Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-04 / 411. szám
dási ünnepélyt határozottan eltiltott. A r. k. templomban tegnap austriai Császár Ő Felsége egybekelése ünnepére ünnepélyes. Tedeum tartatott, amelyen az orosz hatóságok nem voltak jelen, mi rendkivüli sensatiót gerjesztett. — . B.Budberg közelebb II. Szebenbe utazandik, ott menyegzőjét megtartandó. A harcrtérről semmi nevezetes. Hírképen már Odesszának az egyesült flották általi bevételét beszélik. Bukuresti ápr. 28-ai tudósítások szerint az orosz hajóhad teljes számban Szebasztopolban van, Odesszában csak egy hadijármű áll. 20- án egy török czirkáló csapat Szilisztrián alul a Dunáma az orosz partütegeket megtámadta és egész Kadurashig nyomult;több óráig tartó heves harcz után azonban a túlerőnek engedve visszavonult. A Szulinatorkolatnál volt vámhivatal a Kiliatorkolathoz tétetett át. A Szulinatorkolat eltorlaszolása óriási erővel folytattatik. Tíz hajó sülyesztetett el kövek és sziklákkal, roppant gátak építtettek, ezenkívül több sor lánct húzatott egyik partról a másikra. — Kisoláhországban 23-kan a török csapatok nagy kémletet rendeztek az oroszok által elhagyott pontokra; az oroszok minden sánczaik s ágyútelepeiket elrontották; a kémlőhad 25-kén tért vissza Kalafátba. Golenzében helyőrséget hagytak. Az oroszok 23-kan három oszlopban Krajova, Plojesti és Radovanban álltak. A törökök még eddig Kalafátot el nem hagyták. Biztos tudósítások teljesen megcáfolják azon hírt, mintha az orosz papírpénz kényszerű forgalma a dunai fejedelemségekbe behozatott volna. 23-kán reggel a törökök az oroszok által elhagyott Kalafáthoz közel fekvő helységekbe oláh emissariusokat küldöttek, kik a népet felszólítsák, hogy nyugton házaikban maradjanak. A törökök, kik néhány falut a környékben megszállottak, a kalafáti sánczokat csak az osztályokban hagyák el; a lakosok iránt minden kímélettel vannak, a mennyire háborúban lehetséges; várjon Kalafátot egészen, elhagyják s Kisóláhországot megszállják-e ? eddig nem tudhatni. Szerbiában semmi újság. Szilisztria ápril 29-kén még a törökök kezében volt, kik a várat vitézül védelmezik. Minden jelek az oroszoknak Oltenizzánál szándékban levő átkelését gyaníttatják. A montenegróiak Niksicsnél a határon átlépvén a török területet megsértették, de a török nem rendes csapatok őket megtámadván úgy megverték,, hogy alig volt elég idejök a hegyek közé visszafutni. A mosztari pasha a harczra készülő montenegróiak ellen Herczegovinában török néphadat szervezett. . Konstantinápoly, april 19. A „Journal de Const ‘‘ Írja : Athenei april 14-ki levelek jelentik, miszerint Franczia és Angolország ottani követei egy erélyes jegyzékben a görög kormányt felszólították, hogy 5 nap alatt a magas porta igazságos reclamacióinak igazságot szolgáltasson, ellenkező esetben diplomátiai viszonyaikat meg fognák szüntetni. Az „Indep beige“ szerint a szultán nem megy Drinápolyba, s az e végett tett minden előkészületekkel felhagytak. Medzsidie ,kormánygőzös tegnap azon hírt hozta, hogy a Papacosta alatti 2000 főnyi felkelősereget a török csapatok Volonál tökéletesen megverték, szintén Volonál Grisanis és Bardekis felkelő vezérek megverettek a 100 halottat vesztettek. Ugyane lap szerint a naupliai és kalamatai foglyok szabadon bocsáttatva, fegyveresen a török határra küldettek. Conemenos, Samos szigeti kaimakam a samiota előkelők közgyűlésétől feliratot kapott, melyben a nép megelégedése a kaimakam hivatalkodásával igen elismerőleg, és