Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)

1855-01-31 / 633. szám

Pen Szerda, Elő­fizetés február és martini hóra Helyben : 2—két pft 40 kr. Vidékre : 3— három pft 40 kr. Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút, Kunewalderh­áz, földszint) Herz János könyvnyomdá­jában , vidéken minden cs. k. postánál történik. SZERK. HIVATALOS RÉSZ A cs. k. belügyministerium 1855. jan. 251ki rendelete *), érvényes az összes koronaországokra, kivéve a ka­­­­tonai határszélt, a birodalom többi koronaországaibeli lakosoknak Magyarország­ és volt mellékországaiba átköltö­zése tárgyában. A belügyministerium rendeli, miszerint azon szabály, melynélfogva a Magyarországba és volt mellékországaiba költözés végett a birodalom többi országaibeli lakosoknak felsőségi bebocsátó enge­dély kivántatott meg, jövőre eltöröltetik» Báró B a c.h. NEMHIV­ATALOS RÉSZ. Levelezések. Becs. jan. 29. ^ Az orosz kormány diplomatiai irataiban lelhető udvariasság s előzékenységgel nem szok­tak tettei öszhangban lenni, ez régi tapasztalás: ,,bleibt doch ewig neu.‘‘ Tudjuk, hogy az orosz kormány 1853-ban a gabona kivitelét Odesszá­ból rögtön eltiltá. Austriai, többnyire triesti ke­reskedők nagy tömegeket vásároltak volt azelőtt, miket most ki nem vihetvén, tetemes kárt vallot­tak , még azon esetben is, ha vételárukat az orosz kormány megtéríti vala, mert a lucrum cessans s a kamatok elvesztek.­­Az orosz kor­mány kártérítést ígért elejétől fogva, s ígér máig is, másfél év után. De nem csak ígér, hanem immár kínál is, a milyet maga jónak lát s melyet természetesen a kárvallottak kárpót­lásnak nem tekinthetnek. Ezt vagy rosz financz­­helyzetnek kell tartanunk, mely néhány százezer­rel fukarkodásra kényszerítő; vagy politikátlan­­ságnak, mert e perekben, midőn Oroszország p­o­­litikai alkudozásokban ismét „ígéreteknek“ törekszik hitelt szerezni, nem tesz jó hatást, ha még tisztán jogi ügy­ben is értéktelennek mu­tatkozik ígérete! — Sz.­pétervári követünk e­­gyébiránt utasíttatott, hogy e kötelezettség telje­sítését az orosz udvarnál erélyesen sürgesse. Mint tudjuk, e hó folytán egy új állami nagy sorsjáték nyittatott meg, melynek je­gyei három fton kaphatók, s 80 — 30 — 20 ezer, s több tetemes öszvegű nyereményt hoznak. Nem szükség e sorsolást közrészvétbe ajánlani, a sorsjáték korunk egyik közszokásaihoz tartozik , csak azt kell kiemelnünk, hogy e koronkint ren­dezendő állami sorsjátékok jövedelme köz­ül j­ó­­tékony cz­élokra leend szentelve, míg az eddigi magán sorsjátékok egyes bankárok tűz­­mentes pénzládáiba veték a milliókat,­­ továbbá az állami sorsjáték terve egyszerű s érthető,szóval becsületes, míg amazok rejtélyes complicatiója többnyire szemfényvesztésre számított szédelgés­ből állott. Császár Ő Felsége legmagasb pa­rancsánál fogva többé magán sorsjátékok meg nem engedtetnek, de másrészről bölcs gondolat volt új állami sorsjátékokat rendezni, nehogy a közönségben létező általános sorsjáték-szenve­dély külföldi sorsjátékokhoz legyen kénytelen nyúlni, mi­által pár év alatt néhány rtmillió szivároghatna külföldre; — a jövedelem­nek pedig jótékony czélokra fordítása uj gyémánt dicső Uralkodóik érdemkoronájában. London, jan. 25. itt A karácsoni elnapolás után a parliament ülése tegnapelőtt újra megnyílván, a mint előre lehetett gondolni, a ministerium több oldalról *) Bir. törvl. 