Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)
1854-09-21 / 525. szám
ha gr. Budd Schauenstein külügyministeri exéjának visszalépése közelebbről megtörténendő lenne, és utódául egyszersmind gr. Thun eskövetet Berlinben említék. Ebben tulajdonképen kevés meglepő van. Az austriai politika megváltozása iránti óhajtást a Spreenél sokkal gyakrabban nyilvánítók már, semhogy csodálkozni lehetne rajta, ha ez óhajtás, változatosság kedvéért, az ottani hírlapokban egyszer tények alakjába öltözik. További megczáfolásra e hírnek, mely a támpontnak még csak árnyékával sem bir, valóban nincs szüksége. ~ Mária Jerigné G cs. fens, a sept. 18- ki orvosi jelentés szerint az éj első felét igen nyugtalanul töltötte. Az álmot erősebb láz és félrebeszélés zavarta s csak 1 óra után állott be csendes álom, mely reggelig tartott. Az alhasi zavarok kissé szűntek ugyan, de a magas beteg ereje tegnaptól mára ismét alábbsülyedt. — Metaxa görög kör. titkár Konstantinápolyból megérkezett. — B. Letang franczia és Douglas angol unokok, kik mint katonai teljhatalmazottak b. H e sz tszn. főhadiszállásához rendelvék, a tszn. Bécsbe érkeztet, mi sept. végén történik, bevárandják, és aztán vele fognak a főhadiszállásra elutazni. — Hallomás szerint a tökéletesített austriai vasúthálózati terv Császár ő Felsége szentesítése alá terjesztetett. — Gr. Thun austriai cs. követnek a berlini udvarnál, szabadságideje 4 héttel meghosszabbíttatott, s gr. Eszterházy november végéig Berlinben marad, mint Austria képviselője. Azon börzei hír, mintha gr. Thun külön missióban ment volna Parisba, teljesen alaptalan. A követ ur csak szabadságidejét használja. — B. Hüb n er, fia a cs. austriai követnek Párisban, sürgönyökkel gr. Budó exoja számára ide érkezett. — Azon hír, mintha az angol k.kabinet Stirbey fejedelem visszahelyezése ellen tiltakozott volna, légből kapott. E kérdésben Austria és a nyugati hatalmak közt legjobb egyetértés uralkodik, valamint az is tény, hogy Stirbey Oláhországban a nép rokonszenvét bírja. * Brassó, sept. 14. Az Ennsen túli Austria cs. k. helytartója b. Bach Edvard ő exoja cs. k. polgári biztos és a 3. és 4-dik hadsereg főparancs- Dok oldalánál levő főintendans, tegnap estre ide érkezett s ma d. e. minden cs. k. és községi hatóságok tisztelkedését barátságosan fogadta. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A,,Bukur. d Z.-ban olvasható az austriai cs. k. sergek Bukarestbe bevonulásáróli hivatalos jelentés, melyből korábbi közléseink kiegészítéséül a következőket emeljük ki: A két hadvezér (Omer pasa és gr. C o r o n i n i alt ) egymást a szabad ég alatt üdvözlő, ép oly szívélyesség, mint azon velük született méltósággal, melyet oly magas állású férfiak életük egy pillanatában sem tesznek le. Azután következtek a bemutatások, katonai tisztelgések, a kiállított sorok szemléje s az ellépdelés, a török is oláh csapatok az austriai sereg parancsnokiénoka gr. Coronini alt. előtt, az austriai csastok pedig a török magy előtt. Mivel Bukrestben számos a német elem, természetes, hogy ilcheiket nyílt karokkal fogadók és üdvözlők.z elfogadás még szívesebbé tön az által, hogy az ieni németek közt sok austriaiak vannak, és az astriainak császárjához hű ragaszkodása sokkal méretebb, semhogy meg ne lehetnénk győződve, úgy az austriai cs. k. csapatok megérkezési arapálya a németek közt általános és szíves