Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-01 / 204. szám
Pest, Csütörtök. Megjelenik e lap , hétfőt s arfibb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötszr halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAP . Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országot Kunevalderházban,vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. I R L A P. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. magyarországi pénzügyigazgatóság által Gruber Lipót rimaszombati II. oszt. adótiszt a miskolczi cs. kir. adóhivatalhoz II. osztályú ellenőrré ideiglenesen kineveztetett. A cs. kir. magyarországi pénzügyigazgatóság a füleki cs. kir. adóhivatalhoz III. oszt. adószedővé Ploy Alajos beszterczebányai adóhivatali ellenőrt, II. oszt. adótisztté pedig Kretschmayer Győző cs. kir. budai főfizető hivatali gyakornokot, mindkettőt ideiglenesen kinevezte. F. é. aug. 31-kén jelent meg az országos kormánylap XVI. dija egyelőre német egyes és magyar-német kettős kiadásban. Tartalma: Első Rész. 133. sz. Austria és Spanyolország között 1852. ápril 30. kelt postaszerződvény. Aláíratott Aranjuezben 1852. april 30-kán. A jóváhagyásokban kicseréltetett San Ildefonsoban 1852. augustus 24. 134. sz. 1853-ki junius 8-kán kelt császári rendelet, melylyel az alsó- austriai ürmérték Magyarországban , a Szerb vajdaságban s a temesi bánságban törvényes mértéknek nyilváníttatik. 135. sz. A hadsereg főparancsnoksága III. osztályának 1853. junius 15-kén kelt körrendelete, mely által elhatároztatik, hogy a hadseregbe újonnan belépő főorvosok ezentúl nem besorozás által veendők föl a katonai kapcsolatba, hanem rendelet által létszámba és illetékbe veendők. 136. sz. A pénzügyministeriumnak 1853- diki junius 24- kén kelt kibocsátványa, a gyakorló hivatalok vám- és ellenőrködési eljárásának egyszerűsítése és gyorsítása s a forgalom könnyítése tárgyában. 137. sz. A hadsereg főparancsnoksága III. osztályának 1853. junius 24. kelt körrendelete, mely által az 1853. junius 21-kén kelt legfelsőbb határozvány folytán az eddigi hópénz-nélkülözési szabályok a cs. k katonaságra nézve megszüntetnek, s a cs. k. katonaság szolgálati és rangdijai iránt uj határozatok rendeltetnek. 138. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. junius 26-kán kelt rendelete , a házasság érvénytelensége vagy végelválasztása s az ágytól és asztaltóli elválás fölötti oly perlekedéseknél, melyek az ügy érdemében az egyházi bíróságok által eldöntendők , előforduló s a polgári bíróságok elé tartozó mellékpontok körüli eljárás iránt. 139. sz. A hadsereg főparancsnokságának 1853. junius 27-kén kelt körrendelete, mely által az 1853-ai junius 25-kén kelt legfelsőbb rendelet folytán elhatároztatik, hogy a német vitézi rend számára, a rend nagymesterének, vitézeinek és papjainak szabad rendelkezésű vagyona fölötti tárgyalási jog jövendőre is föntartassék. 140. sz. A hadsereg főparancsnokságának s a bel- s igazságügyi ministeriumoknak 1853. junius 30-kán kelt rendelete, mely által az 1853-ki junius 20-kán kelt legfelsőbb határozvány folytán rendeltetik, hogy a bűntett miatti súlyos börtönre itéltetés azon járandóságok elvesztését is maga után vonja, melyeket a sérvitézek vagy átalában a kiszolgált katonák köz- vagy magán - alapítványokból húznak. 141. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 1-jén kelt kibocsátványa, a paradicsomalma (S.panum Lycopersicum) vámkezelése iránt. 142. sz. 1853-kl julius 3-kán kelt császári nyiltparancs, kiható Erdélyre, mely által ezen nagyfejedelemség számára a bíróságok polgári jogügyekbeni hatásköre és illetősége iránt egy új szabály (törvényhatósági rendszabály) bocsáttatik ki, s elhatároztatik, miszerint azon különösen kihirdetendő naptól kezdve, melyen ezen koronaországban az újji szervezendő járási hivatalok s a többi birói hatóságok működésüket megkezdendik, minden ottani birói hatóságok a polgári jogügyekbeni törvényhatóságot ezen törvény szabályai szerint gyakorlandják. 