Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)
1855-04-02 / 685. szám
Pest, Hétfő. Megjelenik e lap, vasárnapot, és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. se. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Hierz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadói hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás. A beállott második évnegyedben mielőbb megkezdendjük k («kedvességben álló jeles regényírónk b. Kemény Zsigmond urnak egy eredeti történeti novelláját, valamint Gryulay Pál ur szépirodalmi szemléjét is folytatandjuk. Az előfizetés évnegyedre : Helyben:4 pft. Vidékre: 5 pft 80 kr. Előfizetni lehet Festen e lap kiadó hivatalában (Országut Kunewald,erház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. __________ SZERK. HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. fensége Mária Dorottya föherczegasszony, boldogult József főherczeg-nádor 6 cs. fens. özvegye, többheti betegség után mart. 30-a reggeli 4 órakor Budán elhunyt. Legfelsőbb rendeletre 6 cs. fenségéért az udvari gyász szerdától ápril 4-től kezdve 16 napig felváltva, t. i. az első 8 napon, april 4-től bezárólag 1l-ig, mély, az utolsó 8 napon pedig, t. i. april 12-től bezárólag 19-ig félgyász fog viseltetni. Boldogult Mária Dorottya főherczegasszony Ő cs. fensége magas holttestének ünnepélyes kitétele a cs. k. várpalota középosztályának földszinti termében a következő napokon és órákban történik : April 2-án délutáni 2 órától esti 6 óráig. April 3-án reggeli 8 órától esti 5 óráig. Ápril 4-én reggeli 8 órától délelőtti 11 óráig. A beszentelés megtörténte után a magas holttest szerdán délutáni 1 órakor az említett teremből ünnepélyes menetben a vártéren keresztül a cs. k. várbeli sírboltba eltakaríttatás végett át fog vitetni. A belügyminiszer b. Hems Ferencz szolgabiróhivatali tollnokot Szolgabiróhivatali segéddé a budai közigazgatási területre kinevezte. NEMHIVatalos rész. Levelezések. Bécs, mart. 31., A lapok olvasói nem érzendik magukat meglepetve a minden oldalon föltűnő békés hangulat által, — mi jóval ezelőtt— az utolsó angol kabineti krcsis alkalmával — nyilvánítók, hogy a békés hajlamok határozottabbak mint valaha . — Miklós czár halála után pedig, mely a békebarátoknak új kedvezményeket nyújtott, ismét ajánlottuk a jövendő béke iránti nagyszerű várakozások devalválását, s oly békét jósoltunk, mely Oroszország megtörésétől még igen távol leend! — Mind e két pontra nézve ma köztudomású tények igazolják nyilatkozatainkat, mi ugyan nem egyéni érdemünk, sem .jolsvai“ előrelátásunk bizonysága, határozó körökből lévén szerencsénk meríteni oly adatokat, melyek tájékozásul nagyon is kielégítők voltak. Francziaországnak, mely még katonai dicsőségének adózni szükségesnek tartja, s ezért hadikészületeiben erélyesebb mint bármikor, ezen kivül semmi közvetlen érdekkel nem bir Oroszország ellen élethalál-harcrot folytatni, sőt Európábani befolyása s tekintélye csak szilárdulni fog egy méltányos béke előmozdítása által. Francziaország, illetőleg Napóleon császár nyugodt önérzettel tekinthet azon eredményekre, miket a reá nézve a keleti bonyodalom szült. Egy új korszak áll be Európa történetében, s Francziaország először emelkedik ki azon alárendelt helyzetből, melybe az első Napóleon túlzott nagyravágyása s a folytonos forradalmak juttaták, Angla a leghatározottabban sürgeti a békét. A török szultán egy Császárunk Ő Felségéhez intézett updiUkwa IQY-bek nyilvánító béksohajaitelyek igen természetesek, miután a háború financziáját örökre tönkre teszi, — kárpótlással nem is bíztat, — a jövőre nézve pedig Oroszország ellen Törökország biztosabban érzi magát most mint száz év óta. — Mi végre Austriát illeti, magas kormányunk a birodalomnak a békéhez kötött érdekeit inkább méltányló, mint bármelyik is, s csak a jövőt fenyegető legkomolyabb tekintetek kényszerítők oly föllépésre, mely