Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)
1853-07-22 / 171. szám
Pest, Péntek. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki- véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó - Bitó”-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. A hirdetések ötször halálozott sorinak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számit tatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni— helybe 11 alapkiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kuné.. walderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a czim, lakhely, s utolsfi posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap“ és melléklapja „Napi Tudósító“ előfizetési föltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ egy fitt. Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pírt. kr. Félévre..............................10 — Évnegyedre .... 5 — Vidékre (postán) Félévre.......................12 — Évnegyedre ... . 30 B) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pírt kr. Félévre ..... 8 Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre . 10 Évnegyedre ... 5 20 G.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhozküldéssel): Félévre......................3 psrt. (A melléklapra évnegyedi előfizetés nem fogadtatik el.) HIVATALOS RÉSZ. A had-, bel- és pénzügyi ministeriumoknak 1853- diki márczius 31-kén kelt rendelete, *) kiható minden koronaországokra, a lőpor termelésére és árulására vonatkozó közelebbi határozatok tárgyában. 1. §. Az 1853-diki márczius 31-kén kelt nyiltparancs XV. és XVI. czikkeire vonatkozólag az 1853-diki márczius 31-kén kelt legfelsőbb határozvány folytán a lőpor s a netalán a helyébe lépő anyagok termelése és eladása kizárólag az álladalmi közigazgatásnak tartatik ion. 2. §. Az álladalom számára föntartott lőportermelési és árulási egyedüli jog igazgatása a katonai hatóságokat illeti, s a hadügyministérium vezérlete alatt a cs. k. tüzérségi főigazgatóság által gyakoroltatok. Az egyes koronaországokban a tüzérségi szerigazgatási kerületi parancsnokságok, s ezek alá rendelve, a lőporőrsöknél alkalmazott tüzértisztek képezik a közigazgatási orgánumokat ezen egyedárussági tárgyra nézve. 3. § A lőpor csak az álladalom számára, s csupán a kincstári raktárakból e végre kiszolgáltatott salétromból termeltethetik, és összesen az annak átvételére utasított tüzérségi raktárakba szolgáltatandó be. A termelendő mennyiség a jogosítottaknak a megelőző szakaszban kijelölt igazgatási orgánumok által időnként tudtára fog adatni. 4. 1. A lőpor termelésérei jogosítvány csak a cs. k. tüzérségi főigazgatóság által adathatik. 5. 1. A lőpor termelésérei jogosítvány csupán személyi jogot ad, mely a körülményekhez képest az adományozó hatóság által visszavétethetik , a jogosított által is visszaadathatik, de sem el nem örökíttethetik vagy el nem zálogittathatik, sem pedig különben ingyen vagy fizetés mellett másra át nem ruháztathatik. 6. §. Figyelmet érdemlő esetekben a lőportermelő örökösei ezen jogosítvány adományozásánál tekintetbe fognak vétetni. 7. §. A szükséges üzleti eszközökön kívül a lőportermelési jogosítvány megnyerése végett az austriai álladalmi polgárság, nagykorúság, továbbá az erkölcsi és politikai feddhetetlenség kimutatandó. 8. §■ Magára a lőporra, az annak termelésére szükséges anyagszerekre, az ahhoz szükséges eszközökre s egyéb kellékekre biztosítási vagy végrehajtási bírói intézkedésnek nincs helye, s a lőpormű üzletvezetője ellen a hitelezők kérelmére személyi végrehajtás nem intéztethetik. 9. § A katonai hatóságok kötelesek a fölött őrködni és a politikai hatóságok arra nézve közremunkálni, hogy a lőporműtől minden veszély lehetőleg eltávolittassék, s annak szabályszerű üzlete ne gátoltassék. 