volt. Bukarestben e következő cs. k. csapatok vanak: Gr. Coronini alt. hadtestparancsnok őcsa főhadiszállása, kinek főparancsa alatt állak az Oláh- és Moldvaországot megszálló öszes csapatok, a Károly főhg dzsidások 1 os 3ztálya, 1 zászlóalj a péterváradi határezredből, zászlóalj a Zsigmond főlig Colasz) ezredből, 4 zászlóalj a Konstantinshy (cseh) ezredből, 1 z. a. a szluini határezredből, 2 üteg tartalékkal, 1 utasszázad két hídkészlettel és az 1. sz. tábori kórház. E csapatok képezik a Schwarzl és Burtotnokok dandárait. Kis-Oláhországban C Krajovában szintén egy dandár áll, s az Oláhországban levő csapatok mind b. Államán tszn. ő excja alatt állanak. — A ,.Buk. d. aug. 30 (sept. 11) ki száma közli b. H e sz tszn. ő excjának Moldva- és Oláhország lakosaihoz intézett ismeretes proclamatióját. — A Slatineanu-szinházban a cs. k. csapatok bevonulásának ünnepléséül sept. 9-kén előajáa volt, melyen különösen a tábornoki és mindkét seregbeli tisztikar nagy számban volt képviselve. A török biztos és az igazg. tanács elnöke, számos német közönséggel,, szintén jelen volt. A színpad, melynek közepén a cs. k. Apostoli Felségének arczképe állott, ízletesen volt zászlókkal díszítve, és egy prolog értesíté a közönséget az előadás czéljáról. — A ,,Bukur. d. Z.“ azon állítása, miszerint sept. ll-kén már az oroszok egész Morvaországból kimentek volna, nem látszik valónak, miután janszyi egyenes, tegnap közlött távirati tudósítás szerint az igazgatótanács kezébe a kormányt herczeg Gorcsakov, még csak September 14- kén adta át A cs. kir. austriai csapatok sept. 16-kán a moldvai határon három hadoszlopban átléptek. B.Heszász nagy Plojestin át Bukarestbe elment, hova 21-kén érkezik meg.Galaczi tudósítások szerint ott közelebb nyolcz gőzös fog austriai cs. csapatokkal horgonyt vetni. Kantakuzeno Konstantin közig. tanács elnöke a Bukurestbe bevonult török kozákezred számára egy Szadik pasa bukuresti parancsnokhoz intézett levél kíséretében 500 fős kék posztó, 300 ing, 300 gatya és 10 lóból álló ajándékot küldött, köszönettelül azon kitűnő rend és magaviseletért, melyet ez ezred tanúsít. Szadik pasa az elnöknek egy levélben ez ajándékért köszönetét fejezte ki. — Jaeszyban az austriai cs. k. csapatokat October elejére várják. Foksánba két három nap múlva vonulnak be, s onnan menendnek egyenesen Jasszyba. Belgrád, sept. 15. Az itteni kormányzó,zzet pasa sept. 13-kán Konstantinápolyba elutazott, megrongált egéssége helyreállítása végett. A bucsutisztelgések igen ünnepélyesek voltak. A „Széchenyi“ gőzös egyenesen azért jött Belgrádba, hogy őt fedezetére vegye. A pasa fia, Azys pasa fogja őt mint karmakam helyettesítni Sándor fejedelem még folyvást a ribani fürdőben van. Magazinovics városi praefectus és a belgrádi rendőrség főnöke, konstantinápolyi utasítás következtében, állítólag mint oroszpártbeli, vizsgálat alá vonatott. Skutariba — mint a „W. Z.