Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-02 / 685. szám

Pest, Hétfő. Megjelenik e lap, vasárnapot, és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. se. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Hierz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a k­i­a­d­ói h­ivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás. A beállott m­ásodik évnegyed­­ben mielőbb megkezdendjük k («ked­vességben álló jeles regényírónk b. K­e­­mény Zsigmond urnak egy ere­deti történeti novelláját, vala­mint Gr­y­ul­ay Pál ur szépir­odal­mi szemléjét is folytatan­djuk. Az előfizetés évnegyedre : Helyben:4 pft. Vidékre: 5 pft 80 kr. Előfizetni lehet Festen e lap kiadó hivatalában (Országut Kunewal­­d,erház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. __________ SZERK. HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. fensége Mária Dorottya föher­­czegasszony, boldogult József főherczeg-nádor 6 cs. fens. özvegye, többheti betegség után mart. 30-a reggeli 4 órakor Budán elhunyt. Legfelsőbb rendeletre 6 cs. fenségéért az udvari gyász szerdá­tól ápril 4-től kezdve 16 napig felváltva, t. i. az első 8 napon, april 4-től bezárólag 1l-ig, mély, az utolsó 8 napon pedig, t. i. april 12-től bezárólag 19-ig félgyász fog viseltetni. Boldogult Mária Dorottya főherczeg­­asszony Ő cs. fensége magas holttestének ünnepé­lyes kitétele a cs. k. várpalota középosztályának földszinti termében a következő napokon és órákban történik : April 2-án délutáni 2 órától esti 6 óráig. April 3-án reggeli 8 órától esti 5 óráig. Ápril 4-én reggeli 8 órától délelőtti 11 óráig. A beszentelés megtörténte után a magas holt­test szerdán délutáni 1 órakor az említett terem­ből ünnepélyes menetben a vártéren keresztül a cs. k. várbeli sírboltba eltakaríttatás végett át fog vitetni. A belügyminiszer b. Hems Ferencz szolga­­biróhivatali tollnokot Szolgabiróhiva­tali segéddé a budai közigazgatási területre kinevezte. NEMHIVatalos rész. Levelezések. Bécs, mart. 31., A­­ lapok olvasói nem érzendik magukat meglepetve a minden oldalon föltűnő békés han­gulat által, — mi jóval ezelőtt­— az utolsó an­gol kabineti krcsis alkalmával — nyilvánítók, hogy a békés hajlamok határozottabbak mint va­laha . — Miklós czár halála után pedig, mely a békebarátoknak új kedvezményeket nyújtott, is­mét ajánlottuk a jövendő béke iránti nagyszerű várakozások devalválását, s oly békét jósoltunk, mely Oroszország megtörésétől még igen távol leend! — Mind e két pontra nézve ma köztudo­mású tények igazolják nyilatkozatainkat, mi u­­gyan nem egyéni érdemünk, sem .jolsvai“ előrelátásunk bizonysága, határozó körökből lé­vén szerencsénk meríteni oly adatokat, melyek tájékozásul nagyon is kielégítők voltak. Fran­­cziaországnak, mely még katonai dicsősé­gének adózni szükségesnek tartja, s ezért hadiké­­­születeiben erélyesebb mint bármikor, ezen kivül semmi közvetlen érdekkel nem bir Oroszország ellen élethalál-harcrot folytatni,­­ sőt Európá­­bani befolyása s tekintélye csak szilárdulni fog egy méltányos béke előmozdítása által. Fran­­cziaország, illetőleg Napóleon császár nyugodt önérzettel tekinthet azon eredményekre, miket a reá nézve a keleti bonyodalom szült. Egy új kor­szak áll be Európa történetében, s Francziaország először emelkedik ki azon alárendelt helyzet­ből, melybe az első Napóleon túlzott nagyravá­­gyása s a folytonos forradalmak juttaták, Angl­­­a a leghatározottabban sürgeti a békét. A török szultán egy Császárunk Ő Felségéhez intézett updiUkwa IQY-b­ek nyilvánító béksohajait­e­lyek igen természetesek, miután a háború finan­­cziáját örökre tönkre teszi, — kárpótlással nem is bíztat, — a jövőre nézve pedig Oroszország ellen Törökország biztosabban érzi magát most mint száz év óta. — Mi végre Austriát illeti, magas kormányunk a birodalomnak a békéhez kötött érdekeit inkább méltányló, mint bármelyik is, s csak a jövőt fenyegető legkomolyabb tekin­tetek kényszerítők oly föllépésre, mely