külsőleg harczias, de valójában a békének leghatályosb előmozdítója volt. Ha Oroszország azon bizonyosságot nem látja maga előtt, hogy Austria is kardra kél ellene : soha se sikerült volna Anglia s Francziaországnak oly engedményekre bírni őt, mint a négyes pont elfogadása, hacsak színleg vagy elvben is. Mert ez utóbbi iránt még némi homályban vagyunk; a conferentiák menetéről részletes tudomáshoz nem juthatni; azt azonban bátran mondhatni , miszerint a conferentia folyamatban léte magában annak komolyságát tanúsítja, s föltennünk engedi, hogy a négyes pont elfogadása Oroszország által nem csak színleges s elvbeni, hanem ez egyesült hatalmak fölfogásától lényegesen nem különböző. — Szóval a béke lehetősége szembetűnő. De nem mondhatnék, hogy szélesebb körök várakozásának megfelelne azon alakban, mint az most mutatkozik. Különös: a legelső bankártól a legutolsó szatócsig irodájában vagy boltjában egyebet sem hallani, mint aggodalmat a háború netáni hosszadalmassága iránt; — de ha a békefeltételekről van szó, legalább is Szebasztopol kőről kőre lehordatását, a Krím elvételét, nagyszerű hadi költség fizetését emlegetik. Tudományos s irodalmi körökben élénk viszhangra talált Stein Lajos urnak meghívása az itteni egyetemi „nemzetgazdászati“ tanszékre, mint ki Roscher mellett e szakban Németországban legkitűnőbb iró, s kinek a „francziaországi socialismus s communismus“ - ról irt classicus becsű munkái nevét világszerte megismerteték. Nem lehet eléggé méltányolni a magas közoktatási ministérium azon törekvését, külországi tudományos férfiak behozatala által közhazánkat a külföld tudományos állapotának színvonalára emelni. A tudomány mai kölcsönhatása a gyakorlati élettel oly sokoldalú, hogy minden ágáról, de legkivált mondható a közgazdászat tódtudományáról, miszerint: a tudomány nem csak szellemi jó, hanem anyagi jóllét, vagyon, pénz is egyúttal. Tudatlanság , szegénység. Természetesen azok, kik a szellemi iparra is kiterjeszteni szeretnék az ezelőtt anyagi iparra nézve követett prohibitívvámrendszert, fűzfát mozgalomba hoznak a legérdemesebb férfi ellen is. A békeremények s a tavasz közeledése igen jótékonyan hatnak az élelmiszerek érzékeny drágaságának némi enyhítésére. Az egésségi állapot kedvezőtlenségét megmagyarázza az, hogy 48 óra alatt 16 foknyi meleg s ismét hó váltja föl egymást, mint egyátalán Bécsben a forróság s hideg rögtönsége rendes, s égalji anomáliája egy pár év alatt megtöri a gyenge alkotásu életműszert. Pária, mart. 27. —S— Az öt hasábra terjedő halotti beszéd, melyet a mai „Moniteur“ Miklós császár fölött tart, hallomás szerint de la Guerroniére tollából eredt. Franczia szempontból általában s III. Napóleonéból különösen, nincs mit felhozni az ítélet ellen,mely e beszédben a boldogult czár fölött kimondva van, valamint azon állítás ellen sem lehet kifogást tenni, hogy a franczia császárság visszaállítása felmentette Európát Oroszország befolyásától; minden egyéb szempontból azonban természetesen lehetne egyet s mást a hivatalos lapnak hibául felróni. Az egész czikk egy J oratio pro domo, s voltaképen nem foglal magában semmi olyat, mit már a félhivatalos lapokban számtalanszor ne olvastunk volna. Csak egy pontban tér el a mai „Moniteur“ a félhivatalos lapok eddigi hangjától: a „Moniteur“ kijelenti, miszerint „Miklós császárral a béke főakadálya elenyészett. „Ez egészen új, mert ekkorig a kormánylapokban mindig az mondatott, hogy Miklós császár halála a politikai helyzeten mit sem változtatott, csak egy oroszszal van kevesebb, de az orosz gondolat (la pensée russe) túlélte a császárt; nem ez, hanem amaz ellen volt a küzdés irányozva, tehát a háborúnak folytattatnia kell. Csak e tekintetben látjuk mi a „Moniteur“ czikkét fontosnak, s habár nem foglal is magában semmi olyat, mit a néhány nap óta szárnyaló békehírek igazolásául lehetne magyarázni, ámde azért e