Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-02 / 205. szám

Pest, Péntek, BUDAPE Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. H­I­R­L­A­P Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb finnypek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Elfű­stetéül dl] : Vidékre: félév­re : 10 frt., é­v­n­e­g­y­e­d­r­e : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tahó - 8ltó“-val egyett s félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre:* 4 frt. A 4.Napi Tudósíté“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. A hirdetések ötször halélozott soré­nak egyszeri beiktatósáért 0. kr. többszöriért ne­gy 4 kr. évé mu­tatik. — Egyes szám 20 pkt Előfizethetni — helyben alapkiadó hivatalit »ti, Lakié* László könyvnyomdájában Országút kuné­­r&ld*r házban, vagy a axerkasztőségnél vgy&D. ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­hivatalnál. — Az eldfizetáslt tartalmazd lévai k a c­lm lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérm­entesítve egyenesen a ki­adó hivatalhoz vagy szerk­esz­tőséghez utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A legfelsőbb rendőrhatóság a székesfehérvári rendőrbiztosságnál rendszeresített biztosi állomás­ra W­o­h­l­f­a­l­­r­­ Gyulát, pesti rendőrigazgatósági fogalmazó segédet kinevezte. NEM HATÁLOS RÉSZ. fil­er, sept. 1. i. s. Mit a debreczeni keresk. s iparkamra a kerületbeli kereskedés, iparügy, hitel­viszonyok és közlekedési eszközök­ről mond, az részint ezen osztályzatok szomorú, elhagyatott állapotát festi, részint a magas kor­mány atyai figyelmét a felmutatott hiányokra irányozza. A közelebb lefolyt évek sajnos eseményeit, melyek utósúlya leginkább e kerületre nehezült, még sokáig fogja ugyan­itt a közforgalom érezni; azonban hogy ez múlt évben sem nyert észreve­hető lendületet, annak legközelebbi okai voltak: a tavasz csekély kilátásai sikerült termésre, je­lentékeny jégkmmk, továbbá az aratás középsze­rűsége, dühöngő marhavészekkel párosulva. A terménykereskedés, pénzhiány és feneketlen őszi utak miatt egészen pangott, s jóllehet némely czikkek, melyek itt másodrendüek, mint gyapjú, ágytollak, pelyhek és szeszesitalok gyors keletnek s jó áraknak örvendtek, azonban egyik legfon­­tosb­ága a kereskedésnek — a borüzlet, sajnálatos pangásra volt kárhoztatva. Mi magát a terménykereskedést illeti, erre hátrányosan hat a tehetőst) kistermesztők erős ragaszkodása fel­csigázott áraikhoz, mi ha megszűnik (s ez remél­hető is), akkor még csak a terménykereskedés és alkuszügy szabályozása marad hátra , melynek hiányában most, különösen nagyobb városokon, nem csekély számú egyének mind a kellő felü­gyelet mind az adózás alól magukat különféle ü­­­rügyek alatt kivonják. Gyarmatáru-kereskedésre nézve főforgalmi piaczok Debreczen és Arad, s jóllehet Triest ke­reskedelmi­ utazói e vidéken elégszámmal működ­nek, mégis egyenesen a külföldi piaczokról nagy­mennyiségű áruk hozatnak ide, melyeknek késő kézhezvétele azonban tetemes hátrányára van az elfogadónak.­­ A rőrösárukereskedést rontó háza­lók törvény általi korlátozását a kamra hálával üd­vözli, kérvén a cs. k. keresk. ministeriumot, mi­szerint a kocsi­vali házalás tilalmát tovább is fen­­tartani kegyeskedjék.