hálásan kifejeztetik. Néhány hetarista lázadást akart a szigeten támasztani, de kísérletük meghiúsult, s sietve hajóikra kellett visszavonulnak. A londoni török kölcsönt itt meg nem kötöttnek tekintik. Az utolsó franczia gőzös a portának 4 millió frankot hozott, újabb 6 millió közelebbről váratik, előle-gezésül, mely vagy a létesülendő kölcsönből fog megtéríttetni, vagy termény és élelemszer szállítása által kiegyenlíttetni. A „Times“ úgy véli, hogy bármily fontos legyen is a Dardanellákat egy megfelelő számú csapaterővel megszállani, mégis balfogás lenne Gallipolinál tábort alakítni,ahelyett hogy a körülmények által annyira sürgetett erősítőhadakat küldenének a Dunához. A nevezett lap „reméli, hogy mihelyt a gallipolii állomás valamennyire tarthatóvá tétetett, szükségesnek fogják találni a Konstantinápolytól északi irányban előnyomulást. A„Times“ egy levelezője szerint Gallipoli e tarthatóvá tétele hónapokat igénylene. Egy april 10-ei levélben furcsa dolgok állíttatnak. A francziák, kik előbb szálltak partra, a legjobb szállásokat elfoglalták... Midőn az első angol hadszakasz elérkezett, még bárkák sem voltak, miken kiszállhassanak. Az angol consulnak csak egykörök gőzös állott rendelkezésére, melynek kormányzója egyik lábát eltörvén, szolgálatképtelen volt. Nem volt más mit tenni, mint a csapatoknak egyelőre a fedezeten maradni. Néhány nappal előbb két élelmezési tiszt érkezett, kik egy szót sem tudtak törökül, élelmiszert vásárolni; több az expeditió hadsereg elfogadására nem történt Később a városi szállások fele az angoloknak átengedtetett. A Fury és Furious-ról érkezett tudósítások Londonban nagy kedvetlenséget szültek . E két hajót egymással fel nem kell cserélni, a Furious ugyanis egy 16 ágyús gőz-fregat, a Fury pedig 6 ágyús kerekes gőzös. Ez utóbbi kalandját a „Times“ így beszéli el: Tatham kapitány, a Fury gőzös parancsnoka volt szerencsés a fekete-tengeri táncot megkezdeni. A Dundas admiráltól rendeletet kapott, Szebasztopolt kikémleni, s ápril 11-kén éjjel a Szukul fok közelében, mintegy 15 mföldre északra Szebasztopoltól, horgonyt vetett, hogy napkelte előtt szemlére vehesse a várat.De már látta, hogy a kozákok nyargalnak a városban, megjelenését jelenteni. Midőn végszürkületkor mintegy 150mföldre volt az erősségektől, két hadibrigget, és a mögött két kereskedői shoonert látott a tengeren, s azon reményben, hogy tudósításokat fog kapni, elhatározta a shooner egyikét megkaparítani (kapern). E végre austriai lobogót tűzött fel, a kikötő felé az oroszok mellett elhaladt, aztán hirtelen megfordult és az egyik shoonert űzőbe vette. Midőn utólérte, feltűzte a britt lobogót, egy sajkát tett vízre és az első hadnagyot az aladság kötél végével elküldé, hogy a martalékot a Furyhez hozzákösse, s ezután a shooner személyzetét fedezetére véve. Mialatt ez történt, két orosz fregát és egy gőzös hagyta el a kikötőt, és kedvező széltől segítve Furyt űzőbe vették. Most a shoonert el kelle bocsátania, de háromórai heves üldözés után, mialatt számos lövések tétettek, a Fury sértetlenül megmenekült foglyaival, kiktől a hajóhad nem egy becses felvilágosítást nyert. A Furious kalandja következő: April 8-kán reggeli 6 óre hajó Odessza elé érkezett, a kikötőtől 100 mfdre megállt, és egy sajkát, mely a fegyvernyugvási lobogót tűzte föl, föllegényzett, s Alexander harmad-hadnagy parancsa alatt egyenesen a kikötő felé indított, noha az oroszok jelzések által távozásra figyelmeztetők. Számos katonák és tisztek gyűltek