Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)
1855-01-31 / 633. szám
Pen Szerda, Előfizetés február és martini hóra Helyben : 2—két pft 40 kr. Vidékre : 3— három pft 40 kr. Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút, Kunewalderház, földszint) Herz János könyvnyomdájában , vidéken minden cs. k. postánál történik. SZERK. HIVATALOS RÉSZ A cs. k. belügyministerium 1855. jan. 251ki rendelete *), érvényes az összes koronaországokra, kivéve a katonai határszélt, a birodalom többi koronaországaibeli lakosoknak Magyarország és volt mellékországaiba átköltözése tárgyában. A belügyministerium rendeli, miszerint azon szabály, melynélfogva a Magyarországba és volt mellékországaiba költözés végett a birodalom többi országaibeli lakosoknak felsőségi bebocsátó engedély kivántatott meg, jövőre eltöröltetik» Báró B a c.h. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Becs. jan. 29. ^ Az orosz kormány diplomatiai irataiban lelhető udvariasság s előzékenységgel nem szoktak tettei öszhangban lenni, ez régi tapasztalás: ,,bleibt doch ewig neu.‘‘ Tudjuk, hogy az orosz kormány 1853-ban a gabona kivitelét Odesszából rögtön eltiltá. Austriai, többnyire triesti kereskedők nagy tömegeket vásároltak volt azelőtt, miket most ki nem vihetvén, tetemes kárt vallottak , még azon esetben is, ha vételárukat az orosz kormány megtéríti vala, mert a lucrum cessans s a kamatok elvesztek.Az orosz kormány kártérítést ígért elejétől fogva, s ígér máig is, másfél év után. De nem csak ígér, hanem immár kínál is, a milyet maga jónak lát s melyet természetesen a kárvallottak kárpótlásnak nem tekinthetnek. Ezt vagy rosz financzhelyzetnek kell tartanunk, mely néhány százezerrel fukarkodásra kényszerítő; vagy politikátlanságnak, mert e perekben, midőn Oroszország politikai alkudozásokban ismét „ígéreteknek“ törekszik hitelt szerezni, nem tesz jó hatást, ha még tisztán jogi ügyben is értéktelennek mutatkozik ígérete! — Sz.pétervári követünk egyébiránt utasíttatott, hogy e kötelezettség teljesítését az orosz udvarnál erélyesen sürgesse. Mint tudjuk, e hó folytán egy új állami nagy sorsjáték nyittatott meg, melynek jegyei három fton kaphatók, s 80 — 30 — 20 ezer, s több tetemes öszvegű nyereményt hoznak. Nem szükség e sorsolást közrészvétbe ajánlani, a sorsjáték korunk egyik közszokásaihoz tartozik , csak azt kell kiemelnünk, hogy e koronkint rendezendő állami sorsjátékok jövedelme közül jótékony czélokra leend szentelve, míg az eddigi magán sorsjátékok egyes bankárok tűzmentes pénzládáiba veték a milliókat, továbbá az állami sorsjáték terve egyszerű s érthető,szóval becsületes, míg amazok rejtélyes complicatiója többnyire szemfényvesztésre számított szédelgésből állott. Császár Ő Felsége legmagasb parancsánál fogva többé magán sorsjátékok meg nem engedtetnek, de másrészről bölcs gondolat volt új állami sorsjátékokat rendezni, nehogy a közönségben létező általános sorsjáték-szenvedély külföldi sorsjátékokhoz legyen kénytelen nyúlni, miáltal pár év alatt néhány rtmillió szivároghatna külföldre; — a jövedelemnek pedig jótékony czélokra fordítása uj gyémánt dicső Uralkodóik érdemkoronájában. London, jan. 25. itt A karácsoni elnapolás után a parliament ülése tegnapelőtt újra megnyílván, a mint előre lehetett gondolni, a ministerium több oldalról *) Bir. törvl. 1855. jan. 27. V-ik db. 17 sz. keményen megtámadtatott, s oly megrohanás van ellene készülőben, mely bizonyosan hamarább czélra jutand, mint Szebasztopol ostroma. Miután a sajtó a hadfolytatásban és hadügykezelésben történt hanyagságot, ferdeségeket és visszaéléseket kíméletlenül a közvélemény itélőszéke elé voná, miután kivált a „Times“ nem szűnik hevesen kikelni és izgatni ama rendszer ellen, melynek a Krímbe küldött, és 50,000 ből álló hadsereg, mint mondja, áldozatul esik, s folyvást mennydörgi: „delendam censeo Carthaginem“ maguk a ministerek is alkalmasint átlátták viszszalépésük kikerülhetlenségét, s állásuk gyenge voltáról, meggyőződésük előjeléül lehet, mintegy tekinteni, a közelebbi napokban tartott gyakori s mint akarják tudni, zajos tanácskozásukat. A