“-nak írják sept. 5-kén 1700 főnyi nerarendes csapat érkezett s 2—3000 ember útban volt ugyanoda. A bri pasa e csapatokat, melyek rendeltetése a rendet Skutariban helyreállítani és a montenegrói határt őrszemmel tartani, hadigőzösökkel fogja támogatni. E határon sept. 5-kén új összecsapások támadtak, s mindkét részen 4—5 halott s több sebesült volt. Melyik fél volt a támadó ? azt nem tudni. Danilo fejedelem azt állítja, hogy a törökök ütöttek be Spuzból és pusztítottak, gyilkoltak; a törökök pedig azt erősítik, hogy a montenegróiak gyújtottak fel két falut Spuztól nem messze. A nagy expeditióról ma a következőket írhatjuk : Az ármádának egy nagy része a kigyószigettől sept. 12 kén téve magát mozgásba, is Akerman felé elindult. Odessza és az akermani part közt e napig mintegy 50 angol és franczia hajó érkezett meg. A főtömeg még a kigyószigetnél maradt. (Itt megjegyezzük, hogy a kigyószigettől a tudósítások Galaczon át 3 — 4 nap alatt Bécsben lehetnek, ha Brassóból távírda által közöltetnek. Fontos események tehát sept. 14—15-ig nem történhettek). — Azon hirt, hogy Odesszát az egyesült flották már 8-kán bombázták, alaptalannak kell mondanunk, miután két nappal későbbi odesszai tudósítások arról semmit sem szólanak, noha jelentik, hogy ott nagyszámú ellenséges hadijárművek jelentek meg; egy sept. 11 -ki odesszai levél a kikötő előtt felállított ellenséges hajók számát 12 gőzös és 6 vitorláshajóra teszi. Egyébiránt a tudósítások Odessza lakosainak helyzetét igen szomorúnak rajzolják. Ott formaszerinti népvándorlás keletkezett. Az áruboltok és raktárak üresek és zárvák. Száz meg száz kocsi szállítja el a városból, ami csak elvihető. Bizonyos ténynek tartják, hogy az ármáda Odesszát tűzte ki támadási czélul, úgy hiszik, hogy a bombázás legkésőbb 16—18-ban elkezdődik. A próbalövések már napok óta folynak. — Állítják, hogy M e n c s i k o fi. hg, ki most Perekopban néphadat szervez, a császárnak azt írta volna, mikép teljesen képes a kiszállási kísérletet a Krim akármelyik pontján visszaverni, és nyugodtan néz a történendőknek eléje. Az erődítési munkálatok Odesszában folyton folynak, valamint a város felgyújtása iránt is intézkedtek. A „Herald“ azon nem igen hihető hírt közli távirati sürgönyben, miszerint Odesszából 15,000 ember szállíttatott volna Szebasztopolba az ottani helyőrség erősítésére. Az orosz flotta közelebbi ,czirkáló mozgalmairól a Várnába érkezett „Fury“ gőzös jelenti, miszerint orosz gőzösök 10 mértföldnyire merészkedtek be a nyílt tengerre; a „Fury“ két mfdnyire közeledett az ellenséges hajórajhoz, mely készületeket, tett a feléje közeledésre, de a „Fury“ jónak látta e vizitet be nem várni, hanem kereket oldani. Egyébiránt az orosz hajók állítólag csak éjjel czirkálnak, estefelé pedig rendszerint összegyűlnek Eupatoba vagy Szebasztopolban. Hajóbárkákat többé a tengerre ki nem bocsátanak, minthogy némelyekre ezek közös gyanú van, hogy kémkednek. A „Moniteur de l’ Armée“ következő kimutatását adja az európai orosz szárazi haderőnek, melynek összes létszáma 571,295 ember.— Ez 6 hadseregre oszlik, a m. északi hadsereg (Sz. Péterváron és a finn-öböl partjain), központi hadsereg (Lengyelország és Samogetia); figyelő hadsereg (Kaminietz és Dubno vidékén); dunai hadsereg; tartalék és kiewi hadsereg; krími hadsereg. Ezek száma: Krimi .......................... 58,000 „ A „Mon de l’ Armée“ szerint e kimutatás a hiv. létszám-lajstromok után készíttetek; de mint tudva van, ez, főként háború idején soha sem teljes számú, s hogy a valóhoz hívek legyünk, legalább is egy negyedrésznyit le kell számítnunk e számokból, s így az európai orosz sereg használható része legfeljebb 428 ezer ember lehet. — E számhoz azonban hozzá kell adnunk a tartalékokat, melyek a 12 évi szolgálat utáni és az újonnan besorozott emberekből állanak. Északi hadsereg . . . 