­­ Vas­árukat a kerület legnagyobb része gömöri, abauji, borsodi és sze­pesi vashámorokból nyer, melyek közöl azonban némelyek üzletüket megszüntetvén, a többiek nem bírták a kerület megrendeléseit teljesíteni, s ez a vas árának folytonos emelkedését vonta maga után. Rosz utak okozták , hogy Erdély északi fele a szükséges vas­árukat Debreczenből, mint szokott közvetítési piaczról nem nyerhette. Belátás és önbizalom hiánya, gyámoltalan­ság, mindenekfölött azonban egy átalánosan ta­pasztalható csökönösség, a legtöbb iparágak fo­konkénti fejlődését s lendületét érezhetőleg aka­dályozzák. A munkálkodási figyelem és az a nél­kül is csekély ipartőke elszórása föld-, borműve­­lés s marhatenyésztés melléküzlete által, további okát képezi azon szomorú tapasztalatnak, misze­rint a legderekabb iparosok is elhanyagolják ta­nult mesterségüket. Nem kevésbbé hátrányosan hat e részben azon körülmény, hogy az iparosz­tály többnyire vagyontalan egyénekkel kényte­­­len magát kiegészíteni, mivel kevés tehetős szülő adta legalább eddig élő gyermekét a mesterségre. Az ipar szabadabb mozgásának eszközlésére s nagyszámú becsúszott ezéhvisszaélések meg­szüntetésére a legfelsőbb ideigl. iparutasítás ne­vezetes befolyással volt, de miután a széhek úgy, mint a segédmunkások részéről még folyvást ér­zékeny akadályok gördíttetnek az ipar fejlődése elé: ennélfogva egy­részt a mesterjogért folya­modóknak derék, értelmes s átalánosan becsült iparűzőkből álló bizottmányok általi megvizsgál­­­tatását, másrészt a segédmunkásoknak illető jog­körükbe rendőri szabályok általi utasítását tartja szükségesnek az iparkamra. Egyébiránt az ipar­üzlet felvirágzására kellő átalános feltételek hiányzanak még a kamrakerületben, s ezek : 1) czélszerű elemi tanítás; 2) az ipar sikerdús­ízé­­sére szükséges kis tőke; 3) a nyersanyag-nyer­­hetésnek és árueladásnak javított közlekedés ál­tali könnyebbítése; 4) az oly óhajtva várt ipar­törvény életbeléptetése, s 5) gondoskodás egy szakilag képzett s a művelt iparos koronaorszá­gok versenyét becsülettel kiálló iparos sarja­­dékról. A kamra, háromévi fenállása óta, szakadat­lan figyelmét a kerület folytonosan növekvő pénzhiányára fordította, melynek lehető elhárí­tása végett egy 500,000 pftnyi alappal ellátott fiókbanknak alapítását kéri a debreczeni piacz számára.­­ Végre térjünk át a közlekedési eszközökre. A szolnok-debreczeni vasút munká­latai annyira haladtak , miszerint e vonal meg­nyitása jövő évre bizton várható. A gőzhajózási társaság a Tiszán föl- és lefelé hetenkint kétszer járatja gőzöseit, s e tekintetben először az áru­szállító s­zakhajók szaporítása, másodszor az u­­tazóközönség igényei s kényelmének figyelembe­vétele kívánatos. Az országos­ utak közöl egy néhány vonalnak mielőbbi helyreállítása s illető­leg építése szükségeltetik, melyek is : 1) a nagy­várad-aradi s nagyvárad-debreczeni, 2) a tokaj­­debreczeni, 3) a Debreczenből Nagykárolyon keresztül a bányavárosokba, 4) a Tiszától Szen­tesen, Orosházán, Csabán , Gyulán, Sarkadon át Nagyváradra vezető vonalak. Dús kamatot vo­­nand maga után azon községi munka , mely ez útvonalak helyreállítása s illetőleg építésére for­­dittatni fog. Loyális gondolkodásának bizonyságát adja a kamra, midőn zárszavában a magas kormány böl­csessége s jóakaratában bízva, az elősorolt szük­ségletekre utalán véve, de különösen a rosz álla­potban levő közlekedési s