krími sereg szánandó sőt ínséges helyzete felől, mely egy lap megjegyzése szerint, mint a hó úgy olvad,a köztudomásra jutott adatok ugyan eléggé mutatják, hogy hadügyminister Newcastle hg Fontos hivatalának megfelelni nem képes, de a történt bajokat mégis kevésbbé lehet neki tulajdonítni, mint inkább az angol igazgatás ez ágába becsúszott hibáknak, az általában az itteni hivatalos kezelés szövevényes, zavarteljes és hoszszadalmas voltának, miután egy gyakran sürgető intézkedés végrehajtására több hivatalok megkérdezése és beleegyezése szükségeltetik. Pedig ha valamiben, úgy a had folytatására tartozó ügyekben a központosítás és gyorsaság főkellék, s a _ _ 11 * li*- 3 - 3 1 — — cvrcrrv-mrjm lAvigClIVX agaUUl azonban nem lehet, hogy a lassan forgó gépezet daczára is egy erélyes hadügyminiszer sokat tehet; azért méltán várják, hogy ha változás történnék, s kivált ha Palmerston venné át a hadügyi tárczát, mi fog lenni, s várjon neki is sikerülend e a már nagyra nőtt bajon segítni ? A tegnapelőtti ülésben, felszólítás következtében, lord Russel a jan. 7-ki bécsi békeértekezletről érdekes felvilágosítást adott, s jelesen megerősíté, mikép egy Gorcsakoff herczeg által előterjesztett és udvara nézetét magában foglaló emlékirat nem fogadtatott el, mely alkalommal a más három követ a legnek a tudva levő pontokhoz egyszerűen hozzáállása felőli nyilvánítását kívánta. Azt is jelentette Russel, hogy az angol kormány kész alkudozni. Lesz e az alkudozásnak sikere lett, a mint a dolgok most állanak, remélni alig lehet, legalább az angol nép hangulata után ítélve, a mint az Cobden irányában a leedsi meetingen nyilvánult.—Lord Russel a Roebuck által tett indítvány következtében lemondását beadta. Hogy végződik e ministeri kicsis és minő elemekből állandó coalitio-ministeriumot felváltó új kormány? ezt hihetőleg nem sokára megtudjuk. Valószínűleg Russel leend az új kabinet alakításával megbízva, karmatos házat, templom és iskolaépítés végett, úgy engedett át, miszerint csak a telken álló épületek anyagi értékét becsár szerint kellett megfizetni, mit magas kormányunk iránti nagy bálával, és a budai vallási ügynök ur fáradozásait szívesen megköszönve, a magyarhoni protestánsoknak örvendetes részvét végett ezennel tudtukra adni sietünk. Kelt Budán, 1855-ik évi január 29-én. Bauhofer György, a budai anyasó-budai fiók-egyház lelkésze. Báró Prónay Gábor u. m. a budai evang. egyház felügyelője. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kriewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik a lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helybsen a lajp kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országut.Kunewalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál._Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Iskolai közlés. F. évi január 25-én, tartatott meg Budán a leányiskolában Scheffer Károly káplán és tanító úr által a leányok félévi közvizsgája, oly sikerrel, mikép 16 hónapi lelkismeretes paedagogiai működésének foganatja, kivált a helyesírásban és fogalmazásban feltűnő volt. Annál érzékenyebben vették azért az ezen működése modorát és hatását ismerő egyháztagok a hírt, miszerint Scheffer Károly tiszt, ur a felső lövői algymnasiumba hivatott meg tanárnak, s hogy legközelebb oda el is menend. Ennek következtében jan. 28-án helyébe káplánnak és tanítónak egyhangúlag Lang Adolf, hittanjelölt választatott meg, ki az eddigi pályán haladva, a leányokat hetenkint kétszer még a rajzolásban és karénekben is fogja oktatni, mit az egyház elöljárói azért tesznek közhírré, minthogy még mindig találkoznak Budán olyanok, kik a 16 hónap előtt alapított leányiskoláról keveset tudnak, s hogy a szülők örömest használják fel gyermekeik boldogítására az itt oly közel és olcsón elérhető nevelési előnyöket. Dicsérettel megemlítendő még itt, kivált az óbudai fiókegyház és ennek tanítója Martin Korád is, kinek fizetését az egyház felismerve, annak több éveken át tanúsított buzgó fáradozásait január 6- n löpprttal megtoldotta, mely áldozatra a fiók-egyház csak ács k. szab.dunagőzhajózási főkormányzati hivataltól több éveken át nyert nagylelkű segedelmeztetéssel lett képessé. Az e napon tartott egyházi gyűlésen örömérzetek közt említtetett fel az is, hogy a múlt hóban a cseh koronauradalom, vagyis legmagasb kormányunk,az óbudai f.egyháznak, egy a város közepén fekvő fölötte al Austriai birodalom. A „Nordd. Z.