a partra, s látták a hadnagy kiszállását. E közben több britt kereskedőhajónak masterei, kik Odesszában letartóztatvák, jöttek elő, Alexander hadnagygyal szólani, de a katonák által a városba visszahurczoltattak. Mivel a hadnagy látta, hogy semmi feltétel alatt nem engedik neki megbízását a városparancsnoknál teljesíteni, parancsot adott a visszaevezésre. De alig ért ki a kikötőből, a sarkát a partütegek kemény lövéssel üdvözlék. Tömör golyók és bombák repültek a sajka és hajó felé, de egyikben sem tettek kárt. Végre még egy fregat is jött elő a kikötőből s űzőbe vette a sajkát, mely azonban szerencsésen elérte a Furioust. Ez most az oroszhoz igyekezett hozzáférkezni, mely azonnal futásnak eredt, s mivel a kikötőbe nem egy könnyen mehetett vissza, Chersonig üzeté magát, hol egy sekélyes vízre húzódott, hova a mélyen járó Furious nem követhető; onnan a nélkül, hogy megbízását teljesítette volna, a Furious Belsikbe, honnan elindult, visszatért Gallipoliba apr. 14-ig 22,000 ember érkezett. A többi főhaderő is közelebb váratik. Rusztem pasha szárazi után Rodostóba utazott, elszállásolásukra a szükséges intézkedést megtenni. Az athénei kir. kormány a tarthatóságokhoz ily tartalmú körlevelet intézett. Miután a török követ Athénét, és a görög követ Konstantinápolyt elhagyták, a török porta nemcsak a diplomatiai s kereskviszonyokat félbeszakító, s a görög consulsági ügynököktől az exequaturt elvonó, hanem őket, s a görög alattvalókat különbség nélkül kiutasító. A porta ily rendszabályai után a görög kormány sem engedheti meg a török consulsági ügynököknek a Görögországban maradást, s igy elhatározta tőlük az exequaturt elvonni s őket Görögországból tüsténti távozásra felszólítani. Mi a török alattvalókat és marinát illeti, a kir. kormány nem akar repressáliákhoz folyamodni, s nem követi a porta példáját, hogy ártatlanokat károsítson és magán érdekeket sért,sen; ezért elhatározta török alattvalóknak a Görögországban a törvények védelme alatt tovább is maradást, s a török marinának a görög vizeken és kikötőkbe szabad kis bejárását megengedni. A „Fr. Postzig“ írja: Otto görögországi királynak, saját kifejezett óhajtása következtében, egy porosz hadihajó fog a Piraeusban rendelkezésére , netaláni szükség esetére, készen állani. Eddig erre a G e fon volt rendelve, most pedig a Danzig. Odesszai apr. 27-diki tudósítások erősítik, hogy a bombázás 23 - kán nem ismételtetett; más közlések szerint ott roppant harczias intézkedések tétettek; a partütegek legénysége megkettőztetett; a tereken tűzoltóeszközök állanak; az utczakövezetet fel-, a háztetőket leszedték; a helyőrségi csapatok minden ponton folyvást készen állanak; a 4—5 millió austr. mérőre menő gama nagy sietséggel az ország helyébe szállíttatik. Besszarábiából naponkint fris csapatok érkeznek. A kikötőben mintegy 200 nem-orosz, és 100 orosz kereskehajó van. Az oly gyorsan felvirágzott Odessza utczái puszták, és ezen kereskedő várost végromlás fenyegeti. A stockholmi tudósítások a postaúton ápr. 24-ig terjednek. A svéd fővárosból csaknem naponkint léteznek kirándulások a Stockholmtól 4 tenig. mértföldre Elgsnabbennél horgonyzó angol hajóhadhoz. Itt azonban nem az egész flotta áll, hanem csak 17—19 hajó, köztük a Wellington. Ezek is csak lassan kint érkeztek ide, s egy ideig ismételve Gottska-Sandöe (Gothlandtól északra fekvő sziget) és Dager-Ort közt (Dagöe orosz sziget nyugati csúcsa, a rigai tengeröböl nyílásánál) gyakorlák magukat. April 18-kán Baltischport