Budapesti Hírlap, 1854. március (357-381. szám)
1854-03-22 / 375. szám
Pest, Szerda, Megjelenik. e lap, hétfőt ( a főbb ünnepek uténi napokat kitéve , mindennap taggal, llőfietés) dl): Vidékre: féléven: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt . A hirdetések ötszer haséba ott sorénak egyszeri beiktatásáért 6.kr, többelőrtért pedig 4 kr. isémlttatik. — Igyee esém 20 .pkr. Szerkesztői iroda van: Országut, 6. ez. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben, döntethezni — helybeni alap kladói hivataléban, Lakics L. és társ könyvnyomdájában (Országut Kunewalderhézban ,) vidéken minden or. kir. pont ahivatalnál. — Az előfizetést tartalmaid levelek a film, lakhelye otoU0 posta feljegyzése mellett, a páncial együtt bérmentesítve egyenesen «kiadd hivatalhosata skanlok. Előfizetési felhívás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP 44 folyó 1854-dikévi april—junius folyamára az előfizetés Évnegyedre , helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs.ft. postán — Pesten a lap kiadó hivatalában Lukács L. és társa könyvnyomdájában (országut Krieswalderházbani földszint), hová az előfizetési pénzek is beküldendők. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. F.hó 15-kén 3959. sz. a. kart igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a soproni főtörvényszéki kerületben, hivatali székhelylyel Pécsett, Csima Pál kineveztetett. A mftgyorsasáig*«».k. pénzügyi orsz. igazgatóság Boxichevich János nagykállói cs. k. adóhivatali II. oszt. ideigl. ellenőrt hasonló minőségben a czeglédi adóhivatalhoz áttette ) további anagymartoni cs. k. adóhivatali II. oszt. segédállomást Ulbricht Móricz bécsi cs. k. központi dijszedőhivatal-igazgatósági napdirnokra,s egy hasonló segédállomást a sz. gothardi cs. k. adóhivatalnál Hillinger Pál cs. k. 4-dik tüzérezredi hadirnokra ruházta, nemhivatalos rész. Levelezések. London, mart. 15. t. Az orosz diplomatiát igen jelesnek tartjuk a külügyek vezetésében. Annyi bizonyos, hogy úgy szólva remekül kijátsza legközelebbről a függő európai vitábani utolsó kártyáját.Egy memorandumot iktatott,, mint ezt az olvasó tudni fogja, hivatalos közlönyébe keleti politikája múltjának s jövőjének tárgyában; s ez egy memorandummal, — kikürtölvén abban a világnak ama mélyen fontos titkot, miszerint a múlt év elején igen" barátságos és bizalmas közlekedésben állottak a szepéterváriés londoni udvarok s kormányok egymással, a török birodalom jövő sorsa, értsd szétbomlása tárgyában. "•— tetemesen megingatá a földet az itteni ministeri coalitio alatt. Hogyan ? — Hiszen abból, hogy Törökország jövőjét illetőleg, egymással bizalmas eszméket cseréltek az orosz s angol kormányok, még nem következik az, mintha ez utóbbi a czár előterjesztését helyeselte, s annak prognosticonját maga sajátjának el is fogadta volna. Igaz ugyan, hogy a sz.pétervári s londoni státushatalmak egymásközti bizalmas s titkos közlekedésének még nem szükségképeni corollariuma az, miszerint e két hatalom egy tüzet szított, habár a Russell lordtól kicsikart e tárgybani feleletnek feltűnő következő szavai : „mi a sz.pétervári kormánynyal folytatott, felterjesztetni kívánt, bizalmas irományokban a legnagyobb tiszteletet tanúsítottuk az orosz felség iránt, úgy azonban,hogy tartózkodtunk bárminő sugallást adni a török birodalom szétdaraboláséra vonatkozólag“ azt látszanak kifejezni, hogy az angol kormány nem mondá ugyan „előre“, de azt sem mondá a czárnak, hogy „megállj !