89,191 ember. Központi . . . . . 144,816 „ Kaminietzi, figyelő . . 48,328 „ Dunai ........................... 161,760 ,, Tartalék........... 69,200 „ A kölcsönös oktatás ▼*sy * szót nem kell kétszer mondatni. — Pontmartin után francziából. — II. (Folytatás.) Eltépé az első levelet s másodikat kezdet .— „Kedves ur!“ nem, ez ostoba . ... „Édes ante , nagy örömmel fogadok mindenkit , az ön vezérletében jelend meg. . . .“ — Oh, mindenkit ! vezérletében! ez roszabb ! Igen czikornyás .. . Igazán a butanaság s az igen nagy bizalékonyság közt nem am mit írjak ! Utálatos Keresztély ! Mily kedvem volna levelét ollvasni s barátja elfogadásávalmutatni, mily hiven őrzöm az ő barátságát, s őntja örömemet, mikor úgy is oly kevés van. . . . r csak véget kell vetni . . . kit én nem írok . . . asa, ki hozta Kermoel ur levelét ? — Komornyikja, válaszra vár . . . '— Az öreg Baptiste ? Gadd jöjön be .. . Jól ! . . . . Baptiste , azt izenem Kermoel urnak, -y szerencsémnek tartom elfogadni mind öt, mind Iville urat, hogy elvárom tíz óráig; és hogy ha helyett két unalom kell nekik, elviszem Leveletnéhoz is............ — Baptiste megbújta magát és kimene. Merané magára maradva bámulva véve észre, hogy indulatba jött Keresztély s önmaga ellen; hogy elkezdett és eltépett két levelet, elpazarlott két ír papírt; de hiszen mindent összevéve e félórácska alatt több életet érzett, mint napokig azelőtt, hogy nem volt épen oly bágyadt, oly csüggedt, mint előbb. Julcsa jött ment a szobákban. A marquisné megszólítá: — Julisa! — Nagysád! — Biz én elmegyek Severollesnéhoz, meg kell mondani a kocsisnak, hogy készítse elő a nagy szekeremet, mert meglehet, hogy harmad magammal kell mennem .... — Igen is, Nagysád ! — S aztán, halljad : nem kilencz órakor, hanem hétkor öltözöm fel; nem kell Mariton ; a fejdíszt készítsd csak hajból, környezete természetes virág legyen hasonló derékkal. Rózsaszín krepp ruhámat fogom fölvenni; úgy intézd, hogy nyolcz órára kész legyek! S ezen nagy rendeleteket kiadván, ebédre mene Mervynné s ebédelt úgy, mint szoktak az asszonyok, midőn valami fő a fejükben, t. i. igen hamar és igen keveset Nyolcz órakor a lehető legdíszesb és ízletesb. toilette-tel átalakítva benn ült Mária marquisné kis salonjában, melyen minden a mi volt, varázskezet látszott nyújtani egymásnak , hogy e déli hölgy szépségét kiemelje. Még nem sötétedett be egészen ; a szürkület halvány világa lopódzik be a rostélyzat között a nyitott ablakokon s félig felvont függönyökön. A nap heve által langyitott szellő a kert illataival terhelten ömlék be versenkint, lengeti a kárpitokat s azon fehér rózsák erősb balzsamába vegyül el melyek Mervynné fürtjeit, s az előtte álló két shores porczellán vázát díszítik. Gömbölyű alabástrom-lámpa, mely repkénynyel körülburkolva s hálózva függ a telepezettől, rejtélyes világot kever a kívülről jövő közé, úgy hogy a szoba és kert közt mintegy nyájas barátságos cseréje foly a világnak és illatoknak. Páris zaja, a Champs- Élysées felőli országúton haladó kocsik zörgése a távolságtól tompultan hatnak fülünkig s mintegy folytonos orgona-pontul szolgálnak egy fülmise hangicsálásainak, mely a közel sűrűből hallatja bájos zenéjét, változatos coloraturáit. A marquisné mélázott, elméjét némi szokatlan nyugtalanság foglalta el s szive, mely egy idő óta tespedő és szomorú lemondásra vala