külsőleg harczias, de valójában a békének leghatályosb előmozdítója volt. Ha Oroszország azon bizo­nyosságot nem látja maga előtt, hogy Austria is kardra kél ellene : soha se sikerült volna Anglia s Francziaországnak oly engedményekre bírni őt, mint a négyes pont elfogadása, hacsak színleg vagy elvben is. Mert ez utóbbi iránt még némi homályban vagyunk; a conferentiák menetéről részletes tudomáshoz nem juthatni; azt azonban bátran mondhatni , miszerint a conferentia fo­lyamatban léte magában annak komolysá­gát tanúsítja, s föltennünk engedi, hogy a né­gyes pont elfogadása Oroszország által nem csak színleges s elvbeni, hanem ez egyesült hatalmak fölfogásától lényegesen nem külön­böző. — Szóval a béke lehetősége szembe­tűnő. De nem mondhatnék, hogy szélesebb kö­rök várakozásának megfelelne azon alakban, mint az most mutatkozik. Különös: a leg­első bankártól a legutolsó szatócsig irodájában vagy boltjában egyebet sem hallani, mint aggo­dalmat a háború netáni hosszadalmassága iránt; — de ha a békefeltételekről van szó, legalább is Szebasztopol kőről kőre lehordatását, a Krím elvételét, nagyszerű hadi költség fizetését emle­getik. Tudományos s irodalmi körökben élénk visz­­hangra talált Stein Lajos urnak meghívása az itteni egyetemi „nemzetgazdászati“ tan­­­székre, mint ki Roscher mellett e szakban Németországban legkitűnőbb iró, s kinek a „fran­­cziaországi socialismus s communismus“ - ról irt classicus becsű munkái nevét világszerte megis­­merteték. Nem lehet eléggé méltányolni a magas közoktatási ministérium azon törekvését, külor­­szági tudományos férfiak behozatala által közha­zánkat a külföld tudományos állapotának színvo­nalára emelni. A tudomány mai kölcsönhatása a gyakorlati élettel oly sokoldalú, hogy minden á­­gáról, de legkivált mondható a közgazdászat tó­­dtudományáról, miszerint: a tudomány nem csak szellemi jó, hanem anyagi jól­lét, vagyon, pénz is egyúttal. Tudat­lanság , szegénység. Természetesen azok, kik a szellemi iparra is kiterjeszteni szeretnék az eze­lőtt anyagi iparra nézve követett prohibitív­­vámrendszert, fűzfát mozgalomba hoznak a legérdemesebb férfi ellen is. A békeremények s a tavasz közeledése igen jótékonyan hatnak az élelmi­szerek érzékeny drágaságának némi enyhítésére. Az egésségi álla­pot kedvezőtlenségét megmagyarázza az, hogy 48 óra alatt 16 foknyi meleg s ismét hó váltja föl egymást, mint egyátalán Bécsben a forróság s hi­deg rögtönsége rendes, s égalji anomáliája egy­­ pár év alatt megtöri a gyenge alkotásu életmű­­szert. Pária, mart. 27. —S— Az öt hasábra terjedő halotti beszéd, melyet a mai „Moniteur“ Miklós császár fölött tart, hallomás szerint de la G­uerroniére tollából eredt. Franczia szempontból általában s III. Napóleonéból különösen, nincs mit felhozni az ítélet ellen,­­mely e beszédben a boldogult czár fölött kimondva van, valamint azon állítás ellen sem lehet kifogást tenni, hogy a franczia csá­szárság visszaállítása felmentette Európát Orosz­ország befolyásától; minden­ egyéb szempontból azonban természetesen lehetne egyet s mást a hi­vatalos lapnak hibául felróni. Az egész czikk egy J oratio pro domo, s voltaképen nem foglal magá­ban semmi olyat, mit már a félhivatalos lapok­ban számtalanszor ne olvastunk volna. Csak egy pontban tér el a mai „Moniteur“ a félhivatalos lapok eddigi hangjától: a „Moniteur“ kijelenti, miszerint „Miklós császárral a béke főakadálya elenyészett. „Ez egészen új, mert ekkorig a kor­mánylapokban mindig az mondatott, hogy Miklós császár halála a politikai helyzeten mit sem vál­toztatott, csak egy oroszszal van kevesebb, de az orosz gondolat (la pensée russe) túlélte a császárt; nem ez, hanem amaz ellen volt a küz­dés irányozva, tehát a háborúnak folytattatnia kell. Csak e tekintetben látjuk mi a „Moni­teur“ czikkét fontosnak, s habár nem foglal is magában semmi olyat, mit a néhány nap óta szárnyaló békehírek igazolásául lehetne magya­rázni, ámde azért e híreknek s az