“, és ha bár gr. Aberdeennek is ama kijelentése, hogy még nem határozta el magát az iránt, előterjeszthető-e ama memorandum, mely magában foglalja a czár által 1844-ben Londonban, lord Aberdeen, Sir Robert Peels Wellington herczeggel tartott magánértekezleteit, Törökország közeledő felbomlása fölött, élesztésére szolgál a régebben lobbadozó, de csak múlt héten lángra gyűlt azon gyanúnak, miszerint az orosz és angol kormányok már évek előtt egymást megértették. De ha a sz.pétervári és londoni hatalmak közt múlt évben váltott bizalmas irományokból nem fogna is kitűnni, hogy a jelen kormány mintegy azáz bajtársául szegődött el még a függő vitának kezdete előtt, amaz irományokból mégis alkalmasint világosságra jó, hogy a coalitio nem ok nélkül van a túlhiszékenység vádjával terheltetve.Mert ha az tudta a czárnak Törökországra vonatkozó terveit vagy nézeteit, s tudta ezeket magának a czárnak egyenes kijelentéséből, miként történhetek mégis, hogy, — daczára a kijelentéseknek, daczára a lord Cowley,Sir H.Seymour flord Redcliffe követek, valamint a szebasztopoli angol consul által elég korán küldött figyelmeztetéseknek az északi birodalombeli roppant hadikészületekről tengeren és Szárazon, — végre daczára Mentsikoff herczeg idején napfényre jutott törekvéseinek titkos egyezkedésre, véd- s daczszövetségre lépni a m. portával, valamint e herczeg által missiója kezdetén kimondott azon sokat sejtető szavaknak: „elégtétel a múltra“, „biztosíték a jövőre“ — oly hosszú ideig játszotta azon szerepet, melyért különösen Aberdeen s Clarendon lordoknak szép köszönetet s elismerést mondott a czár ? Az angol nemzetet ily s hasonló kérdések tételére ébreszté újból, s a kormány ellen vádra ingerlé a sz. pétervári hivatalos lapban megjelent memorandum. E memorandum ezenfölül, ha t. i. sikerült a franczia kormányba féltékenységes gyanút kelteni fel az angol ellen, amint megingatá a földet a coalitio alatt, úgy megrendítheti az angol-franczia szövetséget is, melyről az ellene intézett eddigi fortélyok mind vissapattantak. Az orosz diplomatia tehát, az elmondottak után, csakugyan ügyesen játsza ki utolsó kártyáját. A tegnap egy hete a reformclub által Napier tiszteletére rendezett lakomáról nem szóltam annak idején, mert annak toastjai s a sajtóban feltűnt jelek után ítélve előre láttam a vihart, melyet a parliamentben szülni fog, s mely alkalmat nyújtand a bucsu-ebédnek, a múlt hét egy eseményének tisztább felfogású tárgyalására. A reformclub által rendezett lakoma egyátalában nem volt helyén, mert Napiért, a nemzet kedvelt admirálját,mint párt emberét állította fel, s mert kizárta a kormány azon tagjait, kik a reformclubnak nem tagjai, a Napiért illető tiszteletet megadni, s két ministert — Palmerstont és Grahamot — oly nyilvánításokra ragadni, mik nem igen illenek ministerek szájába, és a coalitio érdekét sem mozdítják elő. Paris, mart. 16. —S.