Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-04 / 411. szám

dási ünnepélyt határozottan eltiltott. A r. k. tem­plomban tegnap austriai Császár Ő Felsége egybekelése ünnepére ünnepélyes. Tedeum tarta­tott, amelyen az orosz hatóságok nem voltak jelen, mi rendkivüli sensatiót gerjesz­tett. — . B.­­Budberg közelebb II. Szebenbe utazandik, ott menyegzőjét megtartandó. A harcr­­térről semmi nevezetes. Hírképen már Odesszá­nak az egyesült flották általi bevételét beszélik. Bukuresti ápr. 28-ai tudósítások szerint az orosz hajóhad teljes számban Szebasztopolban van, Odesszában csak egy hadijármű áll. 20- án egy török czirkáló csapat Szilisztrián alul a Du­náma az orosz partütegeket megtámadta és egész Kadurashig nyomult;­­több óráig tartó heves harcz után azonban a túlerőnek engedve visszavonult. A Szulinatorkolatnál volt vámhivatal a Kiliator­­kolathoz tétetett át. A Szulinatorkolat eltorlaszo­lása óriási erővel folytattatik. Tíz hajó sülyeszte­­tett el kövek és sziklákkal, roppant gátak épít­tettek, ezenkívül több sor lánct húzatott egyik partról a másikra. — Kisoláhországban 23-kan a török csapatok nagy kémletet rendeztek az oroszok által elhagyott pontokra; az oroszok minden sán­­czaik s ágyút­elep­eiket elrontották; a kémlőhad 25-kén tért vissza Kalafátba. Golenzében helyőr­séget hagytak. Az oroszok 23-kan három oszlop­ban Krajova, Plojesti és Radovanban álltak. A törökök még eddig Kalafátot el nem hagyták. Biztos tudósítások teljesen megc­áfolják azon hírt, mintha az orosz papírpénz kényszerű for­galma a dunai fejedelemségekbe behozatott volna. 23-kán reggel a törökök az oroszok által elhagyott Kalafáthoz közel fekvő helységekbe oláh emissariusokat küldöttek, kik a népet felszólítsák, hogy nyugton házaikban maradjanak. A törökök, kik néhány falut a környékben megszállottak, a kalafáti sánczokat csak az osztályokban hagyák el; a lakosok iránt minden kímélettel vannak, a mennyire háborúban lehetséges; várjon Kalafátot egészen, elhagyják s Kisóláhországot megszáll­ják-e ? eddig nem tudhatni. Szerbiában semmi újság. Szilisztria ápril 29-kén még a törökök kezében volt, kik a várat vitézül védelmezik. Minden jelek az oroszoknak Oltenizzánál szán­dékban levő átkelését gyaníttatják. A montenegróiak Niksicsnél a határon átlépvén a török területet megsértették, de a tö­rök nem rendes csapatok őket megtámadván úgy megverték,, hogy alig volt elég idejök a hegyek közé visszafutni. A mosztari pasha a harczra ké­szülő montenegróiak ellen Herczegovinában tö­rök néphadat szervezett. .­­­­ Konstantinápoly, april 19. A „Jour­nal de Const ‘‘ Írja : Athenei april 14-ki levelek jelentik, miszerint Franczia é­s Angolország ot­tani követei egy erélyes jegyzékben a görög kor­mányt felszólították, hogy 5 nap alatt a magas porta igazságos reclamacióinak igazságot szol­gáltasson, ellenkező esetben diplomátiai viszo­nyaikat meg fognák szüntetni.­­ Az „Indep­ beige“ szerint a szultán nem megy Drinápolyba, s az e végett tett minden előkészületekkel felhagy­tak. Medzsidie ,kormánygőzös tegnap azon hírt hozta, hogy a Papacosta alatti 2000 fő­­­nyi felkelősereget a török csapatok Volonál tökéletesen megverték, szintén Volonál Gr­i­sa­nis és Bardekis felkelő vezérek meg­veret­tek a 100 halottat vesztettek. Ugyane lap szerint a naupliai és kalamatai foglyok szabadon bo­csáttatva, fegyveresen a török határra küldettek. Conemenos, Samos szigeti kaimakam a sa­­miota­ előkelők közgyűlésétől feliratot kapott,­ melyben a nép megelégedése a kaimakam hiva­­­­­talkodásával igen elismerőleg, és hálásan kifejez­tetik. Néhány hetarista lázadást akart a szigeten támasztani, de kísérletük meghiúsult, s sietve ha­jóikra kellett­­ visszavonulnak.