estlandi fokon innen számos angol hadihajók voltak láthatók, melyek mint egy lánct elzárták a finniai öbölt, mely lánczon belül több hajók czirkáltak. Ezek egy része Plumridge repülő hajócsapatához tartozik A stockholmi öbölben is, Sandhamn és Elgsnabben mellett, naponkint tartatik ágyúzás és tengeri manoeuvre. April 23-kan délben a G y 1 f e kir. gőzös, fedezetén Annerstedt parancsnokkal, egészen a britt admirálhajó mellett vetett horgonyt. A parancsnok azonnal hivatalos tiszteletét tette Napier admirálnál, és, hír szerint kir. ő felsége megbízásából, egy a fővárosban teendő látogatásra a gőzöst rendelkezése alá adá. Két óra múlva a parancsnok ismét elhagyá az admirálhajót, s a Gy 1fe-n visszatért Waxholmba, hova Napier admirál saját hajói egyikén menend, s onnan a Gylfén fog Stockholmba érkezni. 24- Anglia, London, april 27. Tegnap vontatott a portsmouthi kikötőbe a harmadik orosz martalék, a Vesta, 350 tonna terhü, sóval megrakott csinos naszád, mely Marseille bő, jött, s a keleti - tengerre szándékozott. — Értékét, a só teher nélkül, 2,500 ft. sz.re becsülik. Tegnap az Alban, 4 ágyús angol hadigőzös, két orosz martalékot vonhatott Sheernessbe, az Aina naszádot, sa Nad es d a brigget, mindkettő sóval rakottan Lzhanából jővén. Mindkét hajó matrózai a kiszálláskor szabadon bocsáttattak, miután arra kötelezték magukat, hogy Angol- vagy Francziaország ellen nem fognak szolgálni. Plymouthban szintén egy 370 tonna-terhü, sóval rakott orosz hajó, a Carlos hozatott, s 7 matrózai közt 2 svéd s 2 franczia volt. A Kattegat bejárásánál, mint mondják, egy 8—900 tonna terhű nagy s jól megterhelt orosz hajót láttak. Hihetőleg kezére kerülend a Tribune britt fregátnak. Ama hír, mikép több orosz Kelet-Indiába járó hajók haza, vagy inkább semleges kikötőbe igyekeznek eljutni, futótűz gyanánt terjedt el az egész déli parton. Minden fénytoronyból távcsövek kémlelik a csatornát, mivel ezen szűk utczán át kell azoknak menniök, hogy, Holland-, vagy Dánországba kikanulhassanak. — April 28. A felsőház tegnapi ülésében Ellenborough lord a kormányhoz interpellátiót intézett a „Times“ gallipoli levelezőjének azon tudósításai iránt, melyek az angol expeditionális csapatok hiányos élelmezésére vonatkoznak. Erre a kormány nevében Newcast-e herczeg így válaszolt: „Olvastam a „Times“ - ban ama gallipolis levelet, s mivel annak számos közléseit hamisaknak találtam, méltán kételkedhetem a többiek alaposságáról is anélkül, hogy írásbeli ellenbizonyítékok lennének a kezeim közt. A levelezőnek a betegekrőli rész gondoskodást tárgyazó közlése hihetetlen. Csapatjaink elindulásuk alkalmával gazdagon elláttattak mindennel, mi a kórházi szolgálatra megkívántatik, s nincs okunk azt tenni föl, mikép ezen kellékek egy része Máltában maradt volna. Szintoly valószínűtlen azon közlés, mikép Gallipoliban semmi intézkedések sem létettek, a csapatok kiszállítására nézve, mivel a gyarmatügyi hivatal kellő időben minden intézkedést megtett ezen czélra. Egészen valótlan azon állítás, mikép az ottani angol consul Calvert nem volt utasításokkal ellátva a legénység elhelyezése iránt. Az már négy héttel előbb megtevé a szükséges intézkedéseket. Smith tábornok, az élelmezési hivatal főnöke, intézett mindent Konstantinápolyból, a consulokkal egyetértőleg köti meg a szállítási szerződéseket, s a törökök ellen semmi oka sem voltpanaszra. Ama tudósítás a franczia élelmezési tiszteket, az angolokkal ellentétben, dicséretekkel halmozza el. Azonban