híreknek s az azokhoz kötött reményeknek sem mond ellen. S ez fontos, mert ha a kormány nem hagyná helyben ama híreket , akkor legalább is hallgatott — de bizonyára nem jelentette volna ki, hogy Miklós császárral a béke főakadálya elenyészett. Az említett czikk tehát nem valami hibás hang a békehymnusok hangversenyében, melyek néhány nap óta oly örvendeztetőleg hangzanak a franczia közönség fülébe. A különben oly feszes „Constitutionnel“ is bevalló tegnap, miszerint a Szebasztopol lerontása nem szerepel a nyugati hatalmasságok követelményei közt. A legfontosabb kérdés, melytől legtöbb függ, az: vájjon elfogadandja-e Oroszország ama javaslatot, mely szerint neki pontúéi tengeri hatalmáról le kellene mondania? E kérdésre még sehol sem történt válasz. Mindaddig azonban, míg nem tudjuk, vájjon Oroszország hajlandó-e fekete-tengerem hajóinak számát mint bizonyos maximumot meghatároztatni vagy sem, azt sem ítélhetjük meg, vajjon mit kelljen érteni a félhivatalos lapok azon erősítése alatt, mikép Szebasztopolt nem szükség lerontani. Az első esetben minden esetre úgy kell azt tekintenünk, mint bizonyos eszközt a közönségnek azon gondolatra való előkészítésére, hogy a nyugati hatalmasságok hadseregei a Krímből visszavonulnak; a második esetben pedig arra kell előkészülve lennünk, miszerint legközelebb a félhivatalos lapokban mintegy következőt fogunk olvasni : Napóleon császár el volt határozva a legvégső határokig engedni, azonban Oroszország a 3-dik pontot illetőleg semmi engedményt sem akar tenni, ennélfogva láthatja Francziaország, miszerint a kormány kényszerítve van a háborút folytatni. A francziák császárja még nem nyilatkozott határozottan. A tények itt épen úgy beszélnek a háború , mint a béke mellett. A testőrségnek dél felé szállítása ma kezdődik. Az avignoni vasút igazgatósága parancsot kapott magát készen tartani 1500 ember helyett naponkint 3000 ember szállítására. Marseillebe 5 — 6000 lovat és öszvért várnak a keleti hadsereg számára. Más részről a császárnak Londonba utazása békés kilátásokra nyújt reményt. Ezen utazás, melynek czélja az angol királynőt a párisi iparműtárlat megtekintésére meghíni, gyaníttatni engedi, miszerint a Krimbe utazás el fog maradni. Mint halljuk , az angol kormánynak egészen az a véleménye, miszerint magáért Szebasztopolért nem kell a háborút folytatni. Természetesen Angolország mindig megelégszik azzal , ha egy flottával kevesebb van a világon. Igen nagy jelentőséggel bír a „Morning Post“nak legutolsó czikke, „Az oroszok erődítményei“ — így írják e lapnak a táborból— „csaknem a mieinkig érnek , közülünk a magaslatok varacsok és ágyukkal vannak fedve , melyek minden utat és minden pontot fenyegetnek , honnan az egyesültek erődítvényeikből előtörhetnének stb.“ E leírás — megjegyzi az angol lap — ne csüggeszsze s ne nyugtalanítsa a kedélyeket, de az alkalmas azon nehézségek megfontolására , melyeket az egyesülteknek le kellene győzniük, ha Szebasztopolt be akarnák venni. Önkénytelenül is azon kérdés támad, várjon miért választotta Palmerston lord lapja épen e pillanatot arra , hogy olvasói előtt a Szebasztopol ostrommali bevételének nehézségeit kitüntesse ? Mi valánk az elsők jelenthetni, hogy a franczia kormány egy diplomatiai ügynököt küldött a persa udvarhoz. Itt naponkint várják Bourréeur Teheránba tett megérkezésének hírét, hol neki kétségkivül az orosz befolyás ellen kell küzdenie. Tudjuk azt is , miszerint ő dús ajándékot visz magával a persa fejedelem számára.