­ A londoni tö­­­­rök kölcsönt itt meg nem kötöttnek tekintik. Az utolsó franczia gőzös a portának 4 millió frankot hozott, újabb 6 millió közelebbről váratik, előle-­­­gezésül, mely vagy a létesülendő kölcsönből fog megtéríttetni, vagy termény és élelemszer szállí­tása által kiegyenlíttetni. A „Times“ úgy véli, hogy bármily fontos legyen is a Dardanellákat egy megfelelő számú csapaterővel megszállani, mégis balfogás lenne Gallipolinál tábort alakítni,a­helyett hogy a körül­mények által annyira sürgetett erősítőhadakat kül­­denének a Dunához. A nevezett lap „reméli,­ hogy mihelyt a gallipolii állomás valamennyire tarthatóvá tétetett, szükségesnek fogják találni a Konstantinápolytól északi irányban előnyomu­lást. A­­„Times“ egy levelezője szerint Gallipoli e tarthatóvá tétele hónapokat igénylene. Egy april 10-ei levélben furcsa dolgok állíttatnak. A fran­­cziák, kik előbb szálltak partra, a legjobb szállá­sokat elfoglalták... Midőn az első angol had­szakasz elérkezett, még bárkák sem voltak, mi­ken kiszállhassanak. Az angol consulnak csak egyk­örök gőzös állott rendelkezésére, melynek kor­mányzója egyik lábát eltörvén, szolgálatképtelen volt. Nem volt más mit tenni, mint a csapatoknak egyelőre a fedezeten maradni. Néhány nappal előbb két élelmezési tiszt érkezett, kik egy szót sem tudtak törökül, élelmiszert vásárolni; több az expeditió hadsereg elfogadására nem történt Később a városi szállások fele az angoloknak át­­engedtetett. A F­u­r­y és F­u­r­i­o­u­s-ról érkezett tudósí­­­tások Londonban nagy kedvetlenséget szültek . E két hajót egymással fel nem kell cserélni, a Fu­rious ugyanis egy 16 ágyús gőz-fregat, a Fu­ry pedig 6 ágyús kerekes gőzös. Ez utóbbi ka­landját a „Times“ így beszéli el: Tatham ka­pitány, a Fury gőzös parancsnoka volt szeren­­csés­ a fekete-tengeri tánc­ot megkezdeni. A D­un­das admiráltól rendeletet kapott, Szebasz­­topolt kikémleni, s ápril 11-kén éjjel a Szukul fok közelében, mintegy 15 mföldre északra Sze­­basztopoltól, horgonyt vetett­, hogy napkelte előtt szemlére vehesse a várat.­­De már látta, hogy a kozákok nyargalnak a városban, megje­lenését jelenteni. Midőn végszürkületkor mintegy 1­50­mföldre volt az erősségektől, két hadibrigget, és a mögött két kereskedői shoonert látott a ten­geren, s azon reményben, hogy tudósításokat fog kapni, elhatározta a shooner egyikét megkaparí­­­tani (kapern). E végre austriai lobogót tűzött fel, a kikötő felé az oroszok mellett elhaladt, aztán hirtelen megfordult és az egyik shoonert űzőbe vette. Midőn utólérte, feltűzte a britt lobogót, egy sajkát tett vízre és az első hadnagyot az alad­­ság kötél végével elküldé, hogy a martalékot a Fury­he­z hozzákösse, s ezután a shooner sze­mélyzetét fedezetére véve. Mialatt ez történt, két orosz fregát és egy gőzös hagyta el a kikötőt, és kedvező széltől segítve Furyt űzőbe vették. Most a shoonert el kelle bocsátania, de háromórai he­ves üldözés után, mialatt számos lövések tétettek, a Fu­r­y sértetlenül megmenekült foglyaival, kik­től a hajóhad nem egy becses felvilágosítást nyert. A Furious kalandja következő: April 8-kán reggeli 6 ór­­e hajó Odessza elé érkezett, a kikötőtől 100 mfdre megállt, és egy sajkát, mely a fegyvernyugvási lobogót tűzte föl, föllegény­­zett, s Alexander harmad-hadnagy parancsa alatt egyenesen a kikötő felé indított, noha az o­­roszok jelzések által távozásra figyelmeztetők. Számos katonák és tisztek gyűltek