Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-22 / 274. szám
hogy ő a junkerség képviselője s a közönség által gúnykép reá ruházott ,junkerlap“ czímet megtisztelő elnevezésül fogadta volna; nem mintha valaha elismerte volna, hogy ő azon eszméket és törekvéseket képviseli, melyeket a közönséges életben junkerieknek neveznek, és mintha ennélfogva joguk volna az embereknek, neki világos elpártolást eddig vallott elveitől szemére hányni, vagy azt állítani, hogy az említett czikkek világos ellentmondásban állnak eddigi nézeteivel. De azt kérdék az emberek egymástól: mint történik az, hogy e lap most egyszerre elhárítja magáról azon szemrehányást, melyet 5 éven át mindennap aegkülönbözőbb oldalról lenéző hallgatással elűrt; hogy most oly hevességgel s oly terjedelmesen felel? oly nyilvánságos ostentatióval keressze mindent, a mit fennállása óta a köz sem külön pártérdekben tett, sőt hogy mily hatást eszközölt a népjólétre anyagi tekintetben is — kivált miután e védelme oly gyönge, hogy senti tévútra nem vezethet, ki e lapot némi figyeemmel kisérte; s miután a „N. Pr. Zig“ minden kaczérkodásta,népjóléttel, s ilyen a demokratiától eltanult phrasisokkal, ekkorig mint hozzá méltatlan manoeuvre-t magától elutasított, ennélfogva e tekintetben legalább is gondosan véka alá rejtette világát, úgy hogy állítólagos érdemei ez irányban csak most tűnnek fel a közönségnek, midőn e világot rögtön a véka alól előveszi ? Mégis — úgymond — kell valami okának lenni, ha valaki, ki sokáig eltűrte másnak szemrehányását, végre egynap ellenéhez fordul sőt minden módon meg akarja győzni, hogy ő teljességgel nem oly fekete, mint milyennek tartotta. S valóban van is e fordulatnak oka, mely egyszerűen abból áll, hogy — mint már e lapokban többször kijelentem — azon nagy conservativ párt, mely 1848. novemberben a „Kreutzig“ körül összegyűlt, mindinkább szakadozik, mióta a forradalomtóli félelem megszűnt. A „N. Preuss. Zig“ viszonyaira alkalmazva ez állítást,ezen általános históriai állításnak még azon jelentősége is van, hogy a junker tirádák végre már legmagasb helyen is visszatetszeni kezdenek; hogy a földbirtokosok, a forradalmi láztól megmenekedvén, kezdik egymástól kerdeni: vájjon mi közösség köti őket össze a hűbérszerű állapotok helyreállítása után a „Kreutzig“-gal ? váljon mi közük a földesúri hatóság, rendőrség stb. visszaállításához ? Szóval, hogy mindinkább kitűnt, mikép a keresztény-germán tan, amennyiben összefüggő elméleti rendszert képez, tulajdonkép csak néhány tanár fejében fészkel, s a gyakorlati életben csak néhány elszegényedett Don Quixotteokban talál hívekre, kik korhadt váraikban a középkor s saját elődeik nagy tetteiről álmodoznak, mert sem elég tőkével nem bírnak, hogy jószágaikat iparosokul művelhessék — mert a mostani földbirtokosnak egyszersmind tőkésnek is kell lennie, mióta a föld oly ingó birtokká lett mint bármely más, mely csak tőkeberuházás— s többé jobbágyok és robotosok által nem tétethetik jövedelmessé — sem a szükséges képességgel és ismeretekkel nem bírnak, hogy a bureaukratiában vállalkozhatnának pályára. De további következménye e katastrophának az, hogy az előfizetők és segélyzők s velük a pénz hiányzani kezd: a „Kreutzig“nak kelle valamit tennie, hogy azon földbirtokosokat ismét megnyerje, kiknek a specificus kereszténygermán törekvésekkel,kellő világba helyezve, semmi közük — ezért törli most magáról a junkerség porát. E nehéz feladatot úgy teljesíti , mint lehet, mely működésénél mindenesetre olvasóinak nagy feledékenységére és gondolatnélküliségére kell számolnia. Néhány tisztán pártérdekben írt czikkeire tanodaügyünkről utalva, azt állítja, mikép a tanítói állás javításán dolgozott és elfeledi, hogy ő volt, ki egykor Grerlach ama szemtelen szavait védelmezte, midőn ez Ladenberg ministernek az elemi tanítók ínséges állapota iránti panaszaira ezt felelte : „mégis nem hallottuk soha, hogy valamely tanító éhen meghalt volna.