1855. jan. 27. V-ik db. 17 sz. keményen megtámadtatott, s oly megrohanás van ellene készülőben, mely bizonyosan hamarább czélra jutand, mint Szebasztopol ostroma. Miután a sajtó a hadfolytatásban és hadügykezelésben történt hanyagságot, ferdeségeket és visszaélé­seket kíméletlenül a közvélemény itélőszéke elé voná, miután kivált a „Times“ nem szűnik heve­sen kikelni és izgatni ama rendszer ellen, melynek a Krímbe küldött, és 50,000 ből álló hadsereg, mint mondja, áldozatul esik, s folyvást mennydörgi: „delendam censeo Carthaginem“ maguk a ministerek is alkalmasint átlátták visz­­szalépésük kikerülhetlenségét, s állásuk gyenge voltáról, meggyőződésük előjeléül lehet, mint­egy tekinteni, a közelebbi napokban tartott gya­kori s mint akarják tudni, zajos tanácskozásukat. A krími sereg szánandó sőt ínséges helyzete fe­lől, mely egy lap megjegyzése szerint, mint a hó úgy olvad,a köztudomásra jutott adatok ugyan eléggé mutatják, hogy hadügyminister Newcastle hg Fontos hivatalának megfelelni nem képes, de a történt bajokat mégis kevésbbé lehet neki tu­­lajdonítni, mint inkább az angol igazgatás ez á­­gába becsúszott hibáknak, az általában az itteni hi­vatalos kezelés szövevényes, zavarteljes és hosz­­szadalmas voltának, miután egy gyakran sürgető intézkedés végrehajtására több hivatalok megkér­dezése és beleegyezése szükségeltetik. Pedig ha valamiben, úgy a had folytatására tartozó ügyek­ben a központosítás és gyorsaság főkellék, s a _ _ 11 * li*- 3 - 3 1 — — cvrcrrv-mrj­m lAvigClIV­X agaUUl azonban nem lehet, hogy a lassan forgó gépezet daczára is egy erélyes hadügyminiszer sokat tehet; azért méltán várják, hogy ha változás történnék, s kivált ha Palmerston venné át a hadügyi tárczát, mi fog lenni, s várjon neki is sikerülend­ e a már nagyra nőtt bajon segítni ? A tegnapelőtti ülésben, felszólítás követ­keztében, lord Russel a jan. 7-ki bécsi békeér­tekezletről érdekes felvilágosítást adott, s jelesen megerősíté, mikép egy Gorcsakoff herczeg által előterjesztett és udvara nézetét magában foglaló emlékirat nem fogadtatott el, mely alkalommal a más három követ a legnek a tudva levő pontokhoz egyszerűen hozzáállása felőli nyilvánítását kíván­ta. Azt is jelentette Russel, hogy az angol kormány kész alkudozni. Lesz e az alkudozásnak sikere l­ett, a mint a dolgok most állanak, remélni alig le­het, legalább az angol nép hangulata után ítélve, a mint az Cobden irányában a leedsi meetingen nyilvánult.—Lord Russel a Roebuck által tett in­dítvány következtében lemondását beadta. Hogy végződik e ministeri kicsis és minő elemekből álland­ó coalitio-ministeriumot felváltó új kor­mány? ezt hihetőleg nem sokára megtudjuk. Va­lószínűleg Russel leend az új kabinet alakításá­val megbízva, karmatos házat, templom és iskolaépítés végett, úgy engedett át, miszerint csak a telken álló épü­letek anyagi értékét becsár szerint kellett megfi­zetni, mit magas kormányunk iránti nagy bálával, és a budai vallási ügynök ur fáradozásait szívesen megköszönve, a magyarhoni protestánsoknak ör­vendetes részvét végett ezennel tudtukra adni sie­tünk. Kelt Budán, 1855-ik évi január 29-én. Bauhofer György, a budai anya­só-budai fiók-egyház lelkésze. Báró Prónay Gábor u. m. a budai evang. egyház felügyelője. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kriewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik a lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: fél­­évre : 8 frt., évnegyedre 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — hely­bse­n a lajp kiadó hivatalában H­erz János könyvnyomdájában (Országut.Kunewalder­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál._Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Iskolai közlés. F. évi január 25-én, tartatott meg Budán a le­ányiskolában S­c­h­e­ffe­r Károly káplán és tanító úr által a leányok félévi közvizsgája, oly sikerrel, mikép 16 hónapi lelkismeretes paedagogiai műkö­désének foganatja, kivált a helyesírásban és f­o­g­a­l­­mazásban feltűnő volt. Annál érzékenyebben vették azért az ezen működése modorát és hatását ismerő egyháztagok a hírt, miszerint Scheffer Károly tiszt, ur a felső lövői algymnasiumba hivatott meg ta­nárnak, s hogy legközelebb oda el is menend. En­nek következtében jan. 28-án helyébe káplánnak és tanítónak egyhangúlag Lang Adolf, hittan­jelölt választatott meg, ki az eddigi pályán haladva, a leányokat hetenkint kétszer még a rajzolásban és karénekben is fogja oktatni, mit az egyház elöljárói azért tesznek közhírré, minthogy még mindig ta­lálkoznak Budán olyanok, kik a 16 hónap előtt ala­pított leányiskoláról keveset tudnak, s hogy a szü­lők örömest használják fel gyermekeik boldogításá­­ra az itt oly közel és olcsón elérhető nevelési elő­nyöket. Dicsérettel megemlítendő még itt, kivált az ó­budai fiók­egyház és ennek tanítója Martin K­o­­­r­á­d is, kinek fizetését az egyház f­elismerve, annak több éveken át tanúsított buzgó fáradozásait január 6- n löpprttal megtoldotta, mely áldozatra a fiók-egyház csak ács k. szab.dunagőzhajózási főkor­­mányzati hivataltól több éveken át nyert nagy­lelkű segedelmeztetéssel lett képessé. Az e napon tartott egyházi gyűlésen örömérzetek közt említ­­tetett fel az is, hogy a múlt hóban a cse­h korona­­uradalom, vagyis legmagasb kormányunk,az ó­budai f.­egyháznak, egy a város közepén fekvő fölötte al­ Austriai birodalom. A „Nordd. Z.“ a bécsi alkudozások eddigi folyamáról következő közlést tar­talmaz. A 4 pont, mely iránt dec. 8 n Angol-, Francziaország követei s gr. B . o 1 megegyez­tek, nem birt kötelező jegyzőkönyv jellemével. Mielőtt az e naponi előleges tárgyalásra hglor­es­ak­ott meghivatott, a 3 hatalom képviselői kicserélték eszméiket az iránt, mint gondolnák ők a 4 pontot meghatározandónak. Ez papírra té­tetett , de B­o­u r q­u­e n­e­m, kinek az irat kezé­ben volt, világosan kijelenté, hogy az nem hiva­talos okmány, hanem csak emléksegítőül szolgál a tanácskozásnál. Diplomatiai műnyelven az ily irat neve ,,aide-mémoire“ (emléksegítő). Ez irat protibből, hogy­ azon jelentés meghatá­­­roztassék, melyet kormányaik azon elvek mindeni­­kének adnak, melyek a 4 czikkb­e foglalvák, s e­­gyébiránt, mint mindig, fenntartva a felhatalmaz­­tatást oly külön feltételek tevésére, melyeket a 4 garantiaponton túl Európa általános érdeke által követeltnek találandónak, az utóbbi bonyodalmak visszatérésének meggátlására. Austria, Franczia é­s Angolország teljljatalmazottjai kijelentik , hogy : 1) Kormányaik közmegegyezéssel úgy vélik, mi­kép szükséges azon kizáró protectorátust megszün­tetni, melyet Oroszország Moldva-, Oláhország- és Szerbiában gyakorolt, és ezentúl a szultánok által az ő birodalmukhoz tartozó