a partra, s látták a hadnagy kiszállását. E közben több britt kereskedőhajónak master­­ei, kik Odesszában letartóztatvák, jöttek elő, Alexander had­­nagygyal szólani, de a katonák által a városba visszahurczoltattak. Mivel a hadnagy látta, hogy semmi feltétel alatt nem engedik neki megbízását a városparancsnoknál teljesíteni, parancsot adott a visszaevezésre. De alig ért ki a kikötőből, a sarkát a partütegek kemény lövéssel üdvözlék. Tömör golyók és bombák repültek a sajka és­ hajó felé, de egyikben sem tettek kárt. Végre még egy fregat is jött elő a kikötőből s űzőbe vette a saj­kát, mely azonban szerencsésen elérte a Fu­­r­i­o­u­s­t. Ez most az oroszhoz igyekezett hoz­­­záférkezni, mely azonnal futásnak eredt, s mivel a kikötőbe nem egy könnyen mehetett vissza, Chersonig üzeté magát, hol egy sekélyes vízre hú­zódott, hova a mélyen járó Furious nem követ­­hető; onnan a nélkül, hogy megbízását teljesítette volna, a Furious Belsikbe, honnan elindult, visszatért Gallipoliba apr. 14-ig 22,000 ember ér­kezett. A többi főhaderő is közelebb váratik. Rusz­tem pasha szárazi után Rodostóba uta­zott, elszállásolásukra a szükséges intézkedést megtenni. Az athénei kir. kormány a tart­­hatósá­gokhoz ily tartalmú körlevelet intézett. Miután a török követ Athénét, és a görög követ Konstan­tinápoly­t elhagyták, a török porta nem­­csak a diplomatiai s keresk­­viszonyokat félbeszakító, s a görög consulsági ügynököktől az exequaturt el­vonó, hanem őket, s a görög alattvalókat különb­ség nélkül kiutasító. A porta ily rendszabályai után a görög kormány sem engedheti meg a török consulsági ügynököknek a Görögországban ma­radást, s igy elhatározta tőlük az exequaturt el­vonni s őket Görögországból tüsténti távozásra felszólítani. Mi a török alattvalókat és marinát illeti, a kir. kormány nem akar repressáliákhoz folyamodni, s nem követi a porta példáját, hogy ártatlanokat károsítson és magán érdekeket sért­,­sen; ezért elhatározta török alattvalóknak a Gö­rögországban a törvények védelme alatt tovább is maradást, s a török marinának a görög vizeken és kikötőkbe szabad ki­s bejárását megengedni. A „Fr. Postzig“ írja: Otto görögországi királynak, saját kifejezett óhajtása következtében, egy porosz hadihajó fog a Piraeusban rendelke­zésére , netaláni szükség esetére, készen állani. Eddig erre a G e f­­­o­n volt rendelve, most pedig a Danzig. Odesszai apr. 27-diki tudósítások erősí­tik, hogy a bombázás 23 - kán nem ismételtetett; más közlések szerint ott roppant harczias intéz­­­kedések tétettek; a partütegek legénysége meg­­­kettőztetett; a tereken tűzoltóeszközök állanak; az utczakövezetet fel-, a háztetőket leszedték; a helyőrségi csapatok minden ponton folyvást készen állanak; a 4—5 millió austr. mérőre menő gam­a nagy sietséggel az ország helyébe szállít­­tatik. Besszarábiából naponkint fris csapatok ér­keznek. A kikötőben mintegy 200 nem-orosz, és 100 orosz kereske­hajó van. Az oly gyorsan fel­­virágzott Odessza utczái puszták, és ezen ke­reskedő várost végromlás fenyegeti. A stockholmi tudósítások a postaúton ápr. 24-ig terjednek. A svéd fővárosból csaknem naponkint léteznek kirándulások a Stockholmtól 4 tenig. mértföldre Elgsnabbennél horgony­zó an­gol hajóhadhoz. Itt azonban nem az egész flotta áll, hanem csak 17—19 hajó, köztük a Welling­ton. Ezek is csak lassan kint érkeztek ide, s egy ideig ismételve Gottska-Sandöe (Gothlandtól északra fekvő sziget) és Dager-Ort közt (Dagöe orosz sziget nyugati csúcsa, a rigai tengeröböl nyílásánál) gyakorlák magukat. April 18-kán Baltischport est­landi fokon innen számos angol hadihajók voltak láthatók, melyek mint egy lánct elzárták a finniai öbölt, mely lánczon belül több hajók czirkáltak. Ezek egy része Plumridge repülő hajócsapatához tartozik A stockholmi öbölben is, Sandhamn és Elgsnabben mellett, na­ponkint tartatik ágyúzás és tengeri manoeuvre.