Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-04 / 285. szám

Pest, Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. A vallás és közoktatási ministernek 1853. au­­gustus 31-kén kelt kibocsátványa, *) a bécsi, prágai, lembergi, krakkói, olmützi, gratzi, innsbrucki és pesti egyetemeken a tanszaki tanulmányok hallgatóinak leczke-látogatása és ipar­kodása fölötti őrködés tárgyában. A tanulók szorgalmas leczkelátogatása és tu­dományos előmenetele iránt fenálló szabályoknak biztos, részrehajlatlan és kellő idejéni alkalmazása és ez által hatályos siker elérése végett, miután az 1850. évben a tanszaki tanulmányok iránt kiadott átalános­ rendelet 53. és 55. §§-nak erre vonatkozó határozatai az eddigi tapasztalatok szerint kielégí­tőknek nem mutatkoztak, következőket találom ren­­delendőknek : 1. Jövendőben a tanár­testület az iskolai év megnyílta után minden hónapban legalább egyszer köteles összegyűlni a végett, hogy a tanulók leczke­­látogatási szorgalma iránt tett észrevételeit kicse­rélje, azok fölött tanácskozzék, s ennek folytán azon rendszabályokhoz nyúljon, melyeket a tanszaki ta­nulmányokat tárgyazó többször említett törvény a­­zokhoz csatol. Ezen rendelkezés a most kezdődő iskolai évvel lépend hatályba. 2. Azon ut és mód, melyen a tanítók, hallga­tóik számára és más különös viszonyokrai tekintet­tel, a leczke-látogatás fölött őrködni kötelesek, a mint ez az 1851. julius 5-kén 6485. sz. alatt kelt ministeri kibocsátvány szerint eddig történt, to­vábbra is belátásukra bízandó ugyan. Azonban ők különös figyelmet kötelesek azon tanulókra fordíta­ni, a­kik az egyetemi pálya első évében vannak, vagy a­kik segélypénzt élveznek, vagy végre a­kik­nek maguk viselete szorgalmuk kétségbevonására immár okot adott. 3. Minthogy a puszta leczke-látogatás, buzgó iparkodás és valódi tudományos előmenetel nélkül csak igen felületes nyereség lenne, ennélfogva min­den tanár-testületek a fenebb idézett törvény 51. §-ra, a tanítók pedig arra figyelmeztetnek, hogy kötelességük, hallgatóiknak tudományos iparkodása felől maguknak ítéletet képezni. A­mennyiben immár e végre nemcsak a taní­tóknak a tanulókkali beszélgetései, hanem a tanu­lóknak a tanító vezetése alatt, és az általa kitűzött feladatok fölötti egymás közötti vitatkozásai, nem különben írásbeli kidolgozványai kiválólag alkal­masak, és ezen eszközök már több tanárok által ki­tűnő sikerrel alkalmaztatnak, azoknak átalános be­hozatala sürgetőleg ajánltatik. 4. A tanár­testületeknek fenőbb említett ha­vonkénti értekezletei alkalmával a vitatkozások és beszélgetések ügye is szóba hozandó , és mindenik tanító köteles azon föladatokat és főkérdéseket, me­lyeket ő a vitatkozások vagy a tanulók írásbeli ki­dolgozásai tárgyául választott, az értekezleti jegy­zőkönyvhöz mellékelni. Az 1850. October 1 -jén kelt törvény (birod. törvénylap, 370. sz.) 73. és 74. §§-ban,és az 1850. October 8-kán kelt törvény (kirod. törvénylap 430. sz.) 92, 93. §§-ban foglalt korlátolások a jelen ren­delkezésekre is alkalmazandók. T h . a s. k. sokat vitatott kérdés az: váljon hasznosak s czélszerű­ek- e a hitbizományok vagy sem? E kérdés lényegében nem jelent mást mint azt, hogy meghagyattassék-e a vagyonróli korlátlan rendelkezési szabadság, vagy tétessenek attól bizonyos kivételek, minő p. o. az, mely a kitaga­dás korlátolásában és bizonyos utódoknak a tör­vény által rendelt köteles rész szükségképi kia­datásában áll. Kétségtelen, mikép mindkét vélemény mel­lett fontos okokat lehet felhozni. Nem akarjuk ezeket sem elősorolni, minthogy már oly sokat emlegettettek, sem vizsgálni, minthogy