pénzeszközöket illető­leg azon reményt táplálja, miszerint a kormány e hiányokon lehetőség szerint segítend. Levelezések Bécs, aug. 31. Ar Jól értesült körökben a keleti kérdés ál­lása már többé semmi komoly aggodalmakat nem gerjeszt, csak azt sajnálják, hogy a módosított jegyzéknek most elkerülhetlenné vált ide s oda küldései a vitály végleges elintézését ideiglene­sen meggátolják, bárha nem kételkednek benne, mikép Oroszország felséges uralkodója békesze­­reteténél és az erre nézve ünnepélyesen adott ígéretek kötelezésénél fogva mind­két dunai fejedelemségnek odahagyását azonnal az elégtétel megnyerése után eszközölni fogja. Mi a bécsi jegyzékterven tett módosításokat illeti, azok mint hallani, sehogy sem lényegesek, s minden­esetre csak azért határoztattak el, hogy a porta magatartásának az önállóság bizonyos méltóságát megőrizzék. Mint mondják, a kutsuk-kajnardzsei és drinápolyi szerződések említésénél a keresztény­vallásról csak általában, s külön a görög rítusról nem lenne szó. Egy alábbi tételben a szultánoknak ezen rítus szabadságai és kiváltságai körüli érde­mei világosan kiemelve lennének. Egyszersmind a különböző keresztény vallásfelekezetek ezen melléknévvel: ,,a porta alattvalói“ neveztetné­nek. Ezen versiók valószínűséggel bírnak, s a módosításoknak könnyűk és nem fontos okus jel­lemzése ez által tökéletesen igazolva van. Bécs, aug. 31. A Bátran mondhatni, hogy a török- orosz viszály a bécsi béketervnek a magas porta általi elfogadtatásával fejlődése végstádiumán áll, azon stádiumon, melyről egy visszapillantás az egész ügy kényelmes átnézetét nyújtja. Mi úgy hisz­­szük, hogy levelezői minőségünkben nem csak helyes szempontra állottunk a kérdés megítélé­sében, és így elfogulatlanul láttunk is, hanem egyúttal óvakodtunk azon journalistikai beteges hajlamtól: nagyítani kis dolgokat, mindent előre tudni akarni, midőn felette keveset vagy épen semmit sem lehet­ tudni, zaklatni a közönséget rémhírekkel, mint p. o., hogy az orosz hatalom Moldvát s Oláhországot a török főúri hatóság a­­lól elszakasztani kész, és többeffélék! — De ele­­­jétől fogva sem adtunk sokat az angol-franczia nyilatkozatokra, nem kételkedtünk azon , hogy Miklós császár erélye többet nyom a latban, mint oly hajszálon függő nem természetes koalitiónak színlelt határozottsága, s mivel nem ámítok önma­gunkat, tudtuk, hogy Miklós császár diadalmasan keresztülviszi akaratát. — Egyébiránt a kérdés jogi oldalát nem feszegettük, nem mintha sokat nem lehete mondani e részben, hanem mivel el­lenei vagyunk azon üres declamatióknak, mikben az európai sajtó szabadelvűbb része annyira tet­szett magának, de mikkel az ügy fordulatán egy pókszálat sem lendített, és mivel az emberiség történetéből azon sarktant vontuk le, s kell le­vonnunk, hogy­­ ha az eszme „j­ó­g“ nemzetek közti viszonyokban egyátalán gyakorlati becscsel valaha bírt is, az bizonynyal a magánjogtól rendkívül különböző valami volt és leend minden időben. — Nem adóztunk lelkesedéssel az egyik­nek, nem vártunk semmi eredményt a másiktól. Ily hangulatunkban alig lelünk ilyen jellemző ki­tételt azoknak törekvésére, kik a békét még most sem látják kételyen felül biztosítva, s miért ? — mert a kérdés, mikor fogja az orosz hadsereg a dunai fejedelemségeket elhagyni, még eldöntve nincs ! Gorcsakoff unak kibocsátványa azt mond­ja, ,,mihelyt az orosz kormány jogos követelései teljesítésének garantiáját bírni fogja, a had­sereg a dunai fejedelemségekből kivonuland.