Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)

1854-01-01 / 308. szám

Pest],­­­ Vasárnap, Megjelenik e rajt, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­­­véve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­­r­e : 10 frt., é­v­n­e­g­y­e­d­r­e: *5 fr. 20 kr. Helyben :fél­évre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések Ötször halálozott soré­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr, szf.nk­tatik. — Egyes szám 2­0 pkr. Előfizethetni­­ helyben k lap kiad­ó hivataliban. Lakása L. Ő stárs könyvnyomdájában (Orazágút Knig­­walderházban ,) vidéken minden cs. kir. postahiva­talnál.­­— Az előfizetést tartalmazó levelek a prím lak­hely­e utolsó posta feljegyzése mellett , a pénzzel együtt kármentszítve egyenesen a kiadó­­hivatalhoz sza­­sítandók. ’. BUDAPESTI HIRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz­­. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. jO JKíSsm H-l(ä *"/ ./X Előfizetési felhívás. A­­hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP 44 folyó 1854-dik évi folyamára az előfizetés­t. Félévre: helyben 8 pft. Vi­dékre postán küldve 10 pft. 2.) Év­­negyedre :helyben 4 pft. Vidékre postári küldve 5 pft. 30 kr. Előfizetni lehet minden cs. ft. postán —■ itt egyedül a lap kiadó hivatalában Lu­­ktics L. és társa könyv­nyomdájában (Országút Kune­walderházban földszint), hová az elő­fizetési pénzek is beküldendők. SZERK. : HIVATALOS RÉSZ. A c­s. k., magyarországi­ pénzügyigazgatóság által U 11 a r­­­k András dijnok II. oszt. adótisz­tté a török-szt.-miklósi cs. k. adóhivatalhoz ideiglene­sen kineveztetett. A magyarországi cs. k. pén­zügyigazgatóság a kerepesi fogyasztási adóvonali­ hivatalnál Pesten cs. k. ideiglenes ellenőri állomásra Kikowski Adolf ■-57~er­drei fogyasztási adóvonali hivatali ideigl. el­lenőrt, a promontori fogyasztási adó és víz vámhi­vatalnál Tevő ideigl. vámszedői állásra Budán G­i­­­resch Eduárd ideigl­­es ellenőrt a kőbányai­ fo­­­gyasztási adó­vonal hivatalnál, s az ekként megü­rült ideigl. ellenőri állomásra a kőbányai fogyaszt. adóvonal hivatalnál Pesten Weisser Károly ed­digi ideigl. adóhivaagi segédet kinevezte. Hírdetménye­ i magyarországi cs. k. pénzügyigazgatóságnak ”1853 dec. 23-ról.« A német­ pénzjegyek f. évi dec. 16-án történt kisorsolásakor a 10 kros pénzjegyek R. betüjü 7. sorozata huzatott ki. Ennélfogva minden R. 7. betüjü 10. kros német pénzjegy 1854 febr. 46-tól kezdve két hónapig hat krajczárért ezüstben és­ 4 krajczárért rézpénzben az erre kirendelt váltópénztárnál Bécs­­ben (Singerstrasse , banképület) s az országos fő (gyűjtő) pénztáraknál a koronaországokban bevál­­tathatik. Különben e kisorsolt pénzjegyek a felebbi ha­táridő elmúlta után is úgy, mint a ki nem sorsoltak, minden közpénztárnál folyvást készpénzül elfo­gadtatnak. • __________a- Hirdetmény. A cs. k. pénzügyministerium f.bor­ki 19465. sz. a. magas kibocsátv­ánya szerint, egyetértésben a magas cs. k. belügyministeriummal, a volt földesu­­raknak úrbéri járadékaik fejében egy negyedik előlegnek minden egész telektől 15 pftnyi é s egy zsellér-telektől 2 ft. 30 krnyi összegig leendő kiűzetését a magas pokarministerium 1850. april 8-ki 11,883. sz. kibo­omyában foglalt határoz­­mányok pontos megtar­lá­saellett jóváhagyta. A korábbi előleg­e k *?kból kizártaknak ezen előlegre sincs igényű.