kárhoztatva, ama régiféle dobbanásokat kezdé tenni. Elgondolá, hogy a két ifju ember nem sokára éltet hozand magányába egynéhány pillanatig, hogy nem kell előttük igen vidékiesnek s igen duzzadtnak látszani; elgondolá Kermpel Keresztély különös levelét is, és húszszor is megkérdé egy percz alatt magában, miért irt az neki oly czeremóniásan, holott eddigelé mindig egy régi és őszinte barátság fesztelenségével találkoztak. — Ha Edmund itt volna, mondá félig hallhatólag, mintegy helyet csinálva önkénytelenül maga mellett a causeuse-ön, melyet a hálátlan nem foglalt el többé; ha Edmund itt volna, mily édes lenne ez az óra! minő báj együtt nézni az elhaló világot, együtt szívni e lebegő illatokat! Ezen oly édes és oly tiszta bájt kedvtelve élvezte a hajdanában; mivel tudtam igy elidegeníti őt magamtól ? Azt mondá nekem, hogy szép vagyok ... megszűntem az lenni ! Vethet-e szememre szeszélyt, közönyösségnek vagy hidegségnek legkisebbjelét? Szemeimbe, valamint ajkaimon lelhetett -e fel valaha egyebet, mint a legbensőbb, legszendébb,legegyenlőbb,legáldozóbb szeretet kifejezését? O Edmund, Edmund! azt mondád akkor, hogy szerelmed halhatlan mint lelkeink, hogy oly gazdag vagy benne, hogy bőven kitelik egy egész boldog életre, hogy pazarolhatod kínoséit, mert azok a kincsek végetlenek ! Miért enyészett hát el oly hamar az, a minek örökké kell vala tartani ? Három év telt el, s többé egy szava, egy tekintete, egy kézszorítása sincs számomra.. Két idegen, kiket törvényes kapocs tart össze, s a kik hiedelemből egy háznál laknak !... így vagyunk mi ma!... És én nem tudom, hogy ő mit mivel! . . Talán búja, fájdalma van, s én nem osztozom bennük! . . . Micsoda fájdalom, micsoda bú lehet az, melyet Isten s emberek előtt választott feleségével nem közölhet az ember ? Ah, érzem, hogy szökni készül tőlem a boldogság, hogy az Edmund szíve már nem enyém.... Elvesztettem, a v jaj, sem azt nem tudom , miért vesztem el, sem hogy mikép lehessen visszanyernem !.... Én csak szeretni tudok, és ez kétségkívül nem elég ! . . . Eddig vala elmerülve buskomor elmélkedései közé a marquisné, midőn az ajtó megnyílik s a legény szava jelenté: — Kermoel Vicomte ur ! Tréville gróf ur! (Folytatása követk.) 2966 Anglia, London, sept. 15. A „Times“ ma a porosz körjegyzékről mondja ki ítéletét. Szerinte, e jegyzék igen alkalmas arra, hogy az orosz kabinet szivét még inkább megkeményítse, s a nyugati kormányok feladatát tetemesen megnehezítse. Annak fővédve azon alaptalan föltevésben áll, mikép Oroszország a Pruthoni egyszerű visszavonulás által mindazon igényekről lemond, melyek Európa békéjét s a török birodalom jövőjét oly nagy veszélylyel fenyegetik. Poroszország rögtön ama kisszerű álláspontra helyezi magát,melyről saját helyi érdekeinek látkörén túl nem tekinthet, s az egész kérdésnek európai oldalát ignorálja. „Poroszország“ — úgymond — „e jegyzékben igy okoskodik: Oroszországnak kétségkívül nincs igaza; Oroszországnak jog szerint elégtételt s biztosítékot kellene adnia, s a szövetségesek részéről nem méltánytalan eljárás, mikép Francziaország. Pária, sept. 16. hó 14-ről kelt cs. rendeletnél fogva, la Guéronniére algróf, a törvényhozó-testület tagja, rendes szolgálatban levő államtanácsossá neveztetett ki. A „Moniteur“ szerint, 13-kán reggeli 8 órakor , a császár tábor karának egy részével, Boulogneból postakocsin kindult, 11 órakor Desvesben lóra ült, s kikémlelte a seulecques-i s escueilles i dombokat, hol az első hadműködések fognak történni. Escueillesben újra kocsira ülvén, esti 7 órakor visszatért Boulogneba. Este Hartmann bajor tábornok, s három más bajor tiszt mutattattak be a császárnak. 