Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)

1855-03-22 / 676. szám

Pest, Csütörtök, NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, mart. 21. A A békeconferentiák eddig előleges for­maságok körül forogván, eredményükről mit sem hallhatni, s épen ez az oka, hogy annál többet hallani felöttük; minél nagyobb a titok, annál többet tud róla a világ, s az örökké hiteles forrá­sokból hiteles híreket merít a hiteles levelezők. E­­gyébiránt a politikai világban beállott szünet némi­leg belügyeinkre vezeti ismét a sajtó figyelmét, s ezek közt pénzügyünk, a földbirtoki hitel, s a ma­gyarországi telepítésre. Ez utóbbi, melynek bizo­nyos terjedelemben hasznos voltát megengedjük, csaknem rögeszméje látszik lenni némely ország­­boldogító publicistának, itt, s még inkább Aus­­­trián kívü­l Németországban. „Magy­ar or­­szág Európának Ész­ak­a­m­e­r­i­k­á­j­a‘‘ — ezen nagy szó már közmondássá válik ma holnap Németországban, s még egy itteni, külön­­­ben Magyarországot némileg ismerni látszó lap is azt mond a minap : nem helyesen a két ország közti hasonlat fölállít­­­á­s­a!­s ezen hasonlóság jeléül fölhozza a Dunát, e Missisippijét Magyarországnak, a nagyterjenelmű, miveletlen, vagy roszul mivelt földnek. Csakhogy elfeledi az ős­erdőket, melyeknek hiánya okozza, hogy nálunk, nem mint Amerikában, a legkisebb faviskót is drága pénzen fogná építeni a gyarma­tos, s­árom csekély körülményt, miszerint Árva­­vármegyében sem kapni két dolláron egy zöld földet, annál kevesbbé a hortobágyi pusztán, é­s végtére még sehol sincs megírva, hogy egy amer­i­kai rengeteget nehezebb e jövedelmező irtvány­­nyá tenni, mint az alföldi puszta homokbuczkáit a lombardiai­­síkra emlékeztető viránynyá vará­zsolni ? A szédelgés nagyban s kicsiben lehetséges. S ha egyszer megragadott egy nemzetet, nagyobb­szerű pusztítást teszen egy vandál háborúnál, példa L­any Francziaországb­an, a vasul szédelgés Angliában, a bankszédelgés Amerikában, helyén lenne tehát kissé válogatni a kitételeket, nem használni oly phrasisokat, mik túlságos reménye­ket élesztenek, s sok ezer embert koldusbotra ve­zető csalódással végződnének. A földbirtoki hitelbank tüzetes tárgyalásra ad anyagot legújabban itteni lapjainkban, mely dicséretes jelenség némileg a felsőbb régiókban szőnyegen forgó, s nem sokára eredményben nyi­latkozó értekezletek által, továbbá a külpolitikai szélcsend által idéztetett elő. L o o s e y ur, az általunk említett derék aus - s trial consul New- Yorkban, Trmatből visszatérve az itteni iparegyesület illésében kifejtő illető tervét, S t. i. Triest és New-York között közvetlen gőz­hajó -közlekedés fölállítását, Trieszbe járatának , s a Lloyd-társulat tali érintkezésének kielégítő e­­redményét, s annak a honi iparra leendő fényes jövővel biztató hatását, b. Bruck uron kívül a ZOB- ban még, mint magánúton értesültünk,: ő, cs, kir fensége Miksa főhere­eg, ki a honi tengerészet minden mozzanatát érdekkel s szaktudománynyal karolja föl, az eszme sikeresítését leginkább ínfsz­ i­­dítja elő. A közelebb múlt vasárnap egy rég nélkülözött műelvben részesültem. G­i­l­a­r­d­i hangversenyé­ben Hollósy-Lonovicsné asszony néhány magyar dalt énekelt,­­köztetszés, közlelkesedés tapsai között. Hangja szebbnek tetszett mint valaha , a művészetben előhaladot­tnak , a­­­miről a nemzeti színház közönségének nem soká­ra alkalma leene kellemesen meggyőződni. Paris, mart. 17. —L—Berryer ur. ünnepélyes felvézeté­­sének a franczia akadémiában volt egy zárjele­nete, mely különfélek­ép elferdíttetett és szá­mos hamis hírekre adott alkalmat. Tudva van, miszerint szokás az újonnan választott akadém­iai tagot az államfőnek bemutatni. Ez az akadémia rendes titkárának jelenlétében, azon akadémiai tag által történik, ki a felvétetettnek beszédére válaszolt. Az ünnepély egyszerűen csak abban áll, hogy a bemutató