— A tolongás a kölcsönaláírásra naponként növekszik, annyira, hogy a pénzügyminiszer kénytelen volt minden polgármesteri hivatalban egy aláírási lajstromot kitétetni. Természetesen legszámosabbak az 50 frrente-ig terjedő aláírások. Azonban korántsem kell következtetni, miképp kis mennyiségű bejegyzések mind kis emberektől származnak. Tudomás szerint azok némi előnynyel bírnak, amennyiben nincsenek aránylagos levonásnak alávetve, mi a nagyobb összegű aláírásokkal történendik, ha az összes aláírás 250 frankot meghalad. Számosan tehát úgy cselekedtek, mint egyik ismerőseim közöl, ki következőleg járt el: eladott egy 500 franknyi régi rente-ot, s önmaga és kilencz ismerőse nevére tíz aláírást tétetett — mindegyiket 50 franknyi rente-ra. S miután az egész tőkeösszeget egyszerre befizette, hazafiaságának háromszoros jutalma jön: 1) A különbség a régi és új rente közt; 2) 4% beszámítolás a tőke egészbeni befizetéséért; 3) a bizonyosság, hogy aláírt összegét nem fogják leszállítani. Ezen példából láthatni, mikép rendezik itt az ügyletet a törvény mellőzésére. A kormány tudja ezt igen jól, de ha lennének is eszközei ezen cselfogás akadályozására, nem fogná azt tenni, mivel neki — erkölcsi hatás tekintetéből — nagyon is érdekében fekszik mondhatni, mikép egy nagy része, talán legnagyobb része a kölcsönnek — vagy tán épen az egész kölcsönösszeg, kis aláírások által fedeztetett. Itt-ott azt hiszik, mikép a kormány, azon esetre, ha a 250 millió frank, mint előre láthatni, meg lesz haladva, a nemzet szeretetének engedend, s magát a törvényhozó test által felhatalmaztatja, a fölösleget is megtarthatni; azonban ez felszólalásokra vezethetne, mivel, hogy itt példával világosítsam fel a dolgot, adhatok egy személynek 100 franknyi hitelt anélkül, hogy 200 frankig akarnék neki hitelezni. És úgy áll itt is a dolog: az állam kíván 250 milliónyi hitelt, tehát mindegyik aláírótól függő vonyon akar-e részt venni nagyobb, például 500 milliónyi hitelben ? Mindazáltal segédmód itt sem fog hiányzani, a kormánynak csak ezt kell nyilvánítania : ki pénzének fölöslegét visszakívánja, ez iránti szándékát 8 — 10 nap alatt jelentse be. Ha hallgat, akkor ez jele annak, hogy pénzét ott akarja hagyni. Hallomás szerint már létezik is egy ilyen tervezet. Egyébiránt minél hosszasabb és higgadtabban vizsgáljuk ezen nemzeti aláírást, annál, aggasztóbbnak mutatkozik az eredményeiben. Ézen a vagyontalan emberek, a szorgalmas munkások, elvonatván a biztos jövedelmezésű takarékpénztáraktól, a börzejáték veszélyeinek lesznek kitéve, kik netalán a veszteségeikért aztán a kormányt fogják okolni, melyre nézve a dolog valóságos veszélyt rejt magában, mennyiben a rente tetemes csökkenésétől tarthatni, mivel egy háborúnak s az ezzel járó sok bajnak nézünk eléje. A „Moniteur“-ben ma egy megyefőnök (a l’ oisei) rendre utasíttatik, mivel az alatta levő polgármestereket túlbuzgón szólította fel a kölcsön-aláírásra. Hogy a főnök ezt nyilvános körlevélben tette, ez mindenesetre ügyetlenség volt tőle. A kormány, mikép a hivatalos lapban áll, a nagy nemzeti nyilvánítás sikerét egyedül szabad és önkéntes hozzájárulásnak akarja köszönni. Másrészt azonban azt sem akarja, hogy a hírlapok kedvetlen megjegyzéseket tegyenek a kölcsönre. A „Gazette de Lyon“ és a „Gazette de Flaudre et d’ Artois“ e miatt rendőri megintést kaptak. A „Moniteur“ ma a sz.pétervári hírlapban közzétett ukázokat adja, melyek által több oroszországi tartományok ostromállapotba helyeztettek. Ez azt mutatja, hogy Oroszország ellenséges kiszállástól tart, s az orosz kormány e lépése itt legtarkább beszédekre szolgáltat alkalmat. • A jezsuiták előterjesztései, úgy látszik, meghallgatásra találtak a Tuileriákban, mert nagyon valószínűleg megnyerendik az engedélyt sz.etiennes