azokhoz kötött reményeknek sem mond ellen. S ez fontos, mert ha a kormány nem hagyná helyben ama hí­reket , akkor legalább is hallgatott — de bizo­­­nyára nem jelentette volna ki, hogy Miklós csá­szárral a béke főakadálya elenyészett. Az emlí­tett czikk tehát nem valami hibás hang a béke­­hymnusok hangversenyében, melyek néhány nap óta oly örvendeztetőleg hangzanak a franczia kö­zönség fülébe. A különben oly feszes „Constitutionnel“ is bevalló tegnap, miszerint a Szebasztopol leron­tása nem szerepel a nyugati hatalmasságok köve­telményei közt. A legfontosabb kérdés, melytől legtöbb függ, az: vájjon elfogadandja-e Orosz­­­ország ama javaslatot, mely szerint neki pontúéi tengeri hatalmáról le kellene mondania? E kér­désre még sehol sem történt válasz. Mindaddig azonban, míg nem tudjuk, vájjon Oroszország hajlandó-e fekete-tengerem hajóinak számát mint bizonyos maximumot meghatároztatni vagy sem, azt sem ítélhetjük meg, vajjon mit kelljen érteni a félhivatalos lapok azon erősítése alatt, mikép Szebasztopolt nem szükség lerontani. Az első eset­ben minden esetre úgy kell azt tekintenünk, mint bizonyos eszközt a közönségnek azon gondolatra való előkészítésére, hogy a nyugati hatalmassá­gok hadseregei a Krímből visszavonulnak; a má­sodik esetben pedig arra kell előkészülve lennünk, miszerint legközelebb a félhivatalos lapokban mintegy következőt fogunk olvasni : Napóleon császár el volt határozva a legvégső határokig engedni, azonban Oroszország a 3-dik pontot illetőleg semmi engedményt sem akar tenni, ennélfogva láthatja Francziaország, miszerint a­ kormány kényszerítve van a háborút folytatni.­­ A francziák császárja még nem nyilatkozott határozottan. A tények itt épen úgy beszélnek a háború , mint a béke mellett. A testőrségnek dél felé szállítása ma kezdődik. Az avignoni vasút igazgatósága parancsot kapott magát készen tar­­­tani 1500 ember helyett naponkint 3000 ember szállítására. Marseillebe 5 — 6000 lovat és ösz­vért várnak a keleti hadsereg számára. Más rész­ről a császárnak Londonba utazása békés kilátá­sokra nyújt reményt. Ezen utazás, melynek czélja az angol királynőt a párisi iparműtárlat megte­kintésére meghíni, gyaníttatni engedi, miszerint a Krimbe utazás el fog maradni. Mint halljuk , az angol kormánynak egé­szen az a véleménye, miszerint magáért Sze­­basztopolért nem kell a háborút folytatni. Ter­mészetesen Angolország mindig megelégszik az­zal , ha egy flottával kevesebb van a világon. Igen nagy jelentőséggel bír a „Morning Post“­­nak legutolsó czikke, „Az oroszok erődítményei“ — így írják e lapnak a táborból— „csaknem a mi­einkig érnek , közülünk a magaslatok varacsok­ és ágyukkal vannak fedve , melyek minden utat és minden pontot fenyegetnek , honnan az egye­sültek erődítvényeikből előtörhetnének stb.“ E leírás — megjegyzi az angol lap — ne csüggesz­­sze s ne nyugtalanítsa a kedélyeket, de az alkal­mas azon nehézségek megfontolására , melyeket az egyesülteknek le kellene győzniük, ha Sze­basztopolt be akarnák venni. Önkénytelenül is azon kérdés támad, várjon miért választotta Pal­­­merston lord lapja épen e pillanatot arra , hogy olvasói előtt a Szebasztopol ostrommali bevételé­nek nehézségeit kitüntesse ? Mi valánk az elsők jelenthetni, hogy a fran­czia kormány egy diplomatiai ügynököt küldött a persa udvarhoz. Itt naponkint várják B­o­u­r­r­é­e­ur Teheránba tett megérkezésének hírét, hol neki kétségkivül az orosz befolyás ellen kell küz­denie. Tudjuk azt is , miszerint ő dús ajándékot­­ visz magával a persa fejedelem számára.