szövetségeseink iránti egész tiszteletem mellett kimondhatom, mikép amazok ez utóbbiakat semmiben sem múlták fölül. Az élelmezési hivatal illető főnökei mindkét részről legjobb egyetértésben tevék intézkedéseiket, s egyik sem emelt a másik ellen legkisebb panaszt Oroszországt és az északamerikai egyesült államok. III. Rész. *) A tárgynak csupán államgazdászati oldalát tekintve, vizsgáljuk: mi mozdítja jobban elő egy ál-lamban a gazdászat és iparbani gyarapodást, vala- mint a közgazdagulást és jóllétet, az egyesek füg igetlen és szabad munkássága-e, vagy pedig az azt szabályozó felsőbb rendelkezés? Láttuk, mikép az egyesült államokban mindenki szabad akarata szerint választja magának az életmódot, s hogy ezen szabadság minden iparágnak csaknem egyenlő fejjlesztését vonja maga után, mert mindenki jobban meg tudja határozni azt, hogy mire legalkalmasabb. Elérhető-e ugyanezen eredmény Oroszországban? B. Haxthausen könyve egy dologról sem győz meg oly számos és hiteles adatokkal, mint arról, mikép ezen államban, melynek földjei különösen termékeny, a gazdászat csak pang, s termékei aránylag legkevesebbek. Honnan van tehát," hogy Oroszország terméketlen s földje általánosan roszul jövedelmez? Ennek okát,nem kell távol keresnünk: egyedül abban rejlik, mikép ott a földmivelő osztály sokkal számosabb, mint mennyi az e részbeni szükségnek megfelelhetne, mivel a paraszt nem lévén maga ura, nem változtathatja életmódját. Haxthausen ezen valódi okot nem látja, hanem képzelteket keres, melyeket érdekességüknél fogva idézni szükségesnek látunk: „A földmivelésre — írja ő — hiányoznak a szükséges kezek, mivel a kézműipar veszi azokat igénybe, s a munkások ez életmódot többre becsülik, mert jól dijaztatnak, míg ellenben a földmivelés csak középszerű hasznot ad.“ — Ebből szerző két következtetést von : egyik, hogy a jobbágyságot épen nem kell eltörölni, mint mely egyedül képes a parasztot a földmívelésre szorítni, s amely nélkül ezek elhagynák földjeiket a gyári munkák kedvéért; másik következtetés, mikép ha Oroszországban a jobbágyság eltörlendő volna, először a gyáripart kellene megsemmisítni, mi által minden a földmiveléstől elvont munkás visszatérne a jobbágyság nélkül és kényszerítve volna a földnevelésre, mint egyedüli életfentartási módra adni magát. Szerző úgy véli, mikép Oroszország gazdászatának ebben áll fő és kireszketőleges érdeke. Úgy látszik, mintha a föld sorsa jobban érdekelné őt, mint azon emberi lényeké, kik azt lakják, s azon végetlen terjedelmű terméketlen földeken eltekintvén, melyek feltöretlenül hevernek, csaknem vallásos lelkesedéssel kiált föl: „Oroszországban a földmivelést kell minden áron előmozdítai; ez szent kötelesség; mert Isten igy szólt az emberhez: „Arezed verítékével míveld a te földedet,“ ’) JVINy csodálatos fogalomzavar mennyitévedés egy rakáson ! Ez újabb példája annak, mily tévutakra tér az emberi ész, ha chimürákat állít a való helyébe. Nem a neveletlenül maradt föld kiterjedését kell egyállamban tekintetbe vennünk, hanem azon földek mennyiségét, melyeket haszonnal lehet megmívelni, s ezen mennyiséget a bel- és külszükségletek aránya határozza meg; e szükségletek önkényt mutatják ki magukat, s a földtermékek áraiból lehet megbecsülni. Ha ezen termékek árai nagyon aláesnek, világos, mikép vagy hasztalanok, vagy fölöslegesek, s ezen esetben a termesztést vagy meg kell szüntetni, vagy megszorítani. Az orosz paraszt leggazdagabb aratás után is meghalhat éhen, ha a gabona nagyon olcsó, s