10. §: A lőpor s a bányamiveléshez és az építési vállalatokhoz szükséges vettelőpor árulása, mint eddig, a mindegyik koronaországban létező kincstári lőpor-árulóörsök által, s oly helyeken , hol a szükség kívánja, a cs. k. tüzérségi főigazgatóság különös engedelmével oly üzérek vagy kirendeltek által fog folytattatni, kik erre képeseknek ismertetnek s a lőpor tartására alkalmas helyiségekkel birnak. 11. 1. Ezen saját szakadéki jegygyel ellátott lőpor-árulóknak az eladandó lőport csak a nekik kijelölt kincstári raktárakból, a meghatározott raktári ár lefizetése mellett szabad venniök, s kötelesek azt a vevőknek az eléjök szabott eladási áron adni. 12. §. A lőporrali házalókereskedés a legszigorúbban tiltatik. 13. §. A lőpor s a netalán a helyébe lépő anyagok jogosutlan termelése és árulása a fenálló jövedéki büntető törvények szerint büntetendő meg. Amennyiben azonban azzal valamely az átalános büntető törvények szerint büntethető cselekvény van egybekapcsolva, részben mindenek előtt az illető büntető hatóság köteles eljárni. 14. §. Azon helyeken, hol kivételes állapot létezik, ennek tartama alatt a kivételes hatóság által szükségeseknek vélt intézkedések érvényesek. Bach s. k. Baumgartner A. s. k. Bamberg s. k., vezérőrnagy s . apost. Felsége vezérsegéde. F. é. jul. 20-án jelent meg az orsz. kormánylap egyelőre német egyes- és magyar-német kettős kiadásban. Az első rész tartalma: 95. szám. 1853-iki martius 31. kelt császári nyiltparancs, a salétrom-egyedárusság megszüntetése és a lőpor-egyedárusság föntartása tárgyában. 96. sz. A had-, bel- és pénzügyi ministeriumnak 1853-iki martius 31. kelt rendelete a lőpor termelésére és árulására vonatkozó közelebbi határozatok tárgyában. 97. sz. A legfőbb rendőri hatóságnak s a kül-, bel- s hadügyi ministeriumoknak 1853-ki máj. 3. kelt rendelete, a külföldiekkel útlevél- rendőrségi bánásmód iránt Austriában. 98. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki május 3. kelt kibocsátványa, az 1850-iki October 1-jén és 8-án kelt tanulmányrendszabályok 51. § alapján kiadandó bizonyítványok bélyegkezelése iránt. • 99. sz. A vallás- és oktatási ministeriumnak 1853. május 6. kelt rendelete, mely által a katholikus tanulóknak evangélikus tanintézetekbe járása iránt fönálló szabályok emlékezetbe hozatnak. 100. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki május 9. kelt rendelete, a Bojana vagy Scoranza nevű halnem vámkezelése iránt. 101. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. május 9. kelt rendelete, mely által a hadügyminiszériummal egyetértőleg rendeltetik, hogy azon esetekben, melyekben jelzálogilag biztosított házassági biztosítványok a földtehermentesítési tőkére utasíttatnak, a földtehermentesítési kötelezvénynek az országos katonai parancsnokságnak adandók át. 102. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki május 10. kelt kibocsátványa, az 1852-ki mártius 9-én kelt pénzügyministeri rendeletnek (birod. törv. lap 62. sz.) az 1853. ápril 30-ka után keletkező halálesetére s vagyonátruházásokra való alkalmazhatása iránt. 103. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-iki máj. 10. kelt kibocsátványa, mely szerint az 1853. april 30-ka utáni halálesetérei vagyonátruházásokra nézve az 1850-ki augustus 2. illéktörvény kihirdetési nyiltparancsának IX. pontjában foglalt határozatok , és az 1852-ki martius 9. pénzügyministeri kibocsátvány (birod. törv. lap 53. sz.) határozatai hatályon kivül lépnek. 104. sz. A külügyi ministeriumnak 1853-ki május 12. kelt kibocsátványa, mely által közhírré tétetik, hogy az austriai és bajor kormány között, továbbá az austriai és szász kormány között oly egyesség köttetett, miszerint ezen álladalmak mindegyike saját eredeti polgárait, ha ezek az álladalmi polgárságot a belföldi törvények szerint elvesztették volna is, a másik álladalom indítványa folytán mindaddig ismét átvenni köteles, míg ők ezen másik álladalomban annak saját beltörvényei szerint meg nem honosultak. 105. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-ki május 13. kelt kibocsátványa, mely által a gőzmalmok számára való, több darabokból összetett, úgynevezett amerikai és angol malomkövek vámkezelése határoztatik meg. 106. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853 május 17. kelt rendelete, mely által a belügyministeriummal egyetértőleg egy ideiglenes utasítás bocsáttatik ki, az árva és gondnoksági vagyonnak a Magyar- , Horvát-, Tótországban, Erdélyben, a Szerbvajdaságban és a temesi bánságban létező árvabizottmányoknak pénztárszerü kezelése iránt. 107. sz. A pénzügyministeriumnak 1853-ki május 18. kelt kibocsátványa, mely által az 1852-ki October 20-án kelt legfelsőbb határozvány folytán rendeltetik, miszerint 1853. junius 1 - jétől kezdve, részletes jelzálogos utalványok , négyhónapos lejárati időre, ezentúl csak ötödfél százalékos kamatolástól adassanak ki. A második rész tartalma: 44. sz. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polg. kormányzójától 1853. junius 8., a javadalmazott katholikus lelkészek szerződvényeken alapuló ágy bér- és köntösdijainak lefizetése iránt. Ugyanott továbbá az orsz. korm. lap 1853-ks első félévi folyamának tartalomjegyzéke czimlapjával együtt német egyes valamint összes kettős kiadásban kiadatott és szétküldetett. A birod. törv. lap 1853. máj. 21-iki XXVIII. dijában 91. sz. a. megjelent. 171 NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Paris, jul. 15. — S.— A „Journal de l’Empire“ nehezen várt czikke ma megjelent, melyben mondatik, mikép a czikkiró felfogja ugyanazon ingerültséget, mit Nesselrode gr. második körlevele előidézett, s noha fájlalja az ebben foglalt tényhibákat, óvakodni fog mégis fontosságának nagyításától. Nem hogy háboruvali fenyegetéseket venne abban észre czikkíró, sőt inkább keserű kifejezések alá rejtett kiegyenlítési vágyakat, úgy hogy ez okirat után még inkább, mint előbb, habár lehetséges is a háború, a béke fenmaradása igen valószínű. Ezen nyilatkozatok és a tegnapelőtti „Constitutionnel“-ei közt nagy a különbség, oly nagy mint háború és béke közt, mert Granier de Cassagnac, mint tudva van, azt mondá, mikép a háború kikerülhetlen. A „Journal de l’Empire“ czikkét nem Laguerroniére írta alá, hanem a szerkesztőség titkára. A főszerkesztő holnap talán jobban kifejti a titkár gondolatát, de a kíváncsiság ki van elégítve, s átalános bámulatnak engedett helyet. Azt kérdik egymástól, a gazdag börzeüzér Mivel két lapja közöl melyik a kormány utasításaival élő, várjon a „Constitutionnel“ vagy a „Journal de l’Empire“ vagy mindkettő vagy egy sem? Ha mindkettő, úgy ellentmondásuk csak azon körülményből magyarázható, hogy tegnap a kormány tudósításokat kapott Londonból, melyek harczi vágyát lehűtötték és mérsékelték. Ez annál valószínűbb , minthogy a „Journal de l’Empire“ nyilatkozatai a tegnap ide érkezett „Times“ - eivel megegyeznek. Ma Marseilleből egy gőzös 40,000 fegyverrel a porta számára elindult. Pária, július 16. —La Laguerromiére régen várt czikke ma a „Pays“-ben megjelent. Czikkiró egy féltucat hasábon keresztül mutogatni igyekszik, hogy gr. Nesselrode körirata semmi egyebet nem árul el, mint az orosz császár óhaját, új alkudozások által a zavarból kimenekedhetni. A „Pays“ okoskodása rövid szavakba foglalva a következő : Midőn a czár a dunai fejedelemségeket megszállotta , megsérté a szerződéseket, de ő kinyilatkoztatja , mikép ez nem tekintendő a porta elleni megtámadásnak — tehát nem akarja a háborút, hanem alkudozásokat. Továbbá, Oroszország, mely eleinte szenedet kívánt volt, most már csak erkölcsi biztosítékról beszél — tehát alkudozni akar. Az egyik nekem ép oly fonáknak tetszik mint a másik. Tények meggyőzőbbek mint szavak, s ha igaz, hogy Oroszország megsértette a szerződéseket, úgy azon nyilatkozata, hogy ezeknek nincs oly rosz értelmük, gyönge biztosíték békülékeny érzületeire nézve. S mi az erkölcsi biztosítékot illeti, Oroszország valóban soha sem beszélt másról, de e kifejezés alatt jegyzéket ért, és e jegyzéket a czár