­­ April 23-kan délben a G y 1 f e kir. gőzös, fede­zetén Annerstedt parancsnokkal, egészen a britt admirálhajó mellett vetett horgonyt. A pa­rancsnok azonnal hivatalos tiszteletét tette N­a­­p­i­e­r admirálnál, és, hír szerint kir. ő felsége megbízásából, egy a fővárosban teendő látoga­tásra a gőzöst rendelkezése alá adá. Két óra múlva a parancsnok ismét elhagyá az admirálha­­jót, s a Gy 1­fe-n visszatért Waxholmba, hova Napier admirál saját hajói egyikén menend, s onnan a Gylfé­n fog Stockholmba érkezni. 24- Angli­a, London, april 27. Tegnap vontatott a portsmouthi kikötőbe a harmadik orosz martalék, a Vesta, 350 tonna­ terhü, só­val megrakott csinos naszád, mely Marseil­le b­ő­­, jött, s a keleti - tengerre szándéko­­­zott. — Értékét, a só­ teher nélkül, 2,500 ft. sz.­­re becsülik. Tegnap az Alban, 4 ágyús an­gol hadi­gőzös, két orosz martalékot vonhatott Sheernessbe, az A­ina naszádot, sa Na­­d e­s d a brigget, mindkettő sóval rakottan L­­­z­­­hanából jővén. Mindkét hajó matrózai a ki­szálláskor szabadon bocsáttattak, miután arra kötelezték magukat, hogy Angol- vagy Franczia­­ország ellen nem fognak szolgálni. Ply­mouth­­ban szintén egy 370 tonna-terhü, sóval­ rakott orosz hajó, a Carlos hozatott, s 7 matrózai közt 2 svéd s 2 franczia volt. A Kattegat bejárá­sánál, mint mondják, egy 8—900 tonna­ terhű nagy s jól megterhelt orosz hajót láttak. Hihe­tőleg kezére kerülend a T­ribun­e britt fregát­­nak. Ama hír, mikép több orosz Kelet-Indiába járó hajók haza, vagy inkább semleges kikötőbe igyekeznek eljutni, futótűz gyanánt terjedt el az egész déli parton. Minden fénytoronyból távcsö­vek kémlelik a csatornát, mivel ezen szűk utczán át kell azoknak menniök, hogy, Holland-, vagy Dánországba kikanulhassanak. — April 28. A felsőház tegnapi ülésében Ellenborough lord a kormányhoz interpel­­látiót intézett a „Times“ galli­poli­­ levele­zőjének azon tudósításai iránt, melyek az angol expeditionális csapatok hiányos élelmezésére vo­natkoznak. Erre a kormány nevében N­e­w­c­a­s­t-­­­e herczeg így válaszolt: „Olvastam a „Times“ - ban ama gallipolis levelet, s mivel annak számos közléseit hamisaknak találtam, méltán kételked­­­hetem a többiek alaposságáról is a­nélkül, hogy írásbeli ellen­bizonyítékok lennének a kezeim közt. A levelezőnek a betegekrőli rész gondoskodást tárgyazó közlése hihetetlen. Csapatjaink elindu­lásuk alkalmával gazdagon elláttattak minden­nel, mi a kórházi szolgálatra megkívántatik, s nincs okunk azt tenni föl, mikép ezen kellékek egy része Máltában maradt volna. Szintoly való­színűtlen azon közlés, mikép Gallipoliban semmi intézkedések sem létettek, a csapatok kiszállítá­sára nézve, mivel a gyarmatügyi hivatal kellő időben minden intézkedést megtett ezen czélra. Egészen valótlan azon állítás, mikép az ottani angol consul Calvert nem volt utasításokkal el­­látva a legénység elhelyezése iránt. Az már négy héttel előbb megtevé a szükséges intézkedéseket. Smith tábornok, az élelmezési hivatal főnöke, in­tézett mindent Konstantinápolyból,­ a consulok­­kal egyetértőleg köti meg a szállítási szerződé­seket, s a törökök ellen semmi oka sem volt­­pa­naszra. Ama tudósítás a franczia élelmezési tisz­teket, az angolokkal ellentétben, dicséretekkel halmozza el. Azonban