143. sz. 1853-ki julius 5-kén kelt császári nyiltparancs, mely által a faizási, legeltetési s erdei termény-szedési jogoknak, továbbá néhány szolgalmi s közös birtok- és haszonvételi jogoknak szabályozását és megváltását tárgyazó határozatok állapíttatnak meg. 144. sz. A belügyministeriumnak s a legfőbb rendőri hatóságnak 1853-ki julius 7-kén kelt rendelete, mely által a krakói országos elnöknek, az ottani országos kormányhoz utasitott vidékre nézve, sajtóügyiekben, a helytartót illető hatáskör engedtetik. 145. sz. A bel- és igazságügyi ministeriumoknak 1853. julius 9. kelt rendelete, az 1852-ki September 1-je előtt jogérvényesen kiszabott büntetéssulyosbitások elengedése iránt, a mennyiben azok az 1852. május 27. büntetőtörvényben meg nem engedvék. Második Rész. 49. sz. Hirdetés Ő cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polg. kormányzójától 1853- diki julius 1- ről, melylyel a takarékpénztárak alkotása, szervezése és ellenőrzése tekintetében a cs. k. Apostoli Felségének 1844. September 2-kán kelt legfelsőbb határozványával jóváhagyott s érvényes zsinórmértékül szolgáló alapelvek tétetnek közzé. E darabbal egyszersmind az országos kormánylap XV. dijának, mely f. évi aug. 19-kén csupán német egyes és magyar-német kettős kiadásban jelent meg, összes kettős u. m. tót-, román- és ruthen-német kiadásai is kiadattak. F. é. aug. 29-én jelent meg a birodalmi törvénylap LV dbja ; tartalma : 167. sz. Kibocsátványa a keresk. ministeriumnak 1853 aug. 9-ről, a keresztkötésü küldemények fogalmának megállapításáról, melyeket dismérséklet illet. 168. sz. Rendelete az igazságügyi ministeriumnak 1853. aug 19-ről, kivéve a fővárost, a csehországi ügyvédi állomásokrai illetékességek szaporítása végett. 169. sz. Rendelete a bel- és igazságügy minister írnoknak és a legfelsőbb rendőrhatóságnak 1853. aug. 23-ról, hatályos Bécs és Prága városára, továbbá Königgrätz, Theresienstadt és Josephstadt cseh várakra, az 1852. oct. 24-ki 1. f. nyiltparancs s az 1853. jan. 29-ki ministeri rendelet hatályát e városokban illetőleg. A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszély.) I. A nagy Szamos jobb partján Csicsó-Ujfalunak terve, erdős hegyvidék kezdődik — fenékterén meredek szirt és várrom. — A szírt, mint nagyszerű sószikla fehérük messze és magasan. A rom, a hires Csicsóvár romja, s mint viharos múlt síremléke tekint ormáról a szűk völgyre alá. És e dicső emlék naponta sorvad és porladoz. _Aljában folyton malomkövet vágnak — rend és kegyelet nélkül fúrják, bontják és hányják le csúcsait — egész faldarabok zuhantak már alá — zuhannak naponta, — és maholnap az ősemlék eltűnt. Nincs hon mely természet és történet kezéből több dicső emléket beírna mint Erdély — de részvétlenség-e ? — avagy apathia ? e szent ereklyék nem soká porrá s a hely simává lesz. . Pedig semmi nem hangolja inkább fantasiára a kebelt, semmi nem táplálja inkább a kegyelet és honszerelem tüzét, mint azon hely, hol még egy sírkereszt, egy emlék, avagy egy mogorva rom áll hazánk őskorából. Csicsóvár romja egy esemény emlékét költi fel lelkemben — képzeletem századok felett ragad vissza — és mohos sirhantokon száll meg kissé pihenni, hol annyi nagyra és nemesre született kebel — annyi dicsően küzdött s annyi szenvedések közt elvérzett hősi szív végre nyugalmát találta. Nyíljatok meg hát képzeletünk lovagcsarnokjai! — táruljatok fel ti berozsdásult óriási szárnyajtók! — s engedjetek egy futó, de elragadó pillanatot, annyi nagyság s annyi valódi fény felett — keletek kincsei homálytalan ragyognak századok sorain keresztül — s nem a múltból okulni csupán, de egyszersmind a jövőbe is belátni tanitnak minket. 