Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-02 / 205. szám
Pest, Péntek, BUDAPE Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. HIRLAP Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb finnypek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Elfűstetéül dl] : Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tahó - 8ltó“-val egyett s félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre:* 4 frt. A 4.Napi Tudósíté“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. A hirdetések ötször halélozott sorénak egyszeri beiktatósáért 0. kr. többszöriért negy 4 kr. évé mutatik. — Egyes szám 20 pkt Előfizethetni — helyben alapkiadó hivatalit »ti, Lakié* László könyvnyomdájában Országút kunér&ld*r házban, vagy a axerkasztőségnél vgy&D. ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az eldfizetáslt tartalmazd lévai k a clm lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A legfelsőbb rendőrhatóság a székesfehérvári rendőrbiztosságnál rendszeresített biztosi állomásra Wohlfalr Gyulát, pesti rendőrigazgatósági fogalmazó segédet kinevezte. NEM HATÁLOS RÉSZ. filer, sept. 1. i. s. Mit a debreczeni keresk. s iparkamra a kerületbeli kereskedés, iparügy, hitelviszonyok és közlekedési eszközökről mond, az részint ezen osztályzatok szomorú, elhagyatott állapotát festi, részint a magas kormány atyai figyelmét a felmutatott hiányokra irányozza. A közelebb lefolyt évek sajnos eseményeit, melyek utósúlya leginkább e kerületre nehezült, még sokáig fogja ugyanitt a közforgalom érezni; azonban hogy ez múlt évben sem nyert észrevehető lendületet, annak legközelebbi okai voltak: a tavasz csekély kilátásai sikerült termésre, jelentékeny jégkmmk, továbbá az aratás középszerűsége, dühöngő marhavészekkel párosulva. A terménykereskedés, pénzhiány és feneketlen őszi utak miatt egészen pangott, s jóllehet némely czikkek, melyek itt másodrendüek, mint gyapjú, ágytollak, pelyhek és szeszesitalok gyors keletnek s jó áraknak örvendtek, azonban egyik legfontosbága a kereskedésnek — a borüzlet, sajnálatos pangásra volt kárhoztatva. Mi magát a terménykereskedést illeti, erre hátrányosan hat a tehetőst) kistermesztők erős ragaszkodása felcsigázott áraikhoz, mi ha megszűnik (s ez remélhető is), akkor még csak a terménykereskedés és alkuszügy szabályozása marad hátra , melynek hiányában most, különösen nagyobb városokon, nem csekély számú egyének mind a kellő felügyelet mind az adózás alól magukat különféle ürügyek alatt kivonják. Gyarmatáru-kereskedésre nézve főforgalmi piaczok Debreczen és Arad, s jóllehet Triest kereskedelmi utazói e vidéken elégszámmal működnek, mégis egyenesen a külföldi piaczokról nagymennyiségű áruk hozatnak ide, melyeknek késő kézhezvétele azonban tetemes hátrányára van az elfogadónak. A rőrösárukereskedést rontó házalók törvény általi korlátozását a kamra hálával üdvözli, kérvén a cs. k. keresk. ministeriumot, miszerint a kocsivali házalás tilalmát tovább is fentartani kegyeskedjék. Vasárukat a kerület legnagyobb része gömöri, abauji, borsodi és szepesi vashámorokból nyer, melyek közöl azonban némelyek üzletüket megszüntetvén, a többiek nem bírták a kerület megrendeléseit teljesíteni, s ez a vas árának folytonos emelkedését vonta maga után. Rosz utak okozták , hogy Erdély északi fele a szükséges vasárukat Debreczenből, mint szokott közvetítési piaczról nem nyerhette. Belátás és önbizalom hiánya, gyámoltalanság, mindenekfölött azonban egy átalánosan tapasztalható csökönösség, a legtöbb iparágak fokonkénti fejlődését s lendületét érezhetőleg akadályozzák. A munkálkodási figyelem és az a nélkül is csekély ipartőke elszórása föld-, borművelés s marhatenyésztés melléküzlete által, további okát képezi azon szomorú tapasztalatnak, miszerint a legderekabb iparosok is elhanyagolják tanult mesterségüket. Nem kevésbbé hátrányosan hat e részben azon körülmény, hogy az iparosztály többnyire vagyontalan egyénekkel kénytelen magát kiegészíteni, mivel kevés tehetős szülő adta legalább eddig élő gyermekét a mesterségre. Az