­­­ A birod. törv. lap 1853. máj. 21-iki XXVIII. dijában 91. sz. a. megjelent. 171 NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Paris, jul. 15. — S.— A „Journal de l’Empire“ nehezen várt czikke ma megjelent, melyben mondatik, mikép a czikkiró felfogja ugyanazon ingerültséget, mit Nesselrode gr. második körlevele előidézett, s noha fájlalja az ebben foglalt tényhibákat, óvakod­ni fog mégis fontosságának nagyításától. Nem hogy háboruvali fenyegetéseket venne abban észre czikkíró, sőt inkább keserű kifejezések alá rejtett kiegyenlítési vágyakat, úgy hogy ez ok­irat után még inkább, mint előbb, habár lehet­séges is a háború, a béke fenmaradása igen va­lószínű. Ezen nyilatkozatok és a tegnapelőtti „Con­­stitutionnel“-ei közt nagy a különbség, oly nagy mint háború és béke közt, mert Granier de Cas­­sagnac, mint tudva van, azt mondá, mikép a há­ború kikerülhetlen. A „Journal de l’Empire“ czikkét nem Laguerroniére írta alá, hanem a szerkesztőség titkára. A főszerkesztő holnap talán jobban ki­fejti a titkár gondolatát, de a kíváncsiság ki van elégítve, s átalános bámulatnak engedett helyet. Azt kérdik egymástól, a gazdag börzeüzér Mivel két lapja közöl melyik a kormány utasításaival élő, várjon a „Constitutionnel“ vagy a „Journal de l’Empire“ vagy mindkettő vagy egy sem? Ha mindkettő, úgy ellentmondásuk csak azon körül­ményből magyarázható, hogy tegnap a kormány tudósításokat kapott Londonból, melyek harczi vágyát lehűtötték és mérsékelték. Ez annál va­lószínűbb , minthogy a „Journal de l’Empire“ nyilatkozatai a tegnap ide érkezett „Times“ - eivel megegyeznek. Ma Marseilleből egy gőzös 40,000 fegyverrel a porta számára elindult. Pária, július 16. —La Lagu­erromiére régen várt czik­ke ma a „Pays“-ben megjelent. Czikkiró egy féltuc­at hasábon keresztül mutogatni igyekszik, hogy gr. Nesselrode körirata semmi egyebet nem árul el, mint az orosz császár óhaját, új alkudozá­sok által a zavarból kimenekedhetni. A „Pays“ okoskodása rövid szavakba foglalva a követke­ző : Midőn a czár a dunai fejedelemségeket megszállotta , megs­érté a szerződéseket, de ő kinyilatkoztatja , mikép ez nem tekintendő a porta elleni megtámadásnak — tehát nem akarja a háborút, hanem alkudozásokat. Továbbá, Orosz­ország, mely eleinte szened­­et kívánt volt, most már csak erkölcsi biztosítékról beszél — tehát alkudozni akar. Az egyik nekem ép oly fonáknak tetszik mint a másik. Tények meggyőzőbbek mint szavak, s ha igaz, hogy Oroszország meg­sértette a szerződéseket, úgy azon nyilatkozata, hogy ezeknek nincs oly rosz értelmük, gyönge biztosíték békülékeny érzületeire nézve. S mi az erkölcsi biztosítékot illeti, Oroszország valóban soha sem beszélt másról, de e kifejezés alatt jegyzéket ért, és e jegyzéket a czár még most is kívánja. Nem, Laguerroniére czikke va­lósággal nem e­g­yéb, mint nem sikerült kísérlet a közönségnek megmutatni, mikép Francziaor­­szág, a­nélkül, hogy méltóságát föláldozná, flot­táját a Dardanellákon innen hagyhatta, bárha az orosz császár létesítette ama fenyegetését, hogy a dunai fejedelemségeket megszállandja. Bármit mondjon a „Journé de l’Empire“, Nesselrode körirata a francziák nemzeti érzékenységét meg­sértette. S ez minden esetben oly fejedelemnek, mint III.Napóleon, gondot ad. És mivel a császár attól tart, hogy a francziák, bárha óhajtják a békét, a nemzeti becsületnek, vagy annak, mit