— 1649 . óta nem volt franczia ügynök a persa udvarnál. Anitskoff orosz tábornok és az angol ügynök­­ egyedül állanak egymás ellenében , s az „Uni­­vers“-nek írják, hogy ez utóbbi az amerikai me­­thodistákkal közösen működik a franczia missio­­nariusok befolyását korlátolni, mialatt Anitskoff e missionariusokat minden kitelhető módon pár­tolja. Sőt sikerült neki még egy fermánt is ki­nyerni, minek következtében az amerikai metho­­disták minden iskolát bezárattak. Az „Univers“ 685. Április 2-n 1855. reméli, miszerint Bourrée urnak nem sokára a je­lenléte Persiában fölöslegessé teendi az­ orosz ügynöknek a franczia missionariusok iránti köz­­bejárását. A „Revue des deux mondes“ utolsó füzeté­ben egy a zuávokról írt czikk volt olvasható. Tu­lajdonképi szerzője A­u m­a 1­e hg. A kormány nem találta illőnek, hogy egy orleánsi herczeg tol­lából folyt ilyen czikk valamely franczia lapban jelenjék meg. Aumale hget igen kedvelték a fran­czia tisztek, s ő e czikk által egyszersmind egy­kori fegyvertársainak emlékezetébe is visszahozta magát. A „Revue des deux mondes“ igazgatója ezért megintetett, hogy jövőre ily­en közzétételek­től óvakodjék. .­­.­­. Épen most halljuk a hivatalos kö­rökben keringő hírt , hogy Oroszország késznek nyilatkozott volna flottájának bizonyos számú hajókra leendő leszállításába beleegyezni. Paris, mart. 29. —­—A császárnak Krímbe utazása vég­kép elmarad. A császár személyesen még ugyan nem e­­­gyezett meg abban, hogy Szebasztopol bevételé­­­vel felhagyjanak, azonban úgy látszik, hogy a bé­­­kés törekvések árjának ő sem fog ellenállani. Bécsből panaszok érkeztek ide Bourque­­n­e­y urnák feszes magatartása ellen. Innen van Drouyn de Lhuys utazása, miből diploma­tiai körökben is békés szellemet magyaráznak. Azon elterjedt hír valóságán, mintha gr. Nesselrode is Bécsbe fogna menni, az itteni diplomatiai körökben kételkednek. Arra alkalma­sint az orosz minister testvérének Münchenbe utazása adott alkalmat.­­ Az angol királynő igen valószínűleg j­u­n­i­u­s havában fog Párisba jőni. Szarvas, mart. 7.*) „Mi érettünk is leesett fáról a varjú, mi érettünk is szerkesztetnek politikai és nem politikai lapok, hogy mi is előfizessünk azokra, ha nem olvassuk is —olykor-olykor azoknak hasábjain életerőnek egy-egy habár sze­rény jelét is adjuk“, ekkér a szerénység megsér­tése nélkül szólalhatok meg talán, midőn a tollat fölveszem önnek majdnem húszezer lelket számító városunk köz- és társadalmi életének köréből me­rített s egy „jól értesült“ biztosságával biró közléseket tenni. A közérdekkel biró ügyek élén foganatosí­tása óta mindenekelőtt áll minálunk is a nem­zeti kölcsön; ez tölti el e perczig a kebleket és méltán, ha meggondoljuk, hogy városunk le­­gális és nagyrészt vagyonos­ lakosai háromszáz­­ezer pftnál többet írtak alá, a nagyobb közbirto­kosokat ide nem értve, mire a részleteket e perczig a legpontosabban és a legnagyobb készséggel befizetgetik, átlátván e kölcsön jótékony hatá­sát mind az államra, mind maguk a befizetőkre nézve is. — Ezen örvendetes s városunk derék polgárainak becsületére való körülmény fölhozá­sánál lehetlen nem említenem a közjóért ernye­­detlenül fáradozó azon férfiút, kié ez ügyben, va­lamint több másokban a főérdem, és kinek már fiatal korában jutott azon szerencse Császár Ő Felsége elismerését, melynek legkegyelmesebb jeléül nem régen egy érdemjellel jön kitüntetve, valamint városunk és az egész járás osztatlan szeretetét megnyerhetni. Ezen férfiú főszolga­­biránk t. Lakatos Károly úr. A város­háza a múlt héten egy igen vakmerő éjszakai betörésnek volt színhelye , mely vá­rosunk évkönyveiben példátlan ese­ményt már azért is kissé részletesebben adjuk elő, hogy figyelmeztető példa és tanulság gya­nánt szolgálhasson más ilyen közintézeteknek. — Az uízóráról a városházba bevezető elég tá­gas kapu azt egy tornácz által két szárnyra sza­kítja el; a balszárny jobb végén van az uraságo­­kat illető váltsági adó befizetőhivatala, a másik legfeljebb tiz lépésnyivel távolabb szögletében a rabok tömlöcze. — Az éjjeli őr a kapuban egy láncsás, egy más, kinek a nevezett tornáczban a rabokat s különösen a váltsági pénztárt kell őrizni, egy hosszú puskával fölfegyverkezett e­­gyenruhás hajdú, mely őrök minden két órában fel szoktak váltatni; és mégis daczára mindezek­*) E levél kiadása tárgyhalmaz miatt kissé elké­sett,­­ Szerk.

Next