^ Ez azon hozzáadás^^tétetik közzé, hogy e rendelet életbeléptetésénél a volt soproni cs. kir kerületi kormány 1852. oct. 211-ki 10,940. sz. ki­bocsát,­vén­yában a harmadik előleg utalványozása és kifizetése iránt közzétett határozmányok hatályban maradnak.­­ A soproni közigazgatási területnek országos • cs. k. földtehermentesitő’bizottmánya • I *1853. dec. 24. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, jan. 1. ). Ma új év­folyama nyílik meg, sötét fátyol­­gó takart rejtelmeivel. Tekintsünk végig futó­ 308. tag a tegnap lefolyt, s mintegy nyílt könyvvé lett esztendő eseményein, s lássuk, minő kilátást nyit a jövőre a történtek lánc­olata ? A múlt 1853.. ÓV ügy mondhatni diplomatiai és nászünnepélyek közt kezdődött. Napoleon császár jan. 30-kán menyegzőjét ünnepli M­o­n­­t­i­j­o kisasszonynyal. Pierce Amerikában elnöki székre lép, s Angliában az Aberdeen által ala­kított coalitionalis ministerium­, mely 1852. dec. 28-­ján tévé felesketési kézcsókját a királynőnél, átveszi a britt oroszlány gyeplőjét. Gróf L­e­i­n­i­n­­gen-Westerburg, ki mint austrialis, rend­kívüli követ jan. 30-kan Konstantinápolyba ér­kezik, e küldetését, fényes sikerrel oldja meg, és­ rövid napok múlva Austria befolyása s tekintélyét keleten birodalmunk állásához méltóan megszi­lárdítva, a bábomnak Montenegróban fellobbant szikráját szerencsésen eloltva, tér vissza a török fővárosból. A két legnagyobb német hatalmasság végre a keresk. és vámszerződvén­y kötése által, (febr. 19.) a régi egységes törekvést, irányt és ér­zületet, mely a két magas kormányt mindig ve­­­zeté, még lehetségig szilárdabbra fű­zi össze. Europa ege derült rala, melyet az itt ott fel­merült anarchicus fondorlatok elhomályositni hiá­ba kisérték meg. De borúlátók másfelől keletkeztek. Alig ér­kezett haza diplomatiai győzelmével Konstanti­nápolyból Austria rendkívüli követe, midőn (febr. 18) Mencsikors­ág orosz cs. teljhatalmazott, rendkívüli fény­nyel jelenik meg Konstantinápoly­ban, s a díván elé terjesztik minden oroszok czárjának kivonatait. Nem lehet itt helye a dol­gok e percztől fogva indult folyamát­­részletezni, csak főbb, eldöntőbb mozzanatait jegyezzük föl Mencsikoff hg kivonatai a portánál ellenzés­re találnak. April 5-kén lord Redcliffe Kon­stantinápolyba érkezik; Mencsikoff hg. máj 5-kén ultimátumot intéz a portához; erre felele­tül május 16-kán miniszerváltozás, s Reshid pasha külügyministerré tétele; május 22-kén Mencsikoff hg. elutazik a török fővárosból; jun. 2­4-kén az angol-franczia hajóhadak pa­rancsot kapnak a Dardanellákba bemen­­j un. 14-kén b. Bruck austriai cs. k. inter­­nuntius Konstantinápolyba érkezik, és kormánya tekintélyének egész súlyával lép fel a béke érde­kében a komolyan veszélyeztető török - orosz vi­szály kiegyenlítésére . jun. 13-kán az orosz ulti­­matissimum érkezik Konstantinápolyba, melyet a porta jun. 20-kán elvet; erre Dann o­lmu­­tnak jul. 2-kán átkel a Pruthon. Sept. 23- kán az orosz császár látogatást tesz Olmützben austriai Császár Ő Felségénél, hol miután az első bécsi közbenjárási törekvéseket, siker nem koro­názta, uj békejavaslatok állapíttatnak meg. sept. 23-kán Törökország hadat vizen Oroszországnak 8 Omer pasba sept. 26-kán elküldi Górcsa­­k o ff bgnek e hadüzenetet, 14 napi határidőt adva a fejedelemségekből