“ — Miben látandja ő e garantiát, természetesen tőle függ; — s ha eddig nem — bizonynyal ez­­­után még kevesbbé fogják a nyugati hatalmak a dolgot végsőre juttatni; s igy eredménye az egész viszálynak : erkölcsi csatavesztés egyrészről, — diadal, harcz nélkül, más részről. — Az itteni kö­zönség nem is veszi a dolgot máskép, mint be­­végzettet; a börze egy-két embere még szeretne egy pár csöppet erőszakolni a kipréselt czitrom­­ból, de nem sikerül; a diplomatia egyénei egye­dül azok, kiknek még okuk van figyelemmel kí­sérni a sakjáték mozdulatait. Tudjuk, hogy a gabnakereskedés egy neve­zetes akadályaként nem csak egyesek, hanem iparkamrák által is fölemlíttetett, miszerint a Du­­­nagőzhajó-társulat elég horderővel ugyan, de elég teherhordó­ hajóval nem bír; a bécsi iparkamra, mely e baj elhárítása végett az igazgatósággal érintkezésbe téve magát, azon ajánlatot téve, hogy a remorqueur-ök magánosak hajóit is vállal­ják el vontatásra. A társulat által értekezletre kiküldött tagok nem hajlottak az ajánlatra. (Al­kalmasint azért, mert a provisió ily után ter­­é­­szetesen csekélyebb lenne, mintha a társulat ha­jóin történnék a szállítás ). Az értekezlet ered­ményre nem vezetvén, az iparkamra az ügyet folyamodásilag a kereskedelmi ministériumhoz intéző, részünkről, tekintetbe véve a társulat monopóliumát, nem hiszik hogy a ministérium sokat tenni akarna, hanem valószínű, hogy a társulat késznek nyilatkozani több szállító­hajó építésére; mit ha teend is, nem tartjuk azt azonos­nak az iparkamra czéljával, mert világos, hogy a magánhajókról ismét a társulat hajóira rakodás időbe és pénzbe kerül, mi ismét a gabna á­­rára hat vissza. Paris, aug. 27. —­­— Itt ott olvassuk, mikép nem érdekli meg a fáradságot a „Belgium és az austriai há­zasság“ czimű röpiratról beszélni. Ez politikai intelligentia hiányát árulja el. A röpirat, s egy a kormány befolyása alatt álló lap általi ajánlta­­tása, oly jelek, melyeket nem szabad ugyan túlbecsülni, de csak a gondolatnélküliség nézheti le azokat megvető becsmérléssel. Hogy azt,Bel­giumban is felfogják, kitűnik lapjaik hangjából, melyek egyhangúlag a röpirat állításai ellen til- A­esi eső vári remete. (Eredeti történeti beszél?.) (Folytatás.) III. • Az ebek csaholása még zúgott a völgyön, mi­­dőn Szabina már atyja közelében vala. Ott ült a tűz előtt újból, de a nyugodt kife­jezés, mely a legmagasztosb kibékülését jellemző ádáz sorsával folytonosan, nem vala meg többé, halvány vonásai ingerültség, sőt boszankodás jel­legeit hordák; keble lázasan emelkedett, s szint vesztett ajkai jég után vonaglottak. „Gyermekem!“ — szólt a vajda felülve fek­helyén— „honnan e szokatlan kedély-állapot !... aggály avagy sejtelem, mi kebledet dúlja? vagy láttál tán valamit alatt a völgyben ?“ „Mit sem láttam, atyám!!... Bazil! Czerber ide ne!“ — hiálta a vajda ki­­­hajolva —„ne aggódjál, gyermekem, ha ebeim messze távol megérzik a vadat, azt hinné az em­ber hogy veszély van közel, oly harsány táma­dást tesznek!