nem ez jelen czikkeknek hivatásuk. De nem mellőzhet­jük annak említését, miszerint van két tény, me­lyek a hitbizományi örökösödéssel elvárhatlan kapcsolatban állanak, és a­melyeknek igazságát kétségbe vonni nem lehet. Első tény az, mikép a nagyobb terjedel­mű jószágoknak vannak oly előnyeik a nemzet anyagi kifejlődésére nézve, melyeket a feldara­bolt, örökösödés utján apró részletecskékre osz­lott javaknál fel nem találhatni. A példány-gaz­daságot csak az elsők körében kereshetni, azon példány- gazdászatokat, melyek a példák hatal­mas befolyásának erejével a tökéletes­ földészet eszméit s eszközeit a nép alsó rétegeiben is elter­­jeszszék. Hasonlóan azon kísérletekre is, melyek a földészettan kifejlődése s különösen a vegy- és géptan kitűnő tökéletesülése által tétetnek szük­ségesekké, csupán a nagyobb pénzerővel rendel­kezhető jószágok lehetnek képesek. És e tekintetek Magyarországnak mind je­lenére mind jövőjére annál fontosabbak, mint­hogy legfőbb s majdnem egyedüli terményző e­­rejét a földmivelés képezi, s minthogy épen ez a kifejlődésnek még felette alacsony fokán áll. A második tény az, hogy a szabad ren­delkezési jog a tulajdonjognak egy lényeges ele­mét képezi. Ha ez áll, miről többé ki sem kétke­dik, úgy e szabadságnak a halál­esetére, rendel­kezésekre is kell terjednie, minthogy ezek a köz­életben előforduló rendelkezéseknek legnagyobb részét képezik. És e rendelkezési jog már magá­ban foglalja azt, hogy hitbizományilag is rendel­kezhessünk javaink felett. Már ezen okok is elegendők lehet­nek ar­ra, hogy az austriai polgári törvény­könyv is, mely május 1-seje óta Magyarországban is érvé­nyes, befogadja elvei közé a hitbizomány sza­bályát.­­ Ha azonban fontosak a fent elősorolt tekin­tetek, melyek a hitbizonyomány elve mellett har­­czolnak; kétségtelenül fontosak azon kellékek is, melyekkel a hitbizományi intézetnek okvetlenül kell birnia, nehogy károssá váljék, nehogy a tőle várt igényeket meghiúsítsa. E kellékeket — úgy hiszszük — két fő sza­bályban lehet központosítanunk. Első az, hogy a hitbizományi intézkedés egyedárusággá ne fajuljon; második pedig, hogy a nemzetgazdászat emeltyűjévé, eszközévé ala­­kíttassék. E czikkben csak az elsőről emlékezendünk. Magyarországban egyik fő oka annak, hogy a hitbizományi intézet üdvös gyümölcsöket nem hozhata, abban is rejlett, mert az aristokra­­tia kizárólagos tulajdonává, kiváltságává tétetett. A magyar törvényhozásnak legújabb időkig legfőbb gondja s iránya az aristokratia fentartá­­sában és megmentésében központosult, így eredt a hitbizomány intézete is. Már a XVII században tapasztaltatott, hogy számos nemzetségek hanyatlásnak indulnak, el­szegényednek, s minden régi fényüket elvesztik. A „patres patriae“ ezt minden áron akadályozni kívánták, és azt hitték, hogy ezér­ érendnek, ha a vagyon felosztását, számos kezekre jutását meg­­gátolhatják.Innen az örökösödés akkép rendezése, hogy a családi vagyon egy testben szétosztatla­­nul maradjon bizonyos családtagoknál. így keletkezett az 1688. 9. t. ez. mely a hit­bizomány alapithatását a mágnásoknak engedé meg; később pedig az 1723. 50 t.ez.mely e jogot a többi nemesekre is kiterjesztette. A tapasztalat eléggé igazolta, hogy ezen eszköz a kívánt czélra távolról sem vezetett. Maguk a hitbizományi ja­vak rendesen legelhagyottabbak, legszegényeb­bek voltak. És egyszersmind a többi osztálybeli­eket kizárták azon jogból, hogy vagyonukról ők is ekkér rendelkezhetnének. Mint egyedáruság csak káros kinövésekkel birhatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 3. A május 1-jén életbe lépett austriai polgári törvénykönyv, i. n. XI. Nemcsak Magyarország előbbi köz s magán­életében, hanem egész Európában igen *) Birod. törv.lap 1853. oct. 15-diki LXVI. db. 196. sz. 285. December 4-én 1853 Megjelenik e­pp , hétfőt é s jobb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fz. 20 kr. A „Napi Tudó­­sító‘'-­ral együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi TudÓSÍtÓ“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt.— A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országút Ett­e­­walderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely­i utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s’í­t­v­e egyenesen a k­­­üld­ő­h­i­v­a­t­a­lih­o­z vagy szerkesztőséghez utasítaniuk. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési le­­­hivás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854 -dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre : helyben 8 pft.. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalder­ház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG, Levelezések. Berlin, nov. 29. Azon beszéd szövegét, melylyel a minis­­terelnök a kamrákat a király nevében megnyi­totta, ismerik már olvasóim, s meg lesznek győ­ződve , hogy az a körülményekhez, nevezetesen parl­amentünk tehetetlensége és semmiségéhez annyira alkalmazva van, az az­­ oly halvány, oly szintelen és tartalomnélküli, hogy a bírálat szinte lehetetlenséggé válik. Minek megítélésére semmi támpont nem kínálkozik, ott a megrovásnak vagy magasztalásnak egyformán hallgatnia kell : a mi trónbeszédeink már régen megszűntek az ország helyzetének kritériumai lenni, ellenben igen vi­lágosan kimutatják, hogy mily fokig sülyedtek a kamrák kül- és belügyekben , puszta formali­tássá ? Mégis az idei megnyitó beszéd különbö­zik a tavalyitól az­által, hogy az ideiben a keleti kérdésről bővebben történt emlékezés, míg a ko­rábbiakban, mint tudva van, egy szóval sem emlí­tették a külügyeket. A dolgok egész helyzetéből ugyan azt következtethetni, hogy a beszédnek ezen zárpontja inkább az egész országhoz és a sajtóhoz van intézve, mint a kamrákhoz , a mi­­nistérium, még­pedig teljes joggal megragadta ez alkalmat, mint legkomolyabb, legünnepélye­sebb és legillőbbet, hogy az egész nemzetnek Po­roszország magatartásáról, a­mennyiben lehetsé­ges, nyilatkozatot adjon. Ily nyilatkozatnak mind­járt más súlya van, mint valamely félhivatalos hírlap mindenkép magyarázható czikkének, mert egészen hivatalos lap nálunk csak a „Staatsanzei­ger“, mely soha sem foglalkozik okoskodásokkal. S ha hogy köszönettel tartozunk a kormánynak, hogy azon elveket kinyilatkoztatta, melyek a keleti vi­szályok ügyében vezérlik , úgy maguk ez elveket is nem lehet nem méltányolnunk. Különben tegnap nálunk azon az országok parl­amenti történetében hallatlan eset fordult elő, hogy a kamra összejövetelekor még határo­zatképes sem volt : a felsőház tagjai közt a szük­séges 73 tag helyett csak 70 volt jelen, még­pe­dig annak daczára, hogy a „Kreutzig“ majdnem egy hét óta buzgó tevékenységre inti párthíveit. A korelnök ennélfogva nem tehetett egyebet, mint egy rövid beszédet tartani, melyben köszönetet mondott a miniszereknek munkásságukért, s azon biztosítást fejezte ki, hogy az első kamrát joggal fenállónak tartja. Nem is igen fog a kamrában ez iránt czivódás támadni, mert annak sikerre semmi, de semmi kilátása sem lenne. A „Kreut­­zig“-nál különben azon nagyszerű comoediát é­­lendjük meg, hogy Wagener — ki oly nagy ro­bajjal, s azon nyilatkozattal lépett ki a szerkesz­tőségből, hogy társai is mind egymás után köve­­tendik — „sürgetős kérésre“ ismét vissza­lép szerkesztőségi székébe. Berlin, nov. 30. )­- A követi kamrában holnap az elnökvá­lasztás fog végbemenni. Bár ha az iránt, hogy a szavazatok túlnyomó többsége gr. Schwerin mellett fog nyilatkozni, semmi kétség sem lehet, mégis a tulajdonképi conservatív párt saját keb­léből is állított fel az elnöki és alelnöki állásra jelölteket. A jobboldalnak néhány tagjai, nem hallgatva a „Kreuz. Ztg.