ezen fejedelemségeknek adott szabadalmakat az öt hatalmasság közös ga­­rantiája alá helyezni; és hogy ők (kormányaik) a­­zért úgy vélték és vélik, mikép az Oroszország és a porta közti régi szerződvényeknek, melyek a ne­vezett tartományokra vonatkoznak, a békekötésnél többé semmi megállapítványai nem léphetnek újra hatályba,s hogy azon intézkedéseket, melyek azok­ra vonatkozólag teendők, jövőre olyképen szükség megállapítani, hogy úgy a luzerani hatalom, mint a három fejedelemség jogainak és Európa általános érdekeinek tökéletes és teljes elégtétel adassék. ( 2) Hogy a dunai hajózásszabadságnak azon egész kifejlődés megadassék, melyre az képes, helyes volna, hogy a Duna alsó vonala, azon ponttól, hol a két pártállam közös folyamává lesz, a drinápolyi béke 3. czikke erejénél fogva fennálló területi fel­­sőség alól elvétessék. Mindenesetre a dunai szabad hajózás nem lenne biztosítva, ha egy közös hatóság felügyelete alá nem adatik, mely a szükséges felha­talmazással bir azon akadályok elhárítására,melyek e folyam torkolatainál léteznek vagy ott később kép­ződhetnek. — 3) Az 1841. jul. 13-ki szerződvény átvizsgálásának czélja lenne: az ozmán birodalom fennállását az európai egyensúlylyal tökéletes­ kap­csolatba hozni, és Oroszország túlsúlyának a feke­tetengeren, véget vetni. Mi az e tekintetben teen­dő intézkedéseket illeti, azok sokkal közvetleneb­bül a hadi eseményektől függnek, semhogy azok alapját már most meg lehetne határozni. Elég itt az elvet érinteni.( 4) Miden Oroszország lemond a­­zon igényről, a szultán keresztény alattvalóit, kik a keleti szertartáshoz tartoznak, hivatalos protec­­torátusával oltalmazni, egyszersmind természetes következtetés szerint arról is lemond, hogy ko­rábbi szerződvényeinek, névszerint a kucsuk kaj­­­ardzséi szerződvénynek, melynek tévleges magya­rázata volt a jelen háború fő oka , bármelyik czikke újra életbe léptettessék. Midőn ők (a kormányok) egymásnak kölcsönös közrehatásukat biztosítják, hogy az ozmán kormány kezdeményétől a különfé­le keresztény községek vallási szabadalmainak, fele­kezeti különbség nélkül, elismerését és megtartását kinyerjék, s midőn közösen a nevezett községek javára a szultán e fels. által azok irányában nyil­vánított nagylelkű szándékokat gyümölcsözőkké teszik, legnagyobb gonddal leendnek arra, hogy felségi méltósága és koronájának függetlensége minden csorbítástól megóvassék.“ Midőn hg Gorcsakoff dec. 28-kán a bé­kealkudozások ez alapjáról értesült, tudomás sze­rint kijelenté, miszerint előbb további utasításo­kat kell Sz. Péter várról kérnie Ő egy ellentervet készített, mely az „Alig. Z.“ után már közölte­­tett *) s név szerint a 3-dik pontra vonatkozólag azon záradékot tartalmazza, miszerint Oroszor­szág szuverainitásának saját területénn minden csorbítását visszautasítandja. A­„Nordd. Z.“ sze­rint ez ellenterv is csak magándolgozatnak te­kintendő. Az tudomás szerint Sz. Pétervártt hely­­benhagyatott, s erre következett jan. 7-kén a bécsi értekezlet. — Lord Russel alsóházi nyi­latkozata szerint jan. 7-kén nem­ ez orosz terv fogadtatott el, hanem a­­ hatalmasság képviselői abban egyeztek meg, hogy az általuk megállapított okmány fogadtassák el alkudozási alapul. H. Gorcsakoff ebbe is bele­­egyezett, netáni ellenvetéseit a 4 pont egyen­kénti vitatásáig fenntartván magának. A „Nordd. Z.