szövetségeseink iránti e­­gész tiszteletem mellett kimondhatom, mikép a­­mazok ez utóbbiakat semmiben sem múlták fölül. Az élelmezési hivatal illető főnökei mindkét rész­ről legjobb egyetértésben tevék intézkedéseiket, s egyik sem emelt a másik ellen legkisebb panaszt Oroszországt és az északamerikai egyesült államok. III. Rész. *) A tárgynak csupán államgazdászati oldalát te­kintve, vizsgáljuk­: mi mozdítja jobban elő egy ál-­­lamban a gazdászat és iparbani gyarapodást, vala-­­ mint a közgazdagulást és jóllétet, az egyesek füg­ i­getlen és szabad munkássága-e, vagy pedig az azt szabályozó felsőbb rendelkezés? Láttuk, mikép az egyesült államokban mindenki szabad akarata sze­rint választja magának az életmódot, s hogy ezen szabadság minden iparágnak csaknem egyenlő fej­j­lesztését vonja maga­ után, mert mindenki jobban meg tudja határozni azt, hogy mire legalkalmasabb. Elérhető-e ugyanezen eredmény Oroszországban? B. Haxthausen könyve egy dologról sem győz meg oly számos és hiteles adatokkal, mint arról, mikép ezen államban, melynek földjei különösen termé­keny, a gazdászat csak pang, s termékei aránylag legkevesebbek. Honnan van tehát," hogy Oroszor­szág terméketlen s földje általánosan roszul jöve­delmez? Ennek okát,nem kell távol keresnünk: e­­gyedül abban rejlik, mikép ott a földmivelő osztály sokkal számosabb, mint mennyi az e részbeni szük­ségnek megfelelhetne, mivel a paraszt nem lévén maga ura, nem változtathatja életmódját. Haxthau­sen ezen valódi okot nem látja, hanem képzelteket keres, melyeket érdekességüknél fogva idézni szük­ségesnek látunk: „A földmi­velésre — írja ő — hiá­nyoznak a szükséges kezek, mivel a kézműipar veszi azokat igénybe, s a munkások ez életmódot többre becsülik, mert jól dijaztatnak, míg ellenben a föld­­mivelés csak középszerű hasznot ad.“ — Ebből szerző két következtetést von : egyik, hogy a­ job­bágyságot épen nem kell eltörölni, mint mely­ e­­gyedül képes a parasztot a földmí­velésre szorít­ni, s a­mely nélkül ezek elhagynák földjeiket a gyári munkák k­e­d­v­é­é­r­t; másik következtetés, mikép ha Oroszországban a jobbágyság eltörlendő volna, először a gyáripart kellene megsemmisítni, mi által minden a földmiveléstől el­vont munkás visszatérne a jobbágyság nélkül és kényszerítve volna a föld­­­nevelésre, mint egyedüli életfentartási módra adni magát. Szerző úgy véli, mikép Oroszország gazdá­­szatának ebben áll fő és kireszketőleges érdeke. Úgy látszik, mintha a föld sorsa jobban érdekelné őt, mint azon emberi lényeké, kik azt lakják, s azon végetlen terjedelmű terméketlen földeken eltekint­vén, melyek feltöretlenül hevernek, csaknem val­lásos lelkesedéssel kiált föl: „Oroszországban a föld­­mivelést kell minden áron előmozdítai; ez szent kö­telesség; mert Isten igy szólt az emberhez: „Ar­­ezed verítékével míveld a te földedet,“ ’) JVINy csodálatos fogalomzavar­­ mennyi­­tévedés egy ra­káson ! Ez újabb példája annak, mily tévutakra tér az emberi ész, ha chimürákat állít a való helyébe. Nem a neveletlenül maradt föld kiterjedését kell egy­­államban tekintetbe vennünk, hanem azon földek mennyiségét, melyeket haszonnal lehet megmívelni, s ezen mennyiséget a bel- és külszü­k­ségletek aránya határozza meg; e szükségletek ön­kényt mutatják ki magukat, s a földtermékek árai­ból lehet megbecsülni. Ha ezen termékek árai na­gyon aláesnek, világos, mikép vagy hasztalanok, vagy fölöslegesek, s ezen esetben a termesztést vagy meg kell szüntetni, vagy megszorítani. Az orosz paraszt leggazdagabb aratás után is meghalhat é­­hen, ha a gabona nagyon