“ a bécsi alkudozások eddigi folyamáról következő közlést tartalmaz. A 4 pont, mely iránt dec. 8 n Angol-, Francziaország követei s gr. B . o 1 megegyeztek, nem birt kötelező jegyzőkönyv jellemével. Mielőtt az e naponi előleges tárgyalásra hgloresakott meghivatott, a 3 hatalom képviselői kicserélték eszméiket az iránt, mint gondolnák ők a 4 pontot meghatározandónak. Ez papírra tétetett , de Bou r que nem, kinek az irat kezében volt, világosan kijelenté, hogy az nem hivatalos okmány, hanem csak emléksegítőül szolgál a tanácskozásnál. Diplomatiai műnyelven az ily irat neve ,,aide-mémoire“ (emléksegítő). Ez irat protibből, hogy azon jelentés meghatároztassék, melyet kormányaik azon elvek mindenikének adnak, melyek a 4 czikkbe foglalvák, s egyébiránt, mint mindig, fenntartva a felhatalmaztatást oly külön feltételek tevésére, melyeket a 4 garantiaponton túl Európa általános érdeke által követeltnek találandónak, az utóbbi bonyodalmak visszatérésének meggátlására. Austria, Franczia és Angolország teljljatalmazottjai kijelentik , hogy : 1) Kormányaik közmegegyezéssel úgy vélik, mikép szükséges azon kizáró protectorátust megszüntetni, melyet Oroszország Moldva-, Oláhország- és Szerbiában gyakorolt, és ezentúl a szultánok által az ő birodalmukhoz tartozó ezen fejedelemségeknek adott szabadalmakat az öt hatalmasság közös garantiája alá helyezni; és hogy ők (kormányaik) azért úgy vélték és vélik, mikép az Oroszország és a porta közti régi szerződvényeknek, melyek a nevezett tartományokra vonatkoznak, a békekötésnél többé semmi megállapítványai nem léphetnek újra hatályba,s hogy azon intézkedéseket, melyek azokra vonatkozólag teendők, jövőre olyképen szükség megállapítani, hogy úgy a luzerani hatalom, mint a három fejedelemség jogainak és Európa általános érdekeinek tökéletes és teljes elégtétel adassék. ( 2) Hogy a dunai hajózásszabadságnak azon egész kifejlődés megadassék, melyre az képes, helyes volna, hogy a Duna alsó vonala, azon ponttól, hol a két pártállam közös folyamává lesz, a drinápolyi béke 3. czikke erejénél fogva fennálló területi felsőség alól elvétessék. Mindenesetre a dunai szabad hajózás nem lenne biztosítva, ha egy közös hatóság felügyelete alá nem adatik, mely a szükséges felhatalmazással bir azon akadályok elhárítására,melyek e folyam torkolatainál léteznek vagy ott később képződhetnek. — 3) Az 1841. jul. 13-ki szerződvény átvizsgálásának czélja lenne: az ozmán birodalom fennállását az európai egyensúlylyal tökéletes kapcsolatba hozni, és Oroszország túlsúlyának a feketetengeren, véget vetni. Mi az e tekintetben teendő intézkedéseket illeti, azok sokkal közvetlenebbül a hadi eseményektől függnek, semhogy azok alapját már most meg lehetne határozni. Elég itt az elvet érinteni.( 4) Miden Oroszország lemond azon igényről, a szultán keresztény alattvalóit, kik a keleti szertartáshoz tartoznak, hivatalos protectorátusával oltalmazni, egyszersmind természetes következtetés szerint arról is lemond, hogy korábbi szerződvényeinek, névszerint a kucsuk kajardzséi szerződvénynek, melynek tévleges magyarázata volt a jelen háború fő oka , bármelyik czikke újra életbe léptettessék. Midőn ők (a kormányok) egymásnak kölcsönös közrehatásukat biztosítják, hogy az ozmán kormány kezdeményétől a különféle keresztény községek vallási szabadalmainak, felekezeti különbség nélkül, elismerését és megtartását kinyerjék, s midőn közösen a nevezett községek javára a szultán e fels. által azok irányában nyilvánított nagylelkű szándékokat gyümölcsözőkké teszik, legnagyobb gonddal leendnek arra, hogy felségi méltósága és koronájának függetlensége minden csorbítástól megóvassék.