még most is kívánja. Nem, Laguerroniére czikke valósággal nem egyéb, mint nem sikerült kísérlet a közönségnek megmutatni, mikép Francziaország, anélkül, hogy méltóságát föláldozná, flottáját a Dardanellákon innen hagyhatta, bárha az orosz császár létesítette ama fenyegetését, hogy a dunai fejedelemségeket megszállandja. Bármit mondjon a „Journé de l’Empire“, Nesselrode körirata a francziák nemzeti érzékenységét megsértette. S ez minden esetben oly fejedelemnek, mint III.Napóleon, gondot ad. És mivel a császár attól tart, hogy a francziák, bárha óhajtják a békét, a nemzeti becsületnek, vagy annak, mit ez alatt értenek, megsértését soha meg nem bocsátanák, ezért megtesz minden lehetőt, hogy azon gyanút távol tartsa , mintha Oroszország elől hátrált volna. Laguerroniére czikkének más czélja nincs. Ez utóbbi hozzáteszi, mikép a háború kikerülhetlen, ha az orosz császár Konstantinápolyt meg akarja hódítani. Ezt a ,Journ. de l'Empire nélkül is tudtuk. De nevetséges azon biztosság, melylyel Tiaguerroniére háború esetében Austria és Poroszországnak Anglia és Francziaországgali szövetségét kilátásba helyzi. Szóval, mi a „Pays“ ezen fontosnak tartott czikkéből kettőt nézünk ki: a kormány azon zavarát, miként magyarázza ki a hajóhadak mozdulatlanságát a Dardanellák előtt, s azon óhajt, az egész viszálynak Oroszországgal! kiegyezés által lehetőleg tisztességes véget vetni. Tehát még most is úgy mint azelőtt minden az orosz császár határozatától függ. Állítsuk össze a tényeket, amint azok előttünk ismerve lettek. Anglia és Francziaország a dunai fejedelemségek megszállása daczára az orosz császárnak új javaslatokat tettek, melyek mikénti fogadtatásáról még mit sem tudnak; közbejött gr. Nesselrode körirata, melyre az angol és franczia kabinetek tegnap feleltek. *) Tegnap a kenyér ára ismét felszökött. Majd minden városrészben bizonyos izgalom vehető észre. Bellevilleben a maire-nek is be kelle avatkozni az emberek lecsillapítására. Berlin, jul. 16. é j: Elvemhez híven hallgatok mindazon hírek és nézletekről, melyek jelenleg hírlapjainkban a keleti kérdést illetőleg keringnek: én teljesen feleslegesnek tartom conjecturális politikának adni át magát egy oly lapban, melynek olvasói az eseményekhez annyival közelebb vannak, azok befolyása által sokkal közvetlenebbül vannak érdekelve, mint mi. Ha mindemellett mégis ma megemlítem ez európai ügyet,ez azért történik, mert megkísértették, ahoz egy alacsony cselszövényt kötni, mely ugyan nem sikerült, de politikai pártjaink állására nézve sokkal jellemzőbb , mint hogy annak néhány szót ne szenteljünk. Értem a „Neue Preussische vagy Kreutzig“ főszerkesztőjének Wagener ülnöknek visszalépését, melyet ő maga azzal indokol, hogy minden becsületes emberre nézve létezik egy vonal, melyen átlépni az önérzet tiltja, s melylyel egyszersmind összeköti azon jelentést, hogy a többi szerkesztőségi tagok s a lap dolgozótársai mind követni fogják az ő példáját, mihelyt a szerkesztőség ügyletei be lesznek fejezve. E nyilatkozat ugyan már néhány nap előtt jelent meg s azóta e lap a kiadó mint „ideiglenes szerkesztő” neve alatt jelenik meg, vezérczikkek nélkül s majdnem színtelenül, felső részében úgy mint alul, a különben annyira csípős „Zuschauer”-ben. Én ez eseményre nézve a következő hiteles adatokat közölhetem, melyek lényegükre nézve oda mennek ki, hogy a keresztény - germánok pártja—az az : azon egy pár doctrinair tanár, kik a specificus uj porosz párt lelkét képezik s csak úgy mint Dahlmann és Grervinus, tantalusi kínokat állnak ki azon sikertelen fáradozásaikban, az elméleti tevékenységet gyakorlatival, a tanszéket egy tározóval fölcserélni; és így nem a junkerek, katonák és hivatalnokok, ki a „Kreutzig“-ot csak az ő con- servatismusa, s nem tanú kedvéért tartják . *) Figyelmeztetjük az olvasót, mikép e levél a a franczia külügyminister körjegyzékének megjelente előtt íratott. Szerk. Julius 22-én 1853