kivonulásra. Oct. 5-kén az austriai, orosz és porosz uralkodók találkoznak Varsóban. October 23-kán az első véres ö­sz­­szecsapás Szakcsánál. Oct. 31-kén a törö­kt re paran­kok Kalafátnál átkelnek a Dunán; nov. 1-jén (ó szer. oct. 19)-az orosz hadi manifestum jele­nik meg; nov. 24-kén az an­gol-franczia hajóhad bemegy a Bosporus­ba; nov. 31-kén Ba­­raguay d’ Hilliers új franczia követ Kon­­stantinápolyba érkezik; november 30-kán az első nagy tengeri ütközet Sinopenál; december 5- kén a négy nagy hatalmasság'egy­ közös le'nzö­­könyvet­’és egy collectiv-jegyzéket, a btki reállitására, ír alá. Végre december le­kistümt*­­merston lord a ministeriumból ki-, s 26­ kalwba visszalép, s evvel csaknem egy időben angol-franczia hajóhad a fekete-tenger csaltatik. Ha még a két bourbon -ág Frohsdorfban történt kibékülését vagy­is az úgynevezett fusiót, és a perzsa sahnak tettleges fellépését megeny­­hítjük, akkor összefoglaltuk körülbelül főbb­ moz­zanatait azon eseményeknek, melyek az Euró­pára valódi lidércznyomással nehezülő „keleti­ kérdés“ megoldásának nagy drámájában, ugyi szólva az „előjátékot“ képezik, mert még csak most állott be azon phasis, melyben végleg­ el fog döntetni azon kérdés„b­é k e-e a v v­a g­y háború?“ melynek igjjeji®föy amúgy eldőlése­ attól függs miként fog felől a négy nagyhatal másfelől az egyesült r­kete-tengerre bement fölött határozni tehát iT‘. s h›* az ügyek jelen állásai ./Oroszország egy­­v*»rf®ollect»v--jegyzékét, ■ «hajóhadaknak a fe- twA ha­rcz • vagy béke’ m*vnek van fentartva, a töröknek legújabb békehajlamait, s Oroszország eleitől fogva nyil­vánított békekészségét, valamint a többi négy főhatalmasság solidáris föllépését a béke érdeké­ben, tekintetbe veszszük: igen nehéz kételked­nünk abban, hogy ez általános és meg­egyező béketörekvéseket óhajtott siker koronázandja, és így a sötét felhőket, melyeket a málé év az újra örökségül hagy, csakhamar béke­­derűje oszlatandja el.­­ De a lefolyt és nem csak keletről vont sötét fölhőket Európa fölé ;­ez a világrész más tájain is­ találunk borufoltokat." Legelül kell itt említni ama sajnos viszonyokat, melyeket Schweiz radikál kormányainak a forradalmi elemek irányábani kétértelmű eljárása, egyesülten a különösen Aus­tria irányábani politikátlan és népjogellenes ma­guk viseletével idézett elő, s ez utóbb nevezett Ál­lam részéről ügyviselőjének Bernből elhívását (máj. 24) és oly határzárrendszabályokat tett szükségessé, melyeknek előzékeny közeledés ál­tali megszüntetése Schweiznak állana legköze­lebbi érdekében, de mely feladat szintén a beáll­­lott évnek marad fenntartva. Egy másik területén Közép-Európának,a ba­­­deni aéységben az egyházi és állami jogoknak oly sajnos egybeütközését és egymással­ küzdé­sét találjuk, a fiteiburgi érseknek a badeni­nhgi kormányhoz ,jul. 16-kán benyújtott emlékirata által fölélesztve, melynek megszüntetését annál inkább kívánnunk kell, minél tagadhatlanabb tény, hogy a társadalmat fenntartó két hatalom­nak, az egyházi és világinak egymással ilynemű versenygése, csak mindkettőnek káros gyengítésére szolgál; ez óhajtásunk teljesítését­­szintén a beállott évtől várjuk. A pyrenai félszigeten, I. Mária portugáli királyné nove 1­ 5-kén történt halála, és a spanyol kamráknak, a senatorok rendszeres ellenzéki föl­lépése által előidézett