akadémiai tag a bemutatandót az államfőnek bemutatja, a titkár pedig mind a két beszéd másolatát aranyzott tokban neki át­nyújtja. Ez az egész, s bizonyosan nem esett vol­na ki Berryer úr koronájából egy gyöngyszem is, ha alávetette volna magát ezen ártatlan szokás­nak , mely semmi köteleztetést, sem von ma­ga után. Ő azonban ezt nem téve. Noha mi is a nagy szónok tisztelői sorába tartozunk, mégis nemm helyeselhetjük ezen eljárást. Nemde az lát­szik ki ebből, mintha ő a császár részéről szemre­hányástól félt volna beszédének az első császár­ság ellen tett helyei miatt? Lehet azonban az is, hogy ő nem­­ saját ösztönéből cselekedett, mert tudjuk, miszerint néhány hét előtt az a szándéka volt, magát a császárnak bemutattatni. Minden­esetre következetlenségnek látszik, hogy ő a csá­szárnál magát­ mentegettette. Ha ő mint a legi­timista párt főnöke azt hitte, hogy nem szabad a császárnak hivatalos hódolatot tépni, akkor nem kellett volna magát mentegettetnie is. Ő azon­ban a császár kabineti főnökéhez levelet írt és pedig körülbelül a következőt: ,,A császár tudja tizenöt év óta (15 év előtt Berryer L. Napoleon herczeget a pakrkamara előtt védelmezte) hogy az ő személye iránt rokonszenvvel viseltetik; a­­zonban a jelen körülmények közt úgy találja, mi­szerint egy összejövetel épen oly kevéssé lenne kellemes a császárra, mint ő rá magára nézve.“ Mint mondók, e levél fölösleges volt, de még fö­löslegesebb volt a kabinet főnökétől, hogy vála­szában azon megjegyzést téve, miszerint „a csá­szár elég magasan áll, hogy Berryer úr látoga­tását nélkülözhesse.“ Ez az egész történet, minden egyéb, mi a lapokban található, csak ékesítmény. Egyet majd­nem elfeledtünk, s ez : Berryer úr még azt jegyzi meg levelében, hogy „az academia egészen ár­tatlan az ő elhatározásában.“ Ez igaz, mert va­lamennyi academiai tag, m­ég a kománynak leg­elszántabb ellenei is kérték Berryert, hogy mulat­tassa b­e magát a császárnál. De­­ nem volt rá­bírható, úgy hogy azt hiszik, miszerint Chara­bor­d gróf kérte legyen meg őt, hogy ne jelen­jék meg a tuileriákban. A közelebbi választások az academiában a jövő héten fognak megtörténni- Falloux úr visszavonta jelöltségét, és pedig academiai ba­rátjai kérésére. Az úgynevezett halhatlanok kissé megijedtek s oly kedvet éreznek magukban, mint ■ azon csapattest, mely két tűz közt van. A tudo­mányos és szépművészeti világ aristokratiája pártjukra kelt, de ezáltal csak a nagy tudós tö­meg haragját gerjesztette fel, kik rész néven ve­­­szik, hogy a politika igen is nagy szerepet kezd játszani az academiában. Ez képtelenség s e te­­kintetben korábbi közléseinkre utalunk , azonban az academiának mint minden hatalmasnak a,kép­telenséggel s a középszerűség hiúságával és ön­­szeretetével is kell számolnia. Az academia azon sok kratoll által, melyek fölött rendelkezik , igen könnyen megtámadtathatnék hátulról, midőn egy napon a kormány, melynél rosz színben áll, szűk­,­ségesnek találná éleiről megtámadni. A Berryer urrali történet az academiát egészen megfélemlí­­té, s innét van az, hogy elhatározta magát ezúttal P 0 n s a r d költőt választani meg­. Egyébiránt az egészen rendén van , hogy költő választatik, mi­vel a meghalt Baour-Lormian, kinek helye betöltendő, szintén költő volt. Berryer ur beszé­de, mely egy füzetben megjelent, roppant kelen­dőségre talál. Holnap jelenik meg már a 4-dik kiadás. Az újabban választott academiai tag Le­go­u­v­é ur köztudomás szerint megnyerte R­a­­chel k. a .ellen indított perét, ki t. i. elvállalt kötelezettsége daczára nem akart attól egy sze­repet elfogadni. Rachel 5000 fr. kárpótlásra ítél­tetett. Legouvé ez öszvegnek, fölét a ,,Société des gens de lettres“-nek, másik, fölét pedig az „Association des artistes dramatiques“nak aján­dékozta. Ez utóbbi kapott még egy más ajándé­kot is, és pedig az orosz kormánytól. Az orosz színház