olcsó, s hogy az ,,obrok“­­ot fizethesse, kénytelen mindazt eladni, mit ter­mesztett. Alig lehet fonákabb elv, mint az, hogy a földmí­velést magáért a mi­velésért kell űzni, s a szent könyvek sehol sem teszik az ember kötelességévé, hogy meddő verítékkel öntözze földét. Ellenben kezet, mit Isten adott, az értelem szerint munkál­tatni. S azt azon cselekvésre fordítni, mely önmaga és mások jóllétét legjobban mozdítja elő, s— ez a legtermészetesebb, Isten törvényeivel legegyezőbb! Ezen örök törvénynek engedelmeskedik az orosz jobbágy, midőn a szolgaság miatt eltompult, de e­­gészen ki nem irtott ösztönénél fogva, a földmí­ve­léssel fölhagyni törekszik, mely roszul fizeti keze munkáját s a gyárakba megy, hol jól dijaztatik. S miért fizet roszul a föld?­ Mert igen sok a ráfor­dított kéz. S miért fizettetik jól a gyári munka? Mi­vel kevés a munkáskéz. Világosan kitűnik, mikép a földm­ívelési termények fölös bőségűek, s a szükség­letet jóval meghaladják; ellenben a két hlla­pot-nem felel meg a szükségletnek. Oroszország munkaere­jének felosztásában hiányzik az egyensúly, s e fon­tos hiány legelső oka azon hibás társadalomi viszony­ban rejlik, mikép csaknem az egész népesség e­­gyetlen foglalkozást, a földmí­velést űzi. Midőn a jobbágy igyekszik kiszabadulni azon lánczok közöl, melyek a földhöz kötik, s a gyáriparra adja magát, ösztönszerüleg törekszik helyreállítai a szükséglet és termelés közti öszhangot; s a törvény, mely őt földe rabszolgájává teszi, azon rendetlenséget,mely­ben a viszonyok vannak, megörökítni igyekszik. Oroszország kézműiparának megsemmisítése nem fogná megszüntetni a bajt, hanem az nehezít­­­né és örökössé tenné, mivel a már úgy is igen­ sok földmunkások számát fogná növeszteni. A ma is csekély díj, melyet ezek kapnak, még alább szállna, a gabna nagyobb mennyiségben termesztetnék, s annak most is alanti ára még csekélyebbé lenne. Ismételjük, mikép a baj valódi orvossága a jobbágyság eltörlése, azaz a munka szabaddá téte­le volna. Ezen szabadság helyre fogná állítni a kü­lönböző iparágak közti öszhangzatot, melyek a kü­lönböző szükségleteknek felelnek meg. Valószínű ugyan, mikép eleinte a földm­velés inkább parlagon hagyatnék, a nagyon kapós gyári munka végett, mint mennyire óhajtandó lenne, de nemsokára a földmunka hitele helyre állana. Mert természetes, mikép ha a gyáripar igen sok kezet foglalkoztat­na, ennek kikerülhetlen és gyors következménye lenne egy­felől a gyári munkabér alábbszállása, más­felől a földmunkabérek emelkedése, Így látjuk, mikép a földmívelés­, valamint minden "­ iparágra nézve egyetlen vad-®^^ az egyének munkaszabadsá­gában áll­ , — munka- és személyszabadság— ebben foglaltatik minden, mire a gazdászat, kereskedés s kézmüveknek, szóval minden iparnak szüksége van, hogy fölvirágozhassék. il Lásd „Budap. Hirlap“ 408-dik U.­­­ I. kötet 150­1. 2314 bén a britt ügy­viselő Svécziában, G­r­e­y, az an­gol hajóhadhoz elevezett. Az „Ostsee Z.“ jelenti Rigából ápril 24. A Balkischport előtt fekvő, Revalba szánt hajók­­­nak az oda elvitorlázást a revali legi. katonai igazgatóság megtiltotta. Ennek következtében hat semleges állam consulai a kormányzóhoz fo­lyamodtak, hogy a semleges hajókra rakodás és azok elutazása ne gátoltassék. E folyamodvány futár által gróf Nesselrode bírod, cancellár­­hoz küldetett, kinek válaszát Révaiba feszülten várják. Az öböl jégmentes. Itt és Bolderaaban az érkezett hajók száma 50. .­ Az „Aftonbladet“ szerint Arboban a háztu­lajdonosok rendeletet kaptak,hogy a csapatok szá­mára szállásokat tartsanak készen.

Next