Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)
1853-12-04 / 285. szám
Pest, Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. A vallás és közoktatási ministernek 1853. augustus 31-kén kelt kibocsátványa, *) a bécsi, prágai, lembergi, krakkói, olmützi, gratzi, innsbrucki és pesti egyetemeken a tanszaki tanulmányok hallgatóinak leczke-látogatása és iparkodása fölötti őrködés tárgyában. A tanulók szorgalmas leczkelátogatása és tudományos előmenetele iránt fenálló szabályoknak biztos, részrehajlatlan és kellő idejéni alkalmazása és ez által hatályos siker elérése végett, miután az 1850. évben a tanszaki tanulmányok iránt kiadott átalános rendelet 53. és 55. §§-nak erre vonatkozó határozatai az eddigi tapasztalatok szerint kielégítőknek nem mutatkoztak, következőket találom rendelendőknek : 1. Jövendőben a tanártestület az iskolai év megnyílta után minden hónapban legalább egyszer köteles összegyűlni a végett, hogy a tanulók leczkelátogatási szorgalma iránt tett észrevételeit kicserélje, azok fölött tanácskozzék, s ennek folytán azon rendszabályokhoz nyúljon, melyeket a tanszaki tanulmányokat tárgyazó többször említett törvény azokhoz csatol. Ezen rendelkezés a most kezdődő iskolai évvel lépend hatályba. 2. Azon ut és mód, melyen a tanítók, hallgatóik számára és más különös viszonyokrai tekintettel, a leczke-látogatás fölött őrködni kötelesek, a mint ez az 1851. julius 5-kén 6485. sz. alatt kelt ministeri kibocsátvány szerint eddig történt, továbbra is belátásukra bízandó ugyan. Azonban ők különös figyelmet kötelesek azon tanulókra fordítani, akik az egyetemi pálya első évében vannak, vagy akik segélypénzt élveznek, vagy végre akiknek maguk viselete szorgalmuk kétségbevonására immár okot adott. 3. Minthogy a puszta leczke-látogatás, buzgó iparkodás és valódi tudományos előmenetel nélkül csak igen felületes nyereség lenne, ennélfogva minden tanár-testületek a fenebb idézett törvény 51. §-ra, a tanítók pedig arra figyelmeztetnek, hogy kötelességük, hallgatóiknak tudományos iparkodása felől maguknak ítéletet képezni. Amennyiben immár e végre nemcsak a tanítóknak a tanulókkali beszélgetései, hanem a tanulóknak a tanító vezetése alatt, és az általa kitűzött feladatok fölötti egymás közötti vitatkozásai, nem különben írásbeli kidolgozványai kiválólag alkalmasak, és ezen eszközök már több tanárok által kitűnő sikerrel alkalmaztatnak, azoknak átalános behozatala sürgetőleg ajánltatik. 4. A tanártestületeknek fenőbb említett havonkénti értekezletei alkalmával a vitatkozások és beszélgetések ügye is szóba hozandó , és mindenik tanító köteles azon föladatokat és főkérdéseket, melyeket ő a vitatkozások vagy a tanulók írásbeli kidolgozásai tárgyául választott, az értekezleti jegyzőkönyvhöz mellékelni. Az 1850. October 1 -jén kelt törvény (birod. törvénylap, 370. sz.) 73. és 74. §§-ban,és az 1850. October 8-kán kelt törvény (kirod. törvénylap 430. sz.) 92, 93. §§-ban foglalt korlátolások a jelen rendelkezésekre is alkalmazandók. T h . a s. k. sokat vitatott kérdés az: váljon hasznosak s czélszerűek- e a hitbizományok vagy sem? E kérdés lényegében nem jelent mást mint azt, hogy meghagyattassék-e a vagyonróli korlátlan rendelkezési szabadság, vagy tétessenek attól bizonyos kivételek, minő p. o. az, mely a kitagadás korlátolásában és bizonyos utódoknak a törvény által rendelt köteles rész szükségképi kiadatásában áll. Kétségtelen, mikép mindkét vélemény mellett fontos okokat lehet felhozni. Nem akarjuk ezeket sem elősorolni, minthogy már oly sokat emlegettettek, sem