1538-ban két utas haladott nyugatra, az úgynevezett nagy erdőn, mely százados bükkjeivel, az Erdély és Moldova közt határfalként nyúló hegyvonal aljait borítja. A fák lombjai nagyrészint már sárgán és vörösen csüngöttek, nehéz cseppekkel terhelve, és várva szabadulásukat — a dús füvet dérlepel boritá, s a havasokról jéghidegen zúgott az őszi szél bérezek nyilatain közelgő télre intve a völgyek lakóit. — Minden őszileg komor és elhagyott vala. Utasunk kis zömök havasi lovakon ügettek, hosszú úti köpeny csüngött vállaikról, a nyakukra burkolt török teveszőrkendő s a füleikre lehúzott dinnye alakú zöld süveg, arczukat egészen elfödő; két izmos komondor, setét lombu szentbernárdi fajta, kullogott nyomukban. Mögöttük roppant hólepte havasok s a hanyatló nap sugaraitól aranyozott végetlen fenyvesek — alább a bükkös erdő setét fodrozatja — melyek, mire a nap lehunyt — mikép minden setét leend egykor, mi földi ragyogvány — csak mint fekete vonalak tűnnek fel a szürke égiven. Az út keskeny völgyön vezet. — Oldalt sziklák nyúlnak s merednek magasra. — Néhol elszórva fehérlenek, vagy zárják el az utat, a szerint, mint kisebb vagy nagyobb tömegekben most le zápor a völgyre. Utasaink szikláról sziklára, s néha meredek szirtpárkányokon haladtak. — A havasi ló biztosan lép, s mint zerge oly könnyeden járja a szirtek ösvényét. De felhők tornyosulnak — feketére festik a látkör szürke azúrját, eltűnik a hold, el a ragyogó csillagsereg, el minden varázs, mit esthajnalon tiszta ég kölcsönöz, s az egész fájdalmasan bús vadonná válik... Az eső megered, miként hegyek között szokott, nehéz csepjei bőrig áztatják az embert. Utasaink már atig bírtak haladni. — Midőn a néha és csak ritkán czikázó villámfénynél a szűk völgy jobb oldalán egy szirt-barlang tűnt fel, s mint tenger viharaival küzdenek , ha révpart zöldei eléje, az öröm, az elragadtatás, önkénytelen kiáltásban tört ki. A barlang elé értek. — Leszálltak. Lovaikat alant a völgy pázsitján hagyák, hol egy bérezi patak zúgott — a rovátkos szirtfalán, mint létrán kezdettek fölfelé haladni. A barlang nyilata mintegy három öl magasan volt a völgy oldalában.Utasaink mire fölértek, első gondjuk volt, száraz galyákat gyújtani. A tűz, a fölmáglyázott száraz hasábokon csakhamar fölkapott, s világár folja be a barlang üregét. Körülnéztek. „Szálljunk meg atyám — szólt egyik az utasok közöl fájdalmas sóhajjal — rideg szállás lesz ez fejedelmi kényelemhez szokottnak, — de eső s vihar ellen megvédve leendünk! . . . „Szálljunk meg, viszhangozó a másik zord, de rezgő hangon, s a tűzhez lehajolt, homlokán verejték gyöngyözött, s megfeszített erélye daczára is egész lénye reszketett. II. Ez utasok egyike ötven éves volt. Pongyola de dús fürtökben hullámzó hajzata és szürke szakálla, bús összehangzást képezett a halvány római arczél lankadt kinyomatával. Magas idegzetes termetén méltóság s önérzet ömlött el. E férfiú Péter volt, Moldva vajdája egykoron, egy nyugtalan csel- és kaland teljes államfő. — Egy a szomszédokat folyton háborgató guerilla főnök, ki ellen a közelebbi években Zápolya János és Zsigmond lengyel király folyton panaszt tettek. — Az első Prásmár, ez utóbbi pedig Pokutzia (Erdélyhez közel eső lengyel kerület) feldúlásával és leégetésével vádolták őt. A hatalmas Szolimán saját sérelmét sem birá feledni Grittinek t. i. általa is segélyezett botrányos halálát. — A panaszok és reminiscentiákból egy dörgő és csattogó fermánt fogalmaztak, mely Péter vajdát hatalomvesztettnek nyilvánította, s elűzé trónjáról. A daczos s furfangos védencz nem hajolt meg gyáván.— Sőt az ellentállást munkába vette azonnal.