collegiumok ismétt megnyithatásához. A kormány nem tartja tanácsosnak, a főbb papság rész kedvét e pillanatban még inkább növelni Szándékosan nevezem a főbb papságot, mely a közoktatási törvény miatt elégületlen, mivel az alsó papság, melyre az „Univers“ teljes befolyással bír, a kormánynak a háborúkérdésben nagy szolgálatokat tesz, mivel abban, hogy a föld népe a küszöbön álló háború igazságos és szükséges voltát felfogja, erősen buzgólkodik. Hübner úr néhány nap óta kissé gyöngélkedik. Mi a hohenzollern-sigmaringeni herczeg küldetését illeti, úgy hallom, mikép a közte és a franczia kormány közt folytatott értekezések sajátképi tárgya azon kérdés : várjon a berlini kabinet csak egy nyilatkozat által kijelentendő erkölcsi hozzájárulást tanusítson-e a nyugati hatalmak politikáját illetőleg ? III. Napóleon kíván, úgy látszik, egy ilyen nyilatkozatot. 375. JagaMnMau Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Martius 22. — A csendőrségi institutio jótékonyságának a hírlapokban eddig közlött számos bizonyítványaihoz a következő újabb emberbaráti vonások is sorozhatók : F. hó 10-kén esti 7 órakor Havora József és Hübner Vincze kisszebeni külvárosi lakosok a városba akartak szekerükkel menni, midőn, hogy a hídhoz érjenek, egy darabon a kiáradt folyamon kellett átmenniük. Azon perezben, midőn az ár közepéig értek, a víz legnagyobb magasságát érte el, úgy hogy a ragadó ár martalékául kellett magukat engedniök. A szerencsétlenek a bizonyos halált maguk előtt látva, segélyért kiáltoztak, mire temérdek nép gyűlt össze, de senki sem merte megmentésük végett saját életét kockáztatni. Alig hallotta meg Stumpf tizedes a segélykiáltást, egy kötéllel ellátva azonnal lóra ült, a zúgó ár közé rohant és a jégdarabokkal küzdött, mig a szerencsétlenekhez ért, kik egy lovat már elvesztenek, s már félig megmerevültek. Aztán a szerencsétlenek egyikét a kötéllel magához huzá, lovához köté és partra vivé, így menté meg ugyan a derék csendőr a másik ember életét is. Továbbá i. é. febr. 27-kén Kundrath Ignácz altizedes és Sivitzky Károly csendőr, Pozsove Juliána 16 éves leányt Latisból Trencsén megyében, Radovszka és Latis közt a hóba sülyedve és hideg miatt megdermedve öntudatlanul találták, őt a legközelebb levő házba vitték, hóval dörzsölés által életre hozták, aztán szikéihez viszszavitték. Martius 22-én 1854 * Az első tavaszi nap f. hó 20-kán hűvös de derült idővel kezdődött,másnap azonban a téli reminiscentiák, a hó-zivatar és sár ismét visszakerültek. * A Garay özvegye és árvái javára a nemzeti múzeum dísztermében Fánosy úr által rendezett nagy zenészeti és szavaslati academia f. hó 19-kén délután ment végbe. Az elhunyt költő neve s érdemei iránt országszerte tapasztalt kegyelet, a jótékonyság nemes érzelme ez academia látoga- tásában igen szépen nyilatkozott. S a közönség részvéte azon szép önérzeten kivül, mely az irodalmi érdemek pártolását méltán követni szokta, az érdekes műsorozatban nyújtott gazdag érvek által is méltón jutalmazva volt A programus számai mind egytől egyig jeles készültséget s a költő emlékéhez méltó buzgalmat bizonyítottak: kiemelést érdemlők azonban a zeneszerzemények közöl azok, melyek az elhunyt költő néhány szép költeményeire készültek; igy Dopplernek egy kardala, melyet a nemz.szinházi énekkar, s Bognár egy magándala, melyet Lesniewska k. a. igen jelesül adtak elő s ismételni