ipar szabadabb mozgásának eszközlésére s nagyszámú becsúszott ezéhvisszaélések megszüntetésére a legfelsőbb ideigl. iparutasítás nevezetes befolyással volt, de miután a széhek úgy, mint a segédmunkások részéről még folyvást érzékeny akadályok gördíttetnek az ipar fejlődése elé: ennélfogva egyrészt a mesterjogért folyamodóknak derék, értelmes s átalánosan becsült iparűzőkből álló bizottmányok általi megvizsgáltatását, másrészt a segédmunkásoknak illető jogkörükbe rendőri szabályok általi utasítását tartja szükségesnek az iparkamra. Egyébiránt az iparüzlet felvirágzására kellő átalános feltételek hiányzanak még a kamrakerületben, s ezek : 1) czélszerű elemi tanítás; 2) az ipar sikerdúsízésére szükséges kis tőke; 3) a nyersanyag-nyerhetésnek és árueladásnak javított közlekedés általi könnyebbítése; 4) az oly óhajtva várt ipartörvény életbeléptetése, s 5) gondoskodás egy szakilag képzett s a művelt iparos koronaországok versenyét becsülettel kiálló iparos sarjadékról. A kamra, háromévi fenállása óta, szakadatlan figyelmét a kerület folytonosan növekvő pénzhiányára fordította, melynek lehető elhárítása végett egy 500,000 pftnyi alappal ellátott fiókbanknak alapítását kéri a debreczeni piacz számára. Végre térjünk át a közlekedési eszközökre. A szolnok-debreczeni vasút munkálatai annyira haladtak , miszerint e vonal megnyitása jövő évre bizton várható. A gőzhajózási társaság a Tiszán föl- és lefelé hetenkint kétszer járatja gőzöseit, s e tekintetben először az áruszállító szakhajók szaporítása, másodszor az utazóközönség igényei s kényelmének figyelembevétele kívánatos. Az országos utak közöl egy néhány vonalnak mielőbbi helyreállítása s illetőleg építése szükségeltetik, melyek is : 1) a nagyvárad-aradi s nagyvárad-debreczeni, 2) a tokajdebreczeni, 3) a Debreczenből Nagykárolyon keresztül a bányavárosokba, 4) a Tiszától Szentesen, Orosházán, Csabán , Gyulán, Sarkadon át Nagyváradra vezető vonalak. Dús kamatot vonand maga után azon községi munka , mely ez útvonalak helyreállítása s illetőleg építésére fordittatni fog. Loyális gondolkodásának bizonyságát adja a kamra, midőn zárszavában a magas kormány bölcsessége s jóakaratában bízva, az elősorolt szükségletekre utalán véve, de különösen a rosz állapotban levő közlekedési s pénzeszközöket illetőleg azon reményt táplálja, miszerint a kormány e hiányokon lehetőség szerint segítend. Levelezések Bécs, aug. 31. Ar Jól értesült körökben a keleti kérdés állása már többé semmi komoly aggodalmakat nem gerjeszt, csak azt sajnálják, hogy a módosított jegyzéknek most elkerülhetlenné vált ide s oda küldései a vitály végleges elintézését ideiglenesen meggátolják, bárha nem kételkednek benne, mikép Oroszország felséges uralkodója békeszereteténél és az erre nézve ünnepélyesen adott ígéretek kötelezésénél fogva mindkét dunai fejedelemségnek odahagyását azonnal az elégtétel megnyerése után eszközölni fogja. Mi a bécsi jegyzékterven tett módosításokat illeti, azok mint hallani, sehogy sem lényegesek, s mindenesetre csak azért határoztattak el, hogy a porta magatartásának az önállóság bizonyos méltóságát megőrizzék. Mint mondják, a kutsuk-kajnardzsei és drinápolyi szerződések említésénél a keresztényvallásról csak általában, s külön a görög rítusról nem lenne szó. Egy alábbi tételben a szultánoknak ezen rítus szabadságai és kiváltságai körüli érdemei világosan kiemelve lennének. Egyszersmind a különböző keresztény vallásfelekezetek ezen melléknévvel: ,,a porta alattvalói“ neveztetnének. Ezen versiók valószínűséggel bírnak, s a módosításoknak könnyűk és nem fontos okus jellemzése ez által tökéletesen igazolva van. Bécs, aug. 31. A Bátran mondhatni, hogy a török- orosz viszály a bécsi béketervnek a magas porta általi elfogadtatásával fejlődése végstádiumán áll, azon stádiumon, melyről egy visszapillantás az egész ügy kényelmes átnézetét nyújtja. Mi úgy hiszszük, hogy levelezői minőségünkben nem csak helyes szempontra állottunk a kérdés megítélésében, és így elfogulatlanul láttunk is, hanem egyúttal