“ Továbbá ujjaival a sociális kérdésről írt czikkeire mutat, s oly szint ad magának, mintha azokban a közérdeket képviselte volna, bárha azok alphája ómegája csak az, hogy a pauperismuson csupán a hűbéri állapotok helyreállítása által segíthetni, és elfeledi, hogy Hübner épen az ő hasábjain mondta ki ezen geniális nézetet : „A tömeg nyomora iránti vitázás mind hasztalan; fontoljuk meg, hogy végre a piszok is takaró a hideg ellen, s a bőrkéreg védszer a rondaság ellen; ily sebek kimutatása által nem kell a szegény osztályról a piszkot és kemény bőrt leszakítani, melyek alatt még mindig meglehetősen érzik magukat.“ Végül büszkén utal arra, hogy az ő pártja a szerfelett nagy járulékdíjak reformját az utóbbi ülésszak alatt keresztül vinni igyekezett, pedig az egész csak parlamenti cselszövény volt, hogy Simons igazságügyi ministert állásától megfoszszák s helyébe Uhden keresztény-germánt tegyék oly manoeuvre, melyet ha mástól származott volna, bizonyosan nyomorultnak nevezett volna el, kivált a „Kreutzig“, miután a „népjólétrőli gondoskodás“ álköpenyege alatt lépett fel. PEST , nov. 21. (Hírlapi szemle.) VI. A „Journal des Débats“ a két legutóbbi orosz-török háború tárgyalását folytatván, hatodik czikkét ama forradalom leírásával kezdi meg, mely 1807-ben, az akkori szultán, III. Szelim ellen ütött ki. III. Szelim — úgymond — az első szálán, ki birodalmát regenerálni szándékozott, felvilágosult, szorgalmas, s az európai ismereteket kedvelő fejedelem volt. Fiatal kedvenczei közöl kettőt jókor Francziaországba küldött, kik ott megtanulták a franczia nyelvet, s onnan több hadtudományi könyveket hoztak a szultánnak sőt egyikük ügyes hadmérnökké is lett. — Szelim bölcsen átlátta, mikép minden reformok közt először is a katonai szervezet reformját kell létesítni; részint azért, hogy a kormány a többi reformok létesítése végett egy új katonaságra támaszkodhassék, részint s főleg azért, hogy birodalom visszanyerhesse saját méltóságát, melyet a török seregek által szinte egy század óta vallott kudarczok tetemesen csökkentettek. A szultán először is egy oly katonaságot alakított, mely az a m-de d id, az az uj szabályu katonaságnak neveztetett s mely franczia s porosz oktatók által európai modorban fegyvereztetett föl, s gyakoroltatott be. Ezen katonaságból 12 gyalog s egy lovas ezredet alakított. A topsik vagy tüzérek egy része szintén ezen rendszer szerint szerveztetett, s négy üteget képezett. A jancsárok mély boszúval tekinték ezen uj csapatokat, melyeknek fegyelmes ügyes manoeuvre-ei föltünteték az ő fegyelmetlenségüket s tudatlanságukat. A szenvedélyek forrongtak, csak alkalmat várván a kitörésre. Oly összeesküvés koholtatott, melynek fejei egy fanatikus mufti,s a kaimakám vagy a nagy vezír helyettese voltak. Az összeesküvés első eszköze az úgynevezett yamakok 2000 főnyi hadteste volt. E hadtest többnyire fazisztániakból állott, mely vad népfaj a Trebizond fölötti hegyek közt lakik. A kaimakám, álnok buzgalmat színlelvén, ezen yamakokat a nizámok formaruhájának fölvételére akarja kényszeritni. Ezek titkos emissariusok által ingereltetvén dühösen elhagyják bosporusi laktanyáikat, s fegyveresen