ez alatt értenek, megsértését soha meg nem bocsáta­­nák, ezért megtesz minden lehetőt, hogy azon gyanút távol tartsa , mintha Oroszország elől hátrált volna. Laguerroniére czikkének más czélja nincs. Ez utóbbi hozzá­teszi, mikép a háború ki­kerülhetlen, ha az orosz császár Konstantinápolyt meg akarja hódítani. Ezt a ,Journ. de l'Empire­ nélkül is tudtuk. De nevetséges azon biztosság, melylyel Tiaguerroniére háború esetében Austria és Poroszországnak Anglia és Francziaországgali szövetségét kilátásba helyzi. Szóval, mi a „Pays“ ezen fontosnak tartott czikkéből kettőt né­zünk ki: a kormány azon zavarát, miként ma­gyarázza ki a hajóhadak mozdulatlanságát a Dar­danellák előtt, s azon óhajt, az egész viszálynak Oroszországgal! kiegyezés által lehetőleg tisz­tességes véget vetni. Tehát még most is úgy mint azelőtt minden az orosz császár határozatá­tól függ. Állítsuk össze a tényeket, a­mint azok előttünk ismerve lettek. Anglia és Francziaor­­szág a dunai fejedelemségek megszállása daczára az orosz császárnak új javaslatokat tettek, melyek mikénti fogadtatásáról még mit sem tudnak; köz­bejött gr. Nesselrode körirata, melyre az angol és franczia kabinetek tegnap feleltek. *) Tegnap a kenyér ára ismét felszökött. Majd minden városrészben bizonyos izgalom vehető észre. Bellevilleben a maire-nek is be kelle a­­vatkozni az emberek lecsillapítására. Berlin, jul. 16. é j­: Elvemhez híven hallgatok mindazon hí­­rek és nézletekről, melyek jelenleg hírlapjaink­ban a keleti kérdést illetőleg keringnek: én tel­jesen feleslegesnek tartom conjecturális politiká­nak adni át magát egy oly lapban, melynek olva­sói az eseményekhez annyival közelebb vannak, azok befolyása által sokkal közvetlenebbül van­nak érdekelve, mint mi. Ha mindemellett mégis ma megemlítem ez európai ügyet,ez azért történik, mert megkísértették, ahoz egy alacsony cselszö­­­vényt kötni, mely ugyan nem sikerült, de politi­kai pártjaink állására nézve sokkal jellemzőbb , mint hogy annak néhány szót ne szenteljünk. Értem a „Neue Preussische vagy Kreutzig“ fő­szerkesztőjének Wagener ülnöknek visszalépését, melyet ő maga azzal indokol, hogy minden be­csületes emberre nézve létezik egy vonal, melyen átlépni az önérzet tiltja, s melylyel egyszersmind összeköti azon jelentést, hogy a többi szerkesz­tőségi tagok s a lap dolgozótársai mind követni fogják az ő példáját, mihelyt a szerkesztőség ügyletei be lesznek fejezve. E nyilatkozat ugyan már néhány nap előtt jelent meg s azóta e lap a kiadó mint „ideiglenes szerkesztő” neve alatt je­lenik meg, vezérczikkek nélkül s majdnem szín­telenül, felső részében úgy mint alul, a különben annyira csípős „Zuschauer”-ben. Én ez ese­ményre nézve a következő hiteles adatokat kö­zölhetem, melyek lényegükre nézve oda mennek ki, hogy a keresztény - germánok pártja—az az : azon egy pár doctrinair tanár, kik a specificus uj porosz párt lelkét képezik s csak úgy mint Dahl­mann és Grervinus, tantalusi kínokat állnak ki a­­­zon sikertelen fáradozásaikban, az elméleti tevé­kenységet gyakorlatival, a tanszéket egy tározóval fölcserélni; és így nem a junkerek, katonák és hi­vatalnokok, ki a „Kreutzig“-ot csak az ő con- servatismusa, s nem tanú kedvéért tartják . *) Figyelmeztetjük az olvasót, mikép e levél a a franczia külügyminister körjegyzékének meg­jelente előtt íratott. S­z­e­r­k. Julius 22-én 1853

Next