14-kén reggeli 8/2 órakor a császár, a bajor tisztek s táborkara egy részének kíséretében, postakocsin a helfauti dombokhoz indult, hol szemlét tartott a Carralet tábornok hadtestéhez tartozó Lafontaine és Chasseloup-Laubat gyalogsági osztályok fölött. Erre a bruyères-i dombokhoz ment, hol szemlét tartott Grand és Reyau tábornokok lovasosztályai fölött, 4 órakor újra postakocsira ült, hogy Boulogneba visszatérjen. További a „Moniteur“ Espinasse tábornokra vonatkozólag, így nyilatkozik : „Espinasse tábornok halálának ,hire elterjedvén, e hirt örömmel czáfoljuk meg. Ezen tábornok ugyan már szinte cholerában haldokolva jött vissza Francziaországba, de már annyira fölgyógyult, hogy legközelebb visszatérhetend keletre. Boulogneba jött, hogy a császártól búcsút vegyen, a ő felsége parancsait várja, St. Arnaud tábornagy számára. A közfigyelmet élénken magára vont, a Dobrudzsában levő seregünk egy részének titlMTWgBBlWW javaslataikban oly elégtételt s biztosítékot kíván ■ nak; de mivel Oroszországnak tetszik ezen javaslatokat elvetni, Németország magánérdekei épen nem kívánják, hogy ama javaslatok elfogadtatása kierőszakoltassék De váljon egy nagy sefolyásos nemzet állami kötelezettségei nem kívánják-e ezt? Tehát Németországnak sémi része se legyen Európa tanácskozásai- s harcsaiban? Vájjon Angol- s Francziaország saját magánérdekeik által ösztönöztettek-e amaz erőfeszítések- s áldozatokra, miket most tesznek? Alig szükséges bírálni a nemzetközi kötelezettségeknek ezen rövidlátó s méltatlan felfogását. — Valóban mi még csak azt sem hiszszük, hogy ezek a porosz udvarnak őszinte nézetei. — Sokkal hihetőbben valódi szándéka, alattomosan segélyt nyújtani ugyanazon hatalmasságnak, melynek eljárását állítólag kárhoztatja, s hogy egy kellemetlen kötelezettség alól kivonja magát, egy valótlan és sophistikus honszeretet szűkkeblű érzületeire hivatkozik.“ — A „Herald“-nak Marseilleből sept. 12-ről így írnak : „Úgy hiszem, a keleteni hadműködések nem haladtak oly messze, mint általánosan képzelik, s legközelebb politikai kiábrándulást várhatunk Ennél többet még most nem mondhatok. Egyszersmind a sürgönyöknek a császárházi szállíttatásában föltűnő új intézkedés létetett. Eddigelő valahányszor keletről egy postahiló érkezett, a franczia hivatalos sürgönyök a postát kisérő angol futárnak adattak át, s így szállíttattak Párisba a ministerekhez. Rögtön új módszer hozatott be. Most három francia futár várakozik Marseilleben, hogy a keleti sürgönyöket egyenesen a császárhoz vigyék, akárhol legyen is ez. Folyvást különvonatok, s Valence és Lyon közt előfogatok tartatunk készen, így a császár saját sürgönyeit néhány órával előbb fogja megkapni, mint a Párisban levő angol követ! Föltűnő, mikép a villanytávirdát nem használják fel e czélra, noha ez a sürgönyöket sokkal gyorsabban szállíthatná, mint a futárok s vasutak. A távirdai hivatalnokok mindnyájan letették a titoktartási esküt, s az árulót a bagno fenyegeti , és a távírdának mégsem szabad a császár magánsürgönyeit szállítnia. — Valóban valaminek rothadtnak kell lenni a dán udvarnál.“