igazgatója Gaideonof­­tnok t. i. bizo­nyos Berton franczia színész ellen, ki Sz. Pé­­­tervárotti szerződtetését megszegte, keresetet, in­dított az itteni törvényszék előtt, s Berton 5000 £r. kárpótlásra lön ítélve. Gaideonoff­took most itteni ügynöke által ez ősz véget az. „Association des artistes‘-nek ajánlá, s ez a barbár ajándé­kát nagylelkűen elfogadta. A művészet nem i is­mer politikai ellenségeskedést, s mi szerencsét kivárunk neki hozzá, Szatmár, mart. 14 inas részvétet és szánakozást felkölti. Szivrázó tekintet volt látni a károsult szerencsétleneket, kik közöl legtöbben csak életüket, sokan azt­ sem menthették meg. A jajveszékeléstől viszhangzott a pusztuló, vidék, csak az élet erős ösztöne élt, a dús csűr tartalmát, az állatok sergeit ragadó a rortikoló ár. Némelyek, kik a községekben vissza­­m­arad­nak, —megvárni mint dől össze lakók, melyben még pár nap előtt elégedett életet éltek — magasabb helyen fekvő épületekbe vagy erő­sebb házak padlásaira vonulának, ilyen helyen húsz s több család is volt egy házban hidegtől dideregve, s élelmiszerek­ hiányában éhségtől s dúlt vonásokkal, egy­ szegletben lelkét adta ki az apa, mig a másikban vajúdó neje kisdedet szült. Ez áradás a szatmári, nagykártélyi, fehér­­­­gyarmati és mátészalkai kerületekben, e két utób­­­­­biban még a Tisza és Tiíz áradásai is növelték a veszélyt, részben vagy egészben több mint har­­mincz virágzó falut s ennek határát tette tönkre, s mintegy 1300 családot fosztott meg vagyonától, hajlékától. Több helység tökéletesen romokban hever s lakói más czélszerűbb helyen készülnek új gyarmatot alakítani. A károsult népesség leg­nagyobb része, idegen községben, a szánakozó vendégszeretet idegen fedele alatt eszi könyektől nedves kenyerét, mit neki — a néhány nap előtt még vagyonosnak — a könyörület nyújt tápul. E községekben a mezei vetemények is reménytelenül tönkre vannak téve. Ki tudná itt az okozott temérdek károkat megbecsülni ? . .. Annyit nagyítás nélkül mond­hatni, hogy a szerencsétlen vidék veszte­ségét tíz áldásos év alatt ki nem pihenheti. A szerencsétlenek nyomora enyhítésére a megyei hatóság részéről azonnal czélszerű intéz­kedések tétettek, s addig is mig fölsőbb helyről segélyezés rendeltetett el, a szükséges élelmisze­rekről gondoskodva jön, s a betegek orvoslása végett hatóságilag egy orvos küldetett ki.. Több emberbarátok mellett a szerencsétlenek irányában tettleges részvétet illetőleg, megemlí­­tendők K­u­t­h­y, R­a­j­k­o­vics és T­uzingen szol­­gabirák, kik saját életük veszélyeztetésével több emberéletet­ mentenek meg; Bagossy Jánosné szül. gróf Láz­ár Erzsébet, ki folytonosan 1,00 s több károsultat tart élelem és szállással, D­oma­h­­i­d­h András ur és M­ay­er Mihály, csengeri iz­raelita, kik mindketten a búza 45 forintos ára da­czára 33 oítt ért búzát hitelre előlegezni késznek nyilatkoztak, s szintén élelmezésbeni segélyezés és szállásadásra nézve N­ag­y-M­aj­t­é­n­y, Lén­y, Nagy- Károly,, Mez­ő,­Petri, Vetés, Csongor és, Zs­­a­d­á­ny községek. A legfőbb érdem mindazáltal szeretve, tisztelt megyefőnö­­nökünktől cs. k. helytartósági tanácsos E­r­­­d­­­rich György úrtól, ki,saját­ veszélyeztetésével a t­áplyázm­én­yt, napolt, töltött el a legüdvösebb in­­­­téezkedések létrehozatalával a legnagyobb erély , énfoglatolt akarattal­ — el­­ nem vitázható. Ez árvízhez hasonlóra, még a legvénebb em­Szomorú események hírnöke vagyok! szint és ecsetet keresnék, lefesteni a­ borzasztó elemi csapást, mi megyénket legújabban sajtolá, — de a szánalom és a részvét legnagyobb mértéke sem ké­pes a­ valót, csak megközelítőleg, is szavakban visszatükrözni, é­s bár­mennyire rajzolnám, a nyo­mort , ínséget, a szerencsétlenek helyzetének hű­ képét meg sem adhatnám. A Szamos jege hirtelen olvadásba men­vén át,­huzamos, esőzések következtében, partjai, közt többé nem förhetett, s múlt hó 18-kán V e t 4a pa­d vári k­özt szörnyű erővel 5 öt hosszú,erős,töl­tést kiszakítva, H o b. é­s K.is;M­aj t,é ny­t azonnal elborítá, S egyesülve a Kraszna s az ecsedi láp vi­zével még a távol fekv­ői K­ajply­on és­ B. ö­ rivel kereksein emlékeznek. helységeket is hullámaibateruett A.rohanó.