Konstantinápolyba nyomulnak. Először csak köztük, s a nizámok közt foly a csata, de csakhamar a jancsárok, s az egész nép is a yamakokhoz csatlakozván, véres harcz után, a főváros a lázadók hatalmába kerül. — A yamakok főnöke, Kabaktsy-Ugu a nagy Atmeidan téren öszszegyüjtvén a népet s a jancsárokat, ott beszédet tart előttük, s proscriptiós névsort készít. A proscribált egyének tüstént fölkerestetnek, s másnap a birodalom legjelesebb 40 személyének fejei Kabaktsylábaihoz vizetnek. Erre az utóbbinak kivánatára, a mufti egész készséggel egy oly fevát ad ki, melyben Szelimet trónvesztettnek nyilvánítja, ezt avval indokolván, mikép Szelim Allah s a próféta haragját magára voná, a hitetlenek szokásait igyekezvén a hivők közé behozni; továbbá megengedő, hogy a wahabiták megszentségtelenitsék Mahomet sírját,s meggáttá a Mekkába zarándoklást, s végre 18 évi uralma alatt, nem adott örököst a nagy Othman sarjának. A megbukott Szelim a szerail belsejébe záratiks unokatestvére IV. Musztapha ül a trónra 1807. május 30-kán, ki durva s tarkatlan fejedelem lévén, az ügyek kezelését minderei cselszövényeire bízta. Folyvást Kabaktsy s yamak-jai uralkodtak Konstantinápolyban.— Azonban vihar készült az új szultán ellen. A ruszsuki pasha Musztapha-Bairaktar, föltévén magában, hogy Szelimet viszahelyzendi a trónra — a Napóleon által Tilsitben Törökország részére kikötött fegyverszünetet arra használja fel, hogy a Dunától eltávozzék, s 20,000 ember élén Konstantinápoly felé induljon. Drinápolyban a nagyvezírt reá veszi, hogy hozzá csatlakozzék, a fővárosnak a yamakok zsarnokságától megszabadítása végett. Konstantinápolyba érvén, Kabaktsyt s több tisztjeit megöleti, a yamakokat szétoszlatja, s csak kedvező perczet vár, nagy vállalatának végrehajtására.— 1808. jul. 28-kán a nagy-vezirt, kire nem számított, szemmel tartatja, a sandzsak-se r if-et birtokába keríti, azon hirt terjeszti el, hogy a béke az oroszokkal megköttetett, s katonái élén a szerailba megy. Az első udvar megnyittatik előtte,— de a bosztandzsi-basi, a császári testőrség főnöke nem akarja kinyitni a második kaput, kijelentvén, hogy előbb Musztapha szultán parancsait kérendi ki. — „Aljas rabszolga!“ — kiált reá Bairaktar. „Szelim szultánhoz kell folyamodnod; ő a mi egyedüli padisánk.“ — Csakhamar a kapu megnyílván, a bosztandzsi-basi igy szól Bairaktarhoz : — „Szelim szultánt akarod látni, — Íme itt van!“ — s lábaihoz vetik a megfojtott Szelim holttestét. — Erre Bairaktar a szerailba nyomulván, IV. Musztapha fogságba vettetik, mielőtt még testvérét Mahmudot megölethette volna, ki tüstént szultánnak kiáltatik ki. Első kormánytette volt, Bairaktárt nagyvezírré nevezni ki, ki irgalmatlanul üldözte Szelim ellenségeit s Musztapha kegyenczeit — s folytatni akarván Szelim reformjait, M ászeimenek vagy másod osztályú jancsárokból a nizámok mintájára szervezett ezredeket alakított. De a jancsárok számos és hatalmas testülete minden fegyelem s európai szervezettől iszonyodott, saját kiváltságait s féktelenségét féltvén. Ezért a jancsárok s ulemák közösen összeesküdtek Bairaktar megbuktatására, — ki maga is sietteté bukását, büszke és erőszakos magaviselete által. — Mindenhatóságának 4-dik havában, rettentő lázadás ütött ki, — mely szokás szerint gyújtogatásokban nyilvánult. Azon egész városrész, mely Bairaktar nagyvezír palotájával volt határos, a lángok martalékává lett. Ő maga a roppant tűzvész miatt nem mehetett ki palotájából, hogy szemenjeinek élére álljon. E rettentő tűzvész négy napig tartott. A diadalmas jancsárok újra