óvakodtunk azon journalistikai beteges hajlamtól: nagyítani kis dolgokat, mindent előre tudni akarni, midőn felette keveset vagy épen semmit sem lehet tudni, zaklatni a közönséget rémhírekkel, mint p. o., hogy az orosz hatalom Moldvát s Oláhországot a török főúri hatóság alól elszakasztani kész, és többeffélék! — De elejétől fogva sem adtunk sokat az angol-franczia nyilatkozatokra, nem kételkedtünk azon , hogy Miklós császár erélye többet nyom a latban, mint oly hajszálon függő nem természetes koalitiónak színlelt határozottsága, s mivel nem ámítok önmagunkat, tudtuk, hogy Miklós császár diadalmasan keresztülviszi akaratát. — Egyébiránt a kérdés jogi oldalát nem feszegettük, nem mintha sokat nem lehete mondani e részben, hanem mivel ellenei vagyunk azon üres declamatióknak, mikben az európai sajtó szabadelvűbb része annyira tetszett magának, de mikkel az ügy fordulatán egy pókszálat sem lendített, és mivel az emberiség történetéből azon sarktant vontuk le, s kell levonnunk, hogy ha az eszme „jóg“ nemzetek közti viszonyokban egyátalán gyakorlati becscsel valaha bírt is, az bizonynyal a magánjogtól rendkívül különböző valami volt és leend minden időben. — Nem adóztunk lelkesedéssel az egyiknek, nem vártunk semmi eredményt a másiktól. Ily hangulatunkban alig lelünk ilyen jellemző kitételt azoknak törekvésére, kik a békét még most sem látják kételyen felül biztosítva, s miért ? — mert a kérdés, mikor fogja az orosz hadsereg a dunai fejedelemségeket elhagyni, még eldöntve nincs ! Gorcsakoff unak kibocsátványa azt mondja, ,,mihelyt az orosz kormány jogos követelései teljesítésének garantiáját bírni fogja, a hadsereg a dunai fejedelemségekből kivonuland.“ — Miben látandja ő e garantiát, természetesen tőle függ; — s ha eddig nem — bizonynyal ezután még kevesbbé fogják a nyugati hatalmak a dolgot végsőre juttatni; s igy eredménye az egész viszálynak : erkölcsi csatavesztés egyrészről, — diadal, harcz nélkül, más részről. — Az itteni közönség nem is veszi a dolgot máskép, mint bevégzettet; a börze egy-két embere még szeretne egy pár csöppet erőszakolni a kipréselt czitromból, de nem sikerül; a diplomatia egyénei egyedül azok, kiknek még okuk van figyelemmel kísérni a sakjáték mozdulatait. Tudjuk, hogy a gabnakereskedés egy nevezetes akadályaként nem csak egyesek, hanem iparkamrák által is fölemlíttetett, miszerint a Dunagőzhajó-társulat elég horderővel ugyan, de elég teherhordó hajóval nem bír; a bécsi iparkamra, mely e baj elhárítása végett az igazgatósággal érintkezésbe téve magát, azon ajánlatot téve, hogy a remorqueur-ök magánosak hajóit is vállalják el vontatásra. A társulat által értekezletre kiküldött tagok nem hajlottak az ajánlatra. (Alkalmasint azért, mert a provisió ily után terészetesen csekélyebb lenne, mintha a társulat hajóin történnék a szállítás ). Az értekezlet eredményre nem vezetvén, az iparkamra az ügyet folyamodásilag a kereskedelmi ministériumhoz intéző, részünkről, tekintetbe véve a társulat monopóliumát, nem hiszik hogy a ministérium sokat tenni akarna, hanem valószínű, hogy a társulat késznek nyilatkozani több szállítóhajó építésére; mit ha teend is, nem tartjuk azt azonosnak az iparkamra czéljával, mert világos, hogy a magánhajókról ismét a társulat hajóira rakodás időbe és pénzbe kerül, mi ismét a gabna árára hat vissza. Paris, aug. 27. —— Itt ott olvassuk, mikép nem érdekli meg a fáradságot a „Belgium és az austriai házasság“ czimű röpiratról beszélni. Ez politikai intelligentia hiányát árulja el. A röpirat, s egy a kormány befolyása alatt álló lap általi ajánltatása, oly jelek, melyeket nem szabad ugyan túlbecsülni, de csak a gondolatnélküliség nézheti le azokat megvető becsmérléssel. Hogy azt,Belgiumban is felfogják, kitűnik lapjaik hangjából, melyek egyhangúlag a röpirat állításai ellen til- Aesi eső vári remete. (Eredeti történeti beszél?.) (Folytatás.) III. • Az ebek csaholása még zúgott a völgyön, midőn Szabina már atyja közelében vala. Ott ült a tűz előtt újból, de a nyugodt kifejezés, mely a legmagasztosb kibékülését jellemző ádáz sorsával folytonosan, nem vala meg többé, halvány vonásai ingerültség, sőt boszankodás jellegeit hordák; keble lázasan emelkedett, s szint vesztett ajkai jég után vonaglottak. „Gyermekem!