“ intéseire, szavazatai­kat most is Schwerinre adandják, hogy a remény­telen harczot kikerüljék. A „N. Pr. Ztg.“ gúnyo­san azon kérdést tette pártja e tagjainak, várjon ezt Schwerin conservativ érzületei iránti tiszte­letből vagy parlamenti talentumának nagyrabe­csüléséből fogják-e tenni ? Ha e lap szerkesztői a múlt ülésszakból valamely tanulságot merítettek róla, úgy e kérdésnek felesleges voltát átlátták, vagy legalább arra maguk felelhettek volna. A szigorún conservatív párt ugyan képes lenne az eddigi elnököt megbuktatni, de a fel­oszlásban levő junkerpárt nem, s a „Kreutztg.“ egy pár doctrinairjei legkevésbbé képesek. A vá­lasztás bizonyosan ismét úgy fog történni, mint a múlt esetben: az első szavazásnál a baloldal min­den szava gr. Schwerinre fog esni, s a jobbolda­léi szétszakadozni — a „N. Pr. Ztg.“-nak magá­nak vallomása szerint hat jelölt létezik a jobbol­dal kebléből a három elnöki állásra — de egy sem nyert absolut többséget. Az pedig, ki Schwerin mellett legtöbb szavazatot nyerene az első szó­zatolásnál, köszönet a keresztes vitézek compact töredékének, olyan lesz, hogy a második szava­zásnál,— hol csak azokra szavaznak, kikre legtöbb szó esett volt — mindnyájan Schwerin mellett fognak nyilatkozni, kik Stahl és Grerlach zászló­jához esküdni nem akarnak. S valóban nagyon gyermekes volt, hogy a „Kreutzig“ tavaly mind­azon conservativeknek, kik Schwerinre szavaz­tak, holott pedig nekik más választást mint közte­s Kleist-Retzow közt, nem hagytak, még szemrehányásokat akart tenni. Ők a grófot megválasztották, nem — hogy a „Kreutzig“ e­­lőbbi epés kérdésére visszatérjünk — szabadelvü­­ségéért, hanem mert a Stahl-féle töredék önfejű­sége által kelepczébe jutottak, s mert Schwerint még mindig jobb, s mindenesetre illőbb elnöknek tartották, mint azon férfiút, ki p. azon nyilatko­zata által, hogy a nagy városokat a parasztok se­gítségével meg kell semmisíteni, parliamenti te­kintetben a „városromboló“ czím alatt igen bur­­leszk hírnévre tett szert. Azonban a „N. Pr. Zig“ iránt most elnézéssel kell lennünk : ez most azon elszigetelt állásnál fogva, melyet a keleti kérdés­ben elfoglal, oly roszkedvű és epés, hogy már nem elégszik meg azzal, mikép szidalmazza azon le­velezőket, kik tervét széttaglalják s illő nevén nevezik, hanem nyilván még törvényes keresettel is fenyegeti őket. Azonban e lapnak van annyi belátása, hogy ily perben — nyerjen vagy bukjék —mindenesetre veszítenie kell. Most ismét a„ Wan­derer“ és a „Köln. Zig“ két berlini levelezéseit ostorozza nagy dühösen, melyek szerint Radowitz a nyugati hatalmakkal a szövetség mellett lett vol­na s egyesülve Manteuffellel, mivel amaz lehetet­lenné lett, legalább a legszigorúbb semlegesség fenntartását keresztül vitte, míg az orosz császár s az újporoszok a ministerelnököt megbuktatni igyekeznének. E közlések ugyan nagyon is za­varosak Radowitzot illetőleg, ki — nem tekintve azt, hogy Manteuffelnek az 1850 nov. napokat alig fogja megbocsátani, s azért alig fog annak szövetségesévé szegődni — már havak óta szinte halálos beteg : alaptalanoknak tartom e közlése­ket az orosz császár ő­sigére nézve is, ki legalább ittlétekor Manteuffelt a „Kreutzig“ ellen határos

Next