II. Musztaphát akarták a trónra ültetni, s Mahmudot Szelim sorsára juttatni. A veszély perczenkint fenyegetőbb lévén, Mahmud végre testvérét Musztaphát hóhér által megfojtatá. — Musztapha-Bairaktar minden seb nélkül halva találtatott, egyik neje s egy herélttel együtt egy torony alsó termében, hova kincseivel együtt menekült. A lázadók végre megtalálván Bairaktar holttestét, s értesülvén IV Musztapha sorsáról, — lassan kint lecsillapultak; azonban erre újabb proscriptiók kirántattak s több napokig gyilkolták a jancsárok mindazokat, kik a nagyvezir terveit előmozditák. Mahmud szultán még számos évekig volt kénytelen eltűrni bűntényeiket, — mígnem végre kiirtható e merész soldateskát. Ezen véres belmozgalmak folytában, az ellenségeskedések fel voltak függesztve, — de 1809 tavaszán a háború újra megkezdődött. IV. Musztapha ministerei, Szelimével ellenkező politikát követvén , elhanyagolták a Francziaországgali szövetséget s békét kötöttek Angolországgal. Napóleon e miatt elégületlen lévén, visszavonta közbenjárását, Sébastiani tárnok csakhamar elhagyá Konstantinápolyt, és ettől fogva Törökország egyedül maradt Oroszországgal szemben. A három forradalom következtében, roppant rendetlenség állott be az államszervezet minden ágában. A sereg magától szétoszlott; — a nagyvezír Drinápolyban alig tarthatott meg maga körül 30,000 embert; a helyőrségek élelem s hadiszerek szűkében voltak. — E közben az orosz sereg, 1809. ápril. elején, Galatznál átment az Aldunán, s Miloradovits tábornok elfoglalta Bukarestet és Griurgevot ostromra.Ugyanekkor Szerbia teljes fölkelésben volt,a Cserny György név alatt elhirült Petrovits vezérlete alatt, ki Belgrádot elfoglalta, s visszáig nyomult, a Drinápolyba vezető úton. Az orosz sereg Bagration herczeg vezérlete alatt, ellenállás nélkül átmenvén az Aldunán, egymás után elfoglalá az iraktsai,mazsini, tulcsai, s hirszovai erősségeket, melyek az ostromra épen nem voltak elkészülve. Izmail, a Duna balpartján, Bessarábiában levő török erősség. a Braila, mely a balparton Galatzon fölül esik, hadiszerek hiánya miatt, kénytelenek voltak megadni magukat. Ettől fogva a fekete-tengeri orosz flottilla a Dunán fölmenvén, elősegítheté az orosz sereg mozdulatait, mely csakhamar Szilisztriát kezdé ostromolni. A nagyvezír Drinápolyban némileg tétlenségre volt kárhoztatva, a szerbeknek Nisszába nyomulása által. Azonban a fenyegető veszély föléleszté a törökök erélyét. 40,000 török, s 40,000 bosznyák kétfelől egyszerre megtámadván Szerbiát, — Cserny Györgyöt kényszerítő Belgrádba zárkózni. Erre a nagyvezír seregének tömegével Sum- rába nyomult, honnan Pach-Livan szeraszkiert 20,000 emberrel Szilisztria segélyére tűrde. E helytől negy mérföldnyire Tataritza falunál, a Duna partin, az orosz - török seregek közt csatára került a dolog, melyben mindkét fél magának tulajdonitá a győzelmet. — Ekkor már novemberben lévén, az esős hó járhatlanná kezdé tenni a tartományt, az oroszok, Szilisztria ostromát télen nem folytathatván, a dunai fejedelemségek s Besszarábiában téli szállásaikra vonultak, helyőrségeket hagyván az elfoglalt helyeken, s Hirszovánál egy hídfőt tartván meg a török parton. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Nov.22. * A concurrentia hatalmas emeltyűje az ipar fejlődésének, s kereskedelmi kamaránk a szűkkeblű czéhszellemet nem is hajlandó ápolni; fentartja ugyan az ildomosan kiszabott határokat, de a szabad mozgást azért lehetőkép biztosítani törekszik. Az utóbbi kamrai ülésben a czukrászok panaszt tettek egy helybeli kávés ellen, mert egy czukrászsegéddel fagylaltot készíttet s azt kávéházából ki is szolgáltató ; a kamra erre azt válaszolá, miszerint a kávésok már rég időtől fogva készítenek fagylaltot, s ha erre fölszabadítják, nincs ok reá, miért kelljen annak árulásával egyedül kávéházi telepjükre szorítkozniok. Mi pedig egy czukrászsegéd alkalmazását illeti, nem láthatni az, hogy a kávés egy neki engedélyezett czikk készítésében mért ne használhasson egy arra való ügyes segédet, annyival inkább, miután az ipartörvény különös rendszabályai a czukrászokra nézve, kik Pest-Budán formaszerinti czéket nem képeznek, nem alkalmazható. A szappanos czéh is kérte a gyertya- és szappannali szabad kereskedés megszüntetését: a kamra e kérvényt is visszautasitá,miután az idézett okok inkább concurrentia jótékonysága mellett s ennélfogva a kérvény ellen bizonyitanak Midőn a kamra ekkép a kereskedés és ipar szabad szorgalmát biztosítani törekszik, másrészt arról is gondoskodik, hogy az párosok tevékenységét kiállítások által előmozdítsa nekik a szükséges pénzerőt megszerezze. A helybeli fiók-beszámítoló intézet dotatiójának növelését a kereskedelmi ministériumnál újólag sürgető, miután az előbbi öregbítés 500,000 fttal nagyrészben siker nélkül maradt, amennyiben ebből a kereskedelmi banknak 330,000 ftot vissza kellett fizetni. A téli kikötőhely építésének ügyét melegen fölkarolta, miután ott, hol a terménykereskedés mindinkább növekszik, s hol ennek nem sokára kárpótlásul kell szolgálni a napról napra csökkenő kézműs ipar-kereskedésért, biztos s veszélytelen üzletet kell neki a vizen is szerezni. Az 1854-ben megnyitandó iparműkiállításra is tesz intézkedéseket, s a többi magyarországi keresk.kamrákat is fölhívta részvételre, a pozsoni és kassai már fölajánlá azt, a többiektől sem lehet egyebet várni. Az első költségekre 3—4000 pft kell, de miután pénzalappal nem bir, a magas keresk. ministeriumtól ez összeg erejéig hitel fog kéretni, az adósság majdan a beléptidijak jövedelméből leszen törlesztendő, továbbá a kiállítás érdekébeni levelezések díjmentességét is kérvényzendi. Miután a m. keresk. ministerium a vaspályánn díjmentes szállitványozással s hasonló kedvezményekkel a kiállítást előmozdítani kész, a dunagőzhajózási társaság is meg fog kerestetni, hogy a kiállítandó tárgyakat, amennyiben az általa járt vízutakon kellene szállíttatniok, hasonló kedvezményben részesítse. (Közbirodalmi napló.) Bécs, nov. 19. Tudomás szerint Császár Ő Felsége néhány hónap előtt megengedő, miszerint a szükséget szenvedő montenegróiak számára néhány hajó kétszersült a dalmát élelmezési raktárakból szállíttassák. Az e jótékonyságban részesült községek legmélyebb halájukat Császár Ő Felségének s az austriai kormánynak legközelebb egy külön feliratban nyilvánították. — Nov. 20. Azon közlés, hogy Budberg tábornok a dunafejedelemségek kormányzójává neveztetett legyen, valósulni látszik. Bukarestből mai nap érkezett tudósítások szerint Budberg tábornok már oda érkezett. — Hivatalos adatokból merített hiteles tudósítások szerint, melyek a már említett hírt erősitik, Gortsakoff hg nov. közepén vala a támadást kezdendő. Valamint orosz császár őfelségétől a védelmezésre vonatkozó parancsot nyerte volt, úgy nov. 8-án Sz.-Pétervárról azon rendeletet kapta, hogy a háborút erélyesen kezdje meg. Teljesen való, hogy a törökök Nagy-Oláhországban a baldunapartot minden ponton odahagyták. — Az „Ost. Corr.