— Zápolyát megengesztelni, Ferdinánddal támadó és védő frigyre lépni volt a terv kezdete, de alig inditá meg követeit Bécs és Erdély felé, midőn Szucsáva falai alá egy tekintélyes ozmán sereg mint villám oly gyorsan csapott le. A főváros feldulatott, a vajdai pénztár, palota, minden fekvők és felkelhetők lefoglaltattak. — Péter csak az utolsó szükség perczeiben távozott, midőn már csak romot és pusztulást s pártos elszakadást látott mindenfelől. A más utas egy alig tizenhat éves hölgy volt, s midőn hosszú köpenyeről a nehéz cseppeket lerázva, üldözött atyjának a tűz mellé nyugágyat rögtönzött,s midőn leoldá a vastag nyakkendőt, s a nehéz átázott süveget letéve, a pattogó hasábok vörös fényárjában azon bárteljes hölgyalakok egyike tűnt fel, kiket egyszer látva bár, a szív egy bűvös, egy fájdalmas édes benyomást érez, és érzi éveken keresztül. — Fürtöi dús barna csigákban folytak vállaira, a magas homlok — érzelmes sötét szemek — a kissé halvány, de élet- és szellemdús arcz — kláris ajkak — a szoborszerű gazdag mell, és karcsú könnyű hajlékony testalkat egy hódító egészet képeztek. És látni kellett volna e bűvös gyermeket, mily kedély dús, mily angyal jó volt, mily buzgó részvéttel ápolta a kórágyon szenvedőt, mily gyöngéd szeretettel törte le a láz verejtéket, s önmagát feledve mindenben csak atyjának kereste kényelmét. „Gyermekem — szólt a vajda tört érzetné- 204 NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, augustus 31. i. s. A termelési, kereskedelmi s iparviszonyok helyes ismerésének egy ujóbbi nyilatkozványa fekszik előttünk a debreczeni keresk. s iparkamra jelentésében. Kétségkívül legtermékenyebb, s reánk mint kiválólag földmivelő nemzetre nézve legfontosb része az országnak azon kerület, melyet a debreczeni kamra képvisel, s ennélfogva ama nagy jelentőség által, mely e koronaország földmivelése s marhatenyésztésének tulajdonittatik , inditva érzé magát a kamra tapasztalatait s nyomozásait alkalmilag e mezőre is kiterjeszteni; s annál inkább vélte czélszerűnek azok eredményeit jelentésébe fölvenni, mivel a mezőgazdaság a kamra -kerületben igen gyakran az ipar és kereskedéssel összekötve űzetik. Különben is nem lévén a földművelés nagyfontosságú érdekeinek más tekintélyes orgánuma sem a kerületen belül sem azon kívül, méltán azon véleményben volt a kamra, hogy e tárgy rövid előadása s foglalata nem lesz egészen érdektelen a magas kormány előtt. És valóban a kamrakerület alkatrészei bizonyítják a kamra nézeteinek helyességét. A természet adományaival bővelkedő hét megye: Arad, Észak-és Dél-Bihar, Békés, Csanád, Szabolcs és Szatmár, 1,455,000 léleknyi népességgel — az úgynevezett zsíros alföld, hol a Tisza s Maros közti nagy rónatér csaknem 3500 mérföldet foglal el, van e kamrakerületbe keblezve, melynek Délbihar és Arad megyei hegylánczolatai azonkívül, a gyakorta napfényre kerülő nyomok után ítélve, hatalmas kincseket rejtenek méheikben. A földbirtoki viszonyokat rendező legújabb törvények kiszámíthatlan előnyök forrásaivá lettek a mezőgazdaságra nézve. A munkáserő felszabadítása a föld becsének s jövedelmének emelkedését vonta maga után, s a nagyobb jószágtesteket egyes lakosaik közti felosztás mellett bérlő községek a föld értékének további emelkedését idézendik elő. Azonban a vonómarhas építési anyagok magas árai, a szokatlanul drága napszám, azon körülmény hozzájárulásával, miszerint a földbirtok legnagyobb része többé kevésbbé adósságokkal van terhelve, kölcsönt ellenben még egészen kielégítő biztosítékra sem kaphatni, minden gazdálkodást fölötte nehezít. Ennélfogva Magyarország nyerstermelésének természetszerű fejlesztése tekintetéből, a telekkönyvügy végleges szabályozása után, elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik egy országos föld- vagy hitelbank alapítása, miszerint a kis és nagy földbirtokos képes legyen az uzsorától menekülni, s jószágát törvényes kamatú kölcsönnel javítani. A tőkén kívül a czélszerű gazdálkodás igényelte belátás előmozdítása kívántatik. S e végre egy mezőgazdasági tanintézet alapítása a kerületben, hol ki September 1-jén 1853.