— 1649 . óta nem volt franczia ügynök a persa udvarnál. Anitskoff orosz tábornok és az angol ügynök egyedül állanak egymás ellenében , s az „Univers“-nek írják, hogy ez utóbbi az amerikai methodistákkal közösen működik a franczia missionariusok befolyását korlátolni, mialatt Anitskoff e missionariusokat minden kitelhető módon pártolja. Sőt sikerült neki még egy fermánt is kinyerni, minek következtében az amerikai methodisták minden iskolát bezárattak. Az „Univers“ 685. Április 2-n 1855. reméli, miszerint Bourrée urnak nem sokára a jelenléte Persiában fölöslegessé teendi az orosz ügynöknek a franczia missionariusok iránti közbejárását. A „Revue des deux mondes“ utolsó füzetében egy a zuávokról írt czikk volt olvasható. Tulajdonképi szerzője Au ma 1e hg. A kormány nem találta illőnek, hogy egy orleánsi herczeg tollából folyt ilyen czikk valamely franczia lapban jelenjék meg. Aumale hget igen kedvelték a franczia tisztek, s ő e czikk által egyszersmind egykori fegyvertársainak emlékezetébe is visszahozta magát. A „Revue des deux mondes“ igazgatója ezért megintetett, hogy jövőre ilyen közzétételektől óvakodjék. ... Épen most halljuk a hivatalos körökben keringő hírt , hogy Oroszország késznek nyilatkozott volna flottájának bizonyos számú hajókra leendő leszállításába beleegyezni. Paris, mart. 29. ——A császárnak Krímbe utazása végkép elmarad. A császár személyesen még ugyan nem egyezett meg abban, hogy Szebasztopol bevételével felhagyjanak, azonban úgy látszik, hogy a békés törekvések árjának ő sem fog ellenállani. Bécsből panaszok érkeztek ide Bourqueney urnák feszes magatartása ellen. Innen van Drouyn de Lhuys utazása, miből diplomatiai körökben is békés szellemet magyaráznak. Azon elterjedt hír valóságán, mintha gr. Nesselrode is Bécsbe fogna menni, az itteni diplomatiai körökben kételkednek. Arra alkalmasint az orosz minister testvérének Münchenbe utazása adott alkalmat. Az angol királynő igen valószínűleg junius havában fog Párisba jőni. Szarvas, mart. 7.*) „Mi érettünk is leesett fáról a varjú, mi érettünk is szerkesztetnek politikai és nem politikai lapok, hogy mi is előfizessünk azokra, ha nem olvassuk is —olykor-olykor azoknak hasábjain életerőnek egy-egy habár szerény jelét is adjuk“, ekkér a szerénység megsértése nélkül szólalhatok meg talán, midőn a tollat fölveszem önnek majdnem húszezer lelket számító városunk köz- és társadalmi életének köréből merített s egy „jól értesült“ biztosságával biró közléseket tenni. A közérdekkel biró ügyek élén foganatosítása óta mindenekelőtt áll minálunk is a nemzeti kölcsön; ez tölti el e perczig a kebleket és méltán, ha meggondoljuk, hogy városunk legális és nagyrészt vagyonos lakosai háromszázezer pftnál többet írtak alá, a nagyobb közbirtokosokat ide nem értve, mire a részleteket e perczig a legpontosabban és a legnagyobb készséggel befizetgetik, átlátván e kölcsön jótékony hatását mind az államra, mind maguk a befizetőkre nézve is. — Ezen örvendetes s városunk derék polgárainak becsületére való körülmény fölhozásánál lehetlen nem említenem a közjóért ernyedetlenül fáradozó azon férfiút, kié ez ügyben, valamint több másokban a főérdem, és kinek már fiatal korában jutott azon szerencse Császár Ő Felsége elismerését, melynek legkegyelmesebb jeléül nem régen egy érdemjellel jön kitüntetve, valamint városunk és az egész járás osztatlan szeretetét megnyerhetni. Ezen férfiú főszolgabiránk t. Lakatos Károly úr. A városháza a múlt héten egy igen vakmerő éjszakai betörésnek volt színhelye , mely városunk évkönyveiben példátlan eseményt már azért is kissé részletesebben adjuk elő, hogy figyelmeztető példa és tanulság gyanánt szolgálhasson más ilyen közintézeteknek. — Az uízóráról a városházba bevezető elég tágas kapu azt egy tornácz által két szárnyra szakítja el; a balszárny jobb végén van az uraságokat illető váltsági adó befizetőhivatala, a másik legfeljebb tiz lépésnyivel távolabb szögletében a rabok tömlöcze. — Az éjjeli őr a kapuban egy láncsás, egy más, kinek a nevezett tornáczban a rabokat s különösen a váltsági pénztárt kell őrizni, egy hosszú puskával fölfegyverkezett egyenruhás hajdú, mely őrök minden két órában fel szoktak váltatni; és mégis daczára mindezek*) E levél kiadása tárgyhalmaz miatt kissé elkésett, Szerk.