“ — szólt a vajda felülve fekhelyén— „honnan e szokatlan kedély-állapot !... aggály avagy sejtelem, mi kebledet dúlja? vagy láttál tán valamit alatt a völgyben ?“ „Mit sem láttam, atyám!!... Bazil! Czerber ide ne!“ — hiálta a vajda kihajolva —„ne aggódjál, gyermekem, ha ebeim messze távol megérzik a vadat, azt hinné az ember hogy veszély van közel, oly harsány támadást tesznek!“ Szabina hallgatott. „De mitől is félnénk“ — folytatá nyugodtan a vajda — „medve avagy belény kulloghat a völgyön, éji tanyáját keresve, melytől megfosztottuk, de megrohanni nem fog, tüzet ha lát a vad, rémülten rohan el. Ha pedig emberek jönnek, emberekkel értekezni lehet... s jőjenek bár rablók, nem vér, hanem vagyonszomj vezeti a legaljabb zsiványnak is gyilkát. Légy nyugodt, gyermekem, és ha mégis, ha véletlen háborítva lennénk, vonulj egy sötét szírt vagy szöglet mögé, míg majd végzek én velük!“ Szabinának izgatottsága egy mély, egy bús melancholiába ment át. „Hiszed, hogy emberekkel értekezni lehet ? — szólt busán és fájdalmasan — ennyit élve, ennyit tapasztalva, maradott- e még bizalmad hozzájok ? — derítheti-e még lelkedet emberekhezi reménynek bár halvány sugára, hogy most is mersz még szembe állni velük?... Oh ne higy nekik atyám, az emberek roszabbak mint a rengeteg vadjai!“ „Viszonyok és körülmények vezetik az embert, gyermekem, ezek határozzák jó vagy roszaságát... s mert honunkban csak roszakat felénk, neked, ki élted tavaszán vagy még, reményt vesztened nem kell!“ „Üres szavak, üres vigasztalás“ — szólt Szabina a lelkesedés nemes hevével — „viszonyok és körülmények lehetnek-e annyira zsarnokok, hogy valaki egész emberiségét levetkezze, hogy lábbal tiporjon mindent, mit vallás és társadalmi törvények szent kegyeletben tartanak, hogy hálátlan, hogy hitszegő, hogy atya-gyilkos legyen? — Igen, hánynak nem valál te atyja, hányat nem emelél a porból emberré, és maradott e csak egy is melletted ínséged idején ?“ „Ez a szerencsétől elhagyott fejedelmek sorsa, gyermekem!“ — „Ádáz sors ez atyám, hidd el, hogy egy sóhajom nem tör fel, egy könyem nem fakad vesztett hatalmunkért, — és ha jól utána gondolok, mégis saját természetünkben lelem fel leginkább bíboros szegénységünk magvát.“ „Gyermekem — szólt közbe a vajda — „nemes lelkesedésed túlragad. — Volt egy kor, midőn magam is a hibát mindig magamban kerestem, de hamar ébredek. Add ide a kulacsot, Szabinám, nyelvem akadoz, s szomjúság égeti torkomat.“ Az oda nyújtott kulacsot magasra emelé. „Szabinám, honnan ez ital ? — kérdé meglepetten s a kulacsot kiejté kezéből — ilyesmi nem folyhat bérezek ormáról!“ Szabina elsápadt és kínzó sejtelmek valószínűség alakjában kezdettek lelkében fölkelni, de mielőtt szólhatott volna, nagy zsibaj támadott. Az ebek oly fájdalmasan ordítottak, miként sebesülten szoktak, perczenkint egy kétes harczi zaj közelgett. A vajda rémülten állt talpra, — pisztolyait ragadó. „Vonulj félre,gyermek“ — szólt, s oly elhatározottság dörgött szavaiban, mikép a keserű poharat fenékig üríteni helyte és készen álland. „Melletted maradok, atyám“ — viszonzá a hölgy remegve, de fendobogó szívvel. „Vonulj félre mondom“ —s lehető kímélettel egy sötét rejtekbe unszolt. Perez perez után haladt, s e kétes feszült helyzet nem szűnt, támadás avvagy roham a barlangra nem kísértetett ugyan, de alatta csata folyt, s a vajda folyton védő helyzetben állt — csak néha hajolt a kulacs után, melyből mintegy erőt s lelket kapni látszott. Végre a zaj szűnt, a fájdalmas orditás elhalt, s csak egy szakadozó lehelet végső sóhajai törtek fel a völgyből. A vajda türelme apadni és izmai reszketni kezdettek, kedélyét egy zsibbasztó apathia — szemhéjait pedig az álom, mint ólomsúly, nyomta. Pisztolyait leeresztő, a tűzhöz ágyára hányatlott. (Folytatása következik.) 205 September 2-án 1858.