ár ré- I Értesítésemet azon szomorú nyilatkozattal mítő erej­e megítélhető abból, miszerint az áttört í.zárom be, hogy hazánkban segélyezést inkább töltés­ helyén magának 24 láb mély. áfk°t 4s.az [ igény fö. s azt jobban, megérdemlő károsultak nin­az 50 ölnyi szakítást két nap alatt több rajnt 90 csenek, mint Szat­járm­egye romban heverő köz­ségeinek szerencsétlen lakosai. 7. pire nev.elé­­s abból,­­ hogy a v­ár 3— 4 mér­t­­földnyire a­ folyam árkától,5—6 lábnyi magasság­ban feküdt elpusztult vidék fölött, mig a­ fenn­­irt napon a főár, említett községeken kívül nagy gyorsasággal az egész, váratlanul Homahida, Bagos, Ura, Gyukps, Porcsa­lma, An­gyalon, Óvári, u.4,1 .). Fátyöldi Újfalu, D­a­r­a­b mind viz. alá lőnek temetve, s másnap a közbejött kemény hideg miatt viz alá fagyva. Iszonyú s borzadást gerjesztő vala e csapás egész folyamában, mely tmnbolásaiban a fájdal- 676 Martins 22-n 1855, m itmsn in­kLír Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz* a. (Kanewalderház) 2-ik emeletben* Megjelenik e lap, vasárnapot­­és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési Íj: Vidékre, félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Igelyben, félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számi­­t­at­ik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában H­era J­á­nos könyvnyomdájában (Országút,Kriesralder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta kgegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítanánk. E lap t. ez. előfizetőihez és olvasóihoz! Midőn e lap t. ez. előfizetőit és olvasóit a közeledő második é­­v­n­e­g­y­e­d­r­e előfizetni tisztelettel felhívjuk, kedves kötelességünk­nek ismerjük arról értesíteni, miszerint szerencsések voltunk Tárczánk számára köz­nedvességben álló jeles regényírónk­­. Kemény Z­s­i­g­­­mond urat megnyerni, kinek is egy eredeti történeti novelláját fogjuk a beálló évnegyedben adni és azt április 5-ki számunkban megkenje­ndj­ük. T. ez, olvasóink ebből láthatják, hogy ígéretünket, miszerint a Tárczát kitünőbb és jelesne­vű Íróink műveivel disz­esi t­e­n d­j­ü­­k , tettel beváltjuk. Az előfizetés az a­p­r­i­l-j­ú­niusi évnegyedre, helyben 4 pft., Vidékre 5 pft. 20 kr. — Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút,Kunewalderház földszint) Herz János könyvnyomdájában, vidéken minden cs. k. postahivatalnál b­é­r­m­e­n­­t­e­s le­vél!" által történik. Pest, mart. 22. 1855. Szerkesztőség. HIVATALOS RÉSZ F. hó 8 -n 3080. sz. a. kelt igazságügyminis­­teri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gya­korlására a p­oz­so­ni orsz. főtörvsz. kerületben Lendvay Gábor kineveztetett. J­an. A belügyi mi­n­i­­­se­r­i­u­m­n­ak 1855 75-­­e­n k­e­lt rendelet­e, kiható minden ko­ronaor­sz­ágokra, a katonai határ­­­őrséget kivéve, a birodalom egyéb koronaországai polgárainak Ma­gyarországba, s ennek egykori kapcsolt részeibe való átköltözése iránt.. A belügyi ministerium rendeletidőnek találja, hogy azon szabály, mely szerint a birodalom egyéb országainak polgárai a Magyarországba s ennek egy­kori kapcsolt részeibe való költözés végett felsőbb­­ségi elbocsátványt szükségeltek, jövendőre szün­tessék meg. Báró Bach s.­k Austriai birodalom. Bé­c­s, mart. 21. Ma, déli 1 órakor volt har­madik értekezlete a békefeljhatalmazottaknak a külügyministériumban.­­tegnap, nem tartottak ü­­lést. Az értekezleteken jelen van a franczia nyel­vet nem biró török követ Ar­i­f E IFe­n­di részére, mint tolmács, Hammer tanácsos úr, nem té­vesztendő, össze keletismeretes­­ búvár a Ham­­mer Purgatállal*

Next