feloszlatása képezik a múlt évet bezáró fontos eseményeket, mik azonban ha netán némi reményszikra­t gerjesztenek is név­­szerint az ibériai pártban, bizton hihetjük, hogy az csak­is szikra maradand, minden­­ következés nélkül. Angliában az­ elmúlt évben­ a társadalmi állapotoknak egy sajnos és következéseiben nagy fontosságúvá válható kérjelensége mutatkozott, az úgynevezett strike- ok, vagy­is tömeges munkafelmondásokban, melyek aggasztólag ter­jednek el a munkásosztály közt, a míg Fran­­cziaországban a dolgok jelen rendjének el­lenségei Több ízben politikai complotokat kísérte­nek meg, melyek hogy mindannyiszor veszélyes­ következés nélkül meghiúsultak, az ha egyfelől a kormány erélyes éberségét bizonyítja, egyszers­mind azt is tanúsítja, mikép ama kísérletek a nagy néptömegben többé nem találnak támogatásra, mit a rend minden barátja bizonynyal örvendetes jelenségül tekntene. Dániát és a­ többi északi országokat a cholera csapása látogatá meg,­­mely kivált az első helyen szánalomra gerjesztőleg dühösködött és sok ezre­ket ragadott áldozatul. Ellenben Európa déli ré­szén, Görögországban és a szigetein a földindulás től gyakori pusztításokat.­ T­h­e­b­e városát egy aug. 20-kai földrengés egészen megsemmisítő. C­h­i­n­á­ba­n a felkelők lassan, de úgy lát­szik annál biztosabban haladnak előre. E főmozzanatok is mutatják, mikép a múlt év korántsem hunyt le oly derülten, mint kez­dődött, s hogy a beálló új évre nagy feladatot hagy örökségül, több sajnos bonyodalmak kie­gyenlítését, több ütött sebek behegesztését. 1853-at a bonyodalmak évének nevez­­hetnek, vajha 1854 a kiegyenlítés évének nevét megérdemelje ! Levelezéseid Bee», dec. 30. [Vfl Egy távirati sürgöny, melyet a „Moni­teur“ közöl, jelenti ma, mikép Törökország bizo­nyos ki nem jelölt feltételek alatt a békekötésre hajlandó. Most tehát főleg e feltételek ismerete forog fön. Azonban még egy dolgot is szükség megtudnunk, hogy. t. i. mily feltételek alatt ada­tott az egyesült hajóhadnak parancs vagy teljha­talom, a fekete-tengerre kiindulni; hogy ily pa­rancs adva van, ez már most tény. Miként fogj az orosz cs. kabinet e rendelvényt fogadni, ez­­ még e pillanatban nincs tudva. Azonban hogy a­­ béke fentartása most legközelebb az ő elhatáro­zásától függ, ez azon szempont, melyet szem előtt kell tartanunk, hogy a jövőt világosan és helye­­sen előremondhassuk. Berlin, de­c. 28. ' * A keleti kérdésen kívül alig izzasztja va­lami oly nagyon a mi szegény hirlapszerkesztő­­ségeinket, mint a porosz-belga kereskedelmi szer­ződés. Igen valószínű ugyan, hogy olvasóim kö­zöl alig akad csak egy is, kit ez ügy csak legcse­kélyebbet is érdekelne; mindamellett bizton állít­hatom, hogy az e szerződésre vonatkozó alkudo­zások félbeszakadása és­ ismért felvétele iránti hírek csak oly számosak és zavartak, mint azon tudósí­tások, melyeket a távírda a­ török vagy orosz győzelmekről, Bécsben vagy Konstantinápolyban tartott diplomatiai értekezletekről, az egyesit hajóhadakról vagy a perzsa sahról hoz. Különben is nyugodjanak meg olvasóim, sehogy sem szán­dékom tolakodás által őket fövámértekezletünk ezen episodja iránti közönyükből kiragadni, — teljességgel nem akarok e felette érdekes tárgy nemzetgazdászati mélységeibe leszállni. Sőt ellen­kezőleg, csak egy különös tényt kívánok közleni, mely csupán a függő alkudozás­ok külső menetére vonatkozik, és mely, minthogy azt nagy titokban tartják, tudtommal még sem bel-, sem külföldi­­ lapban közölve nem volt. Mint tudva van, néhány­­ déltelőtt az értekezletek Poroszország és Belgium­ közt tökéletesen félbeszakadtak, úgy hogy az e­­­gés­z világ azt hihette, mikép a két ország kö­zt kötött kereskedelmi szerződés vége elkövetkeztett: ekkor Poroszország rögtön —­s látszólag a nél­lkül hogy a legcsekélyebb külső okot .