vizsgálni, minthogy nem ez jelen czikkeknek hivatásuk. De nem mellőzhetjük annak említését, miszerint van két tény, melyek a hitbizományi örökösödéssel elvárhatlan kapcsolatban állanak, és amelyeknek igazságát kétségbe vonni nem lehet. Első tény az, mikép a nagyobb terjedelmű jószágoknak vannak oly előnyeik a nemzet anyagi kifejlődésére nézve, melyeket a feldarabolt, örökösödés utján apró részletecskékre oszlott javaknál fel nem találhatni. A példány-gazdaságot csak az elsők körében kereshetni, azon példány- gazdászatokat, melyek a példák hatalmas befolyásának erejével a tökéletes földészet eszméit s eszközeit a nép alsó rétegeiben is elterjeszszék. Hasonlóan azon kísérletekre is, melyek a földészettan kifejlődése s különösen a vegy- és géptan kitűnő tökéletesülése által tétetnek szükségesekké, csupán a nagyobb pénzerővel rendelkezhető jószágok lehetnek képesek. És e tekintetek Magyarországnak mind jelenére mind jövőjére annál fontosabbak, minthogy legfőbb s majdnem egyedüli terményző erejét a földmivelés képezi, s minthogy épen ez a kifejlődésnek még felette alacsony fokán áll. A második tény az, hogy a szabad rendelkezési jog a tulajdonjognak egy lényeges elemét képezi. Ha ez áll, miről többé ki sem kétkedik, úgy e szabadságnak a halálesetére, rendelkezésekre is kell terjednie, minthogy ezek a közéletben előforduló rendelkezéseknek legnagyobb részét képezik. És e rendelkezési jog már magában foglalja azt, hogy hitbizományilag is rendelkezhessünk javaink felett. Már ezen okok is elegendők lehetnek arra, hogy az austriai polgári törvénykönyv is, mely május 1-seje óta Magyarországban is érvényes, befogadja elvei közé a hitbizomány szabályát. Ha azonban fontosak a fent elősorolt tekintetek, melyek a hitbizonyomány elve mellett harczolnak; kétségtelenül fontosak azon kellékek is, melyekkel a hitbizományi intézetnek okvetlenül kell birnia, nehogy károssá váljék, nehogy a tőle várt igényeket meghiúsítsa. E kellékeket — úgy hiszszük — két fő szabályban lehet központosítanunk. Első az, hogy a hitbizományi intézkedés egyedárusággá ne fajuljon; második pedig, hogy a nemzetgazdászat emeltyűjévé, eszközévé alakíttassék. E czikkben csak az elsőről emlékezendünk. Magyarországban egyik fő oka annak, hogy a hitbizományi intézet üdvös gyümölcsöket nem hozhata, abban is rejlett, mert az aristokratia kizárólagos tulajdonává, kiváltságává tétetett. A magyar törvényhozásnak legújabb időkig legfőbb gondja s iránya az aristokratia fentartásában és megmentésében központosult, így eredt a hitbizomány intézete is. Már a XVII században tapasztaltatott, hogy számos nemzetségek hanyatlásnak indulnak, elszegényednek, s minden régi fényüket elvesztik. A „patres patriae“ ezt minden áron akadályozni kívánták, és azt hitték, hogy ezér érendnek, ha a vagyon felosztását, számos kezekre jutását meggátolhatják.Innen az örökösödés akkép rendezése, hogy a családi vagyon egy testben szétosztatlanul maradjon bizonyos családtagoknál. így keletkezett az 1688. 9. t. ez. mely a hitbizomány alapithatását a mágnásoknak engedé meg; később pedig az 1723. 50 t.ez.mely e jogot a többi nemesekre is kiterjesztette. A tapasztalat eléggé igazolta, hogy ezen eszköz a kívánt czélra távolról sem vezetett. Maguk a hitbizományi javak rendesen legelhagyottabbak, legszegényebbek voltak. És egyszersmind a többi osztálybelieket kizárták azon jogból, hogy vagyonukról ők is ekkér rendelkezhetnének. Mint egyedáruság csak káros kinövésekkel birhatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 3. A május 1-jén életbe lépett austriai polgári törvénykönyv, i. n. XI. Nemcsak Magyarország előbbi köz s magánéletében, hanem egész Európában igen *) Birod. törv.lap 1853. oct. 15-diki LXVI. db. 196. sz. 285. December 4-én 1853 Megjelenik epp , hétfőt é s jobb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fz. 20 kr. A „Napi Tudósító‘'-ral együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi TudÓSÍtÓ“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt.— A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országút Ettewalderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhelyi utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentes’ítve egyenesen a küldőhivatalihoz vagy szerkesztőséghez utasítaniuk. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési lehivás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854 -dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre : helyben 8 pft.. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalderház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG, Levelezések. Berlin, nov. 29. Azon beszéd szövegét, melylyel a ministerelnök a kamrákat a király nevében megnyitotta, ismerik már olvasóim, s meg lesznek győződve , hogy az a körülményekhez, nevezetesen parlamentünk tehetetlensége és semmiségéhez annyira alkalmazva van, az az oly halvány, oly szintelen és tartalomnélküli, hogy a bírálat szinte lehetetlenséggé válik. Minek megítélésére semmi támpont nem kínálkozik, ott a megrovásnak vagy magasztalásnak egyformán hallgatnia kell : a mi trónbeszédeink már régen megszűntek az ország helyzetének kritériumai lenni, ellenben igen világosan kimutatják, hogy mily fokig sülyedtek a kamrák kül- és belügyekben , puszta formalitássá ? Mégis az idei megnyitó beszéd különbözik a tavalyitól azáltal, hogy az ideiben a keleti kérdésről bővebben történt emlékezés, míg a korábbiakban, mint tudva van, egy szóval sem említették a külügyeket. A dolgok egész helyzetéből ugyan azt következtethetni, hogy a beszédnek ezen zárpontja inkább az egész országhoz és a sajtóhoz van intézve, mint a kamrákhoz , a ministérium, mégpedig teljes joggal megragadta ez alkalmat, mint legkomolyabb, legünnepélyesebb és legillőbbet, hogy az egész nemzetnek Poroszország magatartásáról, amennyiben lehetséges, nyilatkozatot adjon. Ily nyilatkozatnak mindjárt más súlya van, mint valamely félhivatalos hírlap mindenkép magyarázható czikkének, mert egészen hivatalos lap nálunk csak a „Staatsanzeiger“, mely soha sem foglalkozik okoskodásokkal. S ha hogy köszönettel tartozunk a kormánynak, hogy azon elveket kinyilatkoztatta, melyek a keleti viszályok ügyében vezérlik , úgy maguk ez elveket is nem lehet nem méltányolnunk. Különben tegnap nálunk azon az országok parlamenti történetében hallatlan eset fordult elő, hogy a kamra összejövetelekor még határozatképes sem volt : a felsőház tagjai közt a szükséges 73 tag helyett csak 70 volt jelen, mégpedig annak daczára, hogy a „Kreutzig“ majdnem egy hét óta buzgó tevékenységre inti párthíveit. A korelnök ennélfogva nem tehetett egyebet, mint egy rövid beszédet tartani, melyben köszönetet mondott a miniszereknek munkásságukért, s azon biztosítást fejezte ki, hogy az első kamrát joggal fenállónak tartja. Nem is igen fog a kamrában ez iránt czivódás támadni, mert annak sikerre semmi, de semmi kilátása sem lenne. A „Kreutzig“-nál különben azon nagyszerű comoediát élendjük meg, hogy Wagener — ki oly nagy robajjal, s azon nyilatkozattal lépett ki a szerkesztőségből, hogy társai is mind egymás után követendik — „sürgetős kérésre“ ismét visszalép szerkesztőségi székébe. Berlin, nov. 30. )- A követi kamrában holnap az elnökválasztás fog végbemenni. Bár ha az iránt, hogy a szavazatok túlnyomó többsége gr. Schwerin mellett fog nyilatkozni, semmi kétség sem lehet, mégis a tulajdonképi conservatív párt saját kebléből is állított fel az elnöki és alelnöki állásra jelölteket. A jobboldalnak néhány tagjai, nem hallgatva a „Kreuz. Ztg.