“ Midőn hg Gorcsakoff dec. 28-kán a békealkudozások ez alapjáról értesült, tudomás szerint kijelenté, miszerint előbb további utasításokat kell Sz. Péter várról kérnie Ő egy ellentervet készített, mely az „Alig. Z.“ után már közöltetett *) s név szerint a 3-dik pontra vonatkozólag azon záradékot tartalmazza, miszerint Oroszország szuverainitásának saját területénn minden csorbítását visszautasítandja. A„Nordd. Z.“ szerint ez ellenterv is csak magándolgozatnak tekintendő. Az tudomás szerint Sz. Pétervártt helybenhagyatott, s erre következett jan. 7-kén a bécsi értekezlet. — Lord Russel alsóházi nyilatkozata szerint jan. 7-kén nem ez orosz terv fogadtatott el, hanem a hatalmasság képviselői abban egyeztek meg, hogy az általuk megállapított okmány fogadtassák el alkudozási alapul. H. Gorcsakoff ebbe is beleegyezett, netáni ellenvetéseit a 4 pont egyenkénti vitatásáig fenntartván magának. A „Nordd. Z.“ szerint a jan. 7-ki tárgyalások különösen e következő pontra vonatkoztak : „Az értekezlet megegyezett abban, hogy Oroszország protectorátusa a dunai fejedelemségekben megszűnjék, de hogy azon jogok és szabadalmak, melyeket a fejedelemségek az Oroszország által kötött és biztosított szerződvényekkel nyertek, azoknak megtartassanak és az öt nagyhatalmasság jótállása alá helyeztessenek“... Acentreben annak biztosítására teendő intézkedést, területátengedés nem történik. A porta minden keresztény alattvalóinak jogai az eddigiek maradnak, de az öt nagyhatalom jótállása alá helyeztetnek, s azokra nézve a jövő békekötvénybe pontos határozmányok fognak felvétetni. Azon szándéktól, hogy a kucsuk-kajardzséi békekötvény eltörlése a jövő békeokmányban világosan megemlíttessék, elállottak. Csupán a 3-dik pontra, az 1841-diki szerződvény átvizsgálására nézve nem történt meg az egyesség. Hy Gorcsakoff kinyilatkoztatta, miszerint a császár souverainitása nem engedi, hogy a hatalmasságok az ő birodalma ügyeibe avatkozzanak. Szebasztopolt elvehetik és a flottát elpusztíthatják, ez fait accompli fogna lenni, de azt ne követeljék, hogy Oroszország e várat lerontsa, vagy hajói számát korlátozza. Ily föltételbe Oroszország soha sem egyeznék..— Ez egyezményt azonban a „Nordd. 2 “ is csak „előleges“nek nevezi, s úgy látszik, hogy Gorcsakoff hg iménti nyilatkozata nézetcsere tárgya volt ugyan, de végelintéztetést nem nyert. A jan. 7-ki értekezlet eredménye csak az volt, miszerint ha Gorcsakoff az „aide-mémoire“ alapján békealkudozásokba bocsátkozni késznek nyilatkozott, mire később London és Párisban az illető lépések azok tettleges megkezdésére megtétettek. A „Nordd. Z.“ végre azon nézetét nyilvánítja, miszerint azon lehetőség, hogy a békealkudozások vízzé válnak, sokkal valószínűbb, mint az ellenkező. * A „Düsszeldorfer Zig“ közli gr .u a 1 titkos sürgönyét. Az következőkép hangzik: (Titkos sürgöny) Bécs,jan. 14. 1855. „Poroszország belépését a dec. 2-ki szerződés által kötött szövetségbe, még folyvást mint valószínű esetleget tekinthetjük, és a császári kormány, maga részéről bizonyosan mindig kötelességének tartandja, megelőzésével oda működni, hogy a különbség, mely fájdalom a két német nagyhatalom állásában jelenleg létezik, valami módon ismét eltűnjék. Ha teljesül a remény, hogy Poroszország a szövetséghez csatlakozik,akkor a két nagyhatalom mint német szövetségi hatalomnak tökéletes és őszinte közreműködését is előre föl lehet tenni. A tapasztalások, miket már tettünk, kényszerítenek azonban, előrelátásunkat azon esetre is kiterjeszteni, mikép Poroszország megkísértheti határozatlan politikájában továbbra is megmaradni és talán igyekezni foghat a német szövetség szükséges harczkészületeire Frankfurtban is gátolólag hatni. A császári kormánynak ez esetben óhajtania kellene, hogy e nagy kérdés tárgyalásának szövetségszerű útját a többi németországi kormányok támogatásával annál határozottabban követhesse, s azt hinné, hogy hivatása legmagasb kötelességeinek egyikét Németországban nem teljesítette, ha a szövetség alkotmányszerű határzatainak létrejövetelét az elsők közt nem igyekeznék megnyerni, s a maga részéről tökéletesen kész nem akarna lenni, hogy e határozatok köz) Lásd „B. H.“ 629. sz. , Január 3 1-n 1855.