hogy az ,,obrok“ot fizethesse, kénytelen mindazt eladni, mit termesztett. Alig lehet fonákabb elv, mint az, hogy a földmívelést magáért a mivelésért kell űzni, s a szent könyvek sehol sem teszik az ember kötelességévé, hogy meddő verítékkel öntözze földét. Ellenben kezet, mit Isten adott, az értelem szerint munkáltatni. S azt azon cselekvésre fordítni, mely önmaga és mások jóllétét legjobban mozdítja elő, s— ez a legtermészetesebb, Isten törvényeivel legegyezőbb! Ezen örök törvénynek engedelmeskedik az orosz jobbágy, midőn a szolgaság miatt eltompult, de egészen ki nem irtott ösztönénél fogva, a földmíveléssel fölhagyni törekszik, mely roszul fizeti keze munkáját s a gyárakba megy, hol jól dijaztatik. S miért fizet roszul a föld? Mert igen sok a ráfordított kéz. S miért fizettetik jól a gyári munka? Mivel kevés a munkáskéz. Világosan kitűnik, mikép a földmívelési termények fölös bőségűek, s a szükségletet jóval meghaladják; ellenben a két hllapot-nem felel meg a szükségletnek. Oroszország munkaerejének felosztásában hiányzik az egyensúly, s e fontos hiány legelső oka azon hibás társadalomi viszonyban rejlik, mikép csaknem az egész népesség egyetlen foglalkozást, a földmívelést űzi. Midőn a jobbágy igyekszik kiszabadulni azon lánczok közöl, melyek a földhöz kötik, s a gyáriparra adja magát, ösztönszerüleg törekszik helyreállítai a szükséglet és termelés közti öszhangot; s a törvény, mely őt földe rabszolgájává teszi, azon rendetlenséget,melyben a viszonyok vannak, megörökítni igyekszik. Oroszország kézműiparának megsemmisítése nem fogná megszüntetni a bajt, hanem az nehezítné és örökössé tenné, mivel a már úgy is igen sok földmunkások számát fogná növeszteni. A ma is csekély díj, melyet ezek kapnak, még alább szállna, a gabna nagyobb mennyiségben termesztetnék, s annak most is alanti ára még csekélyebbé lenne. Ismételjük, mikép a baj valódi orvossága a jobbágyság eltörlése, azaz a munka szabaddá tétele volna. Ezen szabadság helyre fogná állítni a különböző iparágak közti öszhangzatot, melyek a különböző szükségleteknek felelnek meg. Valószínű ugyan, mikép eleinte a földmvelés inkább parlagon hagyatnék, a nagyon kapós gyári munka végett, mint mennyire óhajtandó lenne, de nemsokára a földmunka hitele helyre állana. Mert természetes, mikép ha a gyáripar igen sok kezet foglalkoztatna, ennek kikerülhetlen és gyors következménye lenne egyfelől a gyári munkabér alábbszállása, másfelől a földmunkabérek emelkedése, Így látjuk, mikép a földmívelés, valamint minden " iparágra nézve egyetlen vad-®^^ az egyének munkaszabadságában áll , — munka- és személyszabadság— ebben foglaltatik minden, mire a gazdászat, kereskedés s kézmüveknek, szóval minden iparnak szüksége van, hogy fölvirágozhassék. il Lásd „Budap. Hirlap“ 408-dik U. I. kötet 1501. 2314 bén a britt ügyviselő Svécziában, Grey, az angol hajóhadhoz elevezett. Az „Ostsee Z.“ jelenti Rigából ápril 24. A Balkischport előtt fekvő, Revalba szánt hajóknak az oda elvitorlázást a revali legi. katonai igazgatóság megtiltotta. Ennek következtében hat semleges állam consulai a kormányzóhoz folyamodtak, hogy a semleges hajókra rakodás és azok elutazása ne gátoltassék. E folyamodvány futár által gróf Nesselrode bírod, cancellárhoz küldetett, kinek válaszát Révaiba feszülten várják. Az öböl jégmentes. Itt és Bolderaaban az érkezett hajók száma 50. . Az „Aftonbladet“ szerint Arboban a háztulajdonosok rendeletet kaptak,hogy a csapatok számára szállásokat tartsanak készen.