“ intéseire, szavazataikat most is Schwerinre adandják, hogy a reménytelen harczot kikerüljék. A „N. Pr. Ztg.“ gúnyosan azon kérdést tette pártja e tagjainak, várjon ezt Schwerin conservativ érzületei iránti tiszteletből vagy parlamenti talentumának nagyrabecsüléséből fogják-e tenni ? Ha e lap szerkesztői a múlt ülésszakból valamely tanulságot merítettek róla, úgy e kérdésnek felesleges voltát átlátták, vagy legalább arra maguk felelhettek volna. A szigorún conservatív párt ugyan képes lenne az eddigi elnököt megbuktatni, de a feloszlásban levő junkerpárt nem, s a „Kreutztg.“ egy pár doctrinairjei legkevésbbé képesek. A választás bizonyosan ismét úgy fog történni, mint a múlt esetben: az első szavazásnál a baloldal minden szava gr. Schwerinre fog esni, s a jobboldaléi szétszakadozni — a „N. Pr. Ztg.“-nak magának vallomása szerint hat jelölt létezik a jobboldal kebléből a három elnöki állásra — de egy sem nyert absolut többséget. Az pedig, ki Schwerin mellett legtöbb szavazatot nyerene az első szózatolásnál, köszönet a keresztes vitézek compact töredékének, olyan lesz, hogy a második szavazásnál,— hol csak azokra szavaznak, kikre legtöbb szó esett volt — mindnyájan Schwerin mellett fognak nyilatkozni, kik Stahl és Grerlach zászlójához esküdni nem akarnak. S valóban nagyon gyermekes volt, hogy a „Kreutzig“ tavaly mindazon conservativeknek, kik Schwerinre szavaztak, holott pedig nekik más választást mint köztes Kleist-Retzow közt, nem hagytak, még szemrehányásokat akart tenni. Ők a grófot megválasztották, nem — hogy a „Kreutzig“ előbbi epés kérdésére visszatérjünk — szabadelvüségéért, hanem mert a Stahl-féle töredék önfejűsége által kelepczébe jutottak, s mert Schwerint még mindig jobb, s mindenesetre illőbb elnöknek tartották, mint azon férfiút, ki p. azon nyilatkozata által, hogy a nagy városokat a parasztok segítségével meg kell semmisíteni, parliamenti tekintetben a „városromboló“ czím alatt igen burleszk hírnévre tett szert. Azonban a „N. Pr. Zig“ iránt most elnézéssel kell lennünk : ez most azon elszigetelt állásnál fogva, melyet a keleti kérdésben elfoglal, oly roszkedvű és epés, hogy már nem elégszik meg azzal, mikép szidalmazza azon levelezőket, kik tervét széttaglalják s illő nevén nevezik, hanem nyilván még törvényes keresettel is fenyegeti őket. Azonban e lapnak van annyi belátása, hogy ily perben — nyerjen vagy bukjék —mindenesetre veszítenie kell. Most ismét a„ Wanderer“ és a „Köln. Zig“ két berlini levelezéseit ostorozza nagy dühösen, melyek szerint Radowitz a nyugati hatalmakkal a szövetség mellett lett volna s egyesülve Manteuffellel, mivel amaz lehetetlenné lett, legalább a legszigorúbb semlegesség fenntartását keresztül vitte, míg az orosz császár s az újporoszok a ministerelnököt megbuktatni igyekeznének. E közlések ugyan nagyon is zavarosak Radowitzot illetőleg, ki — nem tekintve azt, hogy Manteuffelnek az 1850 nov. napokat alig fogja megbocsátani, s azért alig fog annak szövetségesévé szegődni — már havak óta szinte halálos beteg : alaptalanoknak tartom e közléseket az orosz császár ősigére nézve is, ki legalább ittlétekor Manteuffelt a „Kreutzig“ ellen határos