kérettek; továbbá egy új fuvola-kettős, „Magyar pásztorhangok“ szerzett é s előadta Doppler testvérpár, „Hunyady László“ daljáték nyitánya négy zongorára, egy kettős hegedűre és zongorára, melyet Ridley Kohn úr s a rendező tehetségdaó leánya Fáncsy Etelka játszottak, végre Székely Imrének nemzeti dalokra szerzett szivandalitó ábránya, melyet a tisztelt magyar művész hazai zongorakészitőnk a Beregszászi urnák legújabb zongoráján adott elő; e hangszer mind diszes alkotás , mind jeles mechanika, mind erőteljes tiszta hanglelke tekintetéből méltán elismerést vívott ki készítőjének. Ezt,valamint a többi zongorákat Beregszászi úr — úgyszintén az Erardféle kitűnő zongorát Péter úr a jótékony czél iránti kegyeletből díjmentesen voltak szívesek e hangversenyre fölajánlani. A szavallati részt a költő műveiből nemzeti színházunk jeles hölgytagjai képviselték ; a választás, mint említettük, a Szt. Erzsébeti legendára s a „Legszebb hölgy“re esett. A rendező úr, kit szenvedő állapota sem tartóztatott vissza e vállalattól, az academiát Császár Ferencznek egy alkalmi költeményével nyitá meg, mely a jeles előadás mellett szép alaphangot adott az ünnepélyhez, melynek jelentőségét a terem elmés díszítése is kifejezte. Egy emelvényen az ünnepelt költő arczképe állt babérkoszorúba foglalva; körötte költészetének múzsája az ajkakon és a szép rendezésű virágcsoportozatokban trónolt. A festészi díszítvényeket Montini, a nemz. színház díszítője, a virágokat Kerekes ínűkertész s a gazdag világítást K o r c s á k bádogos a jótékony czél iránti kegyeletből ingyen szolgáltatták. Az academia tiszta jövedelme 226 ft 54/s kr. Ez összeg egynegyede az özvegynek, háromnegyede pedig az árvák gondnokának kézbesittetett. Midőn a magasztos és eredménydús ünnepért köszönetet mondunk, a buzgó résztvevőknek fájdalommal kell fölemlítenünk, hogy annak első indítványozója Nagy Ignácz, épen az nap halt meg, és ez utolsó szép művéért hálánkat már csak az üdvözülés honában fogadhatja. — Jolsváról Lehoczky Tivadar ur, általa gyűjtött 5—öt pstot e lap szerkesztőjének azon kéréssel küldött el, hogy az a Garay árva-család némi felsegélésére fordittassék, mely oknál fogva a mondott összeg tegnapi napon koszorús költőnk özvegyének kezébe küldetett. — E lap szerkesztőjéhez néhai Garay János egy tisztelője a múlt vasárnap a Garay özvegye és árvái javára tartott hangverseny alkalmára .—öt portot küldött azon világos meghagyással, hogy azon összeg a költő özvegyének kezébe adassák, mi meg is történt. * Elhunyt koszorús költőnk özvegye fölkérte e lap szerkesztőségét, hogy az ő és gyermekei nevében köszönetét és háláját nyilvánítsa a nemzeti színház tisztelt tagjának- Fáncsy Lajos úrnak, azon fáradhatlan buzgalomért és sikerdús munkásságért, melyet a f. hó 19-kén említett özvegy és árvák segélyezésére tartott Garay-akadémia rendezésében s a közönség jótékonysági érzelmének felhívásában tanúsított. A „Hölgyfutár“ volt szerkesztősége részéről közzététetik, hogy néhai Nagy Ignácz halálával a szerkesztői tulajdonjog megszűnvén, a nevezett divatlap további megjelenése iránt csak a felsőbbség intézkedhetik. Míg az bekövetkeznék, a t.vz. előfizetők egy kis várakozásra kéretnek, ígérvén, miszerint a közönség teljes kielégítése bárminő úton, de mindenesetre meg fog történni. (Közbirodalmi napló.) Bécs, mart. 21. Estei Erzsébet Jólignó ő cs. fensége Brünnlbe