“ Szabina hallgatott. „De mitől is félnénk“ — folytatá nyugodtan a vajda — „medve avagy belény kulloghat a völ­gyön, éji tanyáját keresve, melytől megfosztottuk, de megrohanni nem fog, tüzet ha lát a vad, ré­mülten rohan el. Ha pedig emberek jönnek, em­berekkel értekezni lehet... s jőjenek bár rablók, nem vér, hanem vagyonszomj vezeti a legaljabb zsiványnak is gyilkát. Légy nyugodt, gyermekem, és ha mégis, ha véletlen háborítva lennénk, vo­nulj egy sötét szírt vagy szöglet mögé, míg majd végzek én velük!“ Szabinának izgatottsága egy mély, egy bús melancholiába ment át. „Hiszed, hogy emberekkel értekezni lehet ? — szólt busán és fájdalmasan — ennyit élve, ennyit tapasztalva, maradott- e még bizalmad hoz­­zájok ? — derítheti-e még lelkedet emberekhezi reménynek bár halvány sugára, hogy most is mersz még szembe állni velük?... Oh ne higy nekik atyám, az emberek roszabbak mint a ren­geteg vadjai!“ „Viszonyok és körülmények vezetik az em­bert, gyermekem, ezek határozzák jó vagy ro­­­szaságát... s mert honunkban csak roszakat fe­­lénk, neked, ki élted tavaszán vagy még, reményt vesztened nem kell!“ „Üres szavak, üres vigasztalás“ — szólt Sza­bina a lelkesedés nemes hevével — „viszonyok és körülmények lehetnek-e annyira zsarnokok, hogy valaki egész emberiségét levetkezze, hogy lábbal tiporjon mindent, mit vallás és társadalmi törvények szent kegyeletben tartanak, hogy há­látlan, hogy hitszegő, hogy atya-gyilkos legyen? — Igen, hánynak nem valál te atyja, hányat nem emelél a porból emberré, és maradott e csak egy is melletted ínséged idején ?“ „Ez a szerencsétől elhagyott fejedelmek sorsa, gyermekem!“ — „Ádáz sors ez atyám, hidd el, hogy egy só­hajom nem tör fel, egy könyem nem fakad vesz­tett hatalmunkért, — és ha jól utána gondolok, mégis saját természetünkben lelem fel leginkább bíboros szegénységünk magvát­.“ „Gyermekem — szólt közbe a vajda — „ne­mes lelkesedésed túlragad. — Volt egy kor, mi­dőn magam is a hibát mindig magamban keres­tem, de hamar ébredek. Add ide a kulacsot, Sza­binám, nyelvem akadoz, s szomjúság égeti tor­komat.“ Az oda nyújtott kulacsot magasra emelé. „Szabinám, honnan ez ital ? — kérdé megle­petten s a kulacsot kiejté kezéből — ilyesmi nem folyhat bérezek ormáról!“ Szabina elsápadt és kínzó sejtelmek való­színűség alakjában kezdettek lelkében fölkelni, de mielőtt szólhatott volna, nagy zsibaj támadott. Az ebek oly fájdalmasan ordítottak, miként sebesülten szoktak, perczenkint egy kétes harczi zaj közelgett. A vajda rémülten állt talpra, — pisztolyait ragadó. „Vonulj félre,gyermek“ — szólt, s oly elha­tározottság dörgött szavaiban, mikép a keserű po­­­harat fenékig üríteni helyte és készen álland. „Melletted maradok, atyám“ — viszonzá a hölgy remegve, de fendobogó szívvel. „Vonulj félre mondom“ —s lehető kímélet­tel egy sötét rejtekbe unszolt. Perez perez után haladt, s e kétes feszült helyzet nem szűnt, támadás avvagy roham a bar­langra nem kísértetett ugyan, de alatt­a csata folyt, s a vajda folyton védő helyzetben állt — csak néha hajolt a kulacs után, melyből mintegy erőt s lelket kapni látszott. Végre a zaj szűnt, a fájdalmas orditás elhalt, s csak egy szakadozó lehelet végső sóhajai törtek fel a völgyből. A vajda türelme apadni és izmai reszketni kezdettek, kedélyét egy zsibbasztó apathia — szemhéjait pedig az álom, mint ólomsúly, nyomta. Pisztolyait leeresztő, a tűzhöz ágyára há­­­nyatlott. (Folytatása következik.) 205 September 2-án 1858.

Next