“ben ezt olvassuk : Azon helyzetben vagyunk, miszerint az austriai kereskedőség megnyugtatására kijelenthetjük ,hogy a bukaresti veszteg-zár-igazgatósághoz f. hó 16-kán érkezett eltiltása a be- és kivitelnek , mi a semleges hajókra is ki volt terjesztendő, az austriai cs. k. consulság előterjesztései következtében már 18- dikán az orosz cs. csapatok főparancsnoka hg Gortsakoff által újra megszüntetett. (Külföldi napló.) L o n d o n , nov. 14 A brabanti herczeg s herczegné tegnap reggel, a belga követ, Van de Weyer kíséretében, Plymouthba érkeztek, hol a fellegvárt, a kikötői admiral lakását, s a 93-ik ezred felszállását megszemlélték, úgy hiszik, hogy keddig fognak Plymouthban maradni. Páris, nov. 16. A Seine-megyei esküdtszék a Hippodrome- supéra - Comique-féle ügyben meghozá az ítéletet. A 27 vádlott közöl 6 - an fölmentettek, 7-en deportatióra, s a többiek csekélyebb büntetésekre ítéltettek. Brüssel, nov. 17. A király tegnap este elfogadá azon nagy küldöttséget, mely a képviselő - kamra válasz-feliratát nyújtá át neki. A király a válasz-feliratra így válaszolt: „Uraim! — A képviselő-kamra intézményeinkben nagy szerep betöltésére van hivatva, melynek egész fontosságát felfogja. Tudom, hogy az ország minden körülmények közt számíthat hazafiassága, mérséklése , s próbált buzgalmára. — Hálával ismerem el az általa kifejezett érzelmeket, s azon közremunkálást, mit kormányomnak nyújt. Az egyesség s a közhatalmak közti jóindulatú egyetértés által sikerülene nekünk, elérni ama czélt, melyet önök oly szerencsésen értelmeztek, s mindinkább megszerezni magunk számára Európának azon becsülését, s bizalmát, melyről önök oly ékes kifejezésekkel szóltak.“ Berlin, nov. 18. Egy konstantinápolyi levél szerint a Danzig gőzeorvette tisztjei a porosz követség közbenjárására a szultánnak bemutattattak s mi ritka, azon engedélyt nyertek, hogy a mosdékat meglátogathassák. — A „Pr. Corr.” figyelmezteti a slóziai szövő kerületeket, hogy a smyrnai szőnyegeket igyekezzenek utánozni, melyeket ekkorig csak Belgiumban utánoztak, pedig az Anglia, Amerika, Franczia- és Oroszországban igen keresett czikk. A befolyt jelentések szerint az általános egyházi gyűjtelékek Brandenburg és Slézia tartományban az idén nem érték el a tavaliakat, azonban a kereslet nem tetemes; a „Pr. Corr.“ szerint némely falukban örvendetes többlet mutatkozott. Posen tartomány, honnan csak még egy lelkész nem küldötte be jelentését, 120 tallérnyi többletet adott. Szász tartományban remélik, hogy ott az idén sem fog kevesebb befolyni mint tavaly. Az egész összeg ekkorig 6000 tallérra megy. — Királyé Ilye f. hó 14-ki kabineti irata által, az államministérium indítványára, elhatározta, hogy a tengerészeti ügyek legfőbb vezetése , mely ekkorig a hadügyministériummal volt egybekapcsolva, ezután egy újonnan alakítandó központi hatóságra legyen bízva, mely „admiralitas“ névvel vezénylő és igazgató hatóság legyen. Álljon pedig az három osztályból, melyek közt az első a vezényleti- , a 2-ik a technikai — a 3-dik általános és igazgatási ügyekkel foglalkozandik; főnökévé pedig egy minister fog kineveztetni. Frankfurt, nov. 15. A „Fr. ” ” jelenti innen : Gróf Ysenburg - Wächtersbach, erős őrizet alatt épen most vitetett egy tébolydába. (Isenauba Baden ahgségben). —•• A „Kasseler Zt “ ban e tárgyra nézve ez olvasható : Hallomás szerint tegnap Wachtersbachból azon hir érkezett, hogy gr. Ysenburg betegsége sajnosan roszabbult. A multheti sajnálható eseményeket a gróf e szomorú kórállapota eléggé magyarázza, s azért most már kívánatos lenne, hogy e közléssel a múlt esemény nyilvános tárgyalásának vége vettessék. — Az „Alig. Ztg.“ szerint 13-kán estve Hassenpflug