__ újólag biztosokat nevezett ki, s­ a már befejezett vitatkozások ismét megkezdettek, még­pedig a­nélkül, hogy a porosz kormány csak egy követe­léséről is lemondott, vagy a belga kabinet azok teljesítését ígérte volna. A mi kőnyomatú „Corr. Bureau“nk ma már azt is akarja tudni, hogy a kereskedelmi szerződésnek legalább részleges és ideiglenes meghosszabbítása már mintha befeje­zett tény lenne, s bárha teljes okom van azt hinni, mikép e tudósítás még nagyon korai, mégis föl­merül ezen kérdés: honnan-e váratlan fordulat? A felelet egyszerűen az, hogy Poroszország Bel­­giummaal nem csak kereskedelmi szerződést, ha­nem vámkartellt is kötött, mely szerint mindkét adóhatóságok a határnál előforduló csempészetek alkalmával egymást segítik, a csempészek üldö­zésére egymásnak kezet nyújtanak s szükség e­­setében még­ fel is vannak jogosítva a szomszéd­állam területére lépni. Ha már Belgium a keres­kedelmi szerződésből valamivel több hasznot húz, mint Poroszország, mégis semmi kétség, hogy a vámkartell főleg ez utóbbinak van előnyére,­­ mi­vel ezen kölcsönös segély nélkül sokkal nagyobb határőrséget kellene tartania, s valószínűleg még e mellett sem lenne képes egy meglehetősen ki­terjedt csempészetet meggátolni. A porosz „igen­, békinység titka tehát ott fekszik,­­hogy a belga ministérium az alkudozások félbeszakítása után azon eszes gondolatra jött, mikép így szólt Heydt úrhoz : „Ha te felmondod a kereskedelmi szerző­dést, mi meg felmondjuk a­­­vámkartellt.“ Ezen ,avis au lecteur, annál nagyobb figyelmet érdemelt, minthogy Belgium egyúttal azt is homályosan kijelenté, hogy Németországtól eltaszítva, F­ran­­­cziaország által azonnal nyílt karokkal fogad­tatnék. A császári kormány csak minap is minden törekvéseit megfeszítette Brüsselben, hogy Fran­­cziaország szám­ára ugyanoly vámkartellt nyerjen, mint milyen Poroszországnak van engedményez­ve , de czélhoz jutni nem tudott, mert Belgium, tar­rásl a franczia bekeblezési vágyaktól, Német­országhoz akar tartani, és egy Francziaország-­­ gal kötendő vámkartellben az első lépést látni egy későbbi vámegyesüléshez. — S egyszer ismét, hosszas hallgatás ! Németország vámviizonyai k­­ fé fogva tüstént egy más szipp­ilot említek, mely —,ha, mint hiteles , újból igen­ világosan gyarló teremtmény ez a mi újjáalakított vámegy­­letünk, s mikép­p gyönge mű a maga keblében minden lehető elemeket bir, melyek mielőbbi fel­oszlatását követelendik. Hannovert! .­­. Valóban komolyan ki akarja a maga Elbon-tuli, azaz : a folyótól d­jszakkelet felé fekvő területét verni,' rprrt nem reméli a­ csempészetet ezen keskeny Országrészben, mely közvetlenül a szabadkeres­kedelmi Mecklenburggal határos, roppant költ­ségek nélkül elnyomhatni. Ez tűrhető volt még minthogy in: ÉjsziV­­­ok, jennél— hirt is megát­­látszik!,­­M . F­űzi a . , Január l-jéiv.1854.

Next