“ szerint a jan. 7-ki tárgyalások különösen e következő pontra vonatkoztak : „Az értekezlet megegyezett abban, hogy Oroszország protecto­­rátusa a dunai fejedelemségekben megszűnjék, de hogy azon jogok és szabadalmak, melyeket a fe­jedelemségek az Oroszország által kötött és biz­tosított szerződvényekkel nyertek, azoknak meg­tartassanak és az öt nagyhatalmasság jótállása alá helyeztessenek­“.­.. A­­c­en­treb­en annak biztosítására teendő intézkedést, terület­­átengedés nem történik. A porta minden keresz­tény alattvalóinak jogai az eddigiek maradnak, de­ az öt nagyhatalom jótállása alá helyeztetnek, s azokra nézve a jövő békekötvénybe pontos ha­­tározmányok fognak felvétetni. Azon szándéktól, hogy a kucsuk-kaj­ardzséi békekötvény eltörlése a jövő békeokmányban világosan megemlíttessék, elállottak. Csupán a 3-dik pontra, az 1841-diki szerződvény átvizsgálására nézve nem történt meg az egyesség. Hy Gorcsakoff kinyilat­­koztatta, miszerint a császár souverainitása nem engedi, hogy a hatalmasságok az ő birodalma ü­­gyeibe avatkozzanak. Szebasztopolt elvehetik és a flottát elpusztíthatják, ez fait accompli fogna lenni, de azt ne követeljék, hogy Oroszország e várat lerontsa, vagy hajói számát korlátozza. Ily föltételbe Oroszország soha sem egyeznék..— Ez egyezményt azonban a „Nordd. 2 “ is csak „elő­­leges“nek nevezi, s úgy látszik, hogy Gorcsa­­­k­o­ff hg iménti nyilatkozata nézetcsere tárgya volt ugyan, de végelintéztetést nem nyert. A jan. 7-ki értekezlet eredménye csak az volt, miszerint ha Gorcsakoff az „aide-mémoire“ alapján békealkudozásokba bocsátkozni késznek nyilat­kozott, mire később London és Párisban az illető lépések azok tettleges megkezdésére megtétettek. A „Nordd. Z.“ végre azon nézetét nyilvánítja, miszerint azon lehetőség, hogy a békealkudozások vízzé válnak, sokkal valószínűbb, mint az ellen­kező. * A „Düsszeldorfer Zig“ közli gr .­u a 1 titkos sürgönyét. Az következőkép hangzik: (Titkos sürgöny) Bécs,jan. 14. 1855. „Poroszország belépését a dec. 2-ki szerződés által kötött szövetségbe, még fol­yvást mint való­színű esetleget tekinthetjük, és a császári kormány, maga részéről bizonyosan mindig kötelességének tar­­tandja, megelőzésével oda működni, hogy a különb­ség, mely fájdalom­ a két német nagyhatalom állá­sában jelenleg létezik, valami módon ismét eltűnjék. Ha teljesül a remény, hogy Poroszország a szövet­séghez csatlakozik,akkor a két nagyhatalom mint né­met szövetségi hatalomnak tökéletes és őszinte köz­reműködését is előre föl lehet tenni. A tapasztalások, miket már tettünk, kényszerítenek azonban, előre­látásunkat azon esetre is kiterjeszteni, mikép Po­roszország megkísértheti határozatlan politikájában továbbra is megmaradni és talán igyekezni foghat a német szövetség szükséges harczkészületeire Frankfurtban is gátolólag hatni. A császári kor­mánynak ez esetben óhajtania kellene, hogy e nagy kérdés tárgyalásának szövetségszerű útját a többi németországi kormányok támogatásával annál hatá­rozottabban követhesse, s azt hinné, hogy hivatása legmagasb kötelességeinek egyikét Németországban nem teljesítette, ha a szövetség alkotmányszerű határzatainak létrejöv­etelét az elsők közt nem i­­gyekeznék megnyerni, s a maga részéről­ tökélete­­sen kész nem akarna lenni, hogy e határozatok kö­z) Lásd „B. H.“ 629. sz. , Január 3 1-n 1855.

Next